Adrien Loubier:: A hanyatlás folyamata

Nyilvánvaló, és kétszáz éve óta újra és újra megtapasztalt tény, hogy a forradalom legmegbízhatóbb és legderekabb segítői a liberális katolikusok. De ezek nem a lelkesek, nem a radikálisok, még csak nem is a bevallottan és tudatosan tevékenykedő liberálisok, hanem a liberalizmustól megérintett katolikusok, akiktől a leginkább kell félni, mivel a többséget is ők alkotják. Tömegük, félős tunyaságuk, világias szellemük és ügyes alkalmazkodásuk gyengíti a forradalom ellenfeleinek sorait, és ezzel az ellenség számára készíti elő a talajt. Vagy a város kapuit nyitják meg nekik, vagy megakadályozzák, hogy ezeket a támadás alatt becsukják, és ily módon harc nélkül engedik nekik át a terepet.

Az Egyház ellenségei ezt nagyonis tudják, és mindig mindent elkövetnek, hogy a gyengék nagy tömegét elcsábítsák, és a „makacskodók”, az ultramontánok, az integralisták [a modernizmus ellenzői] és az anti-liberálisok kis tábora ellen fellázítsák őket, mert nagyon jól tudják, hogy ezek az egyetlen valódi ellenfeleik.
     Már az nagy siker a számukra, ha csak azt az egyetlen, látszólag csekély eredményt elérik, hogy már nem harcolnak ellenük. „Ne vegyétek át a lelkületünket, ha az a lelkiismereteknek ellenszenves, de legalább ne küzdjetek ellene. Tanítsátok az igazságot, és jó lesz a lelkiismeretetek, de ne harcoljatok többé azok ellen, akik a tévtanokat terjesztik! Ne legyetek liberálisok, de még kevésbé anti-liberálisok, és ne próbáljátok az anti-liberálisokat elhallgattatni” – mintha ezt mondanák. „Legyetek jó apostolok, jámbor szerzetesek jó tudással, nyilván nem liberálisok, de nem is anti-liberálisok.” És ily módon ezek a katolikusok fokozatosan eleinte csak megperzselődnek, aztán elszíneződnek a liberalizmustól, és végül maguk is liberálisok lesznek.

Ki képes ezt az állandóan ismétlődő és mindig újra hatékony taktika gyümölcseit felmérni?

Ez történt az egyháziak nagy többségével XII. Pius alatt. De akkor még ezrek maradtak, akik integralistáknak számítottak, egész kongregációk kitartottak még, sőt püspökök is akadtak köztük. Mi lett vajon belőlük?
     Nagyon egyszerű. Egy „jó pápát” adtak nekik, aki az „aggiornamento” leple alatt ugyan hagyta, hogy egyesek továbbra is az igazságot tanítsák, de nem sújtotta többé egyházi átokkal a tévtanokat, és azokat sem, akik ezeket terjesztették, sőt másoknak is megtiltotta, hogy ezt tegyék. Még az integralisták is engedelmeskedtek, nem harcoltak többé, és megszűntek anti-liberálisok lenni. És 10 évvel később ők is érettek lettek az új misére, az új katekizmusra, az új vallásra.
     És e „jó papok” és „jó szerzetesek” közül hányan tiltakoztak ez ellen? Néhány tucat, talán néhány száz mindössze. És mit talált ki a forradalom, hogy még ezt a számot is csökkentse? Mindig ugyanazt: Elérték, hogy a „jók” megszűnjenek anti-liberálisok lenne, hogy abbahagyják a tévedések és ezek terjesztőinek az elítélését, és hogy annak a pár embernek, akik még harcoltak, ők vegyék ki a kezükből a fegyvert.
     És a gépezet fut tovább. Nem kellene végre a fogaskerekeit megvizsgálni, hogy megakadályozzuk, hogy ahogy olyan sok mást, minket is bedaráljon?

Emlékezzünk meg két fogalommal erről a mechanizmusról, erről a fogaskerékről, amit Augustin Cochin „gondolkozás-gyárnak” nevezett, és mi „a bukást elidéző csoportnak” (groupe réducteur) hívunk:
     Megalakul egy csoport, amelyik azonban ahelyett, hogy hierarchikusan épülne fel, individuumokból áll össze, akik magukat egymás között egyenlőnek és szabadnak tartják. Mindenekelőtt azonban „testvéreknek”, akik azt gondolják, hogy egy állítólagos közös szükségszerűség köti össze őket, nevezetesen az, hogy mindig a középutat válasszák, mely a belső összefogás számára nélkülözhetetlen. És ezzel már el is érkeztünk a páholyhoz.
     Vitatkoznak, beszélnek, fecsegnek, szavaznak, „helyeselnek”. És hogy a tagok egyenlőségének és gondolatszabadságának kifejezett vagy hallgatólagos tiszteletben tartása mellett egyezséget érjenek el, valamiről lemondanak, hogy a „lényeges” körül „csoportosuljanak”. Az a „mag”, ami ezt az első „hanyatlást” indítványozza, ajánlja és vezeti, ezt mindig az állítólagos hatékonyság nevében teszi.
     Mindeközben a széplelkeket, akik képtelenek a valóságot érzékelni és magukat ez alá rendelni, helyezik vezető posztokra, ahol ők teóriában tanácskoznak és absztraktban prédikálnak.

Hogyan lehet ezt a folyamatot felismerni, ha az egy társaság, egy kolostor, egy szeminárium vagy egy kongregáció belsejében zajlik le, és az eredményt csupán kívülről lehet látni? Ha esetleg ezen egykor kifejezetten anti-liberális mű jótéteményeinek hosszú időn át az élvezője volt valaki?
     Nagyon egyszerű és annyira ismert, hogy e görbe profiljára való emlékezés gyerekesnek tűnik azok számára, akik már ismerik, hiszen ők azt is látják, hogy ez mindig mindenütt ugyanúgy ismétlődik! Ugyanakkor nagyon fontos már csírájában felismerni ezt a folyamatot, mert – mint minden exponenciális görbében – az elején még annyira gyönge, hogy hosszú ideig nehezen vehető észre. Ehhez jön még, hogy minden becsületes ember fél attól, hogy téves vagy vakmerő ítéletet alkosson, és ezért gyakran megtörténik, hogy mire biztos lesz a dolgában, már túl késő van.

A „keserű buzgóság”

Egy férfi létrehoz egy alkotást. Fiatal férfiak csoportosulnak köré. Hierarchikus struktúrában tanítják az igazságot, ami egy szabályzaton alapszik. Mint minden valóban katolikus műben az igazságot tanítják és elítélik a tévedést. Azoknak a híveknek, akik csapdák között keresik az igaz utat, megmutatják a vermeket, és ujjal mutatnak arra, aki ezeket megásta. Röviden: mindannyian anti-liberálisok.
     A hitet és az erkölcsöket elevenítik fel, leleplezik a liberálisok üzelmeit, rámutatnak a mise széthullására vagy a zsinati atyák mesterkedéseire, megbélyegzik a zsinatot, felhívják a figyelmet a hitehagyásra és a püspökök bűnrészességére, megmutatják, hogy Róma be van kerítve. És ezért üldözik őket: a zsinati egyház, ami maga már a „gyors leépülés” állapotában van, „kizárják őket” ezen vagy azon a módon. De ők eleinte úgy viselik keresztjüket, ahogy azt isteni példaképük viselte.

Egy nap azonban azt mondják Önöknek, akik csatlakoztak ehhez a műhöz: „Igen, persze, ez igaz, de értsék meg, nem szabad eltúlozni.” És hosszú zavaros és bizonytalan üres fecsegés után végre elhangzik a döntő mondat: „Őrizkedniük kell a keserű buzgóságtól!”
     Figyeljenek az akcentus eltolódására. Hiszen a buzgóság helyes és valami külsőre, tehát objektív dologra vonatkozik, miközben a keserűség, tehát a gőg és az önzés belső és ezáltal szubjektív fogalom. Az igazságért való objektív erőkifejtés egyfelől lehet erkölcsileg jó, ha Isten dicsőségére vagy a felebarát javára, másfelől helytelen, ha [csak vagy elsősorban] becsvágyból vagy személyes megbántás miatti bosszúból történik.
     Ki tud azonban annak veszélye nélkül, hogy téved, e kettő között objektív különbséget tenni, azon kívül, Aki a szíveket és veséket kutatja?

Az objektívnek ez a szubjektív síkra való terelése jellemző a forradalomra, a liberalizmusra és a fent említett csoportokra. Ez a hanyatlás első jele. [Lásd ezzel kapcsolatban a honlap több idevonatkozó cikke közül ezeket: Objektív igazság – szubjektív vélemény; Szubjektív érv és objektív értékrend]
     Nem az objektív buzgóságot kezdik ki, hanem az elkerülhetetlen gyengeségeket, melyek ezt kísérik, mert mi, szegény bűnösök képtelenek vagyunk a tökéletességre. Miközben a küzdőt tisztességtelen indítékokkal vádolják, többé-kevésbé indokolt lelkiismereti kínokat okoznak neki. És ezzel el is érték a célt! Mert miközben arra ösztönzik, hogy legyőzze a keserűségét, megfojtják a buzgóságát! Akadályokat gördítettek az útjába, hogy meggátolják, hogy előre haladjon.
     („Azoknál, akik bűneik irtogatásában lendülettel haladnak előre”, .. „a rossz szellem sajátossága az, hogy a lelket mardossa, szomorúvá teszi és hamis okkal nyugtalanítva akadályokat gördít eléje, hogy ne haladhasson előre.” Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok, 315 – második szabály a szellemek megkülönböztetésére.)

A játék folytatódik: azok, akik a rossz útra tévedtek, nem állnak itt meg. Továbbra is hirdetik az igazságot, határozottan eligazítanak a hitben és az erkölcsben, de egyre ritkábban beszélnek a hit ellenségeiről és a liberalizmus csapdáiról. Róma kényes téma lesz, amit már csak mellékesen említenek. Egyre kevesebbet beszélnek a hitehagyott püspökökről. Az új misét és az eretnek katekizmust másodlagos vagy megoldhatatlan problémának jelentik ki. Míg végül egyáltalán nem beszélnek róluk.
     Ez a folyamat hetekig, hónapokig, sőt évekig is eltarthat. A görbe mindig ugyanaz, csak az időszakaszok különbözőek. Természetesen nem lesznek rögtön liberálisok, csak éppen nem anti-liberálisok többé. És egyre gyakrabban prédikálják Önöknek, hogy ne ítélkezzenek és csak a „lényegesre” szorítkozzanak.
     A bajt és a bajt okozókat nem ítélik már el. És nagyon szeretnék, ha Önök halkabban beszélnének, ha nem lennének olyan kemények, ha nem akarnának mindig előre haladni. Hogy az előrehaladásban akadályozzák Önöket, hamis érvekkel nyugtatgatják, például a következővel: „Értsék már meg végre, hogy Önök csupán kezdők. Amit Önök csinálnak, nem hozhat jó gyümölcsöket. Önöket a hiú dicsőség keresése kísérti. Aki tenni akar, annak rá kell lépnie a kompromisszumok útjára.” – Tehát kedves barátaink, hagyjanak abba mindent, mert Önök nincsenek a megegyezés útján. Ne csináljanak semmit, azon kívül, hogy pénzt küldenek nekünk, hogy mi kastélyokat építhessünk, és azokat új tagokkal tölthessük tele!

Hamis kifogások, nevetséges kifogások, melyeket gyermekkoromban olyan sokszor hallottam a modernista papok és a megbolondult jezsuiták szájából: „Ön Jézus Krisztus szociális királyságáról beszél, de a kereszténységben is lehetnek bajok! Ha megegyezés nélkül akar cselekedni, akkor bűnt követ el!” – Mindig az objektív áthelyezése a szubjektív síkjára, mindig a lelkiismeret kínjai az aggályok miatt, a szomorú hamis okok, hogy ne haladhassunk tovább!
     Mindig ugyanaz a nóta: Hagyja abba a jó tevését, mert veszélybe kerül, hogy helytelen módon csinálja. Ne küzdjön a hit ellenségei ellen, mert veszélybe kerül, hogy túl keményen üt oda! Ne hirdesse tovább az igazságot, mert talán tökéletlen módon teszi. Ön egyébként sem teológus vagy püspök.

És eközben elfelejtkeznek arról, hogy az Egyház minket, „minores” arra kötelez, hogy „csatasorba álljunk”, ha a hitet támadják, hogy a teológusok és a püspökök gyávaságát és kötelességszegését kompenzáljuk. Sátán, láttunk téged, és felismertük a szagodat, az ördög hat szagát, amit Szent Ignác Lelkigyakorlataiban ír le. Szarvaid és farkad már kilátszik a fiatal szerzetesek és/vagy papok reverendája alól, akik rossz úton járnak, és nekünk mindig annak a csoportnak a dalát éneklik elő, melynek a befolyása alatt ők állnak!

Mi azonban mégis a tökéletlen buzgóságot részesítjük előnyben e rossz diskurzussal szemben. A hamis miszticizmussal szemben a valódit, Szent Terézét részesítjük előnyben, aki ezt mondta: „Amióta prior vagyok, és rengeteg munkát kell elvégezzek és gyakran kell utazzak, sokkal több hibát követek el. De mivel nagyszívűen harcolok és csak Istenért dolgozom, tudom, hogy egyre közelebb kerülök Hozzá.”

Ahogy a folyamat tovább halad, egy további külső jel lesz egyre láthatóbbá és végül világosan kivehetővé. A csoportok elleni üldözés alábbhagy és a kereszt eltűnik. A korábbi szívós liberálisok egyre halkabbak lesznek, és a rágalmazások csökkennek.
     Ez egy további csalhatatlan jel. Ha a liberálisok felhagynak egy egyházi mű támadásával, akkor az gyanús! Ellenszegülés és kereszt a keresztények jellegzetessége, amik csak akkor tűnnek el, ha már a hanyatlás elindult és a vezetői csoport készen áll az árulásra.

A kiválasztás törvénye

A hanyatlás egy további külső jele a kiválasztás. Figyeljenek gondosan arra, hogy ki távoznak vagy kiket zárnak ki, valamint a kizárás okaira is. Ha ezek állhatatos hívek és a „keménységük” miatt zárják ki őket, akkor legyenek résen! Itt már a kiválasztás törvénye kerül alkalmazásra. Ez mindig a „bukást előidéző csoport” jelenségének a jele. Azokat célozza meg, akik nem tágítanak, vagyis a „hajlíthatatlanokat”. Ezek olykor dühösen bevágják az ajtót maguk mögött, amikor mennek, és ez gyakran megtévesztő, mert rossz kedvvel vádolják meg őket, és igyekeznek mindent, amit ők tesznek vagy mondanak, a szubjektív síkon megmagyarázni. „Keserű buzgalmat” feltételeznek náluk, és elmulasztják, hogy az objektív okok és motivációk után kutassanak.

Minél tovább halad a hanyatlás, annál nyilvánvalóbb lesz a lefolyása. Mert egyre tipikusabban haladnak előre, elsősorban azzal, hogy a gyengékre vagy azokra, akiket befolyásolhatóknak tartanak, lelki nyomást gyakorolnak, hogy elforduljanak azoktól, akiket ki akarnak zárni. Vagy ha nem zárják ki őket, akkor addigi feladatukat másokra bízzák – ez a kiválasztásnak egy szelídebb formája, ami még tipikusabb, mint a brutális.

Noé fátyla

Noé köpönyege
A hanyatlás folyamatának egy további jellegzetessége a klerikalizmus. Néhány példa erre: „De hát értse meg végre, ők papok! Nekünk nincs jogunk, hogy bíráljuk őket.” – „Ha a Cristerosokról beszél, akkor Ön XI. Pius pápát kritizálja! Ez nem helyes, hiszen ő pápa, egy nagy pápa volt! Péter utóda! Csak ne beszéljen többet a Cristerosokról!” – „De hát a papok a mi atyáink! Úgy kell velük szemben viselkednünk, mint Szem Noéval, terítsük mi is rájuk Noé köpönyegét.”
     [A Cristerosok mexikói katolikus parasztok voltak, akik 1926-ban felkeltek Mexikó szabadkőműves kormánya ellen. Harcukat eleinte a püspökök is támogatták, hiszen minden nyilvános istentiszteletet beszüntettek az országban. Három év múlva azonban XI. Pius véget vetett ennek, és kiegyezett az állammal, ami egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ígéretét betartsa, és a kiegyezést követően a fegyvereiket letevő Cristerosokat tízezrével kegyetlenül lemészárolta, lemészároltatta.]
És ki nem veszi észre a tipikus zűrzavart e kijelentéseknél, melyeknél olyan dolgokat kevernek össze, amiknek semmi közük egymáshoz, és amik nem egyformán fontosak. Mintha például egy pap kritizálása automatikusan belefoglalná a hivatala szentsége előtti tiszteletlenséget vagy megvetést! Nem inkább arról van szó, hogy néhány papnak nagyon jól jönne, ha mi a bírálat minden formáját elhagynánk, és hivatala láttán automatikusan tévedhetetlenséget és bűntelenséget feltételeznénk róla?
     Fiatal koromban a progresszista jezsuiták ugyanezt a hamis érvet hozták fel, hogy a laikusok, különösen a fiatalok éleslátását megtörjék: „Mi papok vagyunk, és ti csupán laikusok! Milyen jogon bíráltok akkor bennünket? Minek, kinek tartjátok magatokat?”
     Így zajlott le két évszázad óta az egész egyházi hanyatlás. Erre a hamis vádra azt kell válaszolni, hogy az a tisztelet, mellyel a papi- és mindenekelőtt a szerzetesi rangnak tartozunk, se a szolgalelkűséget, se a tanításukkal és nyilvános viselkedésükkel szembeni jogos bírálatról való lemondást nem foglalja magába.
     Sokkal inkább vegyünk példát Szent Lajos francia király bölcsességéből és nyíltságából, akit aligha lehet a papokkal szembeni tiszteletlenséggel megvádolni. Mégis, egy gyűlésen, melyen országának összes püspöke részt vett, szembeszállt velük: Auxerre püspöke, Gui az összes püspök nevében ezt mondta: „Felség, az itt összegyűlt püspökök és érsekek azzal bíztak meg engem, hogy megmondjam Önnek, hogy az Ön uralma alatt a kereszténység széthullik, és még jobban szét fog esni, ha nem tesz valamit, mert ma már senki nem fél a kiközösítéstől. Ezért azt kérjük, hogy mondja meg tisztjeinek, hogy a kiközösítetteknek parancsolják meg, hogy egy év és egy nap után adjanak elégtételt az Egyháznak.”
     Anélkül, hogy embereivel előbb megtanácskozta volna az ügyet a király, azt válaszolta, hogy szívesen megteszi, amit a püspökök követelnek, feltéve, hogy vele előbb közlik az ítéletet, hogy el tudja dönteni, vajon az ítélet jogos-e vagy sem. A püspökök erre megbeszélték egymás között a dolgot, és azt válaszolták a királynak, hogy soha nem tudatják vele azt, ami az egyházi bíróság hatáskörébe tartozik. A király azt válaszolta nekik, hogy ő sem tudatna velük semmit, ami az ő ügykörébe tartozik, és hogy a tisztjeinek sohasem fogja megparancsolni, hogy arra kényszerítsék a kiközösítetteket, hogy feloldozást kérjenek, akár jogosan, akár jogtalanul. „Mert ha ezt tenném, akkor Isten és a jog ellen vétenék. Mondok egy példát: Bretagne püspökei a grófot 7 évig tartották egyházi átok alatt, és aztán a gróf a római bíróságtól megkapta a feloldozást. Ha egy év múlva kényszer alá helyeztem volna, akkor az jogtalanul történt volna.”
     Nekem úgy tűnik, hogyha a laikusok az elmúlt két évszázadban az egyháziakkal szemben hasonló módon viselkedtek volna, nem jutottunk volna idáig. Mindenesetre határozottan tiltakozunk, hogy a Cristeros-kérdésről azon kifogásból hallgassunk, hogy XI. Pius bűneire fátylat kell dobni, ahogy Szem a köpönyegét dobta Noéra, amikor az túl sok bort fogyasztott. A hamis érv ráadásul itt nagyon is nyilvánvaló. Mintha ugyanakkora vétek lenne egy egész népet elárulni azáltal, hogy hóhéraiknak kiszolgáltatják őket, vagy sokat inni. Vagy talán valaki azt meri állítani, hogy az egyszeri túlzott alkoholfogyasztásnak ugyanakkora a jelentősége, mint egy nép nyilvános elárulása, mely több mint 100 ezer mártírt követelt?!
     Ki nem veszi észre, hogy Noé pátriárka vétke személyes jellegű volt, míg XI. Pius pápáé és a római kúriáé Mexikó esetében politikai jellegű nyilvános tett volt. Ha XI. Pius a nyilvánosság előtt úgy viselkedett volna, ahogy kellett volna, és a Vatikánban a szobájában túl sok alkoholt fogyasztott volna, akkor mi ezt nyilván sose tudtuk volna meg, de ha mégis, akkor mi is rádobhattuk volna Szem köpönyegét. De nyilvános cselekedeteknél és politikai helyzetben ezt nem szabad és nem kell megtennünk.
A hanyatlás újabb külső jele az olvasnivaló kiválasztása. A kifejezetten anti-liberális olvasmányok, melyek a mindenkori eretnekségeket és ezek okozóit megbélyegzik, vagy a tévedés és ezek terjesztői elleni harcra hívnak fel, lassan eltűnnek a könyvespolcokról.
     [A Nem elegendő csak őrizni a hitet című cikkben P. Trauner idézi Lerini Szent Vincét. „Lerini Szent Vince a katolikusok számára nem tartotta elegendőnek a hit megőrzését, hanem egyúttal követelte tőlük az istentelen újítások elítélését, és azt, hogy anatémát vágjanak mindenki ellen, aki olyan tant hirdet, mely eltér a ránk hagyományozott tanítástól. Szintén ő mondta, hogy az istentelen újításokat gyűlölni, elkergetni és megvetni kell, Isten nagyobb dicsőségére.”]
     Némely mű nagyon jól mutatja ezt a tendenciát. Például, ha Don Sarda y Salvany „A liberalizmus bűn” című könyve kegyvesztett lesz, biztosak lehetünk abban, hogy valami baj van. Az olvasnivalót először csak kicsit redukálják, aztán jobban, a végén már nem is beszélnek a „problémás” könyvekről, de még árulják, míg végül már se nem említik, se nem árulják. De ugyanez történik azokkal a művekkel is, melyek akár csak egy kicsit is harciasak, melyek bátorságra és buzgóságra sarkallnak, és melyek az ellenség csapdáira mutatnak rá. [Ez a tendencia a Piuszos újságokban, honlapokon tökéletesen megfigyelhető, de a többi „ellenálló” katolikus körök lelkületében is.]
Az anti-liberális és harciasabb hangvételű könyveket lelkiségi írásokkal cserélik fel. Persze nem rögtön Congarral vagy Hans Urs von Balthasarral kezdik, de talán az ő megjelenésük is csak idő kérdése. „Értse meg, Don Sarda jó, de nagyon felizgatja az embereket. Ha elmennek, csak arra emlékeznek, amit ő mondott.” – Lehet, hogy így van, de ez nem is lenne olyan rossz, sőt nagyon sok lenne, és az ilyen hívőknek éppen ez adná az erőt a kitartásra. Most, hogy nem is hallanak róla, csak pár üres szó, a gyakorlati hatás nélküli tiszta spiritualitásról szóló előadások maradnak, amik a világszellem első támadásánál elpárolognak a lelkekből és fejekből.
     A konkrét gyakorlati vonatkozást elhagyni, és abban reménykedni, hogy ily módon egy magasabb célt el lehet érni, olyan, mintha Ikarus szárnyainak segítségével akarna valaki repülni.
Ezen kívül sokakat zavar Jézus Krisztus evilági királysága, ezért, bár nyíltan nem tagadják, de nem is beszélnek már róla. Ha valaki ezt mondja Önnek: „Ön Jézus Krisztus evilági királyságáról beszél, de biztos Ön abban, hogy nem úgy várja ezt, mint az apostolok az utolsó vacsorán, akik egy földi király eljövetelét várták?” – akkor biztosak lehetünk benne, hogy a hanyatlás megkezdődött.
Az állapotbeli kötelességek objektív síkját, vagyis azt, hogy Krisztus-Király szolgálatában mit kell tennünk, szándékaink szubjektív síkjára helyezni, mindig olyasvalami, amivel az ördög akar összezavarni bennünket. Abban biztos vagyok, hogy a nagy szentek, akik Krisztusért nagyot alkottak, nem szenvedtek ilyen lelkiismereti aggályoktól, mert különben nem tudták volna azokat a nagy dolgokat létrehozni, amit létrehoztak.
A teilhardista jezsuiták 25 évvel ezelőtt mondták ezeket nekem. Mára már ránk, nyomorúságos laikusokra vár a feladat, hogy hangosan ismételjük: Krisztus a király! Azt akarjuk, hogy Ő uralkodjon felettünk, mert másban nincs üdvösség. És nem törődünk a rossz úton járó egyháziak vádjaival, akik azt szeretnék, ha kevésbé hangosan beszélnénk, és buzgóságunkat arra korlátoznánk, hogy pénzt és hivatásokat küldünk nekik.
Egy szervezet belsejében kialakuló „közgondolkodás” két fő aspektusból indul ki, melyek egyfelől magából az emberekből, másfelől a véleményekből és gondolatokból származnak.
     Az embereket érintő aspektus általában az, amit kétszáz év óta nehéz felismerni, különösen az egyháziaknak, akik egyes emberek vagy csoportok viselkedését és kvalitását nagyon sokszor figyelmen kívül hagyják vagy könnyen félreismerik. Pedig ahhoz, hogy a hanyatlás elkerülhető legyen, először fel kell ismerni az árulót, akkor is, ha kedves és szelíd, fel kell ismerni az őszinte, becsületes embert, akkor is, ha kissé keménynek látszik, és fel kell ismerni a tökfilkót, akkor is, ha jámbor és aszkéta. És nagyon lényeges jelentőséggel bír, hogy a saját viselkedésünket ez alapján állítsuk be, és ennél kitartsunk.
A csoportban uralkodó véleményt kétfajta ember alakítja, egyfelől a kedves emberek, másfelől a szervezők. A kedves emberek, anélkül, hogy ez tudatosodna bennük, a vezető személyiségek akcióinak legjobb táptalajai, mert semmivel nem ellenkeznek. Az ítélőképesség hiányából szívesen hallgatják a liberálisok szelíd, kenetteljes hangját, akik lábujjhegyen jönnek és értenek ahhoz, hogy szavaikat megválogassák. Ezeket a mindig, mindenkihez kedves embereket nagyon könnyű befolyásolni, akik így, anélkül, hogy tudnák, a „gondolatok”, tendenciák és vélemények terjesztői lesznek, amiket vagy direkt a beszivárgott liberálisok szuggerálnak nekik, vagy indirekt a többi kedves embertől kapnak, akik hasonló befolyás alatt állnak, mit ők. De mivel a szervezők ezt a befolyást gondosan elkendőzik, a kedves emberek nincsenek saját befolyásolásuk tudatában, és nagyon megsértődnek, ha csak valaki utalni mer rá, hogy ők is ennek a hamis játéknak a szereplői. És így kerülnek automatikusan az anti-liberálisok ellenfeleinek táborába. Pedig csak az anti-liberálisok tudnák őket felvilágosítani, de ők túl keménynek és ítéletükben elbizakodottnak tartják ezeket, és ezért nem hallgatják meg őket. Így fertőzi meg a liberalizmus fokozatosan a nem-liberálisokat, anélkül, hogy észrevennék, és anélkül, hogy erre őket figyelmeztetni lehetne. Lépésről lépésre ők lesznek a vezetők legjobb segítői, míg végül ők hajtják végre a legjobban azok terveit. Ők azok, akiket a tényleges vezetők a kulcspozíciókba ültetnek, miközben ők maguk a háttérben maradnak.
     Magától értetődő, hogy ez a folyamat annál gyorsabban halad előre, és annál kevésbé elkerülhető, minél nagyobb a közösség, és minél több tapasztalatlan ember alkotja, akiket könnyű befolyásolni.


A hajtómotorok azonban mindig maguk a liberális beszivárgók. És mivel elegendő kevés számú személy – gyakran csak egy vagy kettő –, hamisságuk miatt csak nehezen felismerhetők. Beavatások szerint, vagyis aszerint, hogy mennyire jól ismerik azt a szerepet, amit játszaniuk kell, többé-kevésbé ügyesek abban, hogy szerepüket szisztematikusan eltitkolják, magukat elrejtsék, és ne direkt ők cselekedjenek, hanem mindig csak közvetítő személyeken keresztül. És mesterkedésük annál sikeresebb, minél ravaszabbak. Nagyon igyekeznek leginkább azokat kikapcsolni, akiknek az ítéletük elég éles ahhoz, hogy előbb vagy utóbb lefegyverezzék őket és ügyeskedésüket leleplezzék, mert csak így tudják ezt megakadályozni. Ezért a vezető csoport trükkjeit gyakran abból lehet a legjobban felismerni, hogy kit vagy kiket zárnak ki.
     Így jönnek létre és erősödnek meg emberi szinten a személyes befolyások körei, akik aztán a szelekciót elvégzik. Végül a hierarchia kulcspozícióit és méltóságait tökéletes tudású és feddhetetlen erkölcsű jóravaló, derék emberekkel töltik be, akik azonban semmilyen ítélőképességgel nem rendelkeznek, és a vezető csoport hatása alatt állnak, ami, anélkül, hogy a többség észrevenné, a valós hatalmat birtokolja. Miközben azt gondolják, hogy saját indíttatásból és dicséretes indítékból cselekszenek, ezek a derék emberek félretolják a legjobbakat, izolálják a meg nem alkuvókat, megakadályozzák működésüket és kizárják őket, mielőtt azok a beszivárgókat leleplezhetnék, és számukra veszélyesekké válhatnának.
És mivel engem azzal vádolnak, hogy a meg nem alkuvókhoz tartozom, máris hallom a jó papokat, akik olvassák e sorokat, ahogy felkiáltanak: „Adrien Loubier már megint túloz! Aláaknázás, beszivárgás a mi tradicionalista közösségünkben! Ez lehetetlen!”
     Pedig, hogy volna az! Ez a jelenség már kétszáz év óta, a liberalizmus térhódítása óta létezik. A szabadkőművesek és liberális kíséretük 50 év óta minden szerzetesrendbe, minden szemináriumba, minden kongregációba és minden apátságba beszivárog, és mindegyiket aláássa. És akkor Önök azt hiszik, hogy az ellenség pont akkor kezdi elveszteni érdeklődését a katolikus ellenállás kis szigetei iránt, amikor az ilyen alapítások egy katolikus újjáéledés kiindulópontjaivá válhatnának? Ha Önök nem hiszik, hogy az ellenséget sokkal jobban érdeklik a „tradíció” alapításai, mint bárki másé, akkor úgy tesznek, mint a struccok, a homokba dugják a fejüket, hogy ne kelljen lássák a veszélyt!
Miközben emberi szinten a kiválogatás folyik, párbeszédek kezdődőnek. „Vélemények” alakulnak ki és terjednek el. Ezekben az a nagy kérdés, hogy vajon tényleg olyan keménynek, határozottnak, következetesnek kell lenni, hogy célszerű-e ezt a komoly és égető problémát megbeszélni, vagy bármi mást, ami nehezen oldható meg. Vagy ennek vagy annak az ítélete nem ugyanolyan jó-e, mint az Öné? Nem lenne okosabb, hallgatni?
     Ezalatt természetesen az anti-liberálisokról és rámenős buzgóságuk állítólagos keserű gyümölcseiről agyafúrt rágalmazások sorát terjesztik szét: ezek „sokat beszélnek”, „túl keményen ítélnek” stb. stb. Mindeközben olyan vélemények terjednek, melyek csak a zűrzavart növelik, anélkül, hogy a megoldáshoz közelebb vinnének. Mi lenne ha; vajon; és akkor; de mi van, ha tévedünk és így tovább.
     Így alakulnak ki „mérsékelt vélemények”, és a hanyatlás megállíthatatlanul halad tovább. Megállapodnak abban, hogy ezt vagy azt az igazságot inkább elhallgatják, és ezt vagy azt a tévedést többé már nem ítélik el. A vélemények szabad áramlása bekúszik, amit a különböző vélemények megítélésének azonos foka támogat, feltéve persze, ha azok a testvéri egység érdekében fogalmazódtak meg.
     Így vizezik fel lépésről lépésre a tant, miközben a legkellemetlenebb aspektusokat kikerülik, és nem harcolnak tovább.
Mit lehet tehát ez ellen tenni?
Amikor ezt a játékot észreveszik, gyakran már túl késő van, és emberileg nézve már minden elveszett. Ha már nem hallgatnak Önre, és nem fogadják, nem válaszolnak kérdéseikre, akkor már csak imádkozni tudnak. Imádkozzunk azokért, akiket támogattunk, akik egyszer jót tettek velünk, de most elkezdenek ártani nekünk. Imádkozzunk, mert ez a kötelességünk, de legyen bátorságunk ahhoz, hogy elszakadjunk tőlük.
     „Legyen átkozott az az ember, aki emberben bízik.” Senkinek nincs joga, hogy lelkiismeretét emberekbe, mégha azok papok is, vetett feltétel nélküli bizalommal könnyítse meg, főleg nem ilyen zavaros időkben. Kövessük Loyolai Szent Ignác alapelvét: A teremtett dolgokat, az embereket is, arra kell használnunk, hogy végső célunk elérésében segítsenek. És el kell tőlük fordulnunk, ha ebben akadályoznak.
     És a mi célunk nem az, hogy másokat megnyerjünk és pénzt utaljunk át, hanem, hogy Istent dicsőítsük, tiszteljük és Neki szolgáljunk és ezáltal lelkünket megmentsük. Ezért kötelességünk óvatosnak lenni, imádkozni és senkiben nem vakon megbízni. És ha biztosak vagyunk, hogy egy mű, egy közösség vagy egy kongregáció a bukás felé halad, akkor attól el kell szakadnunk, és óvakodnunk kell mindentől, ami onnan jön.
     Ahogy Liguori Szent Alfonz mondta, a papok nagy kísértése a gőg. Ezért írt elő Szent Benedek a szabályzatában annyi eszközt, amivel szerzeteseit mindenekelőtt az alázatosságban akarta megőrizni.
     Már sokszor megállapítást nyert, hogy bukáshoz vezető folyamat mindig így zajlik le. A hanyatlás megállításához, a bukás feltartóztatásához fel kell mondani a testvériességet. És annak megelőzéséhez, hogy ez egy közösségben egyáltalán fellépjen, szabályokat kell a kezdeteknél bevezetni.
     Ezzel kapcsolatban hagyjunk egy híres szerzetest szóhoz jutni, Dom Colombia Marmion-t, Maredsous apátját: „A szabályzat, melynek betartására kötelezzük magunkat, egyfajta szent és üdítő mű, és aki e hajtómű által készségesen hagyja magát vezetni, annak lelke rossz részeitől porrá törve jön belőle ki, de minden evilági iránti ragaszkodástól mentesen és Istennek nagyon tetszően.”
Kétszáz év óta kongregációk, szemináriumok, kolostorok és apátságok egymás után mennek tönkre, és mindig ugyanazon a módon. És a döntő pillanatban mindig jön valaki, aki ezt mondja: „Értse meg végre, a szabályokat már nem lehet betartatni, a szabályzatot meg kell változtatni.” És akkor minden összedől, minden semmivé válik!
Bárcsak jönne egy egyszerű családapa, akinek megvan a józan paraszti esze, és ezt kiáltaná: „Nem! Az igazi megoldás a forrásokhoz való visszatérés, a szabályok és a szabályzat tökéletes teljesítésében áll, mert ezek az egyházi bölcsesség és az évszázados tapasztalat, az Alapító szentségének gyümölcsei!” Vajon, ki hallgatna rá?
Vége

http://www.katolikus-honlap.hu/1401/loubier.htm#0519



(eredetileg a „Sous la Banniere” 2014./január-februári 171 számában jelent meg, a kiadó, azaz Adrien Loubier tollából)
(forrás: http://poschenker.wordpress.com/ – 2014. május 9.)

Alicia Bruxvoort: Ha nem tudsz mindig a vonalon belül maradni

„’Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.” 2Kor 12,9

Karom könyökig habos volt, ám négyévesem sírását hallva lecsaptam a mosogatószivacsot, és beviharzottam a másik szobába. Maggie épp színezéssel foglalatoskodott, de mikor beértem, azt láttam, hogy munkáját összegyűrve a padlóra dobta.

- Drágaságom, mi történt? – kérdeztem.

- Nem tudok a vonalon belül maradni – panaszolta.

Felszedtem a gyűrött papírt, a tenyeremmel kisimítottam. A képen lévő kiscica mintha kereszttűzbe került volna.

- Látod? – kérdezte kis óvodásom, és dühösen dörzsölte a viaszkrétával a lyukakat.

Meg tudtam érteni Maggie idegességét, mialatt néztem, ahogy kicsiny válla megfeszül minden mozdulatra. Minél jobban rányomta a lila krétát a lapra, a kép annál kevésbé volt önmaga.

- Semmit se tudok szépen megcsinálni! – közölte kislányom.

Fura megjegyzés egy olyan gyermektől, aki nyálcsorgató finomságokat készít gyurmából, és mesteri krétarajzokkal díszíti a feljárónkat. Kicsi művészem nem tudja még, hogy a szépség nem mindig függ attól, hogy belül maradunk-e a vonalakon.

Maggie sóhajtva letette a krétát, és én a sok hiábavaló próbálkozásokba belefáradt gyermekemben magamra ismertem. A kis négyévesem összeráncolt homloka ugyanazt tükrözte, mint az anyukáé, aki megpróbálta a láthatatlan vonalon belül vezetni az életét.

Senki nem írta elő nekem a jószülőség szabályait. Saját elvárásaimból alakultak ki, jó szándékú, anyáknak írt tanácsadó könyvek, mesés Facebook bejegyzések és személyes jó ember- jó anya- jó feleség evangéliumom alapján.

Az én „vonalaim” szabálya az volt, hogy a jó anya rendben tartja a lakást, semmiből is finomat főz, és mindenhova pontosan érkezik. A jó anya tudja, mit tegyen, ha kamasz gyermeke hallgatásba burkolózik, ha a kétéves nem eszi meg a főzeléket, ha a hatéves hazugsághálót sző a meséivel.

Minden erőfeszítésem ellenére az életem mindegyre túlcsúszott a vonalakon.

Tudtam, hogy egy jó anya sosem rágódik álmatlan éjszakákon, hogy tönkreteszi a gyermekeit. (Velem megtörténik néha.)

Egy jó anya sosem viszi hibás címre, hibás napon, hibás időpontban a gyermekét. (Ez is megtörtént egyszer vagy kétszer.)

Egy jó anya sosem hagyja maszatosan a gyermekeit, ha el kell mennie otthonról, és nem felejt el uzsonnát csomagolni nekik. (Én mindkettőben vétkeztem.)

Talán te is magad-alkotta vonalak között élsz.

Talán úgy véled, a jó feleség gyertyafényes, terített asztalnál vacsoráztatja a férjét, és sosincs mosatlan edény a konyhájában. A jó barát mindig azonnal válaszol az üzenetekre, és sosem feledkezik meg a jeles napokról.

Talán hozzám hasonlóan te is azt érzed, hogy minél inkább akarsz a vonalak között maradni, a lelked annál jobban recseg-ropog erőlködésed nyomása alatt.

De mondok egy jó hírt, ami az ilyen igyekvő lányoknak szól: Istent nem bántjuk meg hibáinkkal, tökéletlenségünkkel.

Az Ő kegyelme így szól hozzánk a 2Kor 12,9a-ban:’Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’

Ez az ige késztetett végül arra, hogy a magam rajzolta körvonalakat leváltsam együtt érző Megváltóm kegyelmének vonalaival. Az, hogy végre abbahagytam a hiányosságaim miatti rágódást, és elkezdtem az Ő hűségére koncentrálni, életemet újfajta szépséggel ajándékozta meg.

Maggie még mindig sírdogált kilyuggatott színezője fölött, megsimogattam az arcát, és kértem, nézze csak, mi történik, majd vettem a papírt, és úgy, festékesen, lyukacsosan rásimítottam az ablaküvegre.

A reggeli napsugarak épp odasütöttek, s a papír lyukjain átkukucskálva csodálatos fényjátékot vetítettek a padlóra a lábunk előtt. Maggie elcsendesedve nézte a pislogó fénypontokat a szőnyegen, és a kezembe csúsztatott valamit, amit addig a markában szorongatott. „Már nem kell a kréta, anyukám. Épp ilyennek szeretem a képemet.”

Még álldogáltunk egy darabig az ablak előtt, és csodáltuk a lyukakon átcsillanó napsugarakat.

Drága Jézus, belefáradtam, hogy elvárásaim kitalált korlátai között éljek. Mutasd meg, kérlek erősségedet az én gyengeségemben, tökéletességedet az én hibáimban. Tedd az életemet széppé Neked. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: When You’re Tired of Coloring in the Lines

Encouragement for today, 2014.05.09.

www.proverbs31.org

“IGEN” a Szeretetlángra!

“Nagyon nagy örömmel jöttem el erre a helyre, ahol a szerzetes nővérek által másfél évszázada különleges módon is jelen van Szűz Mária. Életemben először 1988-ban jártam Ausztriában, amikor II. János Pál pápa az országba látogatott. Az akkor még létező „vasfüggönyön” átjutva rendkívüli hatással volt rám a pápalátogatás jelmondata: „Igen a hitre, igen az életre.”

Gondolom, többen emlékeznek még erre a jelmondatra. Én a mai alkalommal azonban egy harmadik igen kimondására is késztetni szeretném Önöket, és ez valójában a Szűzanya kérése minden emberhez a földön: „Igen a Szeretetlángra!”

Ha valaki még nem hallott a Szeretetlángról – és biztosan van köztünk ilyen testvér –, az lehet az első kérdése: Mi a Szeretetláng? Nos, röviden: a Szeretetláng egy kegyelmi eszköz. De hadd fejtsem ki bővebben is. Tudjuk, hogy a kegyelmet sohasem az érdemeink alapján kapjuk Istentől, hanem érdemtelenül, az Ő irgalmassága révén, hogy bűneink ellenére megszentelődjünk! Vagyis a kegyelmi ajándékok teszik lehetővé, hogy szentek lehessünk, miként a Mennyei Atya is szent! Ezek a kegyelmek elsősorban a szentségeken keresztül segítenek bennünket: legfőképpen a keresztség, az Eucharisztia, a bérmálás és a bűnbánat szentsége által. A Szentségeken kívül azonban Isten, aki a mi szerető Mennyei Atyánk, más kegyelmi adományokat is ajándékoz nekünk, és ezek közül számomra a legnagyobb a Szeretetláng, melyet a Szent Szűz kérésére adott nekünk a mi Urunk. Mária ugyanis, mint igazi édesanya látva gyermekei gyöngeségét a bűnnel való kilátástalan küzdelemben, kiesdette számunkra a Szeretetláng ajándékát, mely segít minket a harcban! Segít abban, hogy megszentelődjünk, és segít abban, hogy megszenteljünk másokat is!

Mária azt ígéri, hogy Szeretetének Lángja megvakítja és tehetetlenné teszi a sátánt. Nagyon szemléletes képi megfogalmazás ez! Ha valaki megpróbált akár csak 5 másodpercre is belenézni a Napba, az tudja, hogy utána percekig nem lát semmit. Ha azonban még ennél is tovább nézünk a Napba, megvakulunk. És a Szeretetláng ilyen értelemben a Nap, vagyis a napfény a sátán számára, amitől megvakul. Amikor a nagymama felteszi a kérdést Lelki Naplójában a Szűzanyának, hogy mi is a Szeretetláng, Mária így felel: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus.” a nagyszombati liturgiában pedig azt halljuk: „Krisztus a mi Napunk”. Ha összekötjük ezt a két gondolatot, elmondhatjuk: ASzeretetláng maga Jézus Krisztus, a mi Napunk, aki megvakítja sátánt!

De hogyan is működik a Szeretetláng kegyelmi hatása? Nehéz megmondani! Hiszen a magunkhoz vett Oltáriszentség, a megváltottságunkat kifejezésre juttató keresztség vagy a bérmáláskor reánk szálló Szentlélek is titokzatos módon működik bennünk, vagyis emberileg felfoghatatlanul árad ránk a kegyelem a szentségek által…. Amikor 120 évvel ezelőtt Alexander Popov a világon elsőként rádióhullámokat sugárzott át a szentpétervári egyetem egyik épületéből a másikba, s ezzel megteremtette a rádiózás alapjait, megkérdezték tőle: hogyan működik ez? Ő azt felelte: „Fogalmam sincs róla… de működik”. Nos, valahogy így vagyunk a Szeretetlánggal is… Ugyanakkor nekem van egy hasonlatom, amit el szoktam ilyenkor mondani: ha egy tükör által a Nap fényét valakinek a szemébe irányítjuk, akkor az illető ugyanúgy a szeme elé kapja a kezét, mintha a Napba nézne. Ehhez hasonlóan, ha mi a szívünkbe fogadjuk a Szeretetlángot, akkor az krisztusi visszfényként megvakítja a sátánt! És képzeljük csak el: ha szerte a földön nagyon sokan megtesszük ezt, a sátán akármerre néz, mindenütt Krisztus, vagyis az Élő Szeretetláng visszfényét fogja látni, és hatalmát vesztve megvakul!

Ám a Szeretetláng nem egy varázseszköz, mint Aladdin csodalámpája az Ezeregy éjszaka meséiben. Nem egy varázsgyógyszer, amit ha beveszünk, ölbe tett kézzel elheverhetünk a fotelben, és nevethetünk a sátán bukásán. Nem! A Szeretetláng ugyan valóban egy hathatós kegyelmi eszköz, amely segít bennünket a mennybe emelkedni, mi azonban a magunk erejéből csak régimódi kétfedelű repülőként (az angol biplan-nak mondja) szárnyalhatunk az ég felé! Ezzel szemben a Szeretetláng által a hangsebesség kétszeresével száguldó Concorde-ként!! Viszont az üzemanyagot nekünk kell biztosítanunk a Concorde-hoz!!!!! Ám a Szűzanya nem hagyja, hogy mi kísérletezzük ki ennek a receptjét! A Szeretetláng lelki Naplóban újra és újra elmondja, hogy mi az. Sok alkotóeleme van, de a legfontosabbak: Ima. Böjt. Áldozat és lemondás. Bűnbánat. Engesztelés. Persze nehogy azt higgye valaki, hogy ez egy új és titkos recept! Mária már évtizedek óta ismétli az emberiségnek az összetevőit! Fatimában, Garabandálban, Medjugorjéban… és még sorolhatnám. Ám amíg ezeken a helyeken „csak” az üzemanyag receptjét adja meg, addig Szeretetlángja által a „repülőgépet”, vagyis az eszközt is átadja nekünk, amivel a mennybe emelkedhetünk!

Most néhány történetet szeretnék feleleveníteni a nagymamám életéből, hogy lássák, hogyan is próbálta ő ezeket az összetevőket mennyei üzemanyaggá desztillálni. Apró történetek ezek, inkább csak ötletadó gondolatként adom tovább önöknek.

IMA. Gyermekoromban járt hozzánk egy idős bácsi, aki gyakran beszéltette a nagymamát a Szeretetlángról, és mindig magnóra vette a szavait. Egy alkalommal már csak ötpercnyi hely maradt a kazettán, és a bácsi unszolni kezdte a nagymamát: meséljen még valamit az életéről röviden. Ő erre ennyit mondott: Imádott Jézusom! Aztán megint: Imádott Jézusom. Imádott Jézusom. És öt percen keresztül folyamatosan ezt ismételte. Az utolsó három percben már a bácsi is vele együtt mondta: Imádott Jézusom…. Igen, ez is imádság, így is lehet imádkozni, és ez többet ér minden frappáns történetnél, főleg, ha csak öt perc áll a rendelkezésünkre.

Az Úr Jézus ezt kéri tőlünk a Szeretetláng Lelki Naplóban: „Tegyétek szíveteket késszé a Velem való állandó egyesülésre napközben is egy szerető fohász, egy szerető pillantás által, hisz úgy sóvárgok utánatok!” A nagymama számára minden napközbeni fohász is az előbb idézett szavakkal kezdődött: „Imádott Jézusom”. …és a sírkövére is mindössze ez rövid mondat van most felvésve.

A nagymama a szóban megfogalmazott imádkozás mellett kitalált egy speciális időmérő „eszközt”, is melyet főzés közben gyakran használt. Az időmérés mértékegysége a Miatyánk és az Üdvözlégy Mária volt. Ha például meggyújtotta a gáztűzhelyt, a biztonsági szerkezet miatt egy Miatyánknyi ideig tartotta nyomva a kapcsolót, hogy a láng égve maradjon. A teafű egy tized rózsafüzérnyit ázott a forró vízben, a főtt tojáshoz ugyanennyi kellett a forrástól számítva, de lassan mondva; a borsóleves pedig egy teljes rózsafüzérnyit főtt…

A XVI. században Luther Márton nagy barátja, a híres protestáns teológus, Melanchton egyszer azt mondta: „Ha a katolikusok igazán hinnék, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben, soha ki sem tennék a lábukat a templomokból!” Azt hiszem, van ebben valami igazság. Mindenesetre Melanchton meglepődött volna, ha ismeri a nagymamát. Ő ugyanis szinte minden szabad idejét a templomban, az Oltáriszentség előtt töltötte! Magyarországon a templomokat napközben majdnem mindenhol zárva tartják, ezért a plébános külön kulcsot is adott a nagymamának. A Lelki Naplóban ennek történetét ő igen finoman írja le, de a háttérben szerintem az lehetett, hogy a plébános megelégelte, hogy van itt egy idősödő asszony, aki állandóan bekéredzkedik az Oltáriszentség elé imádkozni. Így inkább adott neki egy kulcsot. Ám ami emellett nagyon fontos, hogy a lakásunk mindig ki volt takarítva, a kert rendben volt tartva, mindig volt ebédünk, tiszta ruhánk, és még az esti mese sem maradt el, amit mindig ő talált ki, és mondott el a közös esti ima után. Az ima sohasem ment az állapotbeli kötelességek rovására!

ÁLDOZAT ÉS LEMONDÁS. Azt hiszem, erről nagyon sok történetet tudnék elmondani, mert a nagymama élete tele volt áldozattal és lemondással. Az utóbbi különösen nehéz lehetett neki, mert ellentmondást nem tűrő, az akaratát tűzön-vízen keresztülvivő alaptermészete volt.

Amikor én 3 éves voltam, meghalt az édesanyám, az édesapám pedig emiatt idegösszeomlást kapott. Élete végéig ápolásra szorult. Ezért attól kezdve a két öcsémmel együtt a nagymama nevelt fel bennünket. Vagyis másfél évtizeden keresztül meghozta értünk azt az áldozatot, hogy lemondott a megérdemelt pihenésről, miután 6 gyermekét özvegyen felnevelte! Főzött, mosott, vasalt, óvodába vitt minket vagy éppen tanult velünk… 

Egy alkalommal átjött hozzánk a szomszédunk, és egy általa elolvasott, nagyon érdekes könyvet adott kölcsön a nagymamának. Ő az első oldalakat még aznap elkezdte olvasni. Másnap azonban a kezébe került egy katolikus hetilap, amiben Lisieux-i Kis Szent Terézről azt írták: ha könyvet olvasott, a legérdekesebb résznél becsukta, és csak másnap olvasta tovább, hogy a lemondás erényét gyakorolja. A nagymama ennek hatására rögtön becsukta a kölcsön kapott könyvet, de sem másnap, sem azután nem nyitotta ki többet. Persze nem Szent Terézt akarta „überelni”, egyszerűen csak áldozatot akart hozni Jézusért… A statisztikák azt mutatják, hogy az európai ember egyre kevesebb könyvet olvas, ellenben egyre többet ül a tv előtt. Úgyhogy ha igazán meg akarjuk érteni a nagymama iménti lemondásának nagyságát, képzeljük el azt, hogy miután a kedvenc, 86 részes filmsorozatunkból megnéztünk 10 részt, többet nem kapcsoljuk be a tv-t, amikor a sorozatot adják… Kérem, próbálják ki ezt! Krisztusért!

10 éves lehettem, amikor egy alkalommal arra ébredtünk, hogy a nagymama nagy zaj közepette a hatalmas ruhásszekrényét éppen elhúzza a faltól, majd a fal és a szekrény közé betolja az ágyát. „Miért tetszik ezt tenni?” – kérdeztük értetlenül, ő azonban nem felelt semmit. Csak évekkel később tudtam meg, hogy kimondhatatlanul szerette a reggeli napfényt, és annak idején a felkelő Nap első sugara éppen az ágyára esett nyaranként. Ekkor értettem meg, hogy amikor a szekrény mögé, a homályba rejtette az ágyát, valójában a reggeli napfény élvezetéről mondott le… Ezt az áldozatot csak azok a hölgyek tudják értékelni, akik telenként minden idejüket a szoláriumban töltik…

Mielőtt bárki visszariadna ilyen értelmetlennek tűnő áldozatoktól, hadd idézzem fel, mit mondott az áldozatról és a lemondásról neki – és személyesen nekünk is! – Jézus a Szeretetláng Lelki Naplóban: „Nehéza lemondás? Ne félj, én meghálálom neked!”…Ne féljen tehát az áldozathozataltól senki! Az Úr nagylelkű! Az Ő hálájában nem csalódhatunk!

BÖJT. A Szeretetláng Lelki Naplóban azt olvashatjuk, hogy az Úr Jézus ezt kérte a nagymamától: „Ne addát magad semmi élvezetnek, reggelid és vacsorád szerényencsak kenyér és víz legyen. Csak a főétkezésnél fogyassz egyebeket, de megkérlek, hogy ezeket is tedd magad számára élvezhetetlenné.” Nos, ezt a nagymama mindvégig teljesítette; ezt egész gyermek-koromban a saját szememmel láttam. Egyszer az egyik unokatestvéremnek, aki 10 évvel idősebb nálam, szóvá tettem, hogy a nagymama reggelire és vacsorára mindig csak pirított kenyeret eszik. Erre ő fölényesen legyintett, és kijelentette, hogy biztos forrásból tudja, a nagymama gyomra nem bírja zsiradékot, és allergiás a tejtermékekre, pl. a sajtra. Én erre teljesen megnyugodtam, és egész gyermekkoromban meg voltam róla győződve, hogy szegény nagymama gyomorbajos. Nagyon sajnáltam őt. Csak később, a Lelki Naplót olvasva tudtam meg az igazságot. Ugyanez volt a helyzet a hússal is. Gyermekként végig azt hittem, hogy húsundora van.

De nézzük a főétkezéseket. Emlékszünk, Jézus ezt mondta: „ezeket is tedd magad számára élvezhetetlenné.” Nos, tanúsíthatom, ez tökéletesen sikerült neki! Egy alkalommal, már felnőttként egyszer éppen ebédidőben látogattam meg. Kérdezte: Éhes vagyok-e? „Igen – feleltem. – Van valami főtt étel?” „Van egy kis sóskamártás, de ha akarod, gyorsan főzök neked valami mást.”  „Dehogy – tiltakoztam -, jó lesz nekem is a sóska…” Nos, mielőtt ide jöttem, megnéztem az interneten, hogyan kell elkészíteni a sóskamártást. Feljegyeztem a 4 személyre szóló összetevőket: 1 kg sóska, 1 nagy evőkanál cukor, só, olaj, egy nagy evőkanál liszt, 2 nagy evőkanál tejföl, 1 csomag újhagyma vagy póréhagyma és 2 dl tejszín… És most térjünk vissza a nagymama főétkezésként fogyasztott sóskamártásához. Amikor az első falat lenyelése után megkérdeztem tőle, mi van ebben, ezt felelte: „Hát, apróra vágott sóska meg egy kis víz.” Amikor látta az önkéntelen fintort az arcomon, csendesen hozzáfűzte: „Tudod, fiam, jóllakottan nem lehet imádkozni, mert a teli gyomor nem enged Isten felé emelkedni; visszahúz a földre.” ….

Kedves testvérek és nővérek, szívesen beszélnék a Szeretetláng további „üzemanyagairól” is, de az időnk véges. Csak egyetlen dolgot szeretnék még elmondani. Fölmerülhet bennünk a kérdés, hogyha a Szeretetláng ekkora nagy kegyelmi erő, akkor miért nem terjed viharos gyorsasággal az emberek között? Valószínűleg a nagymamám fejében is megfordult ez, mert egy alkalommal ezt kérdezte a Szűzanyától: „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában?”  A Szent Szűz így felelt: „Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének nekem.” Persze mi ellenkezhetnénk ezzel, és azt mondhatnánk: „Amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra, hirtelen mintegy 5000 ember tért meg! Vagy nézzük Szent Pált, akinek megjelent az Úr, és a véres kezű üldözőből egy szempillantás alatt a születő egyház legnagyobb apostola lett!” A Szűzanya azonban egy teljesen új missziós stílusban adja nekünk a Szeretetlángot: lassan, észrevétlenül, szelíden, sérülések nélkül lobbantja fel közöttünk. Így fogalmazza ezt meg: „Ne féljetek a lángtól, melyészrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény!Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbementcsodára…”

Néhányan Önök közül erre azt mondhatnák: „Ó, nekem elég az Evangélium és a már létező szentségek, mindez elég az üdvösséghez, nincs szükségem a Szeretetlángra.” De aki ezt mondja, őszintén gondoljon bele: hányszor szerette volna már megújítani az életét Krisztusban! Lehet, hogy időnként eredményeket is elért, de az is lehet, hogy amit pillanatnyi nekibuzdulásból sikerült felépítenie, az hamarosan romba dőlt!

Létezik egy kissé meghökkentő magyar népballada, mely egy várról, Déva váráról szól, aminek a falait a kőművesek nagy buzgalommal építik, ám amit nappal felépítenek, az minden éjszaka romba dől. A sokadik nap után a kőművesek végül elhatározzák, hogy az egyikük feleségét, aki legelőször megjelenik közöttük, elfogják, elevenen befalazzák a kövek közé, s így megszűnik az átok. Így is tesznek, s valóban, a szegény feláldozott asszony halála árán felépül a vár…. Amikor 12 évesen ezt a verset kívülről meg kellett tanulnunk az iskolában, a nagymama többször is kikérdezett minket, hogy tudjuk-e már a szöveget. Néhány nappal később aztán egy vendég jött hozzánk, aki arról panaszkodott, hogy hiába próbálja megújítani az életét, mindig romba dől minden jó szándéka. A nagymama erre megkérdezte tőle: „Ismered Déva várának a legendáját?” „Igen.” „Akkor hadd mondjam el neked, hogy a Szeretetláng hasonló ehhez a történethez. Amíg a magad erejéből akarod felépíteni a falakat, a sátán hamar romba döntheti azokat. Ha azonban habarcsként beleépíted az épülő falba – vagyis a lelkedbe – a Szeretetlángot, akkor annak ereje szilárdan összetartja azt a sátán támadásai ellenér. A Szeretetláng ugyanis a léleképítés habarcsa…”

És végül még egy rövid gondolat. A magyar Neumann János matematikus, akit a számítógép atyjaként tart számon a tudomány, egyszer ezt mondta: „Ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek, ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet!” Nos, testvérek, konvertáljuk át ezt a Szeretetlángra vonatkoztatva: „Ha a Szeretetláng kinyilatkoztatás szerint élek, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha az nem igaz. Ám ha igaz, és nem úgy élek, ahogy Jézus és Mária kérik, abból nagy bajom lehet.” Kérem, gondolkodjanak el ezen! …A Szeretetláng Lelki Naplóba ugyan nem került bele az a reményt adó mondat, melyet végezetül megosztok Önökkel, de a nagymama az Úr Jézustól származó ígéretként idézte a hozzá közel állóknak: hamarosan „megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” Gyúljon hát ki szívünkben a Szeretetláng, és mondjunk rá igen-t mindannyian, hogy ez a megújulás valóra válhasson! Úgy legyen! Ámen!

(Kindelmann Győző előadása a Szeretetlángról egy ausztriai közösségben )

Ateista tévécsatornát indítanak júliusban az Egyesült Államokban – írja internetes kiadásában a USA Today című napilap.

A Roku internetes streaming-lejátszóval fogható csatorna mögött az American Atheist szervezet áll, amelynek elnöke, David Silverman kedden, a Stanford Egyetemen jelentette be a hét minden napján 24 órában jelentkező adás elindítását. A műsorokat a New Jersey állambeli Cranfordban található stúdió koordinálásával készítik, és úgy becsülik, hogy 7 millió háztartásba jutnak majd el.

Ez a csatorna lesz az első, amelyet teljes egészében az istentagadásnak szentelnek majd. A USA Today szerint az Egyesült Államokban jelenleg több mint 100 keresztény és négy zsidó tévécsatorna működik. A New York-i The Daily News 300 vallási tematikájú televíziós adóról tud.

Az ateista, humanista és szabadgondolkodó közönségnek szánt műsorok, legalábbis a kezdeti időszakban, ingyenesen lesznek majd foghatók. A kínálatban egyebek között az American Atheist korábbi kongresszusain felvett anyagok, tudományos ismeretterjesztő adások, valamint ateista bloggerek és csoportok által elkészített betétek szerepelnek majd. A csatornán megismétlik majd Madalyn Murray O'Hair, a szervezet 1995-ben meggyilkolt alapítójának két évtizeddel ezelőtt készített The Atheist Viewpoint (Az ateista nézőpont) című sorozatot is.

Murray 1963-ban az egyik felperes volt abban az ügyben, amelyben az amerikai legfelsőbb bíróság elrendelte, hogy a közpénzből fenntartott iskolákban szüntessék meg a kötelező bibliatanulmányokat. A közös imádságot 1962-ben tiltották ki a közoktatási intézményekből.

Az új tévé nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

http://hvg.hu/vilag/20140509_az_elso_istentagado_teve_usa

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Én az áldozati lelkeket arra használom fel, hogy a többi lelket is elhozzák Hozzám, akiket egyébként nem lehetne megmenteni

2014. május 7. szerda, 23:43

Drága szeretett leányom, amikor hívom a lelkeket, hogy kövessenek Engem, akkor ez vegyes érzelmekkel tölti el őket, az ujjongástól egészen a szorongásig. Mert amikor Én felébresztem a lelkekben a Szentlélek Tüzét, akkor ez nagy Áldásokat hoz, de ezek mindig a szomorúság érzésének egyfajta árnyalatával érkeznek.

Amikor Én kiválasztom azokat a lelkeket, akik méltók Ajándékaimra, akkor ők megtapasztalják a Hozzám tartozás érzését, és kissé kívülállónak érzik magukat a világban, amelyben élnek. Ők felebarátjaikat, testvéreiket és nővéreiket egy új megvilágításban fogják látni. Ők különösen érzékenyek lesznek az Isten Teremtésének szépségeire, amikor mások arcába néznek, mert látni fogják Isten Jelenlétét. Egyetlen lélek sem lesz azok között, akikkel találkoznak, aki ne sugározná számukra Isten Jelenlétét, független attól, hogy azok mennyire távolodtak el Tőle az Ő Szemében. Őket egy megrendítő együttérzés fogja eltölteni, amit csak egy szülő érezhet gyermeke iránt. Ők egy váratlan és intenzív szeretetet fognak érezni az illető személy iránt, ami meg fogja döbbenteni és sokkolni fogja őket. Azonban a lelkekben lappangó sötétségnek is a tudatában lesznek, mely kész arra, hogy felfalja őket. A kiválasztott lélek az adott pillanatban azonnal észre fogja venni, hogy mi az, amit elvárnak tőle, és éppen emiatt fog ő Hozzám futni, elkezdvén segíteni Nekem a lelkek megmentésében, akik abban a veszélyben vannak, hogy elmerüljenek a sötétség állapotába – ennyire fogja félteni ezeket a lelkeket.

Egy áldozati lélek, egy kiválasztott lélek mindent felad, ami külsőséges az életében, és azzal, hogy ezt megteszi, nagymértékben dicsőíti Istent. A szenvedés, amit egy kiválasztott léleknek el kell viselnie, lelkeket szabadít meg az örök kárhozattól, és ennek eredményeként a Sátán és ügynökei legkeresettebb célpontjává válik. Ezek a lelkek az Én Passiómat szenvedik el, mely egy Ajándék Isten számára, s mitől fogva egyszer kiválasztottak, legtöbbjük többé már nem tud hátat fordítani Istennek. Azonban ott vannak azok is, akik kiválasztottak, de elutasítják Kelyhemet. Nektek imádkoznotok kell ezekért a szegény lelkekért, mert a Keresztem felvételéhez szükséges bátorság hiánya a két irány egyikébe fogja őket vezetni. Ők egy belső, lelki szenvedést fognak elviselni, mivel nehéznek fogják találni, hogy közelebb kerüljenek Hozzám. Aztán, hogy elmeneküljenek az elhívatottságuktól, el fognak merülni egy szekuláris világban, hogy elkerüljék elhívatásukat és ez semmi mást nem fog hozni számukra, mint egyfajta hamis reményérzetet.

Amikor egy szerető lélek imádkozik és megalázza önmagát Előttem, akkor ő Atyám Haragját lecsillapítja. Ez fogja majd megenyhíteni Atyám Büntetéseinek hatását, amelyet a világra mér. Ha egy kiválasztott lélek, akit az Irántam való szeretete miatt üldöznek, és aki ezt elviselhetetlennek érzi, csak ennyit mondana Nekem: „Jézus, vedd el szenvedésemet, és tégy vele azt, amit akarsz.”, akkor Én rendkívüli Kegyelmekkel árasztanám el őt. A lélek védett lenne a gonosszal szemben, és majd bátorságra kapna. Aztán ennek, a Bennem való teljes bizalmának köszönhetően a lélek tökéletességére emelkedne, és egy békés, nyugodt viselkedésre tenne szert. Oly sok áldozatra van szükség, de amikor az ilyen lelkek teljes engedelmességben mindent átadnak Nekem, és visszautasítják a Szavam ellenségeivel való együttműködést, akkor ez sok lélek üdvösségét eredményezi.

Én az áldozati lelkeket arra használom fel, hogy a többi lelket elhozzák Hozzám, akiket egyébként nem lehetne megmenten. Egyedül csak ilyen módon fognak és tudnak engesztelni az ilyen áldozati lelkek több millió ember lelkéért, akik elvágták a köldökzsinórt Tőlem. Ne féltsétek annyira a sötétségben lévő lelkeket ebben az időszakban, mert az Én kiválasztott lelkeim – az áldozati lelkek – most nagy számban vannak jelen a világban. Az ő kiegyensúlyozottságuk visszahozzák Menedékembe az elveszett lelkeket.

Jézusotok

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Hány ember hajlamos arra, hogy az Igazság nevében higgyen a gonosz tettekben?

2014. május 6. kedd, 20:02

Drága szeretett leányom, azért utasítják el oly sokan Szavamat, mert az Igazság olyan, mint egy tüske azok oldalában, akik feszélyezve érzik magukat, hogy nyilvánosan hirdessék Tanításaimat.

Az az ember, aki azt hiszi, hogy a szabad véleménynyilvánítás fontosabb, mint az Isten Szavához való ragaszkodás, egy nagyon veszélyes úton jár. Minden olyan ember, aki azt hiszi, hogy jogában áll a saját véleményét olyan módon kinyilvánítania, mintha az szent és sérthetetlen lenne, s közben elnézi a bűnt, az elárul Engem.

Hány ember hajlamos arra, hogy az Igazság nevében higgyen a gonosz tettekben? Az ilyen emberek, akik előírják a törvényeket, beleértve azokat is, akik Egyházatokat vezetik, azt szeretnék veletek elhitetni, hogy a szabad véleménynyilvánítás fölülmúlja Isten minden Törvényét, még akkor is, ha az a bűnt felmagasztalja.

A bűnnek sokféle megjelenési formája van, és a mai világban minden egyes bűnt félremagyaráznak, azt hirdetvén, hogy minden ember egyéni joga, hogy azt tegye, ami kedvére van. Amíg senkinek sincs joga ahhoz, hogy bárkit is elítéljen az Én Nevemben, addig ahhoz sincs joga közületek senkinek, hogy azt állítsa: a gonosz tettek jó dolgok lennének.

Jézusotok

Manapság nagyon sokan vannak közületek olyanok, akiknek egyáltalán semmi fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent Engem Keresztényként szolgálni.

2014. május 6. kedd, 23:00

Drága szeretett leányom, egy pillanatig se legyen kétsége senkinek afelől, hogy Isten valamikor is megengedné, hogy gyermekei eltávolodjanak Tőle, anélkül, hogy megmentésük érdekében meg ne tenne mindent, ami Hatalmában áll.
A kezdetektől fogva nagyon sok Ajándék adatott nektek a próféták által. Sok próféta ugyanazokat az üzeneteket ismételgette újra és újra, és mégis közülük sokakat figyelmen kívül hagytak, vagy pedig kigúnyoltak. Sokakat üldöztek, és megöltek. Isten Igéje miért vált ki ekkora gyűlöletet? Nem Isten Igéje keseríti meg a gyenge lelkeket, vagy azok lelkét, akik eltávolodtak a hittől. Nem. Hanem ez a Sátán válassza, aki brutálisan támad, amikor Isten felemeli a Kezét, készen arra, hogy megbüntesse a gonoszt. Ő (a sátán) jól tudja, hogy amikor Isten Szava a prófétáknak adatik, az – a Szentlélek erejének köszönhetően – nagyon gyorsan terjed, és amikor ez megtörténik, akkor a gonosz hatalma meggyengül, ezért van az, hogy a megtorlása ennyire erőszakos.
Amikor a Szentlélek ilyen módon kiárad az emberi nemre, akkor a bukott angyalok felemelkednek – a karddal készenlétben, hogy minden lehetséges módon átszúrjanak minden követőmet. Nektek tudomásul kell vennetek az ilyenfajta gyűlöletet, mely Igém ellen irányul, és annak kell azt felismernetek, ami az valójában: egy próbálkozásnak, hogy félrevezessen benneteket az Igazságtól. Minden apostolomnak, prófétámnak és felszentelt szolgámnak, aki ragaszkodik az Igazsághoz – Isten Szent Szavához –, keservesen fog kelleni majd küzdeniük a gonosz erőkkel szemben. Mindig is ez volt a helyzet. Nektek viszont nem szabad megengednetek, hogy az Irántam, szeretett Jézusotok iránt tanúsított gyűlölet ellankassza a lelketeket, mert pontosan ez az a pillanat, amikor Én valóban Jelen Vagyok a lelketekben. Szenvedjetek az Én Nevemben, és Én az eljövendő Királyságomban a Velem való dicsőséges egységre emellek benneteket. Okozzatok csak szenvedést másoknak az Én Nevemben – független attól, hogy ti ezt mennyire gondoljátok indokoltnak – és Én örökre elváglak Magamtól benneteket.
A most nektek adott figyelmeztetéseim is azért vannak, hogy emlékeztessenek benneteket arra, amit tanítottam nektek – ma, amikor nagyon sokan vannak közületek olyanok, akiknek egyáltalán semmi fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent Engem Keresztényként szolgálni.
Jézusotok

Betiltják a káromkodást Oroszországban - kiborultak a liberálisok

A nyugati liberális sajtó meglepődve veszi tudomásul, hogy a hivatalos médiából, tv-ből, rádióból és a mozifilmekből is hamarosan nem lehet majd káromkodást hallani Oroszországban. Egy rendelet szerint ez július 1-től fogva büntetendő cselekedet. A rendelkezés vonatkozik a kulturális rendezvényekre, könyvekre is. Nem tudják igazán hova tenni ezt a rendelkezést, amely egyébként mindenben az igazság szellemiségének megfelelően intézi az evilági ügyeket.

A liberális agymosás egyik fő eszköze, a TV.

A rendelkezés nem csak a káromkodásra, hanem minden nyomdafestéket nem tűrő kifejezésre vonatkozik, a bírság mértéke hozzávetőleg 15 ezer forinttól 300 ezer forintig terjed.

Mit mondhatunk erre? Azt, hogy ez egy újabb mérföldkő, amely mutatja, hogy Oroszország a megfelelő irányba halad. Az Isten káromlása minden olyan korban és minden olyan nép számára, amelyik az Igazságot és az Életet választja, az Isten törvényének megfelelően igyekszik élni az életét, elfogadhatatlan bűncselekmény és súlyos büntetést vont és von maga után. Jó érzés tudni, hogy Európában újra megjelent ez a szellemiség, ami nem tűri, nem viseli el és nem is tartja szórakoztatónak semmilyen téren a káromkodást. Ezen a téren sem szabad teret adni semmilyen ürüggyel a sötétségnek, sem a művészetben, sem máshol.

A liberális atlantista világ a művészet és az alkotás szabadságának ürügyével csempészte be az emberek gondolkodásába a szitkozódás és káromkodás hajlamát, amellyel közvetlenül az emberek lelkének okoztak kárt. Ez súlyosabb kár, mint a testen esett seb, mivel kevésbé észrevehető és sok esetben örökre szól. Emiatt pontosan úgy kell kezelni mint a vandalizmust, a fizikai bántalmazást vagy súlyosabb esetben mint a gyilkosságot.

http://www.hidfo.net/2014/05/06/betiltjak-karomkodast-oroszorszagban-kiborultak-liberalisok

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Az Igazság Könyve az ellentéte lesz az új, hamis könyvnek

2014. május 5. hétfő, 16:10

Drága szeretett leányom, mindazok, akik ezeken az Üzeneteken keresztül követik a Hangomat, továbbra is nagy áldásokban fognak részesülni s közben kitartásuk olyan módon lesz próbára téve, amilyet még soha nem tapasztaltak a Középkorban történt Keresztények szenvedése óta. Közülük egyenként mindenkit gúnyolni fog a gonosz, aki a gyenge és büszke lelkeket arra fogja felhasználni, hogy támadást indítson azon lelkek ellen, akik közel állnak Hozzám. Minden kísérletet – látható és láthatatlan módon – meg fognak tenni annak érdekében, hogy rágalmakat szórjanak erre a nagy Munkámra.

Miközben az üldöztetés fokozódni fog, tudnotok kell, hogy a Sátán hatalma korlátozva lett, és mindaz, amit ő tenni fog, hogy továbbra is köveket dobál, hazugságokat terjeszt, és megpróbálja elszakítani Tőlem a lelkeket. Sikerülni fog neki, hogy különböző eszközök segítségével elvonszolja a lelkeket ettől a Küldetéstől. Ő arra fogja felhasználni a látnokokat, hogy megtámadják ezt a Küldetést, és ez nagy zűrzavart fog okozni.

Amikor az ember folyamatosan a vesztébe rohan, és Isten Szavát teljes egészében többé már nem fogadja el, akkor a Menny mindig közbe fog avatkozni. Bízzatok Bennem, amikor most ezt mondom nektek: ez az Én Küldetésem, és ha ezt nektek másképpen mondják, akkor biztosak lehettek abban, hogy félrevezetnek benneteket. Az Én Ígéretem az, hogy a végsőkig hűséges maradok Isten gyermekeihez, egészen addig a pillanatig, amíg a lélek teljes mértékben el nem utasítja Isten Kezét. Haladni fogok előre, és el foglak látni benneteket mindazokkal az Ajándékokkal, amelyeket azért hagyok rátok, hogy megvédjenek benneteket ellenségeimtől, akik báránybőrbe bújt farkasként jönnek hozzátok. Az Én Ajándékaim pontosan az ellentétei lesznek annak, amiket Isten ellenségei fognak adni a világnak. Az Igazság Könyve az ellentéte lesz az új, hamis könyvnek – tele ember csinálta téves tanokkal, amelyek a bűnt igazolják –, amelyet hamarosan rákényszerítenek a világra. Az Élő Isten Pecsétje a Fenevad Bélyegével szemben fog védelmet nyújtani nektek, az Üdvösség érme pedig az eretnekségtől, mely dőlni fog ellenségeim szájából, akik földi Egyházamat hatalmukba fogják keríteni.

Természetesen, ezt a Küldetést a Sátán megveti, és még a jó lelkeket is fel fogja használni arra, hogy élesen kritizálják Szavamat – akik egyfajta elhibázott hűséggel adóznak azon felszentelt szolgáimnak, akik nem igazán szolgálnak Engem, mert már nem tudják, hogy miképpen tegyék azt. Nem engedhetitek meg magatoknak azt, hogy meginogtok. Ne tegyetek úgy, mint azok, akik előttetek éltek – akik elutasítottak Engem, amikor a Földön jártam.

Én a Szavamat adom nektek, hogy hamarosan minden bizonyítékot megkaptok, amire vágytok. Én Ígérem nektek, hogy most csak azért jövök, hogy elhozzam nektek az Üdvösséget, egy olyan időszakban, amikor ellenségeim minden kísérletet meg fognak tenni annak érdekében, hogy megtagadják tőletek, mint Isten gyermekeitől, az Isten adta jogotokat az Üdvösséghez.

Ne hagyjatok el Engem, amikor tudjátok a szívetekben, hogy Én, Jézus Krisztus vagyok az, Aki most szól hozzátok. Ne próbáljátok megkísérelni azt, hogy a lelkeket elszakítjátok Tőlem, ha bármilyen kétségetek lenne Kilétem felől. Ne bántsátok Isten prófétáit, mert különben nagyon fogtok szenvedni. Ne harcoljatok Atyám azon Terve ellen, amely Második Eljövetelemre készíti fel a világot, mert különben kihívjátok magatok ellen Atyám Haragját. Legyetek hálásak. Legyetek nagylelkűek, és fogadjátok szeretettel és örömmel a Beavatkozásnak ezt az Ajándékát, amely most kerül bemutatásra a világ számára – mert ez a ti javatokat és minden élő lélek javát szolgálja.

Jézusotok

A Szűzanya üzenete Ivan látnok által 2014. május 5-én:

"Drága gyermekek, ma különös módon szeretnélek hívni benneteket arra, hogy ezekben a percekben imádkozzatok szándékaimért, terveimért, azért, amit el szeretnék érni ezzel a világgal, ezzel a plébániával, az Egyházzal. Drága gyermekek, imádkozzatok és legyetek állhatatosak az imában! Köszönöm, hogy ma is válaszoltatok hívásomra."

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Isten soha nem engedné meg, hogy az Ő Igéjét megváltoztassák, vagy tévesen értelmezzék, hogy Az megfeleljen az embernek

2014.május 4. vasárnap, 16:23

Drága gyermekeim, amikor Isten prófétákat küldött a világba ezek egyszerűen csak hírnökök voltak. Ők azért voltak küldve, hogy átadják az Igazságot – Isten Igéjét.
Az évszázadok során Isten sok gyermeke helytelenül értelmezte a próféták szerepét. Egyesek elkezdték bálványozni a prófétákat, ahelyett, hogy egyszerűen elfogadták volna Isten Szavát, és dicsőítették volna Istent. Ők a prófétákból isteneket csináltak, és az Üzeneteknek, melyeket átadtak a világnak – beleértve Fiam, Jézus Krisztus Üzenetét is – kisebb jelentőséget tulajdonítottak, mint a prófétáknak, akik átadták azokat.
Gyermekek, Isten prófétái, Isten angyalai és a látnokok nem voltak méltók az ilyen bálványozásra. Ők mindannyian egyszerű emberek voltak, akiknek csak kevés ismeretük volt, vagy egyáltalán semmi az Istennel kapcsolatos dolgokról, éppen ezért lettek kiválasztva. Maguk az Üzenetek a fontosak, a hírnökök pedig egyszerűen csak Isten Szavának a szócsövei. A prófétáknak adott isteni Szót soha nem szabad félredobni, s közben a prófétákat egy saját készítésű emelvényre emelni.
Isten Szavát soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. Isten Képét soha nem szabad felcserélni a próféták vagy a szentek képével, akik elnyerték az Ő Kegyeit. Kérhetitek a szenteket és a prófétákat, hogy járjanak közben értetek, de soha nem szabad dicsérettel elhalmoznotok őket, melyet egyedül Istennek kell fenntartanotok, minden olyan dolog Teremtőjének, ami a Mennyországhoz tartozik. Ugyanez érvényes napjaitokban is. Nektek elsősorban Istent kell tisztelnetek, és Őt minden elé kell helyeznetek. Ragaszkodnotok kell az Igéhez, amely már kezdetben meg volt határozva, és soha nem szabad eltérnetek attól, mert az soha nem fog megváltozni, és nem is változhat meg soha. Isten Igéje végleges.
Fiam Tanításai ismertté váltak az emberiség számára, amikor Ő a Földön járt. Azok egyszerűen részletesebben megmagyarázták az Igét, de soha nem tértek el az Igazságtól. Napjainkban az ember még mindig ugyanaz, mint akkor volt, amikor Fiam az első alkalommal eljött. Az ember még mindig gyenge, könnyen meginog és továbbra is bűnös maradt, mint egykor volt. Ha bármelyik próféta vagy ember – aki azt állítja, hogy Isten Nevében beszél – azt mondja nektek, hogy az Igét az ember modern igényeihez kell igazítani, akkor nektek nagyon elővigyázatosnak kell lennetek. Ha azt mondják nektek, hogy az Ige valami egészen mást jelent, akkor azt ne fogadjátok el. Az embernek – beleértve azokat is, akik Istent szolgálják – nem áll jogában, hogy megváltoztassa az Igazságot.
Amikor egy ember azt állítja, hogy isteni ihletésben van része, és aztán megváltoztatja az Igét, hogy megfeleljen egy szekuláris világnak, nem szabad bíznotok benne. Isten soha nem fogja megengedni, hogy az Ő Igéjét megváltoztassák, vagy tévesen értelmezzék, hogy Az megfeleljen az embernek. Ne feledjétek: amikor bálványoztok egy prófétát és dicséretekkel halmozzátok el őt, akkor megbántjátok Istent. Ha a Legszentebb Bibliában foglalt tanítás megváltoztatását elfogadjátok, mely változtatások ellentmondanak Isten Igéjének, akkor elvágjátok magatokat az Igazságtól. Ha elfogadjátok a hazugságokat, mintegy eszközt, hogy a saját feltételeiteknek megfelelően szolgáljátok Istent, akkor elszakítjátok magatokat Istentől.
Szeretett Édesanyátok,
Az Üdvösség Anyja

Zarándoklaton voltunk.

Kedves Testvérek!

Május 1-4 között Medjugorjében voltunk zarándoklaton.

Az Úr ezt mondta a zarándoklat után egy választottján keresztül nekem."Drága Évikém! Nagy örömet okoztatok Nekem ezzel a zarándoklattal. Lelkek sokaságát mentettétek.Áldozataitokkal és a kényelemről való lemondásaitokkal, ami ilyen zarándoklással jár. Saját lelketek fejlődését is előmozdította ez az út, mert erősödött bennetek a felebaráti szeretet az egymáshoz való alkalmazkodás útján. Növekedett a szívetekben a Szűzanya iránti rajongó szeretet. Erősítettem buzgóságotokat a mindennapi imában és böjtben. Ez az út, amely lemondásokkal és fáradtsággal járt jelentősen megrövidítette tisztítóhelyi vezekléseteket és többeknél megszületett az a kegyelem, hogy átlépheti a tisztítótüzet."

Még egy dolog, amit megosztanék Veletek, szintén ezen a zarándoklaton történt velem.

A Jelenések Hegyéről lefelé jövet, az egyik legmeredekebb , legélesebb szikláktól borított részen egyensúlyomat elvesztve, kapaszkodót nem találva egyensúlyomat elvesztettem, a másodperc töredéke alatt tudatosult bennem, hogy itt súlyosan megsérülök, összetöröm magam, vagy akár meg is halhatok. Emberi módon felfoghatatlan, hogyan nem lett bajom, mert semmibe kapaszkodni nem tudtam.Mégis, sértetlenül, nagyon megrémülve, de azonnal hálát adva, szapora szívdobogással haladtam lefelé az úton, mert ráadásul a többiektől néhányan elkeveredtünk.
Ezt a dolgot szintén megkérdeztem Jézustól, mert az ördög nem először tör az életemre.
Jézus válasza:" Drága Évikém! Valóban majdnem elestél. Ellenségem nem nyugszik, míg újra valami sérülést nem okoz neked. Miatta vesztetted el az egyensúlyodat, de Én a te Jézusod, ott mentem melletted és elkaptam a karodat".

http://www.masodikeljovetel.hu/en-az-aldozati-lelkeket-arra-hasznalom-fel-hogy-a-tobbi-lelket-is-elhozzak-hozzam-akiket-egyebkent-nem-lehetne-megmenteni/

Lysa TerKeurst: Az 5 legjobb dolog, amit ma mondhatunk valakinek

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Róm 12,12-13

 

Sosem felejtem el, ahogy ott ülök a büdös, iskolai tornateremben. Mintha tegnap lett volna. Túléltem a tornaruhába átöltözés rettegett perceit a lányöltözőben, és most ott ülök a kemény padon, hallgatom a teniszcipők visítását, a labda egyenetlen pattogását, a tanár sípjának éles füttyét, és a lányok vihogását a hátam mögött. Nem velem nevetnek. Hisz az azt jelentené, hogy befogadtak, szeretnek velem lenni, közéjük tartozónak vallanak.

Nem, ők rajtam nevetnek.

Én vagyok a beszédtéma. Én vagyok vicceik célpontja.

És ez nagyon fáj.

Talán te is ismered ezt a fájdalmat. Cseréljük le a helyszínt és a szereplőket, és szinte mindnyájunk életében megtaláljuk ezt a fajta szenvedést.

- Mikor a munkatársaink egyezkednek, hova menjenek ebédelni, és minket kihagynak.

- Mikor egy másik anyuka az óvodából megszólít: „Épp arról beszélgettünk néhányan, hogy mennyire agresszív a gyermeked a játszótéren”.

- Mikor a szociális média olyan álomszépnek és felettébb romantikusnak mutatja be mások házasságát, te pedig álomba sírdogálod magad este az ágyban.

És ekkor odalép egy barátnő kedvesen mosolyogva, mond néhány egyszerű szót, és hirtelen már nem is vagy egyedül.

Ilyen barátnőd szeretnék ma lenni.

Bármi legyen is, ami a padlóra küldött, szeretném elsuttogni neked azt az 5 legjobb dolgot, amit egy barátnőnek mondhatunk szerintem.

Ez a lista mai igénk, a Róm 12,12-13 alapján született, és a címe: Szeretet.

1. „Te csodálatos vagy.”

(Róm 12,12: „A reményben legyetek derűsek...”)

Olyan kedves dolog, ha derűs reményt fecskendezel barátnőd szívébe azzal, hogy elmondod neki, miért különleges, miért tartod csodálatosnak.

A világ állandóan azon van, hogy hibáinkra, gyöngeségeinkre figyelmeztessen.

Adjuk hát meg egymásnak azt az örömet, hogy elmondjuk, milyen csodálatos barát, milyen csodálatos anya, milyen csodálatos bizonyságtevő, milyen csodálatos feleség, milyen csodálatos munkatárs, milyen csodálatos személyiség a másik.

2. „Én is.”

(Róm 12,12: „… a nyomorúságban béketűrők…”)

Ajándékozzuk meg barátnőnket saját történetünkkel, hisz mindnyájunk életében van nyomorúság, fájdalom, kudarc, sérülés. Mind meg tudunk betegedni testileg-lelkileg.

A béketűrő barát odaajándékozza együttérzését, mert neki is épp erre van szüksége. Az „Én is” kezdetű mondatokkal elismerem, hogy nem vagyok különb nálad, de együtt erősebbek vagyunk. Szeretetet ébreszt a lefegyverző felismerés, hogy mind együtt vagyunk a nyomorúságban.

3. „Imádkozom érted.”

(Róm 12,12: „… az imádságban állhatatosak…”)

Olyan jó az, ha elmondhatjuk valakinek, hogy kitartóan imádkozni fogunk érte. Van egy barátnőm, aki állhatatosan imádkozik értem, el is küldi mindig a kapcsolódó igéket sms-ben.

Nem csak arról van szó, hogy az adott helyzetről imádkozik. Azt szeretem benne, hogy velem van az imádságban, mintegy imával átsegít a szituációkon. Nem is tudom, hogy van türelme ennyi ideje újra meg újra ugyanazokkal a gondjaimmal bajlódni. Én néha már nagyon fárasztom saját magamat… de ő nem fárad. Mekkora ajándék! Tudom, tovább kell adnom azzal, hogy én is így imádkozom másokért.

4. „Segítek.”

(Róm 12,13: „Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak…”)

Ha látjuk, hogy egy barátnőnk, ismerősünk bajban van, hajlandók vagyunk megmozdulni, és segíteni a megoldásban?

Egyik ismerősöm mindenét elvesztette egy gázrobbanásban. Összehoztunk egy „Jób-partit”. Mindenki hozott valamit, amivel segítheti a családot.

Nem tudtunk mindent pótolni azonnal. De segítettünk létrehozni egy alapot, amin újraépíthetik az életüket, és be tudtuk bizonyítani, hogy Isten gondoskodik róluk.

5. „Gyere el hozzám.”

(Róm 12,13: „Gyakoroljátok a vendégszeretetet.”)

Nagy szükség van rá, hogy otthonunk szentélyében fogadjuk egymást. Amikor együtt vagyunk, látjuk és halljuk egymást, valahogy értelmesebbé, mélyebbé válik a kapcsolat. Valódi beszélgetés alakul ki.

Az együtt megtört kenyér felett megtört szívünket is megosztjuk. És örömmel tárjuk fel egyéniségünk épen maradt értékeit. Átnyúlunk egymáshoz az asztalon és a különbözőségünkön, és megfonjuk a barátság csodálatos kötelékét.

Igen, ez az öt jó, talán legjobb dolog, amit mondhatunk egymásnak.

Most hát én neked mondtam őket.

Megvallom, az utolsóval gondban vagyok. Kicsit abszurdnak tűnik, hogy mindnyájatokat ide ültesselek a konyhaasztal köré. De álmodozhatom róla!

Uram, köszönöm neked a barátság ajándékát. Mutasd meg, kérlek, kinek van ma szüksége biztató szavaimra. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The 5 Best Things to Say to a Friend Today

Encouragement for today, 2014.05.05.

www.proverbs31.org

A templomosok éneke

A latin nyelven énekelt egyházi énekek rendkívül hangulatosak. A nyelv miatt kiérződik belőlük az ősi és misztikus hangulat, ezzel együtt az áhitat is. Üzen nekünk egy letűnt korból, sokat elárul a régi lovagrendekről.

http://www.youtube.com/watch?v=M0d4qM7gCH8

A templomosok éneke azért figyelemreméltó, mert a templomos lovagok koruk legjobban kiképzett és felszerelt harcosai voltak. A nemesi neveltetés két részből állt: a harci tanításból és a keresztény szellemiségre nevelésből. Ugyan ez sok helyen hagyott kívánnivalót maga után, de még akkor is messze felette állt a mai erkölcsiségnek. És mit énekelnek Európa legerősebb harcosai? Nem azt, hogy minden ellenségük haljon meg, hanem hogy az Isten adjon nekik békét. Olyan békét, amiben élni lehet, mert a bűnnel teljes fegyvernyugvás, amelyet ma a nyugati dekadens demokráciákban tapasztalunk, nem béke. A béke csakis az Isten ismeretében, Isten törvényeinek betartásával és megvédésével jöhet létre, a közösségeken belül is, és az ország egészére vonatkoztatva is.

A templomos lovagok éneke egy imádság. Nem a békevágy, hanem az Isten felé fordulás az elsődleges. Ez nem ellentétes a lovag-eszménnyel, hanem szerves része. A lovag nem esik kétségbe, hanem imádkozik vagy énekelve imádkozik. Istenre hagyatkozik, mert tudja, hogy csak tőle jöhet a segítség.

Crucem sanctam subiit,
qui infernum confregit,
accinctus est potentia,
surrexit die tertia. Alleluia.
Lapidem quem reprobaverunt
aedeficantes factus est
caput anguli, alleluia.
A szent keresztet hordozta,
Aki megtörte a pokol hatalmát,
Felöltözött hatalomba,
Feltámadott a harmadik napon, Hallelujah.
A kő amit az építők megvetettek,
Szegletkő lett, Hallelujah.

Az ének egyszerre imádság, igehirdetés és bizonyságtétel a hitről. Azon kívül, hogy szép a hangzása. Az első négy sor Krisztus szenvedéseiről, a megváltás művéről, a feltámadásról és Krisztus mennyei hatalmáról szól, vagyis rövid és lényegre törő összegzése a keresztény hit nagy részének. Akár a hiszekegy egyik változatának is tekinthetjük. Az utolsó két sor hivatkozás az evangéliumon keresztül a zsoltárokra, hiszen mindkét helyen szerepel az idézet. Ez egy igen régi, Krisztus születését messze megelőző és már beteljesült prófécia Krisztusról, mely szerint a főpapok ugyan megvetik és megtagadják, de ennek ellenére Isten rá, tanításaira és áldozatára építi az egyházat, Péter apostoltól kezdve minden keresztényig.

Tamási Attila

Ferenc 'pápa' mondja… Ferenc pápa élete, saját szavaival c. könyvében

118-119. oldalon

Vannak idők, amikor egy pap szerelmes lesz és újra kell értékelnie hivatását és életét. Akkor el kell mennie püspökéhez és elmondani neki: „Megváltoztattam elhatározásomat… nem tudtam, hogy valami ilyen szépet fogok érezni… valóban szeretem ezt az asszonyt” – és kérni fogja, hogy elhagyhassa papságát.

És mit kell tenni ilyen esetekben?

Én vagyok az első, aki megosztom ezzel a pappal az életemet; vele vagyok; elkísérem őt az ő lelki útján. Ha biztos az elhatározásában, még segítek is neki, hogy munkát találjon.

[Ferenc pápa bátorítja a papokat, hogy elhagyják papságukat és megszegjék örök fogadalmukat, melyet Isten előtt tettek?]

120-121. oldalon

Gyakran mondom, hogy az egyetlen dicsőség, amink van, ahogyan Szent Pál mondja, az, hogy bűnösök vagyunk.

[Szent Pál nem mondja ezt!]

Ez az, amiért számomra a bűn nem egy folt, melytől meg kell tisztulnom […]

Ez a bűn problémája. 4 évig Argentína bűnös életet folytatott, mert nem vállalt felelősséget azok iránt, akiknek nem volt munkájuk, vagy élelmük.

[Ez a felszabadítás teológiája, melyet két előző pápánk elítélt!]

2013. június 13-i homíliájában:

Az igazi kiengesztelődés azt jelenti, hogy Isten Jézusban felvette bűneinket és ő lett a bűnös értünk. Ha pl. gyónni megyünk, ez nem jelenti azt, hogy mi elmondjuk bűneinket és Isten megbocsát nekünk. Nem, nem azt jelenti! Jézus Krisztus felé tekintünk és azt mondjuk: „ez a Te bűnöd, és én újra vétkezni fogok.” És Jézus szereti ezt, mert ez volt a küldetése: hogy bűnössé váljék értünk, hogy megszabadítson minket.” Ez a szépsége és a „botránya” a Jézus által hozott megváltásnak.

Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy ami meghatározza a keresztény élet „oszlopát”, nevezetesen az, hogy „Krisztus bűnné vált értem! És az én bűneim ott vannak az Ő testében és az Ő Lelkében! Ez – mondja a pápa – őrültség, de ez szép, ez igaz! Ez a Kereszt botránya!”

[Ferenc pápa azt mondja, hogy azt kellene mondanunk Jézusnak: Újból vétkezni fogok. Habár, Jézus a Bibliában a házasságtörő asszonynak azt mondta: „Menj, és többé ne vétkezzél”. És Ferenc pápa azt mondja, Jézus bűnössé vált és a mi bűneink az Ő Testében és Lelkében vannak. Eretnekség?]

2013. július 8-án a Lampedusában bemutatott szentmisén homíliájában:

Szeretettel gondolok azokra a muzulmán bevándorlókra is, akik ezen az estén kezdik a Ramadán böjtjét, amely remélhetőleg elegendő lelki gyümölcsöt fog teremni.

[Eretnekség? Sohasem várhatunk lelki gyümölcsöt egy hamis vallástól.]

Egy pápai meghallgatáson 2013. szeptember 27-én:

Kérdem tőletek: hogyan viselkedtek az Úr jelenlétében? Amikor meglátogatjátok az Urat, amikor a tabernákulumra néztek, mit tesztek? Szó nélkül… ”De én beszélek, szólok, gondolkodom, elmélkedem, figyelek…” Nagyon jó! De megengeditek az Úrnak, hogy reátok tekintsen? Átadjátok-e magatokat az Úr tekintetének? Ő ránk tekint és ez önmagában egyfajta imádság. Átadjátok magatokat az Úr tekintetének? De hogyan teszitek ezt? Ránéztek a tabernákulumra, és átadjátok magatokat, hogy rátok nézzen… ez egyszerű! "Egy kissé unalmas, én elalszom". Ha elalszol, hát elalszol! Ő mégis néz rád.

[Ferenc pápa azt mondja, rendjén való, ha elalszunk a Szentséges Tabernákulum előtt!]

2014. január 20-án, egy menekült csoport számára a Szent Szív plébánián:

Megosztva tapasztalatainkat ennek a keresztnek hordozásában, hogy eltávolítsuk szívünkből a rosszat, amely megkeseríti életünket: fontos, hogy ezt összejöveteleitek alkalmával tegyétek.

Azok, akik keresztények, a Bibliával és azok, akik muzulmánok, a Koránnal. A hit, amelyet szüleitek belétek oltottak, mindig segíteni fog benneteket, hogy tovább lépjetek.

[Az egyetlen hit, amely segíteni fog benneteket előbbre lépni, az a keresztény hit.]

2013. november 29-i homíliájában:

A Szentírásban – magyarázta a pápa – Jézus nem válik haragossá, de színleli azt, amikor tanítványai nem értik meg Őt.

[Ez hazugság. Jézus haragja valóságos volt.]

2013. december 11-i homíliájában:

Ha Jézus visszajövetelére gondolunk az Utolsó Ítéletkor, amely megmutatja majd egészen az utolsó következményekig a jót, melyet minden személy megtett vagy elmulasztott földi élete során, realizáljuk, hogy egy misztérium előtt állunk, amely elborít bennünket, amelyet mi el sem tudunk képzelni.

A második ok a bizalomra fel lesz ajánlva nekünk annak a realizálásában, hogy az ítélet pillanatában nem leszünk egyedül… Milyen jó tudnunk, hogy ebben a helyzetben számíthatunk Krisztusra, a mi ügyvédünkre az Atya előtt, és ama sok fivérünk és nővérünk közbenjárására és jóakaratára, akik megelőztek bennünket a hit útján.

[Az Ítélet Napján Jézus NEM ügyvédünk, hanem Bíránk lesz.]

2013. december 20-i homíliájában:

Jézus Anyja tökéletes képe volt a hallgatásnak – mutatott rá a pápa. –

Hallgatott, de szívében mennyi mindent mondott az Úrnak! ’Te, azon a napon és máskor, ami szerint olvassuk, azt mondtad, hogy ő nagy lesz, azt mondtad nekem, hogy neki adod Dávidnak, az ő ősatyjának trónját, hogy ő örökre uralkodni fog és most itt látom őt!’ Miasszonyunk ember volt! És talán arra vágyott, hogy azt mondja: „Hazugság! Félrevezettek engem!”

Buzdításában az Evangelii Gaudium-ban a 247. számnál:

A zsidó népre különleges módon tekintünk, mert Istennel való szövetségük sohasem lett visszavonva.

[Ez kifejezetten eretnekség? - szándékosan szembeállítva III. Jenő pápa ünnepélyes dogmatikai meghatározásával és a doktrínával, amelyet XIV. Benedek pápa tanít legfelsőbb magisztériumában az Ex Quo Primum-ban.]

Ugyancsak buzdításában, a muzulmánokról:

Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ők 'vallják, hogy Ábrahám hitének megtartói, és velünk együtt az egy, irgalmas Istent imádják, aki az utolsó napon ítéletet tart az emberiség fölött.

[Eretnekség? Mert Jézus Krisztus fog ítéletet tartani az emberiség fölött az utolsó napon, és a muzulmánok visszautasítják Jézust. A muzulmánok nem ugyanazt az Istent imádják, mint a keresztények.]

Az Úr ezt mondta nekünk 2012. január 21-én:

„Hazugságai elbűvölik majd a katolikus hívők egy naiv csoportját. Ő a külvilágnak egy csodálatos és szeretetteljes karizmát fog bemutatni, mellyel a katolikus Egyház minden gyermekét meg fogja téveszteni… Őt élő szentként fogják kezelni. A szájából kiejtett egyetlen szót sem fognak kétségbe vonni. Ő is úgy fog megjelenni, mint aki természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, és az emberek azonnal azt fogják hinni, hogy csodákra is képes. A neki ellenszegülőket kritikával illetik és eretnekséggel vádolják majd… Minden igazságot, melyek tanításaimmal kapcsolatosak, kiforgatnak. Minden hazugság lesz. Az üldözés kezdetben lassan és észrevétlenül fog kibontakozni.”

2013. február 14-én:

Tanításaim igazságát hamarosan jelentéktelennek és hamisnak fogják bejelenteni. Atyám haragja Egyházam fertőzöttsége miatt a Földön hamarosan érezhető lesz szolgái között Egyházamban, Rómában. Ez az utolsó csata. Helytartóm elesett, Egyházam el fog esni, de hamarosan ismét felemelkedik.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

„Kérjetek, és adni fognak nektek” nem üres Ígéret, amit teszek (&148.)

2014. május 3. szombat, 15:50

Drága szeretett leányom, amikor arra kérem az embereket, hogy bízzanak Bennem – ezt sok embernek nagyon nehéz megtennie. Nagyon sokan nehéznek találják azt, hogy bízzanak az emberiség iránti Szeretetemben, amikor a hitükre támaszkodva teljesen átadják magukat Nekem. Csak akkor érezhetitek magatokat biztonságban, védettnek és békében, ha teljesen a gondjaimra bízzátok magatokat.

A szeretetem, ha ti keresitek azt, és kitárván karjaitokat kisgyermekként kiáltotok Hozzám, be fog borítani benneteket. A gyermekek, amikor még kicsik, minden bizalmukat a szüleikbe helyezik. Ők csak a jó és a rossz érzés közötti különbséget ismerik, és így teljes mértékben a felnőttekre hagyatkoznak, hogy azok megvédjék őket. A gyermekek nem gondolják át kétszer, hogy a szülőkhöz fussanak vigasztalásért, és hogy menedéket keressenek. A gyerek hite erős. Ő nem kérdez, mert valóban hisz abban, hogy szülei szerető karjaiban biztonságra fog találni.

Bennem teljesen meg lehet bízni, mert eleget teszek mindannak, amit kérnek Tőlem, amennyiben az a lelkek javát szolgálja. „Kérjetek, és adni fognak nektek” nem üres Ígéret, amit teszek. Nekem kedvem telik abban a Cselekedetben, hogy mindnyájatokat elhalmozzam Ajándékaimmal. Amikor arra kértek Engem, hogy segítsek nektek, Én azt hallom, átérzem, és válaszolok minden kívánságotokra. Adjatok Nekem lehetőséget arra, hogy bebizonyítsam mindnyájatok iránti Szeretetemet. Engedjétek, hogy megmutassam nektek Beavatkozásom bizonyítékát. A létezésnek ez az az időszaka, hogy Én, Jézus Krisztus mindenben, amit csak kértek Tőlem, ismertté teszem Jelenétemet. Ez az az időszak, amelyben lehetővé teszem számotokra, hogy érezzétek Jelenlétemet, hogy a mindennapi életetek során szemtanúi legyetek Beavatkozásom Nagy Cselekedeteinek és hogy megértsétek imáitok erejét. Mert ezek a nagy csodák napjai, amelyeket az emberiségre hagyok, sokkal nagyobb mértékben, mint bármikor, amióta a Földön jártam.

Ha ti valóban minden bizalmatokat Belém helyezitek, Én munkálkodni tudok azon, hogy nagy csodákat hozzak nektek, nemcsak a szenvedéstől való megkönnyebbülést, hanem hogy még közelebb vonzalak benneteket Szent Szívemhez. Amikor egy gyermek tudja, hogy a szülő szereti őt, biztonságban érzi magát, abban a tudatban, hogy védelem alatt áll. Tudnotok kell, hogy azáltal, hogy bíztok Bennem, Én mindnyájatokat megvédelek, és elárasztom mindnyájatok lelkét a béke mély érzésével, amelyhez hasonlót nem találtok sehol máshol a Földön.

Jöjjetek ma Hozzám, és hívjatok Engem, hogy segítsek nektek – nem számít az, hogy milyen gondjaitok vannak. Imádkozzátok ezt a különleges imát, minden alkalommal, amikor szorongatott helyzetben vagytok, és Én válaszolni fogok minden egyes alkalommal.

A Keresztes Imahadjárat 148. imája: Jöjj segítségemre!

Ó, Jézusom, segíts nekem nagy szorongásom ezen idejében. Tarts Karjaidban engem, és vigyél Szíved Menedékébe. Töröld le könnyeimet. Add, hogy megnyugodjak. Emeld fel a lelkemet, és a Te Békéddel tölts el engem. Kérlek, teljesítsd ezt a különleges kérésemet (itt említsd azt meg…). Jöjj segítségemre, hogy választ kapjak kérésemre, és hogy békés legyen az életem, egységben Veled, drága Jézus. Ha kérésem nem teljesíthető, akkor tölts el engem Kegyelemmel, hogy elfogadjam: Szent Akaratod a lelkem javát szolgálja, és hogy én továbbra is hűséges maradjak Szavadhoz, szeretetreméltó és jóságos szívvel mindörökre. Ámen.

Hívjatok Engem mindig, ahányszor csak szomorúak vagytok, vagy segítségre van szükségetek, és Én megígérem nektek, hogy minden alkalommal fogtok kapni egy jelet, bizonyítékul arra, hogy válaszoltam a hívásotokra, amikor Hozzám, szeretett Üdvözítőtökhöz kiáltottatok.

Jézusotok

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Az apokalipszis Fiam földi Egyházának az Ő ellenségei által történő elfoglalását fogja jelenteni

2014. május 2. péntek, 19:00

Gyermekem, amikor az emberek az apokalipszis szót hallják, akkor az, rémülettel töltheti el a szívüket. Ez azért van, mert csak kevesen vannak olyanok, akik jól informáltak annak jelentéséről. Ezek az idők meg voltak jövendölve, mint Atyám Tervének utolsó része: hogy egyesítse és megszabadítsa a világot a gonosz szorításától, amelyet az már oly hosszú ideje tart a markában.

A legfontosabb jelre, hogy az idő közel van, csak közvetlen Fiam Második eljövetelét megelőzően kerül sor, amikor Fiam Keresztre feszítését újból át fogják élni mindenhol. Ezek lesznek a jelek: Ahogyan Őt megkorbácsolták, úgy a korrupció és a fertőzés által Testét is – földi Egyházát – meg fogják korbácsolni. Aztán, ahogyan az Ő Fejére töviseket helyeztek, úgy Egyháza vezetőinek fejére is töviseket fognak helyezni. Az Ő felszentelt szolgáinak a kezei is át lesznek szegezve, mintha Keresztre lennének szegezve, amikor többé már nem használhatják azokat a Szentségek eszközeiként, az eljövendő időben. Ahogyan a szögek behatoltak Fiam Lábaiba, úgy Isten igaz szolgáit is meg fogják akadályozni abban, hogy az Úr igaz útján vezessék a lelkeket. Fiam Egyházának Keresztre feszítése a Földön addig fog folytatódni, amíg az meg nem hal, és attól a naptól kezdve Fiam, Jézus Krisztus Teste többé már nem lesz Jelen a Szent Eukarisztiában. Amikor Fiam Egyháza megsemmisül, akkor milyen úton fognak járni az Ő követői? Tehát, ha ti nem követitek Fiam Útját, nem lesztek képesek megtalálni a Királyságához vezető utat.

Amikor Fiam Egyházát már átvették, és az ellenség a trónra ül, nektek továbbra is hűségesnek kell maradnotok Fiamhoz. Nem lesztek képesek erre, ha elfogadjátok a szekuláris világ törvényeit, mint az Igazság helyettesítőjét.

Az Igazság Könyve, valamint a Keresztes Imahadjárat Imái segíteni fognak benneteket abban, hogy Fiamra összpontosítsatok. Az Ő hűséges szolgái az Élet Táplálékával fognak benneteket táplálni, amikor azt már sehol sem lehet megtalálni. Addigra képesek lesztek a hónapokat hetekben és a heteket napokban számolni, mert a harsona hangjára az Új Jeruzsálem feltámad a hamuból és az üldöztetés véget ér.

Az apokalipszis Fiam földi Egyházának az Ő ellenségei által történő elfoglalását fogja jelenteni. Ez a lelkekért folytatott harcról fog szólni. A büntetések Isten Figyelmeztetései lesznek az emberiség számára, hogy ez által megnyissa szemüket az Igazságra. A Maradék Hadsereg segíteni fog abban, hogy a Fiam iránti szeretet lángja égve maradjon, és hogy elhozza a lelkek számára a büntetéstől való nagy megkegyelmezést, mely Fiam Irgalma nélkül sújtaná őket.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja

Égi Édesanyánk 2014. május 2-ai üzenete Medjugorje-ből

Mirjana által kapott üzenet:

"Drága gyermekek! Én, a ti édesanyátok jólétetekért, szükségleteitekért és személyes megismerésetekért vagyok veletek. A Mennyei Atya szabadságot adott nektek, hogy magatok döntsetek és magatok jussatok el a megismerésre. Segíteni szeretnék nektek. Édesanyátok és az igazság tanítója szeretnék lenni számotokra, hogy a nyitott szív egyszerűségében megismerjétek a mérhetetlen tisztaságot és világosságot, amely belőle árad és szétzúzza a sötétséget, a világosságot, amely reményt hoz. Gyermekeim, ismerem fájdalmaitokat és szenvedéseiteket. Ki érthetne meg benneteket jobban, mint az édesanya? És ti gyermekeim? Kicsi azok száma, akik értenek és követnek engem. Nagy az eltévelyedettek száma, azoké, akik még nem ismerték meg Fiamban az igazságot. Ezért, apostolaim imádkozzatok és munkálkodjatok. Hozzatok fényt és ne veszítsétek el a reményt. Veletek vagyok. Különös módon vagyok pásztoraitokkal. Édesanyai szívvel szeretem és oltalmazom őket, mert ők vezetnek el benneteket a Fiam által megígért mennyországba. Köszönöm nektek."

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Az Ígéretem, hogy újra eljövök, még ennek a nemzedéknek az életében fog beteljesedni

2014. május 1. 23:30

Drága szeretett leányom, Az Ígéretem, hogy újra eljövök, még ennek a nemzedéknek az életében fog beteljesedni. Jelenleg a világon sok ember mit sem törődik az Úr Nagy Napjára vonatkozó próféciákkal, melyeket a Szent Biblia tartalmaz. Annak érdekében, hogy felkészülhessetek erre az időre, Atyám arra utasított Engem, hogy tájékoztassalak benneteket arról, hogy Második Eljövetelem időpontja ki van tűzve, de csak egyedül Isten, az Örök Atya ismeri ezt az időpontot. Még Nekem, az Ő egyszülött Fiának, sincs tudomásom erről az időpontról, csak azt tudom, hogy hamarosan bekövetkezik.

A nagy megújulás előtt még számos eseménynek kell megtörténnie, de tudnotok kell, hogy mindezek gyorsan és egymást követő gyorsasággal fognak bekövetkezni. Azoknak, akik félnek a Nagy Naptól, inkább bízniuk kellene Bennem, és imádkozniuk azok lelkéért, akik minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy ellenszegüljenek Nekem, mialatt Én felkutatom a lelkeket. A Tervem az, hogy közületek még a legmakacsabbat is elvigyem Királyságomba, mivel az Én Királyságom a világ számára készült. Királyságom el fog jönni, mert ez Isten Terve, és a Végső Szövetség az Ő Isteni Akarata szerint fog beteljesedni.

Imádkozzatok szívetek nagylelkűségével azok lelkéért, akiknek a legnagyobb szükségük van Irgalmamra, és Én be fogom őket borítani Drága Véremmel. Mindaz, ami kezdetben volt, a végén be fog teljesedni, és akkor egy vég nélküli világ fog létezni. Minden Atyámmal kezdődik és végződik.

Semmi sem fogja megakadályozni Második Eljövetelemet. Egy embernek sem lesz megengedve – aki ellenszegül Nekem, vagy megpróbálja eltávolítani a lelkeket Tőlem -, hogy szembeszálljon Velem, mert amikor megérkezem, minden ellenségem félre lesz dobva. Meg fogom menteni a gyengéket, a félénkeket, a bűnbánókat, az eretnekeket, a pogányokat, a hazugokat, a tolvajokat és a gyilkosokat – minden bűnöst. Senki sem marad ki Irgalmasságomból. Én mindnyájatokat szeretlek.

Jézusotok