A
latin nyelven énekelt egyházi énekek rendkívül hangulatosak. A nyelv
miatt kiérződik belőlük az ősi és misztikus hangulat, ezzel együtt az
áhitat is. Üzen nekünk egy letűnt korból, sokat elárul a régi
lovagrendekről.
http://www.youtube.com/watch?v=M0d4qM7gCH8
http://www.youtube.com/watch?v=M0d4qM7gCH8
A
templomosok éneke azért figyelemreméltó, mert a templomos lovagok koruk
legjobban kiképzett és felszerelt harcosai voltak. A nemesi neveltetés
két részből állt: a harci tanításból és a keresztény szellemiségre
nevelésből. Ugyan ez sok helyen hagyott kívánnivalót maga után, de még
akkor is messze felette állt a mai erkölcsiségnek. És mit énekelnek
Európa legerősebb harcosai? Nem azt, hogy minden ellenségük haljon meg,
hanem hogy az Isten adjon nekik békét. Olyan békét, amiben élni lehet,
mert a bűnnel teljes fegyvernyugvás, amelyet ma a nyugati dekadens
demokráciákban tapasztalunk, nem béke. A béke csakis az Isten
ismeretében, Isten törvényeinek betartásával és megvédésével jöhet
létre, a közösségeken belül is, és az ország egészére vonatkoztatva is.
A
templomos lovagok éneke egy imádság. Nem a békevágy, hanem az Isten
felé fordulás az elsődleges. Ez nem ellentétes a lovag-eszménnyel, hanem
szerves része. A lovag nem esik kétségbe, hanem imádkozik vagy énekelve
imádkozik. Istenre hagyatkozik, mert tudja, hogy csak tőle jöhet a
segítség.
Az ének egyszerre imádság, igehirdetés és bizonyságtétel a hitről. Azon kívül, hogy szép a hangzása. Az első négy sor Krisztus szenvedéseiről, a megváltás művéről, a feltámadásról és Krisztus mennyei hatalmáról szól, vagyis rövid és lényegre törő összegzése a keresztény hit nagy részének. Akár a hiszekegy egyik változatának is tekinthetjük. Az utolsó két sor hivatkozás az evangéliumon keresztül a zsoltárokra, hiszen mindkét helyen szerepel az idézet. Ez egy igen régi, Krisztus születését messze megelőző és már beteljesült prófécia Krisztusról, mely szerint a főpapok ugyan megvetik és megtagadják, de ennek ellenére Isten rá, tanításaira és áldozatára építi az egyházat, Péter apostoltól kezdve minden keresztényig.
Tamási Attila
Crucem sanctam subiit,
qui infernum confregit,
accinctus est potentia,
surrexit die tertia. Alleluia.
Lapidem quem reprobaverunt
aedeficantes factus est
caput anguli, alleluia.
A szent keresztet hordozta,
Aki megtörte a pokol hatalmát,
Felöltözött hatalomba,
Feltámadott a harmadik napon, Hallelujah.
A kő amit az építők megvetettek,
Szegletkő lett, Hallelujah.
qui infernum confregit,
accinctus est potentia,
surrexit die tertia. Alleluia.
Lapidem quem reprobaverunt
aedeficantes factus est
caput anguli, alleluia.
A szent keresztet hordozta,
Aki megtörte a pokol hatalmát,
Felöltözött hatalomba,
Feltámadott a harmadik napon, Hallelujah.
A kő amit az építők megvetettek,
Szegletkő lett, Hallelujah.
Az ének egyszerre imádság, igehirdetés és bizonyságtétel a hitről. Azon kívül, hogy szép a hangzása. Az első négy sor Krisztus szenvedéseiről, a megváltás művéről, a feltámadásról és Krisztus mennyei hatalmáról szól, vagyis rövid és lényegre törő összegzése a keresztény hit nagy részének. Akár a hiszekegy egyik változatának is tekinthetjük. Az utolsó két sor hivatkozás az evangéliumon keresztül a zsoltárokra, hiszen mindkét helyen szerepel az idézet. Ez egy igen régi, Krisztus születését messze megelőző és már beteljesült prófécia Krisztusról, mely szerint a főpapok ugyan megvetik és megtagadják, de ennek ellenére Isten rá, tanításaira és áldozatára építi az egyházat, Péter apostoltól kezdve minden keresztényig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése