A
cionista sajtó ujjong: széles cikkek közlik a Pápa félreérthető szavait.
Félreérthető, balszerencsés, vagy szándékosan, szélsőségesen liberális?
Megint lelkünk mélyéböl tör fel a gondolat: hogyan is kell értelmezni a
Malakiás-próféciákat? Róma és katolikus egyház: ennyi volt, nincs
tovább?
A
katolikus papság és a katolikus egyházvezetés egybeolvadni látszik a
zsidósággal - bocsánatkérés az állítólagos bűnök miatt, zsidó származású
papok felszentelése, zsidó püspökök, a holokauszt-vallás támogatása,
látogatások a siratófalnál, összeborulás a cionistákkal. A zsidóság
legerkölcstelenebb, ámde legbefolyásosabb, leggazdagabb rétegével. Az
utóbbi ötven évben a Vatikán annyira lefeküdt a cionistáknak, hogy az
már szégyenletes! A keresztény szó valamikor a világosság követőit
jelölte, ma pedig szinte ugyanazt jelenti, mint a zsidó. Képmutatót,
álszentet, hazugot. Különben hogy lehetne elképzelhető a keresztény és a
(cionista) zsidó közt barátság? Hívő sokáig nem barátkozhat nem
hívővel. Akinek a hit az első, annak nem számít az istentelenek
barátsága; hogy is lehetne elviselni a hitetlenek ösztönös
káromkodásait, erkölcstelenségét, kicsapongásait, mindazt, ami nekik
természetes? Hogy barátkozhatnánk hát akkor a cionista zsidókkal, akik
ezerszer rosszabbak a hitetleneknél?
Gondoljunk
arra, hogy a "zsidó" és a "buzi" szavak egymás szinonímái. Ezek
rokonértelmű szavak. Tehát lényegében arról van szó, hogy a zsidó
papokat kell elviselnünk, akiket az egyházvezetés befogadott; a zsidó
papokat és püspököket, akikből tulajdonképpen már az egyházvezetés is
áll; a zsidó papokat, akik az új teológusokat oktatják, rendezvényeket
szerveznek, irányítják az egyházpolitikát. Azt kell elfogadni, hogy
katolikus egyház már nincs is, csak zsidó egyház van! Azt kell
elfogadni, hogy a zsidó papok bármit megtehetnek; azt kell elfogadni,
hogy a zsidó pap nyugodtan buzulhat, nem számít, mert zsidó megteheti,
és még csak nem is vétkezik! Felejtsük el, hogy buzi és zsidó! Hát nem
felejtjük el és nem fogadjuk el!
Még
jó, hogy nem minden római katolikus ilyen liberális. Ezen nyugodtan
túlmehetünk: még jó, hogy a római katolikusok nagy része is
felháborodik, amikor arról értesül, hogy a pápa szerint a
homoszexuálisokat nem szabad kirekeszteni, hanem meg kell nekik
bocsátani és integrálni kell a társadalomba. Ezen túlmenőleg: "A pápa
azt mondta, a homoszexuális papoknak meg kell bocsátani, és el kell
feledni a bűneiket."
Kell? Nem kell!
A
társadalom természetes állapotában a homoszexuális egyedeket (zsidókat)
kirekeszti magából, mivel ezek minden megnyilvánulása a társadalom
fennmaradását veszélyezteti. A homoszexuális egyedek (zsidók)
hajlamaiknál fogva újabb és újabb partnereket keresnek, hogy beteges
vágyaikat kielégítsék, és emiatt ez a fajta romlottság a társadalom
pestisének nyilvánítható. Bármilyen térnyerése a nemzet pusztulását
okozhatja. Emiatt az integrálás semmilyen foka nem képzelhető el. A
társadalom a fokozódó nyomás (fertőzés) hatására ellenreakciókkal próbál
védekezni: a homoszexuálisokkal (zsidókkal) szemben spontán erőszakos
megnyilvánulások történnek. Ez a fajta erőszak csak egy válasz - válasz
arra az erőszakra, ahogy a homoszexuálisokat (zsidókat) a társadalomra
próbálják erőltetni.
Időről
időre előfordul, hogy a társadalom egyes egyedei igen szélsőséges
reakciót adnak, és teljesen természetes és jogos módon szélsőségesen
radikális eszközökkel próbálják véglegesen megszüntetni a fertőzést. Az
ilyen esetek azért sajnálatosak, mert a ferdehajlamú egyedeket törvényes
eljárás keretei közt, jogszerűen kellene bírósági eljárás alá vetni.
Enyhébb esetekben az életfogytiglani kényszermunka, súlyosabb esetekben a
nyilvános kivégzés lenne a megfelelő.
Mivel
a homoszexualitással gyakran együtt jár a pedofília (a kisfiúkkal
elkövetett pedofília is buzulás) is, ezért a pápa közvetve a pedofil
papokat is védi. Akár azt is beismerhetné, hogy vannak is buzi pedofil
papok meg lesznek is, és jobb, ha mindenki belenyugszik. Véleményünk
szerint egy homoszexualitást gyakorló pap mindenképpen a súlyosabb
esethez sorolandó, egy törvényes jogállamban halállal büntetendő. A
buzik dönthetnének: ha már úgysem hisznek semmiben (a hit kizárja a
buzulást, habár vannak, akik ezt az egyszerű összefüggést sem értik
meg), legalább ne legyenek papok.
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése