Valóban hiszik még mindig a katolikusok a valóságos jelenlétet?
Athanasius Schneider püspök megrendítő és igaz gondolatai a kézre áldozásról és a katolikus hittel való összefüggéséről:
„Egy kazahsztáni vallásközi találkozón, amelyen részt vettem, az egyes vallások legszentebb valóságairól beszélgettünk. Egy imám azt mondta, hogy muzulmánok számára a legszentebb dolog a Korán könyve arab nyelven, és a következő szavakkal húzta alá állítását: »Az istengyalázás aktusa lenne, ha valaki mosatlan kézzel merészelné érinteni az arabnyelvű Koránt.« Amikor ezt a kijelentést hallottam, spontán módon megjelent szemeim előtt a kézbeáldozás, amelyet szinte bármilyen egyértelmű szakrális gesztus nélkül és természetesen kézmosás nélkül fogadnak. Ez a magatartás világszerte szabálynak számít a katolikus templomok nagy többségében.
Elképzeltem a következő lehetséges szituációt: ha ez a jámbor imám egyik napon véletlenül betévedne egy katolikus templomba, ahol a szentáldozást közvetlenül a hívek kezébe szolgáltatják ki, akik egy gyorsan haladó sorban közelednek az áldozáshoz, megkérdezhetné: »Mi ez a kis fehér kenyér?«
Egy katolikus válaszolná: »Ez Krisztus.«
A muzulmán nem érti: »Ez bizonyára csak egy jel, vagy Krisztus szimbóluma.«
De a katolikus ellentmondana: »Nem, ez nem egy szimbólum, vagy egy szent tárgy. Ebben valóságosan jelen van Krisztus.«
A muzulmán tovább erősködne: »Krisztus bizonyára csak lelkileg, vagy szimbolikusan van jelen benne.«
A katolikus ismét tagadná: »Nem, Krisztus valóságosan és ténylegesen jelen van Testének és Vérének szubsztanciájában, lelkével és teljes istenségével.«
A muzulmán ismét kérdezné: »Akkor tehát hitetek szerint ez a kis kenyérdarab számotokra a ti Istenetek, és így az, ami a legszentebb?«
»Igen,« – helyeselne a katolikus – »ez a kis kenyér valóban a mi élő Istenünk személyesen emberi Testével és Vérével, és nem csak egy szent tárgy, mint a ti Koránotok.«
A muzulmán azonban mondaná: »Ha ti a ti Isteneteket, aki számotokra a legszentebb, ilyen banális módon kezelitek, akkor nem hisztek benne. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy tényleg meg vagytok győződve arról, amit az imént állítottatok.«
(Athanasius Schneider ORC, a kazahsztáni Asztana segédpüspöke: Corpus Christi. Gondolatok a szentáldozásról és az Egyház megújulásáról. Stella Maris Alapítvány, Budapest, 2014. Fordította: Kovács Ervin Gellért OPraem. 42–43. o.)
Simon Gábor atya elmélkedése a kérdésről, összhangban Athanasius püspökkel és az Egyház töretlen hagyományával:
