1963. július 9.
Az esti szentséglátogatáson imádtam és engeszteltem Őt, és kértem, födjön be Szent Vérével mindannyiunkat. Mielőtt elbúcsúztam, áldást kértem. Az Úr Jézus igen elérzékenyült hangon így szólt:
"A mi lábunk együtt járjon!" S útközben ezt mondtam Neki: "Te vagy az én Szememfénye!" Ő éreznem engedte Szívének repeső örömét, s így szólt:
"De régen mondtad ezt Nekem! Pedig nem unom hallgatni! A szeretetet nem lehet megunni. Te talán unalmasnak találod, ha Én egy valamit sokszor elmondok neked?"
S az utolsó szava ez volt:
"Kislányom, nagyon szeretlek!"
1963. július 22-23.
"Észrevetted-e, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van a lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, én is ilyen utakon jártam." (Júl. 23.) "Nem mindegy az, hogy milyen lélekkel járjátok ezt az utat. Sokan vannak fény nélkül!."
Most a Szűzanya veszi át a szót:
"Ezeket akarom Szeretetlángommal megvilágítani, mert anyai Szívem bőséges szeretetét árasztom felétek, halhatatlan lelkek felé, mint Szent Fiam megváltó munkájának édes gyümölcseire. Úgy mondjátok ti: gyümölcse Jézus. Ő az Én Gyümölcsöm. Az Ő gyümölcse pedig ti vagytok. Kármelita kislányom, ti választottak, ti különösen ízes gyümölcsei vagytok. Vadon nőtt gyümölcs is van. Oltódjatok bele mindenhol, ahol csak tehetitek, a rejtett élet áldozatos gyümölcseivel, mely által nemesebbé lesz a vadon nőtt gyümölcs is. Áldozat-imádság! Ez a ti eszközötök! A cél: a megváltó munka érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal a mennyei Atya trónjához, akkor az eredmény is bőséges lenne."
1963. július 24.
Amint a kertben pihentem, elgondolkoztam a sok szenvedésen, mely testemet-lelkemet állandóan elárasztja. Az Úr Jézus közben meglepett jóságos, bátorító szavaival:
"Szenvedj csak, szenvedj bátran, kitartóan, őszinte odaadással! Ne latolgasd, milyen: kicsi-e, vagy sok? Az az érdemszerző, melyet még itt a földön meghozhatsz Értem. Az idő rövid, testvérkém, és soha nem tér vissza többé. Amit egyszer kiengednél, azt soha nem kínálom fel többé, mert úgy gondolom, nem szívesen fogadod. Minden kis felkínálkozó cselekedetedre tedd rá a szeretet nyomatékát, a határozottság pecsétjét, hogy önfeláldozó szeretettel fogadod, s így ez által megváltó munkám boldog részesévé tehesselek…
Minden csepp kis szenvedést, melyet a tiszta áldozat és szeretet árán hozol meg, a Szentháromság gyönyörűségére szolgál, és Velük együtt is fogod élvezni (az örök boldogságot). Ez lesz a jutalmad, mely nem e világból való."
1963. július 26.
"Újra panaszkodnom kell - mondta az Úr Jézus - hallgass meg! Annyira fáj a lelkem! A mennyei Atyám képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket, kik a Sátán karmai közé kerülnek, elnyeli az örök kárhozat. Lelkem fájdalmát Anyám Szeretetlángja csillapítani tudja. Ennek a rettenetes lelki fájdalomnak csillapítója vagy te is, leánykám. Azért kérlek, fogadj el minden szenvedést, melyet nyújtok."
Az Úr Jézus szavai után nyomban a Szent Szűz szólt:
"Kármelita kislányom, bármily nehézséggel is kell megküzdened, ne add fel a harcot. Szeretetlángom által, melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert korszaka kezdődik. Légy, hű segítőtársam!"
1963. július 28.
Borzalmas lelki kínokat kell szenvednem. Alig bírom lábon hordani. A haldoklók miatt kell szenvednem, hogy el ne kárhozzanak. Gyötrő szenvedéseimben az Úr Jézus így szólt:
"Ugye nagyon szenvedsz? Én akarom így, s tudom, te sem akarsz mást, mint Én. Mondom, elhagyottan, félreértetten, megvetetten kell szenvedned. Ez az igazi részvétel az Én megváltó munkámban, mely sok-sok lelket megment. Kegyelmem bőségében szenvedéseid mindegyre érdemszerzőbbek lesznek."
Az esti szentséglátogatáson imádtam és engeszteltem Őt, és kértem, födjön be Szent Vérével mindannyiunkat. Mielőtt elbúcsúztam, áldást kértem. Az Úr Jézus igen elérzékenyült hangon így szólt:
"A mi lábunk együtt járjon!" S útközben ezt mondtam Neki: "Te vagy az én Szememfénye!" Ő éreznem engedte Szívének repeső örömét, s így szólt:
"De régen mondtad ezt Nekem! Pedig nem unom hallgatni! A szeretetet nem lehet megunni. Te talán unalmasnak találod, ha Én egy valamit sokszor elmondok neked?"
S az utolsó szava ez volt:
"Kislányom, nagyon szeretlek!"
1963. július 22-23.
"Észrevetted-e, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van a lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, én is ilyen utakon jártam." (Júl. 23.) "Nem mindegy az, hogy milyen lélekkel járjátok ezt az utat. Sokan vannak fény nélkül!."
Most a Szűzanya veszi át a szót:
"Ezeket akarom Szeretetlángommal megvilágítani, mert anyai Szívem bőséges szeretetét árasztom felétek, halhatatlan lelkek felé, mint Szent Fiam megváltó munkájának édes gyümölcseire. Úgy mondjátok ti: gyümölcse Jézus. Ő az Én Gyümölcsöm. Az Ő gyümölcse pedig ti vagytok. Kármelita kislányom, ti választottak, ti különösen ízes gyümölcsei vagytok. Vadon nőtt gyümölcs is van. Oltódjatok bele mindenhol, ahol csak tehetitek, a rejtett élet áldozatos gyümölcseivel, mely által nemesebbé lesz a vadon nőtt gyümölcs is. Áldozat-imádság! Ez a ti eszközötök! A cél: a megváltó munka érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal a mennyei Atya trónjához, akkor az eredmény is bőséges lenne."
1963. július 24.
Amint a kertben pihentem, elgondolkoztam a sok szenvedésen, mely testemet-lelkemet állandóan elárasztja. Az Úr Jézus közben meglepett jóságos, bátorító szavaival:
"Szenvedj csak, szenvedj bátran, kitartóan, őszinte odaadással! Ne latolgasd, milyen: kicsi-e, vagy sok? Az az érdemszerző, melyet még itt a földön meghozhatsz Értem. Az idő rövid, testvérkém, és soha nem tér vissza többé. Amit egyszer kiengednél, azt soha nem kínálom fel többé, mert úgy gondolom, nem szívesen fogadod. Minden kis felkínálkozó cselekedetedre tedd rá a szeretet nyomatékát, a határozottság pecsétjét, hogy önfeláldozó szeretettel fogadod, s így ez által megváltó munkám boldog részesévé tehesselek…
Minden csepp kis szenvedést, melyet a tiszta áldozat és szeretet árán hozol meg, a Szentháromság gyönyörűségére szolgál, és Velük együtt is fogod élvezni (az örök boldogságot). Ez lesz a jutalmad, mely nem e világból való."
1963. július 26.
"Újra panaszkodnom kell - mondta az Úr Jézus - hallgass meg! Annyira fáj a lelkem! A mennyei Atyám képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket, kik a Sátán karmai közé kerülnek, elnyeli az örök kárhozat. Lelkem fájdalmát Anyám Szeretetlángja csillapítani tudja. Ennek a rettenetes lelki fájdalomnak csillapítója vagy te is, leánykám. Azért kérlek, fogadj el minden szenvedést, melyet nyújtok."
Az Úr Jézus szavai után nyomban a Szent Szűz szólt:
"Kármelita kislányom, bármily nehézséggel is kell megküzdened, ne add fel a harcot. Szeretetlángom által, melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert korszaka kezdődik. Légy, hű segítőtársam!"
1963. július 28.
Borzalmas lelki kínokat kell szenvednem. Alig bírom lábon hordani. A haldoklók miatt kell szenvednem, hogy el ne kárhozzanak. Gyötrő szenvedéseimben az Úr Jézus így szólt:
"Ugye nagyon szenvedsz? Én akarom így, s tudom, te sem akarsz mást, mint Én. Mondom, elhagyottan, félreértetten, megvetetten kell szenvedned. Ez az igazi részvétel az Én megváltó munkámban, mely sok-sok lelket megment. Kegyelmem bőségében szenvedéseid mindegyre érdemszerzőbbek lesznek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése