1963. június 2.
Szentáldozás után az Úr Jézus így szólt:
"Ahogy szüksége van testednek a lélegzetvételre, úgy szüksége van erre lelkednek is. Lelked lélegzetvétele a külső és belső megaláztatás. Szent Szívem hónapjában különösen sok kegyelemmel foglak elárasztani, a szelídség és alázatosság erényeit fogom lelkedben növelni. Erre van a legnagyobb szükséged."
1963. június 24.
Igen nehéz napom volt, az ideggyógyásznál voltunk (Dr. H.), kihez a mellém rendelt nővér küldött, de tőle függetlenül a gyóntatóm is tanácsolta. Csakis az ő tanácsukra mentem el. Velem jött a mellém rendelt nővér is, kinek az volt a kérése, hogy amennyiben az orvosnak nem lesz kifogása, és én sem ellenzem, ő is részt venne a vizsgálaton. A vizsgálat igen meglepő volt. Az orvos ugyanis semmiféle testi vizsgálatot nem végzett. Azonnal kérdéseket tett fel, s én igen meglepődtem ezeken, melyek alapján nagyon bensőséges lelkületű embert ismertem fel benne. Kérdéseiben mindenre kiterjedt a figyelme, és hogy mennyire jóindulattal volt, bizonyította az, hogy lelki életemen, melyet felfedtem előtte, igen meghatódott. Beszélgetés közben egy orvost is megemlítettem neki, ki évtizedeken át a házasság szentségén kívül élt. Elbeszéltem neki halálának súlyos körülményeit is. Az Úr Jézus megígérte, hogy ez a lélek nem fog elkárhozni. Idéztem előtte az Úr Jézus szavait:
"Ha lelket kértek Tőlem, elutasíthatlak-e benneteket? Nem! Hisz akkor megváltó munkám ellen cselekednék! Én mindenesetben meghallgatom állhatatos imátokat."
Ő szavaimba kapaszkodott, és örömmel hallgatta azokat. Arcán a megnyugvás csodálatos hatása volt, mely még engem is jobban megerősített. Majd két órán át tartó beszélgetés után elköszöntünk azzal, hogy ő majd megadja gyóntatómnak a szükséges felvilágosítást levélben.
Szentáldozás után az Úr Jézus így szólt:
"Ahogy szüksége van testednek a lélegzetvételre, úgy szüksége van erre lelkednek is. Lelked lélegzetvétele a külső és belső megaláztatás. Szent Szívem hónapjában különösen sok kegyelemmel foglak elárasztani, a szelídség és alázatosság erényeit fogom lelkedben növelni. Erre van a legnagyobb szükséged."
1963. június 24.
Igen nehéz napom volt, az ideggyógyásznál voltunk (Dr. H.), kihez a mellém rendelt nővér küldött, de tőle függetlenül a gyóntatóm is tanácsolta. Csakis az ő tanácsukra mentem el. Velem jött a mellém rendelt nővér is, kinek az volt a kérése, hogy amennyiben az orvosnak nem lesz kifogása, és én sem ellenzem, ő is részt venne a vizsgálaton. A vizsgálat igen meglepő volt. Az orvos ugyanis semmiféle testi vizsgálatot nem végzett. Azonnal kérdéseket tett fel, s én igen meglepődtem ezeken, melyek alapján nagyon bensőséges lelkületű embert ismertem fel benne. Kérdéseiben mindenre kiterjedt a figyelme, és hogy mennyire jóindulattal volt, bizonyította az, hogy lelki életemen, melyet felfedtem előtte, igen meghatódott. Beszélgetés közben egy orvost is megemlítettem neki, ki évtizedeken át a házasság szentségén kívül élt. Elbeszéltem neki halálának súlyos körülményeit is. Az Úr Jézus megígérte, hogy ez a lélek nem fog elkárhozni. Idéztem előtte az Úr Jézus szavait:
"Ha lelket kértek Tőlem, elutasíthatlak-e benneteket? Nem! Hisz akkor megváltó munkám ellen cselekednék! Én mindenesetben meghallgatom állhatatos imátokat."
Ő szavaimba kapaszkodott, és örömmel hallgatta azokat. Arcán a megnyugvás csodálatos hatása volt, mely még engem is jobban megerősített. Majd két órán át tartó beszélgetés után elköszöntünk azzal, hogy ő majd megadja gyóntatómnak a szükséges felvilágosítást levélben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése