1962. december 15.
Ma erre a csodálatos hatású, megnyugtató áldásra ébredtem. Szívem valósággal remegett az örömtől. A Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam. Ahogy a szentmisére mentem, a Szűzanya szólt:
"Nyugodj meg, kislányom! Együtt megyünk... Én is veled fáradoztam, de most jól kipihenjük magunkat."
Míg így beszélgettünk, elvégeztem a harangozást. Utána az Úr Jézus elé borultam: Imádott Jézusom, de sok mondanivalóm van! Majd újra elmondtam Neki, ami annyira megnyugtatott, és megköszöntem Neki a sok kegyelmet, aztán csendes hallgatással imádtam Őt...
Ő szelíd szavakkal mondta:
"Nagy szenvedésekre kell felkészülnünk, de nem hagylak egyedül, és ha kell, csodát is teszek. Szenvedéseid módfelett nagyok lesznek. Most jön az üldöztetés, mellyel Heródes halálra kerestetett Engem, mint kis Gyermeket, hogy megöljön. De amint Én és Anyám a mennyei Atyára hagyatkoztunk, úgy hagyatkozz Te is Ránk!"
Közben újabb, csodálatos kegyelmével árasztott el. Nem tudom semmi módon szavakkal kifejezni ezt a kegyelmet, melyet reám árasztott, és közben ezt mondta:
"Ez a teljes Reám való hagyatkozás nagy kegyelme, melyet most adok. Egészen tökéletesen uralni fogja lényedet egész életeden át, mely át fog sugározni lelkedből másokra is."
Csodálatos érzés az Istenre való hagyatkozás felbecsülhetetlen és semmivel össze nem hasonlítható fenséges kegyelme! Nem is bírnám ki, ha nem adna külön kegyelmet ennek elviselésére. Testemben megsemmisülve éreztem át mindezt, és időközben az Úr Jézus beszélt tovább:
"Ugye meghatott az áldás, amit a Püspök atyától kaptál?! Én voltam jelen, amikor a Püspök atya homlokodra keresztet rajzolt. Tettem ezt kettős okból: hogy sok szenvedésedért jutalmat adjak, és hogy a Püspök atya is megérezze személyeddel kapcsolatban isteni akaratomat."
1962. december 16.
A máriaremetei kegytemplomba mentem, ahhoz az atyához, akinek egy héttel ezelőtt átadtam a Szent Szűz közléseit. Ő már néhány szó után rámismert. Kérdéseket intézett hozzám...
Közben megemlítettem neki, hogy voltam a Püspök atyánál. Átadtam a Szent Szűz közléseit, és elmondtam néhány szóval, mit mondott a Püspök atya. Erre azt válaszolta, hogy ő is ugyanezt mondta volna. Majd rátért a Szent Szűz közléseire. Azt mondta, elolvasta kétszer, de nem érti. Ezen én nagyon csodálkoztam, és szerettem volna a Szent Szűz Szeretetlángjáról ékes szavakat mondani, de hiába erőlködtem, nem jött elmémbe gondolat, sem szó az ajkamra. Elgondolkoztam, hogy lehet ezt nem érteni? Ő közben azt is mondta, hogy az első-péntek és az első-szombat is az engesztelés napja. Úgy vettem észre, hogy fölöslegesnek tartja ezeket a közbeékelt kegyelmi napokat. Amikor elhagytam a gyóntatóhelyiséget, a gondolat, hogy nem érti, még jobban fájt. A Szent Szűzhöz fohászkodtam: "Édesanyám, akihez küldtél, az nem érti Szeretetlángodat." Kértem a Szentlelket, világosítsa meg és járja át őt is a Szent Szűz Szeretetlángja, úgy, mint engem. Elmélkedésem közben rettenetes lelki kínok kezdtek gyötörni.
Közben eltávoztam a templomból, az úton még jobban fokozódott a fájdalom. Lelkemben a gonosz ismét kételyeket támasztott: "Látod, nem csodálom, hogy nem érti zavaros gondolataidat. Ő pedig igen okos pap, és mégsem tud eligazodni zagyva kitalálásaidon. S te még beképzeled, hogy neked azért szenvedned kell?! Tudod, ilyet csak egy zavarteszű hisz el. Miért kísérletezel?
Minden erőmmel rendezni igyekeztem gondolataimat. A szenvedések oly borzalmas kínokat okoztak, hogy útközben szerettem volna a szembejövőkkel tudatni, hogy milyen borzalmasan szenvedek.
Közben a gondolataim is elhomályosodtak. Újra eszembe jutott, miért nem tudtam a Szent Szűz Szeretetlángjáról beszélni. Most magam is arra a gondolatra jutottam, hogy én sem értek mindent. Miközben hazaérkeztem, vidám dalokkal igyekeztem takarni lelkem nagy szenvedését, nehogy gyermekeim észrevegyék szenvedéseim miatti lehangoltságomat. Borzalmas lelki kín ez! Ki tudna tőle megszabadítani? Hiszen senki sem ért meg, hiába is mondanám el bárkinek!
1962. december 17.
A Szent Szűz szavai, mint megvilágító jóság, úgy hatoltak lelkembe:
"Kislányom, miért erőlködtél? Miért akartál te szólni ékes szavakkal Szeretetlángom mellett? Tartsd szem előtt rendeltetésedet, a szenvedést, és emlékezz Szent Fiam szavaira, melyeket mondott. A szenvedést vállald, és szünet nélkül hozz áldozatot! Szenvedéseid nem hiábavalók, de az nem a te dolgod, hogy ki értse meg Szeretetlángomat. Kis eszköz, ne csodálkozz azon, hogy nem tudtál szólni ékes szavakkal. A cselekvő Én vagyok, és Szeretetem Lángját Én gyújtom ki a szívek mélyén. Szavaidat Én állítottam el, és elmédet is Én homályosítottam el. Nem akartam, hogy az önteltség befészkelje magát lelkedbe. Ez nagy hiba lett volna. Te kis eszköz, térj már észre, és légy egészen alázatos. Eszköz vagy a kezünkben. Mi vigyázunk rád, és nem engedjük a bűnt közel hozzád. A kísértésekre pedig vigyázz, mert a gonosz ugyancsak felhasznál minden alkalmat, hogy alázatosságodat megingassa."
Ma erre a csodálatos hatású, megnyugtató áldásra ébredtem. Szívem valósággal remegett az örömtől. A Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam. Ahogy a szentmisére mentem, a Szűzanya szólt:
"Nyugodj meg, kislányom! Együtt megyünk... Én is veled fáradoztam, de most jól kipihenjük magunkat."
Míg így beszélgettünk, elvégeztem a harangozást. Utána az Úr Jézus elé borultam: Imádott Jézusom, de sok mondanivalóm van! Majd újra elmondtam Neki, ami annyira megnyugtatott, és megköszöntem Neki a sok kegyelmet, aztán csendes hallgatással imádtam Őt...
Ő szelíd szavakkal mondta:
"Nagy szenvedésekre kell felkészülnünk, de nem hagylak egyedül, és ha kell, csodát is teszek. Szenvedéseid módfelett nagyok lesznek. Most jön az üldöztetés, mellyel Heródes halálra kerestetett Engem, mint kis Gyermeket, hogy megöljön. De amint Én és Anyám a mennyei Atyára hagyatkoztunk, úgy hagyatkozz Te is Ránk!"
Közben újabb, csodálatos kegyelmével árasztott el. Nem tudom semmi módon szavakkal kifejezni ezt a kegyelmet, melyet reám árasztott, és közben ezt mondta:
"Ez a teljes Reám való hagyatkozás nagy kegyelme, melyet most adok. Egészen tökéletesen uralni fogja lényedet egész életeden át, mely át fog sugározni lelkedből másokra is."
Csodálatos érzés az Istenre való hagyatkozás felbecsülhetetlen és semmivel össze nem hasonlítható fenséges kegyelme! Nem is bírnám ki, ha nem adna külön kegyelmet ennek elviselésére. Testemben megsemmisülve éreztem át mindezt, és időközben az Úr Jézus beszélt tovább:
"Ugye meghatott az áldás, amit a Püspök atyától kaptál?! Én voltam jelen, amikor a Püspök atya homlokodra keresztet rajzolt. Tettem ezt kettős okból: hogy sok szenvedésedért jutalmat adjak, és hogy a Püspök atya is megérezze személyeddel kapcsolatban isteni akaratomat."
1962. december 16.
A máriaremetei kegytemplomba mentem, ahhoz az atyához, akinek egy héttel ezelőtt átadtam a Szent Szűz közléseit. Ő már néhány szó után rámismert. Kérdéseket intézett hozzám...
Közben megemlítettem neki, hogy voltam a Püspök atyánál. Átadtam a Szent Szűz közléseit, és elmondtam néhány szóval, mit mondott a Püspök atya. Erre azt válaszolta, hogy ő is ugyanezt mondta volna. Majd rátért a Szent Szűz közléseire. Azt mondta, elolvasta kétszer, de nem érti. Ezen én nagyon csodálkoztam, és szerettem volna a Szent Szűz Szeretetlángjáról ékes szavakat mondani, de hiába erőlködtem, nem jött elmémbe gondolat, sem szó az ajkamra. Elgondolkoztam, hogy lehet ezt nem érteni? Ő közben azt is mondta, hogy az első-péntek és az első-szombat is az engesztelés napja. Úgy vettem észre, hogy fölöslegesnek tartja ezeket a közbeékelt kegyelmi napokat. Amikor elhagytam a gyóntatóhelyiséget, a gondolat, hogy nem érti, még jobban fájt. A Szent Szűzhöz fohászkodtam: "Édesanyám, akihez küldtél, az nem érti Szeretetlángodat." Kértem a Szentlelket, világosítsa meg és járja át őt is a Szent Szűz Szeretetlángja, úgy, mint engem. Elmélkedésem közben rettenetes lelki kínok kezdtek gyötörni.
Közben eltávoztam a templomból, az úton még jobban fokozódott a fájdalom. Lelkemben a gonosz ismét kételyeket támasztott: "Látod, nem csodálom, hogy nem érti zavaros gondolataidat. Ő pedig igen okos pap, és mégsem tud eligazodni zagyva kitalálásaidon. S te még beképzeled, hogy neked azért szenvedned kell?! Tudod, ilyet csak egy zavarteszű hisz el. Miért kísérletezel?
Minden erőmmel rendezni igyekeztem gondolataimat. A szenvedések oly borzalmas kínokat okoztak, hogy útközben szerettem volna a szembejövőkkel tudatni, hogy milyen borzalmasan szenvedek.
Közben a gondolataim is elhomályosodtak. Újra eszembe jutott, miért nem tudtam a Szent Szűz Szeretetlángjáról beszélni. Most magam is arra a gondolatra jutottam, hogy én sem értek mindent. Miközben hazaérkeztem, vidám dalokkal igyekeztem takarni lelkem nagy szenvedését, nehogy gyermekeim észrevegyék szenvedéseim miatti lehangoltságomat. Borzalmas lelki kín ez! Ki tudna tőle megszabadítani? Hiszen senki sem ért meg, hiába is mondanám el bárkinek!
1962. december 17.
A Szent Szűz szavai, mint megvilágító jóság, úgy hatoltak lelkembe:
"Kislányom, miért erőlködtél? Miért akartál te szólni ékes szavakkal Szeretetlángom mellett? Tartsd szem előtt rendeltetésedet, a szenvedést, és emlékezz Szent Fiam szavaira, melyeket mondott. A szenvedést vállald, és szünet nélkül hozz áldozatot! Szenvedéseid nem hiábavalók, de az nem a te dolgod, hogy ki értse meg Szeretetlángomat. Kis eszköz, ne csodálkozz azon, hogy nem tudtál szólni ékes szavakkal. A cselekvő Én vagyok, és Szeretetem Lángját Én gyújtom ki a szívek mélyén. Szavaidat Én állítottam el, és elmédet is Én homályosítottam el. Nem akartam, hogy az önteltség befészkelje magát lelkedbe. Ez nagy hiba lett volna. Te kis eszköz, térj már észre, és légy egészen alázatos. Eszköz vagy a kezünkben. Mi vigyázunk rád, és nem engedjük a bűnt közel hozzád. A kísértésekre pedig vigyázz, mert a gonosz ugyancsak felhasznál minden alkalmat, hogy alázatosságodat megingassa."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése