Advent 1. Vasárnapja
Gyermekeim!
(Mt24, 37-44) Hatalmas erővel kiáltok hozzátok: Virrasszatok! A mai
evangéliumi szakaszban is erre hívom fel figyelmeteket. Ez a
figyelmeztetés sokkal aktuálisabb, mint gondolnátok! Kit nevezek
virrasztó embernek? Azokat, akik minden helyzetben készen állnak a
megmérettetésre. Akik tisztán és feddhetetlenül élnek, és akik
törekednek szent akaratomat elfogadni és teljesíteni. Nem is olyan
egyszerű ezt megtenni. Csak annak lehetséges, aki gyakorolja a lemondás
általi önmegtagadást, és így viszi saját keresztjét! Sokan még mindig
nem olvasnak a jelekből, és úgy tesznek, mintha nem érzékelnének semmit.
Azok, akik komolyan veszik a virrasztó imádságot, olyannak tűnnek,
mint azok az emberek Noé idejében, akik hallgattak a figyelmeztető
szóra, mert amikor megérkezett a vízözön áradata, mindenkit elsodort,
azokat nem, akik bemenekültek a bárkába. Ne engedjétek betörni a
tolvajt házatokba! Amikor olyan dolgot engedtek meg magatoknak, amit én
nem szeretnék, akkor gyenge pontjaitokon keresztül behatol lelketekbe
az ellenség. Vizsgáljatok meg mindent, és szabaduljatok meg a nem
kívánt dolgoktól!
Jézus
Gyermekeim! (Mt8,5-11) Vajon elmondhatom rólatok is, mint a kafarnaumi századosról, hogy „ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben?”Ki tudjátok mondani, amit ő mondott: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Csak szólj, és szolgám meggyógyul?” Amikor valakiért közbenjártok, mennyire működik bennetek erős hit, hogy megteszem, azt, amit kértek tőlem? Mert ha bizonytalanul, és félszegen imádkoztok érte, akkor ne gondoljátok, hogy megadtatok neki minden segítséget! Az imában alázattal közeledjetek felém, és nagy bizalom legyen szívetekben, hogy megteszek mindent, ami, fontos lehet lelkének üdvösségéért. Legyen bennetek elfogadás, és kérjétek tőlem, bármi történjen is vele, mindig a legnagyobb jót hozzam ki a történtekből. Zörgessetek, hogy megnyíljon az ajtó, de ha nem a saját elképzelésetek valósul meg, akkor is engedelmes lélekkel fogadjátok döntésemet. A hittel való kitartó imádságra megadom a gyógyulás kegyelmét, azoknak, akikért közbenjártok.
Jézus
Gyermekeim! (Mt 15, 29 – 37) Amikor a Galileai-tóhoz tartottam, fölmentem egy hegyre, és leültem. Akkor nagy sokaságot hoztak lábaim elé: sántákat, bénákat, süketeket, vakokat és mindenféle betegségben szenvedőket. Meggyógyítottam valamennyit, és amikor ezt látta a nép elámult és dicsőítette Izrael Istenét. Megsajnáltam őket, mert harmadnapja kitartottak mellettem étlen-szomjan. A tanítványok nem tudtak annyi kenyeret és halat összegyűjteni, hogy az elég legyen ennyi embernek. Miután letelepítették őket, fogtam a hét kenyeret, és a halakat, hálát adtam, megtörtem, majd tanítványaimnak adtam, ők pedig szétosztották a népnek. Először kezembe fogtam a kenyeret, azután hálát adtam mennyei Atyámnak, majd a megtöretés által szaporodott étel került kiosztásra. Ebben a cselekedetemben már előre jeleztem, hogy a kenyér az én testem, amely megtöretik a bűnök bocsánatára. Sok betegségben lévő ember megszabadult bűneiből, mert a szükséget szenvedőknek adom meg a megszaporított eledelt, hogy ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak, hanem látván csodámat, megdicsőítsenek engem.
Jézus
Gyermekeim! (Mt 7, 21,24 – 27) Amikor a templomban tanítottam, mindig voltak olyanok, akik kíváncsiskodó, tőrbe csaló kérdéseket tettek fel nekem. A főpapok nem értették meg „miféle hatalommal teszem ezeket. Ki adta nekem a hatalmat ehhez?” Azonnal felismertem a kérdésük mögött rejlő indítékokat, ezért én is megkérdeztem tőlük, „Honnan volt János keresztsége?” Hosszas tanakodás után, mégis visszautasítottak engem, ezért én is megtagadtam válaszomat tőlük. Azért nem reagáltam szavukra, mert nem foglaltak egyértelmű állást kérdésemre. Nem voltak hajlandók felvállalni azt az igazságot, hogy János keresztsége a mennyből volt. Akkor miért kellett volna gondolnom, hogy elismerjék az én isteni jelenlétemet. Még nem jött el az idő, amikor nyíltan megvallom előttük hatalmamat. Ne gondoljátok, hogy könnyű lesz hitvallást tennetek, amikor majd szorongatnak benneteket, amikor olyan kérdésekkel bombáznak titeket, amelyre nyíltan kell állást foglalnotok! Figyeljétek meg az embereket, milyen lélekkel tesznek föl nektek kérdéseket? Mikor szükséges azokra válaszolni? Legyetek okosak, és állhatatosak, amikor kérdeznek benneteket!
Jézus
Gyermekeim! (MT 18, 12 – 14) Mit gondoltok, miért fontos nekem, hogy azok után menjek, aki elcsatangoltak a nyájtól, és nem elsősorban azokkal törődjek, akik biztonságban vannak? Valamikor ti is eltévedt bárányok voltatok, de addig mentem utánatok, amíg meg nem találtalak titeket. Senkit sem akarok közületek elveszíteni, akiket Atyám nekem adott. Szent Véremmel váltottalak meg titeket, ezért nem akarom, hogy elvesszetek. Sajnos, nem mindenkin segíthetek, mert szabad akaratot adtam nektek. Aki kétségbeesésében nem az én nevemet hívja segítségül, azt a lelket nem tudom megmenteni. Nagy a ti felelősségetek, akik hozzám tartoztok, mert akikért senki sem imádkozik, azokkal nektek kell törődnötök! Imáitokban szólítsátok meg őket, és emlékezzetek meg róluk! Így tudtok számukra kegyelmeket kiesdeni! Egészen biztos, hogy voltak, akik értetek is imádkoztak, hogy megtérjetek hozzám, és éljetek. Most, rajtatok a sor! Ti imádkozzatok az elveszett bárányokért!
Jézus
Gyermekeim! (Mt 11, 28 – 30) Miért mondom ma is nektek, hogy „az én igám édes, és az én terhem könnyű?” Mert aki átadja nekem mindennapi terhét és rám bízza annak kimenetelét és megoldását, az felszabadul saját terhe alól. Hiszen én minden megpróbáltatásotokat magamra vállaltam, amikor keresztemet cipeltem a Golgotára. Előttetek mentem, és minden létezhető borzalmat elviselve elszenvedtem, és megengedtem, hogy a keresztfára szegezzenek, azért, hogy a ti keresztetek már ne legyen annyira elviselhetetlen próbatétel, számotokra. Kérlek benneteket, „mindnyájan jöjjetek hozzám, akik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve.” Aki nem bízik meg bennem, az soha sem fogja megérteni ezen szavaimat. De nektek, akik felfogjátok, amit mondtam nektek, nektek megengedem, hogy megértsétek, mit jelent az én „szelíd, és alázatos szívem” befogadása, és követése. Engedjétek meg, hogy rátok tegyem a számotokra kiszabott keresztet, amely csak akkor lesz édes, és könnyű, ha szorosan oda helyezitek az enyémhez. Csak „így találtok nyugalmat, lelketeknek.”
Jézus
Gyermekeim! (Mt 11, 11-15 ) „De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint Keresztelő János.” Ezzel ki akartam kifejezni, hogy az oda való bekerüléshez küzdelmes akadályokon kell keresztül mennetek! Minden bűnnek és rendetlen hajlamnak a kiirtásán addig kell dolgoznotok, amíg a bűnbánat megtisztító fürdőjében eljuttok országomba. Ez az erőszak nem más, mint az üdvösség akadályinak küzdelmes elhárítása. Ehhez, az erények és a jó cselekedetek állhatatos gyakorlásán keresztül juthattok el. Nem azt mondtam, hogy János azonos Illéssel, hanem átvitt értelemben gondoltam, mint a Messiás első eljövetelének hírnöke Illésnek nevezhető. János Illés szellemében és erejével fog színre lépni, azért, hogy az „engedetleneket, az igazak okosságára vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” (Lk 1, 18). Második eljövetelemet, magam nyilatkoztattam ki, és ennek bekövetkezésére még várakoztok. Legyetek készek arra, hogy bármelyik pillanatban újra eljöhetek! Ezért hárítsatok el mindent, ami akadályozhatja találkozásunkat.
Jézus
Gyermekeim (Mt 11, 16-19) Olyan gyerekekhez hasonlítottam ezt a nemzedéket, akik a piacon tanyáznak, és ellentétes dolgokat kiabálnak egymásnak. Furulyáztunk, de ti nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de ti nem sírtatok. Miért nem fogadja el a nép Isten üdvözítő végzését? Miért utasítják el Jánost, és miért nem fogadnak el engem? Ezt az engedetlen gyerekekről szóló hasonlattal fedtem fel. Ki tehet igazságot ekkora makacsság mellett? Az emberek is mást akarnak, Isten végzése is egészen más. Sajnos az üdvösség elérésének legfőbb akadálya saját magatok vagytok. Egyedül a bűnbánat tud elfordítani önmagatoktól, és tesz képessé arra, hogy hozzám forduljatok. A Keresztelőt túlságosan szigorúnak találták, és bolondnak nyilvánították. Engem pedig, kevésbé szentnek tartottak, aki a bűnös emberekkel barátkozik. Mégis mindkettőnk mögött Üdvözítésem végzése áll. Mert János, a keresztelő, a végső idők prófétája, és útkészítője, magam pedig a végső idők meghozója vagyok.
Jézus
Jézus
Gyermekeim! (Mt8,5-11) Vajon elmondhatom rólatok is, mint a kafarnaumi századosról, hogy „ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben?”Ki tudjátok mondani, amit ő mondott: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Csak szólj, és szolgám meggyógyul?” Amikor valakiért közbenjártok, mennyire működik bennetek erős hit, hogy megteszem, azt, amit kértek tőlem? Mert ha bizonytalanul, és félszegen imádkoztok érte, akkor ne gondoljátok, hogy megadtatok neki minden segítséget! Az imában alázattal közeledjetek felém, és nagy bizalom legyen szívetekben, hogy megteszek mindent, ami, fontos lehet lelkének üdvösségéért. Legyen bennetek elfogadás, és kérjétek tőlem, bármi történjen is vele, mindig a legnagyobb jót hozzam ki a történtekből. Zörgessetek, hogy megnyíljon az ajtó, de ha nem a saját elképzelésetek valósul meg, akkor is engedelmes lélekkel fogadjátok döntésemet. A hittel való kitartó imádságra megadom a gyógyulás kegyelmét, azoknak, akikért közbenjártok.
Jézus
Gyermekeim! (Mt 15, 29 – 37) Amikor a Galileai-tóhoz tartottam, fölmentem egy hegyre, és leültem. Akkor nagy sokaságot hoztak lábaim elé: sántákat, bénákat, süketeket, vakokat és mindenféle betegségben szenvedőket. Meggyógyítottam valamennyit, és amikor ezt látta a nép elámult és dicsőítette Izrael Istenét. Megsajnáltam őket, mert harmadnapja kitartottak mellettem étlen-szomjan. A tanítványok nem tudtak annyi kenyeret és halat összegyűjteni, hogy az elég legyen ennyi embernek. Miután letelepítették őket, fogtam a hét kenyeret, és a halakat, hálát adtam, megtörtem, majd tanítványaimnak adtam, ők pedig szétosztották a népnek. Először kezembe fogtam a kenyeret, azután hálát adtam mennyei Atyámnak, majd a megtöretés által szaporodott étel került kiosztásra. Ebben a cselekedetemben már előre jeleztem, hogy a kenyér az én testem, amely megtöretik a bűnök bocsánatára. Sok betegségben lévő ember megszabadult bűneiből, mert a szükséget szenvedőknek adom meg a megszaporított eledelt, hogy ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak, hanem látván csodámat, megdicsőítsenek engem.
Jézus
Gyermekeim! (Mt 7, 21,24 – 27) Amikor a templomban tanítottam, mindig voltak olyanok, akik kíváncsiskodó, tőrbe csaló kérdéseket tettek fel nekem. A főpapok nem értették meg „miféle hatalommal teszem ezeket. Ki adta nekem a hatalmat ehhez?” Azonnal felismertem a kérdésük mögött rejlő indítékokat, ezért én is megkérdeztem tőlük, „Honnan volt János keresztsége?” Hosszas tanakodás után, mégis visszautasítottak engem, ezért én is megtagadtam válaszomat tőlük. Azért nem reagáltam szavukra, mert nem foglaltak egyértelmű állást kérdésemre. Nem voltak hajlandók felvállalni azt az igazságot, hogy János keresztsége a mennyből volt. Akkor miért kellett volna gondolnom, hogy elismerjék az én isteni jelenlétemet. Még nem jött el az idő, amikor nyíltan megvallom előttük hatalmamat. Ne gondoljátok, hogy könnyű lesz hitvallást tennetek, amikor majd szorongatnak benneteket, amikor olyan kérdésekkel bombáznak titeket, amelyre nyíltan kell állást foglalnotok! Figyeljétek meg az embereket, milyen lélekkel tesznek föl nektek kérdéseket? Mikor szükséges azokra válaszolni? Legyetek okosak, és állhatatosak, amikor kérdeznek benneteket!
Jézus
Szent Miklós
Gyermekeim!
(Mt 9, 27 -31) Szent Miklós egyszerű életet élt. Hamar árván maradt,
mert nagy járvány pusztított a városban, és szülei is meghaltak. Nagy
vagyont örökölt tőlük, amit gyerekek, és az emberek megsegítésére
fordított. Fontos volt számára, hogy tanítsa az evangéliumot, és
megmagyarázza annak értelmét. Nagy szeretettel oktatta a gyermekeket.
Hosszú ideig volt a város püspöke, és számtalan csoda kísérte
szolgálatát. A keresztény üldözések alatt őt is elfogták, kínozták és
éheztették, de nem halt meg, hanem tovább folytatta tevékeny
jótéteményeit. Hosszú, békés öregkort élt meg. Szent Miklós nemcsak
tanította az evangéliumot, hanem gyakorolta is. Számtalan embert
meggyógyított kegyelmeim által. Ezért vonatkozik a mai szentírási
szakasz, amelyben két vak visszanyerte látását, az ő életére is. Csak
azokat tudtam meggyógyítani, akik hittek bennem, mert elfogadták, hogy
látóvá teszem őket. Azért tiltottam meg nekik, hogy elmondják másoknak,
mert még nem érkezett el az én órám. Szent Miklós, általam végbevitt
csodatetteit is hamar szétkürtölték az emberek. Hiába igyekezett
titokban tartani jótetteit, mégis hamar napvilágra kerültek.
Jézus
Jézus
Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása
Gyermekeim!
(LK 1, 26 -38) Születésem hírüladásában az angyal beállít Máriához, és
hírül adja neki messiási születésemet. „A Szentlélek száll le rád, és a
magasságbeli ereje borít el.” Kinyilvánítja, a szűzi foganást. Atyám
megőrizte Édesanyámat már fogantatásától kezdve az áteredő bűntől. Ez
Isten sajátos kegyelme Máriának. Megváltásom érdeme erejében
sértetlenül megóvtam őt az eredeti bűn szennyétől. Ezzel a kegyelemmel
készített Atyám méltó hajlékot nekem. Megváltó szenvedésem és halálom
érdemeiért megóvtam édesanyámat minden bűntől. Atyám, segítsd meg
mindazon gyermekeidet, akik komolyan veszik küldetésüket, hogy tiszta
lélekkel járuljanak hozzám, amikor betérek hajlékukba. Vigyázzatok,
nehogy amikor szentáldozáshoz járultok méltatlanul áldozzatok. Bár nem
vagytok méltók szent Testemet és Véremet magatokhoz venni, ezért
mondjátok: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak
egy szóval mondd, és meggyógyul a lelkem.” A Szeplőtelen Fogantatásról
szóló dogmát boldog IX. Pius fiam hirdette ki 1854 december
nyolcadikán. Ezen a napon különös kegyelemben részesül mindaz, aki
édesanyám Szeplőtelen Szívét engeszteli.
Jézus
Jézus
Gyermekeim! (MT 18, 12 – 14) Mit gondoltok, miért fontos nekem, hogy azok után menjek, aki elcsatangoltak a nyájtól, és nem elsősorban azokkal törődjek, akik biztonságban vannak? Valamikor ti is eltévedt bárányok voltatok, de addig mentem utánatok, amíg meg nem találtalak titeket. Senkit sem akarok közületek elveszíteni, akiket Atyám nekem adott. Szent Véremmel váltottalak meg titeket, ezért nem akarom, hogy elvesszetek. Sajnos, nem mindenkin segíthetek, mert szabad akaratot adtam nektek. Aki kétségbeesésében nem az én nevemet hívja segítségül, azt a lelket nem tudom megmenteni. Nagy a ti felelősségetek, akik hozzám tartoztok, mert akikért senki sem imádkozik, azokkal nektek kell törődnötök! Imáitokban szólítsátok meg őket, és emlékezzetek meg róluk! Így tudtok számukra kegyelmeket kiesdeni! Egészen biztos, hogy voltak, akik értetek is imádkoztak, hogy megtérjetek hozzám, és éljetek. Most, rajtatok a sor! Ti imádkozzatok az elveszett bárányokért!
Jézus
Gyermekeim! (Mt 11, 28 – 30) Miért mondom ma is nektek, hogy „az én igám édes, és az én terhem könnyű?” Mert aki átadja nekem mindennapi terhét és rám bízza annak kimenetelét és megoldását, az felszabadul saját terhe alól. Hiszen én minden megpróbáltatásotokat magamra vállaltam, amikor keresztemet cipeltem a Golgotára. Előttetek mentem, és minden létezhető borzalmat elviselve elszenvedtem, és megengedtem, hogy a keresztfára szegezzenek, azért, hogy a ti keresztetek már ne legyen annyira elviselhetetlen próbatétel, számotokra. Kérlek benneteket, „mindnyájan jöjjetek hozzám, akik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve.” Aki nem bízik meg bennem, az soha sem fogja megérteni ezen szavaimat. De nektek, akik felfogjátok, amit mondtam nektek, nektek megengedem, hogy megértsétek, mit jelent az én „szelíd, és alázatos szívem” befogadása, és követése. Engedjétek meg, hogy rátok tegyem a számotokra kiszabott keresztet, amely csak akkor lesz édes, és könnyű, ha szorosan oda helyezitek az enyémhez. Csak „így találtok nyugalmat, lelketeknek.”
Jézus
Gyermekeim! (Mt 11, 11-15 ) „De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint Keresztelő János.” Ezzel ki akartam kifejezni, hogy az oda való bekerüléshez küzdelmes akadályokon kell keresztül mennetek! Minden bűnnek és rendetlen hajlamnak a kiirtásán addig kell dolgoznotok, amíg a bűnbánat megtisztító fürdőjében eljuttok országomba. Ez az erőszak nem más, mint az üdvösség akadályinak küzdelmes elhárítása. Ehhez, az erények és a jó cselekedetek állhatatos gyakorlásán keresztül juthattok el. Nem azt mondtam, hogy János azonos Illéssel, hanem átvitt értelemben gondoltam, mint a Messiás első eljövetelének hírnöke Illésnek nevezhető. János Illés szellemében és erejével fog színre lépni, azért, hogy az „engedetleneket, az igazak okosságára vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” (Lk 1, 18). Második eljövetelemet, magam nyilatkoztattam ki, és ennek bekövetkezésére még várakoztok. Legyetek készek arra, hogy bármelyik pillanatban újra eljöhetek! Ezért hárítsatok el mindent, ami akadályozhatja találkozásunkat.
Jézus
Gyermekeim (Mt 11, 16-19) Olyan gyerekekhez hasonlítottam ezt a nemzedéket, akik a piacon tanyáznak, és ellentétes dolgokat kiabálnak egymásnak. Furulyáztunk, de ti nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de ti nem sírtatok. Miért nem fogadja el a nép Isten üdvözítő végzését? Miért utasítják el Jánost, és miért nem fogadnak el engem? Ezt az engedetlen gyerekekről szóló hasonlattal fedtem fel. Ki tehet igazságot ekkora makacsság mellett? Az emberek is mást akarnak, Isten végzése is egészen más. Sajnos az üdvösség elérésének legfőbb akadálya saját magatok vagytok. Egyedül a bűnbánat tud elfordítani önmagatoktól, és tesz képessé arra, hogy hozzám forduljatok. A Keresztelőt túlságosan szigorúnak találták, és bolondnak nyilvánították. Engem pedig, kevésbé szentnek tartottak, aki a bűnös emberekkel barátkozik. Mégis mindkettőnk mögött Üdvözítésem végzése áll. Mert János, a keresztelő, a végső idők prófétája, és útkészítője, magam pedig a végső idők meghozója vagyok.
Jézus
Keresztes Szent János
Gyermekeim!
(Mt 17, 10-13) „Illés már eljött, de nem ismerték föl, kényük kedvük
szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Illés
próféta újabb küldetése nem más, mint Keresztelő Jánosé. A spanyol
katolikus misztikus szent, keresztes szent János, aki a barokk kor nagy
szentje, hasonló komoly megaláztatásokon ment keresztül, mint
előfutárom. Karmelita szerzetesként próbálta volna megreformálni a
kolostor régi rendjét. De akik az idők folyamán fellazult fegyelemhez
szoktak, Jánost elzárták hat hónapig egy levegőtlen, sötét cellába, ahol
nem látogathatták. Mint lázadót és árulót állandóan zaklatták, és a
konvent előtt megvesszőzték. Megtapasztalta a tőlem való teljes
elhagyatottságot is. Végül sikerült megszöknie, és élete hátralévő
idejét belső szabadságban, és állandó szemlélődésben élte. Irántam való
teljes odaadásban égett a lelke, és fontos volt számára a lelkek
megszentelődésén való munkálkodás. Misztikus lelki műveket hagyott az
utókorra, amelyek sanyargatott életének remekművei. Ezek a gyöngyszemek a
megpróbáltatás kohójában születtek. Hősies fokon viselte keresztjét,
irántam való szeretetből.
Jézus
Jézus
Advent 3. Vasárnapja
Gyermekeim!
(MT 11, 2-11) Keresztelő János, tanítványait küldi hozzám, hogy
megtudakolja, „te vagy-e, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” A
tetteim beszéljenek rólam, mert azok egyértelműen jelzik, hogy Isten
küldöttje vagyok. János nem kételkedett bennem, hiszen fogsága előtt
többször nyilvánosan tanúságot tett rólam. Igazából azért küldte hozzám
tanítványait, hogy bennük oszlasson el minden kételyt. Hiszen a
messiási korszakom pont azzal köszöntött be, hogy működésem kezdetén
nagyon sok embert meggyógyítottam. A szegényeknek pedig hirdettem az
evangéliumot. Miért mondtam azt, hogy „boldog, aki nem botránkozik meg
bennem”? Mindazokat neveztem boldognak, akik a messiásban nem földi
királyt várnak, és akik nem ütköznek meg szegénységemen, és elfogadják
alázatomat. Ti, akik várjátok második eljövetelemet, tudtok alázattal
közeledni hozzám, és el tudjátok fogadni azokat a nehézségeket, amelyek
rátok várnak? Aki mindvégig kitart mellettem, annak nem kell félnie,
mert vezetem őt még a legnehezebb időben is.
Jézus
Jézus
