Viszlát, II. vatikáni zsinat: BETILTOTTÁK a latint a Szent Péter-bazilikában

 

 

A Szent Péter-bazilikában az új rítusú Eucharisztiát olaszul kell ünnepelni - jelentette be Franco Camaldo prelátus egy június 28-i ukázban, amelyet a MessaInLatino.it újra közzétett.

Ez az intézkedés a II. vatikáni zsinat szembeköpése, amely kimondja, hogy "a latin nyelv használatát a latin szertartásokban meg kell őrizni" (Sacrosanctum Concilium, 36). Csak a Gloria, a Sanctus, a Miatyánk és az Agnus ima lehet alkalmanként latinul. A törvény alkalmazása a gyakorlatban a prefektuson vagy a Sixtus-kápolna kórusának mesterén múlik. Az olvasmányok és a hívek imája különböző nyelveken - a latint kivéve - hangozhat el.

A jövőben a Szent Péter-káptalan is kénytelen lesz olaszul énekelni az Imaórák Liturgiáját, megtartva a gregorián dallamot - ami olasz szöveggel lehetetlen -, és csak néhány rrészt fognak latinul énekelni: a Himnuszt, az Antifónát, a Benedictust, a Magnificatot és a Miatyánkot. A latin szöveg az Imaórák Liturgiájában megszűnik, amikor a megfelelő olasz nyelvezetű imakönyvek elkészülnek.

Az olasz nyelv a 27. legbeszéltebb nyelv a világon a jávai után és a nyugati pandzsábi előtt. Úgy tűnik, ez az intézkedés Ferenc pápa személyes ellenszenvét tükrözi a latin nyelvvel szemben, mert rossz teológiai képzettsége miatt nem tud rendesen latinul.

https://gloria.tv/post/92vCAnHw6pq92ZhFbBbmySJEb

"Örökre véget kell vetnünk ennek a misének!" - mondta Pietro Parolin vatikáni államtitkár a PaixLiturgique.com szerint (június 28.) a hasonlóan gondolkodó bíborosok csoportjának.

A megbízható hírforrás nem ad tájékoztatást arról, hogy Parolin mikor és hol tette ezt a kijelentését. A PaixLiturgique.com egy idézetet is közölt Roche érsektől, a Liturgikus Kongregáció új prefektusától, aki Rómában nevetve közölte az angol ajkú szemináriumi tisztviselőkkel és a Kúria tagjaival: "A Summorum Pontificum gyakorlatilag halott! Vissza fogjuk adni a hatalmat a püspököknek ebben a kérdésben, de különösen nem a konzervatív püspököknek".

A "konzervatív" politikai kifejezést használják a modernisták, hogy ezzel bélyegezzék a katolikusokat. A II. vatikáni zsinat óta a katolikus papoknak szinte semmi esélyük nem volt arra, hogy püspökké nevezzék ki őket.

Kép: Pietro Parolin, © Mazur, CC BY-SA, #newsDvanlmruss

Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

 

2021. június 28. Az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Most vagytok az utolsó órában. Ebben az órában Júdás csókkal elárult Engem, és elkezdődött az Én kálváriám. Beteljesítettem Atyám akaratát, a kereszten megváltottalak benneteket. Ennek a Földnek is most van itt a kálváriája. Az egész világ és az Egyház föl fog menni a keresztre. Az Egyház ugyanazt fogja elszenvedni, amit Én: keresztre kell szegeznie magát Velem együtt ahhoz, hogy feljöhessen Atyám dicsőségébe.

Gyermekeim! Ne áltassátok magatokat! Nézzetek körül: az óra itt van. Az óra most van itt. Soha nem látott gyötrelmek várnak a világra és vannak jelen a világban. Ez egy másfajta háború, amit most vívnak, mint az első kettő. De háború, és az életetekre törnek. Méghozzá a lelketek életére. Légiók hadai veszik körül az embereket, hogy a lelküket elveszítsék. Rengeteg lélek megy a pokolba.

Gyermekeim! Ez az utolsó óra. Most még Körém jöhettek, átkarolva keresztemet és vértől ázott lábamat. Most még megbánhatjátok, meggyónhatjátok bűneiteket, és akkor megmentitek a lelketeket. De ha kitartotok bűneitekben, örökre el lesztek választva Tőlem, és a kárhozatra mentek. Gyermekeim! Ez a döntés órája. Már régóta mondom ezt nektek. Olvassátok a Szentírást és az Evangéliumot váltsátok tettekre! Ez az egyedüli menekvésetek. Ha megteszitek, örök életet nyertek, ha nem, örökre elvesztek.

Drága gyermekeim! Ez a sötétség órája. A sátán mindent jó színben szeret feltüntetni, és azt mondja, hogy mindaz semmiség, ami körülöttetek van. Fogjátok fel a történések súlyát. Nagy a tét: örök élet, vagy örök halál. Tartsatok ki az életszentség útján, és másokat is vezessetek Hozzám. Csak a szeretet számít. Én magam szeretem-e Istent teljes szívemből úgy, hogy megtartom törvényeit? Másokat is erre vezetek-e életpéldámmal, szavaimmal, tetteimmel? Ha ezt teszitek, jó példát mutattok a rátok bízottaknak, és majd elnyeritek érte örök jutalmatokat.

Az óra itt van. A kereszten haldoklom. Már minden vérem elfolyt. Már kimondtam: „Beteljesedett! Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Most Egyházam követ Engem a keresztúton, a Golgotán, a keresztfára. Most Egyházamnak kell kimondania szavaimat: „Beteljesedett! Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” A keresztényüldözés nem várat sokat magára. Már itt van, és még inkább láthatóvá és megtapasztalhatóvá lesz.

Gyermekeim! Közel van dicsőséges eljövetelem. Közel van mindaz, ami ezt megelőzi. A léleklátás, a Szentlélek kiáradása és az antikrisztus fellépése. Készüljetek bűnbánattal, imával, jó cselekedettel. Mentsétek a lelkeket! Az óra itt van. Az ítélet elkezdődött a világ és az Egyház fölött. Isten megítéli és megfenyíti az Ő népét, mert nem hallgat Rá. Mert kedvesebb neki a bűn, mint az életszentség.

Gyermekeim! Vegyétek komolyan szavaimat. Az óra itt van. Az idő eljött. Fogadjátok áldásomat, melyet féltő, örök, végtelen szeretetemmel adok rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: 1 János 2, 14: „Isten tanítása” 17: „aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre” 18: „eljön az antikrisztus”

Máté 10, 21-22: „Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.”

Christopher Ferrara: Sacrosanctum Concilium – Egy ügyvéd vizsgálata a kiskapukról

 

Közel 30 évig hallgatták a tradicionalisták a “konzervatívok” érvelését arról, hogy a római rítus zsinat utáni pusztításának semmi köze a ‎‎Sacrosanctum Concilium, a II. Vatikáni Zsinat szent liturgiáról szóló dokumentumának szövegéhez. (Erre a dokumentumra a továbbiakban ‎‎SC rövidítéssel hivatkozom)‎

‎Mint tudjuk, a legtöbb “konzervatív” eredendően képtelen felismerni, hogy a II. Vatikáni Zsinat megnyitotta az utat a katolikus egyház történetének legnagyobb bukása előtt, olyan helyzetet hozva létre, amelyhez képest az ariánus eretnekség katolikus újjászületésnek tűnik. A konzervatívok a mai napig rendületlenül állítják, hogy a II. Vatikáni Zsinat – sajátos “lelkipásztori” céljával és furcsán homályos dokumentumaival, amelyekhez hasonlót más zsinat soha nem alkotott – semmilyen módon nem oka az azt követő példátlan egyházi válságnak. Persze. ‎

‎A valóságnak ez a tagadása az oka annak, hogy a konzervatívok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy csak akkor valósulna meg a „liturgia autentikus reformja” a „II. Vatikáni zsinat valódi szelleme” szerint, ha úgy lenne alkalmazva, „ahogy a zsinat akarta”. De a konzervatívok hallgatnak VI. Pál 1969. novemberi nyilatkozatairól, amelyeket II. János Pál megismételt a SC 25 évfordulóján, miszerint az új mise pontosan az, amit ‎‎SC‎‎ ‎‎engedélyezett,‎‎ és ezért pontosan az, amit a zsinat szándékolt. Ezt a tényt nagyon nehéz elismerni a konzervatívoknak. Mert ha mind VI. Pál, mind II. János Pál egyetért abban, hogy az ‎‎SC‎‎ rendelkezései indokolják egy új népnyelvi szentmise létrehozását, akkor a konzervatívoknak vagy egyet kell érteniük a pápák SC-olvasatával – ebben az esetben a liturgia “hiteles reformja” már megtörtént -, vagy két pápát kell vádolniuk azzal, hogy súlyosan tévedtek a zsinati dokumentum hiteles értelmezésében. ‎‎ Elég súlyos dilemma.

‎Néhány évvel ezelőtt, miután belefáradtam hallgatni a konzervatív vonalat ‎‎az SC-ről,‎‎ azt tettem, amit már jóval korábban meg kellett volna tennem: leültem és elolvastam a dokumentumot – sorról-sorra, szóról-szóra. Ez egy klasszikus megdöbbenés-élmény volt. Bárki, aki egy minimális tisztánlátással rendelkezik láthatja (legalábbis visszatekintve), hogy a ‎‎SC‎‎-t úgy tervezte annak fő szerzője, Annibale Bugnini, hogy lehetővé tegyen egy liturgikus forradalmat, miközben a liturgikus folytonosság látszatát fenntartja. Ez a halálos kétértelműségek fészke, amelyet a zsinati atyák csak az abba vetett bizalommal hagyhattak jóvá, hogy a római rítus liturgikus hagyománya nem szenvedhet drámai törést, mert ilyen még soha nem történt meg. ‎

Egy ügyvéd tudja, hogy egy szerződés esetében nem abban van a veszély az ügyfelére nézve, amiről a szerződés szövege rendelkezik, hanem abban, hogy mit enged meg a másik félnek. A veszély a kiskapukban van. Egyszerűen fogalmazva a SC mindenféle drasztikus dolog megtételét engedi meg a római liturgiával. Ez egy hosszú gyűjteménye a kiskapuknak. Ha egy ügyvéd, akit megbíztak volna a római liturgia ártalmas újításoktól való megvédésével ezt a dokumentumot hozta volna létre, akkor súlyos szakmai hiba elkövetésében lenne bűnös.

‎Elképesztő, hogy bárki, aki azt állítja, hogy alaposan elolvasta ‎‎az SC-t,‎‎ még mindig állíthatja utána, hogy annak “valódi” értelmezése kizárja azokat a liturgikus újításokat, amelyeket ránk erőltettek. VI. Pál és II. János Pál biztosan nem így gondolta. Ahogy én sem, miután ténylegesen tanulmányoztam a dokumentumot ahelyett, hogy egyszerűen elfogadjam bemondásra a “konzervatív” magyarázatot. ‎

A következő egy rövid elemzés azokról, amit “konzervatív” és “liberális” szabályoknak tekinthetünk a ‎‎SC-ben.‎‎ Ez az elemzés nem vindikál magának végső tekintélyt, ez csak egy értelmező elemzése a dokumentumnak egy körültekintően szkeptikus olvasó részéről, aki keresi a kiskapukat, és megpróbálja kitalálni a fogalmazó valódi szándékát – ebben az esetben Bugniniét, akinek feladata volt VI. Pál Consiliumának titkáraként a SC‎‎ végrehajtásának felügyelete is.

Két téma

‎Arra kérem az olvasót, hogy összpontosítson a SC két olyan témájára, amelyek kiderülnek az idézett rendelkezésekből: a) a liturgikus reform nyílt végű engedélyezése potenciálisan nagy léptékben, de anélkül, hogy a liturgia bármely konkrét reformját életbe léptetnék vagy elkerülnék; és b) a liturgia “demokratizálása” azáltal, hogy a tényleges liturgikus ellenőrzést áthárítják az egyes országok “egyházi területi hatóságára”, valamint az egyes egyházmegyékben létrehozandó liturgikus bizottságokra. Ez a két téma olyan nyelven van megfogalmazva, amely a hagyomány fényében látszik korlátozni a lehetséges reform hatókörét, de ezt oly módon teszi, hogy mindig elismeri a “területi egyházi hatóság” által meghatározott, a helyi igényeknek, feltételeknek és körülményeknek megfelelő azonnali kivételeket, csak Róma jóváhagyásától vagy ‎‎utólagos megerősítéstől‎‎ függ – amelyet ritkán tagadnak meg. E két téma kijátszása az elmúlt 30 évben nem kevesebbet jelentett, mint amit Msgr. Klaus Gamber (Ratzinger bíboros jóváhagyásával) úgy nevezett, hogy a “római rítus valódi megsemmisítése” ennek következményeként pedig a kultusz egységének elvesztését a nyugati egyházban. Az eredmények magukért beszélnek. ‎

‎Az ‎‎SC‎‎ körültekintően szkeptikus olvasója könnyen láthatja, hogy az ‎‎SC‎‎ “konzervatív” és “liberális” normákból áll, az utóbbiak az előbbiek aláásására és tagadására szolgálnak. Az SC “liberális” normáit olvasva az olvasó kétségtelenül csodálkozni fog ‎‎azon,‎‎ hogy a zsinati atyákat, köztük a néhai Marcel Lefebvre érseket hogyan lehetett arra késztetni, hogy jóváhagyjon egy ilyen nyílt végű dokumentumot. Ahogy Msgr. Gamber megjegyezte ‎‎A római liturgia reformja c. művében:‎‎ “A zsinati atyák, amikor közzétették a ‎‎szent liturgiáról szóló alkotmányt,‎‎ egyszerűen nem számítottak arra, hogy lavinát indítanak el, amellyel szétzúzzák a liturgikus istentisztelet minden hagyományos formáját, még az új liturgiát is, amelyet maguk hoztak létre . . . [21. o.] Amint láttuk, a mai “konzervatívok” hasonló vakságot mutatnak, még akkor is, ha a zsinati atyákkal ellentétben ők élvezték annak előnyét, hogy a dokumentumot két pápa értelmezte és hajtotta végre, nyilvánvalóan katasztrofális eredménnyel. ‎

‎Visszatekintve most már elég világosan láthatjuk, hogy az ‎‎SC‎‎ példátlan szövege lehetővé tette az azt követő példátlan reformokat. Erre emlékeztet minket II. János Pál pápának ‎‎a SC 25. évfordulóján mondott beszéde, amelyben méltatta a dokumentumot és “az általa lehetővé tett reformokat”, megjegyezve, hogy “a liturgikus reform a zsinat egész munkájának leglátványosabb gyümölcse”. Amint azt a Szentatya megjegyzéseinek világossá kell tenniük, ‎‎a SC-t‎‎ már nem lehet más elképzelés kiszolgálására használni, mint arra, amire annak megfogalmazói létrehozták. Tekintettel a liturgikus reform elmúlt 25 évére, amelyet a Szentszék a SC-vel összhangban lévőként hagyott ‎‎jóvá,‎‎ a dokumentum “hiteles”, a Szentszék állandó olvasatától eltérő értelmezésének keresését immár teljesen értelmetlennek kell tekinteni. Ha a latin liturgikus hagyományunk helyreáll, akkor az nem a SC valamilyen újonnan felfedezett értelmezése ‎‎szerint fog megtörténni.‎

_____

A konzervatív szabályok

‎4. cikk -‎‎ “…az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert szertartást egyenjogúnak tartja és egyenlő tiszteletben részesíti”

‎Kétségtelen, hogy ez a norma nagy szerepet játszott a zsinati atyák meggyőzésében, hogy fogadják el a ‎‎SC-t‎‎ a dokumentumban ezután következő “liberális” normák raja ellenére. Ameddig a ‎‎SC‎‎ még hatályban van, a tradicionalistáknak minden bizonnyal joguk van támaszkodni erre a normára a hagyományos liturgiához való visszatérés támogatásában, azáltal, hogy minden módon megőrzik és támogatják a reform által még érintetlen hagyományos szentmisét. ‎

‎23. cikk -‎‎ “…Végül csak akkor vezessenek be újításokat, ha azokat az Egyház lelki haszna valóban és biztosan követeli; de akkor is ügyelni kell arra, hogy az új formák a már meglévő formákból szervesen nőjenek ki.”‎

‎Azt mondani, hogy nem lesz innováció “kivéve”, természetesen azt jelenti, hogy lesznek innovációk. Ez a “konzervatív” előírás két példátlan fogalmat vezet be az Egyház liturgikus gyakorlatába: a liturgia “újításait” és a liturgia teljesen “új formáinak” elfogadását, szemben az előző évszázadok fokozatos, szinte észrevehetetlen liturgikus finomításával. Az a követelmény, hogy minden elfogadott új formának valamilyen módon organikusan kell kifejlődnie a már meglévő formákból, megnyitja az utat egy új liturgia felé, amelynek hasonlósága az előző időtlen formához minimális. ‎

Ennek a “konzervatív” normának fogalmait használva nem azt jelenti, hogy VI. Pál szentmiséje egy “újítás”, amelyet “valóban és biztosan szükségesnek” tartott az Egyház javára; egy “új formát elfogadásával”, amely “valamilyen módon” kifejlődött a mise meglévő formájából? Legalábbis VI. Pál pápa így mutatta be azt a híveknek, erre a normára hivatkozva a magyarázatban. ‎

Természetesen ez a norma szigorúbb értelmezést is kaphat, megtiltva a zsinat előtti mise bármilyen felülvizsgálatát; és a tradicionaltistáknak minden bizonnyal joguk van támogatni ezt a szigorú értelmezést a “konzervatív” értelmezéssel szemben, amely feltételezi, hogy létezik néhány hipotetikus “hiteles reform”, amelyet még fel kell fedezni. Ez természetesen feltételezi, hogy a ‎‎SC‎‎ még mindig érvényes dokumentum. Végtére is, most, hogy két pápa azt mondta nekünk, hogy ‎‎a SC-t‎‎ hűségesen végrehajtották, miért is tovább vitatni a dokumentumot? A liturgikus hagyományhoz való visszatérésnek még ‎‎SC-re‎‎ sem kell utalnia, mivel ‎‎a SC‎‎ “beleolvadt” (jogi kifejezést használva) az új szentmisébe, így az új mise helyettesítése a hagyományos liturgia helyreállításával szintén az SC helyettesítése ‎‎lenne.‎

36. cikk – “…(1) A latin nyelv használatát, a részleges jog érvényben maradása mellett a latin szertartásokban meg kell tartani.”

A konzervatívok visszatérően azzal érvelnek, hogy ezt az előírást az egyház reformereinek liberális része és néhány liberális püspök megszegte, és ezalatt azt értik (de nincs bátorságuk kimondani), hogy két pápa és közelítően az egész hierarchia megszegte.

De vajon a 36-os cikkelyt valóban megsértették-e a zsinat utáni reformok? Ahogy két pápa mondta nekünk: egyáltalán nem.

Először is, a norma csak azt írja elő, hogy a latin nyelv használatát meg kell őrizni, nem a hagyományos latin misét vagy akár a római kánont. Ennél is fontosabb, hogy a latin liturgia minősített védelmét aláássa a “bizonyos törvények tiszteletben tartása” kifejezés. A következő normák által felállított “különleges törvény” keretei teljesen cáfolták ezt a “konzervatív” szabályt ab initio azáltal, hogy lehetővé tették a népnyelv kiterjedt használatát a szentmisében, és a liturgia alkalmazkodását a helyi szokásokhoz és feltételekhez, amelyeket a “területi egyházi hatóság” “hasznosnak” ítélt.

Ami az SC katasztrofális hatását illeti, a mindenütt jelen lévő Bugnini diadalmasan jelentette ki:

“Négy évszázadon át minden hatalom liturgikus ügyekben a Szentszéknek volt fenntartva (1257. kánon). A püspökök szerepe csak arra korlátozódott, hogy felügyeljék a liturgikus törvények betartását . . . A konstitúció lebontotta ezt az évszázados akadályt. Az Egyház most azon dolgozik, hogy visszaállítsa az illetékes területi hatóságok illetékességét – a “területi” szó szándékosan rugalmas – a liturgiával kapcsolatos számos probléma, beleértve a . . . a népnyelv bevezetését, használatát és használatának korlátait bizonyos rítusokban.” [idézi Michael Davies, Pál pápa új szentmiséje, 25. o.]

1964-ben, alig egy évvel a SC életbe lépése után VI. Pál pápa kiadta a Sacram Liturgiam című motu proprio-ját. A Sacram Liturgiam 9. cikkelye felhatalmazta az összes nemzeti hierarchiát, hogy jóváhagyják a szentmise köznyelvi fordításait, csak Róma ex post facto (utólagos) jóváhagyását előírva, amelyet minden esetben megadtak. Ennyit a “latin nyelv használatáról” a római liturgiában. A “részleges jog” kivétele lenyelte ezt a sokat emlegetett “konzervatív” normát egy éven belül, ahogy azt Bugnini egyértelműen tudta előre. Bárki, aki azt mondja, hogy a SC 36. cikkét “megsértették”, és a teljesen népnyelvű új liturgiával megszegték a zsinatnak való engedelmességet, soha nem olvasta a SC-t teljes egészében, vagy úgy tesz, mintha két pápa és majdnem az egész hierarchia még nem mutatta volna meg nekünk, hogy a SC engedélyezi (még akkor is, ha nem rendeli el) a teljes egészében népnyelvű misét.

114-116 cikkek – “[114] . . . A szent zene kincseit a legnagyobb gonddal kell megőrizni és fölhasználni.” [Art. 116] – “…Ezért a liturgikus cselekményekben — azonos feltételek mellett — ennek (gregorián éneknek) kell elfoglalnia az első helyet…”

Az „azonos feltételek mellett” részlegesen aláássa az „első helyet”, és a SC maradék rendelkezései (amelyeket az alábbiakban elemzünk) teljessé teszik az aláásást azzal, hogy a területi egyházi hatóságot felruházzák az egyházi zene helyi igényeknek való megfelelésének teljeskörű felügyeletével, hasonlóképpen a liturgia egyéb részeivel.

A „liberális” szabályok

1. cikk – “A Szentséges Zsinat, mivel azt a célt tűzte maga elé, hogy a keresztény életet a hívőkben napról napra gyarapítja, a változásnak alávetett intézményeket korunk szükségleteihez jobban alkalmazza, mindazt, ami a Krisztusban hívők egységét előmozdíthatja, támogatja;… különleges feladatának tekinti a liturgia megújítását és ápolását is.”

Ez a norma valójában a “keresztény egységet” és az egyházi intézményeknek a “korunk szükségleteihez” való igazítását jelöli meg – bármit is jelentsen ez -“meggyőző okokként” a római rítus időtlen és emiatt szent liturgiájának felülvizsgálatára. Az, hogy a zsinat ezen okok miatt engedélyezte az 1500 éves szentmisénk meg nem határozott reformját, szinte hihetetlen. A jelentések szerint VI. Pál később elmondta Guittonnak, hogy az általa kihirdetett új rítus kifejezetten arra lett tervezve, hogy a lehető legszorosabban hasonlítson egy kálvinista közösségi istentiszteletre, nyilvánvalóan ezt a normát szem előtt tartva.

4. cikk – ” (A zsinat) óhajtja, hogy ahol szükséges, megfontoltan, de egész terjedelmükben az egészséges hagyomány szellemében vizsgálják fölül, s napjaink viszonyainak és igényeinek megfelelően új élettel töltsék meg őket.”

Ahogy Michael Davies megjegyezte, a zsinat nem magyarázta meg, hogyan lehet egy rítust felülvizsgálni “a hagyomány fényében”, hiszen minden hagyomány ellenzi az ősi rítusaink felülvizsgálatát, különösen a mise rítusát. A zsinat a legcsekélyebb mértékben sem jelezte, hogy melyek azok a “mai körülmények és szükségletek”, amelyek a liturgia felülvizsgálatát sugallanák, szemben az egyháztörténet bármely más időszakának “körülményeivel és szükségleteivel”.

14. cikk – “…A  szent liturgia megújításában és ápolásában az egész népnek e teljes és tevékeny részvételére kell a legnagyobb gondot fordítani: ez ugyanis az első és nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek az igazi keresztény lelkületet merítik; ezért a lelkipásztoroknak a megfelelő neveléssel kell erre törekedniük lelkipásztori tevékenységük minden területén.”

Ez a norma felmagasztalja az emberek részvételét a szentmisében minden más megfontolás fölé. Bár ez a norma nem a liturgikus revízióra vonatkozik, hanem a liturgia “előmozdítására és helyreállítására”, a liturgia legfőbb szemponttá való emelése minden bizonnyal hatással van a liturgikus reformot szabályozó normákra a 21.cikkelyben és az azt követőkben.

Art. 21 – „Az Egyház, mint jóságos anya — hogy a keresztény nép a szent liturgiában biztonságosabban elnyerhesse a kegyelmek bőségét — gondosan kívánja végrehajtani a liturgia általános megújítását. A liturgia ugyanis részben az isteni alapítás folytán változhatatlan, részben változásnak alávetett összetevőkből áll, melyek az idők folyamán változhatnak, s változniuk is kell, ha netalán olyan elemek épültek be, melyek a liturgia benső természetének kevésbé felelnek meg, vagy alkalmatlanokká váltak.
Ebben a megújításban a szövegeket és a szertartásokat úgy kell rendezni, hogy világosabban fejezzék ki a jelzett szent valóságokat, s így a keresztény nép, amennyire csak lehet, könnyen fölfoghassa azokat, és általuk teljesen, tevékenyen és a közösség jellegének megfelelően együtt ünnepelhessen.”

Az “általános liturgia megújítása” és a “szövegeket és a szertartásokat úgy kell rendezni” kifejezések arra utalnak, hogy a 25. cikkelyben előírt szakértők alkalmazása pontosan arra szolgál, hogy egy előzmény nélküli és teljesen meghatározatlan felülvizsgálatát végezzék el a római liturgiának, új szövegeket és rítust adva, ha úgy tűnik nekik megfelelőnek. Ez pontosan az, amit a SC tett, új szentmisét adott nekünk és szertartásokat a többi szentséghez, mindezt VI. Pál pápa teljes jóváhagyásával.

Ez az előírás egyértelműen azt jelenti, hogy az “általános helyreállítás” és az új szövegek és rítusok kidolgozásának oka az, hogy a római rítusban a szentmisék és szentségek meglévő rítusai nem fejezik ki elég világosan “azokat a szent dolgokat, amelyet jelképeznek.”. Javasolja a liturgia állandó adaptálását is, bármikor, amikor bármely eleme “kevésbé megfelelővé” válik – de a “kevésbé alkalmas”, mint az SC összes többi kifejezése, semmilyen pontos meghatározást nem kap.

25. cikk – „A liturgikus könyveket mielőbb felül kell vizsgálni, mégpedig a földkerekség különböző tájairól meghívott szakemberek és püspökök bevonásával és megkérdezésével.”

Ez a norma az egyháztörténelemben először engedélyezi a római rítus összes liturgikus könyvének ismeretlen “szakértők” általi egyidejű felülvizsgálatát anélkül, hogy munkájukhoz bármilyen konkrét iránymutatást adna. A “szakértők” a pápa teljes jóváhagyásával gyorsan hajtották végre pontosan azt, amit a zsinat engedélyezett ezzel az általános engedéllyel – felülvizsgálták az összes liturgikus könyvet a világ püspökeivel konzultálva. A püspökök ezután a SC következő előírásai által nekik adott hatáskörben eljárva a római liturgiát a népnyelvi fordításokkal és más helyi adaptációkkal tönkretették.

34. cikk – …” A szertartások nemesen egyszerűek, áttekinthetően rövidek legyenek, kerüljék a fölösleges ismétléseket, alkalmazkodjanak a hívek felfogóképességéhez és általában ne szoruljanak sok magyarázatra.”

Nem azt jelenti-e ez az előírás, hogy az 1500 éve fennálló damasusi-gregorián-tridenti liturgia – a római rítus legnagyobb kincse – túl hosszú és bonyolult volt, és “le kell egyszerűsíteni” egy teljesen meghatározatlan módon?  (Nem is beszélve a többi szentségek szertartásairól.) Mit jelentenek az olyan kifejezések, mint a “nemesen egyszerű”, “rövid” és “sok magyarázatra nem szoruló”? Mely ismétlések “fölöslegesek”? A zsinat abszolút semmit sem határozott meg ebben az időzített bomba cikkelyben; a 25. cikkben egyszerűen a „szakértőkre” delegálta ezek zsinat utáni értelmezését.

Továbbá, mit kell tenni a szentmisével, hogy a „hívek felfogóképességéhez” alkalmazkodjon, tekintettel arra, hogy XII. Piusz csekélyke tizenöt évvel korábban az egyértelműen végleges tanításnak szánt Mediator Dei enciklikájában azt tanította, hogy azok, akik nem értik meg a római misekönyvet, még mindig aktívan és gyümölcsözően vehetnek részt a szentmisén a rózsafüzér imádkozásával vagy más imák és áhítatok részvételével? A zsinat erre a kérdésre sem válaszolt. A “szakértők” válaszoltak rá, azáltal, hogy nekünk adták VI. Pál új, lecsupaszított, könnyen érthető miséjét.

36. § (2) cikk – “Mivel azonban mind a szentmisében, mind a szentségek kiszolgáltatásában, mind a liturgia más területein gyakran nagyon hasznos lehet a nép számára anyanyelvének használata, nagyobb teret kell számára biztosítani. Ez elsősorban az olvasmányokra és a felszólításokra, bizonyos könyörgésekre és énekekre érvényes az alábbi fejezetekben erre vonatkozó részleges szabályok szerint… E szabályok keretén belül a anyanyelv használatáról és annak módjáról… a területileg illetékes egyházi tekintély hivatott a döntésre… és az Apostoli Szentszéknek kell jóváhagynia, azaz megerősítenie.”

Ez az előírás hatalmat adott a püspököknek arra, hogy olyan mértékben vezessék be a népnyelvet a szentmisébe, amilyenben csak akarták, csak Róma utólagos megerősítésének alávetve. Ezt a norma tükröződik a Sacram Liturgiam 9. cikkében, amelynek értelmében Róma gyorsan jóváhagyta a ma már mindennapos nemzeti liturgiákat, amelyek megtörték a kultusz egységét a római rítusban.

38-40. cikk – “[38] Megőrizve a római szertartás lényegi egységét, helyet kell adni a törvényes változatoknak, alkalmazkodni kell a különféle közösségekhez, vidékekhez és népekhez, különösképpen a missziós területeken. Ez legyen mérvadó a liturgikus könyvek felülvizsgálatánál, a szertartások szerkezetének és rubrikáinak megállapításakor is. [‘[39] A liturgikus könyvek hivatalos kiadásaiban rögzített határokon belül, s az e konstitúcióban lefektetett alapelvek szerint területileg illetékes egyházi tekintély feladata, hogy megállapítsa az alkalmazásokat főleg a szentségek kiszolgáltatására, a szentelményekre, körmenetekre, a liturgikus nyelvre, egyházi zenére és művészetre vonatkozóan. [40] …különböző helyeken és bizonyos körülmények között sürgetően szükséges a liturgia mélyebbre ható, ezért nehezebben megoldható alkalmazása”

Ezek a rendelkezések megnyitották az ajtót a római rítus változásának szelei előtt. Engedélyezték a katolikus istentisztelet arculatának teljes átalakítását a liturgia “adaptációja” – akár radikális adaptációja – révén a helyi szokásokhoz és preferenciákhoz, ahogy a püspökök jónak látták. Felhatalmazták a püspököket, hogy a liturgia szinte minden aspektusát megváltoztassák, beleértve a “liturgikus nyelvet”, amelyet a szentmise ünneplésére használnak.

Vajon nem hagyta jóvá a Szentszék a liturgia radikális átalakítását a folyamat minden lépésében, a SC “alapvető normái” szerint? – olyan normák szerint, amelyek nem jelentettek valódi akadályt abban, amit Gamber “lavinának” nevezett, amit [a zsinat atyái] indítottak el.

.40. § (1), (2) – (1) A 22. pont 2. §-ában megnevezett területileg illetékes egyházi tekintélynek gondosan és bölcsen meg kell fontolnia e dologban, hogy az egyes népek hagyományaiból és lelkiségéből mit lehet beépíteni az istentiszteletbe. A hasznosnak vagy szükségesnek ítélt alkalmazásokat az Apostoli Szentszék elé kell terjeszteni és annak jóváhagyása után kell bevezetni.

(2) Annak érdekében, hogy az alkalmazás a szükséges körültekintéssel történhessék, az Apostoli Szentszék meg fogja adni a fölhatalmazást a területileg illetékes egyházi tekintélynek, hogy adott alkalommal erre megfelelő közösségekben és meghatározott időre a szükséges előzetes kísérletezéseket engedélyezze és irányítsa.

Ez a szabály egyértelműen teljes hatalmat ad a püspököknek a liturgia inkulturációjára bármilyen módon, amit “hasznosnak” tartanak, sőt arra is, hogy különböző újdonságokkal is kísérletezhessenek, csak Róma jóváhagyásának alávetve- beleértve a teljesen népnyelvi szentmisét is. És vajon Róma nem hagyta jóvá a liturgia számtalan helyi adaptációját?

44-46. cikk – (44) Célszerű, hogy a területileg illetékes egyházi felsőbbség … liturgikus bizottságot szervezzen a liturgia tudományában, az egyházi zenében, egyházművészetben és lelkipásztori kérdésekben jártas szakemberekből. Ezt a bizottságot lehetőleg segítse egy liturgikus Lelkipásztori Intézet, amelynek tagjai között legyenek világi szakértők is. A bizottság feladata, hogy az illetékes területi egyházi tekintély vezetése alatt irányítsa a liturgikus lelkipásztori tevékenységet, mozdítsa elő a tanulmányokat és a szükséges kísérletezéseket …

(45.) Hasonló okból minden egyes egyházmegyében is legyen liturgikus Bizottság a püspök vezetése alatt a liturgikus mozgalom előmozdítására.

(46.) A liturgikus Bizottságon kívül, amennyiben lehetséges, létesüljön minden püspökségben Egyházzenei és Egyházművészeti Bizottság is.”

Ezek a normák intézményesítették a liturgia folyamatos reformját, és véget vetettek a liturgikus kultusz egységének a római rítusban azáltal, hogy decentralizálták a liturgia ellenőrzését, és az egyházmegyei liturgikus bizottságok kezébe helyezték, amelyekbe a laikusok is beletartoztak. Nemde ez a SC által elindított bizottság egyike azon fő okoknak, amely a római rítus szétrombolásához és a helyébe állított népnyelvi, inkulturált, a 4. cikkben hivatkozott „mai körülményekhez és szükségletekhez” folyamatosan alkalmazkodó liturgiához vezetett?

50. cikk – “A szentmise rendjét úgy kell fölülvizsgálni, hogy az egyes részek sajátos értelme és kölcsönös összefüggése világosabban kitűnjék, s a hívek áhítatos és tevékeny részvétele könnyebbé váljék. Ezért a szertartásokat lényegük hűséges megőrzése mellett egyszerűsíteni kell. El kell hagyni mindent, ami az idők folyamán megkettőződött vagy haszontalan járulék; ellenben a szentatyák ősi szabályai szerint néhány olyan elemet, amely az idők mostohasága miatt elveszett, állítsanak helyre, ahogy alkalmasnak vagy szükségesnek látszik. “

Pontosan miből látszik a római rítus hagyományos liturgiájában, hogy nem nyilvánul meg világosan egyes részeinek értelme, valamint a köztük lévő kapcsolat? A misének mely részei kerültek “haszontalan járulék”-ként bele az elmúlt 2000 évben? Mely részek “kettőződöttek” – minden rész, amely ismétlődő imát vagy gesztust tartalmaz, vagy csak néhány ismétlődő ima vagy gesztus? Mely részek “vesztek el”, vagy melyeket kell visszaállítani? És mi a rítusok “tartalma”, amelyet meg kell őrizni hűségesen az összes javasolt, de nem meghatározott felülvizsgálat során?

A zsinat nem adott választ ezekre a kérdésekre. A római liturgiát egyszerűen a 25. cikk szerinti “szakértők” pápa által jóváhagyott döntésére bízta. Bármily hihetetlen, de az egyetlen szabály, amelyet munkájukhoz adtak: bármi, ami “hasznosnak vagy szükségesnek tűnhet“. Az eredmény természetesen VI. Pál miséje lett.

54. cikk – „A néppel együtt végzett szentmisékben megfelelő helyet lehet adni az anyanyelvnek, elsősorban az olvasmányokban és az “egyetemes könyörgésekben”, és a helyi viszonyoknak megfelelően, mindazokban a részekben, melyek a népre tartoznak, e konstitúció 36. pontja alapján…Ahol pedig alkalmasnak látszik, hogy az anyanyelv a szentmisében nagyobb teret nyerjen, ott tartsák meg e konstitúció 40. pontját.”

Ez az előírás szélesebb körűen nyitotta meg az utat a népnyelv használata előtt, mint pusztán az olvasmányok és az egyetemes könyörgés területén azáltal, hogy a területileg illetékes egyházi hatóság belátására bízta, a 40. cikknek megfelelően. Vajon Róma, e szabály és a korábban idézett előírások, valamint az ezekből származó Sacram Liturgiam alapján nem hagyta-e jóvá hamarosan az egyes nemzeti hierarchia azon döntéseit, mely szerint “kívánatos” lenne a köznyelvet kiterjeszteni az egész szentmisére?

63. cikk – “A népnek gyakran nagy haszna lehet a szentségek és szentelmények kiszolgáltatásakor az anyanyelv használatából, ezért annak tágabb teret kell adni, a következő szabályok szerint: a) a szentségek és szentelmények kiszolgáltatásában az anyanyelv használható a 36. pontban foglaltak szerint; b) a Római Rituálé új kiadása alapján a területileg illetékes egyházi hatóság… mielőbb készítse el az egyes területek igényeihez alkalmazott és honi nyelven megalkotott saját rituálékat. Az Apostoli Szentszék jóváhagyása után a szóban forgó területeken ezeket kell használni.”

Ez az előírás megnyitotta az utat a népnyelvi szertartások előtt, hogy a többi szentség is együtt haladjon a teljesen népnyelvi misével, mindkettőt a helyi szokásokhoz és igényekhez alkalmazva, amint azt a helyi püspökök alkalmasnak látják.

81. cikk – ” A temetési szertartás fejezze ki világosabban a keresztény ember halálának húsvéti jellegét, alkalmazkodjék jobban az egyes területek adottságaihoz és hagyományaihoz, még a liturgikus színben is. “

Ez a norma a ma általunk tapasztalható nagyon inkulturált temetési miséket sugallja, amelyben egy fehérbe öltözött pap biztosít bennünket arról, hogy az eltávozott lélek egy szent, akinek a mi Urunkhoz hasonló dicsőséges feltámadásban lesz része.

107. cikk – “A liturgikus év átrendezésében — szem előtt tartva mindig korunk viszonyait — úgy kell megtartani vagy visszaállítani a szent idők hagyományos szokásait, hogy ezek megőrizzék eredeti jellegüket. …Ha a helyi viszonyok miatt módosítások válnának szükségessé, ezek a 39. és a 40. pontban foglaltak szerint történjenek.”

Ez az előírás engedélyezte a liturgikus naptár felülvizsgálatát, de egyáltalán nem adott útmutatást annak módjáról. Megnyitotta az utat a hagyományos liturgikus naptár és a több mint 1300 éves olvasási ciklus megsemmisítéséhez – hogy megfeleljen „korunk viszonyainak”. És mint a liturgia minden más aspektusát, a liturgikus évet is a 40. cikk szerinti helyi változtatásoknak szolgáltatta ki. Vajon nem a hagyományos liturgikus év, liturgikus hazánk szerves része, elvesztése volt a zsinat utáni zűrzavar és hitvesztés egyik elsődleges oka, amint azt Gamber A római liturgia reformjában megjegyzi?

119. cikk – “Mivel sok országban, főként a missziós területeken megvan a nemzeteknek a maguk sajátos — mind a vallási, mind a polgári életben nagy jelentőségű — zenei hagyománya, meg kell becsülni és meg kell adni neki a megfelelő helyet vallási érzületük ápolására, és az adottságaikhoz alkalmazott istentiszteleten…”
Ez a norma lehetővé teszi a népzene bevezetését a szentmise liturgiájába, és a mise “alkalmazását” az ilyen zenéhez, minden országban a “saját zenei hagyomány” és a “helyi géniusz” jegyében. A “folkmise” nem pontosan az, amit ez a norma a gyakorlatban produkált? Jó okkal tiltotta meg X. Piusz pápa a világi zenét a szentmisén. Ez az előírás kidobja ezt a bölcs előírást, és meghívja a világ dalait a szent liturgiába.

120. cikk – “A …területileg illetékes hatóság megítélése és jóváhagyása alapján más hangszerek is használhatók az istentiszteleteken…”

Ez a szabály megnyitotta az utat a zongorák, gitárok és más profán hangszerek szent liturgiába való bevezetése előtt, mindaddig, amíg az újonnan felhatalmazott “illetékes területi hatóság” elfogadhatónak ítéli őket. Nem ennek az eredménye a “bárzene” a Szentmise alatt? Ez a szabály elveti a profán hangszerek, például a gitárok (szemben a vonós hangszerekkel) használatára vonatkozó kifejezett tiltásokat, amelyek a Szentszék szent zenére vonatkozó zsinat előtti utasításaiban találhatók XII. Piusz pápaságával bezárólag.

123. cikk – ” …Korunkban is biztosítani kell az Egyházban minden nép és földrész művészeti szabadságát — csak szolgálják megfelelő tisztelettel és kellő megbecsüléssel az Isten házát és a szent szertartásokat …”

Ez a norma ösztönözte a modern művészet behatolását a szentélybe, beleértve a groteszkül torz képeket Urunkról és a kifogásolt filc bannereket. Ennek első példája Pericle Fazzini “Krisztus feltámadása” című rettenetes műve, amely a VI. Pál Termet csúfítja a Vatikánban.

128. cikk – „Mielőbb felül kell vizsgálni a liturgiával kapcsolatos felszerelési tárgyakra vonatkozó általános jogszabályokat, helyi rendelkezéseket és a liturgikus könyveket, főként azokban a kérdésekben, amelyek a templomok méltó és célszerű szerkezetét, az oltárok formáját és építését, a szentségház méltóságát, elhelyezését és biztonságát, a keresztelőkút alkalmasságát és méltó helyét, a szentek képeit és szobrait, díszítések és ruházat használatát szabályozzák: mindazt, ami kevésbé felel meg a megújított liturgiának, meg kell változtatni vagy meg kell szüntetni, ami pedig előmozdítja, azt meg kell tartani vagy be kell vezetni. E témakörben, főként ami a szent fölszerelési tárgyak és szent ruhák anyagát és formáját érinti, az egyes területek püspöki karai illetékesek abban, hogy …alkalmazkodjanak a helyi igényekhez és szokásokhoz.”

Érdemes felfigyelni arra, hogy ez a cikkely már előre jelzett egy hatalmas liturgikus felfordulást, amelyet Bugnini már a zsinat előtt tervezett. Ez a norma egy mindenre kiterjedő rendelkezés, amely megnyitja az utat minden egyházi törvény ikonoklasztikus felülvizsgálatához a katolikus istentisztelet külsőségeivel kapcsolatban. Ez a cikkely teljes felhatalmazást adott a területi püspöki konferenciáknak (csak Róma jóváhagyó pecsétjének alávetve), hogy az összes ősi, hagyományos külső elemet a “különböző régióik igényeihez és szokásaihoz” igazítsa, és eltörölje az összes hagyományos tabernákulumot, oltárt, miseruhát, szobrot, templomi berendezést és templomi struktúrát, ha esetleg “kevésbé tűnik alkalmasnak a megreformált liturgiára” – amely megreformált liturgia még csak meg sem volt határozva!

Ma nem azt láthatjuk, amit ez a szabály engedélyezett? – egy liturgiát, amely szinte mentes a hagyományos szent képektől, miseruháktól, zenétől és előírásoktól; a márvány főoltárt asztal váltotta fel, mert a püspökök szerint egy régi, díszes oltár “kevésbé tűnik alkalmasnak a megreformált liturgiára”; a tabernákulum a szentély szélére vagy egy teljesen más helyiségbe kitéve, mert az ő hatáskörükbe tartozik annak “elhelyezése”, és maga a szentély, amely ki van szolgáltatva bármely püspök építészeti ízlésének, a Szentszék támogatásával, amely minden esetben megerősíti a püspök döntéseit.

Következtetés

Senki, aki figyelmesen olvassa a SC-t a Zsinat óta szerzett tapasztalatok fényében nem tagadhatja, hogy ez egy “biankó csekk” a liturgikus reform számára, amelyben az összeg kitöltése csak attól függ, hogy ki forgatja a tollat. Az a néhány “konzervatív” szabály, amelyről úgy tűnik, hogy korlátozza a liturgikus változás lehetőségét, egyértelműen elnyomják a sokkal nagyobb számú és mindent átható “liberális” előírások, amelyek szinte korlátlan lehetőséget teremtenek a liturgia elpusztítására.

Mégis, az egyetemes könyörgések visszaállítását előíró 53. cikk kivételével nem parancsol meg egyetlen változtatást sem a hagyományos miserend szövegében, rubrikáiban. Úgy tűnik ez volt a fő oka annak, hogy a zsinati atyákat rá tudták venni, hogy megszavazzák a dokumentumot, mivel ez nem fenyegetett a latin liturgikus hagyomány nyilvánvaló károsodásával. És ez az oka annak is, hogy sem a “konzervatívok”, sem bárki más nem tudja meghatározni “a zsinat által kívánt hiteles reformot” a SC olvasatából.

Míg a SC megnyitotta az utat mindenféle lehetséges liturgikus reform előtt, a kérdés egyszerű igazsága az, hogy nem rendelt el egyetlen reformot sem a liturgiában. A SC egész egyszerűen hallgat arról, hogy a zsinati atyák milyen liturgiára gondoltak, ha a zsinati többségnek egyáltalán rendelkezett bármilyen közös elképzeléssel ez ügyben. A gyakorlatban azonban a SC megkérdőjelezhetetlen módon engedélyként szolgált a liturgikus reform hatalmas projektjéhez és a liturgia feletti hatékony ellenőrzés nemzeti hierarchiákra való áthárításához, szerencsétlen eredményekkel.

A liturgia “autentikus reformját” követelő “konzervatív” igények megjelenése azt mutatja, hogy ha a SC-t nem vizsgálják felül az általa előidézett katasztrofális változásokkal együtt, a római rítus liturgikus válsága soha nem ér véget. A liberálisok “megújulásának” és a konzervatívok “hiteles megújulásának” követelései továbbra is mindaddig e teljesen problematikus dokumentum körül forognak, amíg az továbbra is a liturgikus-reformista mentalitás engedélyeként szolgál, amelyet a zsinat akaratlanul rászabadított az egyházra.

Az egyetlen módja annak, hogy visszaszorítsuk ezt a mentalitást és helyreállítsuk a liturgikus józanságot a római rítusban, a latin liturgikus hagyományunk teljes helyreállítása lehet – amelyet egyik napról a másikra, csak 30 évvel ezelőtt vettek el tőlünk.

https://invocabo.wordpress.com/2021/06/29/christopher-ferrara-sacrosanctum-concilium-egy-ugyved-vizsgalata-a-kiskapukrol/

Isten szemével

 

2021.06.01.

1.

Hang: Addig küldd!

Jézus: Használd ki a hátralévő időt, amíg működik az internet, a TV, mert a Nagyfigyelmeztetés után ezek megszűnnek. Akkor már csak személyesen tudod átadni üzeneteimet az ismerősöknek.

2.

Hang: Szenteltvíz!

Jézus: Használjátok sűrűn a szenteltvizet, mert ez által megvédelek benneteket mindenféle bajtól, kísértésektől, üldözésektől, mérgezésektől.

3.

Hang: Nagyon mérges leszek ezért.

Jézus: A gender ideológia, amellyel meg akarják téveszteni gyermekeimet, nagyon felháborít Engem. A nyugat-európai országokban már nagyban alkalmazzák, és az Én hűséges gyermekeim, amiért szembe szegülnek, üldöztetésben részesülnek.

4.

Az emberiség megváltoztatásáról, átformálásáról volt szó.

Hang: Előre vitte az egészet.

Hang: Míg transzformációt nem látott!

Kép: Egy férfi jobbra fordulva egy állványnál állva tart előadást.

Jézus: Az emberiség nagy próbatétel előtt áll. Mikor már egészen megerősödik a gonosz hatalma a chip által, amely egészen átformálja az emberek gondolkodását, rabszolgává teszi őket. Gondolkodás nélkül oda mennek, ahová küldik őket, és azt teszik, amit parancsolnak nekik. Ez az idő akkor következik be, amikor az egész világon kötelezővé teszik a vakcinát.

5.

Az interneten videókban mondták: Olyan világot akarnak bevezetni, amely a kínai kommunizmuson alapul, Istent ki akarják iktatni az emberek életéből. Felfedeztek az agyban olyan területeket, amelyeket Istengénnek neveztek el, melyek aktiválódnak a hívők agyában szent énekek hallatán vagy szent olvasmányok olvasása közben. Ezeket az embereket, akár vírusfertőzésekkel is, „normállá” akarják tenni, olyanokká, mint amilyenek a nem hívők. Be akarják vezetni a 4. ipari forradalmat, ami azt jelenti, semmi sem fog visszatérni a régi megszokott életből. Mindenkitől el akarnak venni minden vagyont és magántulajdont. Félig „komputerizált” embert szeretnének csinálni, akik boldogok lesznek.

Hang: Vegyétek komolyan ezt.

Jézus: Az emberi gőg odáig fejlődik, hogy túl akarják szárnyalni Istent és minden eddigi emberi produktumot. Ez végül is sokak pusztulásához vezet. Az emberi kézi erőt új modern technológiával készített gépek fogják helyettesíteni. Az új világhatalom célja az emberiség nagy részének kipusztítása, hogy csak annyian maradjanak, ahányan hűségesen szolgálják az ő kényelmüket. Nehogy azt gondoljátok gyermekeim, hogy ez csak ábrándozás tőlük. Ha az Atya nem akadályozza meg, bizony ez megvalósulhat.

6.

Kép (többször): Magyar országház, majd más nemzetek országházai reszketnek, remeg a föld alattuk. A képek úgy váltakoznak, mintha diafilmen vetítenének.

Jézus: Ez annak a jelképe, hogy a nemzetek, államok megszűnnek. Összeolvadnak egy nagy világhatalommá. Központi irányítás lesz. megszűnik a nemzeti szuverenitás. Ennek az előkészítése zajlik.

7.

Hang: Másodszor áldott kegyelem!

Jézus: Egy Szent könyv olvasása kegyelemmel áraszt el. És ha egy bizonyos idő után még egyszer elolvasod, áldottabbá válik ugyanaz a kegyelem.

8.

Arról volt szó, amikor a Szentlélek beborít minket.

Érzés + Kép: Az Úr, amikor beborít bennünket kegyelmével, a testünket, lelkünket és szellemünket is elárasztja tulajdonságaival, mi csak engedjük, hogy ezek átsugározzanak rajtunk, és hogy az isteni tulajdonságok kifejeződjenek rajtunk keresztül.

Olvastam: Natália nővér: Jézus: „Minden lélek egy külön világ. Egyikük sem helyettesítheti a másikat.”

Jézus: Boldog vagy gyermekem, mert azok közé tartozol, akik az Én kegyelmeimet örömmel befogadják, engedik, hogy átsugározzon rajtuk. Aki bezárkózik Előttem, az egyszerűen elzárja magát attól a boldogságtól, amit nyújtanék neki. Én mindenkit kegyelemmel árasztanék el, csak az a baj, hogy annyira elcsábítja őket a világ, hogy Engem észre sem vesznek. Amikor Atyám megteremt benneteket, soha nem úgy teszi ezt, hogy egyforma lelkek szülessenek. Még az ikrek lelke is eltér. Ezt már többször mondtam választottjaimnak, hogy minden léleknek más és más az illata.

9.

a)

Olvastam: Natália nővér: Jézus: „Te csak azzal törődj, hogy Engem szeress! Ne törődj még bűneiddel sem! Az Én szeretetemmel foglalkozz! Azt viszont, hogy szeretlek, hitesd el magaddal! Így több kegyelmet kapsz, s lelked örömmel töltekezik mindenkor.”

Gondolat: Nem tudatosul bennünk, hogy Isten valóban nagyon szeret bennünket.

Érzés: Ha tudatában lennénk ennek a ténynek, még a hétköznapi feladatainkat is jobban és örömben tudnánk véghezvinni.

Jézus: Szeretném tudatosítani benned kicsi lélek, hogy nagyon szeretlek. Ebben erősen hinned kell, mert ettől egyre békésebb és boldogabb leszel.

b)

Olvastam: Natália nővér: Jézus mondta: Ha nem tudunk imádkozni, mert valami miatt megzavarodtunk, le vagyunk forrázva, vagy nincs erőnk imádkozni, csak annyit mondjunk, hogy: Jézus, Jézus. Az Úr nevének hallatára a Szűzanya és a szentek a Mennyben leborulnak az Úr előtt, és imádják őt.

Jézus: A napjaid nem egyformák, kicsim. Van, amikor röpül a lelked, máskor pedig annyira tele vagy gondokkal és szomorúsággal, hogy képtelen vagy imádkozni. Nem tudod összeszedni az akaratodat, értelmedet, a figyelmedet. Ha Rám hallgatsz, ilyenkor csak hívogass a Nevemen. Nemcsak Engem teszel ezzel boldoggá, hanem a Menny összes lakóját, mert ahányszor kimondod, hogy Jézus, megdicsőítesz Engem.

10.

Olvastam: Natália nővér: Jézus: „Az üdvösségetek nem a ti érdemeitektől függ, hanem azért üdvözültök, mert megváltottalak titeket. Az érdemeitektől az eljövendő dicsőségetek foka függ”.

Kép: Jézus alakja, a Szent Vér a Testét, kezét beborítja, a háta mögött van a Mennyország kinyílt ajtaja. A Mennyország nagy fényben ragyog.

Gondolat: Ez a kép is mutatja, hogy az első lépést életünkben Isten tette meg, hogy Vele lehessünk a Mennyben.

Jézus: Ha azt nézném, hogy ki érdemli meg, senki se üdvözülhetne. A szentek sokasága hálát zeng Nekem, amiért megengedtem nekik, hogy bűneiktől megtisztuljanak megváltásom árán. Te is légy hálás Nekem. Az érdemek viszont nem vesznek el. A legkisebb jócselekedet is növeli dicsőségedet és fényedet a Mennyországban. Ezért van az, hogy az egyik szent kisebb fényben ragyog, a másik tündöklő nagy fényben. Mégis teljesen boldogok.

11.

Olvastam: Natália nővér: Az Úr elvitte őt a tisztítótűzbe, de ott nem látott tüzet. Helyette azt látta, hogy a szenvedő lelkeket különböző lepel borítja, és gubbasztanak.

Érzés: A tisztítótűzben olyan égő tűz lehet, mely a lélek bensőjét égeti.

Jézus: Nem minden választottam látja ugyanúgy a tisztítótüzet. Az egy természetfeletti tűz, amely sokkal égetőbb a földinél, és nemcsak a lelket égeti, hanem a szellemi testet is. Mindig azt a testrészt, amivel a bűnt elkövették. Natália nővérnek különböző árnyalatú leplekkel mutattam a szenvedő lelkeket.

2021.06.08.

1.

Az újságban írták: „Aki beadatta magának az oltást, annak véget ért a járvány.”

Kép: Jézus balra fordulva.

Hang: Majd nagyon meg fogtok lepődni gyermekeim.

Jézus: Csak annyit mondok nektek, hogy tévedtek. Bizony több vírus következik még.

2.

Hang: Aztán ugrik a pénz, ugrik minden.

Kép: Arany fény.

Jézus: Nincs értelme a pénzt gyűjtögetni, mert az értéke teljesen meg fog szűnni.

3.

Kép: Piros fonnyadt gömbszerű gyümölcsök és vetemények vannak a földön.

Kép: Egy leány előtt két cserépben növényi hajtások vannak. A leány kétségbeesetten nézi őket, hol jobbra, hol balra tekintve.

Jézus: Eljön az idő, hogy a vetemények tönkre mennek.

4.

Hang: Nyitásig… jöhet itt a víz.

Kép: Folyó ömlött ki a medréből és vitt valamit.

Jézus: Olyan időket éltek, és ez már el is kezdődött, hogy sok természeti csapás éri a földet. A folyók kiáradnak, a vizet nem lehet megállítani, mindent visz magával.

5.

Az interneten sok a hír, és nem tudjuk mindegyikről biztosan, hogy igazak-e vagy hamisak.

Jézus: Ne az internetet böngésszétek, mert sok hamis dolgot találtok ott. Inkább helyette imádkozzatok.

6.

Arról volt szó, hogy mikor lesz a Nagyfigyelmeztetés. Többek szerint augusztusban, de ennek valódiságát érzéseim nem erősítették meg.

Jézus: Az első nagy esemény, ami az emberiségre vár a Nagyfigyelmeztetés lesz. De ezt csak a Mennyei Atya tudja, hogy mikorra tervezi. Senkinek nem mond se évet, se hónapot. Egyetlen dolog, amihez lehet kötni, hogy azután lesz, miután mindenütt kötelezővé teszik a vakcinát.

7.

Az Egyházfők és a hívek nagyon készülnek az Eucharisztikus Kongresszusra.

Hang: A szeretet fölülmúl mindent.

Kép: Arany fény.

Jézus: Az Eucharisztikus Kongresszustól azt várom, hogy Én, az Oltáriszentségi Jézus legyek ünnepelve. Várom a kis elsőáldozókat, várom a megtérőket, és várom azokat, akik nem szórakozni mennek oda, hanem imádni és dicsőíteni az Én valóságos jelen lévő Testemet és Véremet, Lelkemet és Istenségemet. Nincs szükséged arra kislányom, hogy minden rendezvényt végig nézz. Az a fontos, hogy ezekben a napokban különösen lobogó szeretettel gondolj Rám.

8.

Hang: Harcolj a hazánkért!

Jézus: Vedd elő a rózsafüzért, és szíved mélyéből könyörögj Magyarországért, mert nagy veszély leselkedik rá. Tönkre akarják tenni az Európai hatalmak, amiért védi a keresztény kultúrát. Közben imádkozz a belső ellenségért, akik szembe fordulnak a hagyományos erkölcsökkel, és be akarják fogadni a gendert.

9.

Hang: Maga a tökéletlenség nevel benneteket.

Jézus: Az emberiség egyre jobban elszakad az Istentől és a vallástól. Erkölcse egészen a mélyre süllyedt. A Tízparancsolatot lábbal tapossa. Rengetegen a pokol felé haladnak. Könyörögj értük, hogy el ne vesszenek.

10.

Olvastam: Amikor Isten Ádámot és Évát kiűzte a Paradicsomból, felöltöztette őket. Az addigi boldog és bizalmas kapcsolat, ami Isten és ember között volt, tönkrement.

Kép: Jézus szelíd arca, tekintete, kék a szeme.

Érzés: Nekünk magunknak kell felépíteni és akarni a bizalmas kapcsolatot az Úrral, és szentül élni.

Jézus: Miután Ádám és Éva büntetésből kiűzettek a Paradicsomból, bizony újra és újra áldozatai lettek a kísértéseknek. Már nem tudtak úgy bízni Istenben, mint mikor a Paradicsomban éltek tisztaságban és Istenszeretetben. Tehát, megromlott a kapcsolat a Teremtőjükkel. Jól gondolod, hogy ezt a kapcsolatot nektek Isten szeretőknek és választottjaimnak kell helyrehozni. Hogyan? Keresztény példamutatással, sok-sok szeretettel, imával.

11.

A Mennyei Koronákról volt szó. Vannak, akik alig tudják elhinni, hogy a Mennyországban mi is kapunk koronát.

Jézus: Megmutattam neked, hogy nem kell hitetlenkedni annak a testvérednek a Mennyei Koronákat illetően, mert valóban, az üdvözülés pillanatában mindenkit megkoronázok. De ezek a koronák nem egyformák. Annál díszesebbek és csillogóbbak, minél nagyobb szeretet, áldozatosság és alázat volt benne a földi életében.

12.

Hang: Akkor ezt el fogom neked mondani.

Jézus: Van olyan dolog, amit ma még homályosan látsz, de majd a Mennyben mindent meg fogsz tudni.

13.

a)

Olvastam: A szentmise felajánláskor az angyalok mennek az oltárhoz, és viszik védencük ajándékait. Aki csak úgy szokásból ment a misére, vagy nagy bűnben van, angyala üres kézzel közelít az oltárhoz. Aki pedig szívvel-lélekkel vesz részt a szentmisén, és volt mit felajánlani az Úrnak, annak angyala teli kézzel megy az oltárhoz.

Jézus: Drága engesztelőim, legalább ti alkalmazzátok a felajánláskor ezt a nagy ajándékot, hogy őrangyalotokkal lelkeket küldötök a kehelybe, vagy a paténára. És mikor jön az Úrfelmutatás, és a bor az Én Véremmé változik, megfürdetem ezeket a lelkeket, és megtisztítom őket.

b)

Eszembe jutott, az én őrangyalom hogyan mehet ki az oltárhoz misefelajánláskor.

Kép: Az őrangyalom lehajtott fejjel van.

Jézus: A te őrangyalod azért hajtotta le a fejét, mert tudta, hogy az Én oltárom felé közeledik, ahová hamarosan valóságosan leszállok.

c)

Kép: Az őrangyalom hatalmas örömben, arca tiszta mosoly.

Jézus: A képen azt láthatod, hogy őrangyalod számára nagy öröm, mikor a segítségét kéred a felajánláskor.

14.

Hang: Kérlek, ne várakoztass meg.

Jézus: Csak általánosságban kérlek, hogy ha valami sugallatot érzel a jóra, hogy segíts valakinek, ne várakoztass meg.

15.

Kép: Gyermekarcú vagyok.

Jézus: Egy képen gyermekarcúnak mutatlak téged. Légy olyan, mint a gyermek a lelked mélyén. Ez nem azt jelenti, hogy naiv és tudatlan, nem ért az élethez, hanem azt, hogy őszintén, felszabadultan tud szeretni. Nincs benne sértődöttség, harag. A Mennyei Atya ezt várja tőled és mindenkitől.

16.

Hang: Szívemet tükrözöd ezzel.

Jézus: Ha akaratodat beleolvasztod az Enyémbe, olyan a szíved, mint az Enyém, mert Én is Atyám akaratát követtem.

2021.06.15.

1.

Olvastam: Maria Valtorta: Jézus: „Nemcsak azok a bűnösök, akik nyilvánvaló bűnöket követnek el, hanem azok is, akik másokat bűn felé taszítanak. Ez a bűn ravaszabb fajtája. Egyszerre van benne a kígyó és a bűnös szerepe.”

Érzés: A bűn megtétele csak a jéghegy csúcsa.

Kép: Egy hegy, melynek csúcsán van a bűn megtétele, de rengeteg út vezet oda, sok tényező játszik szerepet.

Jézus: A Katekizmusban a bűnök tárgyalásába beletartozik az idegen bűn. Tehát, ha másokat bűnre csábítasz, akkor felveszed a kísértő szerepét, és bűnössé válsz. Hogy az idegen bűnbe beleess, annak többféle oka lehet. Pl: sajnálatból, együttérzésből is előfordulhat. Pl: egy leány áldott állapotba kerül, és te a körülményei miatt abortuszt ajánlasz neki. Ezzel halálos bűnt követsz el. Vagy egy valaki elkövet egy bűnt, pl: kárt tesz valamiben, vagy ellop valamit, és te együttérző szeretetből magadra vállalod. A hazugsághoz vezet. Neki is ártasz, és magadnak is. Tehát, sokféle út vezet az idegen bűn elkövetéséhez, továbbra is kerüld, kislányom.

2.

Olvastam: Maria Valtorta: A házasságtörő asszony esetéről volt szó. Jézus nem ítélte el az asszonyt, Júdás szerint ellenben Jézusnak meg kellett volna köveznie az asszonyt. Jézus mondta: „Ez igazságos lett volna, hiszen Én megtehettem volna (mert a vádlók között Ő volt az egyetlen bűntelen), ugyanakkor nem lett volna Irgalom szerint való.”

Gondolat: Jézus irgalmas Istenként jött a világra, nem igazságos bíróként. De az irgalmat az igazság tükrében kellett gyakorolnia.

Kép: Irgalmas Jézus.

Jézus: Az Én Szívemben a szeretet és az irgalom együtt van jelen. Ott van mellettük az igazságosságom is. Ha valaki bűnt követ el, nem csapok le rá azonnal, hanem mérlegelem a körülményeit, és időt adok a bűnbánatra.

3.

Olvastam: Maria Valtorta: Jézus: Hogy igazságos bíró lehessen valaki, annak két feltétele van:

- szigorú élet magunkkal szemben;

- türelmes irgalmasság, hogy a lelkeknek legyen idejük meggyógyulni és megerősödni.

Érzés: Nekünk embereknek ezt nagyon nehéz teljesíteni.

Jézus: Itt tudom idézni a Szentírásból saját szavaimat, hogy a szálkát észreveszed felebarátod szemében, de a magadéban a gerendát sem. Sokan így tesznek. Elítélik a körülöttük elesett bűnösöket, pedig lehet, hogy ők ezeknél is nagyobb bűnben vannak. Tehát, az az ember igazságos a felebarátaihoz, az a jó bíró, aki először megtisztítja a lelkét, és alázatosan, szeretettel felnyitja a szemét a bűnbeesett embernek. Ne keseredj el, ha egyesek úgy érzik, hogy túl szigorú vagy hozzájuk, és elítéled bennük a hibákat. Nem érthetsz egyet velük a bűnben. Ugyanis, így bűntárssá válhatsz. Ez is idegen bűn.

4.

Olvastam: Maria Valtorta: A házasságtörő asszony történetében a vádlók Jézus lábai elé ráncigálták a tetten ért asszonyt, és követelték Jézustól, hogy ítélje el őt. Jézus a porba írta a vádlók bűneit, majd eltörölte azokat. Jézus mondta, hogy tehetett volna egy olyan csodát, hogy mindenki homlokára írta volna, hogy ki milyen bűnt követett el, amiért őket nem érték tetten.

Érzés: Ha az Úr megtenne velünk ezt a csodát, sokan közülünk igencsak szégyelhetnénk magunkat.

Jézus: Látod kislányom, Én nem árulom el másoknak az egyén bűneit. Ezért a porba írtam és eltöröltem, nem pedig a homlokukra.

5.

Olvastam: Maria Valtorta: Jézus: „Nektek kellene lennetek az összehasonlítási alapnak, a mértéknek arra nézve, hogy milyen az Isten, ahogyan egy parányi részből megállapítható egy tehetség nagy gazdagsága.”

Érzés: Az Úr mindenkinek adott valamit a tulajdonságaiból, hogy fejlessze magában. Mivel az Úrban élünk, amit magunkban fejlesztünk visszahat, visszaáramlik az Úrba, amely az Úr dicsőségét növeli.

Jézus: Drága gyermekem, mivel minden teremtményemet nagyon szeretem, mindegyiknek egy parányi részt adtam Magamból, a Lelkemből. Ebből a részből kell gazdálkodnia és kialakítania magát, hogy megvalósuljon benne Isten arca. Hiszen Én saját hasonlatosságomra teremtettelek benneteket. Ezt a kicsiny részemet sajnos nem mindenki fogadja be. Benne van ugyan, de nem törődik vele, elhanyagolja. Te is kaptál az Én tulajdonságaimból egy picit.

6.

Gondolat: Az jutott eszembe, hogy Jézus megváltott bennünket, de tőlünk függ dicsőségünk foka.

Kép: Egyre növekvő fehér fény, ahogy haladunk az életszentség útján.

Jézus: Engesztelő gyermekeim, próbáljatok olyan tisztán, szeretetben élni, hogy dicsőségetek foka egyre nagyobb legyen. Egyre közelebb kerüljetek a Mennyben Isten Trónjához.

7.

Hang: Néptengerem… tengernyi népem van.

Kép: Rengeteg fehérruhás alak áll egymás mellett és mögött Észak-Kelet irányba fordulva a Mennyei Trón felé. A Mennyei Trón felöl ragyogó fény árad, ez a fény világítja át a lelkeket.

Érzés: Azért is kell, hogy a lelkek megtisztuljanak minden folttól a Purgatóriumban, mert különben nem illenének oda, olyan nagy a tisztaság a Mennyben.

Érzés: Kérni kell az Urat, hogy teljesen világítson át minket itt a földön, hogy esélyünk legyen teljesen megtisztulni. De ehhez a személyes akaratunk kell.

Kép: Az Úr fénye és a személyes akaratunk együtt szükséges, hogy a lelkünket meg tudjuk tisztítani, hogy a lelkünk keménysége meg tudjon lágyulni.

Jézus: Ahogy telnek az évezredek, lelkek milliárdjai jutottak már be a megfelelő tisztulás után a Mennyországba. A Szentháromság Trónjából mindegyikükre gazdagon árad a fény, és ettől tündökölnek és ragyognak. Te is közéjük fogsz tartozni.

8.

a)

Olvastam: Natália nővér: A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ő csak figyeli az embert, és arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a győzelem.

A kérdés az, ha magunkban imádkozunk, és fény árad felőlünk a Mennyei Trónhoz, ezt látja-e a gonosz. A gondolatunkban nem tud belelátni. Amit leírunk, azt tudja-e, hogy mit jelent?

Jézus: A sátán azért nem tudja, hogy Isten és a lélek között mi történik, mert ez némán folyik, gondolatban, és ő a gondolatok között nem tud olvasni. Nem kapta rá meg az engedélyt. Viszont Isten megengedi neki, hogy lássa a mozdulataitokat, a jó és rossz cselekedeteiteket, még a mimikátokat is. Ezekből következtetni tud arra, hogy lelketek hol áll a fejlődésben, vagy visszaesésben. A hangokat bizony hallja. Tisztán hallja az imákat és a káromkodásokat is. A gondolatokat nem tudja kiolvasni. Azt a fénysugarat, ami az ember lelkéből az Ég felé halad, nem látja a sátán. Amit leírtok, azt ugyanúgy látja, mint amit kimondotok.

b)

A kérdés az, hogy ha rejtekhelyen leszünk és nem lesz kommunikációs eszközünk, hogyan fogunk egymással kommunikálni? Gondolatátvitel segítségével, vagy másképp?

Jézus: Hogy a rejtekhelyeken való tartózkodásotok alatt az egymástól távoli rejtekből hogyan kommunikáltok majd, azt egyelőre nem mondom meg nektek.

2021.06.21.

1.

Kép: A történelem folyamán Jézus a kereszten közszemlére van kiállítva, Ő úgy adja ajándékait, jutalmait, ahogyan mi viszonyulunk Hozzá. Kevesen közelítenek Feléje, a nagy tömeg távol marad Tőle. A történelem folyamán a feszület a helyszínen marad, csak az emberek cserélődnek.

Jézus: Fordítva kellene lenni. Minél jobban növekedik a baj, minél inkább közeledik a szorongattatás, annál több embernek kellene Hozzám fordulni. A kitartókat megjutalmazom.

2.

Olvastam: Maria Valtorta: Johanna mondta Jézusnak, hogy az asszonyi sors szomorú és megalázó attól függően, hogy a férfi akarata és érdekei hogy kívánják. Jézus válasza: „Kárpótlásul azonban a lélek dolgaiban a nők tudnak magasabbra emelkedni.”

Gondolat: A kérdés az, vajon miért van ez?

Jézus: A férfit és a nőt egyaránt Isten teremtette, és az Isteni szikra mindkettőben ott van. Sajnos, több férfinél előfordul, hogy magasabbrendűnek érzi magát a nőnél, és ki van szolgáltatva neki a felesége. Általában az a különbség a férfi és a női természet között, hogy a férfiak az eszük szerint cselekednek, a nők viszont érzelmi beállítottságuk miatt a szívük befolyása alá tartoznak. Ezért, általánosságban a nők közelebb állnak Hozzám, mint a férfiak. De vannak kivételek, mert a férfiak és a nők közül egyaránt sok a nagy ünnepelt szent.

3.

Hangom: Uram, én nem tudok semmit.

Hang: Nem is kell.

Kép: Jézus lefelé néz Dél-Nyugat felé.

Kép: Arany fény.

Hang: Az a fontos, hogy szeress Engem… a többi megy magától… Én cselekszem általad.

Hang: Amilyen mértékben szeretsz…

Jézus: Éppen annyit tudsz kislányom, amennyi ahhoz a feladathoz kell, amit kaptál Tőlem. Csak bízd Rám magad, és Én kiegészítem a hiányosságodat. Természetesen, a te hűséges szereteted dönti el, hogy mennyit tudok segíteni neked.

4.

Gondolat: Vannak helyzetek, amikor nem tudok imádkozni, csak annyit mondani: Jézus szeretlek.

Jézus: Amikor nem tudsz kötött imákat mondani, és csak szíved mélyéből fakadó szavakkal mondod Nekem, hogy mennyire szeretsz, akkor nemcsak Én, hanem az egész Mennyei Udvar ujjong örömében.

5.

Hang: Nem lehet teljesen sterillé tenni szívedet.

Jézus: Te is ember vagy, mint a többi, és gyengeségeidet képtelen vagy teljesen eltüntetni. Ezt csak Én tudom megtenni veled.

6.

a)

Szentségimádáson voltam, és sajnáltam, hogy el kellett mennem az Oltáriszentség mellől.

Hang: De illatod ott marad Velem.

Kép: Ahol ültem, illat áradt.

Videoban az interneten: Garjajev orosz tudós arról számolt be, hogy olyan felfedezésre tett szert társaival, hogy egy kémcsőbe helyeztek baktériumokat, majd azt egy bizonyos helyen tartották egy ideig. A letelt idő után a kémcsövet egy másik helységbe helyezték el. Különböző gázok segítségével vizsgálták azt a helyet, ahol tartották először a baktériumokat. Azt tapasztalták a gázok segítségével, hogy a vizsgált helyen egy hétig ott maradtak a baktériumsejtekből kiáradt részecskék.

Gondolat: Ugyanez van az emberrel is.

Érzés + Kép: Amikor Szentségimádásra megyünk, mindenki otthagy valamit: imát, szeretetét.

Kép: Ahol vagyunk, minden gondolatunk, szavunk, tettünk ott marad a helyszínen, de ugyanakkor minket is beborít, és az embertársunkat is, aki a környezetünkben van. Ha elmegyünk az adott helyszínről, és valaki más megy oda, érezheti, hogy ott történt valami.

- ha gonoszság történt, oda gyűlnek a gonoszok, és a személyeket is követik

- ha szeretet gyakorlása történt

Hang: Az angyalok dicsőítenek érte.

Jézus: Mély gondolatok ezek, melyeket Én indítottam el benned, amikor megjegyeztem, ha testben nem is vagy ott a Szentségimádáson, illatod, vagyis lelked szeretete Velem marad. Azok, akik negatív hatást gyakorolnak a környezetükre, hiába mennek el onnan, az ott maradottak megérzik a negatív, romboló kisugárzásukat.

7.

Olvastam: Az Úr sebeiből fény árad, de valaki lángokat látott a sebek helyén.

Érzés: Isten lényege tűz, a tűz pedig terjedni akar. Ezért kell, hogy átadja az embernek, mert annyira szereti őt.

Érzés: Az ember egy csepp viszont szeretete is hűsíti, balzsam tud lenni az égő Szívre.

Kép: Egy csepp a hűsítő szeretetből azonnal elpárolog, ezért sok csepp szeretetre van szükség.

Hang: Mind többet és többet akarok.

Kép: Jézus balra fordulva.

Jézus: Mivel Magam vagyok a Szeretet, állandóan lángol a Szívem értetek. Azért van szükségem viszont szeretetre, mert e szeretetnek már egyetlen cseppje is hűsíti a Szívemet, kielégíti szeretetvágyamat. Minél többen szeretnek Engem, annál jobban csökken ez az égő tüzes érzés Bennem.

8.

Gondolat: Töviskoronás Jézus jutott eszembe, hogy a töviskoronával a Mennyei Atyát engesztelte azért, mert az ember megveti Isten bölcsességét. Eszembe jutott, hogy Isten bölcsességéből ajándékoz nekem, amikor leírom a gondolatokat.

Jézus: Ha nem fogadja el környezeted egyik-másik tagja az ajándékokat, amikkel elárasztottalak, Engem bánt meg, kételkedik Isteni mindenhatóságomban. Ezzel tövist szúr a fejembe. A szavaiddal meg kell védened Engem. Nem lehet visszakozni az ilyen támadás elől, hanem hangsúlyoznod kell, hogy Engem bánt, ha benned kételkedik.

9.

Érzés: Az Úr a valódi lelki ruhánkban lát bennünket, nem pedig a jelenlegi földi ruhánkban.

Jézus: Én soha nem a külsőt nézem gyermekeimnél, hogy milyen vonásaik vannak, milyen alakjuk van, és milyen díszes a ruhájuk, hanem csak a lelkük akkori állapotát, amikor rájuk nézek. Minél tisztább és alázatosabb egy gyermekem, annál díszesebb ruhában látom Magam előtt.

10.

Arról volt szó, hogy hogyan álljunk ahhoz az esethez, amikor látjuk, hogy embertársunk bűnbe esik.

Jézus: Nem szabad nem észrevenni embertársad bűnét, mert ha nem figyelmezteted, nem irgalmas vagy, hanem idegen bűnbe esel.

11.

Szentségimádáson voltam, amikor ima közben a hangomat hallottam, hogy mond valamit az Úrnak.

Jézus: Drága kislányom, a te lelked az értelmedtől függetlenül is tud működni. A lelked mondta a mondatot nekem.

2021.06.28.

1.

Kép: A Szentlélek galamb formájában lefelé, a föld felé irányul.

Jézus: Szentlelkem, ahogy a kép mutatja, indulásra vár, az Én intésemre, hogy mehet a földre, és kiáraszthatja mindenkire irgalmamat.

2.

Olvastam: A szívek megtérésének üzenetei, melyeket Jézus Krisztus adott Francoise-nak: Jézus: „Az Igazság az Én Isteni Szívemben van, és kész arra, hogy annak ajándékozza magát, aki az átlátszóságot óhajtja, vagyis, aki érezni akarja, hogy átjárja az Én tekintetem.”

Gondolat: Magamra gondoltam, hogy az efféle átlátszóságot óhajtom magamnak.

Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.

Jézus: Nem akarsz bujkálni Előlem. Hagyod, hogy átvilágítsalak és beléd tekintsek.

3.

Olvastam: Maria Valtorta: Jézus mindig békességgel és áldással bocsájtotta el a Hozzá fordulókat, kivéve a házasságtörő asszonyt, akinek meghagyta, hogy béküljön ki Istennel és férjével.

Misén: Evangéliumban: Vérfolyásos asszony története: Jézus kérdezte, ki érintette meg Őt a tömegben, mert erő ment ki belőle. Mikor kiderült az asszony kiléte, békességgel és áldással bocsátotta el.

Hang: Béke veled.

Kép: Irgalmas Jézus.

Gondolat: Az én legtöbb látomásomban is az Úr áldásra tárja kezét.

Érzés: Az antikrisztustól Jézust ez a tény bizonyára meg fogja különböztetni, mert az antikrisztus nem fog tudni olyan békességet árasztani magából és áldani, mint Jézus.

Olvastam: A szívek megtérésének üzenetei, melyeket Jézus Krisztus adott Francoise-nak: Jézus: „Az Én végtelen jóságom által lelked öröme és békessége egészen tested „boldogságáig” fokozódik, és ez olyan, amit a démon nem tudna neked adni”.

Jézus: Az áldás az átkozás ellentéte. Az áldás megtölti az ember szívét örömmel, boldogsággal, ezért Én, amikor a nép között jártam, megáldottam azokat, akik Hozzám fordultak, és hogy gondjaiktól megszabadítsam, az Én békémmel ajándékozzam meg őket. Bizony, az antikrisztus bármennyire utánoz Engem, képtelen lesz az emberi szívekben túláradó örömöt és tartós békét adni.

4.

Misén pap prédikálta: Jézus kereszthalálakor kilehelte Lelkét, vele együtt a Szentlelket, és akik körül állták Jézus keresztjét, azokra hatott.

Kép: Amikor Jézus kilehelte lelkét, és vele együtt a Szentlelket, fény áradt Jézus leheletéből a többiekre. A körülállók olyan kegyelmeket kaptak, amilyet mások nem, akik nem voltak ott. Pl: Szűzanya és János apostol olyan kegyelmet kapott az Úrtól, amilyet a többi apostol nem kapott, mert nem voltak ott a helyszínen.

Jézus: Mivel Szentlelkem együtt szenvedett Velem az utolsó pillanatig, Lelkemmel együtt Ő is távozott. Mivel a Velem együtt érzők és hűségesek iránt nagy hálát éreztem, Lelkemmel megérintettem őket.

5.

Sokat tűnődtem azon, hogy miért nem korábban kaptam az Úrtól azokat a kegyelmeket, amelyekkel most áraszt el.

Hang: Tapasztalatokat szereztél Nekem.

Hang: Akkor hiányoznának belőled ezek.

Kép: Akkor hiányoznának belőlem azok a tulajdonságok, elhatározások, amelyek jelenleg bennem vannak. Más tapasztalatokkal rendelkeznék, nem az a személy lennék, mint aki ma vagyok.

Jézus: Azért nem előbb részesítettelek ezekben a kegyelmekben, mert arra vártam, hogy az életed pozitív és negatív hatásai alatt egészen kiteljesedjen a lelked. Így váltál egészen befogadóképessé a feladatokra. Csiszoltam, alakítottam évtizedek alatt a szívedet, lelkedet. Hidd el, a legjobb időt választottam az életedből üzeneteim közlésére.