Ahogy mondani szokás, az Ördög leghatásosabb trükkje, hogy elhitette a
világgal, ő valójában nem is létezik. Ehhez hasonlóan az lesz az
Antikrisztus legnagyobb szemfényvesztése, hogy abba a meggyőződésbe
ringatja az embereket, hogy ő nem a világ elpusztítója, hanem a
megmentője – mondta el 1947-es nagy hatású rádiós
szentbeszédében Isten tiszteletreméltó szolgája, Fulton J. Sheen érsek,
mely felvételét a múlthéten [2016 októberében - a ford.] ásták elő a digitális archívumból és tették közzé a YouTube-on
Sheen szerint miképpen az ördögnek is az a védjegye, hogy úgy
csűri-csavarja az igazságot, míg el nem adja nekünk a bűnt, az
Antikrisztus is akképpen fogja összezavarni az embereket, hogy azt
higgyék, ő a „Nagy Humanitárius”, aki „békéről, jólétről és fellendülésről beszél”.
Noha Sheen már majdnem hetven éve adta ezt a leírást
az Antikrisztusról, szavai manapság még találóbbak, mint akkoriban.
Prófétai üzenete megkerülhetetlen minden igazhívő keresztény számára,
aki igyekszik a végsőkig hű lenni Krisztushoz. Kijelenti:
Az
Antikrisztust nem így fogják nevezni, különben egyetlen követője se
lenne. Nem visel majd vörös harisnyát, és kénkövet sem fog fújni, ahogy
vasvilla sem lesz nála, és hegyes farkat sem fog csóválni, mint Faust
Mefisztója.
A
Szentírásban egyáltalán nem találunk alátámasztást arra a széles
körben ismert mítoszra, hogy az ördög egy ripacs, aki úgy öltözködik,
mint az első „vörös”. Ehelyett azt írja a Biblia, hogy egy bukott
angyalról van szó, „e világ fejedelméről”, aki azzal van elfoglalva,
hogy elhitesse velünk, nincs más világ ezen kívül. Logikája nagyon
egyszerű: ha nincs mennyország, nincs pokol; ha nincs pokol, nincs bűn;
ha nincs bűn, nincs ítélet; és ha nincs ítélet, akkor a rossz jó, és a
jó rossz.
De
ezen kívül azt is monda nekünk a mi Urunk, hogy olyannyira hasonlítani
fog Rá, hogy még a választottakat is megtéveszti – és biztosak
lehetünk benne, hogy azok az ördögök, akiket a képeskönyvekben láttunk,
nem tudnák még a választottakat is rászedni. Miképpen fog tehát
eljönni ebben az új korban, hogy követőket nyerjen a vallása számára?
[Az Antikrisztus jellemzői:]
- A Nagy Humanitárius képében jön majd el: békéről, jólétről és fellendülésről fog beszélni, de nem abban az értelemben, ahogy ezek Isten felé vezetnek minket, hanem mint amelyek önmagunkért fontosak.
- Könyveket fog írni Isten új ideájáról, hogy az emberek életmódjához igazítsa.
- Hitet támaszt az asztrológiában, hogy ne az akaratunkat, hanem a csillagokat tartsuk felelősnek a bűneinkért.
- A bűntudatot akként fogja magyarázni, hogy az nem más, mint elfojtott szexuális késztetéseink következménye, és arra neveli az embereket, hogy érezzenek szégyent, ha a többiek azt mondják rájuk, hogy nem elfogadóak és nem liberálisok.
- A toleranciát a jó és rossz közötti különbség mellőzéseként fogja meghatározni.
- Támogatni fogja, hogy még több válás legyen, elhitetve, hogy a másik partner „létfontosságú".
- Növelni fogja a szerelem iránti szeretetet, és csökkenteni az emberek iránti szeretetet.
- Vallást hív majd segítségül a vallás elpusztítására.
- Még Krisztusról is beszélni fog, és azt fogja mondani, hogy Ő volt a valaha élt legnagyszerűbb ember.
- Küldetéséül azt fogja megnevezni, hogy kiszabadítsa az embereket a babonák és a fasizmus rabszolgaságából – de hogy mit ért ezek alatt, azt nem határozza majd meg pontosan.
- Noha nagy szeretetet mutat az emberiség iránt, és sima beszédeket folytat a szabadságról és az egyenlőségről, lesz egy nagy titka, melyet senkinek se fog elárulni: nem fog hinni Istenben. És mert egy Isten atyasága nélküli testvériség lesz a vallása, a választottakat is meg tudja majd téveszteni.
- Fel fog állítani egy ellen-egyházat, amely az Egyházat fogja majmolni, mert hiszen az ördög Isten majma. Ez az Antikrisztus misztikus teste lesz és minden külsőségében az Egyházhoz mint Krisztus misztikus testéhez fog hasonlítani. Isten iránti elkeseredett szükségére alapozva ráveszi a modern embert, hogy magányában és frusztrációjában még inkább szükségét érezze, hogy ehhez a közösséghez tartozzon, amely megadja neki a nagy célok érzetét anélkül, hogy azt éreztetné, önnevelésre lenne szüksége, vagy elismerné a személyes bűntudatot. Ezekben az időkben az ördög különösen bő pórázra lesz engedve.
Sheen leszögezi, hogy az Antikrisztus nem azért okoz neki aggodalmat, mert a katolikus Egyház túlélését félti – az a pusztítás aggasztja, amelyet az Antikrisztus a hitetlenek között visz majd végbe.
„Nem a tévedhetetlenség miatt aggódunk, hanem azért, mert a világ tévedésbe süllyed; nem attól remegünk, hogy Istent megfoszthatják a trónjától, hanem a barbarizmus uralma miatt; nem az átlényegülést fogják tönkretenni, hanem az otthont; nem a szentségek fognak elhalványodni, hanem az erkölcsi törvények."
Sheen meg van róla győződve, hogy mivel az Egyház évszázadokon átívelő története során már más nagy kríziseket is túlélt, „élni fog, mégpedig rekviemet énekelve korunk gonoszsága felett".
„Az
Egyháznak megvannak a maga nagypéntekei, de ezek csak előjátékok a
húsvétvasárnapokhoz, az Isteni Ígéret sosem veszti érvényét: »...és a
pokol kapui nem vesznek erőt rajta... És én veletek vagyok minden nap a
világ végezetéig.« (Mt 28,20) »Aki e kőre esik, összezúzza magát,
akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.« (Lk 20,18)
Sosem volt még ilyen erőteljes érv a kereszténység szükségessége mellett, mint az emberek, akik most felfedezik, hogy szenvedéseik és bajaik, háborúik és forradalmaik száma egyenlő mértékben és egyenes arányban növekszik azzal, amennyire a kereszténységet elutasítják. A gonosz önmaga ellen dolgozik; egyedül a jó, amely fönntartja magát" - mondta.
Sheen cselekvésre ösztönözte hallgatóságát korunk gonoszságával
szemben, mégpedig úgy, hogy merítsen azokból a lelki javakból,
amelyeket a harchoz Isten adott a számára.
Keresztényként tudatosítanunk kell magunkban, hogy a válság pillanata nem szabad, hogy a kétségbeesés ideje is legyen egyúttal – sokkal inkább a lehetőségé. Válságban, legyőzöttségben születtünk –
a keresztre feszítéskor. Amint észrevesszük, hogy Isten Haragvása
alatt állunk, alkalmassá válunk az Isteni Irgalom befogadására. Isten
igazi büntetéseiből születik a remény. A jobb lator a keresztre
feszítése által jutott el Istenhez
[Amit a katolikusoknak tenniük kell, hogy túléljék a gonoszság napjait:]
- A katolikusok szítsák fel hitüket és akasszanak ki az otthonaikban egy feszületet, hogy emlékeztesse őket, nekik is van keresztjük, amelyet hordozniuk kell.
- Gyűljön össze a család minden este, hogy együtt imádkozzák a rózsafüzért.
- Járjanak naponta misére.
- Minden nap végezzenek Szentórát az Eucharisztikus Jézus jelenlétében, különösen olyan egyházközségekben, ahol a papok tisztában vannak a világ szükségleteivel és ezért engesztelő alkalmakat vezetnek.
- Azok, akik hisznek, jobb, ha a megszentelő kegyelem állapotában maradnak, és azok, akiknek nincs hitük és nincsenek ebben az állapotban, jobb, ha elkezdenek gondolkozni azon, mik a szándékaik az elkövetkező időkre, amikor csak egy módja lesz, hogy megállítsák térdeik reszketését: az, hogy rájuk ereszkednek és imádkoznak. [...]
- Imádkozz Szt. Mihályhoz [így szólítva meg]: Ó, Mihály, a Reggel Fejedelme, aki legyőzted Lucifert, ki istenné szerette volna tenni magát. Amikor a világ egyszer megroppant egy gúnyos vigyor miatt, mely a mennyben húzódott, te felkeltél és letaszítottad a Gőgöt a hetedik mennyországból, aki le akarta nézni a Magasságost. [Egyesítsd a világot, tisztítsd meg a bomlasztástól és a lázadástól. Kerítsd hatalmadba a világot, míg el nem némul. Azonban bizonyítsd, ha a világ romokban, hogy az egyetlen, amit nem lehet lerombolni, az az Ige.
- Imádkozz a Mi Asszonyunkhoz, ezt mondva neki: Neked mint Asszonynak lett adva az a hatalom, hogy a kígyónak fején tapossál, aki azt hazudta az embereknek, hogy olyanok lehetnek, mint az istenek. Te, aki megtalálhattad Krisztust, miután három napra eltűnt, találd Őt meg újra a mi világunk számára, amely elvesztette Őt. Add az Igét a mi időskori mértéktelen fecsegésünknek. És ahogy testté formáltad méhedben az Igét, akképp formáld Őt a mi szívünkben is. Mennyek Kékjének Asszonya, gyújtsd meg lámpásainkat ezekben a sötét időkben. Add vissza nekünk a világ világosságát, hogy világosság ragyoghassa be még a sötétségnek ezen napjait is.