Üzenet: E. S. Williams : Tim Keller és az új kálvinizmus

2014. július 15., kedd

E. S. Williams : Tim Keller és az új kálvinizmus

Az eredeti mű:

E. S. Williams, The New Calvinists, The Wakeman Trust, Lidon & Belmont House Publishing, 2014.

Tim Keller, az új kálvinizmus intellektuális populistája[1]

Tim Keller az „új kálvinizmus” egyik kiemelkedő oszlopa. A new yorki Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet vezető lelkészeként a reformált keresztyénség támogatója. Sokak hatalmas elmének és a keresztyén apologetika szakértőjének tekintik. A Newsweek (egy amerikai hírportál) a 21. század C. S. Lewis-aként említi. Tehetséges az olyanfajta érvelésben, amely megmutatja a keresztyén hit igazságait a posztmodern világ embere számára. Egy prédikációjában Tim Keller úgy engedi láttatni hallgatói számára Jézus Krisztust, mint „egzisztenciálisan megelégítőt”, és „intellektuálisan hihetőt”.

Tim Keller sikeres szerző és népszerű konferencia-előadó is. Számos könyvet írt, többek között a Reason for God (2008) (a Harmat Kiadó gondozásában Hit és Kételkedés – Meggyőző érvek Isten mellett címen magyarul is megjelent kötetet – a fordító), amely felkerült a New York Times best-seller listájának tíz legsikeresebb műve közé. Keller olyannyira elismert evangéliumi körökben, hogy a harmadik Lausanne-i világevangélizációs kongresszusnak 2010-ben, Dél-Afrikában ő volt a legfontosabb előadója. Vezetése alatt a Redeemer Gyülekezet nagy virágzásnak indult, mostanra kb. 5000 tagja van. Az egész világra kiterjedő gyülekezet-plántálási mozgalmuk (Redeemer City to City) kb. 150 gyülekezet létrejöttét eredményezte az Egyesült Államokban és más országokban. Azoktól, akik csatlakoznak a gyülekezet-alapítási mozgalomhoz, elvárt, hogy Tim Keller nézeteit, könyveit, prédikációit és cikkeit propagálják.

Tim Keller evangéliumi keresztyének közötti egyre növekvő hírneve és népszerűsége ellenére szükséges az általa hirdetett teljes üzenetet gondosan megvizsgálnunk.

Tim Keller háttere

Hit és kételkedés című könyvében (2008) Tim Keller beszél keresztyén hitben való neveltetéséről. Tinédzser korában egy lutheránus konfirmációs csoportban lenyűgözte egyik tanárának személye, akit Keller úgy ír le, mint „ társadalmi aktivista... aki mély kétségeket táplált a hagyományos keresztyén tanítással szemben”[2]. Ez az ember a „szeretet univerzumban lévő szellemét” tanította, amely „mindenek felettazt követeli, hogy az emberi jogokért és az elnyomottak felszabadításáért munkálkodjunk.”[3] Az egyetemi évek során komolyan a Frankfurti Iskola neo-marxista kritikai gondolkodásának befolyása alá került. Erről a következőképpen ír: „1968-ban ez komoly dolog volt. A társadalmi aktivitás különösen is vonzó volt, az amerikai burzsoá társadalom kritikája pedig egyenesen kényszerítő.”[4] Elismeri, hogy érzelmileg vonzódott a neo-Marxizmus társadalmi aktivitásához: „Hogyan tudnék visszafordulni az ortodox keresztyénséghez, amely délen a szegregációt, Dél-Afrikában pedig az apartheidet támogatta?”[5]

Tim Keller leírja, hogy amikor egy csapatnyi testvérre lelt, „olyan keresztyénekre, akiket érdekelt az igazság kérdése a világban, Isten természetéből kiindulva a dolgok kezdtek változni számára.”[6] Egyre inkább érdekeltté vált új keresztyén közösségek elindításában és formálásában, evégből az egyetem elvégzése után hamarosan szolgálatba állt.[7] A Frankfurti Iskola neo-Marxista ideológiájának az egyház keretein belüli megélése életének céljává vált.

A Hit és kételkedés-ben úgy tekint követőire, mint valami nagy, új vallási, szociális, és politikai berendezkedés „előőrsére” (élcsapatára).[8] Azt állítja, hogy „Jézus eljövetelének célja a világ rendbetétele, az, hogy megújítsa, helyreállítsa a teremtést... nem csak hogy személyes megbocsátást és békét hozzon, de igazságot és békességet (shalom-ot) is.”[9] Ez az állítás közös vonásokat mutat az ún. „felszabadítási teológiával”, mivel „a felszabadítási teológiában az evangélium nem individuumoknak világból való ki- vagy megmentéséről, hanem inkább a világ megmentéséről szóló üzenet.”[10]
Tim Keller azt mondja, hogy „a világ és a szívünk összetört. Jézus élete, halála, és feltámadása egy végtelenül nagy áron megvalósult megmentési művelet, amelynek célja az, hogy helyreállítsa az igazságot az elnyomottak és a társadalom peremére szorultak számára, hogy gyógyulást adjon a betegeknek és haldoklóknak, közösséget az elszigetelteknek és magányosoknak, és lelki örömöt és kapcsolatot azok számára, akik elidegenedtek Istentől.”[11]

Úgy magyarázza, hogy „Jézus vérét ajánlotta fel azért, hogy az erkölcsi igazságnak eleget tegyen, és irgalmas szeretetet nyújtson, azért hogy egy nap minden gonoszt megsemmisíthessen, anélkül, hogy minket megsemmisítene.” Azt is állítja, hogy „amikor Jézus szenvedett, akkor az elnyomottakkal azonosult, nem pedig az elnyomókkal.” [13]
Néhány bibliai alapokon álló keresztyén – esetenként tágkeblűen – ezekbe az érzelmekbe evangéliumi üzenetet olvashat bele, de Tim Keller célja ezzel nagymértékben nem egyezik, sőt egyenesen antagonisztikus ellentétben áll az evangéliumnak Isten Igéjében kinyilvánított céljával. Bátran kijelenti: „Jézus az elnyomottakkal azonosult.”[14] Hasonlóképpen, a felszabadítás teológiája azt állítja, hogy „az Isten, aki a bibliai hagyományokban általában, Jézus Krisztusban pedig különösképpen is kijelentetik, akarja az elnyomottak felszabadítását, és a világban ezzel a szándékkal cselekszik.”[15] Amit Tim Keller úgy állít be, mint ami az ő „újfajta gondolkodásmódja a Bibliáról”, lényégét tekintve a latin-amerikai Római Katolikusok régi felszabadítás-teológiája. Juan Luis Segundo, a felszabadítás teológiája-mozgalom egyik legfontosabb személyisége így ír: „Jézus Krisztusban Isten maga vállalta, és vesz részt velünk az emberré válás és felszabadítás történelmi folyamatában, mert ez Isten terve az emberiség számára”[16].

Hozzájuk hasonlóan – a társadalmi kérdést tekintve – Tim Keller elkanyarodik az Írás központi üzenetétől, ami szerint ez egy kudarcra ítélt világ, amit nem lehet helyreállítani, az csak Jézus visszajövetelével és az utolsó idők eseményeivel mehet végbe. A felszabadítás teológiájával egybecsengve Keller azt állítja, hogy „Isten lelkének munkája nem csak a lelkek megmentésére irányul, hanem a föld színének, az anyagi világnak gondozására és annak művelésére”[17]. A Szentléleknek az Írásban kijelentett sokféle munkája között azonban nem található, hogy az anyagi világot annak helyreállítása és megtisztítása érdekében gondozná, gondoskodna róla. Ez olyan elhajlott gondolkodók találmánya, akik nézeteit Tim Keller magáévá tette, azért, hogy „új módon gondolkozzék a Bibliáról”. Ezeket a téves értelmezéseket arra használja fel, hogy megtámogassák az ahhoz való ragaszkodását, hogy az egyház hivatása a társadalmi változás előidézése. Ez olyan tétel, amelyik inkább a korszellemmel, mintsem Isten szellemével, lelkének munkájával van összhangban.

Tim Keller társadalmi igazságossága

Generous Justice c. könyvében (2010) Keller a Hit és kételkedés-ben lefektetett ideológiai alapra építve részletesebben fejti ki, hogy mit ért társadalmi igazságosságon. Ebben megerősíti, hogy a szegénység problémáját pontosan úgy érti, mint azt a marxizmus Frankfurti Iskolája teszi. Azzal kezdi a művet, hogy emlékeztet arra, hogy „a Biblia Istene minden más vallás isteneitől abban különbözik, hogy Isten az erőtlenek és a szegények iránti igazságosság oldalán áll” [18]. Aztán megemlíti, hogy a latin-amerikai teológus, Gustavo Gutierrez A felszabadítás teológiája c. könyvében (1973)[19] arról beszél, hogy „Isten szíve szerint a szegények ügyét választja” [20]. Azt azonban nem mondja el az olvasónak, hogy Gutierrez egy dominikánus pap volt, széles körben a felszabadítás-teológia alapítójának tekintett személy.

Tim Kellerben egy keresztyén utópista gondolkodót látunk, aki egy másik változatát képviseli annak az újraértelmezett „társadalmi evangéliumnak”, amit az 1970-es években Ronald Sider könyve (Gazdag Keresztyének az Éhség Korszakában) húzott alá, és amiben feltette a kérdést: Isten marxista?

A Generous Justice az evangélium komolyan eltorzult értelmezését mutatja az ember problémájáról (a proletariátusnak a kapitalista burzsoázia következtében történt áldozattá válása): egy „keresztyénizált”, de alapvetően marxista szemléletmóddal. A megoldást illetően is hasonlóan gondolkodik (a jogok helyreállítása, a javak újraelosztása erőszak-mentes társadalmi-politikai akció keretében). Tim Keller persze keresztyén nyelvezetet használ – kétség kívül őszintén –, de üzenete súlyosan terhelt a Frankfurti Iskola tanításával, aminek bűvkörébe egyetemi évei alatt került. A Generous Justice-ban sehol nem olvashatjuk, hogy az egyháznak és igaz küldetésének kimagasló prioritása az, hogy „tanítvánnyá tegyen minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19) Az ember problémája Tim Keller elgondolásában nem csak a szent Isten elleni lázadás, hanem a társadalmi igazságtalanság is. A megoldás az ember számára nem csupán az egyedül Jézus Krisztusba vetett személyes hit, hanem a társadalmi igazságosság is.

Keller továbbá biztosítja olvasóit arról, hogy megvalósíthatják a kívánt társadalmi reformációt –miközben az Írás azt tanítja, hogy azt egyedül Isten képes megtenni a Krisztus visszatérésével kapcsolatos eseményeken keresztül. Ez vonzó üzenet azok számára, akik egy „dísztelen” megtérésre szóló hívásra nem felelnének, ugyanakkor lehet, hogy a megreformált földi társadalom (emberileg) vonzó célkitűzésének megvalósításban való részvétel céljából Krisztushoz jönnek. A világi szív válaszolni fog az olyan hívásra, amelyik a világi társadalom helyreállítását célzó heroikus küldetésben való részvételre irányul. Ez a teológia nagyon sok anglikán számára válik vonzóvá az Egyesült Királyságban (is), inspiráló társadalmi cél utáni vágyukra építve. Amikor pedig mindez a világi szórakozás és kifejezésmód iránti szeretettel párosul (ahogyan Tim Keller gyülekezeteinek csoportjában történik), akkor erős vonzalmat jelent a természetes elme számára. Az új-kálvinisták általában ügyesek az emberi vonzerő kiaknázásában.

Tim Keller nézete a megváltásról

2006-ban egy, a Redeemer Gyülekezet által támogatott fórumon Tim Keller kiábrándulásának adott hangot a konzervatív keresztyénekkel kapcsolatban, a következőket mondva:
„A konzervatív gyülekezetek azt mondják: ’ez a világ nem a mi otthonunk – végül el fog égni. Ami igazán számít, az a lelkek mentése. Tehát az evangélium hirdetése, tanítványság, és a lélekmentés azok, amelyek fontosak’. Mi pedig (vagyis a Redeemer Gyülekezet) azt mondjuk, hogy majdnem fordítva igaz. Hogy a megváltás célja az, hogy megújítsa a teremtést. Hogy ez a világ önmagában egy jó (hely).”[21]

A Hit és kételkedésben Tim Keller tovább részletezi a társadalmi helyreállítást: „A Keresztyénség nem csupán annyi, hogy valakinek a személyes bűnei megbocsáttatnak, hogy azután mehessen a mennybe. Ez egy fontos eszköze az isteni megváltásnak, de nem annak végpontja, vagy végcélja.” Amint korábban láttuk, Tim Keller hiszi, hogy a megszabadítás végső célja az, hogy rendbe tegye a világot. „Röviden: a keresztyén élet nem csupán a keresztyén közösség építését jelenti azzal, hogy másokat a Jézus Krisztusban való hitre bátorítunk, hanem az emberi társadalomnak az igazság cselekedetein és szolgálatán keresztül való felépítését is. Ezért a keresztyének az igazi forradalmárok, akik az igazságosságért és az igazságért harcolnak...”[22] Tehát Keller legfőbb „megváltása” a világ igazságtalanságból és elnyomásból való megmentéséről szól, amíg a bűnből való megváltás evangéliuma (csupán) eszköze ennek a célnak.

A tiszta bizonyságtétel elnémítása

Keller kifejezi nemtetszését azokkal szemben, akiket keresztyén fanatikusoknak nevez. Szerinte az átlagember számára a keresztyénséggel kapcsolatos legnagyobb elrettentő erő a fanatizmus. A következőképpen ír: „Sok hitetlennek vannak barátai, rokonai, akik ’újjászületett’ emberek, de úgy tűnik, hogy túlzásba viszik. Hamarosan elkezdik kinyilvánítani egyet-nem-értésüket meghatározott csoportokkal, társadalmi ágakkal – különösen filmekkel, televízióval, a demokrata párttal, a homoszexuálisokkal, az evolucionistákkal szemben... Amikor hitük igazsága érdekében érvelnek, gyakran tűnnek intoleránsnak és ön-igaznak. Ez az, amit sok ember úgy nevez: fanatizmus.”[23] Nyilvánvaló, hogy Keller itt a hívőknek nem egy kis létszámú, oktalan, negatív gondolkodású csoportjára utal, hanem mindazokra, akik bizonyságtételük módját tekintve egyenesek: őket a keresztyénség „legnagyobb elrettentőinek” nevezi. Úgy érvel, hogy ezek az újjászületett keresztyének „erőszakosak, ön-igazultak, nagyképűek, érzéketlenek és nyersek.”
Úgy tűnik, az evangélizációhoz sokkal visszafogottabb, „nem ítélkező” hozzáállást tart kívánatosnak, amelyik nem kockáztatja meg a sértést. Ez ugyanaz, mint ami az „új evangelikalizmus (New Evangelicalism) ” irányelve. Az ilyen megközelítés általában a hitvédelmi érveket hangsúlyozza, és inkább a vallás pozitív, evilági hasznait, mint a bűnből való megváltást hangsúlyozza.

Zűrzavar az örök kárhozat kérdésében

2011 augusztusában Kellert meghívta a Veritas Forum (egyetemi akadémikusok és hallgatók összejövetele az Egyesült Államokban), hogy a Hit és kételkedés-ben felmerülő kérdésekről beszélgessenek. Martin Bashir, az NBC újságírója által készített interjúban Keller kifejtette intellektuális érveit az Istenben való hitre nézve. Az interjú elérhető az interneten és sok ezer ember megtekintette már. [24] Kellert arról kérdezi, hogy Jézus Krisztus az egyetlen út-e Istenhez.
Bashir: „Arról a sok millió muszlimról, sikh-ről, és zsidóról beszélek, akik hallottak Jézusról. Velük mi történik az Ön elmélete szerint?”
Keller: „Ha Jézus az, akinek mondja magát, akkor hosszú távon Isten nem az övék. Másfelől ha... mindig csak annyit tudok mondani erről, hogy Isten még nekem, mint lelkésznek is csak annyi információt ad, amennyit tudnom szükséges... Ha jelen pillanatban valaki nélkülözi Jézust, szüksége van arra, hogy megszerezze. Ha meghal Jézus nélkül, nem tudom... azt biztosan tudom, hogy Isten bölcsebb nálam, kegyelmesebb nálam, és tudom, hogy amikor végül majd megértem, hogyan bánik Isten minden egyes lélekkel, nem lesznek többé kérdéseim ezzel kapcsolatban.”
Bashir sürgetésére, hogy mi történik más vallások híveivel, Keller válaszol: „Más vallások hívői, hacsak nem találják meg Krisztust – nem tudok más utat. De az is igaz, hogy annyit tudok csak, amennyit tudnom szükséges, szóval, ha volna is valamiféle ’menekülő ajtó’, vagy hasonló, ilyenről nem tudok...”

Tim Keller azt mondja, hogy keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy a lelked „megszerezze” Jézust. És nagy közönség előtt egy figyelemreméltó állítást tesz, miszerint Istennek elképzelhető, hogy van egy „menekülő ajtaja” a hitetlenek számára, amiről nem beszélt nekünk. Keller azt sejteti, hogy Istennek lehet egy, a kijelentésben nem szereplő útja a mennybe, azok számára, akik nem térnek meg, és nem vetik hitüket Jézus Krisztusba. Az ilyen „menekülő ajtó” lehetősége azonban nem biblikus és mélyen eretnek, mivel arra utal, hogy a Szentírással ellentétben, a Jézus Krisztusba vetett hit nem kizárólagos útja az üdvösségnek az értelmes felnőtt emberek számára.
Mindezt tovább fokozva – Tim Keller azt mondja, hogy „nem tudja”, mit történik azokkal a hitetlenekkel, akik Krisztus nélkül halnak meg. Azt mondja: „Ha meghal Jézus nélkül, nem tudom...” Természetesen egy olyan teológusnak, mint ő, ismernie kell, mit mond a Szentírás azokról, akik Krisztus nélkül halnak meg: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3,36).
Szóval, miért nem a Szentírásra való hivatkozással válaszol Tim Keller Martin Bashir kérdésére? Kínosnak tartja az igazsághoz való ragaszkodást? Vajon nem az evangélium ítéletről szóló alkotóelemeinek ügyes kikerülgetése vezet elkerülhetetlenül olyan nehéz helyzetekhez, mint amilyenben Tim Keller találta magát ebben az interjúban?

Rokonszenv Rómával

A Hit és kételkedés-ben Tim Keller teista evolúciós meggyőződéséhez a római katolikus egyházban keres támogatást. A következőt írja: „Például a katolikus egyház a világ legnagyobb egyházaként hivatalos nyilatkozatokat tett az evolúció, mint keresztyén hittel összeegyeztethető támogatása érdekében.” [25] Úgy tűnik, Rómára valódi egyházként tekint, mint legnagyobbra a világon, azért, hogy a keresztyéneket az evolúció elfogadására bátorítsa. Keller olyan definíciót ad a keresztyénségre nézve, amelyik magában foglal minden ortodoxot, római katolikust és protestánst, akik vallják a hagyományos hitvallásokat, mint például az apostoli hitvallást. Azt írja: „Mi a keresztyénség? Célunk érdekében úgy határoznám most meg, mint azoknak a hívőknek a testületét, akik vallják ezeket a nagy ökumenikus hitvallásokat... Ebben a könyvben a keresztyénség igazsága érdekében érvelek – nem egy meghatározott részének igazsága érdekében.” [26] Ez a kijelentés jól mutatja, hogy nem tesz nagy különbséget a protestáns hit és a római katolicizmus között, amikor a teljes egyházról beszél. A római katolicizmust úgy tekinti, mint a keresztyénség egyik érvényes ágát, a protestantizmus valószínűleg egy kisebb „ág”, és az evangelikalizmus pedig egy még kisebb. Nem úgy tűnik, mint aki az örömüzenet evangéliumi módon történő értelmezését tekinti kizárólagosan hatékonynak és legitimnek.

Katolikus szerzők és miszticizmus

Tim Keller azt írja a Hit és kételkedés-ben, hogy Isten kegyelmének munkáját meg tudná mutatni legalább száz híres lelki életrajzban, például Pál apostoléban, Ágostonéban, Luther Mártonéban, John Wesleyében. De van egy kedvence: „A kedvenc példám a kegyelem megrázó erejére az, amelyiket Flannery O’Connor ábrázol 'Kinyilatkoztatás' [27]című írásában.” Ezután két oldalt szán arra, hogy összefoglalja O’Connor történetét, mielőtt levonja a következtetést: „Micsoda radikális gondolat! A szörnyszülöttek és a bolondok előbb mennek a mennybe, mint a morálisan kifogástalanok kasztja?” [28]. Tim Keller további helyeslő utalásokat tesz Mary Flannery O’Connor írásaira. A New World Encyclopedia úgy írja le O’Connort, mint aki egész életében római katolikus volt, akinek az írásait a szentségek nagymértékben befolyásolták. „Ironikus, enyhén allegorikus szépirodalmi műveket írt többnyire egyértelműen kétes szereplőkről, akik fundamentalista protestánsokként olyan jellemváltozáson mennek át, amelyek őket O’Connor vélekedése szerint közelebb hozta a katolikus gondolkozáshoz.”[29]
A tény, hogy Tim Keller O’Connor írásait választja a kegyelem illusztrációjaként, sokat elmond valódi nézeteiről, valamint arról, hogy azok mennyivel tágabbak, mint a protestáns hitvallások –amelyeket egyébként vall. A reformátori lelki irodalom hatalmas tengere ellenére – amelyekben vallják, hogy megváltás egyedül kegyelemből, egyedül hit által és egyedül Krisztusban lehetséges – Keller egy katolikus írót választ, aki „fundamentalista protestáns keresztyének” karikatúrájával ássa alá a reformátori hitet. Teológiai és filozófiai érvei megtámogatására Tim Keller olyan katolikus hírességeket idéz, mint Malcolm Muggeridge, G. K. Cherston és J. R. Tolkien. A First Things című, Amerika első számú katolikus lapjának adott interjúban azt mondta: „Nem akarok csupán egyféle keresztyénséget védelmezni. Azt hiszem, az apostoli hitvallást akarom védeni.”[30] Azt szeretné, ha hitetlenek az apostoli hitvallást elfogadva eldöntenék, hova akarnak tartozni. Ebben az interjúban Keller egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy szándéka az, hogy – miként fogalmaz – a „teljes hitet” védelmezze, ami magában foglalja a Római Katolikus Egyház védelmét is.
Újra hangsúlyozzuk, hogy semmi esetre sem tekinthetünk rá úgy, mint az üdvösség kérdésében kizárólagosan az evangéliumi nézet képviselőjére.

Tim Keller római katolikus egyházhoz való alkalmazkodásának gyümölcse a katolikus miszticizmus gyakorlatainak – az általa vezetett Redeemer Gyülekezetben történő – elfogadása és népszerűsítése. 2009-ben egy előadás-sorozatot vezetett abból a célból, hogy a gyülekezetet „A szerzetes útja” gyakorlatára tanítsák, egy olyan imádkozási és dicsőítési gyakorlatra, amelyik a katolikus misztikában gyökerezik.[31] Tim Keller megnyilatkozásai a katolikus miszticizmus kérdésében a 16. századi katolikus misztika kifejezett elfogadását mutatják. Elfogadja üdvösségüket, mély lelkiséget tulajdonít neki, és lelkesen helyesli misztikus elmélkedési technikáikat.

A Redeemer Gyülekezet honlapja leírja a Lectio Divina katolikus meditációs technikáját, a Biblia-olvasás bencés módszerét, ami az isteni jelenlétbe való misztikus önkivetítést is magában foglalja. A honlap ezen kívül tanácsokat ad Loyolai Ignác, a jezsuita rend alapítójának Lelkigyakorlatok c. művével kapcsolatban is. Egy cikk a honlapon, aminek címe: „Elmélkedés: Nem olyan titokzatos”, a következő tanácsot adja: „Loyolai Lelkigyakorlatok c. művében található módszereit évszázadok óta használják. Ő arra hívta az embereket, hogy mind az öt érzékükkel közelítsenek az Íráshoz: látással, hallással, ízleléssel, tapintással és szaglással.” [32]
A Redeemer nyájának egy tagját annyira zavarta mindez, hogy a következőt írta: „Végül el kellett hagynom a gyülekezetet, mivel megtudtam, hogy arról tartanak alkalmakat, miként imádkozzunk a Lectio Divina, az elmélkedő imádság/meditáció módján, sőt még arról is, hogy hogyan teremtsük meg ’saját kolostorunkat’ (a kurzus címe: a „Szerzetes útja” volt). Ez a legkevésbé sem volt számomra elfogadható, így néhány hónapja a lelkésznek és elöljáróknak címzett levélben foglaltam össze kétségeimet, de semmilyen választ nem kaptam.” [33]

Tim Keller teista evolúciója

Tim Keller erőteljes képviselője annak, amit ő maga „progresszív evolúciónak” nevez. A Hit és kételkedés-ben úgy kíván segíteni a kétségek legyőzésében, hogy meggyőzi az embereket a teista evolúció igazságáról, egy olyan elméletről, amely lehetővé teszi keresztyének számára, hogy egyszerre vallják mind a teremtést, mind pedig az evolúciót.

Az evolúció tudományára úgy tekint, mint ami nem is kérdés, a Bibliát pedig oly módon értelmezi, hogy az a tudomány „igazságaihoz” alkalmazkodjon. Tim Keller mindezt úgy teszi, hogy kijelenti, Mózes első könyvének 1. fejezete egy költemény, ezért nem lehet szó szerint érteni.[34] Azt írja: „Azt hiszem, Mózes első könyve egy költemény ismertetőjegyeit viseli magán, s ezért ez egy ’ének’ Isten teremtésének csodájáról és annak értelméről... csak a rend kedvéért: azt hiszem, Isten valamiféle természetes kiválasztódási folyamatot irányított, ugyanakkor visszautasítom az evolúció elgondolását, mint mindent felölelő elméletet.”[35]

Egy tv-interjúban, ahol arra kérték, tisztázza a teista evolúció elméletének nyilvánvaló problémáit, Tim Keller a következőt mondta: „Miként létezhetett halál Ádám és Éva bukása előtt? A válasz az, hogy nem tudom. De azt tudom, hogy az állatok is ettek bogarakat - nem igaz? A bogarak is ettek növényeket – nem igaz? Kellett, hogy legyen halál. Más szóval, amikor eljutsz arra a pontra, hogy ’várjunk csak, ez tényleg bonyolult’ ...”[36] Keller elismeri, hogy teista evolúcióról szóló beszámolója zavaros, mégpedig azzal a magyarázattal, hogy ő a „rendetlen” megközelítést részesíti előnyben. De ez a megközelítés – ahogyan magyarázni próbálja – úgy tűnik, nélkülöz minden logikát és következetességet, így ellentmondásos.

Az evangélium kontextualizálása

Tim Keller hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az evangéliumot kulturálisan érzékennyé tegyük. Kijelenti, hogy az ember evangéliummal szembeni visszautasítása lényegileg kulturális eredetű –ami egy nem biblikus, anti-kálvinista nézet, s amit az új-kálvinisták egyre növekvő mértékben vallanak. Ezért – mondja ő – „az evangéliumot az adott kulturális kontextussal összefüggésben kell bemutatni – Jézus kell, hogy legyen a válasz azokra a kérdésekre, amiket a kultúra felvet. Ne feledd – ez egyes evangéliumok úgy mutatják be Jézust, mint aki a válasz valamilyen emberi, kulturális kérdéscsoportra... Az evangélium hirdetésének minden esetben kulturálisan megtestesült formában kell megtörténni, és fel kell vállalnia néhány elsődleges fontosságú problémakört. A keresztyénséget úgy kell bemutatni, mint ami válaszokat ad kultúránk legfontosabb kérdéseire és törekvéseire.”[37] Az evangélium bemutatása során – mondja Keller – válaszolnunk kell a kérdésre: Mi teszi rendbe a világot? Azt is el kell magyaráznunk, hogyan lehetünk részesei a világ rendbetételének. Ezek a nézetek nem csupán kifejezésre juttatják Tim Keller arra vonatkozó meggyőződését, hogy „a megváltás elsődleges célja a kulturális megújulás – a jelenvaló világ jobbá tétele”, [38] de azt is mutatják, hogy gyakorlatilag mellékesként kezeli az ember Istentől való szándékos és bűnös elidegenedéséről szóló reformátori nézetet, ami mellett egyébként hitet tesz. Pedig ezek a hiteles evangélizálás egyetlen szilárd alapját jelentik.

Konklúzió

Tim Keller az új kálvinizmus egyik fő ereje. Nézeteit széles körben népszerűsíti az Evangéliumi Koalíció, a Redeemer Gyülekezet, az Egyesült Királyságban a Proclamation Trust, valamint különféle konferenciák világszerte. Miközben szilárd protestáns keresztyén vezetőként tisztelik, valójában a reformátori hit alapelveitől sok szempontból nagyon messze áll. Egyfajta ál-intellektuális, filozofikus megközelítésmódot alkalmaz annak céljából, hogy a keresztyén tanítást népszerűsítse. A nagy missziói parancsot jogtalanul terjeszti ki a „globális társadalmi helyreállítás” feladatára. Kiterjeszti az „egyház” értelmét azokra is, akik nem ismerik el az evangéliumi értelemben vett örömhír kizárólagos, a lélekmentésben hatékony voltát. Népszerűsíti a teista evolúció elméletét. Kontextulizálni igyekszik az evangéliumot, hogy társadalmilag elfogadhatóvá tegye, ami a gyakorlatban abban nyilvánul meg, hogy világi, szórakoztatóipari alapokon álló evangélizációs és dicsőítési formák válnak elfogadottá.
Az új-kálvinisták archetípusa (őskép-minta) ő, aki a gyakorlatban messze szakadt a reformáció hitétől és gyakorlataitól.

(fordítás angol nyelvről magyar nyelvre)

Felhasznált irodalom

[1] E. S. Williams, The New Calvinists, The Wakeman Trust, Lidon & Belmont House Publishing, 2014, p17-29.

[2] Timothy Keller, The Reason fo God, Hodder &Stoughton, paperback edition, 2009, pxi

[3] Ibid.

[4] Ibid. pxi-xii

[5] Ibid. pxii

[6] Ibid. pxiii

[7] Ibid.

[8] Ibid. pxix

[9] Ibid. p223

[10] A Special Study of Liberation Theology by George C. Stewart, http://www.thecra.org/Strange%20Club/Member%20Material/AdventuresofGeorge/LibTheo.htm

[11] The Reason for God, pp224-225

[12] Ibid. 192

[13] Ibid 195

[14] Ibid. 197

[15] David Roy Griffin, ‘Values, Evil and Liberation Theology’, Encounter, Vol. 40, No. 1 (Winter, 1979), p1

[16] Juan Luis Segundo, ‘Statement by Juan Luis Segundo’, Theology in the Americas, eds. Sergio Torres and John Eagleson (New York: Orbis Books, 1976), p281

[17] The Reason for God, p223

[18] Tim Keller, Generous Justice, Hodder & Stoughton, 2010, p6

[19] Gustavo Gutierrez, A Theology of Liberation: History, Politics, and Salvation, Orbis Books, 1973

[20] Generous Justice, p7

[21] Freedom Torch website: Tim Keller and 'Social Justice' by Jonathan Cousar, 12 April 2011 http://freedomtorch.com/blogs/3/2762/tim-keller-and-social-justice

[22] The Reason for God, pp 223-225

[23] Ibid. pp56-57

[24] New Calvinist website, 'Keller's false gospel', http://www.newcalvinist.com/tim-kellers-false-gospel/

[25] The Reason for God, p87

[26] Ibid. pp116-117

[27] Ibid. p237

[28] Ibid. 240