Rohanó,
tolongó, egymást szinte eltaposó emberforgatag kavarog a fővárosban.
Karácsonyra készül a nép. A bevásárló csarnokokat, plázákat megszállta
egy különös, bábeli zűrzavar. Olyan látványt nyújt az egész, mint egy
zarándokhely, egy szakrális központ. Itt aztán vallástól, kortól,
nemtől, etnikumtól függetlenül lehet áldozni. Mindenki térdepel a bűn
oltára előtt és degeszre tömi a perselyt. Az emberek arckifejezése arról
árulkodik, hogy bizony jól érzik magukat ebben az elferdült
ünnep-várásban. Végignézve rajzuk beazonosítható, mely társadalmi
osztályt képviselik, de ennek ellenére itt mindenki eggyé válik. Eggyé
válnak az ocsmányságban, a sátán csarnokában, ahol mindenki bűnös, így
senki nem lóg ki a sorból. A vergiliusi idézettel jellemezve, az arany
utáni átkozott éhség. Jelen esetben ez sem igaz teljesen, hiszen az
arany is lecserélődött fröccsöntött műanyagra, giccsre.
A
szinte táncoló tömeg szédítően hat, mindenki igyekezett felvenni a
legszebb ruháját, akárcsak egy boszorkányszombat. Kezdetét vette a
jelképes értelemben vett és szó szerinti zabálás. Készülődés a még
nagyobb zabálás ünnepére. A többségnek erről szól a keresztény világ
legszentebb ünnepe. Mammon imádata, az aranyborjú előtti térdeplés. Nem
érzik a halál mindent átható, pokoli bűzét, ami megtölti a bűn
csarnokát. Nem látják a színfalak mögötti, démoni lényeget, a fertőt,
ezért még mélyebbre húzza őket az ingovány a totális megsemmisülésük
felé. A nincstelen koldusok a szemeteseket kutatják, a talált élelemmel
pedig elvonulnak a mellék helységbe. Mindenki zabál és közben boldog. A
csirke toklászból előállított fasírt is a legínyencebb étellé válik, itt
az összetartozásban.
A
díszítőelemek elnyomják az embert, kicsinynek érzi magát az óriási,
díszítést szolgáló kellékek labiritmusában. Még azt sem veszik észre,
mikor az egyik szerencsétlen összeokádja a mozgólépcsőt, így azon
gyalogol a tömeg, pontosabban viszi a lépcső a vágyai felé. Mindenki
vásárol, mindent vásárol. Kölcsönre is, ha az az ára. Teljesen mindegy
mit, de vásárolni kell. Nyomakodni és törtetni kell, nehogy elfogyjon! A
vágyak ilyenkor valóra válnak. Milyen vágyak ezek? Belegondolni is
borzalmas téboly. A legfőbb romboló, a sátán parancsolta, állatias
vágyak. Azok, amelyek nyomokban sem köthetek Szent Karácsony ünnepéhez.
Az elmélyüléssel összekötött testi böjt tradíciója felcserélődött a
zabálás és halmozás orgiájával. Sajnos a fenti sorok a nagytöbbségre
jellemzőek, de talán még akadnak emberek, akik helyes irányt mutatnak a
teljesen lezüllesztett embertársaiknak. Irányt kell mutatni, meg kell
gyújtani a lámpást, ami kivezet a földi pokolból. Mert van kiút.
Bármilyen gyötrelmekkel és szenvedésekkel is járjon, embernek maradni,
példát mutatni kötelességünk. Ez az Arcvonal üzenete. Sursum Corda,
azaz: "Föl a szíveket!"
Balassa Viktor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése