2013. december 21., szombat

Bergoglio szerint Mária ezt gondolta: „Hazugságok! Becsaptak engem!”

A Santa Marta vendégházban celebrált reggeli nyilvános mise prédikációjában Ferenc pápa [?] december 20-án a Boldogságos Szűz Máriát a hallgatás ikonjaként állította be, aki Isten titkát magában hordozza. Máriának a Kálvárián mutatott viselkedéséről azonban teljesen új gondolatokat fogalmazott meg. Átformálja ezzel a máriás teológiát? Máriát nem a Megváltásban résztvevőnek, hanem lázadónak nevezi? Vagy mindent egyben és mindenkinek mindent, ahogy ez a világnak ma különösen tetszik.
Szó szerint ezt mondta Ferenc:
»Az Evangélium nem mond nekünk semmit: hogy vajon mondott-e valamit vagy sem…. Nem mondott semmit, de a szívében – milyen sokat mondott az Úrnak! „De akkor te azt mondtad nekem, hogy nagy lesz. Te azt mondtad nekem, hogy atyjának, Dávidnak trónját adod neki, hogy Jákob háza fölött örökre uralkodni fog. És most ott látom őt!” Isten Anyja emberi volt! És talán kedve lett volna ezt mondani: „Hazugságok! Becsaptak engem!” II. János Pál mondta ezt, amikor minden hónapban Isten Anyjáról beszélt. Ő azonban a csenddel, ami beárnyékolja a titkot, amit ő nem értett meg, és ezzel a csenddel megengedte, hogy ez a titok nőjön és a reményben virágot hajthasson.«
[Mielőtt tovább fordítom G. Nardi szövegét, itt meg kell állnom: Bergoglionak ezek a mondatai valami akkora otrombaságot, pogány hitetlenséget fejeznek ki, ami a legkonokabb ateistának a kereszténységről alkotott nézetein is túltesz. Emlékszem, amikor egy zsinati vezető katolikus egy híres „katolikus” könyvet mutatott nekem és abban két képet a gyermek Jézusról: az egyiken Mária pisiltette, a másikon verte. „Ha egyszer emberré lett, akkor ez természetes, és nem kell megütközni rajta”, mondta nekem a kirakat-katolikus. Az újegyháznak fogalma sincs Isten kegyelméről, a kegyelmi állapotról, melyben Mária – és természetesen Jézus – volt születésüktől fogva. Egyszerűen a fogalommal, és amit e fogalom takar nincsenek tisztában, jobban mondva, még elképzelésük sincs róla.]
Ferenc pápa [?] prédikációjának fent idézett szakaszát a Radio Vatikan olasz szerkesztősége nyilvánosságra hozta. A német szerkesztőség ugyan – mint minden nap – erről a prédikációról is tudósított, de a kérdéses részt kihagyta.
Ferenc merész [?] kijelentései két kérdést vetnek fel. Az első kérdés így hangzik: II. János Pál melyik beszédében vagy írásában adott a Boldogságos Szűz szájába ilyen szavakat? – Kutatás és egy kolléga segítsége a lengyel pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájához vezetett. Csakhogy amit Ferenc mond, az nem felel meg annak, ami ebben az enciklikában áll. Mind a tartalomban, mind a nyelvben megdöbbentő a különbség. [A kérdéses idézetet a www.katolikus.hu honlapról veszem át:]
»18. Ez az áldás akkor kapta meg teljes jelentését, amikor Mária fia keresztje alatt állott. [Vö. Jn 19,25] A zsinat hangsúlyozza, „ez nem történt isteni akarat nélkül”: „Meggyötört szíve eggyéforrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai érzelmeivel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe”; ezzel Mária a „Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztfáig”:[LG 58.] az egybetartozást, a hit által, azzal a hittel, amellyel képes volt a híradás pillanatában az angyal kinyilatkoztatását elfogadni. Ő akkor megértette, amit mondtak neki: „Fiad nagy lesz... Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége”.[Lk 1,32-33]
     És íme, a kereszt alatt állva – emberi szemmel nézve – Mária maga a tanúja ezen szavak teljes meghiúsulásának. Az ő fia meghal ezen a fán, mint egy bűnös. „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia ...: megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra..., akire lesújtott az Isten”.[Vö. Iz 53,3-5] Milyen nagy, milyen hősies így a „hit engedelmessége”, melyet Mária tanúsított „Isten felfoghatatlan akarata” előtt. Hogyan adta át magát minden fenntartás nélkül, miközben „értelmével és akaratával teljesen meghódolt”[DV 5.] annak, akinek „útjai kifürkészhetetlenek”![Róm 11,33] És milyen hatalmas ugyanakkor a kegyelem műve az ő lelkében, milyen átható a Szentlélek világossága és ereje őbenne.
     E hit által fonódott össze Mária Krisztussal a „kiüresítésben”. Mert Jézus Krisztus „mint Isten az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez”; pontosan itt, a Kálvárián „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthaláláig”.[Vö. Fil 2,6-8] És a kereszt lábánál lett részesévé Mária, a hit által, a kiüresítés eme misztériumának. Ez talán az emberiség történetében a hit legmélyebb „kenószisza” (kiüresítése): Mária a hit által részesedik fia halálában – a megváltó halálban. Az elmenekült tanítványok hitével szemben ez megvilágosított hit volt. A Golgotán, a kereszten Jézus egyszer s mindenkorra igazolta, hogy „az ellentmondás jele” lesz, ahogyan Simeon ezt már előre megjövendölte. Ekkor teljesedett be az is, amit Máriának mondott: „a te lelkedet is tőr járja át”![Lk 2,35]«
Látható, hogy II. János Pál fejtegetéseinek semmi kapcsolata nincs azzal, amit Ferenc neki tulajdonít. Mária hitét II. János Pál „hősiesnek” és „megvilágosodottnak” nevezi, szemben a tanítványok hitével. Az enciklikában Szűz Mária és Istenanya legkisebb kétségére sincs semmilyen utalás.
A második kérdés a Kinyilatkoztatás és a teológia nagyobb összefüggését érinti. Mely teológiai érvekre támaszkodik Ferenc, hogy egy ilyen – köteles visszafogottsággal nevezzük mi – „féktelen” ítéletet mondjon a Boldogságos, legtisztább Szűz Máriáról? A legjobb szándékkal is csak azt mondhatjuk, fogalmunk sincs róla.
Ha valóban Isten Anyja mondta vagy gondolta volna őket, akkor ezt éppenséggel szentségtörőnek kellene tartanunk. Ez azonban teljességgel lehetetlen, és tökéletesen ellene mond az Egyház Máriáról szóló tanításának. Azoknak a kétségeknek és kérdéseknek, melyeket Ferenc Mária szájába ad, se a Kinyilatkoztatásban, se az egyházi tradícióban, se az egyházatyáknál nyoma sincs. Akkor honnan jönnek? Nem felelnek meg a Szentírásnak és az egyházi tanításnak, hanem csak Jorge Mario Bergoglio gondolatainak. Ugyanis Bergoglio többször utalt már rá, hogy meggyőződése, hogy a hitnek, hogy autentikus legyen, a kétséget magában kell foglalnia.
     Bergoglio 33 évesen, pappászentelése előtt leírt „személyes hitvallása” kifejezésre juttatja ezt a megbízhatóság és kétség közötti kapcsolatot. Az 1969-es cetlinek Bergoglio „creodo”-jával egy fiók mélyén kellene rejtőznie, de a mai pápa [?] többször odaadta másoknak, és még néhány évvel ezelőtt is azt mondta, hogy ma is úgy írná, ahogy annak idején leírta.
A jezsuitáknak szeptember 19-én adott interjújában ezt mondta:
»Igen, eme minden dologban való Isten-keresésnél és -találásnál mindig megmarad a bizonytalanságnak egy területe. Ennek így kell lennie. Ha valaki azt állítja, hogy teljes bizonyossággal találkozott Istennel, és a bizonytalanságnak az árnyéka sem környékezte meg, akkor ott valami nem stimmel. Számomra ez egy fontos kulcsa a vallomásnak. Ha valakinek mindenre megvan a válasza, akkor az bizonyíték arra, hogy Isten nincs vele. Ez azt jelenti, hogy ő hamis próféta, aki a vallást a maga hasznára használja ki. Isten népének nagy vezetői, mint Mózes, mindig hagytak magukban helyet a kétségnek. Az Úrnak kell helyet hagyni, nem a bizonyosságnak. Alázatosnak kell lenni. Minden fontos döntésnél van bizonytalanság, ami nyitott a lelki vigasztalás által elnyert megerősítés számára.«
[Egyszerűen hihetetlen! Bergoglionak fogalma sincs arról, hogy mi az a katolicizmus? E mondatai tömör bizonyítékát adják annak, hogy szerinte – meg a modernizmus szerint – a hit „tapasztalat” dolga. A modernizmusnak ez a legsúlyosabb eretneksége, ezért ítélte el ezt minden pápa a zsinat előtt. – lásd a PASCENDI DOMINICI GREGIS enciklikát, melyben egy egész fejezet (I. rész 2. fejezet): „Az egyéni tapasztalás mint a vallási bizonyosság forrása” című, foglalkozik e tan elvetésével! Ezt az enciklikát visszavonta valaha egy pápa. Mert ha nem, itt a bizonyíték, hogy Bergoglio tanítása eretnekség!
     Ha valóban a tapasztalat lenne a vallási bizonyosság forrás, akkor természetesen minden állna, amit Bergoglio mond, De a katolicizmus: Isten szavában való feltétlen bizalom, Isten szavának feltétel nélküli elfogadása! Egy katolikusnak kötelessége hinni mindazt, amit az Egyház Isten szavaként, tanításaként eléje tár! Ha kétség támadja meg, az lelki és nem ismeretbeli kétség! Óriási különbség! A kétség persze, hogy olykor megtámadja az embert, de ennek semmi köze a katolikus tanításhoz!]
Ferenc az október 30-i audienciáján is beszélt a kételyről, amit ő maga is átélt: „Közülünk ki nem – mindenki, mindenki – élt át bizonytalankodást, összekavarodást, sőt kételyt a hit útján? Mindenki! Mindenki átélte ezt, én is. Ez része hitéletünknek. Mindez nem meglepő, hiszen emberek vagyunk, gyengeséggel és korlátokkal. Ne ijedjetek meg. Mindannyiunknak vannak gyengéi és korlátai.” [Ez az ember mindenkit olyan ostobának és vallásilag analfabétának néz, mint amilyen ő maga.]
De milyen összefüggésben állnak ezek a személyes tapasztalatokból levezetett általánosítások, melyek ránk igazak lehetnek, azzal, amit az isteni Kinyilatkoztatás, a Szentírás és az egyházi tanítás Isten Anyjáról mond? A malaszttal teljes Istenszülő, az új Éva, a szeplőtelenül fogantatott, a bűntelen, a szeplő nélküli szűz. Hogyan passzol kétség, sőt Isten elleni lázadás Máriához, aki a Magnifikat szerzője, és akiről az egyházi himnuszok énekelnek?
[Bergoglio olyan, mint Luther, aki a „torony-élményéből”, azaz az árnyékszéken eltöltött idejéből alkotta meg egész vallását, kötelező érvénnyel rávetítve az egész emberiségre saját zabolátlan és durva természetének gyengeségeit. Lásd a honlap: AZ „ÉN” A HITBEN LUTHER MÁRTONNÁL című dolgozatát.]
(forrás: www.katholisches.info – 2013. december 21.)

"Isten emberré lett, de milyen emberré?"

A megtestesülés misztériuma Assisi Szent Ferenc szemével – ez állt P. Raniero Cantalamessa harmadik, záró adventi elmélkedésének középpontjában, amelyet a Szentatya és a Római Kúria tagjai számára tartott pénteken reggel az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában.
 
Isten emberré lett, de fontos azt is megnézni, hogy milyen emberré lett: Krisztus a szegény, alázatos, szenvedő ember testét öltötte magára. XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat idején alkotta ezt a kifejezést: a „szegények egyháza”. A pápa, Krisztus földi helytartója pedig a szegények atyja, ennek a hatalmas nyájnak a pásztora. Örömteli és ösztönző erejű a keresztények számára, hogy az utóbbi pápák mennyire a szívükön viselték a szegények gondját, egészen sajátos módon pedig az a pásztor, aki ma Péter székén ül – mondta P. Cantalamessa, majd így folytatta:

Ferenc pápa Evangelii Gaudium – kezdetű apostoli buzdításában olvassuk, hogy hajlamosak vagyunk dupla üveget húzni magunk és a szegények közé. A televízió üvegén keresztül látjuk a szegényeket, ahogy mozognak, kiabálnak, de hangjuk messziről érkezik hozzánk, nem hatol be szívünkbe. A szegények vagy a nem európai uniós bevándorlók a gazdag országok lakóiból ma azt a reakciót váltják ki, mint az ókori rómaiakból a barbárok: zavart, pánikot. Először is át kell törnünk ezt a dupla üveget, áthatolni a közöny, az érzéketlenség falán. Észre kell vennünk a szegényeket, szeretnünk, segítenünk, evangelizálnunk kell őket. Ne feledjük, mit mond az evangélium: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Az Ítélet Napján meg fogjátok végre érteni Isten Hatalmát

Fiatalok szórakozásáról a maga valóságában

Munkatársaink Budapesten kérdeztek fiatalokat szórakozási szokásaikról, az itt leírtakat a puszta valójukban, az elhangzottak alapján vetjük papírra, árnyalatok, azaz túlzás nélkül. Gyengébb idegzetű olvasóink ne fáradjanak az alábbi sorok böngészésével.
Eljön a péntek délután, másnap nincs iskola, ilyenkor a fiatalság megélénkül és szórakozni indul. A szokásosnak nevezhető diszkók és klubok már némelyiküknek kevésnek bizonyulnak, ezért úgynevezett magán partikra indul. Elmondták,hogy a kábítószer nagyon fontos kelléke ezeknek az összejöveteleknek, de biszexuális orgiák is jellemzőek. Többen azt vallják, ők nem homoszexuálisok, de a társaság szelleme és bizonyítani akarás legyőzte gátlásaikat. Persze nem magukról beszéltek, hanem ismerőseikről, osztálytársaikról. Csak néhányuk vallja be. Az önfeledt tivornya néha erőszakos fordulatot vesz. Ilyenkor szinte nemi erőszakba torkollik a téboly, aminek irányítói a narkotikumok és legálisan vásárolható, kábító hatású szexuális ajzószerek. Az elferdülés nem ismer határokat, megemlítették, hogy jelen vannak a szuicid hajlamok is, mint az ingerek felszöktetésére szolgáló belső hazug hang. Itt az öncsonkítás, erek felvágása és hasonló elképesztő dolgok. A történetek gyomorforgató valósága itt nem ér véget. Elmesélték, hogy szódásüveggel végeznek beöntéseket, férfi nemiszervekbe dugdosnak tárgyakat. Persze egymásnak és ezt mindenki vállalja, sőt nevetve meséli.
A lányokat szexuális tárgyként kezelik, nincsenek hagyományos értelmezésű párkapcsolatok. Mindenki intim kapcsolatba kerül mindenkivel, nemétől függetlenül ezeken a perverz orgiákon. Levonhatjuk a tapasztalatot, azt sem tudja a többség, mi a helyes vagy mi a helytelen. Beszélnek arról is, hogy a budapesti pincerendszerekben valós boszorkány orgiák is folynak. Megerősíteni sem cáfolni nem tudjuk a fiatalok történeteit, de elmondták, hogy úgynevezett "gyilok klubok" is vannak, ahol pénzért minden állatias vágy kielégíthető. A rengeteg eltűnt és soha elő nem került gyermek megerősítheti ezt, de mi azért bízunk benne, hogy ezek a történetek csak a meglódult, ifjú fantázia termékei és a torz hollywoodi filmipar keserű hatásai. Hallottunk történeteket vérükért meggyilkolt fiatal lányokról, amik inkább egy horrorisztikus elemeket tartalmazó rémregénybe illenek. Mindenesetre bármennyire is tűnnek történeteik apokaliptikusnak, mi is láthatjuk a fiatal generációk eltévedt életét, irányt vesztett, borzalmas ámokfutását. Elmondták, hogy a pincerendszerben folyó sátáni szeánszokon médiából ismert alakok is fellelhetőek, ezeket a történeteket a biztonsági személyzettől tudják. Nem tudjuk, ezek mennyire hitelt érdemlő állítások, de az is bizonyos, hogy többen, egymástól független fiatalok is beszéltek nekünk ezekről.
A szeánszokon jelen van a sátán (illetve az azt megszemélyesítő figura), aki ül a trónon, kinek gyönyörködtetésére egymást alázzák meg a hívek, levizeléssel, fajtalankodással. Ezek csúcspontja az állítólagos véráldozat. Belegondolni is rémületes, hogy egyáltalán ilyen ocsmányságok szárnyra kaphatnak és terjedhetnek gyermekeink körében. Mert ha az állítólagos boszorkányrítusok nem igazak, miért beszélnek róla szinte teljes közönnyel? Átlépte ez már az ingerküszöbüket, nem zavarja meg őket már ez sem. Ez pedig szomorú. A találomra megkérdezettek egyébként középosztályból, de inkább a társadalom magasabb kasztjából kerültek ki, legalábbis ránézésre. Az eltévelyedettek, akikről megfeledkeztek, illetve nevelték őket ilyen kozmopolita véglénnyé. Csak remélni tudjuk, hogy ezek a történetek erősen felnagyítva jutottak el hozzánk és azért nem ilyen szörnyű a helyzet. Mindenesetre van jónéhány óvatosságra intő jel. A liberális-demokrata dögvész okozta betegek száma egyre nő, sokak egyenesen betegen születnek. Egyfajta megerősítést kapunk arra nézve is, hogy bátran kimondhatjuk: a jelenkori, emberellenes, torz képződménynek, amit a liberalizmus koronáz meg, pusztulnia kell!
Hadnagy Ármin

2013. december 20., péntek

Bergoglio: „Isten egylényű velünk” (S aki ezek után azt mondja, nem ő a hamis proféta,

Bergoglio 77. születésnapján, 2013. december 17-én a Santa Marta vendégházban celebrált reggeli nyilvános miséjében a prédikációjában ezt mondta:
»És Jézus egy lényű az Atyával, Istennel, de anyja, egy nő lényével is. Isten egylényű velünk. .. Súlyos bűnöket elkövető emberek, és Isten történelmet csinált velük. Bűnösök, akik nem mindenben feleltek meg annak, amit Isten tőlük akart. Gondoljunk Salamonra. De Isten mégis vele volt. És ez a szép, nem? Történelmet csinál velünk. Még ennél is többet: Amikor Isten mondani akarja, hogy ki ő, ezt mondja: „Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.” De milyen családi neve van Istennek? A mienk. Az, ami nekünk van. Veszi a nevünket, és abból csinálja a maga családnevét. Én vagyok Péter Istene, Marietta Istene, Armony Istene, Marisa Istene, Simone Istene, mindenkié! Isten családi neve minden egyes ember saját családi neve.«

A honlap tulajdonosa ezek után arra kérte blogjának olvasóit, hogy mondják el Bergoglio szavairól a véleményüket. Természetesen minden megszólaló itt is azt a kérdést járta körül, hogy most aztán „végleg” lebukott-e Bergoglio, vagy sem, azaz szavai kimerítik-e az eretnekség „szakmai” jellemzőit?
Az első hozzászóló szerint Bergoglio ezzel kiközösítette magát, „ez az istengyalázása már nem csak eretnekség, de egyenesen sátánizmus”!
A második óvatosságra inti, és azt írja, hogy ez „tipikus Bergoglio megnyilvánulás, bár kétes, de nem egyértelmű”.
A válasz erre a blog-tulajdonostól: „Tévedés! Isten Krisztusban sem egylényegű velünk. Krisztus mint ember ugyan egylényegű velünk, de Krisztus, aki Isten Fia, megtestesülése óta mindörökre ember és Isten, soha többé nem csak az egyik vagy a másik!
További hozzászólások:
Stephan: Bergoglio úr intenciója elég világos lesz itt. Az ember (nem egyedül Jézus, hanem mindenki) illetve az emberiség maga isten. … Isten valóban Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, de azért, mert ők igazhitűek. Isten természetesen minden teremtmény Teremtője. De Isten az itt tárgyalt értelemben csak azok Istene, akik hisznek benne: és nem csak úgy általában hiszik, hogy létezik valamilyen isten, hanem ahogy Jézus Krisztus mondja: Őt az igazságban imádják. Ebből következően Bergoglionak nyilvánvalóan egy másik istene van, és ez nyilván az ökumenizmus és a „mindenki meg van váltva tan” modernista bálványa.
Bergoglio ezt mondja: „Isten családi neve mindegyikünk saját családi neve.” – Mindenkié! Ez pontosan úgy hangzik, ahogy a kánon szavainak eretnek elferdítése. Jézus ezt mondta: „sokakért”. Isten minden teremtmény Teremtője, de a fenti értelemben nem mindenki Istene, hiszen a többség tudatosan elveti.
Hogy volt ez például a zsidókkal? Bár mint egész nemzet ők voltak a kiválasztott nép, Jézus közülük a nem-értőknek illetve nem-akaróknak mégis ezt mondta: „A sátán az atyátok (és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság.)” (Jn 8,44) És ezt Ő mondta, holott Ő maga természetesen minden teremtmény Teremtője – tehát a megszólítottaké is. De mivel az általa kiválasztott nép nem akart az igazságban hinni Benne, ezt mondta nekik: „A sátán az atyátok.” – Ki akkor ezek alapján Bergoglio atyja?
Hans-Peter: Isten tehát minden emberből áll össze. Nem megy ez már a panteizmus irányába? És Isten történelmet csinál velünk. És hogy magát megnevezze, Istennek embernevekkel kell magát ékesítenie. Önmagát tehát a történelemben az emberek által bontakoztatja ki? Hegel üdvözletét küldi!
Josua: Mi az értelme Bergoglio úr fejtegetéseinek? Bergoglio úrtól láthatóan nem várható el más, mint semmitmondó és értelmetlen vacak.
Hans-Peter: Sajnos, ön téved. Az, amit itt Bergoglio úr közöl, semmiképpen nem érdektelen vacak, ellenkezőleg. Világosan megvallja a zsinati szekta hitét: Az ember isten. Ezért kellett a zsinati szektának új misét bevezetnie. Lex credendi lex orandi. Egy áldozat bemutatása egy magasabb, az emberen kívül létező Lénynek, akinek neve Isten, e szekta hitével nem egyeztethető többé össze.
Bergoglio fenti szavaival ritka világosan fejezte ki a lényeget, melyben a katolikus hit a modernista tévhittől különbözik. Az a probléma, hogy a legtöbb katolikus nem tudja, hogy a zsinati szekta és a „tradicionalisták” közötti egész színház nem a helyes rítusért vagy a gregorián korálért folyó vita, hanem itt két alapvetően különböző vallás áll egymással szemben úgy, ahogy a tűz és a víz nem összeegyeztethető.
(forrás: www.poschenker.wordpress.com – 2013. december 20.)

A karácsonyfa - ahogy talán még nem gondoltál rá

Németországban - ahonnan a karácsonyfa-állítás szokása származik - a karácsonyfának többféle neve van. Az egyik a Weihnachtsbaum, ami szentesti fát jelent, a másik a Tannenbaum, ami jegenye-fenyőfát jelent, a harmadik a Christbaum, ami Krisztus-fát jelent. Engem ez a 3. név nagyon megfogott, mert Jézus életét a fenyőfa életéhez hasonlítja. Hogy milyen okokat, párhuzamokat találtam erre, azt szeretném leírni.
Az örökzöld fenyő a teremtés rendje szerint jóval tovább képes élni, mint bármelyik ember: vagyis emberi szempontból örök életű, mivel születésünk előtt már volt, és halálunk után is lesz.
Az idők teljességében Isten beleültette magát az emberi sorsba, beleültette magát Mária méhébe. Isten megtestesült. Az örök Isten időbeli létezést vállalt: születést, szenvedést és halált.
A fenyőfa élete is az ültetéssel kezdődik. A fenyőt tőben kivágjuk, az alsó ágakat lemetsszük és belefaragjuk a karácsonyfatartóba.
Ez a bűnösségünkre emlékeztet! Ezt a fát nem a vihar döntötte ki, nem azért halt meg, mert megöregedett, nem betegség okozta az élete végét. Mi vágtuk és vágjuk ki, úgy bánva a testével, ahogy nekünk tetszik.
A fenyő nem hal el rögtön. Míg van benne életerő, addig zöldell és árasztja illatát. Isten - mikor emberré lett- elültette magát a földbe, ahol mi élünk. Közénk jött, növekedett, zöldellt és árasztotta az irgalom illatát az emberiségnek. Mi mégis kivettük őt az életet adó földből és halálra ítéltük. /Iz 53,8/ Kínszenvedése hasonló a fenyőfáéhoz, mely fokozatosan elfonnyad és végül összes tűlevelét, szépségét és illatát elveszti értünk.
Aztán a fát bevisszük a nappaliba. Nem eldugjuk az előszobába vagy az éléskamrába! A nappali - ahogy az angol mondja: living room - az a hely, ahol élünk, ahol a lakásban a legtöbb időnket töltjük. Azzal, hogy a fát ott helyezzük el, az életünk középpontjában állítjuk. Leülünk mellé olvasni, talán még imádkozni is, és belélegezzük kellemes illatát. Vendégeket is hívunk, hogy a fa alatt töltsék velünk az időt.
Miért díszítjük a karácsonyfát?
Ez egy jó kérdés. Mivel lehetne ékesíteni a tökéletes embert?
"Úgy nőtt fel színünk előtt, mint a hajtás, mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy csodáljuk őt. Nem volt olyan a külseje, hogy kívánjuk őt." /Iz 53,2/
Talán ezért díszítjük fel.
Miért távolítjuk el a szobából mielőtt a tüskéit lehullajtaná?
Miért dobjuk ki az út szélére, mintha soha semmi közünk nem lett volna hozzá?
"Megvetett volt. Az utolsó az emberek között. Fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől eltakartuk arcunkat. Megvetettük, s már nem becsültük sokra." /Iz 53,3/
Amíg mindenkit meggyógyított és Isten bölcsességével beszélt, tömegeket vonzott. Most - hogy halálra ítélték, megkorbácsolták és eltorzult az arca - már mindenki kerüli. Fáj nekünk látni ekkora nyomorúságot, ezért iszonyodva elfordulunk Tőle.
De vajon mennyire fájhatott Neki a mi bűneink elviselése?!
Ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?! /Lk 23,31/
Ez a költői kérdés nagy titkot rejt. Ha a bűntelen Jézusnak - az örök, zöldellő és illatozó fenyőnek - ez a sors jutott, akkor a mi bűnös életünk sem érdemel jobb sorsot. Megvan a mi életünkben is az ültetés, a növekedés és a kivágás ideje.
Kivágásunk nem egy alkalomból áll, hanem inkább többszöri, fokozatos roncsolódás. Fejszecsapások érik életünket: egy veleszületett betegség, egy-egy lelki trauma, egy autóbaleset vagy egy súlyos megbetegedés alkalmával, amikor megtörik az életünk és veszít az erejéből. Minél több csapáson vagyunk túl, annál inkább gyengülünk és kezdünk kiszáradni, hervadni.
Lehet azonban ezt passzívan elszenvedni és magunkba fordulni, és lehet még jobban kinyílva, illatozva odaajándékozni magunkat a ránkbízottaknak.
Jézus is a 2. utat járta: még a keresztúton is adott, még a kereszten is megbocsátott és imádkozott értünk.
Isten ajándékai vagyunk a környezetünk számára, de véges ideig!
Ezért ki kell használnunk a életünknek rendelt időt, hogy az emberek - látván jótetteinket - dicsőítsék a mennyei Atyát. /Mt 5,16/
Ki tudja, meddig szerethetünk?
Ki tudja, meddig szerethetnek minket?
A kivágott fenyőfa életünk mulandóságára is emlékeztet!
Ezt válaszolnám a címben feltett kérdésre: Azért fenyőfát teszünk a szoba közepére Karácsonykor, mert számunkra az Jézus Krisztus szimbóluma.
De talán nem is ez a válasz a lényeg, hanem az, hogy megértsünk valamit abból, hogy mit jelentett a Fiú számára a megtestesülés, és hogy mit jelentünk mi egymás számára.
Áldott ünneplést kíván: Balics Kornél

2013. december 19., csütörtök

A keletnémet területeken az egyház a jelenlétért küzd

Az egykori Kelet-Németországban három-négy generációra visszamenőleg nincs az embereknek kapcsolata az egyházzal, a hittel – erről beszélt Erfurt segédpüspöke, Reinhard Hauke a Kathpress osztrák hírügynökségnek adott interjúban.

Bár három, sőt már négy generáció sem tart kapcsolatot az egyházzal, a hittel, mégsem törvényszerű, hogy ezen ne lehetne változtatni – mondta Reinhard Hauke segédpüspök, az erfurti egyházmegye apostoli kormányzója. A lakosság mindössze 8%-a katolikus, ennél valamivel magasabb az evangélikusok aránya, de a nagy többség, azaz 70% semmilyen felekezethez sem tartozik. Egy-egy területen kisebb falvak  őrzik még nagyobb számban a katolikus hitet, de a városokban az amúgy is alacsony számarányok még csökkenőben is vannak. Az egyházmegye püspöki székhelyén, Erfurtban 200 ezer lakosból 11 ezer a katolikus, 25 ezer pedig evangélikus, az egész egyházmegyében is összesen csupán 160 ezer a katolikusok száma.
A kisebbségi lét ellenére a Katolikus Egyház számos iskolát, óvodát, kórházat, idősotthont tart fenn. „Számos eszközt megragadunk, hogy a hitről, Egyházról tájékoztassuk az embereket, meghívjuk őket, és segítséget igyekszünk nyújtani nekik az életvezetésben” - mondta a püspök. Problémaként említette, hogy szerzetesrendek alig vannak jelen az egyházmegyében.
Az evangélikus egyházzal ápolt kapcsolat jónak mondható, bár a német egyesítés előtt erősebb volt a szolidaritás. Ma a közös problémák, kihívások egymásra utaltságot eredményeznek, mégis feszültségek nehezítik a két egyház viszonyát. Elsősorban az okozott zavart, hogy a politikai fordulatot követően az evangélikus egyház több képviselője politikusi szerepet vállalt, ami Hauke szerint „érthetetlen”.
Mindkét egyház igyekszik saját „arculatát” erősíteni: az evangélikusok a reformáció 2017-es évfordulójára készülnek. A katolikusok számára meghatározó volt XVI. Benedek 2011-es látogatása, és Ferenc pápára is nagy érdeklődéssel tekint a szekularizált keletnémet világ.
Hauke 2012 novembere óta látja el az apostoli kormányzói feladatkört. Általában nem szokás, hogy ilyen hosszú ideig apostoli kormányzó irányítson egy egyházmegyét, mert ebben a tisztségben fontosabb döntésekre nem kap felhatalmazást. Bízik a püspöki hivatal mielőbbi betöltésben - zárja szavait Hauke.

Magyar Kurír

Nem akarok hozzászokni a háborúhoz! „Ellenfelek”, akik a béke útját keresik

Az olaszországi Rondinében, e védett és „semleges” toszkánai kisvárosban együtt élnek olyan fiatalok, akik egymással konfliktusban álló országokból érkeztek. Szülőföldjükön önérzetes ellenségek lennének, itt azonban megpróbálják legyőzni előítéleteiket és meglátni az ellenségben a másik embert. Izraeli és palesztin fiatalok egy „digitális otthon” létrehozásával is meg szeretnék tanulni az együttélést.

„Életem során eddig nem ismertem palesztinokat, és itteni palesztin társam sem ismert izraelieket, csupán a biztonsági ellenőrző pontokon álló katonákat. Jól esett hallani, ahogy azt mondja: létezik Izrael, és léteznek izraeliek. Én is azt tudom mondani: van Palesztina, és nemcsak terror, bizalmatlanság és félelem létezik, hanem léteznek a palesztinok is” – mondja el a SIR-nek a 25 éves Naomi, izraeli építész hallgató. Négy hónapja a Rondine Cittadella della Pace (Rondine, a béke városa) alapítvány nemzetközi diákközpontjában él, intézményes és magánösztöndíjaknak köszönhetően egyetemi, építész mesterképzésben vesz részt. Az alapítvány többek között az Olasz Püspöki Konferencia támogatásával működik.
A palesztin Ibrahim másfél éve lakik Rondine városában, mesterképzés keretében banki ismereteket tanul. „A béke városában élve háborús konfliktusból fakadó szenvedésekben osztozunk, de ezek a konflikusok ránk személyesen nem vonatkoznak. Szeretnénk előre tekinteni, nem pedig gyűlöletben leélni életünket. Évtizedek politikai tárgyalásai után semmit nem értünk el. Úgy vélem, itt az ideje, hogy a tanulmányokon és a kultúrán keresztül is megpróbáljunk közeledni egymáshoz. Így találhatunk közös utakat. A politikai döntések gyakran megosztanak, de ha a párbeszéd és a bizalom táplál minket, akkor túl tudunk lépni az érdekellentéteken, és a barátság megerősödik köztünk” – állapítja meg Ibrahim.

Naomi mosolyával fejezi ki egyetértését. „Meg akarom ismerni a palesztin kultúrát, beszélni akarok a palesztin fiatalokkal, párbeszédet folytatni velük, hogy jobban megértsem, mi is történik valójában, és hogy legyőzzük a kölcsönös előítéleteket. Igyekszem megérteni fájdalmukat, szolidaritást vállalni velük, de ez még nem elég. A napjainkig leírt történelem a háborúról szól, rajtunk a sor, hogy ebbe olyan oldalakat írjunk, melyek a békéről szólnak. Megemlékezve a múlt hőseiről, akiknek egyesíteniük kell minket, nem pedig szétválasztani.”
Könnyen megeshet, hogy álmodozóknak tartsuk ezeket a fiatalokat, de a 23 éves, Tel Aviv környékéről származó, izraeli Raz szavai, realista látásmódja az ellenkezőjéről győznek meg: „Az elhúzódó konfliktus cinikussá tette az embereket. Több nemzedéken végigvonult ez a háború, és nem volt lehetőség a kölcsönös bizalom kialakulására. Itt most lehetőségem van párbeszédet folytatni palesztin fiatalokkal, ami Izraelben lehetetlen, mivel palesztinok nem léphetnek be a térségbe.”

Yahel, a 23 éves izraeli belsőépítész hallgató, aki Tel Avivból jött ide, nagyon világosan fogalmaz: „Nem elégszem meg azzal, amit az újságokban olvasok a háborúról. Nem akarok hozzászokni a háborúhoz. Szeretném megismerni palesztin kortársaim szempontjait, meghallgatni őket, mit gondolnak. Mi nem a kormányaink állásfoglalásait képviseljük, hanem önmagunkat, saját látásmódunkat. Azt reméljük, hogy békében élhetünk mi és családjaink. A konfliktust áthidaló eszközök: a nyitottság, a meghallgatás, a párbeszéd, a barátság és a bizalom.”
A béke városának honlapján angol és olasz nyelven beszámolók olvashatók, fotógaléria mutatja be a diákok életét, a viedókon pedig maguk mondják el személyes élményeiket, hogyan fordul át a bennük gyökerező ellenségérzet az igaz emberi kapcsolatok és a béke építésévé. „Az volt a legnehezebb, hogy az asztalnál az izraeli fiú mellé üljek” – mondja el egy videóban egy palesztin lány.
A találkozás és a párbeszéd iránti vágy indította Yahelt és barátait arra, hogy létrehozzanak egy „digitális otthont”, ahol zsidó, arab, izraeli és palesztin fiatalok találkozhatnak egymással. Eszköz ez a megosztottságból fakadó akadályok és a több évtizedes ellenségeskedés legyőzésére.
„A neheze azonban most jön – ismeri el Ibrahim. Amit építünk, nem Rondinében kezdődik, hanem főleg saját hazánkban, amikor majd hazatérünk. Itt békében élek izraeli barátaimmal, de visszatérve Palesztinába, mit fogok csinálni? Ez a nagy kihívás!” „Akkor már nem találkozhatunk – mondják kórusban az izraeli fiatalok –, és ő nem jöhet át hozzánk. Az a feladatunk, hogy elmondjuk: vannak olyan palesztinok, akik a békét keresik velünk, és fontos, hogy együtt találjunk ki közös terveket.”

Rondine városában a Balkán térségéből is érkeznek fiatalok, ahol szintén politikai feszültség uralkodik. Így fogalmaznak: „Rondine olyan, mint egy nagy virágoskert, amelyet mindannyian öntözünk, és aki utánunk jön, megérezheti illatát. A béke virágának öntözése kivétel nélkül mindannyiunk feladata.”

(A video a magyarkurir.hu -n megtekinthető)
(Magyar Kurír)

Izrael: a katolikus kisebbséget tartsa el a Vatikán


Egyetlen magyar híradás sem számolt be arról a háttérmunkáról, amit a napokban kötött Izrael és a Katolikus Egyházfő. Külföldi értesüléseink szerint, olyan megállapodás született, miszerint Izrael szívén viseli az országukban élő katolikus vallású kisebbség sorsát! Támogatásukat oly módon képzelik el, hogy a vatikáni alapítványok anyagi támogatásukkal (itt lelki gyakorlatról szó sincs) tartsák el hittestvéreiket, mert már a zsidó nép számára ez terhes. Nem mintha ezeket a szerencsétleneket nem cipőpucoló rabszolgasorban dolgoztatnák éhbérért. Itt inkább egy másik pénzcsap lehetőségei vannak kiaknázva, hiszen a viselt háborúkhoz "pénz, pénz és pénz" kell. Sok-sok pénz!
Izraelnek esze ágában sincs a nyomortelepi katolikusokat támogatni! Persze a ceremónia ajándékozással telt. Kapott Ferenc pápa minden szükséges kelléket a jövőre nézve, volt itt ezüst menóra "Kölcsönös Szeretet" gravírozással, emlékplakett "az elvégzett munka elismeréséért" és miegymás is. Ez ma a módi! A megállapodás megszületett, megköttetett, aláíratott, szentesített! Európai "integrált perselypénzen" gyilkolják tovább nemes fajtánkat! Járuljatok ti is az oltár elé és áldozzatok a mammonnak... Ne feledjétek: Jónak lenni, Jó! Erre kér a Katolikus Caritas is. Az ajándéktárgyakat jó, hogy szétosztják a rászorulók között, de hová osztják a pénzalapú adományokat? Csak  nálunk, ebben a szegény országban 120milliós az eddigi bevétel és hol van még Karácsony! És a "Magyar" TV-téboly csak fokozza az osztályharcot! Egy "Német"országtól vajon mennyit csapolnak le?

Utóirat: Jónak lenni, valóban jó! Tehát jók legyetek!

Gölöncsér Miklós

Ünnepi fa

A  Fehér Ház a Karácsonyfát „Ünnepi Fá”-nak  nevezte. Ez a  tény arra késztette a CBS műsorvezetõjét Ben Steint, hogy  megírja a lenti cikkét. Úgy gondolom, ezek a gondolatok mindenhol érvényesek.
 
"Bevallom:
Zsidó  vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem,  ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat,  Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék  különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.
S  egyáltalán nem zavar, amikor az emberek 'Boldog Karácsony'-t kívánnak nekem.  Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az,  hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian  testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S  egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik  forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az  emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a  Menorah néhány száz yardnyira arrébb.
Nem  szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok, és ugyanúgy nem gondolom,  hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények.  Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások  időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az  „Ünnepi Fa” ötlet,  miután Amerika kifejezetten ateista ország.
Vagy  akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a  hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik  elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az  Amerika, amit mi ismertünk..."

http://szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/5084-uennepi-fa

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Egyedül csak Isten Fénye hozhat örök boldogságot

2013. december 18. szerda, 16:40
Drága szeretett leányom, a kezdet vég nélküli. Miután Atyám egyszer megteremtette az életet, és az ember első lélegzetét veszi, testben fog létezni, s aztán lélekben pedig mindörökké.
Az Örök Élet legnagyobb titka, hogy az valóban létezik, még akkor is, ha az ember mellette dönt-e vagy sem. Az ember megkapta a szabad akarat Ajándékát, és az utolsó lélegzetvétele napjáig a Földön választási lehetősége van: élheti az életét olyan jól, ahogyan csak tudja, Isten Törvényei szerint, és így elnyeri az üdvösségét, vagy eltékozolja Isten Létezésének Igazságát, és azt a saját vágyainak megfelelően éli. Amikor ő, megszegvén Isten Szavát, a saját szenvedélyeit, kapzsiságát és vágyait elégíti ki, akkor szörnyű kockázatot vállal magára, aminek következményei lesznek az örökkévalóságra vonatkozóan.
Azok, akiknek megadatik a szerencse, hogy elnyerjék a legdicsőségesebb üdvösséget, az Örök Élet örömmámorában fognak élni Isten Királyságában. Ők, egységben Isten Akaratával, a dicsőség minden formáját élvezni fogják, és egy tökéletes létet fognak élni, amelynek soha nem lesz vége. Azok, akik úgy döntenek, hogy hátat fordítanak Istennek, annak ellenére, hogy Én minden erőfeszítést meg fogok hozni, csakhogy megmentsem sajnálatra méltó lelküket, szintén örökké fognak létezni. Sajnálatos módon, nekik szörnyű szenvedést kell majd elviselniük a magány és kétségbeesés vigasztalanságában. Nekik is részük lesz a feltámadásban az élőkkel és a holtakkal együtt, de az ő létük egy fájdalmas lét lesz, mert ők sohasem fogják meglátni Isten Fényét. Egyedül csak Isten Fénye hozhat örök boldogságot.
Amikor az utolsó lélegzeteteket veszitek a Földön, akkor az egyszerűen azt jelenti, hogy az örökkévalóságba vezető utazásotok következő szakaszába lesztek ragadva. Csak egyetlen járható út van, és ez az, amelyen Hozzám érkeztek. Minden más út egy szörnyű létbe vezet, és mégis sok félrevezetett lélek azt hiszi, hogy ismeri az Igazságot, amikor visszautasítják az örökkévalóság létezését.
Nem szabad soha elutasítanotok az Igazságot, mert egyedül csak az Igazság hozhat Örök Üdvösséget nektek.
Jézusotok

2013. december 18., szerda

Néhány gondolat Karácsony előtt

Rohanó, tolongó, egymást szinte eltaposó emberforgatag kavarog a fővárosban. Karácsonyra készül a nép. A bevásárló csarnokokat, plázákat megszállta egy különös, bábeli zűrzavar. Olyan látványt nyújt az egész, mint egy zarándokhely, egy szakrális központ. Itt aztán vallástól, kortól, nemtől, etnikumtól függetlenül lehet áldozni. Mindenki térdepel a bűn oltára előtt és degeszre tömi a perselyt. Az emberek arckifejezése arról árulkodik, hogy bizony jól érzik magukat ebben az elferdült ünnep-várásban. Végignézve rajzuk beazonosítható, mely társadalmi osztályt képviselik, de ennek ellenére itt mindenki eggyé válik. Eggyé válnak az ocsmányságban, a sátán csarnokában, ahol mindenki bűnös, így senki nem lóg ki a sorból. A vergiliusi idézettel jellemezve, az arany utáni átkozott éhség. Jelen esetben ez sem igaz teljesen, hiszen az arany is lecserélődött fröccsöntött műanyagra, giccsre.
A szinte táncoló tömeg szédítően hat, mindenki igyekezett felvenni a legszebb ruháját, akárcsak egy boszorkányszombat. Kezdetét vette a jelképes értelemben vett és szó szerinti zabálás. Készülődés a még nagyobb zabálás ünnepére. A többségnek erről szól a keresztény világ legszentebb ünnepe. Mammon imádata, az aranyborjú előtti térdeplés. Nem érzik a halál mindent átható, pokoli bűzét, ami megtölti a bűn csarnokát. Nem látják a színfalak mögötti, démoni lényeget, a fertőt, ezért még mélyebbre húzza őket az ingovány a totális megsemmisülésük felé. A nincstelen koldusok a szemeteseket kutatják, a talált élelemmel pedig elvonulnak a mellék helységbe. Mindenki zabál és közben boldog. A csirke toklászból előállított fasírt is a legínyencebb étellé válik, itt az összetartozásban.
A díszítőelemek elnyomják az embert, kicsinynek érzi magát az óriási, díszítést szolgáló kellékek labiritmusában. Még azt sem veszik észre, mikor az egyik szerencsétlen összeokádja a mozgólépcsőt, így azon gyalogol a tömeg, pontosabban viszi a lépcső a vágyai felé. Mindenki vásárol, mindent vásárol. Kölcsönre is, ha az az ára. Teljesen mindegy mit, de vásárolni kell. Nyomakodni és törtetni kell, nehogy elfogyjon! A vágyak ilyenkor valóra válnak. Milyen vágyak ezek? Belegondolni is borzalmas téboly. A legfőbb romboló, a sátán parancsolta, állatias vágyak. Azok, amelyek nyomokban sem köthetek Szent Karácsony ünnepéhez. Az elmélyüléssel összekötött testi böjt tradíciója felcserélődött a zabálás és halmozás orgiájával. Sajnos a fenti sorok a nagytöbbségre jellemzőek, de talán még akadnak emberek, akik helyes irányt mutatnak a teljesen lezüllesztett embertársaiknak. Irányt kell mutatni, meg kell gyújtani a lámpást, ami kivezet a földi pokolból. Mert van kiút. Bármilyen gyötrelmekkel és szenvedésekkel is járjon, embernek maradni, példát mutatni kötelességünk. Ez az Arcvonal üzenete. Sursum Corda, azaz: "Föl a szíveket!"
Balassa Viktor

Karácsony előtti gondolatok

Adott egy vesztébe rohanó civilizáció, és egy szellemileg, erkölcsileg egyre pocsékabb állapotban lévő társadalom, amiben, vagy amivel párhuzamosan élnünk kell. Köztudott dolog, csak az egyéni felelősség kérdését érti félre szinte mindenki. 
Ez a rendszer szellemtelen, lelketlen, és embertelen. Már lassan a természeti (állati) szabályokat is kizárja, alulmúlja. Ez a világ gyakorlatilag a zsákmányszerzésre, és bárminemű valóban értékestől való folyamatos elszigetelésre törekszik. Ez az a világ, ahol semmi nem az, aminek látszik. A sok lehetőséggel bíró bankárok, nagyvállalkozók és sokat szidott politikusok, illetve a kisvállalkozók, és a szociális hálóba kapaszkodók között voltaképpen nem sok különbséget látok. Egy különbség van csupán: kinek több lehetőség jutott, ki ügyesebb, és persze rengetegen vannak, akik az élet által időről időre tálcán kínált korrekt (csupán anyagi) lehetőségeket is restek kihasználni. Nem látok erkölcsi különbséget aközött, aki a zsákmányt kénytelen-kelletlen szétosztja, és aközött, aki legalul rekedve mindig csak többet és többet akar a zsákmányból. Nem szoktam látni valódi szellemi különbséget egy művelt több diplomás családapa, és egy putris cigány között sem. A kivételek olyan ritkák, és olyan szétszórtak, hogy nem lehet úgymond statisztikát gyártani belőlük. Minden illúzió a mai világban, és minden mérce hamis, amiből válogatni engednek. Tagadom az emberi egyenlőséget mint nyilvánvaló hazugságot, de látom hogy az alacsonyrendűség felé tartva mindenki lassan egyformává züllik. 
Már lassan azokat a nem anyagi jellegű lehetőségeket sem tudják az egyének körülöttünk kihasználni, amit még megengednek nekik: a többség ahhoz is együgyű hogy boldog legyen, vagy igazi családi életet éljen. A mai "demokrácia" által kínált jogi és társadalmi lehetőségek is pőrén hevernek, még azok sincsenek kihasználva. Nem hit, felismerés, vélemény kérdése mindez. Ennek nyílt bevallása az önmagunk felé mutató őszinteségünk hiányának, vagy meglétének kérdése. Mindenki cinkos, és bűnrészes egyben – aki nem akarja tudatosan felismerni, lefékezni, megállítani ezt a rothadást önmagában, és önmaga körül. Esélyektől, nehézségtől teljesen függetlenül. 
Az amúgy csak névlegesen létező Magyarország államformája valójában Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.). Államvallásának és működésének alapja a gerinctelenség, a hazudozás. Istene a pénz. Igaz, ilyen egyházat nem találunk bejegyezve, mégis több millió lelkes híve van, több tízezer lelkipásztora, és rengeteg nagy hatalmú püspöke. De ha egy alsó-középkategóriás new-age vallási szektát megnézünk, az is jobban szervezett és minden tekintetben erősebb, mint a mi komplett ún. magyar szélsőjobboldalunk. 
A mai világunk ideológiája primitív, sötét, úgymond sátáni erők leképződése. Mert a mostani rendszernek igenis kőkemény ideológiája van. Ez az ideológia az, ami minden magasrendű szellemi érték megszüntetését, és az autonóm gondolkodás kialakulásának megakadályozását tűzte ki célul – és ezt a célt nagyjából el is érte. Bebetonozta magát, most már a maradék felszámolásán halad előre, hogy véletlenül se lehessen valós kapaszkodókat találni vele szemben. 
Szellemi és erkölcsi síkon a legkisebb ellenállás irányában hatol előre (állati és állat alatti ösztönökre alapozva rombol), mindenhol, mindenben ott van. Fegyveres erőszak, haláltáborok, és pártállam nélkül nagyságrendekkel többet elért az aktuális módszer, mint amire a kommunista elnyomás valaha is képes volt. A "megfelelő" viselkedéshez még kifejezett alapműveket sem kell elolvasni. Sőt, egy könyvet sem kell elolvasni egész életünkben ahhoz, hogy mindent "megfelelően", hiba nélkül tegyünk. Az emberek ebbe már beleszületnek, esetleg homályosan láthatják, hogy valami nem a jó irányba megy. Tehát az iskolában, a tömegtájékoztatásban nem agymosás folyik, hanem szinten tartás. Az emberek gyakorlatilag politikai öncenzúrát gyakorolnak, mert érzik, hogy súlyos következményei vannak annak, ha nem simulnak be. Gyávák, és haszonlesők – nemigen van ellenpélda. A süllyedés folyamatos, az aktuális pénzügyi, gazdasági helyezettől függetlenül. Sőt, a jólét csak valamelyest gyorsítja. Nem kell politikai kérdésekig sem elmenni. Hiszen egy hétköznapi munkahelyi probléma kapcsán is a meghunyászkodást választják, magánéleti téren pedig a tömény hazudozást és elhallgatást. A csekket egyesek már akkor is befizetik, ha tudják, hogy az éppen hibás elszámoláson alapul. Csak nyugalom legyen. 
Az uralkodó világnézet elhiteti magáról azt, hogy nincs jobb nála, és ez sikerült is neki: öngyilkosságra vett rá komplett nemzeteket. Általában véve a puszta emberi mivoltát nincs igénye az embereknek kitölteni. Öncenzúrára, hallgatásra, megalkuvásra kényszerít rá szinte mindenkit ÖNMAGA. ÖNMAGÁVAL SZEMBEN, ha időről időre feldereng az igazság utáni vágya. Aki pedig nem bír a saját makacsságával, az végül valahogyan mégis parkolópályára áll, vagy pótcselekvésekben ragad. Így már ott tartunk, hogy tényleg nincs jobb és működőbb választás a mai valóságnál. Már aki a felkínált lehetőségekből szeretne dolgozni, és nem megalkotni szeretné a lehetőségeit. 
Talán az eddig leírtakból kiderült, hogy ez a rendszer-ideológia tökéletesen ki van munkálva. Mindent áthatott, és lehetetlen anélkül élni, hogy túlzott mértékben meg ne alkudna vele az egyén. Radikális lemondások, társadalmi elszigetelődés, és egzisztenciális hátrányba kerülés nélkül nem lehet számottevő oppozíciót elfoglalni vele szemben - sugallják. Pedig el kell áruljak egy titkot, ez nem így van: csak egy csettintés az egész. A szellemnek ugyanis nincs szüksége egy fillérre sem, és nincs szüksége beszélgetőpartnerre. A többi része a nehezebb: lelkileg elhinni, hogy tényleg csak egy csettintés. És ha már sikerült elindulni a végtelen úton, el kell hárítani a további felmerülő kételyeket. Hirtelen nagyon sok hétköznapi dolog van, ami zavarni kezd majd. És ezektől a dolgoktól kíméletlenül meg kell majd szabadulni. Ezt nevezem én magamban szellemi ellenforradalomnak. Az értékek ellenforradalma az értéktelenség forradalmának uralma megdöntésére, amit csak szellemi síkról, önmagukból kiindulva lehet megvívni. Nem csupán meg kell védeni, hanem először fel kell építeni magunkban azt, ami ellen ezek a lehúzó erők minden elképzelhető módon küzdenek. A hétköznapi életben, a technikai megvalósítás akkor adja magát, ha a lényeg rendben van! Részletkérdés az eszköz, a "hogyan", ha a "miért" már kiderült. Ha tényleg kiderült, akkor az energia, és a lehetőségek határa korlátlan! Aki önmagát rendbe tette, az a környezetében is rendet akar, és tud majd tenni. Ez a harc két fázisa, amit nem lehet felcserélni. Ez a harc pedig megvívandó függetlenül attól, hogy megnyerhető-e, vagy nem? Nem a győzelem esélyei számítanak, nem kell azokat latolgatni. Nincsenek trükkös mellékutak, nem lehet lépcsőfokokat átugorni.
A társadalmat nem megnyerni kell, hanem átalakítani.
Igaz vannak személyek és politikai szervezetek nem is egy, rengeteg, amely evvel a világrendszerrel névleg szemben áll. De valójában mindegyik csak a környezete bizonyos tényezőivel elégedetlen. Akár öntudatlanul is, de erősen kapcsolódik hozzá. Nem mernek komoly kritikát megfogalmazni a társadalommal szemben sem, nehogy a társadalom elforduljon tőlük – inkább keresnek külső tényezőket, amit "kergetni" lehet. Igaz ezt a társadalmat sosem fogják érdekelni ezek a dolgok, ahogy a külső tényezők sem érdeklik őket. Csak a hasuk és a nyugalmuk, ezért a lelküket is bármikor eladják. Lehet nekik könyörögni, meg lehet próbálni megnyerni őket – de ez manapság esélytelen. Már nem itt tartunk. Sajnálom, de az ügyes trükkök mostanság (haspártiak odaédesgetése, pártalapítás, önmagunk leálcázása, polkorrektség) csak a rossz fiúknak szoktak beválni. Ezek a szervezetek így vagy besimulnak, vagy elszigetelődnek és pótcselekvésekkel pazarolják az energiát. Értékrend szerint nem csak hogy megosztottak, de tisztázatlanok – tehát értékrend nélküliek. A gyakorlatban pedig nem hatékonyak, mivel önmagukból adódóan nem tudják felszabadítani a bennük gerjeszthető energiát. Maradnak tehát olyanok, akik sokszor rendszerellenes jelszavakat a zászlójukra tűzve a rendszer egy fogaskerekeként, voltaképpen támogatják azt. Bohócnak, fekete báránynak, időhúzásnak jók ezek a szakkörök. Mindenféle mellékutakat keresve kerülgetik a forró kását, és tévesztik meg, altatják el a kevésbé tapasztalt út-keresőket. Ezáltal manapság nem történt semmi különös, kirívó dolog ami legalább csak fékezte volna a lefelé ható folyamatokat. Az okokat valójában belül kell keresni: az egyes tagok, de még a vezetők sem szokták megütni azt a szintet, amiről papolnak. Hiányzik valami, amiről sosem esik szó: az egyének szellemi felelőssége, amiből az erkölcsi szint is következik. Főleg ha az illető arra vállalkozik, hogy másokat is segítsen, irányítson, csatarendbe állítson. Hol vannak az igazi vezetők, a példaképek? Közöttünk, bennünk elbújva! Harmadsorban pedig, ebből kifolyólag a technikai részletkérdések jönnek, hogy egy bármilyen nagyságú közösség hogyan működik valójában?
Mi tehát a megoldás?
A megoldás bennem van. A te megoldásod pedig benned. Ez az első lépcsőfok: ébernek lenni, önmagunkat sosem megállva tökéletesíteni. Tervezett, programszerű életet élni – aminek a szellem megragadása, és uralma a célja. A személyiséget, az életet, a világot pedig ennek kell alárendelni. A tévedés lehetősége fenn áll, de tévedésben szándékosan megmaradni bűn! A megalkuvás, a kisebbik rossz kiirtandó elve is ide tartozik. Elsőként és leginkább fel kell ismerni a dolgokat mozgató nyílt és titkos erőket önmagunkban, másokban, mindenhol. Keresni azokat, akik hasonló úton járnak – de nem a megerősítés végett (azt önmagunkban kell megtalálni), hanem a tanulás, és a győzelem miatt. Csak az őszinteség és az egyenesség vezethet célra, és legelőször mindig önmagunkkal kell őszintének és egyenesnek lenni. És nem számít, ha előzőleg akár éveken keresztül vezettetted magad valakivel az orrodnál fogva. Aztán megint egy másikkal. Mert végre rájöttél, és megvan minden lehetőséged arra, hogy végre másképp csináld – mert egy valaki van az életben akire valójában rábízhatod magad, és az csak te magad vagy. Ha jót akarsz tenni másoknak, keress olyanokat akik valójában felismerik, és értékelik benned azt, hogy jót teszel. Tudom hogy nehéz, de madarat tolláról. A csalódás maradjon azoké, akik másokra bízták rá magukat, vagy olyanokon akarnak minduntalan segíteni, akik nem érdemlik meg!
A hazugsággal szemben csak az igazság, az élőhalottként tengetett élettel szemben csak a fokozott tudatosság vezethet célra. Mindenkinek önmagában kell ezt a harcot megvívnia. Az élet minden pillanatában készen kell állni rá, és meg kell vívni.
Le lehet győzni a sötétséget? Igen. Minden pillanatban.
Vésztői Gyula

Kísérletileg igazolták, a marihuána rontja a memóriát

Azok a tinédzserek, akik napi szinten szívnak marihuánát, nagyon rosszul teljesítettek a memóriafeladatokon, és abnormális változások mutathatók ki agyi szerkezetükben – állapította meg az amerikai Northwestern Medicine tanulmánya.
A kutatók olyan tinédzserek agyát vizsgálták, akik sok marihuánás cigarettát szívtak. A memóriával kapcsolatos agyterületeik zsugorodtak, összenyomódtak, ami valószínűleg a neuronok csökkenését is jelzi.
Ezeket az abnormalitásokat két évvel azután rögzítették, hogy a tinik abbahagyták a marihuána-használatot. Az eredmények valószínűleg hosszú távú hatásokat jeleznek előre, olyanokat, amelyeket a skizofrének agyában is észleltek.
A kutatók szerint ráadásul a negatív változások annál erősebbek, minél korábban kezd el valaki marihuánát használni. Valószínűleg a memóriáért felelős agyterületek fiatal korban jóval érzékenyebbek a drogra.
A tanulmány a Schizophrenia című szaklap decemberi számában jelent meg.
(index)

AIDS robbanás Magyarországon

Az orvosok és a kutatók kimutatása szerint hamarosan az AIDS fertőzöttek száma jelentősen megugrik Magyarországon. A kutatók azonban kiemelték, hogy a legfertőzöttebb és legveszélyesebb AIDS hordozó a buzik csapata, akik körében a legjobban terjed a betegség. A kábítószerfüggők pedig a második legveszélyeztetettebb réteg. Valljuk be azt, hogy az egyik táborért sem kár. Azonban a heteroszexuálisok körében is megugrik a fertőzöttek száma. Ez már idegesítő tény. Egy AIDS fertőzött gyógyszeres ellátása évente 3 millió forint. Mivel fertőző, azaz akadályozandó a terjedést ingyenes gyógyszerekkel akadályozzák meg. A véleményünk az, hogy buznyákoknak meg kábítószereseknek ez nem járhat. Az ilyen gondokat kőbányában lehet kezelni elszeparálva őket az egészségesek tömegétől. Aki meg végleg nem bír magával, annak a kötél a legjobb megoldás. Spórolni így lehetne egy kicsit. Sajnos azonban még mindig hagyják őket vonaglani őket a pesti főutcán és népszerűsítik mocskos erkölcsüket évről-évre. Még egy ideig… 
Szeles József

Hihetetlen rothadás

A magyarországi kultúrairtó hadjáratát hihetetlenül fokozza mostanában az RTL Klub. A rothadásnak azon fokára jutottak, amit még a másik kereskedelmi csatorna, de a jelenlegi kormány által már megszerzett TV2 sem tud überelni. Nagyon izmosan kikerekedik az, hogy mindenféleképpen a mocskot akarják minden áron előtérbe állítani. A jelenleg lefutott X-faktor is megmutatta a mocsok tündöklését. Egy pornóst tolt a zsidó horda minden erővel előre, aki az elődöntőig jutott el. A díszes zsidó származású, buzi és egyebekből összerakott zsűri minden erővel nyomta előre az erkölcsi fertőt. Szikora, a szadeszos Geszti, a buzernyák Alföldi rendező úr és Tóth Gabi kitűnően rothasztották tovább a magyarság kultúráját. A jó tíz éve még plakátkiállítására óvszerrel körbevett pápát ábrázoló képet a Felvonulási térre kihurcolt zsidó Geszti a pornóst a tenyerén hurcolta és sztárolta. Erre nincs már mit mondani. De a döntőbe jutott Danics Dóra se azért jutott oda, mert ő olyan jó volt. Az anyja a zsidó Bach Szilvia humorista, aki a 2013-as zsidó nyári fesztiválon szórakoztatta az övéit. Hát kell ennél több? Persze Dórika nyert is. Egyszerűen gyomorforgató zsidó cirkusz az egész. Persze cigány is volt a versenyzők között, hiszen ide is kellettek a rejtett erőforrások. De vannak jó hírek is. Hiszen a kultúrarombolásban résztvevő Sebestyén Balázsról kiderült, hogy nem fizette be büntetéseit és valószínűleg ülni fog hamarosan. Reméljük, hogy odabent majd megfizet tetteiért és talál majd magának olyanokat, akik őt is vundersőnnek és zuperszexinek találják majd.
Szeles József



Krasznai Tünde és a gyerekek


A parlamenti gyermekkarácsony fellépőinek listája jelzésértékű azt illetően, hogy hová fajult a liberalizmustól szennyezett világunk. Az RTL Klub nevezetű szennyadó dalos műsorának felfedezettje lesz a fő műsorszám a parlamentben? Persze a sok politikai prostituált közé vígan befér. Krasznai ugyanis pornófilmekkel kereste (keresi) a kenyerét, minő véletlen, hogy őt jelölik meg az ifjúság példaképének, azzal, hogy megnyerették vele az említett vetélkedőt. Érdekes kérdés, hogy "színésznői kvalitásait" bevetette-e az említett cél érdekében. Az ilyen erkölcsi hulladékok a ragyogó példák? Az interneten keresgélve értesülhetünk arról is, hogy Krasznai a narkotikumokat is szívesen fogyasztja. Mindenesetre a cikk írásakor értesültünk arról, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat aggályosnak tartja a narkós-prosti gyermekek előtt való fellépését, így reméljük mi is, hogy az orgia ezúttal elmarad. Az viszont bizonyos, hogy "honatyáink" közül nem lógott volna ki a sorból.
Dunai István
Ó Szűz Mária,
Fogadd el tőlem szívemet,
Szerény virágos kertemet.
Örömöm és bánatom virágait
Mind neked adom.

Tied legyen az életem,
Ha csüggedek, te légy velem.
Szívből szeretlek jó Anyám,
Szűz Mária vigyázz reám.

Ámen.

Prófétai látás a betlehemi találkozón


Betlehemben gyűlt össze prófétikus tanácskozásra a katolikus karizmatikus megújulás 160 prominens képviselője, a katolikus karizmatikus megújulás közelgő 50 éves évfordulója kapcsán. Az alábbi beszámolóban olvashattok egy fantasztikus beszámolót, ami teljesen egybencseng azzal, ami a mi szívünkön van...
Catholic Charismatic Renewal Council
Archdiocese of Toronto
International Prophetic Consultation in the Holy Land (Bethlehem)
Kedves barátaim!
Köszönjük a folyamatos imát. Épp most tértem vissza Betlehemből, ahol egy nemzetközi találkozón vettem részt, együtt a katolikus karizmatikus megújulás más 160 vezetőjével egyetemben. Ez a találkozó nem konferncia volt, inkább egy "prófétai konzultáció" hogy együtt imádkozzunk és keressük az Úr akaratát a megújulás számára, különösen most, amikor lassan a megújulás 50. évfordulójához érünk. A találkozó nagyon erőteljes volt.
Michelle Moran az ICCRS elnöke beszélt Joel 2,23 és Deut 11,14-ről.
"Isten megadja az esőt az alkalmas időben...a korai és kései esőt. Elmagyarázta, hogy a bibliai helyszíneken a korai eső (az őszi eső) az, amely a magokat kikelti és a kései (tavaszi) eső pedig elkészíti az aratás számára a növényeket. A megújulás korai időszakában korai esőt kaptunk. Most a kettő közt vagyunk. Nem vagyunk még a kései esők idején, mert nem a a Lélek erejében mozdulunk, nem gyógyítjuk a betegeket, nem teszünk csodákat, nem megyünk a szegények felé, nem evangelizálunk erővel. Bűnbánatot kell tartanunk, mert időközben abba a csapdába estünk, hogy csak az embereket akartuk szórakoztatni és elkényelmesedtünk. Itt az ideje, hogy az embereket felkészítsük, hogy induljanak, mert a LÉlek minden idők legnagyobb aratását készíti, egy hatalmas aratást."
Minden egyes mondat hallatán egyre inkább megdöbbentem, mert bár nem beszéltem Michellel a témáról mégis, pontról pontra egyezett azzal, amit az Úr az én szívemre helyezett, hogy beszéljek róla majd a konferencia 3. napján.
A második napon a Szentlélek meglepett minket. Épp a délutáni szekció előtt elment az áram a hotelben és egész Betlehemben. A fények kialaudtak, a hangszórók elhallgattak. A vezetők épp azon voltak, hogy elhalasztják a délutáni szekciót és mindenkit megkérnek, hogy egyéni imával töltsék a délutánt. De az Úr egy prófétai szót helyezett a szívemre. Kikiáltottam és a fordítók fordították, egyik a másik után.
Az Úr arra emlékeztetett, ami 1967-ben a Duquesne-i hétévégén történt, ahonnan a katolikus karizmatikus megújulás egyáltalán indult. Ezalatt a hétvége alatt a vízvezetékek mentek tönkre a lelkigyakorlatos házban és ezzel úgy tűnt, az egész hétvégének lőttek. Úgyhogy mindenki elkezdett imádkozni vízért. Az Úr megválaszolta imáikat és a csöveket megszerelték, de ezen túl sokkal mélyebb jelentősége volt ennek az imameghallgatásnak: Élő vizek áradtak, a Szentlélek jött és öntötte azt a mennyből..így indult a katolikus karizmatikus megújulás. Ez volt a korai eső. Most már máshol vagyunk. A tény, hogy elment az áram, prófétai jelentőséggel bír. Visszagondolva: amikor vízért imádoztak, az Úr mennyei vizet adott nekik, nekünk tehát most "elektromos" erőért (power) kell imádkoznunk és az Úr meg fogja azt adni az égből. Figyelnünk kell erre a pillanatra, hogy mit üzen nekünk a LÉlek szimbolikusan és nagy erőért kell imádkoznunk, nagy bizalommal.
Azután, hogy elmondtam ezt, Patti Mansfield, aki a Duquesne hétévége egy résztvevője volt anno felállt és azt mondta: "meg akarom erősíteni ezt és még hozzátennék valamit. Amikor a csövek tönkrementek, David Mangan, egy másik ott levő diák, úgy döntött, előre hálát ad Istennek a vízért, amit adni fog. Az Úr most arra hív minket, hogy várakozó hittel adjunk hálát az erőért, a mennyei erőért a karizmatikus megújulás számára, erőért az egész Egyház számára, hogy erővel hirdessük az evangéliumot, a Föld határáig, hogy erővel döntsük le a válaszfalakat, mely a keresztények között vannak, hogy meggyőzően tudjuk eltávolítani a zsidó testvérek szemén lévő fátylat, hogy felismerjék Jézust a Messiást."
Ezután egy áldott dicsőítés és imádás kezdődött a sötétben, énekelve, kiabálva és megköszönve Istennek az erőt, meyet adni fog nekünk. Valaki feltartott egy feszületet (mert a kereszt az, ahonnan Jézus átszúrt szíve kapcsán a LÉlek eljön) és körbement vele a teremben. Mindenki meghajolt Jézus előtt és egy mélyebb módon ismerte el az Ő uralmát. Azután Oreste Peaser az ICCRS vezetője azt mondta: "Az Úr valóban Igét adott a katolikus karizmatikus megújulás számára! Nincs erőtök....gyertek hozzám!"- És bumm, a következő pillanatban felgyulladtak a fények! Mindenki megdöbbent mert mindenki prófétainak tartotta ezt a jelenséget.
Volt csend, azután több ima, letérdelés a kereszt előtt egyesével, bűnbánat, sok prófétai szó, hatalmas ujjongás és hálaadás. Egy prófétai szó így hangzott: "Nincs helye a büszekségnek mert mindannyian Tőlem függtök. Nincs helye a félelelmnek és bizonytalanságnak, mert mindaz, amit tesztek, Tőlem függ. Amikor mentek, Én veletek megyek erővel és hatalomma. Nem kell félneteke, mert ez az Én erőm lesz."
Egy másik szó: "Új hitet adok nektek, mély hitet. Ma minden kötöttséget feloldok, elvágom minden láncotokat. Ma szabaddá teszlek titeket, egy új várost építek köztetek, melynek ajtajai ma kinyíltak. És nagy tömeget látok, óriási tömeget. Drága Gyermekek, megújulás nem az lesz, ami volt,"... ha megtanuljuk hogy ragaszkodjunk az Úrhoz és kilépjünk magunkból. Jézus van elöl. Ő hívott minket és Ő tudja, mit csinál.. Elég sokáig jártuk a magunk útját. Jézus azt mondja, új győzelemmel emelkedik fel.
A találkozó többi része is szép volt, a 3. napon a prófétai közbenjárásra fókuszáltunk, a keresztény egységre, és a Lélekben való keresztségre, a karizmatikus ajándékok erejére amikor az elveszettek felé evangelizálunk. Utána csodálatos imaidő volt a Lélekáradásért. Utolsó napon meglátogattuk Jeruzsálem szent helyeit és még egy óra dicsőítésre és imádásra volt módunk az Emeleti teremben a Mount Zionon, azon a helyen, ahol a Szentlélek először áradt ki a gyermek Egyházra.
Mindannyian nagyon megerősödve mentünk haza, a szívünkben vivén a prófétai jeleket és szavakat, melyeket a Szentlélek adott és kértük az Urat új tömlőkért, hogy legyen miben tartani az új bort, melyet az Úr lekezdett árasztani. 2 ember a konferencián Taclóbanból jött, a tájfun sújtotta városból. A misén, az egyikük, aki pap volt, leírta, hogyan nézett ki a város: éhes, szomjas emberek, meztelenek, halottak mindenütt-és hogyan beszélt neki erről az Úr. Az ottani karizmatikus megújulás 10-20 embere veszett oda, szinte mindenkinek összedőlt a háza. A hatalmas központjuk is teljesen odalett, kivéve a kápolnát, ami csodás módon élte túl a tájfunt.
Egy 3 láb magas Miasszonyunk szobrot lesodort a szél a talapzatáról, amely a templom belsejében állt, de a szobrot a kápolnán KÍVÜL találták meg, egyenes helyzetben állva, sértetlenül! Tudták, hogy ez annak a jele volt, hogy a Szűzanya velük van és imádkozik értük. A pap elakarta halasztani a betlehemi útjának tervét az események miatt, de a közösségen keresztül az Úr próféciát küldött számára: "Menned kell!" Mivel a reptér is le volt rombolva, 24 órát autóztak Manilába, és éppen időben érkeztek a repülőhöz. A mise végén a püspök, -maga is filippino- nagyon szép áldást adott és énekelve egy prófétai szót: "Lássátok, újjáteremtek mindetnt! Legyetek türelemmel és bizalommal, mert veletek vagyok és szeretlek benneteket!" Hihetetlenül megindító volt.
Segítsük a Fülöp szigetieket imával és anyagi segítséggel!
Krisztus szeretetében:
Mary
Dr. Mary Healy
Sacred Heart Major Seminary

2013. december 17., kedd

Lelkigyakorlatok - Gondolatok Jézus követők számára

1. IMA

A következőkben 5 részben fogok a Jézus követéshez tanácsokat adni az érdeklődők számára.
Kezdjük az imával. Talán sokan csak legyintenek erre a témára, pedig valójában igen fontos. Egyszer egy indiai guru mondta: az emberek nem tudnak imádkozni, főleg a keresztények nem. Ez igen súlyos vád. Beszélnünk kell tehát róla.
Az imát általában keresztvetéssel kezdjük. A legtöbben már ezt se csinálják jól, valami alaktalan dolgot rajzolnak magukra. Ha azonban ezt a jelet lerajzolnánk, kiderülne, hogy egy fordított kereszt. Ami a Sátán jele. Így ugyebár nem a legjobb ötlet az Istennel való beszélgetést nyitni. A normális keresztvetés: megérintjük a homlokunkat, a hasunknál valahol, majd a két vállunkat. Figyeljünk erre oda!
Az ima Istennel való beszélgetést jelent, nem betanult szövegek monoton ismételgetését. Most egy papot idéznék ( végig őt fogom): “Jézus nem azt mondta a hegyi beszédben, hogy EZT, hanem hogy ÍGY imádkozzatok.” Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kötött szöveget mondani, hanem hogy szívből szóljunk Istenhez. Mi Atyánk. Akkoriban még Isten nevét sem volt szabad kiejteni.
Figyeljünk oda az ima szövegére. “Nagy bajba lennél, ha az Isten minden imádat meghallgatná. Mi Atyánk…………de jó film volt tegnap este………….aki a mennyekben vagy…………..holnap dolgozatírás…………szenteltessék meg a neved…………mit csinál az a hülye ott…………stb. De a legjobb ez: bocsáss meg a vétkeinket ,ahogy mi is megbocsátunk. Vagyis azt kérted, ha te nem bocsátasz meg embertársaidnak, ( és sokszor így van ) Isten se bocsásson meg.”
Mi az ima valójában. Jelenlét. Amikor nem foglalkozunk mással, csak Istennel. Beszélgetés. Amikor Mennyei Atyáddal társalogsz.
Az igazi ima az, amikor bizalommal fordulsz Istenhez. Nem a büntető, gonosz, számomkérő, ítélkező Istenhez,hanem a szerető Mennyei Atyához. Ha tudsz vele beszélgetni, mint gyermek az apjával. Az igazi ima a szívből jön és nem lehet imakönyvekből megtanulni.
A legszebb ima, ha szívből meg tudsz bocsátani mindenkinek és ki tudod mondani: Istenem, szeretlek.
Az 1. lépés tehát Jézus követésében, hogy megtanulunk vele, illetve Istennel normálisan beszélni.


2. A BŰN ÉS A BŰNNÉLKÜLISÉG

Mi a bűn? Jézus azt mondta: szeretethiány. A bűn tehát az, ha nincs bennünk szeretet. Ebből logikusan következik, ha van bennünk szeretet, nincs bűnünk.
Az Ószövetség népeinek még törvényt kellett adni, mert a zsidóknak nincs szavuk a szeretetre. De eljött Jézus és azt mondta: egyetlen parancs van, a szeretet. Ezen áll Mózes  és a próféták. Nem eltörölte, hanem tökéletesítette a törvényt.
Most ejtsünk néhány szót a torz Istenképekről.
A gonosz Isten: mivel a hébernek nem volt szava a szeretetre, ezért ők úgy értelmezték, az Istentől félni kell. Úgy hitték, minden muszáj, ha nem, az Isten büntet. Így alakult ki a törvény, a büntető Isten.
Ilyen azonban nincs. Ha megértjük a szeretet Istenét (már amennyire ez emberileg lehetséges), eltűnik az ítélkező Isten és Mennyei Atya lesz belőle.
Bűnt igazából csak a szeretet ellen lehet elkövetni. Jézus: aki az Atya vagy a Fiú ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot. A Szentlélek maga a szeretet. (Isten lelke = a szeretet lelke = szeretet)
Amit mi bűnöknek nevezünk, azok csak vétségek emberek által felállított törvények ellen. A törvény pedig rendfenntartásra van. Jézus: Mózes a ti keményszívűségetek miatt adta nektek a törvényt. Az viszont csak írás, ami halott. Az igazi törvény a szívetekben van.
Ez pedig így hangzik: Szeressétek egymást, ez az én EGYETLEN parancsom. Más fordítás szerint: EGYETLEN parancsot hagyok néktek, szeressétek egymást. (János evangélium 13.34)
Más bűnöktől könnyen megszabadulhatunk, csak Isten bocsánatát kell kérnünk, de a Szenlélek (vagy a szeretet) elleni bűnöktől nem. Persze erre is van feloldozás, ha visszatérünk a szeretet útjára. Igaz, ez egy gyűlöletben megátalkodottnak igen nehéz.
Néhány szó a gyónásról. Természetesen nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a bűnbánatot sokan igen felületesen végzik. Sokan azt hiszik, ha bemennek a gyóntatószékbe és elsorolják a betanult bűnlistát, akkor minden rendben van. “Azt csinálok, amit akarok, majd meggyónom”  Ez elvezet az Istentől.
A bűntől úgy lehet megszabadulni, ha megérted az Isten szeretetét. Ekkor már nem is lesz kedved bűnt elkövetni.
A szeretetről később lesz szó, most azt értsük meg, a szeretetben kell élnünk, ha nem akarunk bűnben élni.


3. A HIT



Mi a hit? Egyesek szerint vallási tanítások elfogadása. De rengeteg vallás van, más és más tanításokkal. Melyiknek van igaza?
Egy dolog, ha valamiben hiszünk, és egy másik, ha valamit elhiszünk. Senkinek a vallását nem akarom megsérteni, de az, ha valaki emberek által kitalált vagy legalábbis (át)értelmezett dolgokat fogad el, az hiszékenység. Naivitás.
Régen ezt mondták: a hit meggyőződés arról, amit nem látunk. De hogy lehetünk megyőződve arról (hogyan hihetünk abban), amit nem értünk?
Ha megnézzük az etimológiai szótárat, a hit eredetileg megértést jelentett.
És most nézzük az evangéliumot: Én vagyok az út, az élet és az igazság. Aki engem követ, eljuthat oda, ahova én megyek. A kövess engem azonban inkább higgy nekemként fordítható. A görögben (az evangélium nyelve) azonban a hit megértést is jelenthet. Így tehát: aki megértette, amit nektek tanítottam, az üdvözül. Vagyis aki megértette a szeretetet.
Persze máshogy is értelmezhető. De nézzünk egy másik példát. János 3.18  Jézus Nikodémusnak: Aki hisz tanításomban, el nem kárhozik, hanem örökké él. Vagyis aki hisz a szeretetben, aki megértette a szeretetet, üdvözül, aki nem értette meg, az viszont nem.
Tehát szerintem a hit nem más, mint a szeretet megértése.


4. A CSODÁK
Amikor csodákról beszélünk, általában olyan dolgokra gondolunk, mint Lourdes, Fatima vagy Medjugore. Pedig nem ez az igazi csoda.
De ha már itt járunk, néhány szó ezekről:
Lourdes: 1858. Kb. 7000 csodás gyógyulás
Fatima: 1917. Kb. 10000 gyógyulás, de ez erősen becsült adat
Medjugore: 1981. Mivel az egyház nem ismeri el, nincs pontos adat. Rengeteg gyógyulásról számolnak be, szám nélkül
Ezeken kívűl rengeteg megmagyarázhatatlan jeleség történt Indiában, az egyiptomi piramisoknál és számos más helyen. Az a közös bennük, hogy a hívők rendkívül kis része gyógyult meg. Mindebből arra lehet következtetni, hogy nem a helyszín, hanem maga az ember személye a meghatározó. De mi dönti el, ki gyógyul meg?
Vélhetően tehát valaminek belül kell történnie. Az evangélium azt mondja: akkora hitetlenséget talált ott, hogy még csodát se tudott tenni. Ez alapján a csoda a hittől függ.
Az igazi csoda nem az, ha valami külső, testi gyógyulás történik. (ez úgyis csak egy “kis” időre szól)  Az igazi csoda az, ami a szívben végbemegy. Ez viszont örökre szól. Ha hitre ébredsz. A hit pedig – mint az előző részben láthattuk – nem más, mint maga a szeretet és annak elfogadása és az az alapján élés.
A csoda tehát attól függ, van-e elég hit bennünk. Vagyis szeretet. A csoda az, ha megértetted a szeretetet.

5. A SZERETET


A szeretet sokféleképpen értelmezhető. Az én verzióm:
A szeretet egy mindent átfogó isteni erő. Minden a szeretetből van, maga az Isten is az. Mivel minden a szeretet, ezért mondjuk, Isten mindenütt ott van.
Mi, emberek is szeretetből vagyunk, mégha el is rontva a bűnök által. Istennel egy állandó vezeték kapcsol össze, amin áram helyett szeretet áramlik. Ezért mondta oly sokszor Jézus: szeressétek egymást, ezen áll az egész törvény. Nyilván tudta, hogy csak ez üdvözíthet.
Nekünk, embereknek, elég tökéletlen a szeretetünk, ezért állandóan szükségünk van utánpótlásra, ami egyrészt Istentől, a tökéletes szeretettől kapunk, másrészt mi magunk hozhatunk létre megbocsátásokkal, irgalmazzásokkal, kisebb-nagyobb jócselekedetekkel.
Hogyan kell szeretni? A Jézus által mondottak alapján:
-Ne tégy olyat, amit nem szeretnéd, hogy veled is megtegyék.
-Tégy olyat, amit szeretnéd, hogy veled történjék.
-Ne ítélj el senkit.
Az ítélkezés azért veszélyes, mert nem tudhatod, ki miért és mit tett.
Remélem, e rövidke 5 fejezet sokaknak segítségére lesz végső céljának, a mennyországnak elérésében.
http://lelkigyakorlatok.ingyenblog.hu/

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A Keresztség Szentsége által a fenevad ereje meggyengül

2013. december 16. hétfő, 19:25
Drága szeretett leányom, amikor közel vagy a Szívemhez, és amikor a lelkek teljesen átadják magukat Nekem, akkor számos dolog történik.
Először is, az életetekbe való emberi beavatkozás (minden) félelme el fog tűnni. Helyette béke és megelégedettség lesz, ami Tőlem jön, ha valóban ott lakom a szívetekben és a lelketekben. Nem hatolhat át a lelketeken sem a tömérdek sértés, sem a kegyetlenség, vagy a kritika, mert ezt a szenvedést már átadtátok Nekem. Éppen ezért az ilyen támadásokkal szemben mindig nyugodtnak – és csendben kell maradnotok.
A következő Kegyelem, amelyet kapni fogtok, az erő lesz, hogy ellenállhassatok a bűn kísértésének. Ez a kísértés, amelyet az ördög helyez naponta minden lélek elé, nagyon erőteljes, és csak nagyon kevés léleknek van elegendő akaratereje ahhoz, hogy elkerülje a bűnbeesést. De amint átadtátok Nekem az akaratotokat, akkor már az Én Akaratom lesz jelen a lelketekben, ami le fogja győzni az elétek helyezett kísértéseket.
Soha ne becsüljétek alá, hogy a sátánnak az emberi nemre gyakorolt markolata milyen erős. Ez a hatalom olyan, mint egy hatalmas vihar, hasonló egy erős, vad széllökéshez mely a földhöz verhet benneteket; a csábítás pedig, amelyet a gonosz helyezett elétek, egy olyan erőhöz hasonlít, mely másodpercek alatt felemel és abba a bűnbe hajt benneteket, amelyet éppen el akartatok kerülni.
Az ember bűnnel születik. A Keresztség Szentsége által a fenevad ereje meggyengül. Aztán, miközben az ember az élet számos megpróbáltatásán és kísértésén keresztül halad, minden ember mindenféle bűnre lesz csábítva. Csak azok, akik keményen dolgoznak, hogy elkerüljék a bűnt, fognak győzedelmeskedni a kegyetlen csatában, amelyet a gonosz azért fog indítani, hogy felfalja a lelküket. A Velem való rendszeres beszélgetés fontos. Mindössze annyit kell tennetek, hogy a saját szavaitokkal beszéltek Hozzám. Rendszeresen kérjetek Engem, hogy bocsássam meg bűneiteket, amelyek miatt lelkiismeret furdalást (bűntudatot) éreztek. Rendszeresen járuljatok a Szentségekhez. Végül pedig bízzatok Bennem, mert amikor ezt teszitek, akkor Nekem Hatalmam van arra, hogy visszahúzzalak benneteket a bűn szakadékának a széléről. Ha átadjátok Nekem az akaratotokat, akkor az Én Akaratom bennetek hajtóerővé fog válni, amely védelmet nyújt a Sátán ellen.
Ha teljesen átadjátok magatokat Nekem, akkor tökéletesíteni fogjátok a lelketeket.
Jézusotok