2014. március 1., szombat

Első az igazság (Richard Williamson püspök 2014. március 1-i Eleisón-kommentárja)

Az elmúlt Eleison kommentárokra [amelyekben a püspök úr a szedisvakantizmus ellen hozta fel érveit] sok ellenvetés érkezett, melyek azzal érveltek, hogy az isteni igazság az emberi hittan előtt áll, úgy hogy még a pápák csalatkozhatatlanságának sem kell bennünket túlságosan nyugtalanítania, mert hiszen az igazi hit mindenkor mögöttük, felettük és rajtuk kívül áll.
A klasszikus ellenvetés azonban így hangzik: Akkor is, ha maga az igazság e pápák felett állna, hozzánk emberi lényekhez csak e pápákon keresztül jut el, ahogy a Szentírás mondja: „A hit tehát hallásból fakad” (Róm 10,17). Ezért bízta Urunk Péterre (tehát a pápákra) azt a feladatot, hogy erősítse testvéreit a hitben („Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet” – lásd: Lk 22,31-32).
     Következésképpen számunkra, katolikusok számára a hittan az igazság felett áll, mert mi az utóbbit a tanítók nélkül egyáltalán nem tudnánk megkapni. És mert ezen felül a Szentlélek a hit tanárait segíti (lásd: Jn 16,13), hogyan tudnám én, szegény ember, eldönteni, vajon egyáltalán nem vagy mikor nem áll e tanítók mellett?
A válasz erre a kérdésre megint csak a Szentírásban olvasható. Szent Pál az egyik közösségnek, melyet ő oktatott a hitre, ezt írja: „De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” – Ez a pont annyira fontos Szent Pál számára, hogy még egyszer mondja: „Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen!” (Gal 1,8-9)
     Nos, egy galata ezt hozhatta volna fel e parancs ellen: Miért higgyünk mi a te első galáciai látogatásodkor hirdetett evangéliumodnak, és nem egy talán második látogatáskor hallott evangéliumnak? Csakhogy Szent Pál rögtön megokolja az előbb hallott szavait: „Biztosítlak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából” (Gal 1,11-12).
     Ezután Szent Pál ezt a tényt azzal erősíti meg, hogy beszámol róla, milyen kevés kapcsolata volt prédikálásának megkezdése előtt azokhoz, akik taníthatták volna – vagyis a többi apostolhoz (lásd: Gal 1,15-19 – „És Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába…”). A galaták nyilván ellenőrizhették ezt az adatot, ezenkívül Szent Pál esküszik, hogy nem hazudik (lásd: Gal 1,20 – „Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság”).
     A népek apostola kicsit később hoz egy másik megokolást is, amikor a csodákra és a Szentlélek megtapasztalására hivatkozik (lásd: Gal 3,2-5 – „Aki tehát a Lelket adja nektek és csodákat művel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre vagy a hitet fogadja el?”), melyeknek a galaták tanúi voltak, melyek Szent Pál első látogatásakor történtek, mint az általa mondott prédikációk direkt következményei.
     Ily módon Szent Pál bebizonyítja, hogy az első látogatásakor hirdetett Evangéliumot maga Isten tanította neki, és ezt a galatákkal szemben megerősítette, olyannyira, hogy a galaták mindennemű ellentétet ezen evangélium és bármely más evangélium között nem csak maguk fel tudtak ismerni, hanem fel is kellett ismerniük, amennyiben lelküket meg akarták menteni.
     Még ha egy angyal vagy Pál maga – vagy egy pápa! – egy másik evangélium tanítójakén lépne fel (Gal 1,8), a galatáknak akkor is legfőbb kötelességük, hogy Szent Pál első evangéliumához hűek maradjanak.
Az igazságot, ami „szemük elé lett állítva” (lásd: Gal 3,1), a galaták felismerték és elfogadták (lásd: Gal 3,3) – ahogy mi is fel tudjuk ismerni, hogy 2 meg 2 az 4 –, és ennek az igazságnak minden olyan tan előtt elsőbbsége van, mely neki ellent mond, függetlenül ezek hirdetőjétől (lásd: Gal 1,9).
Tehát Lefebvre érsek mindenképpen mondhatta, hogy az Egyház Szent Pál és a II. Vatikáni Zsinat között 19 évszázadon át egzakt ugyanazt az Evangéliumot hirdette, ami Istentől származik és mindig újra meg lett erősítve Általa. Ez az Evangélium a Kinyilatkoztatás, mivel Isten nyilatkoztatta ki, és a tradíció, mert egyházi embertől egyházi emberig adták tovább, és a rendes és rendkívüli tanítóhivatal, mert az Egyház tekintélye tanította.
     De mivel ezen Evangélium és a II. Vatikáni Zsinat közötti ellentét nyilvánvaló, lelki üdvünk érdekében a tradíciót kell elfogadnunk és hinni – annak ellenére, amit az egyház látszólagos tekintélyei ezzel ellenkezőt tanítanak. Úgy kegyelmezzen nekünk Isten.
Hogy a csudába akarhatja akkor ma Lefebvre érsek saját Szent X. Pius Papi Közössége magát hivatalosan a II. Vatikáni Zsinat hivatalai alá rendelni?
Összefoglalás:
     A Galatáknak írott levél, 1,8-9 versszaka, klasszikus szöveg, mely az igazságnak a tekintély fölötti elsőbbségét bizonyítja, vagyis a katolikus tradíció elsőbbségét a mai Róma előtt.
Kyrie eleison
http://www.katolikus-honlap.hu/1401/williamson346.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése