1963. március 5.
Az Úr Jézus szólt:
"Élj nagyon szentül, mert ennyi kegyelem, melyet Tőlem kapsz, mindegyre nagyobb erőt ad!"
"Élj még szentebbül minden erőddel, és érezd, mennyire fokozom benned kegyelmemet!"
1963. március 11.
A Szűzanya szólt:
"Látom, mennyire átadod magad Szeretetlángom kegyelmi hatásának. Anyai Szívem örömére teszed ezt. Már régen beszélgettünk. Ugye nagyon szenvedsz azért, mert félreértenek? Ugye nehéz a sok megpróbáltatás? Ne sajnáld a fáradtságot, csak menj és mondd az illetékeseknek, hogy nem tőled származik az erőszak, Én sürgetlek állandóan. Tudod, mit mondtam: Mégis a te kicsiségeden, tudatlanságodon és alázatosságodon keresztül fog kigyúlni Szeretetlángom."
Utána még hosszan beszélgetett. Újra elmondta azt is, hogy a Sátán milyen feldühödött erővel ront rá azokra, akiknél még csak sejti Szeretetlángja kigyúlását:
"Mi megengedtük, hogy mindenféle kísértéseit végig próbálhatja azokon a lelkeken, akik el akarják indítani a Szeretetlángot, szent ügyemet..."
Majd beszélgetés közben visszatért arra, hogy ezt a kegyelmi időt, melyet most akar elindítani, nem szabad évtizedekig elhúzni:
"Nincs vesztegetni való időnk, csupán annyi idő van meghatározva, hogy Szeretetlángom kigyúlása idejéig a Sátán megkísérthesse a 12 kiváló kiválasztott papi lelket. Juttasd el hozzájuk szavamat, hogy ne féljenek. Én velük leszek, és mint téged, úgy őket is győzelemre segítem a Sátán kísértései felett."
Lelkem ég a vágytól, hogy a Szűzanya óhaja minél előbb teljesüljön. Mostanában igen nehéz napokat élek át. Többször szólt a Szűzanya, hogy menjek el X. atyához, és mondjam meg neki, Ő üzeni, hogy tekintse kötelességének lelkem vezetését. E szavakra ismét a kételyek kezdtek szorongatni. Elmondtam ezt a mellém rendelt Nővérnek. Ő erre azt válaszolta, hogy menjek el..., most már ő sem tart vissza, csak menjek...
1963. március 23.
Gyónni mentem X. atyához... Vétkeim felsorolása után elmondtam az Úr Jézus és a Szent Szűz "üzenet"-ét. Ő erre azt válaszolta, hogy kitart előbbi állásfoglalása mellett, és nem vállalja el lelkem vezetését. Ő nem érez magában annyi erőt, hogy ezt megtegye. Hivatkozott nemrég lezajlott betegségére és a közben kapott nagyothallására, és főleg arra, hogy neki kételyei vannak...
Azt mondta, hogy igen makacs lélek vagyok, kiben semmi hajlékonyság nincs. Csak a magam akaratához ragaszkodom. Én megmondtam, ha a magam akaratából kellett volna idejönnöm, egyetlen lépést sem volna erőm megtenni. Nem közelednék feléje, ha erre égi felszólítást nem kaptam volna. Elmondtam, hogy most is, mielőtt elindultam, a mellém rendelt nővér tanácsát kértem ki. Majd visszatértem azon szavára, mellyel azt mondta, hogy türelmetlen vagyok. Én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez a türelmetlenség nem az én akaraterőmből származik, mert nincs benne semmi személyes érdekem. Ő erre csak egy szóval válaszolt: "Szép!"
Megkértem, ha már ő nem akarja elvállalni lelkem vezetését, legyen olyan jó és küldjön valakihez... Azt ő is belátta, hogy valóban szükségem volna állandó lelkivezetésre, de ő nem segít hozzá. Azt mondta: "Majd lesz valahogy!" Ajánlotta, hogy olvassam Kis Szent Teréz életét és Kempis Tamás: "Krisztus követésé"-t, mely színtiszta evangélium.
Erre azt válaszoltam: Szívesen elfogadom tanácsát, de én nehezen olvasok, nemcsak iskolázatlanságom miatt, hanem azért is, mert ha egy mondatot elolvasok, és az megragadja a lelkemet, elkezdek arról elmélkedni. Egyébként már hónapok óta egyetlen mondat az elmélkedésem anyaga: ,,És az Ige Testté lett!" Ezen, mint ki nem meríthető témán, újra és újra elmélkedem.
Majd azt mondta: "Leányom, és most nagyon megáldalak téged!"
Erre az áldásra lelkemben megnyugodva távoztam...
Aztán megleptek újra a kételyek. Hiszen az atya nem is hisz nekem, és amit neki mondtam, szintén kételyt támasztott a lelkében. Arra gondoltam, most ő is át fogja szenvedni a sok kételyt, melyet én oly hosszú idő óta elszenvedek. Milyen megalázó volt ez az elutasítás! ... De most már jól van ez így. Legyen meg Isten szent akarata. Ha az Úr Jézus ezt a megaláztatást szánta nekem, örömmel veszem szent kezéből. Ma, amikor Hozzá mentem, hosszas hallgatás után arra kért az Úr Jézus:
"Kislányom, megkérlek benneteket, vigyázzatok, a megszentelő kegyelem állapotát el ne veszítsétek! Lelketek szépsége az, mellyel gyönyörködtetni tudtok, és ha ezt a megszentelő kegyelmet elvesztettétek, ne késlekedjetek azt visszaszerezni. Ó, ha tudnátok, mekkora szeretettel szenvedtem értetek, hogy bűneitek bocsánatát elnyerjem mennyei Atyámtól! Téged pedig arra kérlek, segíts Nekem, hogy sok lélek szerezze vissza a keresztségben kapott szép kegyelem-ruháját." (És hangja esdekelt felém.)
1963. március 24.
Még az előző napi, a szentgyónás keretében történt nagy megaláztatás és rideg visszautasítás zavart állandóan.
"Erzsébet!"
Lelkem megremegett. A megszólítás különös volt nekem.
"Hiszel-e Bennem, Bennünk? Hiszed-e, hogy Én és Édesanyánk igazoltunk téged az Ő pap-fiánál? Mondd, hiszed-e?"
Lelkemben a választ azonnal megadtam: Imádott Jézusom, Te tudod legjobban, milyen az én hitem.
"Bízol-e abban, hogy a rendeltetésnek - melyre kiválasztottunk - helyt tudsz állni? Megkérdezlek újra, vállalod-e a sok megaláztatást és szenvedést, mely szent ügyünk érvényre jutásával jár? Tudod-e, hogy azok a szenvedések, melyeket eddig kaptál, csak előkészítőül szolgáltak ahhoz a célhoz, melyet el kell érned? Eszköz vagy a kezünkben. Akarsz-e továbbra is eszköz maradni? Fel akarsz-e jönni Velem a Kálvária hegyére, a Golgotára? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed. Az Ő Szívének Szeretetlángja, melyet általad kíván kigyújtani a Földön, teljes önátadást kíván tőled. Ne adj most azonnal választ erre. Vonulj magadba, és készülj fel a nagy üggyel kapcsolatos válaszra!"
Otthon a délelőtt folyamán is folytatta a beszélgetést:
"Látom, mennyire megrendített az, hogy nem hittek őszinte szavaidnak, melyek pedig Tőlem valók. Figyelem azt, hogy az első nagy szenvedést, mint a szenvedések kezdetének főpróbáját, mennyire fogadod erős lélekkel. Ez a világra szóló kegyelmi idő, e szent ügy, melyet általad akarunk elkezdeni, nem indulhat el agyaglábakon. Kemény, edzett, acélos lélekkel lehet csak elindítani."
S közben, míg ezeket mondta, kegyelmeinek hatalmas áradata tört be a lelkembe. Az Úr Jézus megkérdezte, értem-e ezt? Ő felvilágosító szavaiban a Szentlélek Úristen, az Erősség Lelkének csodálatos kegyelmét árasztotta rám, s a Szentlélek Isten csodálatos fényessége megvilágította elmémet. A hit és bizalom csodálatos erejű kegyelmét adta most nekem - mondta az Úr Jézus. Mert e kettő nélkül semmi erény nem gyökeresedik meg bensőmben, sem mások lelkében. Ez az alappillére annak a nagy, szent ügynek, melyet csakis így lehet megindítani.
"Elmélkedd át szavaim fontosságát! Ami most veled történt, az a hit legelső mozdulata volt lelkedben... Látom, azon akadtál meg, hogy a szentéletű személy oly messzemenő visszautasítást tanúsított. E miatt ne aggódj! Én vezetlek téged, és ha aggódsz, azt kell hinnem, hogy nem vagy Velem megelégedve."
E szavak hallatára lelkemben összeroskadtam. Imádott Jézusom, mit teszel velem? Hogyan alázkodjam meg Előtted? Mennyire bánom, hogy megbántottalak...
A lelki magányban az Úr Jézus valósággal megbeszélést tartott. Arra kért, hogy ezt, amit most leíratott velem, sürgősen vigyem el a Püspök atyához. (1963. március 27-én volt ez, el is vittem.)
Közben sokat beszélt velem a kegyelmi időről és a Szeretet lelkéről, mely szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja erejével a Földet, s ez a nagy csoda, melyre felfigyel az emberiség. Ez mind a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása...
Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és megújul a Föld színe, mert: "...ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett." A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűz közbenjáró hatalma által történik.
A Püspök atya ebben az időszakban a hozzánk közeleső faluban bérmált. Én átutaztam oda, és megkértem a titkárát (H.), lenne szíves a Püspök atyát megkérdezni, volna-e alkalom arra, hogy beszélgessek vele? Míg a válaszra vártam, nagy szorongás vett erőt rajtam. Alig tudtam elhinni, hogy a Püspök atya egyáltalán szóba áll velem. S közben kértem a Szűzanyát, ha ez annyira sürgős, indítsa erre a Püspök atyát. Az ünnepi ebéd befejeztével néhány szót váltott velem a Püspök atya, mielőtt az autóba szállt. Legnagyobb meglepetésemre ő azt válaszolta, hogy szerdán délelőtt tíz órakor menjek le hozzá Fehérvárra, ott fogad a püspöki palotában. Azt sem tudtam, hová legyek a meglepetéstől. Ez az intézkedés igazán gyors volt, egyben bizonyíték arra is, hogy a Szűzanyának sürgős az ügye, s ezt Ő intézte el ily gyorsan.
Szerdán délelőtt várt a Püspök atya. A beszélgetés egy órán át tartott, csak mi ketten voltunk. Én átadtam az előre leírt írást, és megmondtam, hogy ez az Úr Jézus és a Szűzanya közlése. Közben eszembe jutott, hogy amikor először ott jártam, milyen nagy előkészülettel indultam el. S nem is egyedül, hanem a mellém rendelt nővérrel. Amint a vonaton ültünk, az Úr Jézus akkor is beszélgetett velem, és többek között azt mondta:
"Lesz idő, mikor elhagyatva, egymagadban fogsz eljárni a szent ügyben."
Ezt a vonaton azonnal meg is mondtam a mellém rendelt nővérnek. Most utólag ez be is igazolódott.
Az Úr Jézus szólt:
"Élj nagyon szentül, mert ennyi kegyelem, melyet Tőlem kapsz, mindegyre nagyobb erőt ad!"
"Élj még szentebbül minden erőddel, és érezd, mennyire fokozom benned kegyelmemet!"
1963. március 11.
A Szűzanya szólt:
"Látom, mennyire átadod magad Szeretetlángom kegyelmi hatásának. Anyai Szívem örömére teszed ezt. Már régen beszélgettünk. Ugye nagyon szenvedsz azért, mert félreértenek? Ugye nehéz a sok megpróbáltatás? Ne sajnáld a fáradtságot, csak menj és mondd az illetékeseknek, hogy nem tőled származik az erőszak, Én sürgetlek állandóan. Tudod, mit mondtam: Mégis a te kicsiségeden, tudatlanságodon és alázatosságodon keresztül fog kigyúlni Szeretetlángom."
Utána még hosszan beszélgetett. Újra elmondta azt is, hogy a Sátán milyen feldühödött erővel ront rá azokra, akiknél még csak sejti Szeretetlángja kigyúlását:
"Mi megengedtük, hogy mindenféle kísértéseit végig próbálhatja azokon a lelkeken, akik el akarják indítani a Szeretetlángot, szent ügyemet..."
Majd beszélgetés közben visszatért arra, hogy ezt a kegyelmi időt, melyet most akar elindítani, nem szabad évtizedekig elhúzni:
"Nincs vesztegetni való időnk, csupán annyi idő van meghatározva, hogy Szeretetlángom kigyúlása idejéig a Sátán megkísérthesse a 12 kiváló kiválasztott papi lelket. Juttasd el hozzájuk szavamat, hogy ne féljenek. Én velük leszek, és mint téged, úgy őket is győzelemre segítem a Sátán kísértései felett."
Lelkem ég a vágytól, hogy a Szűzanya óhaja minél előbb teljesüljön. Mostanában igen nehéz napokat élek át. Többször szólt a Szűzanya, hogy menjek el X. atyához, és mondjam meg neki, Ő üzeni, hogy tekintse kötelességének lelkem vezetését. E szavakra ismét a kételyek kezdtek szorongatni. Elmondtam ezt a mellém rendelt Nővérnek. Ő erre azt válaszolta, hogy menjek el..., most már ő sem tart vissza, csak menjek...
1963. március 23.
Gyónni mentem X. atyához... Vétkeim felsorolása után elmondtam az Úr Jézus és a Szent Szűz "üzenet"-ét. Ő erre azt válaszolta, hogy kitart előbbi állásfoglalása mellett, és nem vállalja el lelkem vezetését. Ő nem érez magában annyi erőt, hogy ezt megtegye. Hivatkozott nemrég lezajlott betegségére és a közben kapott nagyothallására, és főleg arra, hogy neki kételyei vannak...
Azt mondta, hogy igen makacs lélek vagyok, kiben semmi hajlékonyság nincs. Csak a magam akaratához ragaszkodom. Én megmondtam, ha a magam akaratából kellett volna idejönnöm, egyetlen lépést sem volna erőm megtenni. Nem közelednék feléje, ha erre égi felszólítást nem kaptam volna. Elmondtam, hogy most is, mielőtt elindultam, a mellém rendelt nővér tanácsát kértem ki. Majd visszatértem azon szavára, mellyel azt mondta, hogy türelmetlen vagyok. Én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez a türelmetlenség nem az én akaraterőmből származik, mert nincs benne semmi személyes érdekem. Ő erre csak egy szóval válaszolt: "Szép!"
Megkértem, ha már ő nem akarja elvállalni lelkem vezetését, legyen olyan jó és küldjön valakihez... Azt ő is belátta, hogy valóban szükségem volna állandó lelkivezetésre, de ő nem segít hozzá. Azt mondta: "Majd lesz valahogy!" Ajánlotta, hogy olvassam Kis Szent Teréz életét és Kempis Tamás: "Krisztus követésé"-t, mely színtiszta evangélium.
Erre azt válaszoltam: Szívesen elfogadom tanácsát, de én nehezen olvasok, nemcsak iskolázatlanságom miatt, hanem azért is, mert ha egy mondatot elolvasok, és az megragadja a lelkemet, elkezdek arról elmélkedni. Egyébként már hónapok óta egyetlen mondat az elmélkedésem anyaga: ,,És az Ige Testté lett!" Ezen, mint ki nem meríthető témán, újra és újra elmélkedem.
Majd azt mondta: "Leányom, és most nagyon megáldalak téged!"
Erre az áldásra lelkemben megnyugodva távoztam...
Aztán megleptek újra a kételyek. Hiszen az atya nem is hisz nekem, és amit neki mondtam, szintén kételyt támasztott a lelkében. Arra gondoltam, most ő is át fogja szenvedni a sok kételyt, melyet én oly hosszú idő óta elszenvedek. Milyen megalázó volt ez az elutasítás! ... De most már jól van ez így. Legyen meg Isten szent akarata. Ha az Úr Jézus ezt a megaláztatást szánta nekem, örömmel veszem szent kezéből. Ma, amikor Hozzá mentem, hosszas hallgatás után arra kért az Úr Jézus:
"Kislányom, megkérlek benneteket, vigyázzatok, a megszentelő kegyelem állapotát el ne veszítsétek! Lelketek szépsége az, mellyel gyönyörködtetni tudtok, és ha ezt a megszentelő kegyelmet elvesztettétek, ne késlekedjetek azt visszaszerezni. Ó, ha tudnátok, mekkora szeretettel szenvedtem értetek, hogy bűneitek bocsánatát elnyerjem mennyei Atyámtól! Téged pedig arra kérlek, segíts Nekem, hogy sok lélek szerezze vissza a keresztségben kapott szép kegyelem-ruháját." (És hangja esdekelt felém.)
1963. március 24.
Még az előző napi, a szentgyónás keretében történt nagy megaláztatás és rideg visszautasítás zavart állandóan.
"Erzsébet!"
Lelkem megremegett. A megszólítás különös volt nekem.
"Hiszel-e Bennem, Bennünk? Hiszed-e, hogy Én és Édesanyánk igazoltunk téged az Ő pap-fiánál? Mondd, hiszed-e?"
Lelkemben a választ azonnal megadtam: Imádott Jézusom, Te tudod legjobban, milyen az én hitem.
"Bízol-e abban, hogy a rendeltetésnek - melyre kiválasztottunk - helyt tudsz állni? Megkérdezlek újra, vállalod-e a sok megaláztatást és szenvedést, mely szent ügyünk érvényre jutásával jár? Tudod-e, hogy azok a szenvedések, melyeket eddig kaptál, csak előkészítőül szolgáltak ahhoz a célhoz, melyet el kell érned? Eszköz vagy a kezünkben. Akarsz-e továbbra is eszköz maradni? Fel akarsz-e jönni Velem a Kálvária hegyére, a Golgotára? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed. Az Ő Szívének Szeretetlángja, melyet általad kíván kigyújtani a Földön, teljes önátadást kíván tőled. Ne adj most azonnal választ erre. Vonulj magadba, és készülj fel a nagy üggyel kapcsolatos válaszra!"
Otthon a délelőtt folyamán is folytatta a beszélgetést:
"Látom, mennyire megrendített az, hogy nem hittek őszinte szavaidnak, melyek pedig Tőlem valók. Figyelem azt, hogy az első nagy szenvedést, mint a szenvedések kezdetének főpróbáját, mennyire fogadod erős lélekkel. Ez a világra szóló kegyelmi idő, e szent ügy, melyet általad akarunk elkezdeni, nem indulhat el agyaglábakon. Kemény, edzett, acélos lélekkel lehet csak elindítani."
S közben, míg ezeket mondta, kegyelmeinek hatalmas áradata tört be a lelkembe. Az Úr Jézus megkérdezte, értem-e ezt? Ő felvilágosító szavaiban a Szentlélek Úristen, az Erősség Lelkének csodálatos kegyelmét árasztotta rám, s a Szentlélek Isten csodálatos fényessége megvilágította elmémet. A hit és bizalom csodálatos erejű kegyelmét adta most nekem - mondta az Úr Jézus. Mert e kettő nélkül semmi erény nem gyökeresedik meg bensőmben, sem mások lelkében. Ez az alappillére annak a nagy, szent ügynek, melyet csakis így lehet megindítani.
"Elmélkedd át szavaim fontosságát! Ami most veled történt, az a hit legelső mozdulata volt lelkedben... Látom, azon akadtál meg, hogy a szentéletű személy oly messzemenő visszautasítást tanúsított. E miatt ne aggódj! Én vezetlek téged, és ha aggódsz, azt kell hinnem, hogy nem vagy Velem megelégedve."
E szavak hallatára lelkemben összeroskadtam. Imádott Jézusom, mit teszel velem? Hogyan alázkodjam meg Előtted? Mennyire bánom, hogy megbántottalak...
A lelki magányban az Úr Jézus valósággal megbeszélést tartott. Arra kért, hogy ezt, amit most leíratott velem, sürgősen vigyem el a Püspök atyához. (1963. március 27-én volt ez, el is vittem.)
Közben sokat beszélt velem a kegyelmi időről és a Szeretet lelkéről, mely szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja erejével a Földet, s ez a nagy csoda, melyre felfigyel az emberiség. Ez mind a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása...
Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és megújul a Föld színe, mert: "...ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett." A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűz közbenjáró hatalma által történik.
A Püspök atya ebben az időszakban a hozzánk közeleső faluban bérmált. Én átutaztam oda, és megkértem a titkárát (H.), lenne szíves a Püspök atyát megkérdezni, volna-e alkalom arra, hogy beszélgessek vele? Míg a válaszra vártam, nagy szorongás vett erőt rajtam. Alig tudtam elhinni, hogy a Püspök atya egyáltalán szóba áll velem. S közben kértem a Szűzanyát, ha ez annyira sürgős, indítsa erre a Püspök atyát. Az ünnepi ebéd befejeztével néhány szót váltott velem a Püspök atya, mielőtt az autóba szállt. Legnagyobb meglepetésemre ő azt válaszolta, hogy szerdán délelőtt tíz órakor menjek le hozzá Fehérvárra, ott fogad a püspöki palotában. Azt sem tudtam, hová legyek a meglepetéstől. Ez az intézkedés igazán gyors volt, egyben bizonyíték arra is, hogy a Szűzanyának sürgős az ügye, s ezt Ő intézte el ily gyorsan.
Szerdán délelőtt várt a Püspök atya. A beszélgetés egy órán át tartott, csak mi ketten voltunk. Én átadtam az előre leírt írást, és megmondtam, hogy ez az Úr Jézus és a Szűzanya közlése. Közben eszembe jutott, hogy amikor először ott jártam, milyen nagy előkészülettel indultam el. S nem is egyedül, hanem a mellém rendelt nővérrel. Amint a vonaton ültünk, az Úr Jézus akkor is beszélgetett velem, és többek között azt mondta:
"Lesz idő, mikor elhagyatva, egymagadban fogsz eljárni a szent ügyben."
Ezt a vonaton azonnal meg is mondtam a mellém rendelt nővérnek. Most utólag ez be is igazolódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése