1962. december 18.
Új lakásomba költöztem, mely engesztelés végett semmi egyéb, mint 2x2 méteres szoba. Ez a kert végében épült. Ma este volt az első nap, hogy ott aludtam. Hiába voltam fáradt, szememre nem jött álom. Éjfél felé járt már az idő, s még mindig ébren voltam. Közben arra gondoltam, ha most nem tudok elaludni, mire elérkezik a virrasztás ideje, nem tudok felébredni. Ahogy így ébrenlétemben a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam, mert a virrasztás egyik óráját a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel, egyszer csak ütést éreztem testemen. Az elsőt a második, majd a harmadik követte. Utána még egy kisebb ütés. Borzalmas éjszakám volt. Félelem nemigen volt bennem. Az ütések után fáradtság és fájdalom vett erőt rajtam, aztán elnyomott az álom. Két óra után felébredtem, de még egy órát sem tudtam virrasztani. Úgy éreztem magam, mint akit jól elvertek. Az ördög ütlegelt, tudom. Éreztem jelenlétét. Csak azon csodálkoztam, hogy a negyedik ütés nem fájt úgy, mint az előzőek. Úgy éreztem, mintha egy kéz visszatartotta volna. Alig háromnegyed órai virrasztás után ismét lefeküdtem. Az álom mélyen elnyomott, ami nem szokott velem megtörténni. Hét óra előtt ébredtem. A mi templomunkban elvállaltam a harangozást, mivel a sekrestyés nővér beteg volt. El lehet képzelni ijedtségemet. Mire a templomba értem, már a roráténak is vége volt. Szomorúan panaszkodtam a Szűzanyának, hogy az ördög elvert, és nem tudtam felkelni. Csodálatos az, amit most írok. A Szent Szűz így szólt:
"Mi is ott voltunk, Szent Fiam és Én! Mi engedtük, hogy ütlegeljen, de Én hamar lefogtam: Elég!"
A Szent Szűzanya erről nem szólt többet. Én igen szégyelltem magam emiatt. Még napok múlva is szégyen ömlött el arcomon. Napközben a gonosz vigyorgott: "Ugye, ugye, ki akartalak józanítani bolondériádból. Elég legyen már a sok böjt és virrasztás! Hagyj fel vele! Nincs semmi értelme ennek a sok hiábavalóságnak. "
S a Szent Szűz az ördög szavaiba beleszólt, és megígérte, nem fogja megengedni többé, hogy a gonosz ütlegeljen, de erre most szükség volt. A Szűzanya tovább beszélt hozzám:
"Kislányom! Hozd meg áldozataidat, és merülj el az alázatosság mélyreható megsemmisülésében. Kedves kis eszközöm vagy, és a nagy alázatosságra való törekvésed igen kedves Nekem. Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradása ez, mely által ily kitartó a törekvésed."
A Szent Szűz szavai igen nagy erőt adtak nekem hosszú időre. Mivel X. atya beteg volt hosszú időn át, újra B. atyához mentem gyónni. Ő nagyon meglepődött, és örült is: "Miért nem jött?" - kérdezte. Ő már várt. Elmondtam neki, hogy a közbeeső időben X. atyánál voltam. Az atya azonban visszautasított… Mivel rendkívüli lelkiállapotom miatt, amelyben élek, sehogyan sem tudom e dolgok megemlítése nélkül a szentgyónásomat elvégezni, azért most arra hivatkoztam, hogy nem a magam akaratából, hanem csak a mellém rendelt nővér által tanácsolt indításnak engedelmeskedve jöttem ismét vissza az atyához.
Mikor B. atyának elkezdtem beszélni a szent ügyről, már sok mindenre nem emlékezett... Majd türelemre intett: "Isten ügye lassan jut érvényre" - mondta. Majd a régebben kapott írásból, melyet neki átadtam, megállapította, hogy az Úr Jézus engem nagyon szeret. Ezért az átlagon felüli szeretetért, mellyel elhalmoz, legyek Neki nagyon hálás...Majd kijelentette, hogy ő nem érti a dolgokat. -Nem csodálom, mondottam én neki. Aztán elbeszéltem neki a Szent Szűz kegyhelyén történt szentgyónást, mikor a Szent Szűztől vezettetve kellett egy egészen ismeretlen Atyához mennem, és az Ő utasítására át kellett adnom az Ő közléseit. Az az Atya is kétszer olvasta el, és ő is azt mondta, hogy nem érti a dolgokat. Én értem. Ugyanis gyakran visszaimádkozom a Szent Szűz szavait, és kérem a Szentlelket, derítsen fényt azokra, akik már tudnak róla.
Az atya azt válaszolta, úgy veszi észre, hogy én nagyon erőszakolom a dolgokat. Ne tegyem ezt, mert Isten dolga, hogy meglegyen. Mondtam neki, jól veszi észre, de én nem tehetek róla, nekem igen erős indításom van, hogy sürgessem az ügyet. Ezt az erőszakos sürgetést X atya is észrevette, és azt mondta, várjam meg, az Isten akarata úgyis kitisztul. Borzalmasan megviseli testemet-lelkemet ez az erőszak. A magam erejéből ezt nem tudnám megtenni, mert az olyan megaláztatást jelent számomra, s ha csak rajtam múlna, a számat sem nyitnám ki szóra. A hang, mely által szólok, a Szent Szűz sürgetése, amely lelkemben már szinte állandósult. Nem tudok ellenállni a Szent Szűz sürgetésének.
Az atya erre azt mondta, legyek csak nyugodt és szívemben őrizzem meg az Úr békéjét. Utána még nagyobb vita lett, nem tudtam elhallgatni. Éreztem, ez a beszéd nem az én természetes erőmből származik. Végül is az atya azt mondta, hogy átadja az ügyet egy másik főtisztelendő atyának átolvasás végett. Legyek hozzá bizalommal, mert az illető nagyon bensőséges lelkületű (G.).
1962. december 27.
Reggel a tabernákulum előtt térdeltem, és lelkem gyötrő kínjaiban sírva, zokogva kiáltoztam az Úrhoz: Imádott Jézusom, hol vagy? Miért kell nélküled élnem? Add meg a megtérés kegyelmét! Egész életemben nem sírtam annyit, mint mostanában. Égi Anyám, Te hol vagy? Ha Szeretetlángodra gondolok, majd felégeti arcomat a szégyen. Miért van ez? "Jobb lett volna nem születned, amint Júdásról mondták. Térj már észre!" Most a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadva. Akkor megismertem egy pillanatra, hogy a gonosz tombolt, azért hogy rákényszerítsen a beismerésre. Utána egy pillanatra szelíd érzés fogott el: vajon Isten akarata-e ez? De a másik pillanatban még nagyobb súllyal nehezedett rám hazugságom nyomasztó kínja: nincs kiút a kárhozatból! Szédülök a gondolattól, hogy inkább elkárhozzam, mintsem hogy belássam és visszavonjam hazudozásaimat, melyekről úgy véltem azelőtt, hogy égi szavak beszélnek hozzám. S ezek miatt kárhozzam el.
Ó, karácsonyi kisded Jézus, én nem tartozom a megváltott lelkek közé. Aki Anyám nevében hazudik, az kárhoztatva lesz. Most már nem találok szavakat a lelki gyötrelmek e tetőfokán...
Drága jó Nővérkém, ezek után nem tudom, mi lesz a szava hozzám? Hogy Ön minek tart, azt el tudom gondolni. Lehet, hogy Ön tapintatból nem fog megvetni, mint X. atya tette. Legyen Ön előtt mentségemre, hogy belátom téves hazugságomat. De sajnos, ez nem könnyít lelkemen... Ismételten kérem, segítsen rajtam, imádkozzék értem, és ha lehet, látogasson meg. 1962. december 30. A kísértések gyötrelmei lassan eloszlottak lelkemben. Egyik nap a szőnyeget javítottam az egyházközség templomában, mely hideg és fűtetlen volt. Kezem már megdermedt a hidegtől, alig tudtam fogni a tűt. Arra gondoltam, ha készen leszek, hazasietek jól felmelegedni. Ez a szőnyegjavítás az oltár előtt történt, a szentségi Jézus jelenlétében. Ekkor váratlanul elömlött lelkemben az Úr jelenléte, s ennek nyomán az Úr Jézus szólalt meg lelkemben:
"Miért sietsz úgy el Tőlem? Nem jó itt Nálam? Maradj még Velem! Senki sem jön társalogni Hozzám!"
Ahogy elkészültem munkámmal, Eléje borultam. Némán figyeltem Rá.
"Ugye kimerítettek a nagy, heves szenvedések? Miért lepődtél meg? Nem készítettelek-e elő erre? A nagy kegyelmek, melyeket előtte adtam, erőt adtak a nagy szenvedésekre, és az elviselt nagy szenvedésekért most a kegyelmek még nagyobb bőségét árasztom rád. Ezeket a nagy szenvedéseket szaporítanom és fokoznom kell állandóan lelkedben. De a tökéletes Reám való hagyatkozás kegyelmével azért erősítelek meg, hogy sikert arassunk mindketten. A Sátán dühe vad, és Én rád engedem, hogy lássa, milyen az Én kegyelmem ereje a Reám hagyatkozó lélekben."
Ezek után még sokáig maradtam Nála. Uram, jó nekem itt lenni! Lelkem teljesen felszabadult a gonosz lélek szörnyű, zavartkeltő hatása alól. Az újabb szenvedések még nem rohantak meg, nem tudom, milyen formában fognak meglepni. Az édes Üdvözítő már régebben megmondta, hogy az én érdemem a szenvedés lesz...Akkor még nem tudtam, milyen kegyetlenül tud a Sátán meggyötörni. Most, hogy a lelkem az Úr békéjében pihen, eszembe jutottak a nővérke szavai, amikor X. atyától hazajövet azt mondta nekem, hogy ezért az elutasításért énekeljek Te Deum-ot, úgy, mint a védőszentem: Szent Erzsébet tette...
Az Úr Jézus arra kért, hogy a Reá való hagyatkozás kegyelmét igen becsüljem meg... Ő ezt a Szent Szűz kérésére adta meg nekem, és ismét az Ő Szeretetlángjára hivatkozott, mely Őt lekötelezi...
Új lakásomba költöztem, mely engesztelés végett semmi egyéb, mint 2x2 méteres szoba. Ez a kert végében épült. Ma este volt az első nap, hogy ott aludtam. Hiába voltam fáradt, szememre nem jött álom. Éjfél felé járt már az idő, s még mindig ébren voltam. Közben arra gondoltam, ha most nem tudok elaludni, mire elérkezik a virrasztás ideje, nem tudok felébredni. Ahogy így ébrenlétemben a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam, mert a virrasztás egyik óráját a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel, egyszer csak ütést éreztem testemen. Az elsőt a második, majd a harmadik követte. Utána még egy kisebb ütés. Borzalmas éjszakám volt. Félelem nemigen volt bennem. Az ütések után fáradtság és fájdalom vett erőt rajtam, aztán elnyomott az álom. Két óra után felébredtem, de még egy órát sem tudtam virrasztani. Úgy éreztem magam, mint akit jól elvertek. Az ördög ütlegelt, tudom. Éreztem jelenlétét. Csak azon csodálkoztam, hogy a negyedik ütés nem fájt úgy, mint az előzőek. Úgy éreztem, mintha egy kéz visszatartotta volna. Alig háromnegyed órai virrasztás után ismét lefeküdtem. Az álom mélyen elnyomott, ami nem szokott velem megtörténni. Hét óra előtt ébredtem. A mi templomunkban elvállaltam a harangozást, mivel a sekrestyés nővér beteg volt. El lehet képzelni ijedtségemet. Mire a templomba értem, már a roráténak is vége volt. Szomorúan panaszkodtam a Szűzanyának, hogy az ördög elvert, és nem tudtam felkelni. Csodálatos az, amit most írok. A Szent Szűz így szólt:
"Mi is ott voltunk, Szent Fiam és Én! Mi engedtük, hogy ütlegeljen, de Én hamar lefogtam: Elég!"
A Szent Szűzanya erről nem szólt többet. Én igen szégyelltem magam emiatt. Még napok múlva is szégyen ömlött el arcomon. Napközben a gonosz vigyorgott: "Ugye, ugye, ki akartalak józanítani bolondériádból. Elég legyen már a sok böjt és virrasztás! Hagyj fel vele! Nincs semmi értelme ennek a sok hiábavalóságnak. "
S a Szent Szűz az ördög szavaiba beleszólt, és megígérte, nem fogja megengedni többé, hogy a gonosz ütlegeljen, de erre most szükség volt. A Szűzanya tovább beszélt hozzám:
"Kislányom! Hozd meg áldozataidat, és merülj el az alázatosság mélyreható megsemmisülésében. Kedves kis eszközöm vagy, és a nagy alázatosságra való törekvésed igen kedves Nekem. Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradása ez, mely által ily kitartó a törekvésed."
A Szent Szűz szavai igen nagy erőt adtak nekem hosszú időre. Mivel X. atya beteg volt hosszú időn át, újra B. atyához mentem gyónni. Ő nagyon meglepődött, és örült is: "Miért nem jött?" - kérdezte. Ő már várt. Elmondtam neki, hogy a közbeeső időben X. atyánál voltam. Az atya azonban visszautasított… Mivel rendkívüli lelkiállapotom miatt, amelyben élek, sehogyan sem tudom e dolgok megemlítése nélkül a szentgyónásomat elvégezni, azért most arra hivatkoztam, hogy nem a magam akaratából, hanem csak a mellém rendelt nővér által tanácsolt indításnak engedelmeskedve jöttem ismét vissza az atyához.
Mikor B. atyának elkezdtem beszélni a szent ügyről, már sok mindenre nem emlékezett... Majd türelemre intett: "Isten ügye lassan jut érvényre" - mondta. Majd a régebben kapott írásból, melyet neki átadtam, megállapította, hogy az Úr Jézus engem nagyon szeret. Ezért az átlagon felüli szeretetért, mellyel elhalmoz, legyek Neki nagyon hálás...Majd kijelentette, hogy ő nem érti a dolgokat. -Nem csodálom, mondottam én neki. Aztán elbeszéltem neki a Szent Szűz kegyhelyén történt szentgyónást, mikor a Szent Szűztől vezettetve kellett egy egészen ismeretlen Atyához mennem, és az Ő utasítására át kellett adnom az Ő közléseit. Az az Atya is kétszer olvasta el, és ő is azt mondta, hogy nem érti a dolgokat. Én értem. Ugyanis gyakran visszaimádkozom a Szent Szűz szavait, és kérem a Szentlelket, derítsen fényt azokra, akik már tudnak róla.
Az atya azt válaszolta, úgy veszi észre, hogy én nagyon erőszakolom a dolgokat. Ne tegyem ezt, mert Isten dolga, hogy meglegyen. Mondtam neki, jól veszi észre, de én nem tehetek róla, nekem igen erős indításom van, hogy sürgessem az ügyet. Ezt az erőszakos sürgetést X atya is észrevette, és azt mondta, várjam meg, az Isten akarata úgyis kitisztul. Borzalmasan megviseli testemet-lelkemet ez az erőszak. A magam erejéből ezt nem tudnám megtenni, mert az olyan megaláztatást jelent számomra, s ha csak rajtam múlna, a számat sem nyitnám ki szóra. A hang, mely által szólok, a Szent Szűz sürgetése, amely lelkemben már szinte állandósult. Nem tudok ellenállni a Szent Szűz sürgetésének.
Az atya erre azt mondta, legyek csak nyugodt és szívemben őrizzem meg az Úr békéjét. Utána még nagyobb vita lett, nem tudtam elhallgatni. Éreztem, ez a beszéd nem az én természetes erőmből származik. Végül is az atya azt mondta, hogy átadja az ügyet egy másik főtisztelendő atyának átolvasás végett. Legyek hozzá bizalommal, mert az illető nagyon bensőséges lelkületű (G.).
1962. december 27.
Reggel a tabernákulum előtt térdeltem, és lelkem gyötrő kínjaiban sírva, zokogva kiáltoztam az Úrhoz: Imádott Jézusom, hol vagy? Miért kell nélküled élnem? Add meg a megtérés kegyelmét! Egész életemben nem sírtam annyit, mint mostanában. Égi Anyám, Te hol vagy? Ha Szeretetlángodra gondolok, majd felégeti arcomat a szégyen. Miért van ez? "Jobb lett volna nem születned, amint Júdásról mondták. Térj már észre!" Most a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadva. Akkor megismertem egy pillanatra, hogy a gonosz tombolt, azért hogy rákényszerítsen a beismerésre. Utána egy pillanatra szelíd érzés fogott el: vajon Isten akarata-e ez? De a másik pillanatban még nagyobb súllyal nehezedett rám hazugságom nyomasztó kínja: nincs kiút a kárhozatból! Szédülök a gondolattól, hogy inkább elkárhozzam, mintsem hogy belássam és visszavonjam hazudozásaimat, melyekről úgy véltem azelőtt, hogy égi szavak beszélnek hozzám. S ezek miatt kárhozzam el.
Ó, karácsonyi kisded Jézus, én nem tartozom a megváltott lelkek közé. Aki Anyám nevében hazudik, az kárhoztatva lesz. Most már nem találok szavakat a lelki gyötrelmek e tetőfokán...
Drága jó Nővérkém, ezek után nem tudom, mi lesz a szava hozzám? Hogy Ön minek tart, azt el tudom gondolni. Lehet, hogy Ön tapintatból nem fog megvetni, mint X. atya tette. Legyen Ön előtt mentségemre, hogy belátom téves hazugságomat. De sajnos, ez nem könnyít lelkemen... Ismételten kérem, segítsen rajtam, imádkozzék értem, és ha lehet, látogasson meg. 1962. december 30. A kísértések gyötrelmei lassan eloszlottak lelkemben. Egyik nap a szőnyeget javítottam az egyházközség templomában, mely hideg és fűtetlen volt. Kezem már megdermedt a hidegtől, alig tudtam fogni a tűt. Arra gondoltam, ha készen leszek, hazasietek jól felmelegedni. Ez a szőnyegjavítás az oltár előtt történt, a szentségi Jézus jelenlétében. Ekkor váratlanul elömlött lelkemben az Úr jelenléte, s ennek nyomán az Úr Jézus szólalt meg lelkemben:
"Miért sietsz úgy el Tőlem? Nem jó itt Nálam? Maradj még Velem! Senki sem jön társalogni Hozzám!"
Ahogy elkészültem munkámmal, Eléje borultam. Némán figyeltem Rá.
"Ugye kimerítettek a nagy, heves szenvedések? Miért lepődtél meg? Nem készítettelek-e elő erre? A nagy kegyelmek, melyeket előtte adtam, erőt adtak a nagy szenvedésekre, és az elviselt nagy szenvedésekért most a kegyelmek még nagyobb bőségét árasztom rád. Ezeket a nagy szenvedéseket szaporítanom és fokoznom kell állandóan lelkedben. De a tökéletes Reám való hagyatkozás kegyelmével azért erősítelek meg, hogy sikert arassunk mindketten. A Sátán dühe vad, és Én rád engedem, hogy lássa, milyen az Én kegyelmem ereje a Reám hagyatkozó lélekben."
Ezek után még sokáig maradtam Nála. Uram, jó nekem itt lenni! Lelkem teljesen felszabadult a gonosz lélek szörnyű, zavartkeltő hatása alól. Az újabb szenvedések még nem rohantak meg, nem tudom, milyen formában fognak meglepni. Az édes Üdvözítő már régebben megmondta, hogy az én érdemem a szenvedés lesz...Akkor még nem tudtam, milyen kegyetlenül tud a Sátán meggyötörni. Most, hogy a lelkem az Úr békéjében pihen, eszembe jutottak a nővérke szavai, amikor X. atyától hazajövet azt mondta nekem, hogy ezért az elutasításért énekeljek Te Deum-ot, úgy, mint a védőszentem: Szent Erzsébet tette...
Az Úr Jézus arra kért, hogy a Reá való hagyatkozás kegyelmét igen becsüljem meg... Ő ezt a Szent Szűz kérésére adta meg nekem, és ismét az Ő Szeretetlángjára hivatkozott, mely Őt lekötelezi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése