Szerte a világon sok nőt támadnak meg az utcán és
locsolnak valamilyen maró folyadékot az arcukba. Az okok sokszor nem
tisztázottak, de többnyire féltékenység miatt, vagy szerelmi
csalódásért, visszautasított házassági ajánlatért állnak bosszút
nőismerőseiken, rokonaikon a támadók. A savas támadások bár Indiából
erednek, de sajnos nem álltak meg a határon. Az utóbbi években
világszerte előfordultak. Márciusban egy japán férfi kolleganője
cipőjébe tett fluorhidrogént, amitől az áldozat lába elüszkösödött.
Februárban egy londoni fehérneműbolt eladóját öntötték le savval.
Magyarországon márciusban kábította el barátnőjét egy férfi, majd többek
között valamilyen maró anyaggal is kínozta. Múlt héten a tanzániai
Zanzibárban két 18 év körüli önkéntesként dolgozó lány arcába locsolt
savat egy ismeretlen motoros, mindeddig tisztázatlan okból.
Mozgalom a savtámadások ellen
Új Delhi, 2005: Laximi hetedikes, buszra vár. Felbukkan egy motor, amin a harminckét éves Naim Kahn és egy nő ül. Kahn feleségül akarta venni a kislányt de kikosarazták. A motor odahajt a lányhoz, és a motoron ülő nő Laximi arcába zúdít egy kanna savat, majd elszáguldanak. A kislány arca szétég. Roncsolódik szeme, füle, orra és az ajkai, megég keze és háta is. A közel tíz műtétet és hónapokig tartó orvosi kezeléseket Laximi családja zsebből kell hogy fizesse. A támadókat végül elfogták, és négy évvel a támadás után hét, illetve tíz év büntetésre ítélték.
A savtámadások túlélőinek rehabilitációját Indiában teljes egészében az áldozatok családja kell állja. Vagyonokba és hónapokba kerülhet a kezelésük, aminek végeztével egy eltorzult arc és test, magány és munkanélküliség várja őket. Ezek a fiatal nők láthatatlanságra vannak ítélve, munkát nem kapnak, mindenki kerüli őket.
Laxmi azonban egy önkéntes egy aktivista csoport, a Stop Acid Attacks munkatársa lett. Harca lassan kezdi meghozni a gyümölcsét. A civil szervezet fellépésének eredményei magukért beszélnek: az indiai kormány módosította büntető törvénykönyet, a savas támadások elkövetőit 10 évtől életfogytig tartó szabadságvesztésre és akár egymillió rúpiás (kb. 17 ezer dollár) bírságra ítélhetik. A jövőben a savat vásárlókat regisztrálni fogják, és nem lehet maró folyadékot szabadon árulni. A Legfelsőbb Bíróságnak az áldozatok kártalanítása kérdésében is hamarosan döntenie kell.
A rettegett savas támadások 1979 és 1980 között kezdtek el terjedni az országban. India legszegényebb részén, Bihar tartomány Bhagalpur városában 33 savval megvakított áldozattal indult. Az 1980-as években a nők elleni savas támadások száma emelkedni kezdett. Most talán eljön az idő, hogy lelkes aktivisták munkájának köszönhetően megpróbáljanak gátat vetni ezeknek a bűncselekményeknek.
Új Delhi, 2005: Laximi hetedikes, buszra vár. Felbukkan egy motor, amin a harminckét éves Naim Kahn és egy nő ül. Kahn feleségül akarta venni a kislányt de kikosarazták. A motor odahajt a lányhoz, és a motoron ülő nő Laximi arcába zúdít egy kanna savat, majd elszáguldanak. A kislány arca szétég. Roncsolódik szeme, füle, orra és az ajkai, megég keze és háta is. A közel tíz műtétet és hónapokig tartó orvosi kezeléseket Laximi családja zsebből kell hogy fizesse. A támadókat végül elfogták, és négy évvel a támadás után hét, illetve tíz év büntetésre ítélték.
A savtámadások túlélőinek rehabilitációját Indiában teljes egészében az áldozatok családja kell állja. Vagyonokba és hónapokba kerülhet a kezelésük, aminek végeztével egy eltorzult arc és test, magány és munkanélküliség várja őket. Ezek a fiatal nők láthatatlanságra vannak ítélve, munkát nem kapnak, mindenki kerüli őket.
Laxmi azonban egy önkéntes egy aktivista csoport, a Stop Acid Attacks munkatársa lett. Harca lassan kezdi meghozni a gyümölcsét. A civil szervezet fellépésének eredményei magukért beszélnek: az indiai kormány módosította büntető törvénykönyet, a savas támadások elkövetőit 10 évtől életfogytig tartó szabadságvesztésre és akár egymillió rúpiás (kb. 17 ezer dollár) bírságra ítélhetik. A jövőben a savat vásárlókat regisztrálni fogják, és nem lehet maró folyadékot szabadon árulni. A Legfelsőbb Bíróságnak az áldozatok kártalanítása kérdésében is hamarosan döntenie kell.
A rettegett savas támadások 1979 és 1980 között kezdtek el terjedni az országban. India legszegényebb részén, Bihar tartomány Bhagalpur városában 33 savval megvakított áldozattal indult. Az 1980-as években a nők elleni savas támadások száma emelkedni kezdett. Most talán eljön az idő, hogy lelkes aktivisták munkájának köszönhetően megpróbáljanak gátat vetni ezeknek a bűncselekményeknek.
Egy másik megoldás: női bíróság Pakisztánban
A savas támadások és általában a nők elleni brutális támadások Pakisztánban is gyakoriak. A Swat-vögylben most új megoldást keresnek a nők ellleni erőszak megfékezésére: egy hagyományos és az állami törvények szerint nem is legális helyi tanácsot alakítottak, amely a nők ügyében dönt.
Tahirát 12 évesen adták férjhez a szülei, a fiatal anyát tavaly megtámadták az utcán. Teste 35 százaléka megégett, nem élte túl. Halála előtt vallomást tett, a videofelvételen anyósát és apósát teszi felelőssé a savtámadásért, de a bíróság felmentette őket. Tahira édesanyja ezért Pakisztán első női dzsirgája elé viszi az ügyet.
A dzsirga egyfajta vének tanácsa, melynek tagjai hagyományosan csak férfiak lehettek. Eddig ebben a párhuzamos igazságszolgáltatási rendszerben csak férfiak jártak el, és a döntéseik - a társadalmi berendezkedés szellemében - gyakran diszkriminatívak voltak a nőkkel szemben. A dzsirga döntött például arról, hogy lányokat lehet-e iskolába küldeni, vagy hogy mikor és kihez menjenek feleségül. A Swat-völgyi 25 tagú, csak nőkből álló dzsirga célja a saját igazságszolgáltatás megteremtése. A női dzsirga alapításának híre nem aratott osztatlan sikert, sok ellenséget szereztek maguknak az alapítói. "A társadalmunk férfiak uralta társadalom, és a nőket rabszolgákként kezelik" - mondja a négygyermekes anya, a női tanácsot alapító Tabassum Adnan. "A nőknek nem adnak jogokat, tulajdonként kezelnek bennünket. Társadalmunk nem hiszi, hogy jogunk van a saját életüket élni. Lehet, hogy engem is megölnek, bármi megtörténhet. De harcolni kell. Nem fogom abbahagyni."
feminfo.postr.hu
A savas támadások és általában a nők elleni brutális támadások Pakisztánban is gyakoriak. A Swat-vögylben most új megoldást keresnek a nők ellleni erőszak megfékezésére: egy hagyományos és az állami törvények szerint nem is legális helyi tanácsot alakítottak, amely a nők ügyében dönt.
Tahirát 12 évesen adták férjhez a szülei, a fiatal anyát tavaly megtámadták az utcán. Teste 35 százaléka megégett, nem élte túl. Halála előtt vallomást tett, a videofelvételen anyósát és apósát teszi felelőssé a savtámadásért, de a bíróság felmentette őket. Tahira édesanyja ezért Pakisztán első női dzsirgája elé viszi az ügyet.
A dzsirga egyfajta vének tanácsa, melynek tagjai hagyományosan csak férfiak lehettek. Eddig ebben a párhuzamos igazságszolgáltatási rendszerben csak férfiak jártak el, és a döntéseik - a társadalmi berendezkedés szellemében - gyakran diszkriminatívak voltak a nőkkel szemben. A dzsirga döntött például arról, hogy lányokat lehet-e iskolába küldeni, vagy hogy mikor és kihez menjenek feleségül. A Swat-völgyi 25 tagú, csak nőkből álló dzsirga célja a saját igazságszolgáltatás megteremtése. A női dzsirga alapításának híre nem aratott osztatlan sikert, sok ellenséget szereztek maguknak az alapítói. "A társadalmunk férfiak uralta társadalom, és a nőket rabszolgákként kezelik" - mondja a négygyermekes anya, a női tanácsot alapító Tabassum Adnan. "A nőknek nem adnak jogokat, tulajdonként kezelnek bennünket. Társadalmunk nem hiszi, hogy jogunk van a saját életüket élni. Lehet, hogy engem is megölnek, bármi megtörténhet. De harcolni kell. Nem fogom abbahagyni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése