1964. december 2.
Nagy lelki szorongásaim lettek. Az Úr Jézus halk sóhajjal a lelkembe árasztotta:
"Leányom, mindent fogadj el dicsőségemre! A szenvedést, lelked békéjét, szorongását és kételyeit, mert ez is megnyilvánul dicsőségemben. S ha elhagyta tested a földet, ezt a dicsőséget Velem együtt fogod élvezni, és ez megtermékenyítője lesz a földön élő lelkeknek. Mondd gyakran az angyalokkal: Dicsőség Istennek!"
Ez a hajnali virrasztás idején történt.
1964. december 5.
A lelki szorongások megnövekedtek, és hitkételyeivel együtt lelkem sötétségben vergődött... Az Úr Jézus néhány percre lecsillapította a lelkemben uralkodó szorongást, és így szólt:
"Nagyon szenvedsz? Meg ne szűnjék áldozatos szenvedésed! Tudod, miért van ez így? Amilyen mértékben reád engedem a hit kételyek sötétségét és a lelki szorongást, oly nagymértékben lesz világosság és megkönnyebbülés azok lelkében, kik az általad adott közléseimet elindítani fogják. Erzsébetkém! Szenvedj csak hősiesen, kitartóan, szüntelenül! Én úgyis fel-fellebbentem előtted az isteni akaratomat elfedő fátylat és tetszésemet nyilvánítom, hogy erőt meríts időről időre, és lelked megteljék isteni kegyelmem bőségével, melyet mások javára kell átadnod, hogy dicsérjék és magasztalják Istent az Ő végtelen jóságáért."
1964. december 6.
Amint a szentmise megkezdődött, a Szűzanya édesanyai jósággal kezdett beszélgetni:
"Tüzet tűzzel fogunk oltani."
Szavain igen meglepődtem, mert utána szünetet tartott, s azután így folytatta:
"Olyan csodát művelek Én veletek együtt, mellyel a világ tudósai hiába kísérleteznek, nekik ez sohasem lesz megoldható. Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel, mert ők bírják Istent és az Ő végtelen titkait. Igen, kislányom, tüzet tűzzel oltunk: A gyűlölet tüzét a Szeretet tüzével! A Sátán gyűlöletének tüze oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme biztos már, de a z É n Szeretetlángom megvakítja a Sátánt. Ezt a Szeretetlángot adtam a kezedbe, és rövidesen eljut rendeltetéséhez, és a szeretetemből kicsapó lángok oltják a pokol tüzét. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell Nekem az áldozat, a te áldozatod, a ti áldozatotok, hogy a pokoli gyűlölettől égő elmék és szívek Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék."
Aztán így kezdett magyarázni:
"Tudod, mi vagy te? Egy kis pont, mely kigyúlt Szeretetlángomtól, és a Tőlem vett fényesség lelkeket gyújt. S minél több lesz az áldozatos és imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje a földön. Tehát sorakozzatok fel szorosan egymás mellé, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől égő láng. A gonoszok mindinkább szűkülni fognak, a gyűlölettől égő lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét."
1964. december 10.
A lelkembe árasztott kegyelmeit még mindig oly nagymértékben éreztette velem az Úr Jézus, hogy alig volt jártányi erőm. Ne lepődjék meg ezen az, aki valaha olvasni fogja soraimat. Ilyenkor sokszor oly édesen égeti lelkemet az Úr kegyelme, és van úgy, hogy ezt más is megérzi rajtam. Elcsodálkozom azon, amikor észreveszem, hogy nem mindenki egyformán érzi a lelkemből kiáradó kegyelmeket. Megkérdeztem az Úr Jézust, miért van ez? Ő azt válaszolta, hogy érdemeink szerint engedi ezt érezni. E szavakból aztán következtetni engedi azt is, hogy a lelkek érdeme milyen értékű. Ez nekem igen nagy bánatot és szenvedést okoz. De az Úr Jézus szelíden kért:
"Szenvedj Velem!"
1964. december 12.
Korán reggel, amint a szentmisére mentem, az Úr Jézus rendkívüli jósággal szavait engedte hallani lelkemben:
"Kis leánytestvérkém! Sok-sok mondanivalóm van számodra. Ne lepődj meg ezen, hogy Én, az Istenember, ily bőbeszédű vagyok hozzád. Lelked olyan, mint a tó tiszta vize. Isteni Szemem állandó bepillantást nyerhet. A tó alján leülepedett kavicsok ragyogva fénylenek és gyönyörködtetnek. Ezek az elsüllyedt bűneid és hibáid, melyeket a bűnbánat tett fényessé, tündöklővé. Megmondom neked, nincs azon semmi iszap, semmi szenny, csak szépség van ott Számomra. Isteni Szememet szívesen pihentetem meg rajtuk. Ez az, amit éreztél és vette el jártányi erődet. Az Isten szeme pihent meg lelkeden. S most még egészen új dolgokról beszélgetek veled: Ó Erzsébetem! Engedd, hogy elöljáróban megtiszteljelek. Alig várom, hogy megérkezzél Hozzám, és egyesülésünket soha többé ne zavarja semmi! De most már áttérek mondanivalómra: Egyesülésünk itt a földön elérte azt a fokot, mely által a vértanúság vágya úgy hatja át lelkedet, hogy a szenvedés teljes mártíromsága fejlődött ki lelkedben. Az Én isteni Szent Vérem ott csörgedez minden ízedben, s ez teszi erőssé és képessé arra a nagy mártíromságra, melyet állandóan elszenvedsz panasz és zokszó nélkül. Most sok mást is felfedek előtted, azért, hogy erőt meríts áldozataid zamatos gyümölcséből. Amikor felkínáltam kegyelmeimet, lelkem már akkor is örvendezett azon a nagyfokú áldozatkészségen, mellyel azt magadhoz ragadtad, s szűnni nem akaró együttérzésed mindinkább fokozta kegyelmeim átáradását. Tudod, mit jelent ez? Azt, hogy amilyen gyorsan és amily mértékben veszel részt az Én megváltó munkámban, oly gyorsan és oly mértékben halad előre az a szent ügy, melyet reád bíztunk. Tehát a lelkedben élő mártíromság jó előkészítője közléseink mind előbbre való haladásához. Erzsébetkém, ha te csak óvatos és lassú léptekkel közelednél Felém, ez igen nagy hátrányára lenne a szent ügynek... Ugye, kedvesem, most már megérted teljesen szenvedéseid értékét: a te gyors készséged másokat is gyors cselekvésre késztet, és kegyelmeim hamar fognak érvényesülni azok lelkében, kikért felajánlottad magad a vértanúság teljes mértékben való elfogadására."
Amint az Úr Jézus szavai lelkemben elhalkultak, a Szűzanya szeretete ragadott magához. Ez is módfelett kedves volt. Egész délelőtt mintha nem is a földön éltem volna, pedig házi munkámat végeztem közben. De ez nem foglalta le elmémet, melyről azt kell írnom, hogy az Úr Jézus és a Szűzanya jelenléte töltötte be. A Boldogságos Szűzanya szavaiból csak igen keveset tudok leírni. Az Úr Jézus hosszantartó beszélgetés után a Szűzanya anyai szeretetével, e szavakkal szólt:
"Kicsi kislányom, hűséges ragaszkodásod jutalma ez. Alig várom, hogy Szívemre ölelhesselek!"
S most, a kegyelmek hatása alatt Isten kegyelméből elmerültem teljesen semmiségem és nyomorúságom tudatában. Számomra ez a legnagyobb kegyelem, mellyel az Úr Jézus megtisztel, eláraszt. S amint ez lelkemben mindinkább erősödött, a Szűzanya újra szólt:
"Kicsi lányom, úgy örülök, hogy az Én erényeimet, az alázatot, szerénységet állandóan szem előtt tartod!"
Mikor ezek történtek, közben a déli Angelus-t harangozták. Én a Szent Szüzet tisztelő imádságot el akartam kezdeni. A Szűzanya azonban közben így szólt:
"Most az Én hozzád intézett szavaim, meghallgatása legyen a te imádságod, és tiszteleted jeleként ezt gondold át elmédben!"
1964. december 21.
Az Úr Jézus szólt:
"Ezentúl három részre osztom életed hátralevő részét: először a kínok és gyötrelmek, utána minden alkalommal erősítő kegyelmemmel árasztalak el, mely jutalmad lesz az elragadtatás formájában. Majd a lelki szárazság, vagyis a természetes életbe való visszahelyezés. Eddig is hasonló volt életed, de most már ez után előre fogod tudni, hogy mi következik."
Nagy lelki szorongásaim lettek. Az Úr Jézus halk sóhajjal a lelkembe árasztotta:
"Leányom, mindent fogadj el dicsőségemre! A szenvedést, lelked békéjét, szorongását és kételyeit, mert ez is megnyilvánul dicsőségemben. S ha elhagyta tested a földet, ezt a dicsőséget Velem együtt fogod élvezni, és ez megtermékenyítője lesz a földön élő lelkeknek. Mondd gyakran az angyalokkal: Dicsőség Istennek!"
Ez a hajnali virrasztás idején történt.
1964. december 5.
A lelki szorongások megnövekedtek, és hitkételyeivel együtt lelkem sötétségben vergődött... Az Úr Jézus néhány percre lecsillapította a lelkemben uralkodó szorongást, és így szólt:
"Nagyon szenvedsz? Meg ne szűnjék áldozatos szenvedésed! Tudod, miért van ez így? Amilyen mértékben reád engedem a hit kételyek sötétségét és a lelki szorongást, oly nagymértékben lesz világosság és megkönnyebbülés azok lelkében, kik az általad adott közléseimet elindítani fogják. Erzsébetkém! Szenvedj csak hősiesen, kitartóan, szüntelenül! Én úgyis fel-fellebbentem előtted az isteni akaratomat elfedő fátylat és tetszésemet nyilvánítom, hogy erőt meríts időről időre, és lelked megteljék isteni kegyelmem bőségével, melyet mások javára kell átadnod, hogy dicsérjék és magasztalják Istent az Ő végtelen jóságáért."
1964. december 6.
Amint a szentmise megkezdődött, a Szűzanya édesanyai jósággal kezdett beszélgetni:
"Tüzet tűzzel fogunk oltani."
Szavain igen meglepődtem, mert utána szünetet tartott, s azután így folytatta:
"Olyan csodát művelek Én veletek együtt, mellyel a világ tudósai hiába kísérleteznek, nekik ez sohasem lesz megoldható. Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel, mert ők bírják Istent és az Ő végtelen titkait. Igen, kislányom, tüzet tűzzel oltunk: A gyűlölet tüzét a Szeretet tüzével! A Sátán gyűlöletének tüze oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme biztos már, de a z É n Szeretetlángom megvakítja a Sátánt. Ezt a Szeretetlángot adtam a kezedbe, és rövidesen eljut rendeltetéséhez, és a szeretetemből kicsapó lángok oltják a pokol tüzét. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell Nekem az áldozat, a te áldozatod, a ti áldozatotok, hogy a pokoli gyűlölettől égő elmék és szívek Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék."
Aztán így kezdett magyarázni:
"Tudod, mi vagy te? Egy kis pont, mely kigyúlt Szeretetlángomtól, és a Tőlem vett fényesség lelkeket gyújt. S minél több lesz az áldozatos és imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje a földön. Tehát sorakozzatok fel szorosan egymás mellé, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől égő láng. A gonoszok mindinkább szűkülni fognak, a gyűlölettől égő lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét."
1964. december 10.
A lelkembe árasztott kegyelmeit még mindig oly nagymértékben éreztette velem az Úr Jézus, hogy alig volt jártányi erőm. Ne lepődjék meg ezen az, aki valaha olvasni fogja soraimat. Ilyenkor sokszor oly édesen égeti lelkemet az Úr kegyelme, és van úgy, hogy ezt más is megérzi rajtam. Elcsodálkozom azon, amikor észreveszem, hogy nem mindenki egyformán érzi a lelkemből kiáradó kegyelmeket. Megkérdeztem az Úr Jézust, miért van ez? Ő azt válaszolta, hogy érdemeink szerint engedi ezt érezni. E szavakból aztán következtetni engedi azt is, hogy a lelkek érdeme milyen értékű. Ez nekem igen nagy bánatot és szenvedést okoz. De az Úr Jézus szelíden kért:
"Szenvedj Velem!"
1964. december 12.
Korán reggel, amint a szentmisére mentem, az Úr Jézus rendkívüli jósággal szavait engedte hallani lelkemben:
"Kis leánytestvérkém! Sok-sok mondanivalóm van számodra. Ne lepődj meg ezen, hogy Én, az Istenember, ily bőbeszédű vagyok hozzád. Lelked olyan, mint a tó tiszta vize. Isteni Szemem állandó bepillantást nyerhet. A tó alján leülepedett kavicsok ragyogva fénylenek és gyönyörködtetnek. Ezek az elsüllyedt bűneid és hibáid, melyeket a bűnbánat tett fényessé, tündöklővé. Megmondom neked, nincs azon semmi iszap, semmi szenny, csak szépség van ott Számomra. Isteni Szememet szívesen pihentetem meg rajtuk. Ez az, amit éreztél és vette el jártányi erődet. Az Isten szeme pihent meg lelkeden. S most még egészen új dolgokról beszélgetek veled: Ó Erzsébetem! Engedd, hogy elöljáróban megtiszteljelek. Alig várom, hogy megérkezzél Hozzám, és egyesülésünket soha többé ne zavarja semmi! De most már áttérek mondanivalómra: Egyesülésünk itt a földön elérte azt a fokot, mely által a vértanúság vágya úgy hatja át lelkedet, hogy a szenvedés teljes mártíromsága fejlődött ki lelkedben. Az Én isteni Szent Vérem ott csörgedez minden ízedben, s ez teszi erőssé és képessé arra a nagy mártíromságra, melyet állandóan elszenvedsz panasz és zokszó nélkül. Most sok mást is felfedek előtted, azért, hogy erőt meríts áldozataid zamatos gyümölcséből. Amikor felkínáltam kegyelmeimet, lelkem már akkor is örvendezett azon a nagyfokú áldozatkészségen, mellyel azt magadhoz ragadtad, s szűnni nem akaró együttérzésed mindinkább fokozta kegyelmeim átáradását. Tudod, mit jelent ez? Azt, hogy amilyen gyorsan és amily mértékben veszel részt az Én megváltó munkámban, oly gyorsan és oly mértékben halad előre az a szent ügy, melyet reád bíztunk. Tehát a lelkedben élő mártíromság jó előkészítője közléseink mind előbbre való haladásához. Erzsébetkém, ha te csak óvatos és lassú léptekkel közelednél Felém, ez igen nagy hátrányára lenne a szent ügynek... Ugye, kedvesem, most már megérted teljesen szenvedéseid értékét: a te gyors készséged másokat is gyors cselekvésre késztet, és kegyelmeim hamar fognak érvényesülni azok lelkében, kikért felajánlottad magad a vértanúság teljes mértékben való elfogadására."
Amint az Úr Jézus szavai lelkemben elhalkultak, a Szűzanya szeretete ragadott magához. Ez is módfelett kedves volt. Egész délelőtt mintha nem is a földön éltem volna, pedig házi munkámat végeztem közben. De ez nem foglalta le elmémet, melyről azt kell írnom, hogy az Úr Jézus és a Szűzanya jelenléte töltötte be. A Boldogságos Szűzanya szavaiból csak igen keveset tudok leírni. Az Úr Jézus hosszantartó beszélgetés után a Szűzanya anyai szeretetével, e szavakkal szólt:
"Kicsi kislányom, hűséges ragaszkodásod jutalma ez. Alig várom, hogy Szívemre ölelhesselek!"
S most, a kegyelmek hatása alatt Isten kegyelméből elmerültem teljesen semmiségem és nyomorúságom tudatában. Számomra ez a legnagyobb kegyelem, mellyel az Úr Jézus megtisztel, eláraszt. S amint ez lelkemben mindinkább erősödött, a Szűzanya újra szólt:
"Kicsi lányom, úgy örülök, hogy az Én erényeimet, az alázatot, szerénységet állandóan szem előtt tartod!"
Mikor ezek történtek, közben a déli Angelus-t harangozták. Én a Szent Szüzet tisztelő imádságot el akartam kezdeni. A Szűzanya azonban közben így szólt:
"Most az Én hozzád intézett szavaim, meghallgatása legyen a te imádságod, és tiszteleted jeleként ezt gondold át elmédben!"
1964. december 21.
Az Úr Jézus szólt:
"Ezentúl három részre osztom életed hátralevő részét: először a kínok és gyötrelmek, utána minden alkalommal erősítő kegyelmemmel árasztalak el, mely jutalmad lesz az elragadtatás formájában. Majd a lelki szárazság, vagyis a természetes életbe való visszahelyezés. Eddig is hasonló volt életed, de most már ez után előre fogod tudni, hogy mi következik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése