manduriai Debóra által

2000. március 3.

Jézus Mester ezúttal egy különlegesen nyugodt pilla­natban szólít meg. Éppen a háztartási teendőimet vég­zem.

J. „Béke veled! Leányom, könnyű akkor imádkoznod és áldozatokat felajánlanod, amikor nyugodt vagy és de­rűs, de mihelyst valamilyen nehézség támad, rögtön elke­seredsz, panaszkodsz és sírsz. Azt hiszed, ilyen viselke­dést várok tőled?"

D. „Sajnálom, Uram!"

/ „Az az igazság, hogy túl sokat rágódsz azon, vajon miféle fájdalmak várnak még rád! Jobban kell hinned a küldetésedben, amit rád bíztam, és lázadozás, szitkozódás nélkül teljesítened! Változz meg, leányom!

Teljes erődből próbálj meg másmilyen lenni! Ismét­lem, hogy azok számára, akik az utadba állnak, megveté­semet tartogatom, és bár ezt olvasom szívedben: „az el­lenségeim egyre erősebbek és dühösebbek", Én újra arra kérlek: ne védekezz! A támadások számukra pusztulást, számodra azonban megújulást és friss lendületet hoznak, mert az Én erőm begyógyítja sebeidet. Próbálj, leányom, mind magasabbra törni, és a kehely egyre kevésbé lesz keserű!

Itt hagyom neked áldásomat! Maradj bennem!"

2000. március 6.

Miután végigmondtam a napi imádságomat, spon­tán imával folytatom. Ahogy a párnára hajtom fejem, megpillantom a Mestert, és teljesen elbűvölve csodálom!

Ragyogó szemei magukkal ragadják lelkemet, és olyan szeretetet ébresztenek bennem, hogy azt már alig bírom visszafogni. Én látom Őt, Ő pedig látja az én fo­lyamatos bizonyságtételemet, melyet, bár napról-napra nehezebb, még mindig a világnak ajánlok, saját ma­gammal együtt.

J. „Leányom, pusztítsd el szereteteddel és ifjúi áldoza­toddal a gyűlölet végtelen tengerét, amely már minden­ütt elhatalmasodott! Nézd, minden áldott nap magukhoz veszik a Szeretet Áldozatát, és miközben fényemmel és ajándékaimmal próbálom magammal ragadni a lelkűket, ők hidegek és ellenségesek maradnak. Bizony mondom, nincs szörnyűbb csapás ennél a változatlan, elutasító ma­gatartásnál!

Az emberek azzal áltatják magukat, hogy elegendő a vallásosság látszatát kelteni, és olyan jelenléttel megtölte­ni a Szentélyeket, amely az anyagi szükségleteknek eleget tesz.

Én viszont arra hívlak titeket: lépjetek túl a múlt hibá­in, és térjetek őszintén vissza hozzám, hogy Én művelhes­sem kertjeiteket!

Rajta, ne makacskodjatok! Te is, lelkem, őrizd szívedet az egyszerűség átriumában, mert Én így akarom, és te tu­dod, hogy érdemes elfogadni akaratomat! Hát kérhetnék tőled olyat, rózsaszálam, ami nem a te lelki egészségedet szolgálná?"

D. „Szeretném, ha lelkem kiszabadulna a kényelmes il­lúziók sírkamrájából, és csak a Te szavaiddal táplálkoz­hatna, s elűzhetném azt a szomorú érzést, hogy nincs szükséged rám!"

/ „Tégy egy új és még erősebb felajánlást Istennek, és tudj elfogadni minden egyes morzsát, amit neked ajándé­kozok, hogy újra örömöt lelj a szolgálatomban! Nézd a te Jézusodat!"

D. „Köszönöm, hogy betértél a sátramba! Nagyon saj­nálom, ha a lábad megbotlott valamiben, ami nem volt a helyén!"

/. „Próbálj nagyobb rendet rakni, az üvöltözésre vála­szolj a csenddel, amely segít, hogy megfigyeld a legmélyebb dolgokat, és kijavítsd a szavakat, amelyek elferdítik azt, amit valójában mondani szeretnél!

Ami a körülötted zajló eseményeket illeti, tégy le min­dent az Én kezembe, növekedj, és erősödj, virágom, mert a szenvedés emléke nem feledteti majd veled, hogy az Enyém vagy, és ezután is az Enyém kell, hogy legyél!

Légy éber! Maradj meg a Békémben!"

2000. március 13.

Úgy érzem, teljesen betemetett a fájdalom. Az egész testemet mardossa a szenvedés, de a lelkemben béke van.

Már teljesen összeroskadok a fájdalom súlya alatt, amikor hirtelen fény ragyogja be a szoba legapróbb sö­tét csücskét is. Az ágyam fejénél egy átjáró nyílik, amely­ben egy kis lépcsőt pillantok meg.

Újra átélem a már jól ismert mennyei érzést, még mi­előtt felfognám, mi is történik. Az édes Úrnő: az Isten­anya mosolya - mely olyan, mint egy lágy dallam - pá­ratlan erővel tölti be a szívemet! Nem tudok mást mon­dani, amikor az ő boldogságos arcáról mesélek; jelenlé­te által a Szentlélek tüze járja át a lelkeket, s így azt mondhatom, hogy a Szent Szűz az Úr páratlan közelsé­gét ajándékozza nekünk.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leányom, azért jöttem, hogy visszaadjam neked a re­ményt!

(Ekkor a Szűzanya lehunyja a szemét, és összekul­csolja a keblén a kezeit. Hallom, hogy imádkozik. Hirte­len hatalmas fényesség: millió aranysugár árad a szo­bába az ajtón át, amelyen az imént belépett.)

Vigasztald meg Jézusom Eukarisztikus Szívét, és ta­nítsd testvéreidnek, akiket az Úr vezérel utadba, hogy végtelenül fontos Szentségéhez közeledni: alázatosan és tisztelettel, engesztelő szándékkal.

Amikor nagy szeretettel azt kértük tőletek, hogy az Ol­tárhoz járulva ne kézbe fogadjátok az Égből alászállott Élő Kenyeret, akkor figyelmeztetni akartunk benneteket, hogy nagyon óvakodjatok a súlyos lopásoktól, amelyeket a Sátán követei kieszelnek.

Sokan továbbra is vitatkoztak és harcoltak kérésem el­len, ennek következtében nagy zavarodás támadt.

Ó, kedves leányom, ha tudnád, hány gyalázatot kell el­viselnie Jézusnak sok kemény szívű ember miatt! Kérlek benneteket, őrködjetek az Oltáriszentség kiosztása alatt; Én magam a pap oldalán állok majd, mert azt szeretném, ha imádnátok a Fiamat, és tovább növekednétek a kegye­lemben.

Ujjongj, leányom, mert a világ meglátja majd Isten Ir­galmát, ahogy eddig még soha!

Ezekekről a napokról megemlékeznek majd a száza­dok! Légy erős!

Megáldalak, anyai áldásommal!"

2000. március 17.

Fidemile látogat meg. Kezében színarany kelyhet tart, melyből majdnem kicsordulnak az élénkpiros, fénylő vércseppek. Fehér ruhát visel, öv nélkül.

F. „Béke veled, Isten követe!"

D. „Örömmel fogadom a békét, amelyet nekem kí­nálsz!"

F. „íme, virágba borult Izrael Olajfájának nagy Üzene­te, melyet az Úr rád bízott! Az Anya szíve már begyűjti az első gyümölcsöket, amelyeket munkája termett. A népet ismét Isten népének hívják majd, és az angyalok nem bú­sulnak többé, mert az emberek visszatérnek a becsület­hez és az igazsághoz.

Az ateizmus napjai meg vannak számlálva. Hamarosan újra a virágkorát éli majd a hit, s akkor Isten Báránya váratlanul kitárja a kaput, és béke tölti majd be a szíveket. Az Egyházban újra napsütötte tavasz lesz."

D. „Akkor hát nem volt felesleges az a sok-sok könny, amit hullattam!"

F. „A te vértanúságod egy kifürkészhetetlen terv! Kislányom, húgom, új, még nehezebb próbák várnak rád, mert a Sátán engedélyt kapott rá, hogy tovább gyötörjön, de add a kezedet, és maradj meg szilárdan a hitedben!

Én melletted vagyok, és a Szeplőtelen Szűz segíti bizonyságtételedet!

Nem feledik majd az Égben, milyen áldozatokat hoztál Krisztus Urunk, a Szentségi Szeretet győzelméért!"

D. Édes Fidemile, csókold meg helyettem a Szentlelket, és mondd el a Háromságos Szeretetnek, hogy igent mondok. Eltűnök majd Istenben, hisz Őbenne teljes értelmet nyer a szenvedés és a gyötrelem, és örömhimnusszá változik számomra!"

F. „Te „tüzes kardot" kaptál az Égtől; a népek pedig már várják a Lélek Szentséges Jegyesének kenetét! Szólítsd meg Isten követeit, és mondd nekik, hogy emlékezzenek a Szent Rend nagyságára, amelyben részesültek! Boldogok azok a szent papok, akik az önfeláldozásban és a szolgálatban hasonlóak lesznek a Bárányhoz.

Imádkozzunk együtt!

(Az ima után eltűnik.)

2000. március 23.

Hatalmas béke tölti be a szívemet. Ez jelzi, hogy hamarosan eljön hozzám Isten Anyja. Látogatását a szokásos három villám előzi meg.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Drágáim, köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Ebben a különleges időszakban arra kérlek bennete­ket, hogy ajánljátok Istennek böjtöléseteket, mert a világ­nak nagy szüksége van rá! A böjt képes távol tartani a bajt: akár testi, akár lelki jellegű. Gyermekeim, nekem elég lesz tizenkét óra jókedvű önmegtartóztatás a két nap he­lyett, amelyet a múltban kijelöltem (szerda és péntek), így emlékezni fogtok a tizenkét csillagra, amelyet a feje­men viselek.

Kicsinyeim, szeretném, ha megértenétek, milyen érté­kes segítséget nyújt számotokra a böjt. Nem csak azt ké­rem, hogy kenyéren és vízen éljetek... Minden beteg gyermekem ajánlja Fiamnak a szenvedését, alázatosan el­fogadva Isten akaratát.

Azt is szeretném, ha nagyobb jelentőséget tulajdoníta­nátok az imának. De ez, gyermekeim, csak akkor lehetsé­ges, ha majd megszeretitek a csendet, és ellenálltok a könnyelmű ítélet kísértésének!

Azért is jöttem, hogy emlékeztesselek benneteket: jár­jatok a hit fényében; mert hit nélkül minden cselekedet hatástalan marad! Egyesítsétek áldozataitokat az Én kön­nyeimmel, Jézus Krisztus drága Vérével, és a „Fehér Már­tír" (a Pápa) szenvedésével, mindazok érdekében, akik már nem hisznek! Hit nélkül élni annyi, mint már itt, a földön elmerülni a Pokol lángjaiban!

Értsétek meg, hogy nagyon fáj a szívem, amikor elfelej­titek, hogy győzni fogok!!!

Megáldalak benneteket anyai áldásommal, hogy ön­magatokról lemondva, minden nap az Én jelenlétem jelei lehessetek.

Én megismertetem a világgal az Eukarisztikus Engesztelés Mozgalmát, amelyet az Úr rám bízott, és mindenütt el fog terjedni, ha ezután is hűséges lesz hozzám!

Építsétek a Békét! Hamarosan találkozunk!

Várlak benneteket 23-án, a nekem szentelt napon!

2000. március 25.

Mint minden évben ezen a napon, most is egy különleges üzenetet kapok. Ezt az üzenetet azonban nem fedhetem fel, mivel teljesen személyes jellegű.

2000. március 30.

Dél felé a konyhába megyek, hogy előkészítsek né­hány dolgot az ebédünkhöz, és közben az Úr Könyörületességén elmélkedek, aki, mint egy jó Apa, semmit sem tagad meg tőlünk, amire szükségünk van.

Ahogy a szoba felé fordulok, amelyben egy kis kápol­nát alakítottunk ki egy válaszfal segítségével (amely tényleg csak elválaszt, de nem kettéoszt, friss virágok il­lata csapja meg az orrom, és teljesen magával ragadja a lelkemet. Ahogy meghallom a Mester hangját, kitör belő­lem az ujjongás.

J. Jöjj, jöjj, kedvesem! Leányom, húgom, mátkám, azért jövök hozzád, hogy megpihenjek, és te megvigasz­talj! Ha tudnád, mennyire keserű a Szívem a sok Nekem Szentelt férfi és nő hűtlensége miatt, szüntelen csak sír­nál!"

D. „Ó, Jézus Mester, nyomorult szívem lángol a szere­lemtől! Hogy tudnálak megvigasztalni ezen a napon?"

J. „Foglalkozz Velem, hagyd most a nővéreidet!

Jöjj, mert kedvesebb a fohász, ha az számodra nehe­zebb! Ebben az órában a te kertedet választottam mene­dékül! Mentsünk meg három lelket, akik a kárhozatba ro­hannak, és valójában nem érdemelnék meg jóságomat!"

D. „Édes Uram, én Hozzád zengem énekem ezen a na­pon, mert úgy döntöttél: megmented őket!"

/. „Te a tanúm vagy: ki akarom szabadítani őket hálóik­ból, láncaikból! Mondd utánam: legyen!"

D. „Legyen!"

J. .Jóakaratom emlékéül maradjon itt veled az illatom! Örvendezz, kedvesem!"

D. „Hányan várják még, hogy Szent Szíved megérintse őket, és megszabaduljanak a gonosztól, hogy végre a keb­ledre borulhassanak, Uram!"

/. „Meg van írva, jegyesem: „Az Úr nem várat magára, és nem könyörül a kegyetleneken, amíg nem szaggatta szét veséiket, és nem bosszulta meg magát a nemzete­kért; amíg nem tépte ki a földből az erőszakosakat, és nem törte össze az igazságtalanok jogarát¹²¹! Elmélkedj!"

D. „De Te, Szerelmem, nem törődsz ezzel, és még mindig kegyes, gyengéd és irgalmas vagy velünk! Hagyd, Kedvesem, hogy megismerjenek a földön az emberek, és mindenki ráébredjen, hogy te vagy az Igazság Olajfája és az örök szövetség Báránya!"

J. „Imádkozz, és hozz áldozatokat, hogy a lelkek ne ke­ressék rajtam kívül az boldogságukat; és a szavak, amelye­ket rád bízok, felébresszék a népekben a vágyat, hogy En­gem dicsőítsenek! Azt akarom, hogy lángként emészd el magadat, miközben a lelkek felett őrködsz!

Maradj bennem! Béke veled!"

¹²¹ Sir. 35, 22-23.