2025. március 1., szombat

Isten szemével

2025.02.21.

1.

Egy alkalommal úgy éreztem, hogy távol vagyok az Úrtól. Mégis ezek a gondolatok törtek elő belőlem:

Drága Uram, én Reményem

Ajkam nem nyílik meg szólásra, de helyettem a lelkem folyton zengedezik Neked.

Hol erősebben, hol halkabban hallom lelkem szavát.

De mindig Téged és Rólad áradoz, de mindig Tehozzád sóhajtozik.

Bízik Benned teljesen, mert ismer Téged, majd szelíd hangjával szólítja elmémet, hogy bízzam magam Rád teljesen.

Mert Te vagy az utam, az igazságom és az életem.

A lelkem rábír engem, hogy a meghallott kérésedet azonnal teljesítsem.

Ó Uram, néha a lelkem mélyén bújsz el, és olyan csendben vagy, hogy észre sem veszem, hogy Velem vagy, és hogy a lelkem társalog Veled.

Olykor azt gondolom, hogy magamra maradtam, de Te ilyet nem vagy képes megtenni velem, hiszen a szeretet köt össze minket. Szeretetből alkottál meg engem, és újabb és újabb szeretethullámodat ülteted belém és szítod fel bensőmben.

Te vagy Magad a szeretet, Te egyengeted utamat, Te hirdeted bennem az Igazságot, és árasztod el lelkemet életeddel.

Istenséged vesz karjaiba engem, még akkor is, amikor nem tudom, vagy nem veszek róla tudomást.

Legyél áldott Uram nagy művedért mindörökre, amit bennem hajtasz végre.

Ámen

Jézus: Drága kislányom! Jól gondolod, hogy Én soha nem hagylak magadra. Tudod, hogy az ilyen helyzetekkel mit akarok elérni? Hogy még kisebbnek érezd magad, hogy még alázatosabbnak tegyelek. Tudom, hogy nagyon szeretsz.

2.

Hang: Milyen kompromisszumot?

Jézus: Azt kérdezem tőled, hogy milyen kompromisszumot lehet vagy érdemes kötni testvéreiddel. Én azt válaszolom, hogy csak olyat, ami mindkettőtök javára szolgál.

3.

Hang: Elfáradtam már ebbe veled.

Érzés: Az Úr sosem mond ilyet, mert Ő az, aki soha nem fárad el.

Jézus: Kislányom, a gonosz lélek össze akar zavarni téged. Arra céloz, hogy hagyd abba a Velem való beszélgetést.

4.

Hang: Jutalom.

Kép: Egy nagy nyitott könyv van a szemem előtt, melynek a lapjai teljesen üresek. A könyv fehér lapjára egy kéz egy nagy „J” betűt ír, majd az alá valami mást is ír kisebb betűkkel, de azt nem tudtam kiolvasni.

Jézus: Ezt a könyvet Én ajándékozom neked kicsim, hogy töltsd meg sok szép kifejezéssel, dicsőítéssel, imával, énekkel, ami a lelkedből fakad. Ez a könyv az Én könyvem neked.

5.

Kép: Minta egy erős fényt kapcsoltak volna fel az elmémben.

Jézus: Néha szükséged van rá, hogy felvilágosítsam az értelmedet. Ezért fényt gyújtok benned. Egy-egy dolgot jobban megvilágosítok, hogy tisztán láss.

6.

A testvéremmel néztünk egy filmváltozatot Szent Maximilian Kolbe atyáról, aki teljesen átadta magát a Szűzanyának.

Érzés: Nekem is jobban kellene átadnom magam Neki.

Kép: Szűzanya, mint Királynő.

Jézus: Buzdítani akarlak arra, hogy egyre jobban közeledj Édesanyámhoz, Ő is be akar szállni Mellém, mint Királynő a szívedbe.

7.

Hang: Az Én szentmisémre… nagyon izgatott vagyok.

Jézus: Minden szentmise az Enyém, a tanító rész az Én Igém, az áldozati rész az Én szenvedésem és feltámadásom. Minden szentmisémen izgatott vagyok, hogy gyermekeim, akik részt vesznek rajta, kihasználják-e a kegyelmek özönét, amit ontok rájuk.

8.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: „Mikor az elmélkedésre mentem, egy egész sereg értelmetlen gondolat tolult az agyamba. Egész elmélkedésem alatt ezekkel harcoltam.”

Gondolat: Sokszor voltam és vagyok én is így.

Érzés: Ezt is az Úr engedi meg, hogy küzdjünk ezek ellen, csak azért, hogy ezáltal akaratunkat és küzdésünket erősítse.

Jézus: Az ilyen szétszórtságnak az elmélkedés alatt két oka lehet. Vagy az ördög zavar benneteket, hogy ne tudjatok elmerülni az elmélkedésbe, vagy mint ahogy te érzed, Én akarlak benneteket a kicsinységetekre figyelmeztetni és az erőtlenségre, hogy képtelenek vagytok Rám figyelni. Ezzel, mint ahogy mondod, az alázatotokat fejlesztem.

9.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: „A szentmise alatt sajátos erőt és késztetést éreztem, hogy Isten kívánságait tettekre váltsam. Semmi sem téríthet el Isten akaratának teljesítésétől”.

Érzés: Az Úr annyira felindítja ezt bennünk, hogy mi emberi erővel nem vagyunk képesek ellenállni neki. És semmi sem tud az utunkba állni, tűzön-vízen keresztül megyünk, akkora erőt önt belénk az Úr.

Érzés: Kifejezetten kérem az Úrtól azt, hogy ne tudjak Neki nemet mondani és ellentmondani, amit meg kell tennem Érte.

Hang: Akaratom megbecsülésében vagy te.

Hang: Veled tapasztalom ezt.

Hang: Lemeztelenítem akaratodban ezt.

Jézus: Nagyra becsülöm benned gyermekem, hogy akaratomat és vágyaimat mindig előtérbe helyezed, ez a törekvésed egyre láthatóbbá lesz a lelkedben. Nyilvánvalóvá lesz a cselekedeteidben is.

10.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Egy szerzetes nővér mindig akarattal elrontotta Fausztina nővér munkáját, bármit is tett. Később bocsánatot kért tőle.

Érzés: Nálam is előfordul többször, hogy valaki elrontja a munkámat.

Hang: Mindez a türelmedet szolgálja.

Jézus: Nem bosszankodnotok kell az ilyen zavarások, akadályoztatások miatt, hanem hálát adni Nekem, türelmeteket próbára téve tökéletesítem a lelketeket.

11.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Amikor Fausztina nővért áthelyezték az egyik kongregációból a másikba, és Vilniusból Varsóba utazott vonattal, a templomok tetején egy-egy angyalt látott.

Érzés: Ahogy az emberek is különbözőek, és az angyalok is, így ezek az őrzőangyalok is különbözőek lehetnek.

Érzés: Azért van a templomoknak egy-egy őrzőangyala, mert a templom egy szent hely, és ott van az Oltáriszentség. Az Oltáriszentség körül már eleve ott vannak az imádó angyalok.

Gondolat: Feltettem magamban a kérdést, vajon a városoknak is van-e egy-egy őrangyaluk?

Jézus: Csak annyit árulok el nektek, hogy minden templomnak, ahol ott van az Oltáriszentség, van őrzőangyala. A településekről nem beszélek, mert az már nem ilyen egyértelmű, több dolog függvénye.

12.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus: „Leányom, azt kívánom, hogy a legkisebb dolgokban is függj a gyóntatódtól. A legnagyobb áldozataid sem tetszenek Nekem, ha nem kapod meg rá a gyóntatód jóváhagyását, s fordítva, a legkisebb dolognak is nagy értéke van Előttem, ha ezt gyóntatód engedélyével viszed végbe. A legnagyobb tettek is jelentéktelenek az Én szememben, ha önfejűen végzik őket, mivel gyakran nem egyeznek meg az Én akaratommal, inkább büntetést érdemelnek, mint dicséretet. De legkisebb tetted is kedves és rendkívüli drága Nekem, ha gyóntatód hozzájárulásával teszed. Jegyezd ezt meg mindenkorra!”

Gondolat: A normafai kápolnával kapcsolatban is vannak nézeteltérések az engesztelők között, amely a bíboros engedélyével lett felépítve.

Érzés: Nekünk is alá kell vetni magunkat a bíborosnak és kívánságainak a kápolnával kapcsolatban.

Jézus: Szeretném bevésni engesztelőim lelkébe, hogy az Egyházi feljebbvalóknak engedelmeskedni kell. Ha olyat mondanának, ami a Tízparancsolatba ütközik és az Én Akaratomba, az ilyen kivételes eset, és akkor nem szabad hallgatni a feljebbvalóra. Minden más esetben igen. A legnagyobb szentek is kötelesek voltak a gyóntatójuknak rendelkezéseit elfogadni. Ellenkező esetben bűnt követ el, aki a gyóntatójával szemben az Én benső hangomat fogadja el. Látjátok, milyen alázatos vagyok? Alárendelem Magam, az Én szavaimat a gyóntató atyáitoknak. A normafai kápolna esetében a bíborosnak, a ti feljebbvalóitoknak szavait és felszentelését kell elfogadni. Különben az engedetlenség bűnébe estek.

13.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus: „Különleges segítségem nélkül még kegyelmeimet sem tudnád elfogadni. Tudd, hogy mi vagy.”

Gondolat: Kértem az Úr kegyelmét arra, hogy be tudjuk fogadni az Ő kegyelmét, amellyel záporoz minket. Kértem arra is a kegyelmet, hogy azt is jól tudjuk felhasználni az Úr céljaira, és ne pedig a saját önző céljainkra az anyagi világban.

Jézus: Drága választottjaim, jól véssétek be elmétekbe, hogy annyira kicsiny és gyenge gyermekeim vagytok, hogy az Én támogatásom nélkül a különböző kegyelmeket, amiket adok, nem tudnátok elfogadni és használni. Nagyon fontos a lelketeknek, hogy a kegyelmeket, adományokat, például: gyógyítás, tanítás stb, nagyon szerényen és alázatosan alkalmazzátok. Mert különben megvonom tőletek.

14.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus: „Leányom, ha általad kívánom az emberektől irgalmam tiszteletét, legelőször neked kell kitűnnöd irgalmam iránti bizalmaddal. Az Irántam való szeretetből fakadó irgalmasság cselekedeteit kívánom tőled. Felebarátaid iránt mindig és mindenhol irgalmasságot kell tanúsítanod. Ez elől nem térhetsz ki sem kényszerre hivatkozva, sem kifogással, sem bocsánatkéréssel.

Hang: Nagy példaképem.

Gondolat: Amikor irgalmasság cselekedetét gyakoroltam, nagyon pórul jártam emberi szemmel.

Hang: De csak emberi szemmel.

Hang: Én védelek meg mindentől.

Érzés: Amikor irgalmasság cselekedeteit tesszük, még ha az anyagi világban rosszul is járunk, az Úr rendezi ügyeinket, és Ő véd meg.

Jézus: A példakép, mint olyan, nagyon fontos a választottjaim számára. Amelyik karizmát gyakorolja, abban mindig legyen példaképe a hallgatóságának. Így van ez az irgalmasságnak a gyakorlásával. Ha az Én irgalmasságomat akarja hirdetni, akkor meg kell mutatnia a környezetének, hogy ő mindenkihez irgalmas, aki emberi szemmel nézve nem is érdemelné meg.

15.

Hang: Eleve a Véremben érezlek téged.

Jézus: A sok-sok szentáldozás által teljesen egynek érzem Magam veled. Hiszen minden szentáldozásban eggyé válunk.

16.

Hang: Az első áldozatod ez.

Jézus: Az Én szememben a legfontosabb áldozatod, amikor mented a lelkeket.



2025.02.28.

1.

Azon gondolkodtam, hogy nemcsak az ember, de az Úr is szereti a szabadságot:

Drága Uram, drága Jézusom…

Mennyire szereted a szabadságot…

Végtelen alázatoddal aláveted Magad az ember akaratának…

De mennyire szeretlek Istenem, ahogy Te akarod visszaadni az én szabadságomat, úgy nyújtom Neked én is a szabad akaratomat.

Virágozz ki Uram, virágoztasd ki lelkemet kedvedre.

Játssz benne kedvedre, mint egy gyermek, tégy benne mindent, amit csak Te akarsz.

Vágd le és nyirbáld meg azt, ami Neked nem tetszik, és virágoztasd ki azt, ami Neked tetszik, ami a tetszésedhez illik.

Szeretethullámaidat bontakoztasd ki szívemben-lelkemben, szeretetfényeidet ragyogtasd fel bennem, hogy minden sötétségem a felszínre kerüljön.

Forróságoddal űzd el a fagyot és a ridegséget belőlem.

Változtass át lángoló szeretetóceánná, mert csak így van értelme életemnek, de a Tiednek is énbennem.

Így hát, tégy bennem kedvedre, örülj, ragyogj, áradj végtelenségedben.

Ámen

Jézus: Tudom kislányom, hálás vagy a szabadakaratért, amit kaptál Tőlem. Mégis tiszta szívvel Nekem ajándékozod. Meghallgattam kéréseidet. A Szívembe zártam minden szavadat.

2.

Az jutott eszembe, hogy az Úr nagyon szereti, ha beszélgetünk Vele. Így, ezek a gondolatok jutottak eszembe:

Én édes Jézusom

Nagyon szereted, ha beszélgetek Veled.

Ó, a lelkem nagyon szeret Téged.

Ó, hogy örül, hogy ujjong, hogy sír ujjongásában, amikor meglát Téged.

Ó, a lelkem az érzelmei özönét árasztja Rád, a gyengéd szeretetét mondja el Neked.

A szeretetemre a szereteted a válaszod…

Arra a szeretetre, amit Te magad szítottál fel, gyújtottál fel bennem szeretettüzeddel.

Beburkolsz Istenségeddel, nehogy az ellenség betörjön erőszakosan e meghittségbe.

Türelmesen várakoztatsz, hogy annál nagyobb legyen az öröm a személyes találkozáskor. Te tudod pontosan, minek mikor van itt az ideje.

Így, alávetem magam akaratodnak, hogy minden a legjobban alakuljon, ahogy Te magad elrendeled, ahogy Te magad elképzelted.

Légy áldott ezért Uram!

Ámen

Jézus: A legjobban az tetszik ezekben a gondolatokban, hogy aláveted magadat az Én akaratomnak. Ez a szentté válásod alapja.

3.

Kép: Egy hosszabb asztalnál többen ültek, többek között a magyar miniszterelnök is.

Jézus: Miniszterelnökötök világos, jóra törekvő gondolatait egyre többen felismerik a politikusok közül.

4.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér őrangyala Isten Trónja elé vitte a nővért, mely megközelíthetetlen nagy fényesség volt, és megmutatta neki a kijelölt helyét Isten közelében. Az őrangyal azt mondta: „Itt a Trónod az Isteni akarat hűséges teljesítéséért.”

Érzés: Minél jobban azonosulunk Isten akaratával, annál közelebb vagyunk Istenhez.

Hang: Igen, mert Isten lakik benned.

Jézus: Örömmel látom kislányom, hogy a világ dolgai egyre inkább eltűnnek belőled, a gondolataidból, és egyedül Mi, a Szentháromság élünk benned.

5.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér egy alkalommal felismerte, hogy egy szívéhez közel álló személy nagyon megbántja Istent. A nővér lelkét fájdalom járta át. Levetette magát a porba az Úr előtt, irgalmáért könyörgött. Két órán át könnyekkel, imával, ostorozással igyekezett megakadályozni a vétek elkövetését, mire érezte, hogy Isten Irgalma megindította a lelket. Fausztina nővér mondta: „Ó, mibe kerül egyetlen bűn.”

Érzés: Isten folyamatosan záporozza a lelket kegyelmeivel, irgalmával, időre van szüksége a léleknek, hogy megnyíljon Előtte.

Hang: Nagy kegyelemmel jár ez benned.

Kép: Jézus arca.

Jézus: Gyakran látom a lelkedben, hogy mennyire bánt a bűn, amivel az emberek Engem megbántanak. Együtt érzel Velem, és ezzel megvigasztalsz. Erősen működik benned ez a kegyelem, hogy a bűnösökért könyörögsz Hozzám. Erre vannak lelkek, akik megváltoznak, és Felém fordulnak, de akik nem nyitják ki a szívüket, azok bizony imáid hatása ellenére is megmaradnak a bűnben.

6.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér írja: „Egyik napon megláttam két szerzetesnővér lelkiállapotát, akik belsőleg zúgolódtak a főnöknő kiadott parancsa ellen. Ezért Isten visszatartotta a részükre szánt különleges kegyelmeket. Milyen szomorú, mikor mi magunk vagyunk az okai a kegyelmek elvesztésének.”

Érzés: Ha valamit megteszünk, kegyelemmel jár. Ha felettesnek engedelmeskedünk, kegyelemmel jár.

Jézus: A szerzeteseknél egyik legfontosabb parancs az engedelmesség. Bizony elvesztik kegyelmeimet, ha zúgolódnak és szembe szállnak elöljárójukkal. Így van ez a világiaknál is. Nekik is vannak főnökeik vagy családtagjaik, akik felé engedelmeskedni kell. Lassan fejlődik a lelkük, ha ez elmarad.

7.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Isten Irgalma olyan nagy, hogy sem az angyali, sem az emberi értelem nem bírja kikutatni az egész örökkévalóságon át. Minden, ami csak létezik, Isten Irgalmából származik.

Érzés: Isten tulajdonságai végtelenek, és mi csak egy-egy cseppet tudunk felfogni, még az örökkévalóságban is. Isten magából mindenkinek más-más részét adja, így biztosítja, hogy különbözőek vagyunk. Így lesz az, hogy egy testet alkot sok különböző alkotórész, és mindenkire szükség van.

Jézus: Isten nem egyformán osztogatja a tulajdonságainak a megértését. Az egyik ember többet, a másik kevesebbet ért itt a földön és a Mennyben is.

8.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér Szűzanyát látta tőrrel a Szívében. Keservesen sírt, és elrejtette őket lengyeleket Isten szörnyű büntetése elől. Isten borzasztó büntetést akart Lengyelországra mérni, de nem tudott, mert Szűzanya eltakarta őket. Fausztina nővér mondta: „Ha nem lenne velünk a Szent Szűz, a mi igyekezetünk igen kevés hasznot hajtana.”

Érzés: Szentül kell élni, nagyon tisztán, és így imádkozva a Szent Szűz segítségét kérni. De Szűzanyának is szüksége van, hogy mi kérjük Őt, mert így hathatósabb a segítsége. Szóval, Szűzanya és az ember szoros együttműködése szükséges.

Olvastam: Fausztina nővér 1938-ban halt meg, 1939-ben Németország lerohanta Lengyelországot, és kirobbant a II világháború. Lengyelországban is ismeretesek a lágerek, mint például Auschwitz, ahova többmillió embert deportáltak Európa minden részéről és likvidáltak.

Érzés: Fausztina nővér szent élete és életáldozata nagyban visszatartotta Isten büntetését.

Érzés + Hang: Így van minden áldozati lélekkel és engesztelővel.

Jézus: Az igaz, hogy ti emberek bűneitekkel keresztre feszítettetek Engem, Édesanyám mégis szereti Szent Fia gyilkosait, és képes meghallgatni őket, ha szükségben vannak. De ehhez nekik is kérni kell a segítséget.

9.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus: „Tudd meg gyermekem, hogy miattad az egész környékre kegyelmeket árasztok, de neked helyettük is hálát kell adnod, mert ők nem köszönik meg a jótetteket, melyekben részesítem őket. A te hálád miatt továbbra is áldásomban részesítem őket.”

Kép + Érzés: Ha Istennel élünk, hálával a szívünkben, fény árad belőlünk, amelyben a környezetünk is részesül.

Érzés: Ha nem lenne engesztelő vagy áldozati lélek a környéken, tiszta sötétség lenne körbe-körbe.

Kép: Egy áldozati lélek olyan, mint egy világító lámpa.

Kép: Arany fény.

Jézus: Minden választottamra vonatkozik, amit Fausztina nővérnek mondtam, hogy ha imádkoztok, valami jóért, szükségben, akkor azt az egész közösségre kegyelemként kiárasztom, és nektek hálát kell adni ezért. Mert bizony a többiek nem köszönik meg. Nélkületek sötétség lenne ott, ahol éltek, ti vagytok a világító lámpa a környezetetekben.

10.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér rosszul érezte magát a tüdőbaj miatt. Egészségért imádkozott, hogy részt tudjon venni a lelkigyakorlaton. Erre különös elégedetlenséget érzett a szívében. Amikor hálát adott a betegségért, mély békét érzett magában.

Érzés: Mi pedig mindig egészségért imádkozunk.

Hang: Ahelyett, hogy hálával megköszönnétek a betegséget is.

Jézus: Tanuljatok Fausztina nővér esetéből. Többet ér, ha megköszönitek a bajt, a betegséget, ami ér benneteket, mint ha imádkoztok gyógyulásotokért.

11.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér arról számolt be, hogy amikor nem tetszett valami az Úrnak Fausztina nővérnél, azonnal elhagyta őt Isten jelenléte. A hatalmas Isteni jelenlét, amely érezhetően folyamatosan benne volt, teljesen elhagyta. Sötétség borította el a nővér lelkét.

Érzés: Nem hagyta el valójában Isten jelenléte, csak az Úr megszüntette ezt vele éreztetni, amit Fausztina nővér már olyannyira megszokott.

Gondolat: Milyen akkor a lelkekben a valódi sötétség.

Érzés: Amikor halálos bűnt is követ el az ember, akkor sem hagyja el az Úr, hanem akkor az ember lelkiismeretét próbálja felébreszteni.

Hang: Borzalmas.

Kép: Irgalmas Jézus.

Jézus: Bizony ti sem jártok mindig az életszentség útján, és ezt úgy éreztetem veletek, hogy nem érezhetitek a jelenlétemet. Pedig Én ott vagyok veletek mindig.

12.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Isten akaratára való hűséges ráhagyatkozás nagy dicsőséget szerez Istennek. Ez nagyobb értéket képvisel az Ő szemében, mint a hosszú ideig tartó böjtök, önmegtagadások és a legszigorúbb vezeklés. Isten akarata iránti szerető odaadás egyetlen aktusa is nagy jutalmat érdemel.

Érzés: Böjtöt, vezeklést ember is kitalálhat magának, de nem biztos, hogy jót tesz akkor, ha beteg stb. Ilyenkor még jobban rontja az egészségét.

Jézus: Azért ilyen nagy dolog az Isten akaratára való ráhagyatkozás, mert nagyon nehéz folyamatosan megtenni. Könnyebb lemondani egy csokoládéról vagy egy pohár borról, mint akaratunkat megfeszítve csak arra törekedni, ami Istennek tetszik. Mégpedig azért, mert van szabad akaratotok.

13.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér átélte az utolsó vacsora termében történteket egy csütörtöki imaórán. Jézus Égre emelte szemét, és a Mennyei Atyával titokzatos párbeszédbe merült. Szemei lángoltak, arca fénylett, fehér volt, mint a hó, az egész alakja fenséget, lelke vágyakozást sugárzott. Az átváltoztatás pillanatában megpihent, eltöltötte a szeretet, az áldozat beteljesedett. Már csak a test külső pusztításának kellett végbe mennie. A lényeg itt történt meg az utolsó vacsora termében.

Érzés: Nálunk embereknél is így van, és az Úgy veszi, amikor gondolatainkban beleéljük magunkat valamibe, már meg is tettük, még csak a külső fizikai beteljesülés hiányzik.

Jézus: Ha valami jócselekedet előtt álltok, meg kell tervezni, fel kell ajánlani szavaitokkal Istennek. A szememben már annyi, mintha megtettétek volna a jót. Ha pedig bűnre készültök, ugyancsak a szándék a lényeg, mert már akkor is elestél, amikor akarod megtenni a rosszat, de akadályt gördítek neked elé.

14.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Fausztina nővér gyóntatója mondta a nővérnek: „A te igazi vezetőd a Szentlélek, mi (papok) sugalmazásaidnak csupán megfelelő irányt szabhatunk, de az igazi vezetőd a Szentlélek marad.”

Érzés: Az ember megszabja Isten működését.

Jézus: Ti választottjaim, mikor érzékelitek a Szentlélek sugallatait, kiválaszthatjátok belőlük, amit el akartok terjeszteni mások előtt. Ezzel például, irányt szabtok a sugallatoknak. De arra ügyelnetek kell, hogy a Szentlélek irányítson a továbbiakban.

15.

Fausztina nővér Naplójában Irgalmasság ünnepét szorgalmazta az Úr bevezetni.

Gondolat: Minden nap meg akarom ünnepelni az Úr Irgalmát. Így, minden nap imádkozom az Irgalmas rózsafüzért.

Jézus: Gyermekem, nagyon jól esik Atyámnak és Nekem, hogy minden nap megünnepled Irgalmasságunkat. Kettőnkhöz imádkozol, Atyámhoz és Hozzám ezzel a rózsafüzérrel. Irgalmasságomat bőségesen leárasztom ezért a földre.

16.

Felajánlom az Úrnak Fausztina nővér Naplójának olvasását azokért, akik nem hisznek Benne.

Kép: Irgalmas Jézus.

Jézus: Sokat veszítenek azok a gyermekeim, akik nem hajlandók megismerni Fausztina nővér Naplóját. Ő az Én Irgalmasságom első és legnagyobb hirdetője.

17.

Olvastam: Miklós, meszógiai püspök könyvének előszavában: „Vajon mi magunk is lehetünk-e magasabb rendűvé, mint amik vagyunk, hogy így teljesítsük be valóságos természetünket?”

Kép: A lelkünk alacsonyabban halad előre, ha saját akaratunk szerint haladunk az életben, és magasabban, amikor Istennel élünk, és Ő vezet minket, mivel Isten gondolatai mindig sokkal magasabbak, mint az emberé.

Jézus: Ti, gyermekeim, csak úgy tudtok egészen beteljesülni, magasabb rendűvé válni, ha figyeltek mindig Isten akaratára és aszerint éltek.

18.

Hang: Pillantásod.

Hang: Jobban Istened Szívéhez nősz.

Jézus: Tekinteted mindig vesd Rám. Minél engedelmesebb és hűségesebb vagy, annál jobban egyesül kettőnk Szíve.

Kiújulási mozgalmak

Levelet kaptam egy nekem szánt „igazi csemegével”, Damian Stayne árnyékkal gyógyítását bemutató linkekkel. A levélíró azt írta, hogy örömmel olvasna tőlem amolyan invocabos elemzést erről a jelenségről is. Mivel nem ismertem a jelenséget, egyszer nagy nehezen végignéztem a műsort, és bár a mobiltelefonnal keltett árnyék gyógyító hatását igen eredeti fordulatnak tartom (ld. a műsorban 1:11-től), de igen nehezemre esne mélyebben foglalkoznom az ő dolgaival. Igaz, hogy olvasói kérdések kapcsán írtam már a karizmatikus nyelveken szólásról, de nem szívesen merülnék alá a megannyi állítólagos adományuk feneketlen nyúlüregébe külön-külön. Inkább a karizmatikus jelenség veszélyeiről gondoltam megosztani egy összefoglalót.

Mivel kevesen vannak olyanok, akik több száz oldalas vagy akár csak rövidebb tudományos elemzéseket is szívesen elolvasnának, nem ilyent kerestem. Mert az ilyen galádságra is képes olvasóknak talán elegendő egy általam ajánlott szerző, a szentség hírében elhunyt John A. Hardon jezsuita atya írására mutató link is. A karizmatikus mozgalom veszélyeiről ezért előkerestem egy régebben hallgatott prédikációt, amely támaszkodik Hardon atya elemzésére, de rövid és közérthető összefoglalót ad.

Előtte viszont néhány szempont, amire a prédikáció nem tér ki, és ami a címválasztást is indokolta. Hardon atya összehasonlító vallástörténészként tudományos szakszerűséggel kimutatta írásaiban és előadásaiban a karizmatikus jelenség jellemzőit, gyökereit és párhuzamait. Ezek a párhuzamok valójában előzmények, amelyek ugyanakkor nem közvetlen folytonosságot jelentenek, hanem a bűnrehajló emberi természet állandóságán kívül a jelenség terjedésében érdekelt szellem azonosságával magyarázható, hiszen a valódi folytonosság nem létezik ezen jelenségekben érdekelt mozgalmak mindegyike között. Mert a karizmatikus jelenségek valódi előzménye nem az apostolok nyelveken szólása, csodás gyógyításai, hanem az ókori, középkori és még újabb eretnek szekták gyakorlatai. Ezért a karizmatikus mozgalom, anélkül, hogy megkérdőjelezni akarnám a benne érintett sok katolikus jóhiszeműségét, valójában nem megújulási, hanem kiújulási mozgalom: az eretnekek felfogásának, gyakorlatainak felélesztése, és mint ilyen igazi veszély az azt követők katolikus hitére. És mivel erre az állításra sokan felhördülnek, néhány szempontot ajánlok az ígért prédikáció olvasása előtt megfontolásra.

A karizmatikusok alapmeggyőződése a Szentírásban olvasható „karizmatikus” jelenségekről azt tartja, hogy ma is megtörténhetnek és megtörténnek. De a Katolikus Egyházban az apostolok kora után nem folytatódtak “rendszerszerűen” az ilyen csodák, csak időnként, egy-egy szent életében vagy közbenjárására történtek hasonlók. Mert a csodák igazi célja éppen az, hogy általuk Isten tanúsítsa a róla szóló tanú hitelességét. Ezért a karizmatikusok által az alaptételük szentírási megjelenésének vélt jézusi szavak is félreértésük, értetlenségük bizonyítéka. Jézus feltámadás utáni szavait („Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Mk 16,17-18) nem az apostolokra vonatkoztatott konkrét és a némely szentre vonatkozó próféciának tartják, hanem minden kereszténnyel szemben támasztott elvárásnak. Pedig Jézus itt az elsődleges tanúkról, az apostolokról szólt, akik nemsokára éppen azt tették, amit Jézus megjövendölt róluk. (És örömmel láthatjuk, hogy bizony Jézus már itt “említést tesz” Szent Pál apostolról, hiszen a megjövendölt viperás eset vele történt (Csel 28,1-6)). A hit elsődleges tanúi az apostolok voltak, akiknek halálával megszűnt a rendszeres „karizmatikus” csodák “rendszerszintű” oka: lezárult a kinyilatkoztatás, sőt a szenthagyomány is, mert már nem élnek a földön azok, akik földi életében együtt voltak az Úrral. A tanúk véghezvitték a rájuk bízott tanúságtételt: örökre.

Az eretnekmozgalmak, köztük a különböző protestáns szekták az apostoli egyházzal való mindennemű kapcsolat híján szükségét érezték valamiféle hitelességi megalapozásnak, ezért kerültek mindig elő az eretnekségek történetében fellelhető rajongók „karizmatikus” jelenségei. De mivel ezek nem az Egyházban, nem a Szentlélektől indítva történnek, torzítva, az eredeti csodát mímelve jelennek meg: így válik például az apostolok értelmes nyelveken szólása értelmetlen hablatyolássá, zúgássá és mormolássá, vagy a valódi gyógyulás hangulati, zenei, érzelmi elemek túltengése közepette bekövetkező show-elemmé. Öncéllá, fércelt csodává. A pünkösdista mozgalmakban a katolikus hagyománnyal ellentétben a tanú szentségétől, mint alapvető hitelességi jeltől elvonatkoztatott „csodák” történnek, így az állítólagos csoda nem a tanú Istenről szóló tanúságának hitelességét, hanem az ő saját hatalmát hivatott demonstrálni.

Az elmúlt évben sokat foglalkoztam a szeretetláng mozgalom hamis alapjaival, a hamis jelenésekkel, és korábban a jámborok eretnekségével is. De talán nem domborítottam ki eléggé: amellett, hogy mindegyik rombolja a hitet, ezekben a jelenségekben van valami közös, az ihletettségük. Erről igen beszédes jel az összefüggés, a végtelen szinergia közöttük: ha valaki elfogadja és követi az egyiket, igen nagy valószínűsége van annak, hogy a valamely másik vagy mindegyik hamis jelenés, magánkinyilatkoztatás, karizmatikus gyakorlat követője, egyben az ökumené propagátora is lesz, vagy már az is.

De jöjjön az ígért prédikáció:

Korunkban úgy tűnik, hogy sok ellentmondás van azzal kapcsolatban, amit karizmatikus megújulásként, karizmatikus mozgalomként, néha pünkösdi mozgalomként is emlegetnek. Az egyházban sokan támogatják, még a hierarchia tagjai is, ugyanakkor sokan mondják, hogy nem jó irény.

Hogy meghatározzuk a fogalmainkat, John Hardon SJ atyára hagyatkozom:

A pentekosztalizmus egy ébredési mozgalom a kereszténységben, eredetileg a protestáns közösségek körében, de a II. vatikáni zsinat óta a római katolikusok körében is. Fő posztulátuma egyben az elnevezést is magyarázza: ahogyan az első pünkösdkor Jeruzsálemben a Szentlélek rendkívüli alászállása történt, úgy ma is a lelki ajándékok hasonló kiáradásáról beszélnek. A Léleknek ez a leszállása különösen három módon válik világosan érzékelhetővé.

1./ a Lélek jelenlétének személyesen átélt megtapasztalásában abban a személyben, aki befogadja őt.

2./ természetfeletti jellegű külső megnyilvánulásokban, nevezetesen az idegen nyelveken szólásban, a prófétálás ajándékában, a gyógyítás erejében és tulajdonképpen minden karizmatikus megnyilvánulásban, amelyet az Apostolok Cselekedetei és Szent Pál levelei leírnak.

3./ erős késztetésben, hogy ezeket az adományokat másokkal is közölje azáltal, hogy a lélek hírvivőjévé válik.

A karizmatikus kiáradás befogadásának alapfeltétele a hit nyitottsága. Az egyetlen alapvető akadály a Lélekkel szembeni bizalmatlanság vagy hitetlenség, hogy ma is azt hozza létre, amit a múltban tett.”

Hardon atya helyesen jegyzi meg, hogy a pünkösdi mozgalom a katolikus egyházon kívülről jött. Emlékezzünk vissza Szent Ágoston mondásaira: „olyan mértékben bírja valaki a Szentlelket, amennyire szereti a Katolikus Egyházat”. A Szentlélek az Egyház lelke, és ha a Szentlelket akarjuk, akkor Krisztus Testéhez kell mennünk, ami az Egyház. Ha tehát a protestáns pünkösdisták valóban olyan kiáradásban részesültek, amely hiteles, ha valóban a Szentlélek keresztségében részesülnek, akkor hogyan lehetséges, hogy nem a Katolikus Egyházba áramlanak?

Csak itt gyűlhetnek a sasok a test köré és táplálkozhatnak” – mondja Szent Ágoston a János evangélium 6. fejezetét kommentálva -„Senki sem Krisztus szelleme által él, hanem Krisztus teste által”. Szent Efrém azt mondja, hogy amikor áldozunk, tüzet kapunk, tüzet eszünk.

Ahogy Hardon atya megjegyezte, a pünkösdi lelkiség középpontjában a személyesen érzett lelki tapasztalatok és a szellemi természetű külső megnyilvánulások állnak.

Az alázatos és hűséges katolikus pedig, amikor a lelki élet ilyen jelenségeivel szembesül, az Egyház misztikus doktoraihoz fordul, hogy tisztánlátást találjon. Mi a mi misztikus doktorainkhoz fordulunk. Az Egyház egyik fő misztikus doktora Keresztes Szent János. Keresztes Szent János nemcsak maga tapasztalta meg a lelki élet sok dolgát, ami lehetővé tette számára, hogy azt nagy pontossággal és finom részletességgel leírja, hanem ördögűző is volt, különösen az olyan apácák esetében, akik ostoba módon megnyitották magukat az ördögi erők előtt. Mi több, a tanításokat Szent János újra és újra és újra megismétli műveiben. Ezek tehát nem elszigetelt, hanem ismétlődő tanítások, ami sokkal nagyobb erőt ad nekik. Főművében, a Kármelhegy útjában a hit tárgyalása során – ez a második könyv 11. fejezete – a test révén érkező spirituális tapasztalatokról szól, arról, hogy milyen veszélyekkel jár, ha megnyitjuk magunkat a „személyesen átélt élmények” és a „természetfeletti jellegű külső megnyilvánulások” előtt, mondhatnám John Hardon atya szavaival élve.

Keresztes Szent János hat olyan ártalmat említ, amely a pünkösdi lelkiségből fakad:

1./ A hit fokozatosan csökken, mert az érzéki tapasztalatok nagymértékben elvonják azt. A hit arról szól, ami nem látható, nem pedig arról, amit látunk vagy érzünk. Azt gondolván, hogy a lelki dolgok azonosak azzal, amit éreznek, a testi érzékek általában döntőbírónak állítják be magukat fölöttük – mondja Szent János -, már nem a hitet használják vezetőként, hanem azt, amit éreznek. Az érzés lesz a bíró!

Egy másik szent hozzáteszi, hogy az ilyen emberek addig szolgálják Istent, amíg az isteni kegyeivel ajándékozza meg őket, de amikor elrejti magát, és szilárd táplálékkal akarja helyettesíteni a gyermeki táplálékot, akkor visszariadnak, elbátortalanodnak, aggályosokká válnak. Azt mondják, hogy „biztosan valamit rosszul csináltam, már nem érzem Istent, biztosan vétkeztem”. Elkeserednek, és ez rendszerint azzal végződik, hogy felhagynak a jámbor gyakorlatokkal, a világi élet vigasztalásait keresik. A hit fokozatosan csökken: minél inkább az érzékeid szerint élsz, annál inkább csökken a hited.

2./ ha nem utasítják el, ezek az érzéki dolgok akadályozzák a szellemet, vagyis a lelki élet fejlődését, mert feltartóztatják a lelket, és megakadályozzák, hogy a láthatatlan felé szárnyaljon, mint a sas. Ez az egyik oka annak, hogy Urunk azt mondta tanítványainak, hogy jobb nekik, ha ő elmegy, hogy eljöjjön a Szentlélek. Azért, hogy Szent Mária Magdolna megerősödjön a hitben, nem engedte neki, hogy feltámadása után megérintse a lábát – mondja Szent János. A pünkösdisták hajlanak azt hinni, hogy már megérkeztek a hegy csúcsára, pedig még csak most kezdték el.

3./ a lélek elkezd birtokló viszonyulást kialakítani ezekhez a közlésekhez, és nem tudja folytatni a valódi lemondás és a szellem mezítelensége felé vezető útját. Más szavakkal tehát ragaszkodni kezdenek Isten vigasztalásaihoz, birtokolni kívánják Isten vigasztalásait, ahelyett, hogy a minden vigasztalás Istenének birtoklására törekednének. A cukrot akarják, nem pedig a cukor adományozóját.

4./ Fokozatosan elveszítik ezek hatását, mert az érzékelhető tárgyra szegezik tekintetüket, amely a közlések legalacsonyabb részét képezi. Ez a lelkület akkor marad meg és hatol mélyebben a lélekbe, ha megtagadják az érzéki elemet, amely igen különbözik a tiszta lelkiségtől. Az érzéki élményekre és a külső megnyilvánulásokra helyezni a hangsúlyt a nagyobb lelki javak elvesztésével jár együtt. Más szóval a láthatatlan, belső, tisztán lelki kegyelmek elvesznek, mert a cukrot keressük.

5./ Fokozatosan elveszítik Isten kegyelmét, mert úgy fogadják el ezeket a kegyelmeket, mint valami olyasmit, ami a sajátjuk. Így – mondja Keresztes Szent János egy másik helyen – ezek a tapasztalatok alkalmat teremtenek arra, hogy a lélekben tévedés, elbizakodottság és hiúság növekedjék, és az ezeket fogadó személyek gyakran titokban megkülönböztetett fontosságot tulajdonítanak önmaguknak, hogy ők különösen fontosak Isten szemében. Az ilyen szemlélet ellentétes az alázatossággal: „Isten kiválasztottja vagyok, nézzétek, mire vagyok képes!”.

6./ Végül, és ami valószínűleg a legfontosabb, azzal, hogy valaki el akarja fogadni ezeket, megnyitja az ajtót az ördög előtt. Az ördög aztán más, ügyesen adagolt és hitelesnek álcázott kommunikációval megtévesztheti az embert. Az apostol szavaival élve: a Fény angyalának tudja magát beállítani. Minél külsőségesebbek és anyaghoz kötődőbbek ezek az élmények és megnyilvánulások, annál kevésbé biztos az isteni eredetük. Ismétlem, ez egy ördögűző és a lelki élet szakértője, ha nem “a” misztikus élet doktora, tehát tudja, miről beszél: „minél külsőségesebbek és anyaghoz kötöttebbek ezek az élmények és megnyilvánulások, annál kevésbé biztos az isteni eredetük”. Tehát csak Isten tud közvetlenül a lélekbe hatolni, az ördög nem képes erre. Ezért az ott szeret dolgozni, ahol az érzékekkel, a képzelettel, a testtel, sok csodálatos élményt tud éreztetni velünk, amit ügyesen és valódinak álcáz. A szenteket is becsapták már, itt tehát Szent János újra és újra ismétli magát: hangsúlyozza, hogy azok, akik ezeket az érzéseket, ezeket az élményeket nagyra tartják, súlyos tévedésben vannak, és rendkívül nagy a veszélye annak, hogy félrevezessék őket. Az ilyen megnyilvánulásokat mindig úgy kell tekinteni, hogy azok inkább az ördögtől, mint Istentől származnak. Mivel az ördögnek nagyobb mozgástere van az emberi természet külső és testi részének befolyásolásában, ezért ezt a kijózanító figyelmeztetést adja: „sok óvatlan és tanulatlan ember, akik e közlések befogadásával kapcsolatos szégyenük miatt valódi nehézségekkel találkoztak, amikor a Hit tisztasága által visszatértek Istenhez. Sokan képtelenek voltak visszatérni, mert az ördög mély gyökereket vert beléjük”

Az előbbieket többször megismételve Szent János így fejezi be: “Még ha ezek az élmények Istentől származnak is, soha nem szabad rájuk hagyatkozni, vagy elfogadni őket. Az embernek inkább teljesen el kell menekülnie tőlük, és nem szabad vizsgálnia, hogy jók vagy rosszak-e.” Szent János elmagyarázza, hogy még ha némelyik Istentől is származik, az elutasításuk nem sérti Istent, azaz nem fogod megbántani őt, és azáltal, hogy valaki elutasítja és nem akarja őket, meg fogja megkapni azt a hatást és azt a gyümölcsöt, amit Isten akar általuk létrehozni. Más szóval, amikor menekülünk ezektől a dolgoktól, Isten mélyebben behatol a lélekbe és úgy fog működni, ahogy az ördög nem tud, és nem lesz kétségünk afelől, hogy az az Istentől van. Ezt mondja Szent János: „amikor az alázatos és elszakadt lélek lemond ezekről a személyes tapasztalatokról és megnyilvánulásokról és szembeszáll velük, Isten megnöveli kegyelmeit és értékesebbeket ad. Az Úr nem szűnik meg fokról-fokra felemelni őket, amíg el nem érik az isteni egyesülést és átalakulást”. Tehát kegyelemről kegyelemre fognak haladni, amíg el nem érik a tökéletesség csúcsát.

Nekem úgy tűnik, Szent János világosan fogalmaz: menekülnünk kell a pentekosztalizmustól, nem csak azért, mert ez egy olyan lelkiség, amely az Egyházon kívülről indult, hanem mert tele van a legrosszabb fajta veszélyekkel, nevezetesen az ördögi veszélyekkel. Talán a legkönnyebben a következő egyszerű gondolatot megfontolva láthatjuk, hogy valami nincs rendben ezzel a mozgalommal: amikor az apostolok pünkösd napján egykor megkapták a Szentlelket, kimentek az egész világba, és mit tettek? Hirdették az igazságot, és mérhetetlenül sokat szenvedtek sok-sok kereszt elviselésén keresztül, és végül mártírhalált haltak. Ez a Szentlélek igazi kiáradásának a jele: a képesség, a készség, sőt a szomjúság a szenvedésre, a Krisztusért való mártírhalálra.

https://invocabo.wordpress.com/2025/03/01/kiujulasi-mozgalmak/