A boldog lelkiállapot eltérő génkifejeződési
programot aktivál a szervezetben attól függően, hogy az emelkedett
érzést sekélyes örömök hajszolásával, vagy egy nagyobb, nemesebb célért
való küzdelemmel, például mások segítésével érjük el - állítják amerikai
kutatók.
A
Kaliforniai Egyetem szakembereinek legújabb vizsgálatából az derült ki,
hogy a genetika szintjén egyáltalán nem mindegy, hogy mi tesz valakit
boldoggá: teljesen eltérően hat ugyanis a humán genomra a hedonikus
életmódból fakadó boldogságérzet, mint az, amikor egy nemesebb célért
küzdve, elhivatottságtól vezérelve érjük el a boldogságot.
A
PNAS című szakfolyóiratban megjelent kutatásba 80 egészséges felnőttet
vontak be, akiktől vérmintát vettek. Emellett minden résztvevőnél
meghatározták az öncélú élvezethajszolásából eredő (hedonikus)
boldogság, valamint a belső indíttatásból, jótettek által magasabb
célért való munkálkodás által kiváltott (eudaimonikus) öröm szintjét.
A
vérvizsgálatból kiderült, hogy a kétféle boldogságkeresés eltérő módon
befolyásolja a génkifejeződés-profilt. Azoknál a résztvevőknél, akiknél
az öncélú élvezethajszolás jelentette a boldogság legfőbb forrását,
magas volt a gyulladáskeltő gének kifejeződésének szintje, és alacsony a
vírusellenes génexpresszió. Ezzel szemben azoknál, akik az élet
értelmét egy magasabb cél megvalósításában látták, alacsony volt a
gyulladásokat okozó génkifejeződés, míg az antivirális és
antitest-génexpresszió magas szintjét tapasztalták.
(origo)
Assisi génkifejeződés profilja
Eltérve az alaptémától, annak tartalmától, néhol szökellve, mégis valahol kapcsolódva ahhoz.
Újra
és újra a következő sorok ugranak be (azok mondanivalói), amelyeket az
ember folyamatosan ismételget, ízlelget de nem tud kellően, "tökéletesen
befogadni" (s itt magamról beszélek). A hit, amely nem szimplán,
szárazon szavakban, gondolatokban, elméletekben, külsőségekben,
formákban, hanem valójában már a szeretetben, irgalomban, gyakorlatban
teljesedik ki. Sokszor kértem az Úrtól karizmákat, ismeretszava,
prófétálás, gyógyítás... adományát, nem értettem meg és nem ért el a
tudatom mélyéig az, amit Pál apostol tanított a szeretetről, nem érettem
meg azt, mit jelent valóban kereszténynek lenni. A szeretetet az ember
életében valahol adottnak, természetesnek tekintettem, pedig nem, a
szeretet mellett dönteni, a másik szeretete mellett dönteni, lehajolni
hozzá, érte, sokszor a hit igazi próbája, kereszténységünk érettségének
egyik fokmérője. Rácsodálkozom mindig Szent Ferenc soraira, segítenek
megérteni Jézus szándékait, ráeszmélek kereszténységünk azon
szépségeire, amelyet nem tud helyettesíteni más értékekben, értékrendben
ezen földön.
Tudnék vajon
megbocsátani bárkinek, tudnék vajon bárkit szeretni feltétel nélkül, azt
is aki megbántott, aki ellenem tört, a haragot magamban szeretetre
tudnám cserélni, le tudnám vetkőzni előítéleteimet, tudnék folyamatosan
alázatosságra törekedni, tudnék mindig kicsi lenni, utolsó lenni a
sorban? Mindannyiszor ráeszmélek arra, mennyire éretlen még a hitem,
hogy elesések és felállások sora az életem...
"Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik,
hogy a megbocsátás szellemét vigyem oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát vigyek oda, ahol békétlenség van,
hogy hitet vigyek oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt vigyek oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre."
Létezhet olyan boldogság a földön, ami mindenki számára megadathat? Talán a lelki nyugalom, lelki béke, a lelki boldogság irányába, talán ezen út az, ami megadathat mindenki számára a földön, szegénynek, gazdagnak, betegnek, egészségesnek, szabadnak és szolgának egyaránt, Jézus útján, melyről Szent Ferenc is beszél.
barnan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése