Adott egy vesztébe rohanó civilizáció,
és egy szellemileg, erkölcsileg egyre pocsékabb állapotban lévő
társadalom, amiben, vagy amivel párhuzamosan élnünk kell. Köztudott
dolog, csak az egyéni felelősség kérdését érti félre szinte mindenki.
Ez
a rendszer szellemtelen, lelketlen, és embertelen. Már lassan a
természeti (állati) szabályokat is kizárja, alulmúlja. Ez a világ
gyakorlatilag a zsákmányszerzésre, és bárminemű valóban értékestől való
folyamatos elszigetelésre törekszik. Ez az a világ, ahol semmi nem az,
aminek látszik. A sok lehetőséggel bíró bankárok, nagyvállalkozók és
sokat szidott politikusok, illetve a kisvállalkozók, és a szociális
hálóba kapaszkodók között voltaképpen nem sok különbséget látok. Egy
különbség van csupán: kinek több lehetőség jutott, ki ügyesebb, és
persze rengetegen vannak, akik az élet által időről időre tálcán kínált
korrekt (csupán anyagi) lehetőségeket is restek kihasználni. Nem látok
erkölcsi különbséget aközött, aki a zsákmányt kénytelen-kelletlen
szétosztja, és aközött, aki legalul rekedve mindig csak többet és többet
akar a zsákmányból. Nem szoktam látni valódi szellemi különbséget egy
művelt több diplomás családapa, és egy putris cigány között sem. A
kivételek olyan ritkák, és olyan szétszórtak, hogy nem lehet úgymond
statisztikát gyártani belőlük. Minden illúzió a mai világban, és minden
mérce hamis, amiből válogatni engednek. Tagadom az emberi egyenlőséget
mint nyilvánvaló hazugságot, de látom hogy az alacsonyrendűség felé
tartva mindenki lassan egyformává züllik.
Már
lassan azokat a nem anyagi jellegű lehetőségeket sem tudják az egyének
körülöttünk kihasználni, amit még megengednek nekik: a többség ahhoz is
együgyű hogy boldog legyen, vagy igazi családi életet éljen. A mai
"demokrácia" által kínált jogi és társadalmi lehetőségek is pőrén
hevernek, még azok sincsenek kihasználva. Nem hit, felismerés, vélemény
kérdése mindez. Ennek nyílt bevallása az önmagunk felé mutató
őszinteségünk hiányának, vagy meglétének kérdése. Mindenki cinkos, és
bűnrészes egyben – aki nem akarja tudatosan felismerni, lefékezni,
megállítani ezt a rothadást önmagában, és önmaga körül. Esélyektől,
nehézségtől teljesen függetlenül.
Az
amúgy csak névlegesen létező Magyarország államformája valójában
Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.). Államvallásának és működésének
alapja a gerinctelenség, a hazudozás. Istene a pénz. Igaz, ilyen
egyházat nem találunk bejegyezve, mégis több millió lelkes híve van,
több tízezer lelkipásztora, és rengeteg nagy hatalmú püspöke. De ha egy
alsó-középkategóriás new-age vallási szektát megnézünk, az is jobban
szervezett és minden tekintetben erősebb, mint a mi komplett ún. magyar
szélsőjobboldalunk.
A
mai világunk ideológiája primitív, sötét, úgymond sátáni erők
leképződése. Mert a mostani rendszernek igenis kőkemény ideológiája van.
Ez az ideológia az, ami minden magasrendű szellemi érték
megszüntetését, és az autonóm gondolkodás kialakulásának
megakadályozását tűzte ki célul – és ezt a célt nagyjából el is érte.
Bebetonozta magát, most már a maradék felszámolásán halad előre, hogy
véletlenül se lehessen valós kapaszkodókat találni vele szemben.
Szellemi
és erkölcsi síkon a legkisebb ellenállás irányában hatol előre (állati
és állat alatti ösztönökre alapozva rombol), mindenhol, mindenben ott
van. Fegyveres erőszak, haláltáborok, és pártállam nélkül
nagyságrendekkel többet elért az aktuális módszer, mint amire a
kommunista elnyomás valaha is képes volt. A "megfelelő" viselkedéshez
még kifejezett alapműveket sem kell elolvasni. Sőt, egy könyvet sem kell
elolvasni egész életünkben ahhoz, hogy mindent "megfelelően", hiba
nélkül tegyünk. Az emberek ebbe már beleszületnek, esetleg homályosan
láthatják, hogy valami nem a jó irányba megy. Tehát az iskolában, a
tömegtájékoztatásban nem agymosás folyik, hanem szinten tartás. Az
emberek gyakorlatilag politikai öncenzúrát gyakorolnak, mert érzik, hogy
súlyos következményei vannak annak, ha nem simulnak be. Gyávák, és
haszonlesők – nemigen van ellenpélda. A süllyedés folyamatos, az
aktuális pénzügyi, gazdasági helyezettől függetlenül. Sőt, a jólét csak
valamelyest gyorsítja. Nem kell politikai kérdésekig sem elmenni. Hiszen
egy hétköznapi munkahelyi probléma kapcsán is a meghunyászkodást
választják, magánéleti téren pedig a tömény hazudozást és elhallgatást. A
csekket egyesek már akkor is befizetik, ha tudják, hogy az éppen hibás
elszámoláson alapul. Csak nyugalom legyen.
Az
uralkodó világnézet elhiteti magáról azt, hogy nincs jobb nála, és ez
sikerült is neki: öngyilkosságra vett rá komplett nemzeteket. Általában
véve a puszta emberi mivoltát nincs igénye az embereknek kitölteni.
Öncenzúrára, hallgatásra, megalkuvásra kényszerít rá szinte mindenkit
ÖNMAGA. ÖNMAGÁVAL SZEMBEN, ha időről időre feldereng az igazság utáni
vágya. Aki pedig nem bír a saját makacsságával, az végül valahogyan
mégis parkolópályára áll, vagy pótcselekvésekben ragad. Így már ott
tartunk, hogy tényleg nincs jobb és működőbb választás a mai valóságnál.
Már aki a felkínált lehetőségekből szeretne dolgozni, és nem megalkotni
szeretné a lehetőségeit.
Talán
az eddig leírtakból kiderült, hogy ez a rendszer-ideológia tökéletesen
ki van munkálva. Mindent áthatott, és lehetetlen anélkül élni, hogy
túlzott mértékben meg ne alkudna vele az egyén. Radikális lemondások,
társadalmi elszigetelődés, és egzisztenciális hátrányba kerülés nélkül
nem lehet számottevő oppozíciót elfoglalni vele szemben - sugallják.
Pedig el kell áruljak egy titkot, ez nem így van: csak egy csettintés az
egész. A szellemnek ugyanis nincs szüksége egy fillérre sem, és nincs
szüksége beszélgetőpartnerre. A többi része a nehezebb: lelkileg
elhinni, hogy tényleg csak egy csettintés. És ha már sikerült elindulni a
végtelen úton, el kell hárítani a további felmerülő kételyeket.
Hirtelen nagyon sok hétköznapi dolog van, ami zavarni kezd majd. És
ezektől a dolgoktól kíméletlenül meg kell majd szabadulni. Ezt nevezem
én magamban szellemi ellenforradalomnak. Az értékek ellenforradalma az
értéktelenség forradalmának uralma megdöntésére, amit csak szellemi
síkról, önmagukból kiindulva lehet megvívni. Nem csupán meg kell védeni,
hanem először fel kell építeni magunkban azt, ami ellen ezek a lehúzó
erők minden elképzelhető módon küzdenek. A hétköznapi életben, a
technikai megvalósítás akkor adja magát, ha a lényeg rendben van!
Részletkérdés az eszköz, a "hogyan", ha a "miért" már kiderült. Ha
tényleg kiderült, akkor az energia, és a lehetőségek határa korlátlan!
Aki önmagát rendbe tette, az a környezetében is rendet akar, és tud majd
tenni. Ez a harc két fázisa, amit nem lehet felcserélni. Ez a harc
pedig megvívandó függetlenül attól, hogy megnyerhető-e, vagy nem? Nem a
győzelem esélyei számítanak, nem kell azokat latolgatni. Nincsenek
trükkös mellékutak, nem lehet lépcsőfokokat átugorni.
A társadalmat nem megnyerni kell, hanem átalakítani.
Igaz
vannak személyek és politikai szervezetek nem is egy, rengeteg, amely
evvel a világrendszerrel névleg szemben áll. De valójában mindegyik csak
a környezete bizonyos tényezőivel elégedetlen. Akár öntudatlanul is, de
erősen kapcsolódik hozzá. Nem mernek komoly kritikát megfogalmazni a
társadalommal szemben sem, nehogy a társadalom elforduljon tőlük –
inkább keresnek külső tényezőket, amit "kergetni" lehet. Igaz ezt a
társadalmat sosem fogják érdekelni ezek a dolgok, ahogy a külső tényezők
sem érdeklik őket. Csak a hasuk és a nyugalmuk, ezért a lelküket is
bármikor eladják. Lehet nekik könyörögni, meg lehet próbálni megnyerni
őket – de ez manapság esélytelen. Már nem itt tartunk. Sajnálom, de az
ügyes trükkök mostanság (haspártiak odaédesgetése, pártalapítás,
önmagunk leálcázása, polkorrektség) csak a rossz fiúknak szoktak
beválni. Ezek a szervezetek így vagy besimulnak, vagy elszigetelődnek és
pótcselekvésekkel pazarolják az energiát. Értékrend szerint nem csak
hogy megosztottak, de tisztázatlanok – tehát értékrend nélküliek. A
gyakorlatban pedig nem hatékonyak, mivel önmagukból adódóan nem tudják
felszabadítani a bennük gerjeszthető energiát. Maradnak tehát olyanok,
akik sokszor rendszerellenes jelszavakat a zászlójukra tűzve a rendszer
egy fogaskerekeként, voltaképpen támogatják azt. Bohócnak, fekete
báránynak, időhúzásnak jók ezek a szakkörök. Mindenféle mellékutakat
keresve kerülgetik a forró kását, és tévesztik meg, altatják el a
kevésbé tapasztalt út-keresőket. Ezáltal manapság nem történt semmi
különös, kirívó dolog ami legalább csak fékezte volna a lefelé ható
folyamatokat. Az okokat valójában belül kell keresni: az egyes tagok, de
még a vezetők sem szokták megütni azt a szintet, amiről papolnak.
Hiányzik valami, amiről sosem esik szó: az egyének szellemi felelőssége,
amiből az erkölcsi szint is következik. Főleg ha az illető arra
vállalkozik, hogy másokat is segítsen, irányítson, csatarendbe állítson.
Hol vannak az igazi vezetők, a példaképek? Közöttünk, bennünk elbújva!
Harmadsorban pedig, ebből kifolyólag a technikai részletkérdések jönnek,
hogy egy bármilyen nagyságú közösség hogyan működik valójában?
Mi tehát a megoldás?
A
megoldás bennem van. A te megoldásod pedig benned. Ez az első
lépcsőfok: ébernek lenni, önmagunkat sosem megállva tökéletesíteni.
Tervezett, programszerű életet élni – aminek a szellem megragadása, és
uralma a célja. A személyiséget, az életet, a világot pedig ennek kell
alárendelni. A tévedés lehetősége fenn áll, de tévedésben szándékosan
megmaradni bűn! A megalkuvás, a kisebbik rossz kiirtandó elve is ide
tartozik. Elsőként és leginkább fel kell ismerni a dolgokat mozgató
nyílt és titkos erőket önmagunkban, másokban, mindenhol. Keresni azokat,
akik hasonló úton járnak – de nem a megerősítés végett (azt önmagunkban
kell megtalálni), hanem a tanulás, és a győzelem miatt. Csak az
őszinteség és az egyenesség vezethet célra, és legelőször mindig
önmagunkkal kell őszintének és egyenesnek lenni. És nem számít, ha
előzőleg akár éveken keresztül vezettetted magad valakivel az orrodnál
fogva. Aztán megint egy másikkal. Mert végre rájöttél, és megvan minden
lehetőséged arra, hogy végre másképp csináld – mert egy valaki van az
életben akire valójában rábízhatod magad, és az csak te magad vagy. Ha
jót akarsz tenni másoknak, keress olyanokat akik valójában felismerik,
és értékelik benned azt, hogy jót teszel. Tudom hogy nehéz, de madarat
tolláról. A csalódás maradjon azoké, akik másokra bízták rá magukat,
vagy olyanokon akarnak minduntalan segíteni, akik nem érdemlik meg!
A
hazugsággal szemben csak az igazság, az élőhalottként tengetett élettel
szemben csak a fokozott tudatosság vezethet célra. Mindenkinek
önmagában kell ezt a harcot megvívnia. Az élet minden pillanatában
készen kell állni rá, és meg kell vívni.
Le lehet győzni a sötétséget? Igen. Minden pillanatban.
Vésztői Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése