1964. július 17.
Egyik kismenyem megkért, hogy hozzam el a gyógyszert a beteg kis unokámnak. A gyógyszerre több mint egy órát kellett várnom... Várakozásom közben egy újságcikk ragadta meg a figyelmemet... Alig olvastam belőle pár sort, az Úr Jézus szelíd kéréssel fordult hozzám:
"Kis napraforgóm, segíts inkább a szenvedő lelkek kiszabadításán! Én állandóan megosztom veled örök gondolataimat. Látod, ez a kis idő milyen hasznos?! A kis újságcikk mellőzése által a szenvedő lelkeket segíted szent Színem elé. Ez a megváltó munkámban való részvétel csodálatosan érdemszerző... Látod, mennyire leegyszerűsítem mindazt, amit tőletek kérek. Megközelíthetővé teszem mindenki számára az Én örök gondolataim keresztülvitelét. -Írd csak le! Leírt szavaimat, melyeket általad közlök, sok-sok lélek fogja megszívlelni."
1964. július 21.
Az oltáron a virágvázák feltöltése közben:
"Látod, ahogy a virágra mindennap töltesz friss vizet, úgy kellene a lelkeknek is mindennap töltekezniük isteni szeretetemmel, mely üdén tartaná lelketeket és képessé tenne az áldozatra."
1964. július 26.
A szentmiséről hazamenet az Úr Jézus kedvesen szólt:
"Kis leánytestvérkém!... Fogadd Tőlem szeretetem rendkívüli megnyilvánulását, melyet állandó bűnbánatod által nyersz el. Ez az út a legrövidebb, mely által Hozzám jutsz, azért repülsz nyílegyenesen Felém. Ez tart meg röptödben, ez az alázatos, szünet nélküli bűnbánat... Elfelejtek mindent. Bűnbánatod által magadhoz ragadsz, mint a mágnes. S magához ragad minden lélek, ki ezt megteszi. Ó, kérve kérlek, ragadjatok magatokhoz! Ez a legtökéletesebb eszköz kezetekben, mely által egészen leköteleztek, és bármit is megadok számotokra. Ilyenkor kegyelmeimet kiapadhatatlanul pazarolom reátok."
1964. július 27.
A szentély márványát fényesítettem. Az Úr Jézus bíztató szavakkal szólt:
"Jól van, kis napraforgóm, áldozataiddal fényesítsd a lelkeket is, kikben elhomályosult kegyelmeim fényessége."
Amikor hazaindultam, így beszélgetett:
"Érezd, hogy most itt kettesben vagyunk. Tudod-e, hogy kis szobád az Én szentélyem? Szívesen időzöm nálad, mert ahogy Én otthont adtam neked házamban, úgy te is otthont nyújtasz Nekem. Mi az, ami Engem hozzád fűz? A te mérhetetlen bűnbánatod. Igen, ez mámorossá tesz Engem. Hallgasd meg elismerő szavaimat, te kicsinyke, szegény kis lélek, mire vagy te képes! A fenséges és hatalmas Istent teszed mámorossá! Fogjátok fel ezt a nagy csodát, hogy ti a bűneitek bánata által boldoggá tehettek."
Egyik kismenyem megkért, hogy hozzam el a gyógyszert a beteg kis unokámnak. A gyógyszerre több mint egy órát kellett várnom... Várakozásom közben egy újságcikk ragadta meg a figyelmemet... Alig olvastam belőle pár sort, az Úr Jézus szelíd kéréssel fordult hozzám:
"Kis napraforgóm, segíts inkább a szenvedő lelkek kiszabadításán! Én állandóan megosztom veled örök gondolataimat. Látod, ez a kis idő milyen hasznos?! A kis újságcikk mellőzése által a szenvedő lelkeket segíted szent Színem elé. Ez a megváltó munkámban való részvétel csodálatosan érdemszerző... Látod, mennyire leegyszerűsítem mindazt, amit tőletek kérek. Megközelíthetővé teszem mindenki számára az Én örök gondolataim keresztülvitelét. -Írd csak le! Leírt szavaimat, melyeket általad közlök, sok-sok lélek fogja megszívlelni."
1964. július 21.
Az oltáron a virágvázák feltöltése közben:
"Látod, ahogy a virágra mindennap töltesz friss vizet, úgy kellene a lelkeknek is mindennap töltekezniük isteni szeretetemmel, mely üdén tartaná lelketeket és képessé tenne az áldozatra."
1964. július 26.
A szentmiséről hazamenet az Úr Jézus kedvesen szólt:
"Kis leánytestvérkém!... Fogadd Tőlem szeretetem rendkívüli megnyilvánulását, melyet állandó bűnbánatod által nyersz el. Ez az út a legrövidebb, mely által Hozzám jutsz, azért repülsz nyílegyenesen Felém. Ez tart meg röptödben, ez az alázatos, szünet nélküli bűnbánat... Elfelejtek mindent. Bűnbánatod által magadhoz ragadsz, mint a mágnes. S magához ragad minden lélek, ki ezt megteszi. Ó, kérve kérlek, ragadjatok magatokhoz! Ez a legtökéletesebb eszköz kezetekben, mely által egészen leköteleztek, és bármit is megadok számotokra. Ilyenkor kegyelmeimet kiapadhatatlanul pazarolom reátok."
1964. július 27.
A szentély márványát fényesítettem. Az Úr Jézus bíztató szavakkal szólt:
"Jól van, kis napraforgóm, áldozataiddal fényesítsd a lelkeket is, kikben elhomályosult kegyelmeim fényessége."
Amikor hazaindultam, így beszélgetett:
"Érezd, hogy most itt kettesben vagyunk. Tudod-e, hogy kis szobád az Én szentélyem? Szívesen időzöm nálad, mert ahogy Én otthont adtam neked házamban, úgy te is otthont nyújtasz Nekem. Mi az, ami Engem hozzád fűz? A te mérhetetlen bűnbánatod. Igen, ez mámorossá tesz Engem. Hallgasd meg elismerő szavaimat, te kicsinyke, szegény kis lélek, mire vagy te képes! A fenséges és hatalmas Istent teszed mámorossá! Fogjátok fel ezt a nagy csodát, hogy ti a bűneitek bánata által boldoggá tehettek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése