1964. október 5-7.
Most már több mint harmadik éve, hogy az Úr Jézus kérésére megtartom ezt a szigorú böjtöt a papi lelkek kiszabadításáért. -Amint ma, hétfőn, a szentmiséről hazajöttem, testem annyira gyönge lett a fájdalmaktól, majd néhány óra múlva nagy éhség vett rajtam erőt. Nem bírtam ki, és közben ennivalót vettem magamhoz. Nagy bánatomban, hogy most nem tudom a szenvedő papi lelkeket Isten Színe elé juttatni, s mivel ez a részvét lelkemben egyre fokozódott, megkérdeztem az Úr Jézust, mitévő legyek? Lelkemben csak nagy sötétség és csend volt. Az Úr Jézus nem adott választ.
Még harmadnap is a szenvedő papi lélek iránti részvétre ébredtem. S amint erre gondoltam, a Szűzanya jóságos szavait hallatta lelkemben:
"Kármelita kislányom, imádkozd el a teljes rózsafüzért, és végy részt egy érte felajánlott szentmisén. Így az erőtlenséged miatti lemaradást behozhatod. A szenvedő papi lélek Isten Színe elé jut."
Én igen meghatódtam ezen a jóságos ajánlaton. Könnyezve köszöntem meg Égi Anyánknak, hogy erőtlenségemben segített a lelkek kiszabadításában. Lelkembe visszatért az erő és megnyugvás.
Ez is még azon a reggelen történt: Amint a szentmisére mentem, gondolatom kissé elkalandozott, de ez csak néhány percig tartott. E közben az Úr Jézus fordult hozzám:
"Kedves vagy te Nekem, de ne szórd szét gondolataidat! Csak Rám gondolj, mert ha nem így teszel, e miatt bánkódom. Ne okozz bánatot Nekem, és ne vedd zokon, hogy megfeddlek. Tudod, azt szeretem, ha isteni szavaim állandóan készenlétben találnak. Még egy perc is sok Nekem, amit máshol időzöl. Én segítek neked, hogy csak Én és senki más ne töltse be gondolataidat. Ne legyen egyetlen teremtmény sem, kit közénk engednél ékelődni. Erzsébetkém, kedvesem, isteni szavaimat, ó, fogadd el, gyűjtsd csokorba, írd le, hogy lássák mások is, hogyan kell bírni Istent, távol minden földi zajtól. Ne higgyétek, hogy ezt nem lehet. Te is élő isteni bizonyítékom vagy. Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell, és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni. Erzsébetkém, érnek már olajos magvaid. Én boldogan érlelem. Örülj te is ennek, mert minél több és érettebb lesz, annál több lélekre hull vissza halálod után a kegyelem olajcseppje. Ez az Én ajándékom, és a te szenvedéseid értéke, mely soha el nem vész és kegyelmem által soha ki nem fogy. Elmélkedj erről a jóságról, mely Istenségem határtalan szeretetének a megnyilvánulása, s mely az égben fog csak igazán érvényre jutni."
1964. október 9.
"Engedd meg, hogy kérjek és panaszkodjam újra. Becsülj meg Engem, mert az isteni Szeretet is megbecsül és megtisztel téged. Látod, reád bízom panaszos szavaim továbbadását. Szeressetek Engem, és vegyétek fontolóra mindazt, amit értetek tettem. Én, az Istenember, ily egyszerű szavakkal kérlek. Fáj a sok megbántás. Én olyan mellőzött vagyok! Az fáj a legjobban, hogy a Nekem szentelt lelkek is mellőznek. Nincs idejük arra, hogy Velem törődjenek. A rendelkezésetekre fordított időt mindenre, csak nem Énértem fordítjátok. Ó, ti balgák! Minden perc elmúlik. A Rám fordított idő nem vész el soha, hanem eggyé olvad az örökkévalósággal, mely végtelen értékű. Igen, az Istenre fordított idő az, melyről könnyű lesz számot adni. Miért nem tesztek mindent Értem!? Hiszen ez olyan egyszerű! Nem kell hozzá semmi egyéb, csak tiszta lélek. A lelki tisztaság istenivé tesz benneteket. Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Énbennem van, és Én őbenne. Merüljetek el szavaimban! Ha az Isten van bennetek, hogyne istenülnétek meg ti is, Erzsébetkém!?
Az isteni titkok világosságát árasztom rád, csak elmélkedj Istenségem titkairól. Én lépésről lépésre bevezetlek, már itt a földön elindítlak a csodálatos világba. Azért kérlek, most ismét becsülj meg úgy, mint senkit és semmit itt a földön. Így cselekedj szüntelenül!"
1964. október 10.
Az előző este történt beszélgetést a nagy fáradtság miatt nem tudtam fontolóra venni: "Az isteni titkok világosságát árasztom rád." A délelőtt folyamán erről elmélkedtem. Szerettem volna szavakba foglalni, de erre teljesen képtelen vagyok. Ezeket nem lehet szavakkal kifejezésre juttatni. Amint így erőlködtem, az Úr Jézus újra beszélgetni kezdett:
"Kis leánytestvérkém, ne is kísérletezz, úgyis hiábavaló mindez! Tudod, hogyan oktattalak már egyszer: ,Merülj el Bennem, mint csepp víz a borban!' Én vagyok a bor, te a víz. S most Istenségem titkaiból cseppentettem lelkedbe. Nem lehet a borból a csepp vizet kiválasztani. Épp így az isteni titkokat sem tudod kifejezésre juttatni. Most pedig arra kérlek, jöjj Hozzám ma minél előbb! Ne várd meg az estét! Ne legyen neked Nálamnál semmi sem fontosabb!"
1964. október 25.
Az Úr Jézus hosszan beszélgetett, de családi körülményeim miatt nem tudtam leírni. Most utólag csak azt írom le, amire szó szerint emlékszem. Az Úr Jézus szavai:
"A Sátán megvakítása után rendkívül nagymértékben fognak érvényre jutni a zsinati határozatok."
1964. október 30.
Péntek reggel a szentmisén az Úr Jézus meglepetésszerűen hálálkodó szavakkal fordult felém:
"Ó, mily boldog vagyok, hogy több szentmisét hallgatsz! Ez igen nagy megtiszteltetés Számomra. Mondd el kérlek sokaknak, hogy ez az Én vélemény nyilvánításom. Általa kegyelmeimet árasztom rátok."
Most már több mint harmadik éve, hogy az Úr Jézus kérésére megtartom ezt a szigorú böjtöt a papi lelkek kiszabadításáért. -Amint ma, hétfőn, a szentmiséről hazajöttem, testem annyira gyönge lett a fájdalmaktól, majd néhány óra múlva nagy éhség vett rajtam erőt. Nem bírtam ki, és közben ennivalót vettem magamhoz. Nagy bánatomban, hogy most nem tudom a szenvedő papi lelkeket Isten Színe elé juttatni, s mivel ez a részvét lelkemben egyre fokozódott, megkérdeztem az Úr Jézust, mitévő legyek? Lelkemben csak nagy sötétség és csend volt. Az Úr Jézus nem adott választ.
Még harmadnap is a szenvedő papi lélek iránti részvétre ébredtem. S amint erre gondoltam, a Szűzanya jóságos szavait hallatta lelkemben:
"Kármelita kislányom, imádkozd el a teljes rózsafüzért, és végy részt egy érte felajánlott szentmisén. Így az erőtlenséged miatti lemaradást behozhatod. A szenvedő papi lélek Isten Színe elé jut."
Én igen meghatódtam ezen a jóságos ajánlaton. Könnyezve köszöntem meg Égi Anyánknak, hogy erőtlenségemben segített a lelkek kiszabadításában. Lelkembe visszatért az erő és megnyugvás.
Ez is még azon a reggelen történt: Amint a szentmisére mentem, gondolatom kissé elkalandozott, de ez csak néhány percig tartott. E közben az Úr Jézus fordult hozzám:
"Kedves vagy te Nekem, de ne szórd szét gondolataidat! Csak Rám gondolj, mert ha nem így teszel, e miatt bánkódom. Ne okozz bánatot Nekem, és ne vedd zokon, hogy megfeddlek. Tudod, azt szeretem, ha isteni szavaim állandóan készenlétben találnak. Még egy perc is sok Nekem, amit máshol időzöl. Én segítek neked, hogy csak Én és senki más ne töltse be gondolataidat. Ne legyen egyetlen teremtmény sem, kit közénk engednél ékelődni. Erzsébetkém, kedvesem, isteni szavaimat, ó, fogadd el, gyűjtsd csokorba, írd le, hogy lássák mások is, hogyan kell bírni Istent, távol minden földi zajtól. Ne higgyétek, hogy ezt nem lehet. Te is élő isteni bizonyítékom vagy. Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell, és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni. Erzsébetkém, érnek már olajos magvaid. Én boldogan érlelem. Örülj te is ennek, mert minél több és érettebb lesz, annál több lélekre hull vissza halálod után a kegyelem olajcseppje. Ez az Én ajándékom, és a te szenvedéseid értéke, mely soha el nem vész és kegyelmem által soha ki nem fogy. Elmélkedj erről a jóságról, mely Istenségem határtalan szeretetének a megnyilvánulása, s mely az égben fog csak igazán érvényre jutni."
1964. október 9.
"Engedd meg, hogy kérjek és panaszkodjam újra. Becsülj meg Engem, mert az isteni Szeretet is megbecsül és megtisztel téged. Látod, reád bízom panaszos szavaim továbbadását. Szeressetek Engem, és vegyétek fontolóra mindazt, amit értetek tettem. Én, az Istenember, ily egyszerű szavakkal kérlek. Fáj a sok megbántás. Én olyan mellőzött vagyok! Az fáj a legjobban, hogy a Nekem szentelt lelkek is mellőznek. Nincs idejük arra, hogy Velem törődjenek. A rendelkezésetekre fordított időt mindenre, csak nem Énértem fordítjátok. Ó, ti balgák! Minden perc elmúlik. A Rám fordított idő nem vész el soha, hanem eggyé olvad az örökkévalósággal, mely végtelen értékű. Igen, az Istenre fordított idő az, melyről könnyű lesz számot adni. Miért nem tesztek mindent Értem!? Hiszen ez olyan egyszerű! Nem kell hozzá semmi egyéb, csak tiszta lélek. A lelki tisztaság istenivé tesz benneteket. Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Énbennem van, és Én őbenne. Merüljetek el szavaimban! Ha az Isten van bennetek, hogyne istenülnétek meg ti is, Erzsébetkém!?
Az isteni titkok világosságát árasztom rád, csak elmélkedj Istenségem titkairól. Én lépésről lépésre bevezetlek, már itt a földön elindítlak a csodálatos világba. Azért kérlek, most ismét becsülj meg úgy, mint senkit és semmit itt a földön. Így cselekedj szüntelenül!"
1964. október 10.
Az előző este történt beszélgetést a nagy fáradtság miatt nem tudtam fontolóra venni: "Az isteni titkok világosságát árasztom rád." A délelőtt folyamán erről elmélkedtem. Szerettem volna szavakba foglalni, de erre teljesen képtelen vagyok. Ezeket nem lehet szavakkal kifejezésre juttatni. Amint így erőlködtem, az Úr Jézus újra beszélgetni kezdett:
"Kis leánytestvérkém, ne is kísérletezz, úgyis hiábavaló mindez! Tudod, hogyan oktattalak már egyszer: ,Merülj el Bennem, mint csepp víz a borban!' Én vagyok a bor, te a víz. S most Istenségem titkaiból cseppentettem lelkedbe. Nem lehet a borból a csepp vizet kiválasztani. Épp így az isteni titkokat sem tudod kifejezésre juttatni. Most pedig arra kérlek, jöjj Hozzám ma minél előbb! Ne várd meg az estét! Ne legyen neked Nálamnál semmi sem fontosabb!"
1964. október 25.
Az Úr Jézus hosszan beszélgetett, de családi körülményeim miatt nem tudtam leírni. Most utólag csak azt írom le, amire szó szerint emlékszem. Az Úr Jézus szavai:
"A Sátán megvakítása után rendkívül nagymértékben fognak érvényre jutni a zsinati határozatok."
1964. október 30.
Péntek reggel a szentmisén az Úr Jézus meglepetésszerűen hálálkodó szavakkal fordult felém:
"Ó, mily boldog vagyok, hogy több szentmisét hallgatsz! Ez igen nagy megtiszteltetés Számomra. Mondd el kérlek sokaknak, hogy ez az Én vélemény nyilvánításom. Általa kegyelmeimet árasztom rátok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése