1963. szeptember 1. - hétfő
Ez a nap a szenvedő papi lelkekért felajánlott böjt. Ahogyan az Üdvözítő kérte tőlem, kenyéren és vízen való böjtöléssel egy szenvedő papi lelket szabadítok ki a tisztítótűzből. A böjt némileg elgyengít, mivel a házimunkámat is a megszokott módon végzem, gyermekeimnek segítek. Munkám végeztével estefelé az Úr Jézushoz mentem. A Benne való elmerülést egy váratlan kellemetlenség zavarta meg. El kellett köszönnöm az Úr Jézustól. Amint hazafelé mentem, így szólt:
"Várlak otthon, mire hazajössz, ott leszek kis szobácskánkban." Igen meghatódtam ezen, s az Ő jelenlétében elfogyasztottam szerény kis vacsorámat, mely csak kenyér volt. Az Úr Jézus ott volt velem, nem láttam, de jelenlétének érzetével bizonyította ezt. A nagy fáradtságom miatt nem tudtam soká fennmaradni, hogy térden állva imádjam Őt. Az Úr Jézus végtelen jósággal és figyelmességgel így szólt:
"Pihenj csak le! Én még egy kissé időzöm nálad. Érezd az Én áldott jelenlétemet és Szívem bánatát, melyet megosztok veled. A mi szívünk együtt dobbanjon!"
Könnyeim megeredtek, a bűneim fölötti bánatot fokozta nagyon. Ki ne könnyezne ennyi jóságra és figyelmességre?
Az áhítatos csendben Ő állt mellettem, és utána elköszönt:
"Pihenj békében! Én megyek szíveket keresni!"
Amint éreztem szent jelenlétének távolodását, utána szóltam zokogó hangon: Hová mégy, imádott Jézusom? Ő bánattal teli hangon válaszolt:
"Csak megyek. Először is a Nekem szentelt lelkeket keresem fel, felkínálom nekik újra és újra kegyelmeimet."
1963. szeptember 2.
Ebéd közben kezembe került a "Vigilia" c. folyóirat. Olvasni kezdtem egy cikket, s az Úr Jézus csendesen megszólalt:
"Tedd el! Elfelejtetted, amire kértelek, hogy mondj le minden szórakoztató olvasmányról? A te életed ez elvonultság, az imádság és áldozat legyen. Avagy nem akarsz igaz kármelita lenni? Ez nagyon fájna Nekem. Nehéz a lemondás? Ne félj, meghálálom neked!"
Szomorúan bántam, amit tettem, és utána gyorsan munkához láttam, miközben imádtam Őt. Amint kimentem a kertbe, a ruhákat teregetni, Ő így szólt:
"Várlak kis szobánkban. Jöjj be egy kicsit Hozzám!"
Amint a kis szobába léptem, abban a pillanatban szent áhítattal töltött el az Ő jelenléte. Rövid imádás után ismét munkához láttam. Az Úr Jézus arra kért:
"Igyekezz és gyere, visszavárlak!"
Visszasiettem és leborultam. Ő elárasztotta lelkemet isteni jelenlétével, és arra kért:
"Csak Engem szeress, csak Nekem szolgálj még jobban! Ugye, ismert szavak ezek előtted? Tudod, mindig azt kérem tőled, amire Szívem legjobban vágyik."
1963. szeptember 12.
Szentgyónásom után nagy kínokkal árasztott el az Úr Jézus, és ezek a szenvedések változtak. Hol azért kellett szenvednem, mert a kételyek szorongattak, hol pedig a Szűzanya kérésére a haldoklók kínlódását és a Sátánnal való küzdelmét kellett elszenvednem. A Szűzanya újra így szólt:
"Látod, kislányom, ha Szívem Szeretetlángja kigyúl a földön, ennek kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra is. A Sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítségével a haldoklók kegyetlen küzdelme a Sátánnal megszűnik, és Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegáltalkodottabb bűnös is megtér."
S míg ezeket mondta, szenvedéseim annyira fokozódtak, hogy a fájdalomtól majd összeestem.
Megjegyzés:
"Ha a Szentírás (Mt. 12,31) a Szentlélek elleni bűnökről azt mondja, hogy sem a földön, sem a másvilágon nem bocsáttatnak meg, akkor ennek oka nem a bűnbocsátó hatalom hiányában, hanem a bűnös bűnbánatának hiányában keresendő. Nem a bűn nagysága az, mely a bűnt meg nem bocsáthatóvá teszi, hanem a bűnös megrögzöttsége, bánatának hiánya." (Univ. Prof. Dr. J. Pritz: Dogmatik -Skriptum)
Prof. Dr. Schütz Antal ugyanúgy fejti ki a Szentírás eme idézetét, s egy lépéssel tovább megy: "Az Üdvözítő itt nem azt mondja, hogy a Szentlélek elleni bűnök egyáltalán nem bocsáthatók meg, hanem hogy nehezen nyernek bocsánatot, nehezebben, mint bármely más bűn. Márpedig nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom velük szemben kevésbé hatékony, hanem mert mivoltuknál fogva akadékot vetnek a bűnbánó lelkületnek. A Szentlélek elleni bűn ugyanis a megismert hitigazság elleni tusakodás, amelynek nyomában jár a penitenciátlanság. Az ilyen bűnök az Üdvözítő szavai értelmében nagyon nehezen kapnak bocsánatot, nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom rájuk nem terjeszkedik ki, hanem azért, mert a bűnbocsátás tényleges elnyerésének alanyi feltételeit hiúsítják meg..." -(Dogmatika, 11. 561)
Szent Jánost idézve (1Jn. 5,16) pedig ezt fűzi hozzá: "Lelkiállapotuk miatt az ilyen bűnösöknél kevés remény van megtérésükre... Egyébként nem tilalmazza (=Szt. János), hogy az ilyenekért imádkozzanak a hívők, csak nem buzdítja rá, minthogy meglehetősen kilátástalannak tartja." (U.o.) Ha már most, adott esetben, egy bűneiben megátalkodott bűnössel szemben Isten kénytelen érvényre juttatni igazságosságát, akkor bölcsessége és mindenhatósága megtalálja az utat és módot, hogyan és mikor vessen véget az ilyen ember hiú és vakmerő terveinek. A halál óráját minden körülményével ugyanis senki sem tervezheti ki magának, és: "Isten nem hagy magával csúfot űzni!" De ettől eltekintve, fenti kifejtés alapján nem állítható a Szentírásról (Mt. 12,31), hogy a meg rögző" bűnösök megtérésének lehetőségét tagadná. Ez reménykeltő megállapítás, mely a Szentírás analóg összehasonlítására épült (Mal. 1,2,3; Oz. 4-14; Jer. 3,12-14, 3.22; Róm. 9), mint pl, Oz. 14,5: "Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom!")
Egyébként ki meri magának fenntartani a jogot, hogy valamely bűnösön a megrögzöttség fokát megállapítsa? Ez az ítélet csak Istennek jár ki! Azért helyénvaló az ima és áldozat a megrögzött bűnösökért is, sőt őértük még inkább, mert a "legjobban rászorulnak Isten irgalmára." (Fatimai-ima) Mindezek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a Szűzanyának a megátalkodott bűnösök érdekében adott ígérete nem ellenkezhet a Szentírással. Ha egy bűnös a maga erejéből nem képes bánatot indítani, akkor csak rendkívüli segítő kegyelemmel érheti el ezt. Ilyen -emberileg szólva - reménytelen esetekben a mi hatalmas Szószólónk: az Irgalmasság Anyja még mindig bánatra indíthatja a haldoklót. De ezt a kegyelmet hittel és bizalommal kell kérnünk és az Általa nyújtott "eszközök"-et igénybe vennünk. A csodásérem által történt rendkívüli megtérések, pl. nem beszédes bizonyítékai-e a Szűzanyának a lelkek feletti nagy hatalmának? A zöld skapulárét pedig a Szűzanya kifejezetten a megátalkodott bűnösök megtérése érdekében adta nekünk, s mennyi feltűnő megtérés történt általa! Napjainkban a Szűzanya "új eszköz"-t ad a kezünkbe. Mivel a Sátán vak gyűlölete tetőfokát érte el, s ezt a testben-lélekben legyöngült haldoklókon tombolja ki előszeretettel, azért a Szűzanya is hatványozott fokban árasztja rájuk anyai Szívének irgalmát. Áldozatos virrasztó imánk hatására a Szent Szűz ráirányítja a haldoklóra Szeretetlángja fényét, mely a Sátánt megvakítja. A Sátán szorongattatásaitól megszabadultan, a haldokló új erőre kap, s most már szabadon dönthet végső sorsát illetően.
Az ilyen nagy kegyelmeket azonban ki kell esdenünk. Nem hiába kéri tőlünk a Szűzanya a haldoklók megmentése érdekében áldozatkészségünk legmeggyőzőbb jelét: az éjjeli virrasztást, mert az emberi természetnek ez a tapasztalat szerint nehezebbre esik, mint a kenyéren és vízen való böjtölés. - S nem ok nélkül beszél XII. Piusz pápa "megrendítő titok"-ról, hogy oly sok lélek megmentését a jó Isten a mi imánktól és áldozatunktól teszi függővé. (Mystici corporis kezdetű enciklika)
A Szent Szűz felhívását nem szívlelhetjük meg eléggé. Tudatos-e bennünk az oly sok lélek örök elvesztése feletti nagy felelősségünk? Enyhítsük a Szűzanyának a lelkek elvesztése feletti fájdalmát, csillapítsuk így az Úrnak a lelkek utáni szomját! - A Kiadó.
1963. szeptember 14.
Munkám közben a Szűzanya sürgetett, hogy menjek el és sürgessem szent ügyét. Én annyira zavarban voltam emiatt, és eddig még soha nem érzett ellenállás kezdett gyötörni. Vajon a Szent Szűz hangja-e? Nem az én képzelgésemnek estem-e áldozatául? Ez azért merült fel bennem, mert a két nap előtt történt szentgyónásom után, amikor a lelkiatyámnak átadtam a Szent Szűz újabb kérését, mely szintén sürgető volt, ő azt válaszolta, hogy ne menjek a Püspök atyához, ő majd vállalja a Szent Szűz előtt a felelősséget. Ha a Szűzanyának sürgős, akkor intézkedjék Ő. Továbbá: Várjam meg, ha a Püspök atya a városba jön, akkor szóljak neki. Erre azt válaszoltam lelkiatyámnak: Igen, teljesen alávetem magam mindannak, amit mond, és semmit sem teszek az ő parancsa és engedélye nélkül. A Szűzanya közben tovább sürgetett:
"Menj sürgősen!"
Megkérdeztem: Édesanyám, hová, merre menjek? Kihez? Ő határozott választ adott:
"Menj az esperes atyához, és kérdezd meg őt, tudja-e, mikor jön a Püspök atya?"
Mikor e szavakat meghallottam, zavaromban már azt sem tudtam, hová legyek. Ez nem várt utasítás volt. De még mindig nem tudtam magam elhatározásra bírni. Magamban már előre számoltam az előttem lehetetlen következményekkel, hogy a Püspök atya ilyenkor nem szokott jönni, és mit fog szólni az esperes atya, ha elébe állok kérdésemmel. De a sürgetés sokkal erősebb volt, semhogy ellen tudtam volna neki állni. Abbahagytam házimunkámat, és sietve az atyához mentem, hogy ezt megkérdezzem. Ő nem lepődött meg, így válaszolt: "Igen, hétfőre várjuk sírkő-szentelésre, de még pontos választ nem kaptam." Megkértem, jelezze az időt, ha eljön, beszélni szeretnék vele. Utána eléje térdeltem, kértem őt, áldjon meg, még mielőtt távozom. Ő - mikor áldást kérek - mindig meglepődik, én viszont ezt természetesnek tartom.
Mivel az atya nem jelezte az időt, nagy volt a belső megaláztatásom. Nem tudtam, mire jó ez? Habár az indítás, mely után elmentem, igaznak bizonyult, bennem mégis a kételyek szorongása vett erőt. S ha ez mégsem a Szent Szűz indítása volt? Vagy akkor melyik hatalom késztetett erre?
1963. szeptember 16.
A Szűzanya ismét szólt:
"Kislányom, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását minden népre és nemzetre kiterjesztem, nemcsak az Anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, akik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek."
Utólagos naplóbejegyzés: "a meg nem kereszteltekre is!" (Ezeket a Szűzanya 19-én és 22-én is újra mondta.)
1963. szeptember 24.
Majd újra így szólt: "Szeretetlángom, melyet Szívemből reátok óhajtok árasztani mind nagyobb mértékben, kiterjed a tisztítóhelyen szenvedő lelkekre is. Jegyezd fel jól szavaimat, írd, amit mondok s add át az illetékeseknek: Azok a családok, akik csütörtöki vagy pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után (a család egy tagja részéről megtartva -megjegyzés) a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről." (Ha a kegyelem állapotában hunyt el.)
Az Úr Jézus így szólt:
"Tetszel most Nekem. Kérdezed, miért? Csak iparkodj! Mit mondott az őrangyalod? Fokozd magamban az imádást és hódolatot Isten szent fölsége iránt. Látod, elhatározásod által, hogy óránként tartasz lelkiismeret-vizsgálatot, lelked mindjobban hangolódik az Istenben való elmerülésre és imádásra. Hódolatod is nagymértékben fokozódik Isten szent fölsége iránt. Ez az elhatározásod igen nagy összeszedettséget kíván. De a szeretet előtt nincs lehetetlenség. Erre Én elég példát adtam. Erőszakos természeted megmarad, de ebből a rossz természetedből - ha alárendeled magad isteni kezemnek - Én mesterművet alkotok. Csak hagyd Rám magad úgy, mint a megtaposott szőlővessző, mely az átalakulás után borrá lesz, és ebből lesz Szent Vérem. Te is az Én Szent Véremtől ittasulsz meg, de csak akkor, ha előbb átalakulsz, és mint a must, kitisztulsz. Vagy mint a búza, mely őrletés után lesz csak Szent Testemmé átváltoztatva. Te is csak az őrletés után változol át és lesz istenivé nyomorúságos természeted. Ugye érted? Sokat elmélkedtünk erről együtt. Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Bennem marad, és Én őbenne. Akiben Isten van, az istenivé lesz. Kislányom, éld bele magad ebbe a nagy kegyelembe!"
Ez a nap a szenvedő papi lelkekért felajánlott böjt. Ahogyan az Üdvözítő kérte tőlem, kenyéren és vízen való böjtöléssel egy szenvedő papi lelket szabadítok ki a tisztítótűzből. A böjt némileg elgyengít, mivel a házimunkámat is a megszokott módon végzem, gyermekeimnek segítek. Munkám végeztével estefelé az Úr Jézushoz mentem. A Benne való elmerülést egy váratlan kellemetlenség zavarta meg. El kellett köszönnöm az Úr Jézustól. Amint hazafelé mentem, így szólt:
"Várlak otthon, mire hazajössz, ott leszek kis szobácskánkban." Igen meghatódtam ezen, s az Ő jelenlétében elfogyasztottam szerény kis vacsorámat, mely csak kenyér volt. Az Úr Jézus ott volt velem, nem láttam, de jelenlétének érzetével bizonyította ezt. A nagy fáradtságom miatt nem tudtam soká fennmaradni, hogy térden állva imádjam Őt. Az Úr Jézus végtelen jósággal és figyelmességgel így szólt:
"Pihenj csak le! Én még egy kissé időzöm nálad. Érezd az Én áldott jelenlétemet és Szívem bánatát, melyet megosztok veled. A mi szívünk együtt dobbanjon!"
Könnyeim megeredtek, a bűneim fölötti bánatot fokozta nagyon. Ki ne könnyezne ennyi jóságra és figyelmességre?
Az áhítatos csendben Ő állt mellettem, és utána elköszönt:
"Pihenj békében! Én megyek szíveket keresni!"
Amint éreztem szent jelenlétének távolodását, utána szóltam zokogó hangon: Hová mégy, imádott Jézusom? Ő bánattal teli hangon válaszolt:
"Csak megyek. Először is a Nekem szentelt lelkeket keresem fel, felkínálom nekik újra és újra kegyelmeimet."
1963. szeptember 2.
Ebéd közben kezembe került a "Vigilia" c. folyóirat. Olvasni kezdtem egy cikket, s az Úr Jézus csendesen megszólalt:
"Tedd el! Elfelejtetted, amire kértelek, hogy mondj le minden szórakoztató olvasmányról? A te életed ez elvonultság, az imádság és áldozat legyen. Avagy nem akarsz igaz kármelita lenni? Ez nagyon fájna Nekem. Nehéz a lemondás? Ne félj, meghálálom neked!"
Szomorúan bántam, amit tettem, és utána gyorsan munkához láttam, miközben imádtam Őt. Amint kimentem a kertbe, a ruhákat teregetni, Ő így szólt:
"Várlak kis szobánkban. Jöjj be egy kicsit Hozzám!"
Amint a kis szobába léptem, abban a pillanatban szent áhítattal töltött el az Ő jelenléte. Rövid imádás után ismét munkához láttam. Az Úr Jézus arra kért:
"Igyekezz és gyere, visszavárlak!"
Visszasiettem és leborultam. Ő elárasztotta lelkemet isteni jelenlétével, és arra kért:
"Csak Engem szeress, csak Nekem szolgálj még jobban! Ugye, ismert szavak ezek előtted? Tudod, mindig azt kérem tőled, amire Szívem legjobban vágyik."
1963. szeptember 12.
Szentgyónásom után nagy kínokkal árasztott el az Úr Jézus, és ezek a szenvedések változtak. Hol azért kellett szenvednem, mert a kételyek szorongattak, hol pedig a Szűzanya kérésére a haldoklók kínlódását és a Sátánnal való küzdelmét kellett elszenvednem. A Szűzanya újra így szólt:
"Látod, kislányom, ha Szívem Szeretetlángja kigyúl a földön, ennek kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra is. A Sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítségével a haldoklók kegyetlen küzdelme a Sátánnal megszűnik, és Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegáltalkodottabb bűnös is megtér."
S míg ezeket mondta, szenvedéseim annyira fokozódtak, hogy a fájdalomtól majd összeestem.
Megjegyzés:
"Ha a Szentírás (Mt. 12,31) a Szentlélek elleni bűnökről azt mondja, hogy sem a földön, sem a másvilágon nem bocsáttatnak meg, akkor ennek oka nem a bűnbocsátó hatalom hiányában, hanem a bűnös bűnbánatának hiányában keresendő. Nem a bűn nagysága az, mely a bűnt meg nem bocsáthatóvá teszi, hanem a bűnös megrögzöttsége, bánatának hiánya." (Univ. Prof. Dr. J. Pritz: Dogmatik -Skriptum)
Prof. Dr. Schütz Antal ugyanúgy fejti ki a Szentírás eme idézetét, s egy lépéssel tovább megy: "Az Üdvözítő itt nem azt mondja, hogy a Szentlélek elleni bűnök egyáltalán nem bocsáthatók meg, hanem hogy nehezen nyernek bocsánatot, nehezebben, mint bármely más bűn. Márpedig nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom velük szemben kevésbé hatékony, hanem mert mivoltuknál fogva akadékot vetnek a bűnbánó lelkületnek. A Szentlélek elleni bűn ugyanis a megismert hitigazság elleni tusakodás, amelynek nyomában jár a penitenciátlanság. Az ilyen bűnök az Üdvözítő szavai értelmében nagyon nehezen kapnak bocsánatot, nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom rájuk nem terjeszkedik ki, hanem azért, mert a bűnbocsátás tényleges elnyerésének alanyi feltételeit hiúsítják meg..." -(Dogmatika, 11. 561)
Szent Jánost idézve (1Jn. 5,16) pedig ezt fűzi hozzá: "Lelkiállapotuk miatt az ilyen bűnösöknél kevés remény van megtérésükre... Egyébként nem tilalmazza (=Szt. János), hogy az ilyenekért imádkozzanak a hívők, csak nem buzdítja rá, minthogy meglehetősen kilátástalannak tartja." (U.o.) Ha már most, adott esetben, egy bűneiben megátalkodott bűnössel szemben Isten kénytelen érvényre juttatni igazságosságát, akkor bölcsessége és mindenhatósága megtalálja az utat és módot, hogyan és mikor vessen véget az ilyen ember hiú és vakmerő terveinek. A halál óráját minden körülményével ugyanis senki sem tervezheti ki magának, és: "Isten nem hagy magával csúfot űzni!" De ettől eltekintve, fenti kifejtés alapján nem állítható a Szentírásról (Mt. 12,31), hogy a meg rögző" bűnösök megtérésének lehetőségét tagadná. Ez reménykeltő megállapítás, mely a Szentírás analóg összehasonlítására épült (Mal. 1,2,3; Oz. 4-14; Jer. 3,12-14, 3.22; Róm. 9), mint pl, Oz. 14,5: "Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom!")
Egyébként ki meri magának fenntartani a jogot, hogy valamely bűnösön a megrögzöttség fokát megállapítsa? Ez az ítélet csak Istennek jár ki! Azért helyénvaló az ima és áldozat a megrögzött bűnösökért is, sőt őértük még inkább, mert a "legjobban rászorulnak Isten irgalmára." (Fatimai-ima) Mindezek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a Szűzanyának a megátalkodott bűnösök érdekében adott ígérete nem ellenkezhet a Szentírással. Ha egy bűnös a maga erejéből nem képes bánatot indítani, akkor csak rendkívüli segítő kegyelemmel érheti el ezt. Ilyen -emberileg szólva - reménytelen esetekben a mi hatalmas Szószólónk: az Irgalmasság Anyja még mindig bánatra indíthatja a haldoklót. De ezt a kegyelmet hittel és bizalommal kell kérnünk és az Általa nyújtott "eszközök"-et igénybe vennünk. A csodásérem által történt rendkívüli megtérések, pl. nem beszédes bizonyítékai-e a Szűzanyának a lelkek feletti nagy hatalmának? A zöld skapulárét pedig a Szűzanya kifejezetten a megátalkodott bűnösök megtérése érdekében adta nekünk, s mennyi feltűnő megtérés történt általa! Napjainkban a Szűzanya "új eszköz"-t ad a kezünkbe. Mivel a Sátán vak gyűlölete tetőfokát érte el, s ezt a testben-lélekben legyöngült haldoklókon tombolja ki előszeretettel, azért a Szűzanya is hatványozott fokban árasztja rájuk anyai Szívének irgalmát. Áldozatos virrasztó imánk hatására a Szent Szűz ráirányítja a haldoklóra Szeretetlángja fényét, mely a Sátánt megvakítja. A Sátán szorongattatásaitól megszabadultan, a haldokló új erőre kap, s most már szabadon dönthet végső sorsát illetően.
Az ilyen nagy kegyelmeket azonban ki kell esdenünk. Nem hiába kéri tőlünk a Szűzanya a haldoklók megmentése érdekében áldozatkészségünk legmeggyőzőbb jelét: az éjjeli virrasztást, mert az emberi természetnek ez a tapasztalat szerint nehezebbre esik, mint a kenyéren és vízen való böjtölés. - S nem ok nélkül beszél XII. Piusz pápa "megrendítő titok"-ról, hogy oly sok lélek megmentését a jó Isten a mi imánktól és áldozatunktól teszi függővé. (Mystici corporis kezdetű enciklika)
A Szent Szűz felhívását nem szívlelhetjük meg eléggé. Tudatos-e bennünk az oly sok lélek örök elvesztése feletti nagy felelősségünk? Enyhítsük a Szűzanyának a lelkek elvesztése feletti fájdalmát, csillapítsuk így az Úrnak a lelkek utáni szomját! - A Kiadó.
1963. szeptember 14.
Munkám közben a Szűzanya sürgetett, hogy menjek el és sürgessem szent ügyét. Én annyira zavarban voltam emiatt, és eddig még soha nem érzett ellenállás kezdett gyötörni. Vajon a Szent Szűz hangja-e? Nem az én képzelgésemnek estem-e áldozatául? Ez azért merült fel bennem, mert a két nap előtt történt szentgyónásom után, amikor a lelkiatyámnak átadtam a Szent Szűz újabb kérését, mely szintén sürgető volt, ő azt válaszolta, hogy ne menjek a Püspök atyához, ő majd vállalja a Szent Szűz előtt a felelősséget. Ha a Szűzanyának sürgős, akkor intézkedjék Ő. Továbbá: Várjam meg, ha a Püspök atya a városba jön, akkor szóljak neki. Erre azt válaszoltam lelkiatyámnak: Igen, teljesen alávetem magam mindannak, amit mond, és semmit sem teszek az ő parancsa és engedélye nélkül. A Szűzanya közben tovább sürgetett:
"Menj sürgősen!"
Megkérdeztem: Édesanyám, hová, merre menjek? Kihez? Ő határozott választ adott:
"Menj az esperes atyához, és kérdezd meg őt, tudja-e, mikor jön a Püspök atya?"
Mikor e szavakat meghallottam, zavaromban már azt sem tudtam, hová legyek. Ez nem várt utasítás volt. De még mindig nem tudtam magam elhatározásra bírni. Magamban már előre számoltam az előttem lehetetlen következményekkel, hogy a Püspök atya ilyenkor nem szokott jönni, és mit fog szólni az esperes atya, ha elébe állok kérdésemmel. De a sürgetés sokkal erősebb volt, semhogy ellen tudtam volna neki állni. Abbahagytam házimunkámat, és sietve az atyához mentem, hogy ezt megkérdezzem. Ő nem lepődött meg, így válaszolt: "Igen, hétfőre várjuk sírkő-szentelésre, de még pontos választ nem kaptam." Megkértem, jelezze az időt, ha eljön, beszélni szeretnék vele. Utána eléje térdeltem, kértem őt, áldjon meg, még mielőtt távozom. Ő - mikor áldást kérek - mindig meglepődik, én viszont ezt természetesnek tartom.
Mivel az atya nem jelezte az időt, nagy volt a belső megaláztatásom. Nem tudtam, mire jó ez? Habár az indítás, mely után elmentem, igaznak bizonyult, bennem mégis a kételyek szorongása vett erőt. S ha ez mégsem a Szent Szűz indítása volt? Vagy akkor melyik hatalom késztetett erre?
1963. szeptember 16.
A Szűzanya ismét szólt:
"Kislányom, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását minden népre és nemzetre kiterjesztem, nemcsak az Anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, akik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek."
Utólagos naplóbejegyzés: "a meg nem kereszteltekre is!" (Ezeket a Szűzanya 19-én és 22-én is újra mondta.)
1963. szeptember 24.
Majd újra így szólt: "Szeretetlángom, melyet Szívemből reátok óhajtok árasztani mind nagyobb mértékben, kiterjed a tisztítóhelyen szenvedő lelkekre is. Jegyezd fel jól szavaimat, írd, amit mondok s add át az illetékeseknek: Azok a családok, akik csütörtöki vagy pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után (a család egy tagja részéről megtartva -megjegyzés) a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről." (Ha a kegyelem állapotában hunyt el.)
Az Úr Jézus így szólt:
"Tetszel most Nekem. Kérdezed, miért? Csak iparkodj! Mit mondott az őrangyalod? Fokozd magamban az imádást és hódolatot Isten szent fölsége iránt. Látod, elhatározásod által, hogy óránként tartasz lelkiismeret-vizsgálatot, lelked mindjobban hangolódik az Istenben való elmerülésre és imádásra. Hódolatod is nagymértékben fokozódik Isten szent fölsége iránt. Ez az elhatározásod igen nagy összeszedettséget kíván. De a szeretet előtt nincs lehetetlenség. Erre Én elég példát adtam. Erőszakos természeted megmarad, de ebből a rossz természetedből - ha alárendeled magad isteni kezemnek - Én mesterművet alkotok. Csak hagyd Rám magad úgy, mint a megtaposott szőlővessző, mely az átalakulás után borrá lesz, és ebből lesz Szent Vérem. Te is az Én Szent Véremtől ittasulsz meg, de csak akkor, ha előbb átalakulsz, és mint a must, kitisztulsz. Vagy mint a búza, mely őrletés után lesz csak Szent Testemmé átváltoztatva. Te is csak az őrletés után változol át és lesz istenivé nyomorúságos természeted. Ugye érted? Sokat elmélkedtünk erről együtt. Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Bennem marad, és Én őbenne. Akiben Isten van, az istenivé lesz. Kislányom, éld bele magad ebbe a nagy kegyelembe!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése