Égi Édesanyánk üzenete 2015. május 25-én Medjugorjéból

Imádkozzatok és higgyetek az ima erejében!

A Szűzanya 2015. május 25-i üzenete

Drága gyermekek! Ma is veletek vagyok, és örömmel hívlak mindnyájatokat: imádkozzatok és higgyetek az ima erejében. Gyermekeim, nyissátok meg szíveteket, hogy Isten betöltsön benneteket szeretetével és örömmé váljatok mások számára. Tanúságtételetek erőteljes lesz, és mindaz, amit tesztek Isten gyengédségével lesz átszőve. Veletek vagyok, és mindaddig imádkozom értetek és a megtérésetekért, amíg nem teszitek Istent az első helyre.Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.  

A Szűzanya üzeneteiben sok-sok alkalommal hív bennünket az imára. Ő édesanyaként jól tudja, hogy csakis az imádság tart meg minket az Úrral való élő kapcsolatunkban. Jó felidézni néhány alkalmat, amikor azért hív bennünket imára, hogy élővé tegye, felébressze bennünk az imára, vagyis az Istenre való vágyat: „Drága gyermekek! Ma mindnyájatokat imára hívlak. Drága gyermekeim, ima nélkül, nem tudjátok érezni sem Istent, sem engem, sem a kegyelmet, amelyet adok nektek… Arra hívlak benneteket, hogy imádságotok az Úrral való örömteli találkozás legyen. Mindaddig nem tudlak vezetni benneteket, amíg ti magatok nem érzitek meg az imádság örömét... Mindaddig nem tudjátok megérteni, mekkora értéke van az imának, amíg ti magatok nem mondjátok: ez az imádság ideje, most semmi más nem fontos nekem, egyetlen személy sem, Istenen kívül.”

A Szűzanya vágya az, hogy élővé tegye az Istennel való kapcsolatunkat. Jézus egyetlen dolgot kért a tanítványaitól, mégpedig, a hitet. A hitet táplálni, megtartani és ápolni kell. A hit kapcsolatban van az imával. A hit elvesztése az ima elmulasztásával kezdődik. Aki már többé nem imádkozik, hitetlenné vált. Nem abban az értelemben, hogy nem ismeri el Istent, hanem egyszerűen azért, mert elhagyta azt a területet, ahol megvalósul a Vele való közösség. Az Isten, aki nincs jelen az imában, irreálissá és távolivá lesz. Eszmeként vagy távoli Istenként marad meg az elménkben. Ha nincs ima, akkor Isten többé már nem érinti meg szívet és nem tud működni.

A lelki élet mesterei mind egyetértenek abban, hogy az ima nehéz és erőfeszítést igényel. Az egyházatyák szerint az ima a legnagyobb tudomány. Szent Pál is mondja „azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni”. Imádkozni, imádkozva lehet megtanulni. Sokan nem találják meg az ima lényegét, ezért feladják. Mások elhagyják az imát, mert próbálkoztak ugyan, de „belátták”, hogy az ima felesleges és haszontalan. A keresztények többsége megtalálja azokat az okokat, amelyekkel igazolja az imádság elmulasztását, pl. időhiány, gyors életritmus, életnehézségek, a megfelelő csendes hely hiánya. Így az ima az „ájtatos emberek” „luxus” tevékenységévé válik, akiknek „úgy sincs más dolguk”.

Mindezek ellenére az emberben megmarad az imára való vágy és szükséglet igénye. Az Istenről szerzett tudás kevés, nem elég. Ki kell alakítanunk az Istennel való kapcsolatunkat. A tanítványok is, Jézust látva rádöbbenek arra, hogy addig szinte nem is imádkoztak vagy nem is tudták mi az ima. Jézus maga is imádkozik, és arra hívja tanítványait, hogy vele együtt imádkozzanak. A Tábor hegyén Jézus imája után megnyílt az ég és az Atya hangja hallatszott. A Getszemáni kertben Jézus hívja a három apostolt: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22, 40). A feltámadás után az apostolok egy szívvel és állhatatosan együtt imádkoznak Máriával, Jézus anyjával – a Szentlelket – Jézus ígéretét várva. Mária kezdettől fogva az Egyházzal imádkozik. Az ima által belépünk Jézus és Édesanyja szeretetének közösségébe. Csakis az imádság által maradhatunk élő kapcsolatban a Lélekkel, amely átjárja az Egyházat. Az a keresztény, aki nem imádkozik, nem hallhatja meg, nem tudja érzékelni a Szentlélek indításait.

Az igazi keresztények imája elválaszt bennünket önmagunktól, megtisztítja tekintetünket, meglátjuk a világ ínségét, és imánkat kiterjeszthetjük mindazokra, akikkel az Úr azonosítja önmagát, ők ugyanis a legkisebbek, az elnyomottak, az utolsók, az eltévelyedettek, a szenvedők.

Imádságunk megvizsgálása céljából jó megkérdezni önmagunktól: átjárja-e az ima mindennapjaimat, gondolkodásomat és cselekedeteimet, és Isten szemével látom-e az embereket? Ha ima nem változtat meg engem, akkor nem emelkedett a felszín fölé, valahol kívül maradt. Ha másoknak csak az árnyoldalát és a gyengeségét látjuk, akkor nem úgy látjuk, ahogyan Isten szemléli őket. Az ima lényege abban áll: megengedjük Istennek azt, hogy megragadjon bennünket, átalakítsa értelmünket és szívünket, megtisztítsa szemünket, hogy jól lássuk a teljes valóságot.

Imádság

Szűz Mária, a hit és az imádság Édesanyja! Te állhatatosan imádkoztál az apostolokkal együtt az utolsó vacsora termében, várva Jézus ígéretét. Egész életed imádság és önátadás volt. Egész életedet két szóra alapoztad: Íme, az Úr szolgálóleánya és Legyen nekem a te igéd szerint. Mindvégig hűséges és állhatatos maradtál. Köszönjük neked, hogy ma sem hagysz el bennünket, hanem keskeny, de az életre vezető utakon szeretnél vezetni minket. Tőled szeretnénk megtanulni imádkozni. Veled szeretnénk imádkozni. Szeplőtelen édesanyai Szíved által taníts bennünket önátadásra és arra, hogy életünket és minden napunkat Isten kezébe helyezzük. Közbejárásod által az isteni kegyelem ébressze és tegye élővé bennünk mindazt, ami elszunnyadt és élettelen bennünk, de Istentől származik. A te kezedbe helyezzük önmagunkat, családunkat, közösségünket, az Egyházat és az egész világot. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea