1964. június 2.
"Az Én ügyemért nagyon meg kell szenvedned, és megszakítás nélkül küzdened kell a lelkekért. Leányom, ezen kívül semmi másra ne pazarold el erődet!"
1964. június 15.
Az Úr Jézus szólt:
"Leányom, a Szeretetláng továbbadása életed legfőbb célja legyen. Úgy kell ennek mennie, mint a vízfolyásnak. Útjába nem állhat senki és semmi. Ez a vízfolyás az Én kegyelmem, mely tisztít, ha kell, rombol, vagy életet ment és ád, de ennek folynia kell, mert Isten akarja! Mondd ezt el lelkiatyádnak, ez az Én kérésem hozzá és mindazokhoz, kik hivatva vannak az ügyet elindítani."
1964. június 17.
Végre hosszú vajúdás után kitisztult a lelkem. Az Úr Jézus szavai megerősítettek, és elmentem az Atyához, elmondtam neki az Úr Jézus kérését. Ő erre azt a választ adta, amit már többször is mondott, hogy amíg az Ő lelkében nem történik valami, ami az ügy mellett igazoltnak látszik, addig Ő nem tesz lépéseket.
Ezekre a szavakra lelkemre ismét ránehezedett a szenvedések újabb kínja ...
1964. június 28.
Este:
"Most még jobban felfokozom szenvedéseidet..."
Amikor a tabernákulum előtt imádtam Őt, így szólt:
"El kell menned sürgősen lelkiatyádhoz, és mondd neki, Én sürgetem, hogy vegye fel a kapcsolatot esperes atyával."
A Szűzanya is szólt sürgetően:
"Leánykám, bármennyire is nehéz, indulj el! A megaláztatás, mely lelkedet elárasztja, csak lendít ügyünkön."
1964. június 29.
Amint reggel a szentségház előtt térdeltem, és csak épp egy imádó fohászt küldtem az Úr Jézushoz, Ő rögtön megszakította elkezdett szavaimat:
"Erzsébetem! Ó, de nagyon vártalak! Olyan hosszú ez az egyedüllét! Tudtam, hogy az előző esti búcsúzkodás késztetett arra, hogy ma is te légy az első, ki Engem köszönt. Lelkemet örömmel töltöd el. Te és Én, mi ketten! Gyönyörűségem az emberek fiaival lennem! De sajnos, ezt oly kevesektől kapom meg. Kis napraforgóm! Tudod, mit kapsz most Tőlem? Szeretetemnek azt a megígért és fokozott, eddig még ismeretlen mértékét fogadd el Tőlem, mert ennek elfogadása igen nagy áldozatot kíván. Az eddigi megelégedésem jut érvényre. A rendkívüli áldozat által most bizonyítékát adhatod te is nagy szeretetednek. Te és Én! Egyesülésünk által örömmel telített a szíved. Tudom, ernyedetlen szorgalommal hálálkodsz. Látom gondolataidat, melyek miatt szétszóródsz. Ez ne bántson! Nézd a kertedben a futó, magasra törő növényeket. Látod, milyen hamar hervad el virágjuk, de röviddel utána már nyílik is a többi. S a hervadás nem jelent haszontalanságot, mert a hervadt virágok kelyhe zárja magába azt a megtermékenyített magot, mely nélkül nem volna szaporodás. Ugye érted? Ha nem volna küzdelem, mi adna értéket? Te csak törj magasra! Virágaid elhervadt kelyhét ne sajnáld! Gondolataidat csak Nálam tartsd, és ebben dobbanjon szívünk együtt. Ne nézz semerre, csak az Én Szemembe! Ez összeszedettségre int, és győzelemre segít megváltó munkám sikeréért. Köszönöm, Erzsébetem! Résztvevő szereteted lelkem mélyéig meghat, mert isteni Szívem emberi érzéssel is érez."
Uram Jézusom! Most hogy isteni szavaid beolvadtak lelkembe, engedd meg, hogy külön megköszönjem a rendkívüli szenvedéseket és azt a megkülönböztetett jóságot és szeretetet, melyet még eddig nem éreztettél velem. Imádott Jézusom, a Te szavaid ismét megsemmisítettek, amikor így szóltál hozzám: "Te és Én." Megfordítottad a sorrendet. Ez a határtalan leereszkedés annyira zavarba hozott, hogy arcomat a vér elöntötte. Hogy tudsz ilyet megtenni velem, a kis semmivel? Ő hálálkodó szavaimra szavak helyett megértő Szívének szeretetét árasztotta át lelkembe.
"Az Én ügyemért nagyon meg kell szenvedned, és megszakítás nélkül küzdened kell a lelkekért. Leányom, ezen kívül semmi másra ne pazarold el erődet!"
1964. június 15.
Az Úr Jézus szólt:
"Leányom, a Szeretetláng továbbadása életed legfőbb célja legyen. Úgy kell ennek mennie, mint a vízfolyásnak. Útjába nem állhat senki és semmi. Ez a vízfolyás az Én kegyelmem, mely tisztít, ha kell, rombol, vagy életet ment és ád, de ennek folynia kell, mert Isten akarja! Mondd ezt el lelkiatyádnak, ez az Én kérésem hozzá és mindazokhoz, kik hivatva vannak az ügyet elindítani."
1964. június 17.
Végre hosszú vajúdás után kitisztult a lelkem. Az Úr Jézus szavai megerősítettek, és elmentem az Atyához, elmondtam neki az Úr Jézus kérését. Ő erre azt a választ adta, amit már többször is mondott, hogy amíg az Ő lelkében nem történik valami, ami az ügy mellett igazoltnak látszik, addig Ő nem tesz lépéseket.
Ezekre a szavakra lelkemre ismét ránehezedett a szenvedések újabb kínja ...
1964. június 28.
Este:
"Most még jobban felfokozom szenvedéseidet..."
Amikor a tabernákulum előtt imádtam Őt, így szólt:
"El kell menned sürgősen lelkiatyádhoz, és mondd neki, Én sürgetem, hogy vegye fel a kapcsolatot esperes atyával."
A Szűzanya is szólt sürgetően:
"Leánykám, bármennyire is nehéz, indulj el! A megaláztatás, mely lelkedet elárasztja, csak lendít ügyünkön."
1964. június 29.
Amint reggel a szentségház előtt térdeltem, és csak épp egy imádó fohászt küldtem az Úr Jézushoz, Ő rögtön megszakította elkezdett szavaimat:
"Erzsébetem! Ó, de nagyon vártalak! Olyan hosszú ez az egyedüllét! Tudtam, hogy az előző esti búcsúzkodás késztetett arra, hogy ma is te légy az első, ki Engem köszönt. Lelkemet örömmel töltöd el. Te és Én, mi ketten! Gyönyörűségem az emberek fiaival lennem! De sajnos, ezt oly kevesektől kapom meg. Kis napraforgóm! Tudod, mit kapsz most Tőlem? Szeretetemnek azt a megígért és fokozott, eddig még ismeretlen mértékét fogadd el Tőlem, mert ennek elfogadása igen nagy áldozatot kíván. Az eddigi megelégedésem jut érvényre. A rendkívüli áldozat által most bizonyítékát adhatod te is nagy szeretetednek. Te és Én! Egyesülésünk által örömmel telített a szíved. Tudom, ernyedetlen szorgalommal hálálkodsz. Látom gondolataidat, melyek miatt szétszóródsz. Ez ne bántson! Nézd a kertedben a futó, magasra törő növényeket. Látod, milyen hamar hervad el virágjuk, de röviddel utána már nyílik is a többi. S a hervadás nem jelent haszontalanságot, mert a hervadt virágok kelyhe zárja magába azt a megtermékenyített magot, mely nélkül nem volna szaporodás. Ugye érted? Ha nem volna küzdelem, mi adna értéket? Te csak törj magasra! Virágaid elhervadt kelyhét ne sajnáld! Gondolataidat csak Nálam tartsd, és ebben dobbanjon szívünk együtt. Ne nézz semerre, csak az Én Szemembe! Ez összeszedettségre int, és győzelemre segít megváltó munkám sikeréért. Köszönöm, Erzsébetem! Résztvevő szereteted lelkem mélyéig meghat, mert isteni Szívem emberi érzéssel is érez."
Uram Jézusom! Most hogy isteni szavaid beolvadtak lelkembe, engedd meg, hogy külön megköszönjem a rendkívüli szenvedéseket és azt a megkülönböztetett jóságot és szeretetet, melyet még eddig nem éreztettél velem. Imádott Jézusom, a Te szavaid ismét megsemmisítettek, amikor így szóltál hozzám: "Te és Én." Megfordítottad a sorrendet. Ez a határtalan leereszkedés annyira zavarba hozott, hogy arcomat a vér elöntötte. Hogy tudsz ilyet megtenni velem, a kis semmivel? Ő hálálkodó szavaimra szavak helyett megértő Szívének szeretetét árasztotta át lelkembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése