Prófétai látás a betlehemi találkozón

Betlehemben gyűlt össze prófétikus tanácskozásra a katolikus karizmatikus megújulás 160 prominens képviselője, a katolikus karizmatikus megújulás közelgő 50 éves évfordulója kapcsán. Az alábbi beszámolóban olvashattok egy fantasztikus beszámolót, ami teljesen egybencseng azzal, ami a mi szívünkön van...

Catholic Charismatic Renewal Council
Archdiocese of Toronto
International Prophetic Consultation in the Holy Land (Bethlehem)

Kedves barátaim!

Köszönjük a folyamatos imát. Épp most tértem vissza Betlehemből, ahol egy nemzetközi találkozón vettem részt, együtt a katolikus karizmatikus megújulás más 160 vezetőjével egyetemben. Ez a találkozó nem konferncia volt, inkább egy "prófétai konzultáció" hogy együtt imádkozzunk és keressük az Úr akaratát a megújulás számára, különösen most, amikor lassan a megújulás 50. évfordulójához érünk. A találkozó nagyon erőteljes volt.

Michelle Moran az ICCRS elnöke beszélt Joel 2,23 és Deut 11,14-ről.

"Isten megadja az esőt az alkalmas időben...a korai és kései esőt. Elmagyarázta, hogy a bibliai helyszíneken a korai eső (az őszi eső) az, amely a magokat kikelti és a kései (tavaszi) eső pedig elkészíti az aratás számára a növényeket. A megújulás korai időszakában korai esőt kaptunk. Most a kettő közt vagyunk. Nem vagyunk még a kései esők idején, mert nem a a Lélek erejében mozdulunk, nem gyógyítjuk a betegeket, nem teszünk csodákat, nem megyünk a szegények felé, nem evangelizálunk erővel. Bűnbánatot kell tartanunk, mert időközben abba a csapdába estünk, hogy csak az embereket akartuk szórakoztatni és elkényelmesedtünk. Itt az ideje, hogy az embereket felkészítsük, hogy induljanak, mert a LÉlek minden idők legnagyobb aratását készíti, egy hatalmas aratást."

Minden egyes mondat hallatán egyre inkább megdöbbentem, mert bár nem beszéltem Michellel a témáról mégis, pontról pontra egyezett azzal, amit az Úr az én szívemre helyezett, hogy beszéljek róla majd a konferencia 3. napján.

A második napon a Szentlélek meglepett minket. Épp a délutáni szekció előtt elment az áram a hotelben és egész Betlehemben. A fények kialaudtak, a hangszórók elhallgattak. A vezetők épp azon voltak, hogy elhalasztják a délutáni szekciót és mindenkit megkérnek, hogy egyéni imával töltsék a délutánt. De az Úr egy prófétai szót helyezett a szívemre. Kikiáltottam és a fordítók fordították, egyik a másik után.

Az Úr arra emlékeztetett, ami 1967-ben a Duquesne-i hétévégén történt, ahonnan a katolikus karizmatikus megújulás egyáltalán indult. Ezalatt a hétvége alatt a vízvezetékek mentek tönkre a lelkigyakorlatos házban és ezzel úgy tűnt, az egész hétvégének lőttek. Úgyhogy mindenki elkezdett imádkozni vízért. Az Úr megválaszolta imáikat és a csöveket megszerelték, de ezen túl sokkal mélyebb jelentősége volt ennek az imameghallgatásnak: Élő vizek áradtak, a Szentlélek jött és öntötte azt a mennyből..így indult a katolikus karizmatikus megújulás. Ez volt a korai eső. Most már máshol vagyunk. A tény, hogy elment az áram, prófétai jelentőséggel bír. Visszagondolva: amikor vízért imádoztak, az Úr mennyei vizet adott nekik, nekünk tehát most "elektromos" erőért (power) kell imádkoznunk és az Úr meg fogja azt adni az égből. Figyelnünk kell erre a pillanatra, hogy mit üzen nekünk a LÉlek szimbolikusan és nagy erőért kell imádkoznunk, nagy bizalommal.

Azután, hogy elmondtam ezt, Patti Mansfield, aki a Duquesne hétévége egy résztvevője volt anno felállt és azt mondta: "meg akarom erősíteni ezt és még hozzátennék valamit. Amikor a csövek tönkrementek, David Mangan, egy másik ott levő diák, úgy döntött, előre hálát ad Istennek a vízért, amit adni fog. Az Úr most arra hív minket, hogy várakozó hittel adjunk hálát az erőért, a mennyei erőért a karizmatikus megújulás számára, erőért az egész Egyház számára, hogy erővel hirdessük az evangéliumot, a Föld határáig, hogy erővel döntsük le a válaszfalakat, mely a keresztények között vannak, hogy meggyőzően tudjuk eltávolítani a zsidó testvérek szemén lévő fátylat, hogy felismerjék Jézust a Messiást."

Ezután egy áldott dicsőítés és imádás kezdődött a sötétben, énekelve, kiabálva és megköszönve Istennek az erőt, meyet adni fog nekünk. Valaki feltartott egy feszületet (mert a kereszt az, ahonnan Jézus átszúrt szíve kapcsán a LÉlek eljön) és körbement vele a teremben. Mindenki meghajolt Jézus előtt és egy mélyebb módon ismerte el az Ő uralmát. Azután Oreste Peaser az ICCRS vezetője azt mondta: "Az Úr valóban Igét adott a katolikus karizmatikus megújulás számára! Nincs erőtök....gyertek hozzám!"- És bumm, a következő pillanatban felgyulladtak a fények! Mindenki megdöbbent mert mindenki prófétainak tartotta ezt a jelenséget.

Volt csend, azután több ima, letérdelés a kereszt előtt egyesével, bűnbánat, sok prófétai szó, hatalmas ujjongás és hálaadás. Egy prófétai szó így hangzott: "Nincs helye a büszekségnek mert mindannyian Tőlem függtök. Nincs helye a félelelmnek és bizonytalanságnak, mert mindaz, amit tesztek, Tőlem függ. Amikor mentek, Én veletek megyek erővel és hatalomma. Nem kell félneteke, mert ez az Én erőm lesz."

Egy másik szó: "Új hitet adok nektek, mély hitet. Ma minden kötöttséget feloldok, elvágom minden láncotokat. Ma szabaddá teszlek titeket, egy új várost építek köztetek, melynek ajtajai ma kinyíltak. És nagy tömeget látok, óriási tömeget. Drága Gyermekek, megújulás nem az lesz, ami volt,"... ha megtanuljuk hogy ragaszkodjunk az Úrhoz és kilépjünk magunkból. Jézus van elöl. Ő hívott minket és Ő tudja, mit csinál.. Elég sokáig jártuk a magunk útját. Jézus azt mondja, új győzelemmel emelkedik fel.

A találkozó többi része is szép volt, a 3. napon a prófétai közbenjárásra fókuszáltunk, a keresztény egységre, és a Lélekben való keresztségre, a karizmatikus ajándékok erejére amikor az elveszettek felé evangelizálunk. Utána csodálatos imaidő volt a Lélekáradásért. Utolsó napon meglátogattuk Jeruzsálem szent helyeit és még egy óra dicsőítésre és imádásra volt módunk az Emeleti teremben a Mount Zionon, azon a helyen, ahol a Szentlélek először áradt ki a gyermek Egyházra.

Mindannyian nagyon megerősödve mentünk haza, a szívünkben vivén a prófétai jeleket és szavakat, melyeket a Szentlélek adott és kértük az Urat új tömlőkért, hogy legyen miben tartani az új bort, melyet az Úr lekezdett árasztani. 2 ember a konferencián Taclóbanból jött, a tájfun sújtotta városból. A misén, az egyikük, aki pap volt, leírta, hogyan nézett ki a város: éhes, szomjas emberek, meztelenek, halottak mindenütt-és hogyan beszélt neki erről az Úr. Az ottani karizmatikus megújulás 10-20 embere veszett oda, szinte mindenkinek összedőlt a háza. A hatalmas központjuk is teljesen odalett, kivéve a kápolnát, ami csodás módon élte túl a tájfunt.

Egy 3 láb magas Miasszonyunk szobrot lesodort a szél a talapzatáról, amely a templom belsejében állt, de a szobrot a kápolnán KÍVÜL találták meg, egyenes helyzetben állva, sértetlenül! Tudták, hogy ez annak a jele volt, hogy a Szűzanya velük van és imádkozik értük. A pap elakarta halasztani a betlehemi útjának tervét az események miatt, de a közösségen keresztül az Úr próféciát küldött számára: "Menned kell!" Mivel a reptér is le volt rombolva, 24 órát autóztak Manilába, és éppen időben érkeztek a repülőhöz. A mise végén a püspök, -maga is filippino- nagyon szép áldást adott és énekelve egy prófétai szót: "Lássátok, újjáteremtek mindetnt! Legyetek türelemmel és bizalommal, mert veletek vagyok és szeretlek benneteket!" Hihetetlenül megindító volt.

Segítsük a Fülöp szigetieket imával és anyagi segítséggel!

Krisztus szeretetében:
Mary

Dr. Mary Healy
Sacred Heart Major Seminary

(Circo blogja, hagiosz )