Pünkösd
vasárnapján a televízió m1-es csatornáján a bíboros-érsek titkárát
meghívták az esti híradóba, hogy magyarázza el, mit ünnepelnek a
katolikusok Pünkösdkor. A titkár semmi kivetnivalót nem mondott, nagyon
értelmesen, katolikus módon mesélte el Pünkösd történetét, üdvtörténeti
és egyháztörténelmi jelentőségét. A kérdező riporter szintén nagyon
„rendesen” viselkedett, értelmes kérdéseket tett fel, kedvesen
bólogatott és mosolygott egész idő alatt.
Egyszóval minden szépen, halkan, ízlésesen folyt le. Csakhogy….
Egyszóval minden szépen, halkan, ízlésesen folyt le. Csakhogy….
Az egész jelenet egyetlen értelmezést
sugallt, sőt csakis egyetlen egy esetben jöhetett létre: A
programkészítők számára a keresztény, a katolikus vallás egy a sok
közül; Pünkösd és Pünkösd jelentése az emberiség számára egy a sok
vallási elképzelés szerint.
Aki felfigyelt a kérdező elnézően kedves mosolygására, annak eszébe kellett jutnia, hogy az egyetlen helyes felvilágosítás az lett volna, ha a válaszoló belekiabálja az ő és a képernyőn keresztül az összes néző arcába, hogy akin ti legfeljebb elnézően mosolyogtok, az a világ Ura, az a ti Teremtőtök, és egykor Bírátok; hogy ami egykor Pünkösdkor történt és az akkor született (igazi) katolikus Egyházban azóta történik, az kivétel nélkül minden ember számára – akár tetszik ez neki, akár nem, akár hiszi ezt, akár nem – az ő személyes sorsát eldöntő esemény.
A legborzalmasabb az, hogy ezt a lehetetlen helyzetet valószínűleg senki nem vette észre, senki nem botránkozott meg rajta.
Aki felfigyelt a kérdező elnézően kedves mosolygására, annak eszébe kellett jutnia, hogy az egyetlen helyes felvilágosítás az lett volna, ha a válaszoló belekiabálja az ő és a képernyőn keresztül az összes néző arcába, hogy akin ti legfeljebb elnézően mosolyogtok, az a világ Ura, az a ti Teremtőtök, és egykor Bírátok; hogy ami egykor Pünkösdkor történt és az akkor született (igazi) katolikus Egyházban azóta történik, az kivétel nélkül minden ember számára – akár tetszik ez neki, akár nem, akár hiszi ezt, akár nem – az ő személyes sorsát eldöntő esemény.
A legborzalmasabb az, hogy ezt a lehetetlen helyzetet valószínűleg senki nem vette észre, senki nem botránkozott meg rajta.
A kommunizmus vezető ideológiája az ateizmus. Uralma
alatt Isten és a természetfeletti teljes tagadása, a róluk való beszéd
tiltása mégis sokkal kevesebbet ártott a katolikus lelkületnek, mint
ez a vallási közömbösség, ez a vallási egyenlősdiség, ami ma uralja a
világot. Ez az a rombolás, amihez a mai sajtó, a média adta meg végre
azt az eszközt, amire a Sátánnak feltétlenül szüksége volt, hogy
tökéletesen átmossa az emberek agyát, kimosson belőle minden, az ember
természetéhez hozzátartozó tiszteletet a túlvilág, a természetfeletti
iránt. Soha, semmikor nem létezett ilyen fokú pogányság az emberiség
hétezer éves történelmében!
http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése