„’Elég
neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a
maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel
dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.” 2Kor 12,9
Karom
könyökig habos volt, ám négyévesem sírását hallva lecsaptam a
mosogatószivacsot, és beviharzottam a másik szobába. Maggie épp
színezéssel foglalatoskodott, de mikor beértem, azt láttam, hogy
munkáját összegyűrve a padlóra dobta.
- Drágaságom, mi történt? – kérdeztem.
- Nem tudok a vonalon belül maradni – panaszolta.
Felszedtem a gyűrött papírt, a tenyeremmel kisimítottam. A képen lévő kiscica mintha kereszttűzbe került volna.
- Látod? – kérdezte kis óvodásom, és dühösen dörzsölte a viaszkrétával a lyukakat.
Meg
tudtam érteni Maggie idegességét, mialatt néztem, ahogy kicsiny válla
megfeszül minden mozdulatra. Minél jobban rányomta a lila krétát a
lapra, a kép annál kevésbé volt önmaga.
- Semmit se tudok szépen megcsinálni! – közölte kislányom.
Fura
megjegyzés egy olyan gyermektől, aki nyálcsorgató finomságokat készít
gyurmából, és mesteri krétarajzokkal díszíti a feljárónkat. Kicsi
művészem nem tudja még, hogy a szépség nem mindig függ attól, hogy belül
maradunk-e a vonalakon.
Maggie
sóhajtva letette a krétát, és én a sok hiábavaló próbálkozásokba
belefáradt gyermekemben magamra ismertem. A kis négyévesem összeráncolt
homloka ugyanazt tükrözte, mint az anyukáé, aki megpróbálta a
láthatatlan vonalon belül vezetni az életét.
Senki
nem írta elő nekem a jószülőség szabályait. Saját elvárásaimból
alakultak ki, jó szándékú, anyáknak írt tanácsadó könyvek, mesés
Facebook bejegyzések és személyes jó ember- jó anya- jó feleség
evangéliumom alapján.
Az
én „vonalaim” szabálya az volt, hogy a jó anya rendben tartja a lakást,
semmiből is finomat főz, és mindenhova pontosan érkezik. A jó anya
tudja, mit tegyen, ha kamasz gyermeke hallgatásba burkolózik, ha a
kétéves nem eszi meg a főzeléket, ha a hatéves hazugsághálót sző a
meséivel.
Minden erőfeszítésem ellenére az életem mindegyre túlcsúszott a vonalakon.
Tudtam, hogy egy jó anya sosem rágódik álmatlan éjszakákon, hogy tönkreteszi a gyermekeit. (Velem megtörténik néha.)
Egy jó anya sosem viszi hibás címre, hibás napon, hibás időpontban a gyermekét. (Ez is megtörtént egyszer vagy kétszer.)
Egy
jó anya sosem hagyja maszatosan a gyermekeit, ha el kell mennie
otthonról, és nem felejt el uzsonnát csomagolni nekik. (Én mindkettőben
vétkeztem.)
Talán te is magad-alkotta vonalak között élsz.
Talán
úgy véled, a jó feleség gyertyafényes, terített asztalnál vacsoráztatja
a férjét, és sosincs mosatlan edény a konyhájában. A jó barát mindig
azonnal válaszol az üzenetekre, és sosem feledkezik meg a jeles
napokról.
Talán
hozzám hasonlóan te is azt érzed, hogy minél inkább akarsz a vonalak
között maradni, a lelked annál jobban recseg-ropog erőlködésed nyomása
alatt.
De mondok egy jó hírt, ami az ilyen igyekvő lányoknak szól: Istent nem bántjuk meg hibáinkkal, tökéletlenségünkkel.
Az Ő kegyelme így szól hozzánk a 2Kor 12,9a-ban:’Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’
Ez az ige késztetett végül arra, hogy a magam rajzolta körvonalakat leváltsam együtt érző Megváltóm kegyelmének vonalaival. Az,
hogy végre abbahagytam a hiányosságaim miatti rágódást, és elkezdtem az
Ő hűségére koncentrálni, életemet újfajta szépséggel ajándékozta meg.
Maggie
még mindig sírdogált kilyuggatott színezője fölött, megsimogattam az
arcát, és kértem, nézze csak, mi történik, majd vettem a papírt, és úgy,
festékesen, lyukacsosan rásimítottam az ablaküvegre.
A
reggeli napsugarak épp odasütöttek, s a papír lyukjain átkukucskálva
csodálatos fényjátékot vetítettek a padlóra a lábunk előtt. Maggie
elcsendesedve nézte a pislogó fénypontokat a szőnyegen, és a kezembe
csúsztatott valamit, amit addig a markában szorongatott. „Már nem kell a
kréta, anyukám. Épp ilyennek szeretem a képemet.”
Még álldogáltunk egy darabig az ablak előtt, és csodáltuk a lyukakon átcsillanó napsugarakat.
Drága
Jézus, belefáradtam, hogy elvárásaim kitalált korlátai között éljek.
Mutasd meg, kérlek erősségedet az én gyengeségemben, tökéletességedet az
én hibáimban. Tedd az életemet széppé Neked. Jézus nevében, Ámen.
Alicia Bruxvoort: When You’re Tired of Coloring in the Lines
Encouragement for today, 2014.05.09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése