1962. november 2.
A Szűzanya több mindent beszélgetett az Ő Szeretetlángjáról:
"Kislányom, ugye, ez a mi közös gondolatunk, a mi Ügyünk! Kell, hogy megdicsérjelek. Oly nagy boldogságot adsz Nekem azáltal, hogy szíved szüntelenül Szeretetlángomnál időzik! Újra csak azt kell mondanom, sok boldogságot szerzel Nekem."
Nem tudom leírni, amit a Szent Szűz dicsérő szavai után éreztem. Szerettem volna megsemmisülni.
1962. november 4.
A Boldogságos Szűzanya hozzám hajolva kezdett beszélgetni:
"Kármelita kislányom! A magyar szentek ujjongó örömmel esdekelnek, hogy Szeretetlángom mielőbb kigyúljon országuk felett."
A Szűzanya nekem is éreznem engedte ezt. Lélekben bekapcsolódtam a szentek háládatos hódolatába, miközben a Szűzanya valósággal simogatta lelkemet, és tovább beszélt:
"Kislányom, az összes magyar szentek között Szent Imre imája a legmeghatóbb, az Ő könyörgése az ifjúságért."
Lelkemben a szentek csodás egységét engedte éreznem. Le nem írható öröm töltött el.
1962. november 6-7.
Térdeltem csendben, szótlanul. Ő pedig csak úgy áradozott felém. Közben az ördög akart gyötörni, de legnagyobb csodálkozásomra, a jelenléte különös érzést, de nem félelmet keltett bennem. Ártani nem tudott, de felfigyeltetett magára. Én erősen csak az Úr szavaira gondoltam. Az ördög pedig tehetetlenül vergődött, és azt mondta: "Könnyű lesz most neked, kisiklottál a karmaim közül!" Én csak álmélkodtam, és nem tudtam, mi lehet ez? Még nem történt meg velem, hogy órák hosszat csendben térdelve gondoljak arra, miért olyan elkeseredett az ördög Ahogy így térdeltem, a Szent Szűz hangját hallottam lelkemben:
"Leánykám, kegyelmekkel teljes Szeretetlángom hatását rád árasztom először, és veled együtt minden lélekre. Ha valaki engesztelő szentségimádást tart, vagy szentséglátogatást végez, ezen időtartam alatt abban az egyházközségben a Sátán hatalmát veszti a lelkek felett. Mint világtalan megszűnik a lelkek felett uralkodni."
Hogy írjam le a nyomorúságot, melyet lelkemben éreztem, mikor a Szent Szűz ezeket közölte velem? Elmélkedésem közben hallottam:
"Leánykám, áldozatvállalásod és hűséged késztet arra, hogy Szeretetlángom még nagyobb hatását árasszam reátok, és köztük elsősorban a legnagyobb mértékben reád, mert te vagy az első, aki kapja."
Ezután még nagyobb szenvedésre készített elő a Szűzanya, de ez nem okozott most bennem semmi félelmet, mert a Szent Szűz Szeretetlángjának bírása és a tudat, hogy milyen erőt ad, szinte földöntúli erőt és vigaszt nyújtott.
1962. november 10.
Ma az édes Üdvözítő hosszan beszélt. Megmondta, hogy milyen nagyon tetszik Neki a kicsi és gyámoltalanságában ráhagyatkozó lélek:
"Újra a te életedből emlékeztetlek. Amikor még a gyárban dolgoztál és, hogy felelősséggel teljes munkádnak eleget tudj tenni, sok fáradtsággal tanultál, tudtad és érezted, hogy nagy iparkodásod ellenére nem sok eredményt érsz el, vizsgád nem fog sikerülni (minőségellenőrző tanfolyam). Mint hatgyermekes édesanya, ezernyi gondtól és fáradtságtól terhelve dolgoztál, és vergődve tanultál. Ugye, mennyire meglepődtél, hogy a legjobb bizonyítványt te kaptad. Akkor nem gondoltál Rám, pedig már akkor is az Én kezem volt a dolgokban. Amikor a hatalmas, négyorsós automata gépeken dolgozó munkásoktól átvetted a sok anyagot, melyet a gép percek alatt termelt, mennyire kellett figyelned, hogy ne legyen selejt. A gépek között állandóan figyelő gépmester ügyelt, hogy a gépek jól működjenek, mert ellenkező esetben leállította, mivel még a század-milliméteres eltérést sem engedte meg. Emlékezetedbe idézem ezeket, hogy lásd, nem a tudásoddal, hanem a lelkiismeretes szorgalmaddal tudtál boldogulni. Én melletted vagyok. Mint gépmester ott sétálok, járok közeledben, nehogy selejt álljon elő. Még a század-milliméteres eltérés sem lehetséges. Mondtam már neked, hajszál se férhessen közénk."
Azután egy másik munkahelyemre vezette gondolataimat:
"Amikor a brinelezőben (keménységmérés) ellenőriztél, mily nagy körültekintéssel kellett végezned munkádat. Amelyik anyag keményebb volt a megengedettnél, azt külön kellett raknod. Visszavitték az öntödébe, és újra beolvasztották. Kislányom, én is hányszor újraolvasztom a kemény lelkeket szeretetem kohójában. Nem akarom, hogy selejt legyen belőlük. Leányom, viseld el, hogy téged is annyiszor átolvasztlak szeretetem Lángjával. Végzem ezt azért, hogy Szívem követelményeinek megfelelj, mert a további megmunkálást csak ezzel tehetem lehetővé."
Egy alkalommal az Úr Jézus így szólt:
"Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot ad és üdítő gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz. Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek. Akarod-e, hogy olajos magvaid mind teltebbek legyenek? Fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. Akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt is csak a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva, Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid által kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull azokra a lelkekre is, kiknek nincsen még mécsesük. Ők csodálkozva keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat. (Ezek a pogányok, akik még nem birtokolják az igaz hit világító mécsesét. Megjegyzés.)
1962. november 17.
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy az őrangyalom szólt:
"Nagy csodálkozással néznek rád az angyalok és a szentek."
Arra kért, hogy fokozzam magamban minden erőmmel a mélységes hódolatot és imádást Isten szent Fölsége iránt, mert:
"Ezek a nagy kegyelmek szinte példa nélkül keveseknek jutottak osztályrészül."
Figyelmeztető szavai hallatára bűnös nyomorúságom súlya nehezedett rám, hogy mennyire méltatlan vagyok a kegyelmek bőségére, melyet a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi hatása reám áraszt...
Ezen a napon a Szűzanya hosszan beszélgetett velem. Nem tudok mindent leírni, csak azt, ami a reggeli órákban történt. Kimondhatatlan nagy nyomorúságom nyomasztólag hatott lelkemre. Most, hogy a Szűzanya szavait hallottam, az eddiginél is sokkal, nagyobb tisztelettel figyeltem Rá. Éreztem, hogy Ő is rendkívüli dolgokat fog most számomra közölni... A szentmise idején a Szűzanya lelkem tudatába árasztotta, hogy mi is az, amit most érzek, ami annyira könnyűvé tette és oly fenséges állapotba helyezte lelkemet:
"Leánykám, ez a nagy kegyelem a szent tisztaság."
Szavaira nagyon megrendültem. A Szűzanya rövid, csendes várakozás után így folytatta:
"Most teljesen megtisztultál minden olyan folttól, mely a tisztaság elleni vétek nyoma. Ezen túl, ahol megjelensz, sokaknak megadatik, hogy megérezzék lelked különös tisztaságát, melyet Szeretetlángom kegyelmi hatása árasztott rád és árasztani fog mindazokra, kik hinni és bízni fognak Bennem."
A Szűzanya több mindent beszélgetett az Ő Szeretetlángjáról:
"Kislányom, ugye, ez a mi közös gondolatunk, a mi Ügyünk! Kell, hogy megdicsérjelek. Oly nagy boldogságot adsz Nekem azáltal, hogy szíved szüntelenül Szeretetlángomnál időzik! Újra csak azt kell mondanom, sok boldogságot szerzel Nekem."
Nem tudom leírni, amit a Szent Szűz dicsérő szavai után éreztem. Szerettem volna megsemmisülni.
1962. november 4.
A Boldogságos Szűzanya hozzám hajolva kezdett beszélgetni:
"Kármelita kislányom! A magyar szentek ujjongó örömmel esdekelnek, hogy Szeretetlángom mielőbb kigyúljon országuk felett."
A Szűzanya nekem is éreznem engedte ezt. Lélekben bekapcsolódtam a szentek háládatos hódolatába, miközben a Szűzanya valósággal simogatta lelkemet, és tovább beszélt:
"Kislányom, az összes magyar szentek között Szent Imre imája a legmeghatóbb, az Ő könyörgése az ifjúságért."
Lelkemben a szentek csodás egységét engedte éreznem. Le nem írható öröm töltött el.
1962. november 6-7.
Térdeltem csendben, szótlanul. Ő pedig csak úgy áradozott felém. Közben az ördög akart gyötörni, de legnagyobb csodálkozásomra, a jelenléte különös érzést, de nem félelmet keltett bennem. Ártani nem tudott, de felfigyeltetett magára. Én erősen csak az Úr szavaira gondoltam. Az ördög pedig tehetetlenül vergődött, és azt mondta: "Könnyű lesz most neked, kisiklottál a karmaim közül!" Én csak álmélkodtam, és nem tudtam, mi lehet ez? Még nem történt meg velem, hogy órák hosszat csendben térdelve gondoljak arra, miért olyan elkeseredett az ördög Ahogy így térdeltem, a Szent Szűz hangját hallottam lelkemben:
"Leánykám, kegyelmekkel teljes Szeretetlángom hatását rád árasztom először, és veled együtt minden lélekre. Ha valaki engesztelő szentségimádást tart, vagy szentséglátogatást végez, ezen időtartam alatt abban az egyházközségben a Sátán hatalmát veszti a lelkek felett. Mint világtalan megszűnik a lelkek felett uralkodni."
Hogy írjam le a nyomorúságot, melyet lelkemben éreztem, mikor a Szent Szűz ezeket közölte velem? Elmélkedésem közben hallottam:
"Leánykám, áldozatvállalásod és hűséged késztet arra, hogy Szeretetlángom még nagyobb hatását árasszam reátok, és köztük elsősorban a legnagyobb mértékben reád, mert te vagy az első, aki kapja."
Ezután még nagyobb szenvedésre készített elő a Szűzanya, de ez nem okozott most bennem semmi félelmet, mert a Szent Szűz Szeretetlángjának bírása és a tudat, hogy milyen erőt ad, szinte földöntúli erőt és vigaszt nyújtott.
1962. november 10.
Ma az édes Üdvözítő hosszan beszélt. Megmondta, hogy milyen nagyon tetszik Neki a kicsi és gyámoltalanságában ráhagyatkozó lélek:
"Újra a te életedből emlékeztetlek. Amikor még a gyárban dolgoztál és, hogy felelősséggel teljes munkádnak eleget tudj tenni, sok fáradtsággal tanultál, tudtad és érezted, hogy nagy iparkodásod ellenére nem sok eredményt érsz el, vizsgád nem fog sikerülni (minőségellenőrző tanfolyam). Mint hatgyermekes édesanya, ezernyi gondtól és fáradtságtól terhelve dolgoztál, és vergődve tanultál. Ugye, mennyire meglepődtél, hogy a legjobb bizonyítványt te kaptad. Akkor nem gondoltál Rám, pedig már akkor is az Én kezem volt a dolgokban. Amikor a hatalmas, négyorsós automata gépeken dolgozó munkásoktól átvetted a sok anyagot, melyet a gép percek alatt termelt, mennyire kellett figyelned, hogy ne legyen selejt. A gépek között állandóan figyelő gépmester ügyelt, hogy a gépek jól működjenek, mert ellenkező esetben leállította, mivel még a század-milliméteres eltérést sem engedte meg. Emlékezetedbe idézem ezeket, hogy lásd, nem a tudásoddal, hanem a lelkiismeretes szorgalmaddal tudtál boldogulni. Én melletted vagyok. Mint gépmester ott sétálok, járok közeledben, nehogy selejt álljon elő. Még a század-milliméteres eltérés sem lehetséges. Mondtam már neked, hajszál se férhessen közénk."
Azután egy másik munkahelyemre vezette gondolataimat:
"Amikor a brinelezőben (keménységmérés) ellenőriztél, mily nagy körültekintéssel kellett végezned munkádat. Amelyik anyag keményebb volt a megengedettnél, azt külön kellett raknod. Visszavitték az öntödébe, és újra beolvasztották. Kislányom, én is hányszor újraolvasztom a kemény lelkeket szeretetem kohójában. Nem akarom, hogy selejt legyen belőlük. Leányom, viseld el, hogy téged is annyiszor átolvasztlak szeretetem Lángjával. Végzem ezt azért, hogy Szívem követelményeinek megfelelj, mert a további megmunkálást csak ezzel tehetem lehetővé."
Egy alkalommal az Úr Jézus így szólt:
"Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot ad és üdítő gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz. Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek. Akarod-e, hogy olajos magvaid mind teltebbek legyenek? Fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. Akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt is csak a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva, Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid által kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull azokra a lelkekre is, kiknek nincsen még mécsesük. Ők csodálkozva keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat. (Ezek a pogányok, akik még nem birtokolják az igaz hit világító mécsesét. Megjegyzés.)
1962. november 17.
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy az őrangyalom szólt:
"Nagy csodálkozással néznek rád az angyalok és a szentek."
Arra kért, hogy fokozzam magamban minden erőmmel a mélységes hódolatot és imádást Isten szent Fölsége iránt, mert:
"Ezek a nagy kegyelmek szinte példa nélkül keveseknek jutottak osztályrészül."
Figyelmeztető szavai hallatára bűnös nyomorúságom súlya nehezedett rám, hogy mennyire méltatlan vagyok a kegyelmek bőségére, melyet a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi hatása reám áraszt...
Ezen a napon a Szűzanya hosszan beszélgetett velem. Nem tudok mindent leírni, csak azt, ami a reggeli órákban történt. Kimondhatatlan nagy nyomorúságom nyomasztólag hatott lelkemre. Most, hogy a Szűzanya szavait hallottam, az eddiginél is sokkal, nagyobb tisztelettel figyeltem Rá. Éreztem, hogy Ő is rendkívüli dolgokat fog most számomra közölni... A szentmise idején a Szűzanya lelkem tudatába árasztotta, hogy mi is az, amit most érzek, ami annyira könnyűvé tette és oly fenséges állapotba helyezte lelkemet:
"Leánykám, ez a nagy kegyelem a szent tisztaság."
Szavaira nagyon megrendültem. A Szűzanya rövid, csendes várakozás után így folytatta:
"Most teljesen megtisztultál minden olyan folttól, mely a tisztaság elleni vétek nyoma. Ezen túl, ahol megjelensz, sokaknak megadatik, hogy megérezzék lelked különös tisztaságát, melyet Szeretetlángom kegyelmi hatása árasztott rád és árasztani fog mindazokra, kik hinni és bízni fognak Bennem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése