Az ÖRVENDETES rózsafüzér titkai:
1. Akit te Szent Szûz a Lélektõl fogantál (Lk 1.26-38 ; Mt 1.18-25)
Jézus mondja: “Hajtsa meg térdét az egész világ elõtte, aki Isten Anyjának szent nevét viseli! Megdicsõített amikor szeplõtelen méhébe fogadott engem, a tiszta Bárányt, és szentélyt készített a Szentély számára. Jöjj és énekelj új éneket az õ tiszteletére! Tisztelje minden ember a Földön az õ Szeplõtelen Szívét, az oltárt, amelyben fogantattam és Isten-emberré is váltam.[.] Azon a napon, amikor a Szentlélek által szûzi méhében fogantam, minden gonosz lélek megbénult félelmében… Amikor én, az Isten, leszálltam, hogy fogantassam a Szentlélek által és megszülessek Szûz Máriától, akkor az én mennyországomba jöttem le. Leszálltam az egyik égbõl a másikba. Elhagytam az egyik trónt, hogy a másikat elfoglaljam.”
2. Akit te Szent Szûz Erzsébetet látogatván hordoztál (Lk 1.39-55)
Jézus szavai: Ma is éppen úgy van, mint tegnap, hogy amikor a legtisztább szeretet keresztülhalad a Földön angyalaim kíséretében - akiknek szeme, Atyám remekmûvének szépségén álmélkodva szüntelenül csodálja a csodálatost, a szüzek közül a legszentebbet - szeretettel közbenjár értetek és válaszol kéréseitekre. […] énekelj új himnuszt a Szentháromság himnuszának! Énekelj és mondd: “Fivéreim, nõvéreim jöjjetek, hadd takarjon be benneteket a kegyelmek kegyelmének palástja! Jöjjetek, hadd takarjon be benneteket a Királynõ világossága! Jöjjetek, hadd árnyékozzon be bennünket õ, akit a Szentlélek árnyékozott be!” […] Jöjjetek õhozzá, az áldotthoz, aki azzal nyilvánítja ki anyai szeretetét gyermekei iránt, hogy megmutatja nekik a mennyekbe vezetõ utat.
3. Aki te Szent Szûz a világra szültél (Mt 2.1-12 ; Lk 2.1-20)
Jézus mondja: Nagy szeretetemben ma Édesanyám Szívét szeretném nektek megmutatni. […] akkor majd megérted barátom, hogy mi az erény, és miképpen lettem én, az Isten, ebben az erényes szûzi Szívben Isten-emberré. Meglátod akkor Megváltód Édesanyját, a próféták Anyját, a diadal Anyját, a határtalan kegyelem Anyját, az egyedüli megváltás Anyját… […] ugyanakkor a mennyben az égi seregek nagy sokasága énekelve dicsérte az Istent: “Dicsõség Istennek a magasságos mennyben, és békesség az embereknek, akik kegyeinek örvendenek.” A szüzek Szûzét, a legszentebbet, az én Édesanyámat a mennyben továbbra is és mindörökké az én Édesanyámnak nevezik. Hajtsa meg térdét az egész világ elõtte, aki Isten Anyjának szent nevét viseli!
4. Akit te Szent Szûz a templomban bemutattál (Lk 2.22-38)
Jézus mondja: Hogyan tagadhatnék meg bármely kérést e szívtõl, amely Királyotokat a világra hozta? […] Kelj fel és emeld szemedet az õ Szívének ragyogó látványára, amelyet oly sok próféta szeretett volna látni életében, de nem látta. […] Nem hallottad, hogy eljönnek a népek az õ világosságához, és hogy eljönnek a királyok az õ hajnali fényéhez, amikor végül majd diadalt arat az õ Szíve az én Szívemmel együtt? Misztérium ez a szívében gazdagnak, de várva várt áldás a szegénynek és alázatosnak… […] Jöjjetek Megváltótok Társmegváltójához, aki felajánlotta, hogy az õ szeretettõl égõ Szívét is szúrják keresztül értetek.
5. Akit te Szent Szûz a templomban megtaláltál (Lk 2.40-51)
Jézus mondja: Nem vettétek észre, miként hirdeti nektek Szeplõtelen Szíve az én Szavamat és miként készíti elõ országomat? Nem vettétek észre, hogyan készíti elõ áldott Édesanyátok Szíve gyermekeit és alakítja Szívével szívüket, hogy mindenki kész legyen országomra? Nem vettétek észre, miként tökéletesít benneteket számomra Szívében az õ kincstárából? Megadtam az ég és Föld Királynõje Szívének a Bölcsesség minden kincsét, és ebbõl a kincstárból adja bõségesen kegyelmeit, hogy kiemeljen benneteket a sötétség hatalmából, hogy szentekké, apostolokká és nagy harcosokká tegyen benneteket, hogy csatlakozzatok hozzá a ti idõtöknek ebben a nagy harcában. Az ég Királynõje anyai szeretetében minden módon azt keresi, hogy elnyerje számotokra a szabadságot, hogy a mennybe jussatok.
A VILÁGOSSÁG rózsafüzér titkai:
1. Aki értünk a Jordánban megkeresztelkedett; (2 Kor 5,21) (Mt 3,17)
A Jézus személyében immár elérkezett Országa kinyilatkoztatása: Mindenekelõtt a Jordánnál történt keresztség a világosság titka. Itt ugyanis, miközben Krisztus, az ártatlan, aki ‘bûnné’ teszi magát értünk, megmerül a folyó vízében, megnyílik az ég, és az Atya szava a szeretett Fiúnak nyilvánítja Õt, s közben a Szentlélek leszáll rá, hogy ráruházza a küldetést.
/ II. JÁNOS PÁL PÁPA: ROSARIUM VIRGINIS MARIAE. 2002. október 16./
Szent Édesanyánk üzenete: Szíveteket töltsétek meg Isten szeretetével, és örvendjetek, mert Szabadító született a ti megszabadításotokra, szelíd szívû Szabadító. /…/
“Azért jött, hogy felnyissa a vakok szemét, kiszabadítsa a börtönbõl a foglyokat és azokat, akik sötétségben élnek.” /…/ Arra született, hogy szolgáljon, arra született, hogy megváltson benneteket, és most is ugyanaz a Jézus szól hozzátok üdvösségetek érdekében. Ugyanaz a Szabadító figyelmeztet benneteket, hogy mindannyian Hozzá tartoztok. Testben vált láthatóvá, és értetek áldozta magát, gyermekeim, hogy titeket szabaddá tegyen. Jöjjetek hát, örvendezzetek és teljetek el boldogsággal! Jöjjetek, és hirdessétek Szent Nevének nagyságát! Jöjjetek, és legyetek Szavát hordozó, ujjongó hírvivõk! /…/ Gyermekeim, éljetek az Úr mennyei parancsolatai és törvényei szerint, mert egyetlen szóban foglalható össze a mennyei törvény. Ez a szó a SZERETET.
2. Aki nekünk a kánai mennyegzõn kijelentette önmagát (Jn 2,1–12, Jn 2,4)
A világosság titka az elsõ csodajel Kánában, amikor Krisztus, – Máriának, a hívõk között az elsõnek közbenjárására – borrá változtatván a vizet, megnyitja a hitre a tanítványok szívét. / II. JÁNOS PÁL PÁPA: ROSARIUM VIRGINIS MARIAE. 2002. október 16./
Urunk szavai: Én vagyok Jézus Krisztus. /…/ A ti üdvösségetekért ontottam ki Vérem. A Földön testben éltem a bûnösök között. Meggyógyítottam a betegeket és feltámasztottam a halottakat. Nem hagytalak el benneteket, hiszen még mindig köztetek vagyok, és gyógyítalak benneteket. Jöjjetek hozzám, hogy meggyógyuljatok! /…/ Megtanítalak arra, hogy szeressetek engem, és szeressétek egymást. /…/ Törvényem a szeretet törvénye. Kövessétek!
Ismeritek-e a tékozló fiú példáját? Vétkezett, de hogyan fogadta õt atyja? Nagy szeretettel fogadta, és megünnepelte ezt az eseményt.
A Háromszorosan Szent Isten szava: Ember! Asszonynak szülötte! Tiszteld a Napba öltözött Asszonyt! Gyenge ember! Az õ karjában találj vigasztalást, abban a két karban, amelyek Fiamat vitték át a sivatagon Egyiptomba! Tiszteljétek az Anyát, aki jóakaratával tisztelt engem! Talán én nem tiszteltem õt eléggé? Nagy dolgokat tettem a Napba öltözött Asszony kedvéért! Attól a naptól kezdve, hogy Lelkem beárnyékozta, minden nemzedék boldognak hirdeti õt. Alázkodjatok meg lélekben, egyre inkább alázkodjatok meg, és tartózkodjatok az arcfintoroktól, amikor arra kerül sor, hogy közbenjárásáért könyörögjetek. Ki mondja nektek azt, hogy nem hallgatom meg õt? Talán nem Édesanyátok járt közben Kánában? “Tegyétek meg, amit nektek mond!” Ezeket a jeleket úgy gondoltam ki, hogy lelketek megértse azt, amit ma elutasít. Ez a jel minden eljövendõ idõre szól. Istenanyai méltósága van annak az Asszonynak, akinek ruhája a Nap és ékessége az én Szentlelkem, a háromszorosan Szent, aki betölti az egész világot.
3. Aki Isten országának a meghirdetésekor meghívott minket a megtérésre
(Mk 1, 15) (Mk 2,3-13) (Lk 7,47-48)
A világosság titka a prédikáció, mellyel Jézus meghirdeti Isten országának eljövetelét és megtérésre hív, megbocsátja azok bûneit, akik alázatos bizalommal közelednek hozzá, s ez annak az irgalmas szolgálatnak a kezdete, melyet Õ a világ végéig folytatni fog, különösen a bûnbánat szentsége által, melyet Egyházára bízott. / II. JÁNOS PÁL PÁPA: ROSARIUM VIRGINIS MARIAE. 2002. október 16./
Könyörgés: Jézusom, öltöztess alázatba, tisztaságba és törvényed iránti engedel-mességbe, mert ez kedves az Atya elõtt.
Jézus szavai: Béke legyen veled! Ezért mondom, légy olyan, mint a vámos, mert sokan elítélik közületek felebarátaikat, és elfelejtik, hogy tegnap még maguk is ugyanabba az álomba merültek. Ne mondjátok: “Rendet raktam házamban, és elõkészítettem az Úr számára. Bármikor eljöhet hozzám. Készen állok fogadására. Nem vagyok olyan, mint felebarátom, aki nem böjtöl, nem imádkozik és gonosz életet él.” Világosodjatok meg, mondom nektek! Ajkatok már elítélt benneteket. Elõször ti magatok gyógyuljatok meg, és ne ítéljétek el azokat, akik nem tudják, melyik a jobb és melyik a bal kezük. Úgy jöjjetek hozzám, mint a vámos, és kérjetek, hogy legyek irgalmas hozzátok, bûnösökhöz, mert mindannyian alá vagytok vetve a bûnnek.
Elmélkedjetek Izajás 54,5. versén! „Mert maga Teremtõd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” Mindenki nevezzen engem ma Võlegénynek!
4. Aki tanítványai elõtt színében elváltozott (Lk 9,35)
Kiváltképpen a világosság titka a színeváltozás, mely a hagyomány szerint a Tábor hegyén történt. Az isteni dicsõség fölragyog Krisztus arcán, s közben az Atya az elragadtatásban lévõ apostoloknak megparancsolja, hogy Õt hallgassák, s legyenek készen vele együtt átélni a szenvedés fájdalmas óráját, hogy vele együtt eljussanak a föltámadás örömére és a Szentlélektõl átformált életre.
/ II. JÁNOS PÁL PÁPA: ROSARIUM VIRGINIS MARIAE. 2002. október 16./
Jézus szavai: Hullass szemedbõl könnyeket és tarts bûnbánatot! Jöjj, bánd meg teljes szívedbõl bûneidet, én gyengéden átalakítalak és megbocsátom, amit elkövettél. /…/ Hallom-e tõled ez áldott szavakat: „Örömtõl ujjongok az Úrban! Háromszorosan Szent Istenemben örvend a lelkem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem!” /…/
Be akartok lépni Háromságos istenségünk örömébe? Hívjátok akkor a Szentlelket, az Életadót, aki a karizmákat adja, hívjátok szívetek megvilágosítóját, aki képes mindent betölteni anélkül, hogy Õt bármi határai közé szorítaná, hogy nyilvánítsa ki hatalmát lelketekben, és parancsára minden újuljon meg bennetek. Jóságos szeretetén és kegyelmén keresztül megmutatja nektek dicsõséges hatalmát abban az ÁTVÁLTOZÁSBAN, amit bennetek véghez vihet. A te nyomorúságos idõdben nemzedék, amikor mestereddé vált a bûn, ami méregként ömlik beléd, ÉN, a SZERETET és IRGALOM MESTERE, bõséggel adom neked a gyógyszert, az én Szentlelkemet, hogy meggyógyítsalak téged. …/ ÉN VAGYOK a kegyelmek isteni FORRÁSA: Aki sötétségben utazik, az a sötétségben fogja befejezni utazását. Aki választása szerint a VILÁGOSSÁGBAN utazik, az a VILÁGOSSÁGBAN fogja befejezni utazását. ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA! ÉN VAGYOK AZ ÉLET!
5. Aki nekünk az Eucharisztiát elrendelte. (Jn 13,1)
Az Eucharisztia alapítása, mellyel Krisztus a kenyér és a bor színe alatt a testét és vérét adja eledelül, bizonyságául “mindvégig” tartó szeretetének az emberiség iránt, melynek üdvösségéért föl fogja áldozni önmagát. /…/ A húsvéti misztérium szentségi kifejezése.
/ II. JÁNOS PÁL PÁPA: ROSARIUM VIRGINIS MARIAE. 2002. október 16./
/ II. JÁNOS PÁL PÁPA: ROSARIUM VIRGINIS MARIAE. 2002. október 16./
A mi Urunk Jézus szavai: “Kedves, én, az Úr állok az ajtóban és zörgetek, meghallasz-e, ajtót nyitsz-e? Ha megteszed, bemegyek hozzád, veled étkezem, te meg velem.”
Jézus vagyok, Jézus Krisztus. Az én Kenyeremmel táplálkozol, lélek! Ó kedves lélek, /…/én vagyok Jézus, a te Megváltód. Éhes vagy? /…/ Éhezz mindig Kenyeremre! Jöjj, Kenyerem nem kerül semmibe, és ha velem táplálkozol, betelsz. /…/ A te kenyered csak pillanatnyilag elégít ki téged, de ha az én Kenyerembõl eszel, azzal betelsz. Táplálkozz most belõlem, Szívembõl töltsd meg szívedet, /…/ imádj engem és csak engem! Hívlak, hogy fogadj be engem! Igen, a kis fehér ostyában… Jöjj és igyál engem! Tisztulj meg! Szeretlek, és látni akarom, hogy befogadsz, ne tagadj meg soha! Vágyakozz utánam és csak utánam! A tabernákulumban várlak. Sohase cserélj fel engem mással! Engem tégy az elsõ helyre! Reám nézz elõször, és engem nézz szüntelen. /…/ Sohase keress mást, csak engem! Sohase keresd korábbi életed régi szokásait. Szent vagyok és Úr! /…/ Mondd nekem: “Szeretlek Téged Jézus!”
A FÁJDALMAS rózsafüzér titkai:
Jézus mondja: Az ég és Föld Alkotója, a kegyelem Alkotója, /…/ Én, az egész emberiség Megváltója, a megígért Messiás, eljöttem Szentséges Szívem tökéletes képmásához, hogy megosszam vele a bánatot, az örömet, a szenvedést, a vértanúságot, a csodákat, az árulást, a kínszenvedést, az ostorozást, a keresztülszúrást és a keresztre feszítést. Szívünk együtt adott jóvátételt. Szent Édesanyám földi életének minden pillanata a szeretet, a segítõkészség, az alázat és a tisztaság himnusza volt.
1. Aki értünk vérrel verejtékezett
(Mt 26.36-50 ; Mk 14.32-46 ; Lk 22.39-48 ; Jn 18.1-8)
Jézus mondja: /…/Ó Getszemáni! Mi más mondanivalód lenne, mint félelem, aggodalom, árulás és elhagyatottság! Getszemáni, te elvetted az emberek bátorságát. Csenddel teli, mozdulatlan levegõdben mindörökre megõrizted gyötrõdésemet. Getszemáni, mit tudsz még elmondani, amit nem mondtak el? A szentség csendjében szemtanúja voltál Istened elárulásának. Szemtanúm voltál. Az óra eljött, az Írásnak be kellett teljesednie. /…/ Én tudom, hogy sok lélek úgy hisz bennem, mintha csak mítosz lettem volna. Azt hiszik, hogy csak a múltban léteztem. Sok ember számára csupán tûnõ árnyék vagyok, amelyet túlhaladott az idõ és a fejlõdés. Nagyon kevesen fogják fel, hogy testben éltem a Földön, és most is itt élek köztetek. Én vagyok minden, ami megtörtént, és aminek meg kell történnie. Ismerem félelmeiket, ismerem aggodalmaikat, ismerem gyengeségeiket. Nem voltam-e mindezen gyengeségeknek szemtanúja a Getszemáni kertben? Leányom, amikor a Szeretet imádkozott a Getszemániban, ezer ördög rendült meg, megrémült démonok menekültek. Eljött az óra: A Szeretet megdicsõítette a Szeretetet. Ó Getszemáni, szemtanúja az elárultnak, szemtanúja az elhagyottnak, kelj fel szemtanú és tégy tanúságot! Leányom, Júdás elárult engem, de kívüle még hányan árulnak el hozzá hasonlóan? Már akkor tudtam, csókja el fog terjedni a jövendõ nemzedékekben. Ugyanazt a csókot adják nekem mindig, újra és újra megújítják ezzel szomorúságomat, szétszaggatják Szívemet. […] Szeress engem getszemáni gyötrelmeimben! Egy az enyémek közül elárult, egy a szeretteim közül. És ma még mindig megaláztatásokat kapok, ami régmúlt szenvedéseimre emlékeztet. Szívem megtelt keserûséggel. […] Nagy vércsöppeket izzadtam gyötrelmeimben. […] A talaj elnyelte azokat a vércsöppeket, de ma szárazabb a talaj, mint valaha, öntözést igényel.
2. Akit érettünk megostoroztak (Mt 27.26 ; Mk 15.15 ; Jn 19.1)
Jézus mondja: Hamarosan, /…/ én mint Bíró emlékeztetni foglak arra a vérre, amivel akkor szennyezted be kezedet, amikor sokaknak megtiltottad, hogy Szavam Emlékeztetõjén keresztül kapják meg kegyelmeimet. Olyanok vagytok, mint a rómaiak. […] Ti is azt mondjátok majd, amit Pilátus? “Ártatlan vagyok ettõl a vértõl!” És megmossátok illatosított vízben kezeteket? Ti nem akarjátok elfogadni a halál ellenszerét, nem akarjátok elismerni Szavamat, amelyet Szentlelkem által adok napjaitokban…
Megostoroztak, aztán leköptek. Több erõs ütést mértek fejemre, úgy, hogy egészen elkábultam. Gyomromba rúgtak, amitõl elállt a lélegzetem, és fájdalomtól meggyötörve földre estem. Mulatozásuk játékszerévé tettek, és felváltva rúgtak belém. Már nem lehetett engem felismerni. Összetört a testem és a Szívem is. Egész testemen felszakadt a bõr. Egyikük felemelt és úgy vonszolt, mert lábam már nem bírt el. Megérdemlem ezt?
3. Akit érettünk tövissel megkoronáztak
(Mt 27.27-30; Mk 15.16-20; Jn 18.37; Jn 19.2-15)
Jézus mondja: Aztán egy ruhát adtak rám. Tovább taszítottak. Újabb ütéseket mértek arcomra is. Eltörték orrcsontomat, és megkínoztak. Halottam káromlásaikat /…/. Mekkora gyûlölet és mennyi gúny volt a hangjukban, ez töltötte csordultig kelyhemet. Hallottam, amint azt mondták: “Hol gyülekeznek most barátaid, mialatt királyuk nálunk van? Vajon minden zsidó ilyen hûtlen, mint ezek? Nézzétek királyukat!” Aztán tövisbõl font koronával megkoronáztak /…/. “Hol vannak zsidóid, hogy köszöntsenek? Hiszen király vagy! Vagy nem is vagy király? Tudsz-e utánozni egy királyt? NEVESS! Ne sírj! Ugye király vagy? Hát viselkedj úgy, mint egy király!” Szakállam egy részét kitépték. Megsértették jobb szememet, /…/… Olyanok vagytok, mint a rómaiak. Tövissel koronáztok nap, mint nap.
4. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta
(Mt 27.31-33 ; Mk 15.20-22 ; Lk 23.26-32 ; Jn 19.16-17)
Jézus mondja: Lábaimat kötéllel összekötözték és megparancsolták, hogy menjek keresztemhez. /…/ Hiszen egyáltalán nem tudtam járni, mivel lábaimat összekötözték. Akkor földre dobtak és hajamnál fogva rángattak keresztemhez. Fájdalmam elviselhetetlen volt. Az ostorozás miatt felrepedezett testembõl darabok szakadtak le. Majd meglazították lábam kötelét, és megrugdostak, hogy álljak fel, és vegyem vállamra terhemet. Nem láttam, hol a keresztem, mert a fejembe hatoló tövisek vérrel borították el arcomat és szememet. Erre õk maguk állították fel keresztemet, tették a vállamra és löktek a kapuk felé. /…/ Ó milyen nehéz volt a kereszt, amelyet vinnem kellett! Hátulról ostorütésektõl hajtva tapogatóztam a kapuk felé. Igyekeztem az utamat figyelni lecsorduló véremen keresztül, amely szememet égette. Akkor éreztem, hogy valaki letörölte az arcomat. Együttérzõ asszonyok léptek elõ a sorokból, hogy feldagadt arcomat lemossák. Hallottam, amint sírtak és keseregtek. Felismertem õket, és így szóltam hozzájuk: “Legyetek áldottak. Vérem le fogja mosni az emberiség minden bûnét. Íme leányaim elérkezett megváltástok ideje.” Alig tudtam felállni. A tömeg ezután egészen megvadult, s nem láttam magam körül barátot, senki sem volt ott, hogy megvigasztaljon. Gyötrelmeim fokozódtak, és a földre zuhantam. Félelmükben - hogy még keresztrefeszítésem elõtt meghalok - a katonák megparancsolták egy Simon nevû embernek, hogy vigye keresztemet. Leányom, ez nem a jóság vagy a részvét tette volt, hanem csupán meg akartak õrizni a kereszt számára.
5. Akit érettünk keresztre feszítettek
(Mt 27.34-61 ; Mk 15.23-47 ; Lk 23.33-56 ; Jn 19.18-42)
Jézus mondja: A hegyre érve földre löktek. Ruháimat letépték rólam, és meztelenül hagytak ott az emberek szeme láttára. Sebeim újra felszakadtak, és Vérem a földre folyt. A katonák epével kevert borral kínáltak. Visszautasítottam, mert egész belsõm megtelt már a keserûséggel, amellyel ellenségeim itattak… Elõször csuklóimat szögezték fel gyorsan, és miután a szögekkel a kereszthez rögzítettek, széjjelhúzták megtört tagjaimat, és erõszakkal átfúrták lábamat. /…/ Mekkora fájdalom! Milyen nagy szenvedés! Milyen kín lelkem számára! Szeretteim elhagytak, Péter, akire Egyházamat alapítottam, megtagadott, úgy, mint a többi barátom. Egyedül hagytak, kiszolgáltattak ellenségeimnek. Sírtam, mert lelkem csordultig volt fájdalommal. A katonák felállították keresztemet, és a gödörbe helyezték. Rátekintettem a tömegre, bár megdagadt szememmel alig láttam. Néztem az embereket. Nem láttam egy barátot sem azok között, akik gúnyoltak. Senki sem volt ott, hogy megvigasztaljon. “Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?” Elhagytak mindazok, akik szerettek…. Tekintetem Anyámra esett. Ránéztem és megszólalt a Szívünk. “Neked adom szeretett gyermekeimet, hogy legyenek a Te gyermekeid is, légy Te az Édesanyjuk.” Keresztemrõl kiáltottam. Ez volt utolsó hangos kiáltásom. Akkor hallattam, amikor még testben voltam. E kiáltásban szenvedés, fájdalom és keserûség visszhangzott Lelkem mélyérõl, és áttörte a magasságos mennyet. Megrendítette a Föld alapjait, kettéhasította azok szívét, akik szerettek engem, és kettéhasította a templom kárpitját is. Hûséges követõket támasztott számomra, és feltámasztott halottakat is a sírjukból, felforgatta földtakarójukat, és legyõzte a gonoszt. Hatalmas mennydörgés rázta meg az egeket fent. Minden angyal remegve borult arcra, és teljes csendben imádtak engem. Anyám, aki közelemben állt, hallván kiáltásomat, térdre esett a földön, és sírva temette kezébe arcát. Utolsó kiáltásomat magával hordozta elszenderedése napjáig. Szenvedett
Minden beteljesedett, közel volt a megváltás. Láttam a megnyílt eget, néma csöndben ott állt minden angyal: “Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Most már Nálad vagyok.” Én pedig megkeseredtem, és még most is szenvedek a világ sok gonoszsága, a bûnök, a törvénytelenségek és az önzés miatt. Kiáltásom napról napra hangosabb lesz. Egyedül hagytak keresztemen, egyedül, hogy viseljem a világ bûneit vállamon, egyedül hogy szenvedjek, egyedül hogy meghaljak kiontva Véremet, amely beborította az egész világot, és megváltott benneteket szeretett gyermekeim. Ugyanez a kiáltás hallatszik most a Földön a múlt visszhangjaként. Vajon a múlt árnyékában élek? Hiábavaló lett volna áldozatom? Hogy lehet, hogy most nem halljátok kiáltásom a keresztrõl? Miért csukjátok be fületeket, és miért zárkóztok el elõle?
A DICSŐSÉGES rózsafüzér titkai:
1. Aki halottaiból feltámadt (Mt 28.1-15 ; Mk 16.1-18 ; Lk 24.1-12 ; Jn 20.1-28)
Jézus mondja: Én vagyok a Feltámadás, és csak rajtam keresztül találod meg az életet, az örök életet. Bizony mondom nektek: én vagyok az örök élet kapuja. Aki hisz bennem, még ha meghalt is élni fog. Én vagyok a Feltámadás. Én vagyok a Feltámadás és minden nemzet dicsõíteni és dicsérni fog engem. Én vagyok a Feltámadás és az Élet, és mondom nektek, hogy már nincs messze a hûség napja. /…/
A Feltámadott gyõzelme megsemmisíti a halált, mert én vagyok az Élet! Én vagyok a Feltámadás és az Élet, és örök élete lesz annak, aki eszi az én Testemet, és issza az én Véremet! Én vagyok a Feltámadás, aki a holtat életre kelti. /…/ Aki hisz bennem, még ha meghalt is élni fog Azért jövök, hogy életre keltsem bennetek a Szentséges Szívem és Édesanyátok Szeplõtelen Szíve iránti tiszteletet. /…/
Szûz Anyánk mondja: Az Úr Lelke van rajtatok, és mindegyiktek különös kegyelmet kapott. E különleges kegyelmeket az Egyház javára kaptátok, hogy a feltámadt Krisztust hirdessétek, akinek feltámadását napjaitokban valótlanságnak tartják. /…/
“Christos Annesti!” - Alithos Annesti! Igen Krisztus valóban feltámadt, és Isten azt akarja, hogy mondd el mindenkinek! Mondd meg ennek a haldokló világnak, hogy Fiam valóban feltámadt! Beszélj a feltámadt Krisztusról, angyalom, mert nemzedéked racionalizmusa miatt sokan nem ismerik el ezt az igazságot, és emlékeztesd az embereket arra, hogy Isten Szava él és eleven! Hirdesd a feltámadt Krisztust, aki mindenképpen és mindenek felett elsõ, aki azért jön el napjaitokban, hogy emlékeztessen titeket a reménységre és az ígéretre! Hirdesd a feltámadt Krisztust, aki mindig jelen van, közöttetek van, de bennetek is van, aki gazdag a kegyelemben, és akit nagyobb megbecsülés illet, mint a jogarokat és trónokat. Az Õ istenségében olyan hatalom van, aminek tisztasága semmihez sem fogható, mentes minden folttól, mindenható és szeretettel van az ember iránt. Ismertesd meg õket a bennem rejlõ misztériumokkal, amelyeket felfedek a lélekben szegények és azok elõtt, akik tiszta szívvel közelednek hozzám
2. Aki a mennybe fölment (Lk 24.39-53 ; Mk 16.19-20 ; Ap.Csel.; 1.6-9)
Jézus mondja: Lépj a második titokba, amikor fölmentem az Atyához. Kedvesem, imádkozz.
Szûz Anyánk mondja: Kis gyermekeim! Égi Édesanyátok vagyok, Szabadítótok Édesanyja, Megváltótok Édesanyja. Ma meghívlak benneteket, hogy figyeljetek az égi dolgokra. Kérlek, szakadjatok el a világ dolgaitól, és emeljétek fejeteket az ég felé! Azt keressétek, ami mennyei! Keressétek a világosságot, és a világosság nem okoz csalódást nektek. Szerezzetek örömet Istennek, és forduljatok felé! Ne ragaszkodjatok a világhoz! Istenhez igazodjatok, és Õ mennyben vezeti lépéseteket. Ó szeretett gyermekeim, még mindig nem értitek? A mennyben van a ti otthonotok, a Földön csak felkészültök arra, hogy Istennel találkozzatok. Isten megadta nektek szeretete adományát. Nem válaszolnátok adományára?
3. Aki nekünk a Szentlelket elküldte (Ap. Csel. 1.14 - 2.47)
Jézus mondja: Lépj harmadik titkomba, amikor Szentlelkem lángnyelvek alakjában leszállt. Imádkozz az eljövendõ pünkösdért, nemzedéked már érzi a születés fájdalmait, az éjszakának majdnem vége, nemsokára hajnalodik. A gonosz, aki éjjel zavartalanul körbejár, hajnalhasadáskor elmenekül. Igen, a kegyelem Lelke kiárad az egész emberiségre, én magam fogom táplálni egész nemzedéketeket, én foglak tanítani és vezetni benneteket. Még szentjeimmel és angyalaimmal is találkozni fogtok minden utcasarkon. Rátok hullatom kenyeremet. Örüljetek és örvendjetek! Én, az Úr vagyok a világ világossága. Akinek van füle, hallja meg! Bátorság, nemsokára hajnalodik! Jöjj, elmélkedj! Én vagyok az igazság Szentlelke, én vagyok az Emlékeztetõ, aki Szavamra emlékeztet benneteket, aki eljön hozzátok, és felráz mély álmotokból. Hallottátok, hogy a kegyelem Lelkét milyen bõségesen fogom kiárasztani az egész emberiségre, hogy fiaitok és leányaitok jövendölni fognak! Mindaz beteljesedik, amit a Szentírás mond. A mennybõl készítelek fel, hogy megismerjétek az igazságot. Bátorítalak benneteket azzal, hogy jeleket adok az égen és a Földön, és látomásokat adok a szegényeknek és a kicsinyeknek. Édesanyámat küldöm hozzátok sok-sok országba, hogy tanítóként neveljen benneteket.
4. Aki téged Szent Szûz a mennybe fölvett (2 Ap 2.11 )
Jézus mondja: Most a negyedik titok következik, szeretett édesanyám mennybe felvétele. Áldott légy és elmélkedj! Ebbe a Szent Szívbe jöttem el, az én Szentséges Szívem képmásába és hasonlatosságába, hogy Isten-emberré legyek, és kövessem lépteit, majd késõbb õ kövesse az enyémeket. Mondottam, hogy õ és én mindent megosztottunk egymással a keresztig. A mi egységünk olyan bensõségesen teljes volt, hogy nem volt szükségünk beszédre, mert csupán Szívünkben érintkeztünk. Távollétemben nem kellett eljuttatnom hozzá szavaimat és gondolataimat. Szentlelkem egyedülálló hatalmában, Szûzi szívében mindenrõl tudott, mivel Isten az övé volt, õ meg Istené. Ily módon az Örök Atya akarata volt az õ mindennapi tápláléka. Az õ gondolatai fogantatásától kezdve mindenkor egységben voltak az én gondolataimmal. Az õ Szíve, amelyet teljesen az Atya akarata alá rendelt, szüntelen imádság, a szeretet szüntelen himnusza volt. Engem a ti háromságos Isteneteket imádott, aki Egy a lényeg egységében.
5. Aki téged Szent Szûz a mennyben megkoronázott (Ap 12.1 )
Áldott gyermekem, most lépj az ötödik titokba, amikor én, az Úr megkoronázom Édesanyámat, és a Mennyország Királynõjének nevezem. Kérem, hogy szemléld ezt a dicsõséges titkot! … Ki magasztalt fel engem leginkább? Megmondom neked: az új Éva magasztalt fel leginkább! Igen! Az Asszony, kinek öltözete a Nap, lába alatt a Hold, és fején tizenkét csillagból korona. Mert én, aki megteremtettem az eget és a benne levõket, a Földet és a rajta élõket, mindezek fölé helyeztem õt. A mennyország Királynõje mindenkor a Magasságbeli trónja elõtt áll. Nem kisebb az õ nevének nagysága, mint a menny magassága a Föld fölött. Az õ neve: Világosságba Öltözött. Hajtsa meg térdét az egész világ elõtte, aki Isten Anyjának szent nevét viseli.
Ó, Atyámnak remekmûve!
Ó, Jahvének magasztos remekmûve!
Szentlelkem jegyese!
Tündöklõ tabernákulumom!
A te Szíved, szeretett leánya a szeretett Istennek, egy a mi Szívünkkel!
A te Szíved az én körülzárt kertem, az én lepecsételt forrásom!
A te Szíved forrás, amely termékennyé teszi a kerteket!
Ó te tiszteletreméltó Asszony,
a te Szíved az én trónom, amelyen tiszteletet adtál nekem!
A Szívek Szíve, amelyet a mi jelenlétünkben
és egész mennyei udvarom elõtt megkoronáztam.
Hogyan képes teremtményeim közül bárki is megtagadni a te Szívedet?
Te, a hatalom bárkája, aki erényekbe öltözött, az én új énekem, hárfám, fellegváram, a te nagyszerûséged magával ragadta az ég és Föld Teremtõjét!
Te, aki mindenkor jelenlétünkben voltál, mindig közel álltál mindazokhoz,
akik hozzád fordulnak segítségért!
/…/ Szemléld Szívem gyönyörûségét, aki hajnalként kelt fel, hogy megvilágítsa a Föld sötétségét! Szemléld a Királynõ Szívét, amely ragyogásában fényesebben világít az emberiség felett, mint minden csillag együttvéve! Tündöklõbb õ a napnál. Egyedüli tökéletességében, olyan ragyogó, mint az én dicsõségem. Szemléld Istened tabernákulumát! Szemléld és nagyon becsüld meg, ahogyan én megbecsülöm trónomat! Ne kérdezd: “Hogyan lehetséges, hogy a Magasságbeli ilyen magas trónt jelölt ki az Asszony számára mennyei udvarában?” Lásd nem csak angyalaim és teremtményeim Királynõjévé tettem õt, hanem õt jelöltem arra, hogy saját trónom legyen. Õ az ég és Föld királynõje, a Királyok Királyának trónja, mert én, a mindenség Ura az elsõ helyet biztosítottam számára Szentséges Szívemben. Arra született, hogy ragyogásom koronája legyen. Arra született, hogy hordozó edénye legyen az igazi világosságnak, aki Dávid házából testesült meg. Arra született, hogy becsületem és büszkeségem legyen. A Lélek velem és az Atyával együtt így szólt: “Mária, te kegyelemmel teljes, veled vagyunk. Egyet sem rejtünk el a titkok közül elõled. A mi leheletünk lesz a te leheleted, Mária, a mi dicsõségünk tiszta kiáradása. Mária, a mi jóságunk képmása, a mi békénket adjuk a te Szívedbe! Ebben a tökéletes Szívben fogok én, a Fiú diadalt aratni. A mi Szívünk - az isteni szeretet lángoló kemencéje- lesz a te Szíved. A mi Lelkünk lesz a te lelked, és magasztos kincs, Paradicsom lesz számunkra. A mi Lelkünk lesz a te lelked. Igen, mert aki hozzánk csatlakozott, annak egy a lelke mivelünk.”. […] Nyisd ki a szívedet ma, ember, és akkor háromszorosan szent, isteni világosságom felfedi mindazokat a misztériumokat, amelyek felmérhetetlennek tûnnek elõtted, és meg fogod érteni, hogy kicsoda a Napba öltözött Asszony. /…/ Teremtés, ez a nagy jel az égen {jel 12.1}, a Napba öltözött asszony, aki félelemben tartja a gonosz lelkeket, ez a nagy jel, amely megvilágítja az eget elûzve a sötétséget, nem más, mint az én Anyám.
