1964. május 16.
A Szűzanya szólt:
"Kármelita kislányom! Anyai Szívem szeretetével szólok hozzád. Szívem Szeretetlángját szítsd áldozataiddal! Ne engedd, hogy Szeretetem Lángja, melyet reád árasztottam először, csak gyengén pislákoljon benned!"
Nem tudtam, hogy a Szűzanya miért mondta ezt, és megkérdeztem Őt. Ő szelíd kedvességgel válaszolt:
"Hogy a rendelkezésedre bocsátott időt jól használd ki, és fokozott vággyal hozd meg az áldozatot itt a földön."
1964. május 18. - pünkösdhétfő
Szentmisét hallgattam, és az Úr Jézus szentáldozás előtt ezeket mondta:
"Mivel látom nagy elhatározásodat, melyet még az ünnep sem tart távol tőled, azért Én is örömet szerzek neked. A tisztítótűzben szenvedő papi lelkek közül ma éjféltől minden órában kiszabadul egy lélek."
Tudniillik az Úr Jézus kérésére én a hétfői napon állandóan kenyéren és vízen böjtölök, és még ha ünnepre esik is a hétfői nap, ezt akkor sem mellőzöm el. Boldog vagyok, hogy megtarthatom ezt a szigorú böjtöt, hiszen azt ígérte, hogy minden hétfői böjt után egy papi lélek jut színelátására. S most, ahogy ezt mondta, hogy minden órában kiszabadul egy papi lélek, elárasztotta lelkemet avval a szenvedéssel, melyet azok a lelkek most még elszenvednek, kik már néhány óra múlva az Ő színelátására jutnak. Ez a szenvedés csak egy-két percig tartott, de még térdelő helyzetemben is majd összeroskadtam a fájdalmak miatt. Áldozás után egy lélek kiszabadulását engedte éreznem az Úr Jézus. Érzéseimet az egyik végletből a másikba helyezte: a szenvedés mélységei után az Isten színe elé jutott lélek fenséges örömével árasztott el. A kegyelmek mámorában remegő lelkem állapota órákon át kiforgatott a föld vonzó erejéből...
1964. május 22.
Csak ennyit mondott az Úr:
"Fájdalmak és szenvedések által jut csak előbbre szent ügyem."
1964. május 28.
Amint kis szobámban az esti pihenőre készültem, még utoljára leborultam az Ő Szent Arcát ábrázoló kép előtt. Ebben a pillanatban isteni Fönségének rendkívüli átáramlását éreztem. Ez csak egy pillanatig tartott. Erős remegés fogott el. Nem tudtam felfogni, mi is ez az erős átáramlás? Abban a pillanatban a föld megszűnt számomra, és én egészen Isten színe előtt voltam. Ismétlem, csak egy pillanatig tartott.
Másnap az Úr Jézus hosszan beszélgetett, de nem tudom, csak néhány szavát leírni. Beszélgetés közben felvilágosított, hogy ez a pillanat a Szentháromság bírása volt. Így lesz ez üdvözülésem után.
"De ezt azért engedtem meg csak egy pillanatra, mert ezt itt a földön nem bírnád ki. Így is csak isteni kegyelmem különös ereje által bírtad ki."
A Szűzanya szólt:
"Kármelita kislányom! Anyai Szívem szeretetével szólok hozzád. Szívem Szeretetlángját szítsd áldozataiddal! Ne engedd, hogy Szeretetem Lángja, melyet reád árasztottam először, csak gyengén pislákoljon benned!"
Nem tudtam, hogy a Szűzanya miért mondta ezt, és megkérdeztem Őt. Ő szelíd kedvességgel válaszolt:
"Hogy a rendelkezésedre bocsátott időt jól használd ki, és fokozott vággyal hozd meg az áldozatot itt a földön."
1964. május 18. - pünkösdhétfő
Szentmisét hallgattam, és az Úr Jézus szentáldozás előtt ezeket mondta:
"Mivel látom nagy elhatározásodat, melyet még az ünnep sem tart távol tőled, azért Én is örömet szerzek neked. A tisztítótűzben szenvedő papi lelkek közül ma éjféltől minden órában kiszabadul egy lélek."
Tudniillik az Úr Jézus kérésére én a hétfői napon állandóan kenyéren és vízen böjtölök, és még ha ünnepre esik is a hétfői nap, ezt akkor sem mellőzöm el. Boldog vagyok, hogy megtarthatom ezt a szigorú böjtöt, hiszen azt ígérte, hogy minden hétfői böjt után egy papi lélek jut színelátására. S most, ahogy ezt mondta, hogy minden órában kiszabadul egy papi lélek, elárasztotta lelkemet avval a szenvedéssel, melyet azok a lelkek most még elszenvednek, kik már néhány óra múlva az Ő színelátására jutnak. Ez a szenvedés csak egy-két percig tartott, de még térdelő helyzetemben is majd összeroskadtam a fájdalmak miatt. Áldozás után egy lélek kiszabadulását engedte éreznem az Úr Jézus. Érzéseimet az egyik végletből a másikba helyezte: a szenvedés mélységei után az Isten színe elé jutott lélek fenséges örömével árasztott el. A kegyelmek mámorában remegő lelkem állapota órákon át kiforgatott a föld vonzó erejéből...
1964. május 22.
Csak ennyit mondott az Úr:
"Fájdalmak és szenvedések által jut csak előbbre szent ügyem."
1964. május 28.
Amint kis szobámban az esti pihenőre készültem, még utoljára leborultam az Ő Szent Arcát ábrázoló kép előtt. Ebben a pillanatban isteni Fönségének rendkívüli átáramlását éreztem. Ez csak egy pillanatig tartott. Erős remegés fogott el. Nem tudtam felfogni, mi is ez az erős átáramlás? Abban a pillanatban a föld megszűnt számomra, és én egészen Isten színe előtt voltam. Ismétlem, csak egy pillanatig tartott.
Másnap az Úr Jézus hosszan beszélgetett, de nem tudom, csak néhány szavát leírni. Beszélgetés közben felvilágosított, hogy ez a pillanat a Szentháromság bírása volt. Így lesz ez üdvözülésem után.
"De ezt azért engedtem meg csak egy pillanatra, mert ezt itt a földön nem bírnád ki. Így is csak isteni kegyelmem különös ereje által bírtad ki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése