Kedves Barátaim és Lélektársaim!
Leszögezem,
hogy az alábbiakkal senkit sem szeretnék elveiben és meggyőződésében
megsérteni. Minden ilyetén állásfoglalást tiszteletben tartva
fogalmazódott meg az észrevétel.
Jézus úgy tanította: „Én vagyok, az Út, az Igazság és az Élet!”
Jézus neve a keresztény világban Sol Iustitii, az Igazság Napja.
Homíliájában
Budapest-Esztergom érseke egyértelművé tette, hogy ez a kápolna nem az
a kápolna, amelyet Natália nővér 79 évvel ezelőtt
magánkinyilatkoztatásként kapott, amelyet Mindszenty bíboros,
Magyarország hercegprímása megvizsgáltatott és jóváhagyott. Erdő Péter
szavait minden jelenlévő hallhatta. Mi a Magyar Kurír közlése alapján
idézzük: „A mostani kápolnaszentelés nem jelenti semmilyen magánkinyilatkoztatás egyházi jóváhagyását."
Bizonyára
arra utalva, hogy a Natália nővér által kapott
magánkinyilatkoztatásból más kápolna-kép rajzolódott ki, a bíboros úr
frappánsan így fogalmazott: „Ne engedjünk a fanyalgás kísértésének! Megépült ez a kápolna akkor és úgy, amikor és ahogyan lehetett!"
Natália nővér és Mindszenty bíboros, hercegprímás neve nem hangzott el az érseki homíliában.
Tisztelt
bíboros úr fentebb elhangzott kijelentéseivel és beszédes
elhallgatásaival sokakat érintő komoly és megalázó sértéseket követett
el:
1. Natália nővér
2. Mindszenty bíboros, hercegprímás Főpásztor
3. XII. Pius pápa
4. A teljes - fizikailag jelen lévő és lélekben ott lévő - szívéből ünneplő Mária-hitű gyülekezet
5.
Egész nemzetünk, mint Regnum Marianum, Mária-országa (mely mostantól a
kápolna létrejöttével Jézus akarata szerint, „Mária engesztelő
országa” lett)
6. Jézus Krisztus és Mária, mert kijelentése szerint: „Az Én szívemhez, Szeplőtelen Édesanyám szívén keresztül vezet az út!”
„A mostani kápolnaszentelés nem jelenti semmilyen magánkinyilatkoztatás egyházi jóváhagyását."
Ha
Tisztelt bíboros úrnak a Vatikánban is végzett számos elfoglaltsága
mellett lett volna ideje és szándéka pontosan tájékozódni, akkor tudná,
hogy sem neki, sem az egyházának egyáltalán nem kell jóváhagyni semmit,
mert már régen jóváhagyódott az akkori bíboros hercegprímás
Főpásztorunk Mindszenty, és az akkori pápa XII. Pius által, aki
elismerte Szűz Anya „új címét” és 1942-ben 80.000-es tömeg előtt
fordult Szűz Anyához, mint a Világ Győzelmes Királynőjéhez. XII. Pius
pápa és Mindszenty bíboros hercegprímás úr a látomások hivatalos
kivizsgálását követően, azokat egyházi szinten elismerten, közvetlenül
Jézustól és a Szűz Anyától kapott üzenetekként ismerték és fogadták el.
„Bármilyen rezsim lehet az országban, a magyar népnek Szűz Mária a királynője, vegyük tudomásul!”
- jelentette ki Mindszenty bíboros, hercegprímás. Az egyházi cenzúra
azonban mindmáig nagyon jól működik, hiszen a rendszerváltást követően,
Natália nővér halála után (1992) az ő rendi utódát és a rend jogi
képviselőjét Fogas Annát fogadta Paskai László bíboros, aki
hogy-hogynem, csak ekkor szerzett tudomást a Prímási Levéltárban őrzött
aktákról (PL 2930/1947, 3437/1948, 7435/1948). Azóta biztos megint jól
eldugták, ha újra senki sem tud róla.
Szeplőtelen
Édesanyja akarata szerint, Jézus is kérte Natália nővéren keresztül,
hogy indítsanak engesztelő mozgalmat és építsenek kápolnát a Szent Anna
réten. Ha ez bekövetkezik, akkor ígérete szerint, Magyarország
mentesül a II. világháború borzalmaitól, illetve az egész világon béke
fog bekövetkezni, mert Jézus, Édesanyja kezébe helyezte hazánk és a
világ eljövendő sorsát. A háborús helyzet miatt a legfelsőbb egyházi
adminisztráció késlekedett a kérés megvalósításával miközben a politikai
helyzet egyre válságosabbra fordult.
Natália
nővérnek köszönhetően a jóakarat gépezete ugyan beindult, mert
1942-ben társulat alakult a kápolna felépítésére, a főváros vezetése a
Jézus által kijelölt helyen a Szent Anna réten nagy területet
ajándékozott erre a célra, Hermány Géza megbízott építészmérnök pedig
megkezdte a tervek elkészítését. De kicsit késve, mert 1942. szeptember
9-ről 10-re virradó éjjel aztán megtörtént az első totális
bombatámadás, mely a fővárost váratlanul és felkészületlenül, teljes
kivilágításában érte.
Az első bomba a városmajori Jézus Szíve
templomot találta telibe. Aztán megkezdődött minden borzalom. Serédi
Jusztinián bíboros úr 1944 őszén, amikor már betegen az óvóhelyre
menekült még jóváhagyta az elkészült terveket. 1944. december 8-án,
Molnár László a Batthyány téri Szent Anna templom esperesplébánosa pedig
felszentelte a Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét, miközben
bombák hullottak Budapestre. 1944. december 8-án, Szeplőtelen
fogantatáskor Natália nővér vezetésével az országos mozgalom hatására,
több ezres tömeg jelenlétében megtörtént ugyan az alapkőletétel és
rohamtempóban el is kezdték az építkezést, amit azonban a sorozatos
bombázások megszakítottak. 1946. január 25.-én Mindszenty József bíboros
hercegprímás újólag jóváhagyta a kápolna tervét, és Főpásztorunk 1947.
május 8.-án ismét elindította az engesztelő kápolna fölépítését
szolgáló mozgalmat: „Akaratom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön!” A már épülő templomot Rákosi Mátyás leromboltatta.
A kezdeményezés több mint két emberöltő után, MOST teljesedett be. Mindenki boldog és felszabadult…
De
Tisztelt bíboros úr további (szinte dicsekvő) kijelentése, mármint
hogy a kápolna szembemenve a szent akarattal, mégsem aszerint épült
meg, enyhén szólva furcsa és kissé leforrázta a híveket. Az ünneplő,
engesztelni akaró hívek, de egész felelős nemzetünk, aztán meg végképp
nem tud mit kezdeni azzal a következő kategórikus alamizsnaosztó
kiszólással, hogy: „Ne engedjünk a fanyalgás kísértésének! Megépült ez a kápolna akkor és úgy, amikor és ahogyan lehetett!"
Tehát örüljünk az odavetett és saját pénzen megvett kockacukornak.
Igen
ám, de lehetett volna pontosan úgy is, ahogyan Mária kérte, ha a
Tisztelt bíboros úr és egyháza is támogatta volna és nem a híveket húzza
le megint. Ráadásul később Jézus, Édesanyjára hivatkozva,
hozzájárulást kért a papoktól IS. Kilóg a lóláb, hiszen Tisztelt
bíboros úrról tudjuk, hogy „egyéb” okoknál fogva nem „máriás”, így
inkább ő az, aki fanyalogva vesz tudomást Magyarország leghatalmasabb
őrangyaláról (ahogyan Pió atya látomásos üzenetének megnevezéséből
tudjuk). Tisztelt bíboros úr szívéből beszélt, de hát „nem adhat mást,
csak mi lényege”. (Valószínűleg Pió atya látomásait is ignorálja.) És
ezek szerint fanyalogva vesz tudomást az engesztelő magyar hívek
örömtelien egyre gyarapodó létszámáról, a magyarság szívében újra
reménytelien kirügyezett töretlennek látszó Máriás keresztény hitünkről
és határozott engesztelni akarásunkról.
Ferenc
pápa is gyakorta itt gyógyul a „hit melegében”, de a Vatikán sem adott
egy huncut lírát sem, pedig rájuk férne a jótékonykodás, ami a
történelem során a velünk szemben elkövetett bűneik kevéske jóváírása
is lehetett volna. Pedig pontosan tudják, hogy ha oda kerül a sor,
többek között a Vatikánt is a mi engesztelésünk fogja felrezegtetni…
(Csak zárójelben megjegyezve: hazánkban párszáz főt számláló kisebbségi
községekben természetesen idegen nyelven miséznek, de a Vatikán és a
magyar egyházi felső vezetés a mai napig nem tudja, vagy nem akarja
elintézni a román állammal és a román ortodoxiával, hogy a legnagyobb
és legősibb Mária-hitű moldvai csángók több tízezres hívő lélekszáma
minden vasárnap rendszeresen magyar nyelvű misét hallgathasson és
magyarul imádkozhasson.)
- Hyeronimus (Szent Jeromos) egyházatya 408-as utibeszámolójában megőrizte a fehér hunokról azt a tényt, hogy: „a
heftaliták saját írásaikból, saját nyelvükön olvassák a szent
iratokat. A hunok zsoltárokat énekelnek gyülekezeteikben, amelyek már
akkor püspökségekben egyesültek.” (...) „...zsoltárt tanulnak a hunok.
Szkítia földje forró a hit melegétől.”
- Orosius egyházatya 418-ban leírja: „Kelet és Nyugat templomai hunokkal telnek meg”, (mivel) „a hunok Jézushitűek.”
- A Máni-felfogású meotiszi előmagyarok között Arrán püspöknek köszönhetően 551-ben hun nyelvű Szentírást találunk.
Így
tehát egyértelmű és nem meglepő, hogy Atila/Etele hun királyunk
otthonában ott voltak a Jézus-hit hirdetői, és a vele a Kárpát-medencébe
hazatértek hittérítő tevékenysége innen sugárzott ki a szomszédos térségekbe. Az „Isten ostora” hadai ugyanis nemcsak háborúztak, hanem elsősorban térítettek is.
Vélhetően
lett volna más magas rangú excellenciás egyházi személy is, aki
boldogan és Mária-szellemében és szeretetében szenteli fel kápolnánkat,
de az egyházi ellendrukkerek személyesen ható lehúzó energiajelenléte
még sajnos hatalmukból adódóan elengedhetetlen. Ezt továbbgondolva
feltehetjük a kérdést: - kapott-e meghívást erre az eseményre az
Országos Mária Légió és annak papjai? Válasz: - ha igen, minden
bizonnyal ott lettek volna...
Ezért
rendkívül fontos a tisztánlátás, és ha valaha, akkor MOSTANTÓL még
fontosabb az engesztelés és megbocsátás, mert bizony gőgjükben és
felfuvalkodottságukban már tényleg „nem tudják mit cselekesznek”...
Mindez természetesen nekünk jó jel, mert hibát, hibára halmoznak, és ez
azt jelenti, hogy félnek, fogytán a puskaporuk, ha már ilyen szintű
nyílt és sértő kijelentésekre alacsonyodnak. Vagy még mindig ennyire
ostobának és aluszékonynak vélnek bennünket?
Szilárd
hittel meggyőződésem, hogy ezen a szent helyen minden rosszindulatú
kijelentés visszaszállt a kibocsájtóra, vagy eleve kioltódott, mert az
engesztelő szeretet mindent legyőz. Engesztelő gyermekei öröme, Máriánk
öröme, az egész nemzet öröme! Az engesztelő hit és szeretet minden
alattomost képes átírni és felemelni. Boldogságos Szűz Máriánk
kápolnája és helye - ahová kegyelmeivel leszállhat - és ünneplése
megszentült, de nem az egyházi homíliától, hanem szívünk boldogságától
és örömétől, Mária és Szent Fia iránt érzett lángoló hites
szerelmünktől, nemzetünk szeretetétől.
Legyen
mindennap kísérőnk Natália nővér látomásaiban a Magyarországnak szóló
üzenetekből magától Jézustól a következő biztató kinyilatkoztatás: „Szeretném
minden magyar ház ajtajára aranybetűkkel felírni, Anyám országa és
öröke Magyarország nem pusztul, hanem tisztul.” (...) „Csakis az igazak
engesztelése miatt tartom fönn a világot.” (...) „Magyarország
engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni
Hála! Úgy legyen! Amen! Lámpásotok: Katalin
