Vallási és a hagyományra
hivatkozó érvek nélkül fogja pártját a férfi-női házasságnak három
amerikai professzor; könyvük a házasság talán legkonzisztensebb védelme.
Megközelítésük alapja, hogy nem a homoszexualitás ellen írni, hanem a
hagyományos házasság mellett állnak ki.
Itthon
még nem került a közéleti viták középpontjába az azonos neműek
házassága, a Magyarország a világ azon, túlnyomó többséget kivető
államai közé tartozik, amely elfogadja, hogy a házasság egy férfi és egy
nő kapcsolata. 2009. július 1-jétől azonban nálunk is létesíthetnek
bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos nemű párok. A liberális
jogvédők pedig rendszerint arra hivatkoznak például az új alkotmány
házasság-definíciója ellen, hogy az európai „jogfejlődési tendenciák” a
melegházasság elfogadása felé mutatnak.
Így aztán talán a hazai érdeklődők számára is hasznos lehet Sherif Girgis, Ryan T. Anderson és Robert P. George rövid, alig több mint száz oldalas, szellősen szedett, könnyen olvasható kötete. Az azonos neműek házasságát ellenzők fejéhez ugyanis gyakran vágják hozzá, hogy „nincs helye vallásos érveknek ebben a vitában”. Függetlenül attól, hogy ez a tétel vitatható, hiszen miért ne lenne helye akár vallásos érveknek is, a kötet kifejezetten tartózkodik a vallásos, illetve (egy-két mondatot leszámítva) a hagyományra hivatkozó érvek citálásától.
Így aztán talán a hazai érdeklődők számára is hasznos lehet Sherif Girgis, Ryan T. Anderson és Robert P. George rövid, alig több mint száz oldalas, szellősen szedett, könnyen olvasható kötete. Az azonos neműek házasságát ellenzők fejéhez ugyanis gyakran vágják hozzá, hogy „nincs helye vallásos érveknek ebben a vitában”. Függetlenül attól, hogy ez a tétel vitatható, hiszen miért ne lenne helye akár vallásos érveknek is, a kötet kifejezetten tartózkodik a vallásos, illetve (egy-két mondatot leszámítva) a hagyományra hivatkozó érvek citálásától.
Mindez
összhangban van az Egyház azon meggyőződésével is, miszerint a
férfi-női házasság elismerése, mint az egyetlen lehetséges házassági
forma, egyáltalán nem igényel istenhitet, vallási meggyőződést, mivel az
a természettörvény hatálya alá tartozik, azaz józan ésszel felismerhető
igazság, ami emberi természetünkből adódik.
A szerzők a házasság három szemléletét különböztetik meg. Az első – hagyományos látásmód – szerint a házasság egy teljeskörű, mindenre kiterjedő szövetség (comprehensive union), amelyben a házasfelek testileg és lelkileg egyesülnek. Ez a kapcsolat a beleegyezéssel kezdődik és a szexuális kapcsolat bélyegzi meg. Ez a teljeskörű szövetség önmagában is értékes, ám ami miatt az államnak fontos, hogy jogilag elismerje, az a gyermekek jólétének a fontossága. A házasság ezen szemlélete a gyermekáldást helyezi a házasság középpontjába (conjugal view). A harmadik szemlélet viszont, amelyet a szerzők revizionistának neveznek, pusztán érzelmi kapcsolatnak tarja a házasságot.
A szerzők a házasság három szemléletét különböztetik meg. Az első – hagyományos látásmód – szerint a házasság egy teljeskörű, mindenre kiterjedő szövetség (comprehensive union), amelyben a házasfelek testileg és lelkileg egyesülnek. Ez a kapcsolat a beleegyezéssel kezdődik és a szexuális kapcsolat bélyegzi meg. Ez a teljeskörű szövetség önmagában is értékes, ám ami miatt az államnak fontos, hogy jogilag elismerje, az a gyermekek jólétének a fontossága. A házasság ezen szemlélete a gyermekáldást helyezi a házasság középpontjába (conjugal view). A harmadik szemlélet viszont, amelyet a szerzők revizionistának neveznek, pusztán érzelmi kapcsolatnak tarja a házasságot.
A
„teljeskörű szövetség”-et , amelynek lényege egymás kiegészítése, csak
két különnemű ember tudja létrehozni. Az érzelmeket középpontba helyező
nézet ugyan semmi olyan specifikusat nem mond, ami csak a homoszexuális
párokra volna jellemző, hisz a különnemű házasfeleket is jellemzi az
érzelmi kapcsolat, ám ez nem különbözteti meg őket a homoszexuális
pároktól. A szerzők szerint viszont, mivel a „teljeskörű szövetség”-re
csak egy férfi és egy nő képes, ezért a revizionista nézet nem a
házasság fogalmának kiterjesztését, hanem újradefiniálását jelenti.
A kötet érvelése abból indul ki, hogy a házasság objektív struktúra, mely a legjobban szolgálja ezt a kapcsolatot és céljait, a gyermekvállalást és a családi életet, így örök és kizárólagos elköteleződést jelent. A férfi-női házasság a legmegfelelőbb keret a testileg és lelkileg egészséges gyermekek felnevelésére. Ezt a szerzők számos kutatás idézésével is alátámasztják, amelyek mind rámutatnak: az egyszülős, élettársi kapcsolatban elképzelt és más „családmodellek” sokkal kevésbé alkalmasak a testileg és lelkileg egészséges gyermekek nevelésére, mivel ezekben nagyobb eséllyel, gyakrabban, jobban sérülnek a gyermekek.
A kötet érvelése abból indul ki, hogy a házasság objektív struktúra, mely a legjobban szolgálja ezt a kapcsolatot és céljait, a gyermekvállalást és a családi életet, így örök és kizárólagos elköteleződést jelent. A férfi-női házasság a legmegfelelőbb keret a testileg és lelkileg egészséges gyermekek felnevelésére. Ezt a szerzők számos kutatás idézésével is alátámasztják, amelyek mind rámutatnak: az egyszülős, élettársi kapcsolatban elképzelt és más „családmodellek” sokkal kevésbé alkalmasak a testileg és lelkileg egészséges gyermekek nevelésére, mivel ezekben nagyobb eséllyel, gyakrabban, jobban sérülnek a gyermekek.
Az egyenlő dolgokat egyenlően kell kezelni, az egyenlőtleneket pedig egyenlőtlenül – ez az igazságos. Mind a házasságra, mind más kapcsolati formákra nézve veszélyes volna, ha a házasságot újredefiniálnánk – írják a kötet szerzői.
Akik csupán érzelmi
kapcsolatnak képzelik el a házasságot, azok csak az érzelmek
intenzitásában különböztetik meg más kapcsolatokról, ami téves nézet. Az
érzelmek ráadásul jönnek-mennek, és magánügynek számítanak, ezért
érzelmi alapon semmi szükség arra, hogy az állam elismerje a házasságot.
Az azonos neműek házassága mellett érvelők rendszerint valamiféle
igazságtalanság megszüntetésére hivatkoznak. Az ő logikájuk alapján
azonban, ha bevezetnénk az azonos neműek házasságát, akkor ugyanazzal a
logikával be kellene vezetnünk a csoportos házasságot (ahogy Brazíliában
már volt bíróság, amely elismert ilyet) és a házasság más „formáit”. A
házasság akármilyen definíciója kizár valakiket-valamiket ebből a
kapcsolattípusból, s imigyen „egyenlőtlenséget” teremt – igaz ez a
azonos neműek házassága mellett érvelők revizionista nézetére is.
A
revizionista nézet több ponton sem tudja alátámasztani saját
álláspontját. Egyrészt eszerint a házasság csak az érzelmek
intenzitásában különbözik a barátságtól (azaz tulajdonképp annak egy
fajtája). A barátság azonban nem járul hozzá a közjóhoz olyan
struktúrált módon, ahogy a házasság, és így semmi értelme annak, hogy a
baráti kapcsolatokat elismerje az állam. Ha a szex ezen érzelem
kifejezője, és emiatt fontos, mármint az állam szempontjából, akkor azt
fel lehet cserélni akármilyen más, kapcsolatos összetartó és kifejező
tevékenységgel. Hogy a szexuális együttlét miért különleges más
együttléthez képest, azt csakis a gyermekáldásra hangsúlyt helyező
szemléletmód (conjugal view) tudja megválaszolni. A revizionista nézet
nem tudja megvédeni a kizárólagosságot sem (sőt sokszor nem is akarja). A
kötet kiáll a válás megkönnyítése ellen is.
A
három szerző szerint ha elvetjük az első és második nézetet, és
revizionista módon közelítünk a házassághoz, akkor nincs logikailag
igazolható határa bármilyen és bárkik közt létrejövő kapcsolat
házasságként való elismerésének, azaz a fogalom kiürül, formátlanná
válik, és megmagyarázhatatlan lesz, miért is kellene különleges
elbánásban részesíteni a házasságot. Azaz a revizionista nézet nem tud
koherens védelmet felmutatni.
Nem tisztünk kifejteni (és helyünk sincs rá) a könyv teljes érvrendszerét. Azonban mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az kitér a házasság és az állam viszonyára, kifejtve, miért érdeke az államnak elismerni a házasság hagyományos formáját. Felteszik azt a kérdést is: a házasság vég nélkül alakítható?
Nem tisztünk kifejteni (és helyünk sincs rá) a könyv teljes érvrendszerét. Azonban mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az kitér a házasság és az állam viszonyára, kifejtve, miért érdeke az államnak elismerni a házasság hagyományos formáját. Felteszik azt a kérdést is: a házasság vég nélkül alakítható?
A
kötet szerint ha redefiniáljuk a házasságot, akkor nem csak a házassági
kötelék jelentőségét és erősségét csökkentjük, de más
kapcsolattípusokat (például a barátságot) is gyengítjük vele. Ráadásul
az államnak egyszerűen nincs joga újradefiniálni a házasságot. A
revizionista nézet emellett a vallásszabadságot is veszélyezteti,
amelyet számos példával támaszt alá a kötet (a hagyományos nézetet
vallók kirekesztése, kriminalizálása).
Külön érdeme a három szerzőnek, hogy kitérnek több, az azonos neműek házassága mellett érvelők által megdönthetetlennek ítélt érvre is, így a meddőségre (eszerint „ha a gyermekáldás fontos, akkor ne csak a melegek, hanem a meddők se házasodhassanak”); a a „fajközi házasság” egykori tiltására; és a „konzervatív ellenvetésre”, miszerint a konzervatívoknak támogatnia kellene a melegházasságot, mivel az elősegítené az ilyen „párkapcsolatok” stabilitását. A kötet mindegyik kifogásról kimutatja, miért tarthatatlan.
Külön érdeme a három szerzőnek, hogy kitérnek több, az azonos neműek házassága mellett érvelők által megdönthetetlennek ítélt érvre is, így a meddőségre (eszerint „ha a gyermekáldás fontos, akkor ne csak a melegek, hanem a meddők se házasodhassanak”); a a „fajközi házasság” egykori tiltására; és a „konzervatív ellenvetésre”, miszerint a konzervatívoknak támogatnia kellene a melegházasságot, mivel az elősegítené az ilyen „párkapcsolatok” stabilitását. A kötet mindegyik kifogásról kimutatja, miért tarthatatlan.
A
szerzőkről: Sherif Girgis a Princeton Egyetemen filozófiai doktori
iskolájának, valamint a Yale Law School jogi képzésének hallgatója. Az
Oxfordi Egyetemen erkölcsi, jogi és politikai filozófiát tanult. Ryan T.
Anderson a konzervatív Heritage Foundation kutatója, valamint az
úgyszintén konzervatív Witherspoon Institute online lapjának
szerkesztője. A Princeton Egyetemen tanult, jelenleg a Notre Dame
Egyetem doktori hallgatója politikai filozófiából. Egy időben az
ökumenikus keresztény First Things szerkesztője volt. Robert P. George a
Harvard Law School professzora, valamint a Princeton Egyetem James
Madison-programjának igazgatója. Tagja az Egyesült Államok Nemzetközi
Vallásszabadság Bizottságának (amely épp a napokban tette közzé
jelentését 2012-re vonatkozóan). Korábban a Bioetika Elnöki Tanácsának
elnöke, valamint az Egyesült Államok Emberi Jogi Bizottságának tagja
volt.
Sherif Girgis-Ryan T. Anderson-Robert P. George: What is marriage? Man and Woman: A Defense. Encounter Books, New York-London, 2012. (A könyvnek saját honlapja van.)
Sherif Girgis-Ryan T. Anderson-Robert P. George: What is marriage? Man and Woman: A Defense. Encounter Books, New York-London, 2012. (A könyvnek saját honlapja van.)
Szilvay Gergely/Magyar Kurír