Martin Lenz nemrég feltett írása – néhány új szempontból és néhány új részlettel – ismételten óva int – nem is elsősorban a zsinati szektától, hanem az ú. n. tradicionalista „pásztoroktól”, akik „az embereknek azon csoportjait, akik őszintén katolikusok akarnak lenni, arra nevelik, hogy azt higgyék, hogy autentikus katolikus viselkedésmód a pápa tanítóhivatalát az ő saját, hitről alkotott elképzelésükhöz igazítani … Ezek a hangadók ezeket a szegény, naiv embereket arra tanítják, hogy az Egyházzal szemben bizalmatlannak lenni katolikus viselkedés”!
Ezek a hangadók azért működhetnek és érhetnek el vélt „sikereket”, mert az ú. n. „tradicionalisták” vagy teljesen felkészületlenek, tanulatlanok, vagy egyszerűen csak azok közé tartoznak, akik „tanítót tanítóra szereznek maguknak, mert nem bírják elviselni az igaz tanítást” vö. 2 Tim 4,3-4: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” – Azt az örökérvényű katolikus tant nem hajlandók igazságként elfogadni, hogy „egy katolikus hívő az Egyháznak, név szerint a pápának [ha az valóban pápa, és az Egyház, ami élén áll, valóban Krisztus Egyháza] ugyanúgy engedelmességgel és alávetettséggel tartozik, mint Istennek.”

Annak megértéséhez, hogy az ú. n. "ellenálló papok" miért viselkednek így, érdemes átelmélkedni a A keresztségben tett fogadalmak megújítása című imádság következő mondatait:
„Midőn az eredeti bűntől a keresztkútnál megszabadultam, csecsemő levén, magam nem szólhattam, hanem keresztszülőim tettek ígéretet nevemben; most Isten kegyelméből már feloldatott nyelvem s megnyílnak ajkaim hitem vallására. Magam teszek tehát ígéretet, s teljes erőmből ellene mondok az ördögnek, minden kevélységnek, minden cselekedetének. Ellene mondok minden bűnnek, minden tévelygő tanításnak.”

E szövegben az ígéretek sorrendje a meglepő: az ördög után vagy előtt nem a bűntől való általános tartózkodás következik, hanem egy bizonyos bűn, a kevélység megnevezése. A fogadalmat tevő elsőként, mint legfontosabb bűnként, a kevélységnek és ennek következményeinek mond ellen. Sőt egyáltalán csak ezt a bűnt sorolja fel a nevén, a többi bűnt nem. De ez természetes is: A gőg minden bűnnek a forrása: Nem csak az első ember, Ádám követte el kevélységből az első bűnt, hanem a Sátán is kevélységből lázadt Isten ellen: Non serviam, nem szolgálok. És ez a bűn az, ami ma is a legnagyobb pusztítást végzi a lelkekben, különösen a valamilyen formában követőket szerzett vezetőkben. A kevélység, és az ebből eredő cselekedetek azok, amik a jobb sorsra érdemes mai „tanítókat arra sarkallja, hogy ne az igazságot mondják, hanem mesékkel csiklandozzák hallgatóik fülét”. Mert ha nem ezt tennék, akkor követők, rajongók nélkül maradnának. Senki nem hívná őket előadni, sehol nem tarthatnának díszes programokat: ők is olyan mellőzöttekké, számkivetettekké válnának, mint a katolikusok, akiket korunkban hanyagul szedesvakantistáknak nevez – és kiközösít – a világ és a zsinati szekta.

Hogy a lelkiismeretük mégis tiszta maradjon, azt azzal érik el, hogy nem tanulnak, nem tájékozódnak eléggé, illetve, ha mégis ezt teszik, akkor ők maguk is olyan „tanítókat választanak és követnek”, akik rangban náluk magasabb fokról „csiklandozzák” az ő fülüket. Vagy bizonyítékokat keresnek hamis állításaik igazolására. Például az úgynevezett Oltáriszentség csodákat és Mária-jelenéseket.
Holott csak a Szentírást kellene komolyan venniük: Például Szent Máté Evangéliumából Urunk Jézus Krisztus szavait, aki így figyelmeztetette övéit: „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. Lám, előre megmondtam nektek.” (Mt 24,24-25) – „Lám, megmondtam nektek”, milyen megrázóak egy mai olvasónak Urunk eme szavai: Ő előre intett bennünket, hogy az idők végén nagyon nagy megpróbáltatások, elsősorban ámítások várnak az övéire.
De nem csak Urunk Jézus Krisztus jövendölte meg előre a mai helyzetet, hanem kedvenc tanítványa, Szent János is, aki a Jelenések könyvében figyelmeztet a végső idők megpróbáltatásainak bemutatása közben a Sátán álcsodáira. A másik vadállat „nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett.” (Jel 13,13) – „S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek…. (Jel 16,13-14) – „A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták.” (Jel 19,19-20)

Akik folyton valami kibúvót keresnek annak elfogadására, hogy a zsinati szekta minden eretneksége ellenére mégis a katolikus Egyház, azzal érvelnek, hogy az Egyháznak láthatónak és szervezettnek kell lennie. Azt elhallgatják, hogy ezek a jellemzők földi és nem természetfeletti kategóriák. Csakhogy Krisztus Egyházának fő jellemvonásai természetfelettiek, elsősorban ezek: szent, apostoli és tévedhetetlen. Már maga az a tény, hogy ezek az áltanítók mindig csak a láthatóságra és a szervezettségre, azaz evilági tulajdonságokra hivatkoznak, miközben tökéletesen semmibe veszik a természetfelettieket, mutatja, hogy nem katolikus, hanem hamis úton járnak.

Azok számára pedig, akik az Egyháznak az idők végezetéig való fennállására hivatkozva kábítják a hozzájuk lelki segítségért szorulókat, nem lehet elégszer elismételni Jézus Urunk Lk 18,8-ban ránk hagyott komoly jelentéssel bíró és éppen a jövőt lefestő szavait: „Mikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Hogyan lehet ezt a mondatot másképpen érteni, mint úgy, hogy az idők végén szinte eltűnik a hit a földről; ez pedig csak úgy lehetséges, ha látszólag az Egyház is eltűnik? Vagy van olyan "tanító", aki azt meri állítani, hogy Jézus olykor csacskaságokat is mondott, csak úgy időűzésből?
Miért gondolják úgy a mai tradicionalista "tudósok" és "tanítók", hogy ők jobban tudják, hogy hol az igazság, mint olyan szent emberek, mint például Anna Katharina Emmerich, aki egyik látomása után ezt mondta: „A vallást olyan ügyesen ássák alá és fojtják meg, hogy alig több mint száz pap marad, aki ellen tud állni ennek a kísértésnek. – Vagy Pie bíboros (1815-1880), aki már csaknem 180 évvel ezelőtt megmondta, hogy a katolikus Egyház egészen kis csoportokra fog összezsugorodni. (vö. „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”.
Miért hiszik magukat ezek a mai megmondó emberek okosabbnak az elmúlt kétezer év valóban katolikus és alázatos tanítóinál? – Csakis kevélységből nem hallgatnak másra, csak azokra, akik az ő gőgjüket táplálja. Mert továbbra is híres, elismert megmondók, nyájat vezető emberek akarnak maradni. Számukra ez a legfontosabb a katolikus vallásból.

https://www.katolikus-honlap.hu/2401/em.htm