2013. december 18., szerda

Néhány gondolat Karácsony előtt

Rohanó, tolongó, egymást szinte eltaposó emberforgatag kavarog a fővárosban. Karácsonyra készül a nép. A bevásárló csarnokokat, plázákat megszállta egy különös, bábeli zűrzavar. Olyan látványt nyújt az egész, mint egy zarándokhely, egy szakrális központ. Itt aztán vallástól, kortól, nemtől, etnikumtól függetlenül lehet áldozni. Mindenki térdepel a bűn oltára előtt és degeszre tömi a perselyt. Az emberek arckifejezése arról árulkodik, hogy bizony jól érzik magukat ebben az elferdült ünnep-várásban. Végignézve rajzuk beazonosítható, mely társadalmi osztályt képviselik, de ennek ellenére itt mindenki eggyé válik. Eggyé válnak az ocsmányságban, a sátán csarnokában, ahol mindenki bűnös, így senki nem lóg ki a sorból. A vergiliusi idézettel jellemezve, az arany utáni átkozott éhség. Jelen esetben ez sem igaz teljesen, hiszen az arany is lecserélődött fröccsöntött műanyagra, giccsre.
A szinte táncoló tömeg szédítően hat, mindenki igyekezett felvenni a legszebb ruháját, akárcsak egy boszorkányszombat. Kezdetét vette a jelképes értelemben vett és szó szerinti zabálás. Készülődés a még nagyobb zabálás ünnepére. A többségnek erről szól a keresztény világ legszentebb ünnepe. Mammon imádata, az aranyborjú előtti térdeplés. Nem érzik a halál mindent átható, pokoli bűzét, ami megtölti a bűn csarnokát. Nem látják a színfalak mögötti, démoni lényeget, a fertőt, ezért még mélyebbre húzza őket az ingovány a totális megsemmisülésük felé. A nincstelen koldusok a szemeteseket kutatják, a talált élelemmel pedig elvonulnak a mellék helységbe. Mindenki zabál és közben boldog. A csirke toklászból előállított fasírt is a legínyencebb étellé válik, itt az összetartozásban.
A díszítőelemek elnyomják az embert, kicsinynek érzi magát az óriási, díszítést szolgáló kellékek labiritmusában. Még azt sem veszik észre, mikor az egyik szerencsétlen összeokádja a mozgólépcsőt, így azon gyalogol a tömeg, pontosabban viszi a lépcső a vágyai felé. Mindenki vásárol, mindent vásárol. Kölcsönre is, ha az az ára. Teljesen mindegy mit, de vásárolni kell. Nyomakodni és törtetni kell, nehogy elfogyjon! A vágyak ilyenkor valóra válnak. Milyen vágyak ezek? Belegondolni is borzalmas téboly. A legfőbb romboló, a sátán parancsolta, állatias vágyak. Azok, amelyek nyomokban sem köthetek Szent Karácsony ünnepéhez. Az elmélyüléssel összekötött testi böjt tradíciója felcserélődött a zabálás és halmozás orgiájával. Sajnos a fenti sorok a nagytöbbségre jellemzőek, de talán még akadnak emberek, akik helyes irányt mutatnak a teljesen lezüllesztett embertársaiknak. Irányt kell mutatni, meg kell gyújtani a lámpást, ami kivezet a földi pokolból. Mert van kiút. Bármilyen gyötrelmekkel és szenvedésekkel is járjon, embernek maradni, példát mutatni kötelességünk. Ez az Arcvonal üzenete. Sursum Corda, azaz: "Föl a szíveket!"
Balassa Viktor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése