Én vagyok a legerősebb támaszod

1963. november 1. Munka közben az Úr Jézus kezdett beszélni, s közben fokozta bennem a meghitt áhítatot, mely lelkemet úgy uralja, s melyről azt kell írnom: Élek én, de már csak az Úr akarata éltet engem. Amit most írok, számomra igen meglepő volt: "Kedves kicsikém, ugye meglep ez a becézgetés? Így tetszel Nekem, ha egészen Reám hagyatkozol. Tedd is ezt mindig, hiszen ez az, ami állandó közelségemben tart. Gyámoltalanságodban mindig Én vagyok a legerősebb támaszod. Ez a nagy isteni átélés, mellyel az elmúlt napokban megajándékoztalak, egyenlő értékű a nagy kísértéssel, melyet a Sátán rád zúdított. Tudod-e, mikor volt?" S emlékezetembe idézte a napokon keresztül tartó küzdelmet. "Én, a Mester, ezt megelégedéssel jegyeztem fel, és most ezért a nagy küzdelemért kegyelmeim rendkívüli állapotába helyezem lelkedet. Tudod, kicsikém, már itt a földön is kapsz ízelítőt a menny gyönyörűségeiből. Ahogy már mondtam, szenvedéseid értékálló jutalma ez." 1963. november 7. Ezekben a napokban a Szűzanya állandóan sürget és kér: "Szeretetlángomat nem tudom tovább Szívemben tartani. Engedjétek, hogy felétek törjön! Tegyetek meg mindent az elindulásra! Csak az első lépés nehéz! Leánykám, miután ez megtörtént, Szeretetlángom zúgva töri át a lelkek bizalmatlanságát. Miután nem lesz ellenállás, szelíd fénnyel világítja meg a lelkeket. Szeretetlángom befogadói a kegyelmek bőségétől megittasultan hirdetni fogják szerteszét, ahogy már megmondtam, ilyen kegyelmi áradat még nem volt, amióta az Ige testté lett." 1963. november 19. A Szent Szűz szólt ismét: "Kislányom, a kínzó kételyek megszűnte után vidd szent ügyemet! Te nem pihenhetsz meg. Ne légy fáradt és visszahúzódó! A megbízást érvényre kell juttatnod a melléd rendelt személy által is. Jöjjetek össze, ti, akik már valamit is tudtok róla! De nehézkesek vagytok! Ne féljetek, bízzatok hatalmamban!" 1963. november 21. Újra a Szűzanya sürget: "Most, miután Szeretetlángom végérvényre jutott lelkedben, megfeszített erővel kell akarnod mindazt, amit reád bíztam. A cselekvő erőt mindenkinek megadom. Szeretetlángom kegyelmi hatása által a lelkekben fényt derítek, hogy elindulásotok bátor legyen." Itt emlékezetembe idézte a sorrendet és a személyek neveit. Majd: "Ezt tegyétek Én sürgetem!" 1963. november 27. Újra a Szűzanya beszélt, és kérdező szavával úgy fordult hozzám, mintha egészen emberi hangon beszélt volna hozzám: "Mondd, kislányom, mit gondolsz, meddig tart még ez az egy helyben való topogás?" Szavai azonnal kiváltották lelkem nyomorúságát és gyámoltalanságát... Majd újra hallani engedte szavát, de oly csodálatosan, ahogyan ezen kívül csak még egyszer hallottam. Szavai fenséggel, szigorral és sürgetőleg szóltak: "Mit gondoltok, ki lesz felelős a gátlásokért? Ha akadnak köztetek ilyenek, minden erővel védjétek meg Szeretetlángomat. A Sátán megvakítására törekednetek kell. Az egész világ összefogó ereje kell hozzá. Ne hátráltassátok, mert felelnetek kell egyszer a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el! Mert a Sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene." Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a felelősség, hanem mindazokat, akik kényelemből nem álltak be a Sátán megvakítása elleni küzdelembe. "Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el!!! Az induláshoz csodálatos erővel árasztalak el benneteket tömegesen és egyenként is. A felelősség nagy, de munkátok nem lesz meddő. Az egyesült munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyulladni és gyújtani fog az egész földkerekségen, és a Sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani!" Majd ismét kért, hogy a Püspök atyához való eljuttatást ne mellőzzük el. (Levélben elvittem 1963. november 28-án.) 1963. november 28. Ezt a levelet még az előző napokban vittem az Atyához. A Szent Szűz sürgetése olyan volt, hogy szinte azt sem tudtam, hogyan hajtsam végre. Főtisztelendő Atyám! Ne vegye soraimat zaklatásnak, én a kis semmi és senki, csak eszköz vagyok a Szűzanya kezében. Én csak azt teszem, amit Ő mond. Ő a Nagyhatalmú, Ő a sürgető és én az Ő alázatos leánya. Önnek is egész akaratommal engedelmeskedem és megteszem mindazt, amit mond. Én is őrlődöm a Szent Szűz kérése miatt, mely nem szűnik meg lelkemben. Ő sürgeti kérését a Püspök atyához eljuttatni, és hivatkozik arra, hogy ott Szeretetlángja szállást kapott. Mit tehetek én, írom és viszem, vagy küldöm a nővértől a Szent Szűz szavait, úgy, ahogy Ő utasít. Mikor másodszor a Püspök atyánál voltam, azt a tanácsot adta (szó szerint idézem szavait): "Ne akarjon ajtóstul a házba menni, hanem azon legyen, hogy állandó lelkivezetőt keressen magának, aki miután megismerte, úgyis felfigyel majd rendkívüli lelkiállapotára. Ő aztán tudni fogja, mit kell tennie. S ha énhozzám jön, én nem fogok elzárkózni előle." Az Atyának keresnie kellene az alkalmat a Püspök atyával való találkozásra... A Szent Szűz kérése, hogy mielőbb jöjjenek össze... Amit írok, a Szűzanya állandó sürgetésére teszem. Alázatos tisztelettel köszöntöm...