Jacob Tscharntke: Isten ereje szabja meg a mércéket

 Olvasmány:
Ez 36,26-27: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok.”

A prédikáció témájául szolgáló szentírási szöveg:
ApCsel 2,1-13: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: "Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit." Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: "Mi lehet ez?" Mások gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral."”

Pünkösdkor valami egészen rendkívüli dolog történik. Pünkösd előtt Jézus együtt volt tanítványaival, de Pünkösd után a Szentlélek személyében van jelen tanítványaiban. Ha a Jézussal való személyes kapcsolatról beszélünk, akkor arról szólunk, hogy ez a Jézus nem valahol messze, a mennyben ül az Atya jobbján, nem is mellettünk áll valahol, hanem valóságosan bennünk lakozik a Legméltóságosabb Szentháromság harmadik személye, azaz a Szentlélek által. És a Szentlélek által belülről változtat meg, alakít át minket.
Ez a helyzet, ami kétezer évvel ezelőtt vette kezdetét, valami egészen új, egészen egyedülálló, egészen páratlan. És ez az, amiről a bevezetésben Ezekiel próféta is beszél. Isten azt mondta a próféta által népének: Kiveszem belőletek a kőszívet és hússzívet adok nektek. Új lelket oltok belétek, ami képessé tesz benneteket arra, hogy parancsaim szerint éljetek, betartsátok törvényeimet és azokhoz igazodjatok.
A kőszív, amiről Isten beszél, az elbukott, a bűnben megdermedt szív, ami az Isten ellen való állandó lázadásban és ellenkezésben él, ami nem teljesíti Isten akaratát, vagy ha mégis, akkor csak fogcsikorgatva, és nem szeretetből. A kőszívű ember nem, vagy csak nagyon keveset akar Istenről hallani és beszélni, és nem akarja Istent meghallgatni. Nem tűri, hogy neki Isten bármit is előírjon. És aki ennek következtében engedetlen, konok és csökönyös, hideg, merev, mint a kő – végereményben élettelen, halott.

Ha azonban az ember valóban megtér Istenhez, akkor Isten kiveszi belőle ezt a régi kővé dermedt élettelen szívet, és egy új hússzívet ad neki. A hús kifejezést helyesen kell értelmeznünk. A Bibliában a "hús" rendszerint negatív értelemben fordul elő, és evilágit, önzőt, Istennel, a lelkivel szembenálló lelkületet ír le. De Ezekielnél e helyütt kifejezetten mást jelent: Szemben az élettelen kőszívvel itt egy élő, érző, szellemi szívről van szó, amiben a Szentlélek lakik és működik, ami nem halott, és nem rideg Isten szava iránt. Olyan szív, amit a Szentlélek tölt meg vérrel, ami a Szentlélek által dobog.
És Isten e bejelentés után rögtön ezen átalakulás legfontosabb következményeit is felsorolja.

Mindig újra elmondom, hogy a Bibliában nem csak az a fontos, amit elmond, hanem az is, amiről nem beszél. És a Biblia ezen a helyen határozottan nem beszél jövendölésről, nyelveken való beszédről, se gyógyulásokról, se külsődleges csodatettekről. Ezek helyett Isten itt a lehető legnagyobb csodáról beszél, nevezetesen arról, hogy egy szív bizalomteljesen Isten akaratába helyezi magát, és szíves örömest teszi Isten akaratát. A Szentlélekkel betelt emberi szívnek, azaz Pünkösd ünnepének ez a mindent felülmúló, döntő csodája.

Jézusban és Jézus által megújított életünkben a döntő csoda az, hogy Isten „parancsai szerint élünk, és betartjuk törvényeit és hozzájuk igazítjuk” életünket, és azt tesszük, ami Isten akarata. És mindezt nem fogcsikorgatva, hiszen mi végülis jámborok és keresztények vagyunk, és be kell tartsuk a parancsolatokat, vagy legalábbis úgy kell tennünk, mintha betartanánk, hanem mert megbízunk Benne, szeretjük Őt bensőnkből őszintén. Nem kényszerből, nem nyomásra tesszük ezt, hanem azért, mert egy Isten Lelkétől megújított szívnek ez a belső szükséglete, a saját igénye.

Rendszeresen kapok olyan leveleket, melyekben súlyos és nyilvános bűnben élő emberek arra kérnek, hogy áldjam meg őket és bűnös kapcsolatukat, hiszen ők szeretik Jézust, és Istennek valamilyen módon az ő kapcsolatukat is meg kell tudni áldania. És nekem azt kell válaszolnom, hogy ez nem így működik. Hogy Isten áldása se a bűnös emberekre, se a bűnös kapcsolatokra nem száll le. Isten áldása olyanokra száll le, akik minden gyengeségük és bűnösségük ellenére határozottan eldöntötték, hogy szakítanak bűnös életükkel, és véget vetnek bűnös kapcsolataiknak. És csak az, aki ezt megteszi, szereti őszintén Istent. Aki erre nem hajlandó, az ugyan bebeszélheti magának, hogy szereti Istent, a valóságban azonban nem Őt, hanem saját önfejűségét szereti. És az önfejűség nem Istennek tetsző dolog.

Az Ezekiel prófétánál felolvasott ígéret valójában és elsősorban a választott népnek, Izraelnek szól: Isten népének lelki megújulásáról beszél. A fentebb idézet versek előtt Isten elmondja, hogy miért szórta szét népét a pogányok közé: Ez 36,17-25: „Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de beszennyezte életmódjával és tetteivel. … Ekkor rájuk zúdítottam haragomat a vér miatt, amelyet ontottak az országban, és a bálványok miatt, amelyekkel tisztátalanná tették (az országot). Szétszórtam őket a népek közé, és szétszélesztettem az országokba. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük. A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: "Ez az Úr népe, mégis ki kellett az ő földjéről menniük." De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került. Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a népek között, amelyek közé kerültetek. Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítettek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr – mondja az Úr, az Isten –, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok. Kivezérellek benneteket a népek közül, összegyűjtelek minden országból és visszaviszlek saját földetekre. Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket.”
Isten tehát nyomatékosan figyelmezteti népét: Ne képzeljétek azt, hogy miattatok hozlak ki benneteket az idegen népek közül, hogy miattatok segítek nektek ismét. Nehogy arra a gondolatra jussatok, hogy mindez miattatok történik. Saját nevemért teszem. Mivel ti a választott népem vagytok, és a pogányok – úgymond – egy kalap alá vesznek benneteket velem, tennem kell valamit, hogy céljaimat veletek együtt érjem el. Hogy a népek, amikor benneteket látnak, felismerjenek engem. Hogy a pogány népek felismerjék, hogy én vagyok az Úr, kihozlak benneteket közülük, összegyűjtelek benneteket minden országból, és újra országotokba viszlek.
Isten e szavakkal ígérte meg, hogy a végidőkben választott népét újra összegyűjti és visszavezeti hazájába; mely esemény az Ezeréves birodalom előtt következik be, és napjainkban immár 70 éve tart. [Izraelnek, mint népnek a megtérése pedig csak ezután, az Ezeréves birodalom alatt következik be – erről Tscharntke pásztor 2021. január 17-i prédikációjában beszélt.]

Ezekiel próféta könyvének e jövendölését nem lehet csak úgy Jézus népére értelmezni. Ha az egész 36. fejezetet elolvassuk, akkor látjuk, hogy Isten teljesen nyilvánvalóan választott népéhez szól, amit korábban szétszórt az idegen népek közé, és nem lelki, hanem nagyonis evilági, a végidőkben megvalósuló eseményekről beszél.
De mivel Izrael visszautasította Messiását, az üdv és az ígéret először nem nekik, hanem a föld többi népének szól, nem Izraelhez, hanem a pogányokhoz. Ily módon rajtuk teljesedik be először, amit Isten eredetileg választott népének ígért meg. Jézus közössége kapja meg a Szentlelket, Jézus közössége [az Egyház] alakul és szilárdul meg előbb, hogy a Szentlélek erejével felfegyverkezve hatalmas és hatékony tanúságot tehessen a világban. Jézus mondta: „Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)
Jézus eme szavai adják a mai prédikáció témáját: Isten ereje – és nem a földi hatalmasságok – határozza meg a történéseket, szabja meg a törvényeket, állítja fel a mércéket.

A tanítványok Jézus szavaiban bízva vártak imádkozva Mesterük mennybemenetele után Jeruzsálemben az Utolsó Vacsora termében: Ez volt a kiinduló bázis, ami az Ószövetség ígéretein nyugodott, és amit Jézus szavai erősítettek meg.
Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedeteiben, miután idézi Jézus szavait, és beszámol a tanítványok várakozásáról, semmi olyasmit nem mond, ami arra utalna, hogy az apostolok az imán kívül bármi mást, különleges dolgot tettek volna, hogy magukat felkészítsék a Szentlélek fogadására. Hogy csak a szokásos módjukon imádkoztak, vagy várakozásteljesen és nagy bizakodással, nem tudjuk, mindazonáltal az egész helyzet, és kiváltképp korábbi viselkedésük arra enged következtetni, hogy inkább bizonytalanul és félősen várták, hogy bekövetkezzék az, amit Mesterük ígért nekik. Biztosan nem hangos énekléssel és órákon át tartó zajos dicsőítéssel várták a Szentlelket. Az egyházi énekek, himnuszok éneklése, a könyörgések természetesen hozzá tartoznak az imádságos lelkülethez, ünnepi előkészületekhez, de az ember maga nem tudja és nem is képes a Szentlelket és Isten egyéb ajándékait kierőszakolni. A Szentlélek eljövetele és befogadása nem a mi művünk, nem a mi jámbor igyekezetünk következménye. Isten Lelke úgy és ahhoz jön, ahogy és akihez Isten küldi. Ez mindig Isten határozza meg.
Isten többnyire, pláne a mi szemszögünkből nézve, spontán és váratlanul érkezik. Anélkül szól hozzánk, hogy mi tennénk ezért valamit. Miként tette ezt Mózessel az égő csipkebokorból. Mózes gyanútlanul legeltette nyáját, és azon csodálkozott, hogy milyen furcsa, hogy az a bokor ég, de nem porlad el (v. ö. 2 Móz 3,1 ff.)

Isten tehát általában váratlanul érkezik, olyankor, amikor az ember nem számol vele. Ezért mondta Urunk Jézus Krisztus követőinek, hogy legyenek éberek és figyelmesek (ld. Mt 25,13) – Ez a figyelmeztetés napjainkban különös fontossággal bír. Hiszen, mint tudjuk, a láthatatlan világban két erő működik: és e két erőnek a föld feletti uralomért vívott harca éppen napjainkban éri el eleddig soha nem tapasztalt tetőpontját.
Naponta kapok leveleket és telefonhívásokat, melyekben az emberek azt panaszolják, hogy mennyire szenvednek a Gonosz hatalmától. Úgy érzik, hogy tűrőképességük határához értek. És sokan közülük mégis azt hiszik, hogy a jó oldalon harcolnak: ez napjaink igazi drámája. Mert ezek az emberek nem fogják fel, hogy valójában a sötétség oldalán állnak. Ez nem evilági erkölcsi kérdés, illetve ítélet, hiszen sokuk tényleg úgy gondolja, hogy nemes szándék vezérli. Mégis, valójában a Gonosz tereli és irányítja őket. Bizonyos élmények hatására hagyják magukat a Sátántól befolyásolni és vezérelni.
A Biblia szerint ez a jelenség a végidő egyik egészen tipikus jele. (lásd 2 Tessz 2,9-12: „Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” – Jel 13,12-14: „Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak.”)
Szent Pál és Szent János tehát világosan figyelmeztet arra, hogy e különös jelenségek a Sátántól származnak. Ráadásul az Isten és a Sátán "jelei" közötti különbség nagyon világosan és könnyen felismerhető.

Ennek a különbségtételnek sok köze van pünkösdi témánkhoz. Jézus, a Szentlélek és Mennyei Atyánk akkor közelednek felénk, ha Isten igéjét olvassuk, parancsainak engedelmeskedünk, és alázattal imádkozunk. Ha életünket bizalommal az Ő kezébe helyezzük.
Nem lehet elég sokszor és elég nyomatékkal elmondani, hogy itt nem meditációról vagy érzelmekről van szó, hanem akaratunk egyszerű, de egyértelmű döntéséről. Isten ezt kérdezi: Akarsz-e velem élni? Amire a megszólítottnak világos igennel vagy nemmel kell válaszolnia – és pont. Ez egy teljesen józan és világos döntés az ember részéről. Isten senkit nem manipulál, senkit nem fog a vele való kapcsolatba trükkökkel becsalogatni. Csak a lényeget kérdezi, amire ugyanolyan egyszerű és egyértelmű választ vár.

Technikákkal és meditációkkal nem lehet Istenhez férkőzni. Ezekkel a praktikákkal a sötétség szellemei közelednek felénk, de semmi esetre sem Isten szelleme. (Meditáció alatt ehelyütt nem az intenzív magunkba szállás, Isten igazságaiba, szavaiba való elmélyedés értendő, hanem a keleti típusú meditáció.) Sátán csak arra vár, hogy az ember ajtót nyisson neki, és a keleti típusú meditáció egy ilyen ajtó: Ezen az ajtón keresztül a Sátán és démonai közlekednek, nyomulnak az ember lelkébe. A meditációban az ember, a hipnózishoz és a szuggeráláshoz hasonlóan, többé-kevésbé kikapcsolja a tudatát. Ez olyan, mintha egy autóvezető átadná a kormányt egy idegen szellemnek.
Ugyanennyire veszélyesek az érzésekre ható dicsőítések is, melyek arra szolgálnak, hogy a résztvevők felfokozott hangulatba kerüljenek. Miként ez a karizmatikus közösségekben történik, ahol az emberek beleéneklik magukat, másokat pedig belemanőverezik az ilyen érzelemtől túlfűtött, csaknem tudattalan állapotba. Ezek a praktikák nagymértékben hasonlítanak már a pogány szertartásokhoz.
A valódi Isten-dicsőítés szándékosan, tudatosan és egyszerűen fordul Isten felé, így dicsőíti Isten nevét és adja meg Neki a tiszteletet. Isten Lelke a tudatánál levő emberhez közeledik.
A meditáció és más keleti praktikák sajnos keresztény körökben is nagyon elterjedtek; Az ezoterika a maga számtalan válfajával mára már meghódította egész Európát, olyannyira, hogy az egykor keresztény országokban ezerszer, talán tízezerszer is több követője van már, mint hívő keresztény. Holott aki e módszerekkel akarja a gonoszt e világban legyőzni, bármilyen jó vagy kevésbé jó szándékkal, az az ördögöt Belzebubbal akarja kiűzni (v. ö. Lk 11,15), ami nem fog sikerülni, és amivel valójában csak a sötétség hatalmát erősíti meg.
Isten nem lopódzik be tudatunk mellett az életünkbe, Ő teljes világosságban jön és teljes világossággal működik bennünk. Ahol köd van, ott mindig a sötétség erői működnek. Ez ráillik a mostani időkre. Még soha nem volt olyan nagy köd, sőt, szándékos ködösítés, mint napjainkban. Az interneten, az okos-telefonokon, a médián keresztül a Sátán ködje árasztja el a világot.
Ezzel ellentétben Isten Lelke maradéktalanul elfújja a ködöt, és teljes világosságot teremt.

A Biblia mondja, hogy „az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja” akkor jön el, amikor Isten szava beteljesül: „a végső napokban kiárasztom lelkemet”, azaz amikor Pünkösd napja betelt (v. ö. ApCsel 2,17-21).
Ez mindenekelőtt egy időpont megadása. A Pünkösd szó „ötvenedik napot” jelent, amíg az 50 nap letelik. Húsvét után Pünkösdig ugyanis pontosan 50 nap telik el. Húsvét után 40 napon át Jézus rendszeresen megjelent tanítványainak, a 40. napon felment a mennybe, és ettől kezdve 10 nap múlt el Pünkösdig.
Izrael is e napon ünnepelte három nagy ünnepének egyikét. Mózes törvénye szerint Izrael népének 50 nappal a Pászka ünnep után kellett a „hetek-ünnepét” megülnie, a hétszer hét nap utáni első napon: Ez a nap pontosan az 50. nap Húsvét után. Mózes 3. könyvének 23. fejezetében ez olvasható: „A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet. Számoljatok ötven napot a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak az új kenyér áldozatát.” (3 Móz 23,15-16) – Ez a nap, az „első kenyér napja” az új termésért tartott hála ünnep volt.
Nem véletlen, hogy a keresztény Pünkösd ünnepe is erre a napra esik. Annak idején a zsidók ezen a napon gyűjtötték be a föld termését és vitték a pajtákba. A keresztény Pünkösddel a lelki aratás kezdődik el, az az időszak, amikor Jézus tanítványai emberhalászokká válnak, és lelkeket gyűjtenek és mutatnak be az Úrnak.

Vannak olyan keresztény felekezetek, akik a zsidókhoz hasonlóan a szombatot ünneplik meg. Holott teljesen egyértelmű, hogy az Úr napja a hét első napjára, vagyis vasárnapra esik. Jézus ezen a napon, a hét első napján, vasárnap támadt fel, Jézus ezen a napon, a hét első napján, vasárnap küldte el a Szentlelket, és ezen a napon, a hét első napján, vasárnap születik meg Jézus Egyháza. És Mózes 3. könyvében láthatjuk, hogy Isten már 1500 évvel Jézus kereszthalála előtt úgy rendelte el, hogy ez az ünnep a hét első napjára essen. Vagyis a vasárnapot, mint az Újszövetség ünnepét maga Isten vezette be – természetesen hosszú előkészítés után.

Ebből az ószövetségi „Hetek ünnepéhez” való kapcsolódásból is kitűnik, hogy az Újszövetségben az üdvtörténet nem valami egészen új úton halad tovább, hanem minden új egy réginek a folytatása és betetőződése. Isten az Újszövetség ünnepeit szisztematikusan kapcsolja egybe az Ószövetség nagy ünnepeivel. A Pászka ünnepéből lesz Nagypéntek és Húsvét, a Hetek ünnepéből Pünkösd.
Bár az Újszövetség történései előképekben megjelennek az Ószövetségben, mindaz, ami Jézus megtestesülése után valóságosan megtörténik, messze túlszárnyalja az elképzeléseket, messze túlszárnyal minden megelőzőt.

Ha a Biblia arról beszél, hogy egy idő betelt, akkor ez azt jelenti, hogy egy, az Isten által kezdetektől meghatározott időpont elérkezett. Isten már a világ teremtésekor meghatározta Pünkösd eljövetelének idejét. Pünkösddel olyan korszak kezdődött el, melyben sokkal jobban, mint korábban bármikor, nem az emberek lehetőségei és képességei, hanem Isten maga határozza meg a mércéket [azaz mindent, ami történik, mind az egyének, mind a közösségek életében, Isten ereje és akarata hoz létre, enged megtörténni].
Ehelyütt egy újabb félreértést kell tisztázni: Egyes prédikátorok, köztük az amerikai Robert Schuller a maga kristály katedrálisával, azt tanítják, hogy amit az ember el tud képzelni, azt meg is tudja csinálni. Arra buzdítják a követőiket, hogy olyan nagyot álmodjanak magukba, amibe Isten belefér. Nem, ezek a hamis "igehirdetők" tévednek és másokat is tévedésbe visznek: Nem az ember a maga fantáziájával és pozitív gondolkodásával az a hős, aki meghatározza a méreteket, és Isten cselekedeteit saját pozitív gondolkodásával egyáltalán lehetővé teszi és megvalósítja. Ez a pozitív gondolkodás összes variációjával egy borzasztó és veszélyes tévtanítás, ami sajnos már a keresztény világba is beszivárgott. Nem, nem mi hozunk létre bármit is pozitív gondolkodásunkkal, hanem Isten működtet és határoz meg mindent az Ő nagyszerű ígéreteivel és hatalmas tetteivel.
Gondoljunk csak Húsvét vasárnapjára: Vajon milyen nagy pozitív gondolkodással mentek az asszonyok, köztük Mária Magdaléna, Jézus sírjához? Nullával, kevesebb, mint nullával, sőt, a legmélyebb elkeseredéssel és szomorúsággal. Tehát, mivel az asszonyok nem gondolkodtak elég pozitívan, Jézus nem tudott feltámadni?! – micsoda tömény ostobaság, nem is érdemes erről többet mondani.

Nem általunk, nem a mi erőfeszítésünkből, nem a mi akaratunkból történnek a dolgok, hanem Isten ereje irányít és határoz meg mindent. És ezért nem kell erőlködnünk, hogy jámbor gondolataink legyenek, hatalmas ideáink, fantasztikus álmaink, amiket megvalósíthatunk, mert ez csak görcsösséghez vezet. Ellenkezőleg, lehetünk levertek és csüggedtek. Kúszhatunk földig alázva az Úrhoz és a kereszthez, és ott mondhatjuk: Uram, segíts, mert nem bírom tovább. Ez teljesen megváltoztatja a helyzetet; nem kell hősöknek lennünk. Egészen szerencsétlen, csüggedt, levert, széttaposott férgek lehetünk, akik mennek, hogy segítséget könyörögjenek az Úrtól.
Ugyanakkor azonban az ígéreteire is emlékeztethetjük Őt, mondván neki: „De, Uram, Te mondtad, és én most teljes gyengeségemmel a Te ígéretedre hivatkozom, és ennek alapján azt várom Tőled, hogy megtegyed, amit ígértél.”
És ez az, ami Pünkösdben annyira fontos. Isten az, aki cselekszik: következésképpen nem a mi adottságainktól, nem a mi képességeinktől, nem a mi jámborságunktól, nem a mi hitünk erősségétől, hanem Isten erejétől függ minden. Isten az igehirdetésben sincs intelligens, teljesítőképes emberekre utalva. De aki engedelmeskedik Istennek, és magát a rendelkezésére bocsátja, az ugyanannyira jól és ugyanakkora erővel és ugyanannyi áldással működhet, mint a legintelligensebb szónok – nem a maga, hanem a Szentlélek erejéből. (v. ö. Mt 10,19-20)

Wilhelm Busch (1832-1908) protestáns német prédikátor, rajzoló és író mesélte el a következő történetet: Egy alkalommal fiatal emberek előtt tartottam beszédet, ami után olyan parázs vita alakult ki a kereszténységről, hogy egyre nehezebbé vált uralnom a helyzetet. A jelenlevők többsége visszautasította a kereszténységet, és csak gúnyolódott rajta. Már egy idő óta láttam, hogy közülünk is jelentkezik valaki hozzászólásra. Ismertem őt: buzgó keresztény fiatalember volt, de nem kifejezetten éles elme, és elég rossz előadó. Attól féltem, hogy blamálni fog minket, ezért, bevallom, szándékosan nem vettem tudomást jelentkezéséről egészen addig, amíg megtehettem. De aztán nem volt mit tennem, és engedélyt adtam neki a szólásra. Kijött a pódiumra, és néhány szót mondott mindössze, ezzel a tartalommal: „Magasztalom a kegyelmet, ami üdvöt szerzett nekem.” – A teremben halotti csönd állt be. Senki nem akart többé mondani semmit, és ezzel az előadás véget ért. Hazafelé menet azon gondolkoztam, mi is történt tulajdonképpen: És ekkor eszembe jutott ez a mondat: „Az ember Isten Lelkével eltelve hatalommal felruházva beszél Isten üdvösségéről Jézusban.”

Vannak emberek, akik nem különösen intelligensek és vannak, akik intelligensek. De az utóbbiaknak semmi okuk, hogy erre büszkék legyenek. Intelligenciájuk nem az ő érdemük, hanem Isten ajándéka. És akinek kevesebb értelem jutott, az se keseredjen el, ne panaszkodjon emiatt. Isten őt is ugyanúgy felhasználhatja, ő is működhet, dolgozhat Isten országáért, ha hagyja magát Isten Lelkétől vezetni. Ahol Isten Lelke működik, ott nem az adott embertől, hanem mindig és minden Isten Lelkétől és az Úr erejétől függ.

És Isten Lelkének hatalmas erejű működése Pünkösdkor indult el Jeruzsálemből. „Egyszerre heves zúgás támadt az égből, mintha szélvész közeledett volna”. Nem lágy szellőcske, ami ott fújt, nem kellemes puha meleg, politikailag korrekt fuvallatocska. Ez a pünkösdi szél sokkal inkább viharos szél volt. És a ház belsejében fújt, ahol normális szél nem is fújhat. És ez a szél mégis valóságos volt. Közvetlenül Istentől jött. És fura módon nem csak a házban levők, hanem a házon kívüli emberek is meghallották. És „amikor ez a zúgás támadt”, annyira megdöbbentette az embereket, hogy pillanatokon belül „nagy tömeg verődött össze”.
A tévében többször láthattunk már hatalmas szélviharokat, tornádókat, melyek fákat csavartak ki, házakat döntöttek romba. De a Szentlélek e zúgásához képest mindezek pusztán ártalmatlan szellők. Mert Isten Lelke az ember belsejét ragadja meg. Gyökerestől kitépi és kiragadja az embert régi szokásaiból. A bűnben való életből, az önelégültség csalóka talajából. Ebből rántja ki az embert és ülteti be Jézus Krisztus megváltásának talajába. Ez a szél tehát nem csak ledönt és lerombol, hanem mindenekelőtt felépít és életet ad. Valódi életet. Ehhez persze először minden Istennek nem tetsző dolgot ki kell rántson és el kell pusztítson az emberben. Így volt ez már az ószövetségi próféták idejében is: Isten őket is megtisztította előbb, és csak utána küldte őket a nép közé.

Mert Isten Lelke nem cukros mázzal csalogatja és locsolgatja a bűnösöket, akármennyire is vágynak erre sokan. És az ilyen emberek egyre többen vannak, az ú. n. vallásos közösségekben is. Ezek úgy gondolják, hogyha ők hajlandók Jézushoz menni, akkor elvárhatják Tőle, hogy Ő tárt karokkal fogadja őket olyannak, amilyenek. Hogy Jézusnak ne legyenek elvárásai, ne támasszon velük szemben semmilyen igényt. Hanem legyen boldog, amiért hajlandók hozzá jönni, és pátyolgassa őket.
Ez azonban nem így működik. Isten Lelke kiszakítja az embert a bűn és a halál szolgaságából. Gyökerestül tépi ki addigi megszokott közegéből. És az Istennel való közösségbe ülteti át – ez egy fundamentálisan teljes változás.
Ezt teszi a keresztség is. A keresztségben a régi embert szimbolikusan alámerítik a vízbe, hogy a régi bűnös énje megfulladjon, és az új ember egészen tiszta legyen.
Ez a különbség az igazi és az álmegtérés között is: az utóbbiban a megtisztulás nem hatja át az embert, csak a felületen marad. Csak eltakarja, de nem írtja ki a bűnt. De ha a Szentlélek ereje ragadja el és változtatja meg az embert, akkor az ő régi énje nem csak külsőleg kap tisztább borítást, hanem a régi belseje – képletesen szólva – kerül a kukába, a keresztre feszített Jézussal a keresztvízben megfullasztva. És a Jézusban való hitben új ember támad – hófehérre mosva. Nem felületesen, hanem Jézus vérével mélyen átitatódva.

És hogyan jött el a Szentlélek? A Biblia e szavakkal írja le ezt a rendkívüli eseményt: „Lángnyelvek jelentek meg a tanítványokon szétoszolva.” – Az ilyen és ehhez hasonló látható jelek az első századok elteltével egyre ritkábbak lettek. – Véleményem szerint az üdv elérésének egyik legnagyobb ellensége a különleges jelekre és érzelmekre való áhítozás. Sokan, sőt egyre többen úgy gondolják, hogy aki keresztény lesz, annál különleges érzéseknek kell fellépni. Bár Isten természetesen ezt is megteheti, de általában csak kivételes esetekben tesz ilyet. Miként a prédikáció elején már mondtam, a megtérés egy teljesen józan racionális történés. Isten kérdez, és az ember tudatosan, szabad akaratából válaszol. De eközben nem kell semmit sem éreznie. – Mit kellene éreznie az embernek, ha közjegyzőhöz megy, hogy aláírjon egy házvásárlási szerződést? Talán örül, talán nem, talán ideges, talán nyugodt, hogy házat vásárolt. De akár így, akár úgy, érzelmei semmilyen kihatással nincsenek arra, hogy a szerződés érvényes-e vagy sem, hogy azt mindenki aláírta a jogi előírásoknak megfelelően vagy sem. A szerződés-aláírás egy teljesen racionális, érzelmektől mentes, azoktól semmilyen módon nem befolyásolt történet. És ugyanígy történik, amikor valaki igennel válaszol az Úr hívó szavára.
Jézus a kereszten már réges-régen igent mondott a megtérő bűnösnek. Sőt, Isten könyvében már a kezdetektől minden üdvözülő neve fel van írva. (v. ö. Jel 13,8; 17,8; 20,15; 21,27: „Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”) – Isten már régen beírta azok nevét a könyvébe, akikkel együtt akar élni a mennyországban. Azokét, akik hagyják magukat Általa megmenteni, akiknek Ő ad erőt és vigaszt. Nekünk nem kell Istent kegyelemre hangolni, hiszen Ő maga a kegyelem. Nekünk csak igent kell mondanunk, és eközben semmit nem kell éreznünk. Egyszerűen csak tudatosan, becsületesen döntenünk kell, Ő vagy a Sátán;, az Igazság és a Jóság, vagy a bűn és a halál. Akik Őt választják, akik az Ő nevében bíznak, azoknak Isten megadja az istengyermekség kegyelmét. Ezt Ő maga ígérte meg. És én hiszek neki. Nem az érzelmekre hallgatok, hanem az Ő szavára.

Isten minden emberrel másképpen bánik, de azért általánosságban kijelenthető, hogy Isten rendszerint csak az egészen fontos útelágazásokon küld látható jeleket, például Pünkösdkor ezeket a furcsa lángnyelveket. A tűz sokszor Isten jelenlétének jele. És mint minden tisztátalan elpusztítója a tűz Isten szentségének is szimbóluma. Azután ezek a lángnyelvek szétoszlanak, és egyenként ereszkednek le a tanítványokra. Ez azokat a különböző nyelveket is jelentheti, melyeken ezt követően megszólalnak, de jelentheti azt is, hogy ez a Lélek minden egyes tanítványban a speciálisan rá szabott művet végzi el.

Isten a férfit és a nőt különbözőnek teremtette, és különböző feladatokat bízott rájuk. De minden egyes embert is különbözőnek teremtett, és teljesen egyéni tulajdonságokkal ruházta fel. Ezért, ha hagyjuk, hogy Isten formáljon és vezessen minket, akkor Ő mindannyiunknak saját egyéni feladatot ad az életben. És ehhez a feladathoz Isten mindenkinek megadja a szükséges képességet is.
A Pünkösd különleges adománya az ismeretlen nyelveken való beszéd. Mindazonáltal fontos leszögezni, hogy ez a beszéd nem értelmetlen gagyogás, mint amilyent a karizmatikusok művelnek. Nem, mindannyian érthetően beszéltek azon a nyelven, melyen megszólaltak. Hiszen arról van szó, hogy a körülállók megértsék, amit Isten üzen nekik! A tanítványokon keresztül a sok népből oda sereglettek azt „hallják, hogy a tanítványok az ő nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit”. Isten működésével áthidalja – Pünkösd még erről is szól – a babilóniai nyelvzavart.
Annak idején Isten az emberek bűnei miatt zavarta össze a nyelvüket, és adott nekik többféle nyelvet. És ezzel szórta szét őket – ma a keresztényellenes, sátánista erők ezt is meg nem történtté akarják tenni. Lélektelen, emberileg önkényes módon.

Isten Lelke szellemi módon hozza össze az embereket: Szent Lelke által a különböző népekből és nyelvekből saját népet gyűjt maga köré. Az egység valóban fontos műve a Szentléleknek, de ez nem a mai embercsinálta önkényes egység és ökumenizmus, hanem a maga Isten által a Szentlélekben alapított egység.

Mindazonáltal e hatalmas esemény ellenére az első keresztény Pünkösdkor sem a tömeges megtérés volt az első reakció, hanem a gúnyolódás: „Mások gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral."” – Ez vigasztaljon bennünket, ha velünk is ilyesmi történik. Ugyanakkor ez nem annak a jele, hogy a Szentlélek és az Ő ereje ne lenne jelen. De az embereknek a keresztet aligha tehetjük kellemessé anélkül, hogy a lényegét ne tagadnánk meg, ne hallgatnánk el. Mert az ember büszkeségének soha nem tetszik, ha valaki a vétkeire emlékezteti őket. Ha azt mondjuk nekik, hogy rendben vagy, én is rendben vagyok, mi mindannyian rendben vagyunk, és szeretjük egymást, akkor azt szívesen hallgatják.
De ha azt mondjuk nekik, hogy te bűnös vagy, és ezért szükséged van a bűnbánatra, különben örökre elvesztél, és a pokolba kerülsz, azt nem hallgatják szívesen, attól égnek áll a hajuk, és felháborodnak. Pedig pont ez az üzenet, amivel tartozunk nekik. De ez nem tetszik nekik, ma valószínűleg még kevésbé, mint bármikor eddig a történelemben.
Mi mindannyian szívesebben vagyunk ragyogó hősök, mint szánalmas, kudarcot vallott emberek. De pont ez a probléma, miként már maguk a szavak is sejtetni engedik: Csak szánalmas embereknek van szükségük Isten könyörületére. Világos: aki úgy gondolja, hogy nem szorul szánalomra, annak nincs is szüksége erre, legalábbis ő ezt hiszi.

De nem csak gúnyolódók jöttek; Kétezer évvel ezelőtt ezen az egyetlen napon háromezren tértek meg, és lettek Krisztus-követők. Pünkösddel tehát valóban valami egészen új dolog kezdődik. Ezentúl a Szentlélek révén maga Isten lakozik gyermekeiben. Amit Egyházának Pünkösd óta Isten mind a mai napig ajándékoz, az annyira gigantikus, hogy nagyságát soha nem fogjuk tudni teljesen felfogni. És a Szentléleknek ez a működése nagy bátorítás a számunkra is.

Ismétlen: Isten a kezdetektől világossá teszi, hogy az Ő működése nincs a mi képességeinkhez kötve. Soha nem arról van szó, hogy az ember mit tud, vagy bír megtenni, hanem egyedül arra, amit Isten tesz. Isten maga irányít mindent függetlenül minden emberi mesterkedéstől és stratégiai, technikai meggondolástól. Isten az, aki megszabja a mércéket, Ő az, aki irányít és végez.

Korunk önkényes tetteket elkövető jogtalanul uralkodó hatalmasságai mögött nagy erők állnak: a látható, de még inkább a láthatatlan világ erői. És sokan kérdezik: Ellen fogunk tudni állni ennek a jogtalanságnak, ennek az önkénynek? Meg fogjuk valaha is élni, hogy ezen a földön megint a jog, a szabadság és az emberméltóság határozza meg a mindennapokat? Sajnos, azt kell válaszoljuk, hogy ez nem valószínű. Még akkor sem, ha olykor könnyebbségek jönnek. Sokkal inkább úgy néz ki, hogy már abban az időben vagyunk, és egyre inkább abba kerülünk, melyben ezen önkény, és a jogtalanul uralmon levők és a kimondhatatlan gonosz ellen, amit ők a föld népei ellen elkövetnek, saját lehetőségeinkkel és erőinkkel már semmit sem tudunk tenni. És ezért lenne elviselhetetlenül elkeserítő, ha saját lehetőségeinkre és erőinkre lennénk utalva. De pont ezért és pont ebben a helyzetben olyan fontos Pünkösd. Mert ez az ünnep azt mondja nekünk, hogy Isten az Úr, egyedül Tőle függ minden, egyedül Ő dönt, amikor a mércéket megszabja.
Nem is kell annyira biztosan tudnunk, hogy kik állnak e borzalmak mögött, és mekkora befolyásuk és lehetőségeik vannak. Ezek – emberi szemmel nézve – bizonyára igen nagyok és kiterjedtek. De ha áttekintjük a különböző szinteket, akkor látjuk, hogy alul vannak a helyi vezetők, polgármesterek, képviselők, kormánytagok, miniszterelnökök, és ők mind egészen alul állnak. Felettük jön még egy látható szint: például Bill Gates és Soros György. A nevüket is ismerjük, például Klaus Schwab nevét, akinek sötét terveit írásban is elolvashatjuk. Kaján vigyoraikat is ismerjük a képernyőkről.
Most menjünk még egy szinttel feljebb: És akkor még az evilági területen is látunk lényegesen magasabban ülőket, akik az előzőek mögött rejtőznek: az ő kilétükről csak spekulálni lehet.
Mind ezek felett pedig a láthatatlan világban ott van a Sátán, aki az alul levőknek megmondja, hogy mit kell tenniük. De még Sátánnal is csak körülbelül itt, a térdünk szintjén vagyunk.

De az, aki bennünk lakik, akiről Pünkösdkor szó van, sokkal-sokkal feljebb van. Ő ott egészen, egészen, egészen messze fent van, és mégis az Ő ereje határoz meg mindent ebben az egész küzdelemben. Ez Pünkösd üzenete a számunkra! Őbenne, egyedül az Ő erejéből állhatunk ellen a gonosznak. Egyedül az Ő erejéből tudhatunk hűek maradni. Egyedül az Ő erejéből tarthatunk ki a végsőkig, hogy célunkat, az örök üdvösséget elérhessük. És ezért teljes szívünkből adjunk hálát Neki. Amen.

http://katolikus-honlap.hu/2101/predik6.htm

Artur Pawlowski lelkipásztor mindent kitálal

 

Artur Pawlowski kanadai lelkész beszélt az ellene irányuló üldözésről, amelyet a politikusok, a média, a rendőrség és az önbíráskodók folytatnak ellene.

2021. május 21. (LifeSiteNews) – Ma leültem Artur Pawlowski lelkipásztorral, azzal a kanadai lelkésszel, akinek videói, amelyekben az általa “náci Gestapo”-nak nevezett rendőröket és egészségügyi efelügyelőket kergeti el a templomától, világszerte elterjedtek. Beszélgetünk az országúti letartóztatása alatti és utáni eseményekről, valamint a börtönben töltött idő alatti siralmas körülményekről, és arról, hogy mit kell tennie a keresztényeknek, hogy ellenálljanak a vallási üldözésnek, miközben kiállnak az igazság mellett.

Pawlowski lelkész leírja, hogy letartóztatása előtt a Calgary-i rendőrség kommandósokat vezényelt a templomába, hogy “elnyomják, megfélemlítsék, [és] zaklassák” békés és imádságos gyülekezetét. Megjegyzi, hogy miután a rendőrök megbilincselték és elhurcolták őket az autópályán, őt és testvérét, Dawidot “magánzárkába zárták [és] nem engedték aludni” az erős fény, a rendőrök állandó dörömbölése és a betonpadló miatt.

Annak ellenére, hogy ilyen kegyetlen és borzalmas, a kommunista országokat idéző körülményeknek voltak kitéve, a börtön tisztviselői közül néhányan szimpatikusak voltak vele, és megpróbáltak emberként bánni vele. A lelkész azt mondja, hogy “minden kormányzati szervezeti egységben vannak emberek, a jó emberek, és vannak szörnyetegek, a gengszterek, a gonosz emberek és a Gestapo típusú egyének”.

Pawlowski lelkész azt is megemlíti, hogy a politikusok hónapok óta tartó támadásai és a médiában megjelent történetek, amelyek “fehér szupremáciának és a vírus szuperterjesztőjének” állítják be őt, önbíráskodást váltottak ki ellene. Nemrégiben Pawlowski házát gyújtogatók vették célba, akik felgyújtották a garázsát. Megjegyzi, hogy ezek a kormány és a média által inspirált akciók az üldözés következő lépését jelentik. “A gyermekeim halálát akarják. Azt akarják, hogy a feleségem meghaljon. Azt akarják, hogy meggyilkoljanak”.

Mesél arról, hogy a kommunisták által megszállt Lengyelországban nőtt fel, és első kézből hallott a hazájában elkövetett náci atrocitásokról, ami motiválja őt ezekben az időkben. Azt mondja, hogy a keresztények üldözése a nyugati országokban, például Kanadában, a “kommunista hatalomátvétel” jele, amely az “egészségügyi protokollok” mögé bújik.

Pawlowski felszólít minden keresztényt, hogy álljon fel és szálljon szembe a kormányok által elkövetett orvosi zsarnoksággal és vallási diszkriminációval, és bátorsággal és bátorsággal “szorítsa ki a sötétséget” minden intézményből. Rámutat, hogy ha minden lelkész és pap úgy küzdene a krisztusi hitért, ahogyan ő teszi, “az egész harcnak már régen vége lenne. Egy nap alatt győznénk”.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/blogs/pastor-artur-pawlowski-arrested-for-refusing-to-shut-church-tells-all

Nem kell meglepődni: Nagy Gloria.tv változás

 

A napokban a Gloria.tv bevezetett egy grafikus adatbázist (Nebula Graph), egy olyan adatgyűjteményt, amely automatikusan értékeli a kapcsolatokat, hogy értékelje a posztokat, és személyre szabottan mutassa be azokat az Ön, az egyéni felhasználó számára.

Ez azt jelenti, hogy a Gloria.tv algoritmusok alapján mutatja meg Önnek azt, ami tetszhet Önnek. Ezért a Gloria.tv-nek nincs olyan nyitóoldala, amely mindenki számára egyforma.

Nem emberi szerkesztők döntik el, hogy mit mutassanak meg Önnek. Ön választja ki, hogy mit szeretne, és főleg azt, hogy kit szeretne követni. Mindenki más és más, egyéni híreket és médiát kap.

A Gloria.tv nyitóoldalának kinézete attól függ, hogy kit akar követni, és mi érdekli. Ez az új technika egy újabb nagy lépés a többi közösségi médium által használt legújabb technológia bevezetésében, ami a Gloria.tv-t a fejlődés élvonalába emeli.

https://gloria.tv/post/iSbkmqx6oDgB24CWjVNmGfSqt

A Megváltó Krisztus szobra új megváltót talált

 

Rio de Janeiro nevezetességét, a híres Megváltó Krisztust, a világ legnagyobb Krisztus-szobrát szombaton a Covid-19 vakcinákat népszerűsítő hamis üzenettel világították meg. A szlogen így szólt,

A vakcina megment
A vakcina egyesít

Az igazi életben Krisztus az, aki megment. Május 11-én a brazil kormány felfüggesztette a terhes nők AstraZeneca oltását, mert egy várandós Rio de Janeiró-i anya meghalt agyvérzésben, amely valószínűleg az oltással függött össze.

Az anya be volt oltva, bár a Covid oltás 60-70 éves korig több kockázatot hordoz, mint a Covid fertőzés a nők számára.

https://gloria.tv/post/B3TdAU6FposG3w7xhN8mtpZFM

Márton - A Szentlélek beárnyékolja a családokat

Miasszonyunk Martin Gavenda 2021. január 15-én

Szeretett gyermekeim! Anyai kívánságom az, hogy alázatos imádságban és őszinte bűnbánatban kopogtasson szeretett Istenünk, Fiam, Szívén, hogy könyörüljön rajtad, és hogy újra megközelíthesse a szentségeket, a drága kincseket. hit. Ne szívedet töltsd haraggal és gyűlölettel, hanem a szeretet imájával. Elmerítem Jézus és a Szívem szeretetében.

Miasszonyunk Martin Gavenda 2021. február 15-én

 

Szeretett gyermekeim! Félelemben [tiszteletben], megbocsátásban és őszinte bűnbánatban közelítsen a szeretett Szentháromság Istenhez. Tedd minden szenvedésedet a legtisztább anyai kezembe, hogy megtisztítsam és felajánljam Istennek a legmakacsabb bűnösök megtéréséért, hogy megtalálják Istent, és ne ártsanak a világnak. Különösen a súlyos betegektől kérek áldozatokat, hogy velem együtt kegyelmet és üdvösséget kérhessenek a szegény lelkek iránt, akik a gonoszság rabságában vannak és az egész világot rabszolgává akarják tenni. Elmerítem Jézus és a Szívem szeretetében.

Miasszonyunk Martin Gavenda 2021. március 15-én

 

Szeretett gyermekeim! Isten kegyelméből jövök közétek, hogy hatalmas védelem alatt menekülhessen hozzám. Valahányszor fájdalmas eseményeket lát szent katolikus egyházamat, amelynek én vagyok az anyja, ne hagyja magát megmérgezni a gyűlölet és a harag mérgével, hanem még nagyobb szeretettel forduljon hozzám; imádkozz, könyörögj és vezeklj. Mindennek úgy kell lennie, hogy végül Jézus és Szívem, Szent Szívünk győzelme ragyogjon: az igaz, tiszta hit győzelme. Mindig segítek neked abban, hogy szentségesen fogadd az Üdvözítőt. Csak kedves gyerekek, mindig a lehető legnagyobb alázattal és tisztelettel fogadják Őt. Elmerítlek Jézus és Szívem szeretetében.

Miasszonyunk Martin Gavenda 2021. április 15-én

 

Szeretett gyermekeim! Nézd meg feltámadt Fiamat, aki szenvedéseivel és dicsőséges feltámadásával helyreállította számodra az életet, mint Isten gyermekeit. Szabad vagy, és ezt a szabadságot senki sem veheti el tőled. Csak te válhatsz rabszolgává a bűnös és istentelen élet révén. Ezért kerülje a liberalizmus szellemét, amely egyre jobban rabszolgává teszi az egész világot és terjeszti a halál kultúráját. Jaj azoknak, akik Istennel és az élettel szemben állnak. Jaj azoknak, akik büszkén hatalmasak, mert meg fogja őket sújtani Isten keze. Kedves gyermekeim, ajánljátok fel szenvedéseiteket és imáitokat a halhatatlan lelkek üdvösségéért, akik a pusztulás útján vannak. Imádkozom veletek, hogy az elveszettek szemei ​​kinyíljanak, és visszatérhessenek az evangélium szerint élni és Isten parancsolataiban járni. Ne féljetek, gyerekek! Amikor a liberális szellem minden utálatában megjelenik, Istennek engedelmével minden Istennel szembeni istenkáromláshoz, akkor élő hitű nőként, közvetítőként és szószólóként szállok le, és sarkammal összetöröm ennek a büszke kígyónak a fejét. Elmerítlek Jézus és a Szívem szeretetében.

Miasszonyunk Martin Gavenda 2021. május 15-én

 

Szeretett gyermekeim! Legtisztább Szívem kívánsága, hogy továbbra is imádkozzon a Szent Rózsafüzért családjaiban, hogy kezeim közül megkapja mindazokat a kegyelmeket, amelyekre szüksége van ebben a hazugság és nyugtalanság idején. A Szentlélek be fogja árnyékolni azokat a családokat, amelyekben tiszta szeretet éget irántam, Szent Anyádért, hatalmas védelemmel borítva őket, és nem hiányzik belőlük az igazi fény. Maradjon a Szentháromság Isten valódi hitében. Elmerítlek Jézus és a Szívem szeretetében, amelyek titokzatosan egyesülnek a Szentlélekben.

Viganò érsek figyelmeztetése a Nagy Újraindításra (Great Reset)

 

Kötelességünk leleplezni a Nagy Újraindítás megtévesztését, mert ugyanez a megtévesztés köthető minden más támadáshoz is, amelyek a Megváltás munkájának semmissé tételére és az Antikrisztus zsarnokságának megalapozására törekednek már évszázadok óta.

Szívből köszönöm a kedves Massimo Viglione professzor úrnak, hogy meghívott, hogy vegyek részt - úgymond távolról - az általa a Triarii Konföderáció* elnökeként szervezett konferencián. A legmelegebb üdvözletemet küldöm ezúton is az esemény minden jeles résztvevőjének. Kérem, engedjék meg, hogy kifejezhessem Önöknek mélységes megbecsülésemet és forró köszönetemet bátor tanúságtételükért, felvilágosító munkájukért és fáradhatatlan elkötelezettségükért, amelyről tavaly február óta a legkifejezőbb és legélesebb módon folyamatosan bizonyságot tesznek.

Arra bátorítom Önöket, hogy ne vonuljanak vissza és ne tegyék le a fegyvert ebben a halálos csatában, amelyre a történelemnek ebben a korábban soha nem tapasztalt végzetes órájában vagyunk meghívva. "Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok." (Ef 10-13). Az a rövid elmélkedés, amelyet Önöknek most elmondok, valamilyen módon egy rövidített előzetese a május 30-án, a Velencei Csúcstalálkozón tartandó előadásomnak, amelyet Francesco Lamendola professzor szervezett, amelyben Önök közül is néhányan részt vesznek.

***

Amikor Sztálin 1932-ben úgy döntött, hogy ukránok millióit kiirtja a Holodomor népirtás során, az élelmiszer-készletek lefoglalásával, a kereskedelem leállításával, az utazások megtiltásával és a tényekről szóló beszámolók cenzúrázásával megtervezett egy éhínséget. Ezt az emberiség elleni bűncselekményt, amelyet a közelmúltban a világ számos nemzete ilyenként elismert, olyan módszerekkel követték el, amelyek nem térnek el azoktól a módszerektől, amelyeket az úgynevezett „járványveszély” során a Nagy Újraindítás részeként most alkalmaznak.

Egy ukrán paraszt megkérdezhette volna: „Miért nem küld Sztálin ellátmányt, ahelyett, hogy megtiltja az üzletek kinyitását és az utazást? Nem veszi észre, hogy mindenkit éhhalálra ítél?" Egy kommunista propaganda által nem befolyásolt megfigyelő pedig ezt válaszolt volna neki: "Mert Sztálin meg akarja semmisíteni az összes ukránt, és egy éhínségre fogja rá, amelyet ebből a célból tudatosan ő maga hozott létre." A kérdést feltevő paraszt ugyanolyan hibát követett volna el, mint manapság sokan, akik az állítólagos világjárvány kapcsán azt kérdezik, hogy a kormányok miért gyengítették meg megelőzően a közegészségügyet, a nemzeti járványügyet, tiltották meg a hatékony gyógymódokat, és vezettek be veszélyes, - ha nem, halálos - kezeléseket. Ezenkívül arra kényszerítik az állampolgárokat - az örökös lezárások, az otthon maradás és az alkotmányellenes „zöldigazolvány” zsarolásával - hogy olyan vakcináknak vessék alá magukat, amelyek nemcsak nem garantálják az immunitást, hanem komoly rövid távú és hosszú távú mellékhatásaik vannak, valamint lehetséges, hogy a vírus ellenállóbb formáit terjesztik.

Gyakorlatilag lehetetlen bármilyen logikát is keresni abban, amit a fősodratú média, a kormánytisztviselők, a virológusok és az úgynevezett „szakértők” mondanak nekünk. De ez a bűbájos összevisszaság rögtön eltűnik és a legcinikusabb racionalitássá válik, amint megfordítjuk nézőpontunkat. Vagyis le kell mondanunk arról, hogy a vezetőink a javunkat tartják szem előtt a cselekedeteikkel, és általánosabban, le kell állítanunk azt a hitet, hogy azok, akik hozzánk szólnak, becsületesek, őszinték és jó elvek vezérlik őket.

Természetesen könnyebb azt gondolni, hogy a járvány valóságos, hogy létezik egy olyan halálos vírus, amely áldozatok millióit öli meg, és hogy vezetőinket és orvosainkat nagyra kell becsülni kell egy őket is felkészületlenül ért esemény érdekben tett erőfeszítéseikért; vagy hogy a „láthatatlan ellenséget” hatékonyan legyőzte az a csodálatos vakcina, amelyet a gyógyszergyárak a legtisztább humanitárius szellem mellett és minden gazdasági önérdek nélkül, rekordidő alatt állítottak elő. Aztán vannak olyan rokonok, barátok és kollégák, akik úgy néznek ránk, mintha őrültek lennénk, "összeesküvés-elmélet" hívőknek neveznek minket, vagy - ahogy egy bizonyos konzervatív értelmiségi tette velem - azzal fognak vádolni minket, hogy elmérgesítünk egy vitát, amelyet, ha csitítanánk, segítene jobban kezelni a bajt. És ha barátaink látogatják a plébániáinkat, akkor hallani fogjuk tőlük, hogy még Ferenc is ajánlotta azokat az oltásokat, amelyeket az ilyen-és-ilyen professzor erkölcsileg elfogadhatónak nyilvánított, még akkor is, ha elvetélt magzatokból gyártják őket, mivel - dorgál meg bennünket - azok, akik ma kritizálják a COVID vakcinát, elfogadnak más, korábbi oltásokat, még akkor is, ha azoknak is köze van az abortuszokhoz.

A hazugság sokakat megtévesztett, még maguk a konzervatívok és a hagyományőrzők körében is. Nekünk is időnként nehéz elhinni, hogy a gonoszság kereskedői annyira jól szervezettek, hogy sikerült manipulálniuk az információkat, megzsarolni a politikusokat, korrupt orvosokat és megfélemlíteni az üzletembereket annak érdekében, hogy emberek milliárdjai kénytelenek legyenek viselni a semmit nem érő szájkosarat, és a vakcinát tekinteni az egyetlen gyógymódnak a biztos halál ellen. Pedig csak annyi kellene, hogy elolvassák az WHO által 2019-ben írt irányelveket - a „Covid-19” kapcsán -, hogy megértsék, hogy egyetlen irányítás alatt, egyetlen forgatókönyv szerint zajlik minden, a szerepüket pontosan játszó színészekkel, és olyan újságíró zsoldosokkal, akik szemérmetlenül eltorzítják a valóságot.

Figyeljük meg az egész műveletet kívülről, megpróbálva azonosítani az ismétlődő elemeket: az elit bűnös tervének elfogadhatatlanságát, amelyet megpróbálnak elfogadható eszmékkel fedezni, egy olyan vészhelyzet kialakítását, amelyre az elit már megtervezett egy olyan megoldást, amely egyébként elfogadhatatlan lenne. Ez lehet a fegyverek finanszírozásának növelése vagy az ellenőrzés szigorítása, mint például ahogyan közvetlenül az ikertornyok elleni támadás után történt, Irak energiaforrásainak megszerzése azzal az ürüggyel, hogy Szaddám Huszein vegyi és biológiai fegyverekkel rendelkezik, vagy a társadalom átalakítása a járvány ürügyén. Mindig van egy ürügy e cselekedetek mögött, látszólagos ok, valami hamis, ami elrejti a valóságot, hazugság; röviden: csalás.

A hazugság az elmúlt évszázadok Nagy Újrakezdései építészeinek a védjegye: a protestáns álreformáció, a francia forradalom, az olasz "Risorgimento", az orosz forradalom, a két világháború, az ipari forradalom, az 1968-as forradalom és a berlini fal leomlása. Minden alkalommal, ha észreveszik, e forradalmak látszólagos okai soha nem feleltek meg a valóságosnak.

A Nagy Újraindítások e hosszú sorozatából, amelyeket ugyanazon összeesküvőkből álló elit szervezett, még a Katolikus Egyháznak sem sikerült elmenekülnie. Gondoljanak bele: Mit mondtak nekünk a Zsinat liturgistái, amikor a megreformált misét akarták ránk kényszeríteni? Hogy az emberek nem értették, hogy a liturgiát érthetővé kell tenni annak érdekében, hogy a hívek jobban be tudjanak kapcsolódni. És ennek a profázisnak, ennek a hamis ürügynek a nevében nem egyszerűen lefordították az apostoli misét népnyelvre, hanem egy teljesen más misét találtak ki, mert meg akarták szüntetni a protestánsokkal folytatott ökumenikus párbeszéd elsődleges doktrinális akadályait, bevezetve a híveket a II. Vatikáni Zsinat új ekkleziológiájába.

Mint minden csalás, az ördög és szolgái által kiterveltek is, hamis ígéreteken alapulnak, amelyeket soha nem fognak betartani, cserébe feladunk egy bizonyos jót, amelyet soha többé nem kaphatunk vissza. Az Édenben az istenekhez hasonlóvá válás lehetősége az Istennel való barátság elvesztéséhez és az örök kárhozathoz vezetett, amelyet csak Urunk megváltó áldozata tudott helyrehozni. És a Sátán megkísértette Urunkat is, a szokásos módon hazudva: „és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. ”(Lk 4,6–7). De semmi, amit a Sátán felajánlott a mi Urunknak, valójában nem az övé volt, és nem is adhatta volna oda annak, akinek akarta, legkevésbé annak, aki a Mindenség Ura és Mestere. Az ördög kísértése a megtévesztésen alapszik: Mit várhatunk valaha attól, aki „kezdettől fogva gyilkos”, „hazug és hazugság atyja” (Jn 8:44).

A járvánnyal apránként adagolták be nekünk, hogy az elszigeteltség, a lezárások, az álarcok, a kijárási tilalom, az „online misék”, a távtanulás, az „okos munka”, a helyreállítási alapok, az oltások és a „zöld igazolványok” lehetővé teszik számunkra, hogy kijöjjünk a vészhelyzetből, és ha elhisszük ezeket a hazugságokat, lemondunk azokról a jogokról és életmódról, amelyekre figyelmeztettek minket, hogy soha többé nem térnek vissza: „Semmi sem lesz többé ugyanaz.” Az „új normális” továbbra is engedményként jelenik meg előttünk, amely megköveteli, hogy fogadjuk el , hogy meg vagyunk fosztva az általunk magától értetődőnek gondolt szabadságjogoktól, és ennek megfelelően kompromisszumokat kötünk anélkül, hogy felfognánk betartásuk abszurditását és az igények obszcénitását. Azok, akik a parancsokat kiadják, olyan abszurd parancsokat adnak nekünk, hogy betartásukhoz valójában szükségünk van az ész és a méltóság teljes feladására. Minden lépésnél egy újabb csavar jön be és egy újabb lépés a szakadék felé: Ha nem állítjuk meg magunkat ebben a kollektív öngyilkosság felé irányuló versenyben, soha nem fogunk tudni visszalépni.

Kötelességünk feltárni ennek a Nagy Újraindításnak a megtévesztését, mert ugyanez a megtévesztés tulajdonítható minden más támadás mögött is, amelyek a történelem folyamán a Megváltás munkájának semmissé tételére és az Antikrisztus zsarnokságának megalapozására törekedtek. Mert a valóságban erre törekszenek a Nagy Újraindítás építészei. Az Új Világrend - egy név, amely nagy mértékben visszhangozza a zsinati Novus Ordo-t ["új miserend"-t]- feje tetejére állítja az isteni kozmoszt annak érdekében, hogy terjessze a pokoli káoszt, amelyben minden, amit a civilizáció a Kegyelem ihletésére évezredek alatt fáradságosan felépített, felboruljon és eltorzuljon, megromoljon és meg legyen semmisítve.

Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy ami történik, az nem véletlenszerű események szerencsétlen sorozatának a gyümölcse, hanem inkább egy ördögi tervnek felel meg - abban az értelemben, hogy mindezek mögött a Gonosz áll -, amely évszázadok óta egyetlen célt követ: a Teremtés munkájának elpusztítását, a Megváltás művének megsemmisítését és a Jó minden nyomának eltörlését a földön. Ennek elérése érdekében az utolsó lépés egy szinarchia [társuralom] létrehozása, amelyben a parancsokat néhány hatalomra szomjazó arctalan zsarnok adja ki, akik átadták magukat a halál és a bűn imádatának, valamint az Élet, az Erény és a Szépség gyűlöletének, mert ezekben ragyog fel annak az Istennek a nagysága, aki ellen még mindig kiabálják az ördögi „Non serviam” -t ["nem szolgálok"-t]. Ennek az átkozott szektának a tagjai nemcsak Bill Gates, Soros György vagy Klaus Schwab, hanem olyanok is, akik évszázadok óta a háttérben tevékenykednek Krisztus Királyságának megdöntése érdekében: a Rothschildok, a Rockefellerek, a Warburgok és azok, akik ma szövetséget kötöttek az Egyház legmagasabb szintjeivel, hogy a pápa és a püspökök erkölcsi tekintélyének a felhasználásával meggyőzzék a híveket az oltakozásról.

Tudjuk, hogy a hazugság az ördög védjegye, szolgáinak megkülönböztető jele, Isten és az Egyház ellenségeinek ismertetőjegye. Isten az igazság; Isten szava igaz, és Ő maga Isten. Az Igazság kimondása, a háztetőkről való hirdetése, a megtévesztésnek és alkotóinak feltárása szent mű, és egyetlen katolikus sem - és senki, aki még megőrzött magában egy darab tisztességet és becsületet - nem vonhatja ki magát ez alól a kötelezettsége alól.

Isten mindannyiunkat úgy gondolt el, úgy tervezett meg és hozott létre, hogy megadjuk Neki a dicsőséget és részesei lehessünk a Gondviselés nagyszerű tervének: az Úr örökkévalóságtól fogva arra hívott bennünket, hogy részesüljünk Vele a Megváltás munkájában, működjünk együtt Vele a lelkek üdvössége és a Jó diadala érdekében. Ma mindannyiunknak lehetősége van úgy dönteni, hogy akár Krisztussal, akár Krisztussal szemben álljunk, akár a Jó ügyéért küzdjünk, akár a gonoszság dolgozóinak cinkosává váljunk. Isten győzelme biztos, csakúgy, mint az a jutalom, amely azokra vár, akik a Királyok Királya oldalán indulnak a csatába, és ugyanúgy biztos az ellenséget szolgálók veresége, valamint örök kárhozata is.

Ez a komédia össze fog omlani; elkerülhetetlenül össze fog omlani! Megújult buzgalommal mindannyian kötelezzük el magunkat, hogy visszatérjünk a Korona Királyához, amely koronát az ellenségei elragadtak tőle. Arra buzdítalak benneteket, hogy a Mi Urunk uralkodjon lelketekben, családjaitokban, közösségeitekben, a nemzetekben, a munkahelyeken, az iskolákban, a törvényekben és a bíróságokban, a művészetekben, a médiában, a magán- és a közélet minden területén.

Éppen most ünnepeltük a Szeplőtelen Szűz fatimai jelenéseinek évfordulóját: Idézzük fel a Szűzanya figyelmeztetését a világra váró veszélyekről és büntetésekről, ha az nem tér meg és nem vezekel. „Ezt a fajta démont csak ima és böjt űzi ki” (Mt 17:21) - mondja az Úr. Amíg arra várunk, hogy egy pápa teljes mértékben eleget tegyen Isten Anyja kérésének azáltal, hogy Oroszországot Szeplőtelen Szívének szentelje, szenteljük Neki önmagunkat és családjainkat, kitartva a kegyelmi életben Krisztus Király mércéje szerint. Legszentebb Anyánk és Királynőnk, a Legszentebb Mária is uralkodjon Vele.

+ Carlo Maria Viganò, érsek
2021. május 15.
Sabbato post Ascensionem

* A Triarii Konföderációt a tradicionalista katolikus és olasz hagyományokhoz kötődő emberek alapították, a célja közös hitünk és civilizációnk és identitásunk védelme. Nem párt és nem is akar az lenni, de több, mint néhány munkatárs egyszerű szövetsége, mivel Olaszországban és más országokban is sok csoportjuk van. ( https://www.confederazionetriarii.it/ ).
A "triarii" (szó szerint a "harmadikok") a korai Római Köztársaság légióinak (Kr. e. 509 - Kr. 107) harmadik sorbeli katonái voltak. Ők voltak a hadsereg legidősebb, legtapasztaltabb, leggazdabb emberei, és kiváló minőségű felszerelést engedhettek meg maguknak. Nehézfém páncélt viseltek és nagy pajzsokat hordtak. Lándzsákkal voltak felszerelve, és a légió elit alakulatának számítottak.

forrás: https://www.lifesitenews.com/opinion/abp-vigano-offers-considerations-on-the-great-reset .

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/hit_434.html

Havi francia esemény: Két mecset épült és két templom pusztult el

 

Franciaországban kéthetente egy mecsetet építenek, míg egy keresztény épületet lebontás, átalakítás, összeomlás vagy tűzvész következtében megsemmisítenek - mondta a CatholicNewsAgency.com lapnak (május 4) Edouard de Lamaze, a párizsi Vallási Örökség Megfigyelőközpont elnöke.

A vallási épületekben keletkezett tüzek kétharmada gyújtogatás miatt következik be. Lamaze szerint naponta átlagosan több mint két keresztény műemlék kerül tolvajok vagy gyalázók célkeresztjébe.

A francia központi bűnügyi hírszerző szolgálat szerint csak 2018-ban 877 támadást regisztráltak katolikus imahelyek ellen. "Ezek a számok mindössze tíz év alatt ötszörösére nőttek" - mondta Lamaze, hozzátéve, hogy ehhez képest 2008-ban 129 templomot rongáltak meg.

Franciaországban nagyjából 45 ezer katolikus imahely van, sok közülük elhagyatott. Franciaországban mintegy 5,7 millió muszlim él, akiknek 30%-a legalább hetente egyszer megy mecsetbe. Az országban legalább 2500 mecset található.

https://gloria.tv/post/3wdEihQUTn9t2XcgFYqoJS3T3

Schneider püspök arra kéri a német püspököket, hogy változtassák meg az "egyházuk" nevét

 

A Németországban megmaradt katolikusoknak el kellene hárítaniuk a meglévő kisebb nézeteltéréseket, és össze kellene fogniuk, tekintettel a katolikus hittel kapcsolatos tömeges hitehagyásra az országban - mondta Athanasius Schneider püspök a LifeSiteNews.com lapnak (május 10).

Schneider ezt a német homoszexuális "áldások" hírére mondta - amelyeket az oligarchák médiája nagyra hype-olt -, és amelyek hatalmas bukásnak bizonyultak, mivel az a néhány templom, amely diadalmasan meghirdette őket, szinte üresen maradt.

A széleskörű hitehagyás és közöny láttán Schneider úgy véli, hogy "emberi szempontból kevés a remény" arra, hogy Németországban az egyház - amelyet mesterségesen, az állam által kivetett egyházadóval tartanak életben - "isteni beavatkozás" nélkül megmenthető legyen.

Az őszinteség kedvéért Schneider azt javasolja, hogy a német hitehagyott püspökök ne nevezzék magukat többé "római katolikusoknak". Csoportjuk új elnevezésére Schneider "német nemzeti katolikus egyház", "kortárs német katolikus egyház", "széleskörű német katolikus egyház", "német katolikus kisegyház" vagy "inkluzív német katolikus egyház" (amely csak a katolikusokat zárja ki) neveket javasolja.

https://gloria.tv/post/iheVZkvNRqEB2PyG8VVBVGtW2

Felfedés: A Vatikán az abortuszpártiak nyelvét beszéli

 

Luis Ladaria bíboros, a Hittani Kongregáció erőtlen prefektusa május 7-i levelében az amerikai püspököknek, amelyben arra céloz, hogy az abortuszpárti politikusoknak áldozniuk kellene, a megtévesztő "választáspárti" (pro choice) kifejezést használja.

A "pro choice" azt sugallja, hogy az anya méhében lévő kis emberi lény meggyilkolása "választás". Ez az első alkalom, hogy a Vatikán használja ezt a megtévesztő kifejezést, amelyet azért találtak ki, hogy elrejtsék azt a tényt, hogy az abortusz megöl egy dobogó szívet.

Ladaria többször is használja a kifejezést, kétszer utal "abortuszpárti politikusokra", majd "abortuszpárti törvényhozásra" és "abortuszpárti álláspontra", ami bizonyítja, hogy a kifejezés használata nem véletlen volt.

Még a második vatikáni zsinat is az abortuszt nem "választásnak", hanem "förtelmes bűncselekménynek" nevezte. Hamispróféta Vatikánja fél hozzányúlni az abortuszhoz, mert az az oligarchák szent tehene.

https://gloria.tv/post/d7D6pTAueMdY2KQuBFPsfVRLN

A newarki bíboros feltalálja a "dicsértessék Máriát", ami megegyezik az ő hitetlenségével

 

Szerencsére a modernista prelátusok nem tudnak ellenállni a késztetésnek, hogy olyan változtatásokat vezessenek be, amelyek még az egyszerű gondolkodású emberekkel is megértetik, hogy a modernisták nem az egyházhoz tartoznak, hanem saját csoportjukhoz.

Joseph Tobin newarki bíboros a Twitteren írta (május 9-én): Dicsértessék Mária, kegyelemmel teljes, az Úr veled van. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus". Imádkozz értünk Boldogasszony. Segíts nekünk, hogy nagylelkű és örömteli szívvel szeressük Istent és minden testvérünket.

Ezzel kiküszöbölte a Szűzanya szentségét ("Szent Mária"), Isten Anyját, azt, hogy bűnösök vagyunk, hogy szükségünk van az imáira, és a halálunkra való utalást - mindazokat a dolgokat, amelyeket a modernista neoegyház tabuvá tesz.

https://gloria.tv/post/Z2CzyCk3L9dJ3B2V3T9nn6SEG

Jacob Tscharntke pásztor Krisztus mennybemenetelének ünnepén elmondott prédikációja: Jézus áldása alatt élni

 Olvasmány:
Ez 22,23-31: „És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: Ember fia! mondd meg neki: Te tisztátalan föld vagy, és eső nem lesz rád a harag napján. A próféták összeesküvése van közepette; mint az ordító és martalékot ragadó oroszlán, elnyelik a lelkeket, a vagyont és jutalmat elveszik, s özvegyeit megsokasítják közepette. Az ő papjai megvetik törvényemet, és megfertőztetik szentélyemet; a szent és szenteletlen között nincs különbség nálatok, és választást nem tesznek a förtelmes és a tiszta között; az én szombatjaimról elfordítják szemeiket, és közöttük megszentségteleníttetem. Közepette az ő fejedelmei, mint a martalékot ragadozó farkasok a vérontásra és a lelkek vesztésére, telhetetlenek a nyereséghajhászásban. Az ő prófétái vegyíték nélkül tapasztanak [csábító reményekkel hízelegnek nekik], hiúságokat látva, és hazugságokat jövendölve nekik, mondván: Ezeket mondja az Úr Isten – holott az Úr nem szólott. A föld népei törvénytelenséget cselekszenek, és erőszakkal rabolnak; a szűkölködőt és szegényt nyomorgatják, és a jövevényt elnyomják hamissággal törvénytelenül. És keresék közülük férfit, ki sövényt emelne közbe, és ellenembe állana a földért, hogy el ne pusztítsam azt; és nem találtam. Kiöntöm hát rájuk bosszankodásomat, az én haragom tüzével megemésztem őket. Útjukat fejükre fordítom – mondja az Úr, az Isten.”

A prédikáció témájául szolgáló szentírási szöveg:
Lk 24,50-53: „Végre kivivé őket Betánia közelébe, és fölemelvén kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy áldás közben eltávozék tőlük, és mennybe viteték. Azok meg imádva őt, visszatérének Jeruzsálembe, nagy örömmel. És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Amen.”

Nem furcsa, hogy a tanítványok nagy örömmel mentek vissza Jeruzsálembe, holott Mesterük éppen most hagyta el őket? Hogyan tudtak örülni, amikor éppen most tudták meg, hogy ettől kezdve Jézus nélkül kell tovább élniük itt a földön? Húsvét óta Jézus egészen új módon okította őket, vezette be őket Isten országának titkaiba (lásd pl. az Emmausi tanítványokkal folytatott beszélgetését: Lk 24,13ff). A tanítványok három évvel ezelőtt még nagyon sok mindent nem értettek meg abból, amit Jézus mondott nekik, sem abból, amit tett.
Csak Nagypéntek és Húsvét után vált visszatekintve fokonként minden világossá és érthetővé számukra. És éppen ezért, mert már sokkal többet értettek, nem okozott bennük a Mesterüktől való elválás szomorúságot, hanem egyfelől várták a Szentlélek Úristen eljövetelét, másfelől pontosan tudták, hogy ezentúl mindig Jézus áldása alatt fognak élni. Ezért kapta a mai prédikáció is ezt a címet: Jézus áldása alatt élni.

Ki élhet Jézus áldása alatt? Mindenki, aki Hozzá tartozik, mindenki, aki Benne bízik és Neki engedelmeskedik, és azt teszi, amit Ő mond. Az, aki életét a mennybemenetel irányába haladva éli, mert ez az irány az, ami fel a mennybe, az Atyához vezet.
Akik gondolkodtak, és akiket nem vakított el a világ zaja, azok már nagyon régóta tudják és mondják, hogy az emberiség nagyon veszélyes és csábító korba jutott. Ennek oka és egyúttal következménye is az volt, hogy egyre több, magát kereszténynek nevező adta fel a keresztény hitvallást, tagadta meg Krisztust mint Isten Fiát, és az ember istenítésének "vallásához" csatlakozott.

A mai prédikáció első részének témája Krisztus mennybemenetelének megbízatása

Ma az emberiség sokkal inkább, mint bármikor eddig, rendkívül veszélyes korban él. Krisztus mennybemenetelének ünnepe különösen világossá teszi, hogy napjainkban az ú. n. keresztények nagy része sajnos nem Krisztussal a menny irányába, az Atya felé menetel. Holott Krisztus mennybemenetelével visszafordíthatatlanul egyszer s mindenkorra végbement számunkra az e világtól való elválás. Krisztus mennybemenetelével azt erősítette meg, amit már Pilátusnak megmondott, nevezetesen, hogy az Ő „országa nem ebből a világból való.” (Jn 18,36) Jézus elhagyta ezt a világot, és a maga országába ment az Atya jobbjára. Onnan kezdi meg az egész világ fölötti uralkodását. De úgy, hogy e külső politikai birodalom közepette egy szellemi birodalmat épít. E két birodalom alapjaiban különbözik egymástól. Jézus nem konkurál e világ földi uralkodóival, mert Ő természetfeletti, szellemi uralkodó. Jézus birodalmának politikai és szellemi dimenziói majd csak az ezeréves birodalomban esnek egybe. Addig e két birodalmat szigorúan el kell választani és meg kell különböztetni egymástól. Akkor is, ha természetesen léteznek kölcsönhatások.

Krisztus mennybemenetele az egyházi évnek az az ünnepe, amelyik jobban, mint bármelyik másik ünnep túlmutat ezen a világon, Isten túlvilági, láthatatlan világára, eljövendő birodalmára tereli tekintetünket. Bár elvileg az ádventi időnek is ez lenne az értelme, a feladata, de azt ma már a Karácsonyra való felkészülés teljesen eltakarja, ezért az újraeljövendő Úrra és az örökkévalóságra való várakozás és felkészülés szinte teljesen kiveszett belőle. [És ma már Krisztus Király ünnepének sem ez a tárgya. Mint ahogy Halottak napja és Mindenszentek ünnepe is elsősorban a múlandóságra és nem a túlvilágra, Isten eljövendő országára tereli figyelmünket.]

Krisztus mennybemenete ünnepének tehát sajátos, fontos és erős súlypontja a Jézus országa és e világ közötti szigorú megkülönböztetés. És ezzel egybekötve egész konkrét előírása annak, hogy tekintetünket mindenekelőtt mire, hova fordítsuk, és tetteink milyen célt kövessenek. Nekünk Isten eljövendő birodalmára kell tekintenünk, és oda kell igyekeznünk eljutni.
Erre készít elő minket a világ mostani helyzete is. Hiszen e napokban világosabban, mint bármikor eddig e birodalom felé haladunk, és ezért e birodalom felépítésében lehet és kell már közreműködnünk. Nem e mostani világ megjavításáért kell munkálkodnunk, ami természetesen nem jelenti azt, hogy minden visszaélést zokszó nélkül kell elviselnünk. De mindig reálisan fel kell becsülnünk, hogy ezt a világot nem tudjuk és nem is kell megjavítanunk. Erre nem kaptunk se megbízást, se ígéretet. A mi feladatunk egyes embereknek a megmentése Isten országa számára.

Krisztus mennybemenetelének ünnepe manapság sajnos még a kereszténység soraiban sem bír nagy jelentőséggel. Sőt, a kereszténység története az elmúlt években nem más, mint e mennybemenetel tagadásának a története, kísérlet arra, hogy a mennybemenetelt meg nem történtté tegyék. Isten országát egyre inkább ebben a világban akarják megvalósítani. Mintha a mennybe szálló Jézus lábaiba kapaszkodnának, és ezt kiabálnánk: Itt maradni! Nekünk ebben a világban van szükségünk Rád, hogy Isten országát humanista és szocialista társadalomként itt építsük fel. Mintha Jézus azt mondta volna, hogy országa ebből a világból való. Ezért menjetek és barátkozzatok össze ezzel a világgal, „húzzatok egy igát a hitetlenekkel” (v. ö. 2 Kor 6,14), alkalmazkodjatok e világhoz, vegyétek át életstílusát, másoljátok le a zenéjét, alakítsátok istentiszteleteiket és más rendezvényeiket a világi ünnepségek mintájára. Kötelezzétek el magatokat a környezetvédelemért folytatott harcban, mentsétek meg a földet, hiszen csak ez az egy van. Ma ezek és ehhez hasonló felszólítások hallhatók minden ú. n. keresztény közösségben is.

De belenézek a Bibliába, és látom, hogy ott valami egészen más áll. A Bibliában az áll, hogy távozzatok körükből! „Távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket.” (2 Kor 6,17) Ne legyen semmi közötök a sötétség műveihez! – Vagy netán, valami fontos elkerülte volna a figyelmemet? Isten időközben valami mást mondott volna? Nem, Isten nem változik és a változásnak még az árnyéka sincs meg Benne (v. ö. Jak 1,17: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak”). De egyre kevesebb keresztény tartja magát ehhez az igazsághoz. Ez az igazi dráma. Egyre többen vannak, akik saját maguk határozzák meg feladatukat. Embertársaikat nem az örökkévalóságra akarják megmenteni, hanem a világot akarják megmenteni, és a világgal akarnak "jót" tenni. De ez kísérlet bukásra van ítélve, mert ellene mond Jézus megbízásának. Az ember nem erre kapott Istentől megbízást, és aki mégis ezen dolgozik, annak nincs erre felhatalmazása.

Krisztus mennybemenetelének üzenete ez: Erőtöket ne az evilági békére, az evilági igazságosságra és a természet megmentésére pazaroljátok el. Pár évvel ezelőtt egy katolikus újságban olvastam egy pap kijelentését: „Ezt a világot nem lehet megreformálni, ezt a világot csak megváltani lehet.” A Vatikánban megrendezett konferenciák, mint például a klíma-konferencia és a napjainkban lezajlott jövő emberérért-konferencia csak azt mutatják, hogy a keresztények feladata és aközött, amit ott csinálnak, már nem is állhatna fel nagyobb ellentét. Ezt a világot megmenteni, a klímát megmenteni szöges ellentétben áll a lelkek megmentésének feladatával.

Bármilyen gyakorlati segítséget nyújtunk embertársainknak, különösen a mostani nehéz helyzetben, mindig világosnak kell maradnia számunkra, hogy ez csak egész pici, jelszerű segítség: a világ, mint egész nem reformálható meg. És ez láthatóvá teszi a mai kereszténység zsákutcába jutását: pont a világ felé fordulásával, azzal, hogy társadalmi tényező akar lenni és maradni, veszti el egész felhatalmazását a világban. Annak a közösségnek, ami alkalmazkodik a világhoz, egyáltalán nem marad semmi ereje; ahogy a só elveszti ízét, úgy veszti el a világhoz idomuló kereszténység az erejét. (v. ö. Mt 5,13: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.”)

Minden felebaráti segítségnyújtás mellett világosnak kell lenni számunkra, hogy nem ez a keresztények elsőrendű feladata. Krisztus mennybemenetele azt mondja nekünk, hogy a keresztény közösségek feladata az, hogy az embereket oda vezesse, ahova az Úr mennybemenetelekor ment. Jézus mondta: „Ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” (Jn 12,32) Tekintetünket oda kell szegezni, ahol Urunk Jézus Krisztus van.
És minél kényelmetlenebb ezt ma kimondani, annál fontosabb ezt hangsúlyozni. Bár olykor megengedett, sőt, szükséges, hogy figyelmeztetőleg felemeljük a hangunkat ez vagy az ellen. Ez különösen akkor igaz, ha rajtunk kívül ezt senki, vagy csak nagyon-nagyon kevesen teszik meg, mint például napjainkban. Ma hiányzanak azok, akik felemelik a szavukat a visszaélések ellen a politikában, a társadalomban, de leginkább a keresztények között. Ilyenkor, különösen olyan helyzetben, mint a mostani, rá kell mutatni a koronaterror embert-megvető, kimondhatatlan gonoszságaira, sőt óvni kell ezektől. Ilyenkor Ef 5,11-13 szavait kell iránytűnek vennünk: „Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Még kimondani is szégyen ugyan, amiket azok titokban cselekszenek. Mindenre azonban, ami feddésben részesül, világosság derül, s minden, ami megvilágosodik, világossággá válik.”
Krisztus mennybemenetelével ez a felszólítás érvényes a keresztények számára: „Távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük, s tisztátalant ne illessetek. … Ne legyen semmi közötök a sötétség műveihez!” Sőt, sokkal inkább fedjétek fel ezeket! Mert amit titokban csinálnak, azt még kimondani is szégyen! – Mennyire égetően aktuálisak ezek a szavak a mostani hazugságokra! Amit titokban kitalálnak, ahogy minket manipulálnak, amit velünk tesznek, azt még kimondani is szégyen!
Az ember értelme vonakodik ilyesmit még csak elképzelni is. Azért nem ismerik fel olyan sokan a mai helyzetet, mert vonakodnak attól, hogy ilyen kártékony, ilyen gonosz dolgokra egyáltalán gondoljanak. Ez a probléma. De Urunk szavai szerint minden fel lesz derítve, ha a világosság rávilágít. A keresztényeknek fel kell tárniuk azokat a gonosz tetteket, melyeket elkövetőik elhallgatnak, hazugságaikkal lepleznek, csalással, az igazság meghamisításával, eltitkolásával tesznek, és a tényeket napvilágra kell hozniuk.

Hogy ez miért a feladatunk? Az emberek iránti szeretetből. A hittestvéreink iránti szeretetből. Gyermekeink és unokáink iránti szeretetből. Nem lehet és nem szabad hallgatnunk, és nem szabad közreműködnünk akkor, amikor felebarátainkkal ilyen kimondhatatlan gonoszságokat követnek el. Amikor az embereket a hatalmon levők jogtalanul és önkényesen arra kényszerítik, hogy maguknak és gyermekeiknek testi és lelki kárt okozzanak.
A német orvosi kamara olyan határozatot hozott, miszerint szeptembertől csak azok a gyerekek mehetnek iskolába, akik be vannak oltva. Oltáskényszer nincs ugyan, de iskolakötelezettség igen. A szülőknek kötelező iskolába küldeniük gyermekeiket. Mi ez, ha nem oltáskényszer a hátsó ajtón át! Őrület! És a szülők, akik Isten előtt felelősek a gyermekeikért, nem védhetik meg őket. Ilyen kimondhatatlan gonoszság! Ehhez nekünk, keresztényeknek nem szabad hallgatni!
A gonoszság tetteit leleplezni, ezt meg kell tennünk. Görögül a leleplezni szó rábizonyítani-t (németül: überführen) jelent. Szakmai érvekkel a hazugságot leleplezni, annyit tesz, mint a csalásokra rábizonyítani, hogy azok a sötétség művei.

Aki ezt nem teszi meg, az nem szereti az igazságot. Aki ezt nem teszi meg, az nem szereti az embertársait. És aki ezt nem teszi meg, annak jogosan lehet feltenni a kérdést, hogy szereti-e egyáltalán Istent, szereti-e a Megváltóját? Aki szereti a rájuk bízottakat, aki szereti a juhait, az nem engedi be a farkast a juhakolba. (v. ö. Jn 10,11-12) – Jézus a Jelenések könyvének elején az efezusi egyháznak szóló üzenetében ezt mondja: „Azt viszont, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni – én is gyűlölöm őket.” (Jel 2,6) – A gyűlölet alatt nem egy érzelmet, hanem az elkülönülést, a kizárást kell érteni. Mert aki átöleli a farkast, és közös dologban vesz vele részt, az nem szeretheti a juhait. A juhok iránti szeretet előfeltételezi a gonosz gyűlöletét, a gonosz visszautasítását, a gonosztól való szigorú távolságtartást. A keresztény szeretet ezért foglalja ma magában a koronaterror felfedését és a tőle való elkülönülést, különben közös dolgot művel a sötétség fejedelmével, és ezáltal maga is vétkessé válik.

Pár napja beszéltem egy orvossal, aki elmondta, hogy tapasztalata szerint az oltást követően 6-8 hónapra jelennek meg a mellékhatások, melyek katasztrofális következményekkel fognak járni. A beoltottak szervezetében addigra a spike-protein iszonyatos mértékben megsokszorozódik, aminek hatására az immunrendszerük, ha a beoltott új vírussal találkozik autoimmun betegségeket, vagy sokkot okozhat. Ráadásul az is lehet, hogy a beoltottak majd tömeges fertőzéseket okoznak, de erre még nincs egyértelmű bizonyíték. – Mindez megmagyarázza a kormányok agresszív oltás-politikáját: Addigra, mikorra ezek a katasztrófák bekövetkeznek, amiket egy idő után már nem lehet eltussolni, azt akarják, hogy már mindenki be legyen oltva, hogy senki ne, vagy alig valaki menekülhessen meg. [Egy orosz videóban (lásd a gloria.tv május 19-i bejegyzését - EZT A VIDEÓT egy nap alatt TÖRÖLTÉK az oldalról, de ITT megnézhető: https://www.bitchute.com/video/riQRUFfISTZh/) felolvasták egy "szakember" nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy Oroszországban a lakosság 72 százalékát ki kellene irtani, mert semmi értelme, hogy éljenek. Ha belegondolunk, hogy milyen felszólítás áll a Georgiai köveken, és hogy hányan éltek a földön, amikor T. R. Malthus (1766–1834) anglikán pásztor felállította teóriáját a népesség-csökkentés szükségességéről, akkor nem is annyira hihetetlen, hogy a Nagy Újrakezdés irányítói a korona utáni élethez maximum! másfél milliárd túlélővel számolnak, ami egyúttal azt jelenti, hogy legalább hat milliárd embert likvidálni akarnak.]

Az ember sok kifogást felvonultathat magának ahhoz, hogy e kimondhatatlan és embert-megvető gonoszság láttán ne kelljen felállnia és tiltakoznia. Például bebeszélheti magának, hogy egy bizonyos mértékig együttműködhet ezzel a gonosszal. Ezt sikerrel meg is teszi, hiszen az ismeretelmélet bebizonyította, hogy az ember csak azt ismeri fel, amit kész elfogadni. Ha valaki nem kész arra, hogy egy bizonyos igazságból levonja a logikus következtetéseket, akkor annak az agya vonakodni fog ezt az igazságot felismerni; az ilyen ember szellemileg le van blokkolva. De ez nem a világosság útja, ez nem az igazság útja. Ez a jámbor öncsalás és hazugság útja.
[S. M. ezt katolikus módon így magyarázta meg: Az emberek többsége azért nem ismeri el, hogy létezik igazság, mert Istentől belé oltott lelkiismerete tudja, hogyha ezt elismerné, akkor az igazság szerint kellene élnie; erre viszont nem hajlandó. Így hát inkább tagadja, hogy létezik igazság. Vagyis a katolikus gondolkodásmód mindig először Istenre gondol, és csak utána a tudományra, meg az emberi teóriákra.]

Egy jó barátom, aki az Ószövetség kutatója, már évekkel ezelőtt megmondta, hogy a keresztény közösségek legnagyobb baja az, hogy alkalmazkodni akarnak a világhoz. Erről beszél Ezekiel próféta könyvének 22. fejezetében, amit a mai olvasmányban idéztem: „A szent és szenteletlen között nincs különbség nálatok, és választást nem tesznek a förtelmes és a tiszta között.”
Ami azt jelenti számunkra, hogy aki ma nem különül el határozottan a koronaterrortól és ennek intézkedéseitől, az maga teszi magát tisztátalanná.

Csak nagyon kis és erősen korlátozott mértékben védekezhet valaki a nem-tudásával, és vonhatja ki magát ezzel a felelősség alól. Hiszen a tények teljesen nyilvánosak, mindenki számára elérhetőek, megismerhetőek. Aki kész meglátni őket, az minden megerőltetés nélkül meg is teheti ezt. Aki a tényeket mégsem hajlandó meglátni, az ezt belső ellenállásból teszi, akár tudatos ez a számára, akár nem. Senki nem ignorálhatja akaratlanul a valós tényeket, csak ha kifejezetten ez a szándéka.
Bill Gates ismert sátáni mosolyával határozottan kijelentette, hogy nem akar korona-gyógyultakat látni, csak hétmilliárd beoltottat. Aki mégsem hajlandó észrevenni, hogy a hatalmasok nem gyógyítani és megelőzni akarnak, hanem csak oltani és irtani, az nem védheti magát önhibáján kívüli nem-tudással jövendő Bírája előtt. Azon magukat kereszténynek nevezők, akik mindazt, ami ma történik a világon, helyeslik, ezzel csak annak adják egyértelmű jelét, hogy elsősorban a világnak akarnak tetszeni, ahhoz akarnak mindenáron idomulni, ott akarnak fontos és elismert emberek lenni.
Vagy kényelmességből, és/vagy gyávaságból ki akarnak egyezni e világgal. Az ebből a problémakörből való látszólag jámbor visszavonulás nem más, mint az e világgal való egyáltalán nem jámbor kiegyezés. Akik csak folyton azt hangoztatják, hogy nekünk, a keresztényeknek mindezekhez semmi közünk, és nekünk egyedül az a dolgunk, hogy imádkozzunk a politikusainkért, azok nagyon kényelmesen és nagyon olcsón akarják magukat a felelősség alól kihúzni. A kényelmes nyugodt, lusta élet kedvéért bárkivel hajlandók kiegyezni.
És amelyik keresztény közösség tagjai így viselkednek, ott ez a közösség már nem lesz képes a gonoszt világosan megnevezni, hiszen ha ezt tenné, kellemetlenségek érhetnék. És Isten ezért mondja Ezekiel 22,30-ban: „És keresék közülük férfit, ki sövényt emelne közbe, és ellenembe állana a földért, hogy el ne pusztítsam azt; és nem találtam.” – Eljön az idő, amikor az emberek istentelensége miatt Isten már nem tehet mást, minthogy magára hagyja őket, hogy elpusztuljanak. Ha Isten egyetlen egy embert sem talál, aki hűségével a közösséget megmentené, akkor az a közösség Isten ítéletét vonja magára: Ez 22,31: „Kiöntöm hát rájuk bosszankodásomat, az én haragom tüzével megemésztem őket.”

És már benne is vagyunk ebben a végső leszámolásban. Mi, keresztények sem tudjuk már a világot megmenteni, de – még – ki tudjuk mondani az igazságot, még fel tudjuk tárni a hazugságot és a csalást. És ameddig csak lehetséges, amíg el nem zárnak, vagy el nem pusztítanak minket, meg kell tagadnunk a gonosz tetteiben való részvételünket. Mindenkinek megvan a saját egyéni problémája, amiben neki magának kell az Istennek tetsző utat megjárnia. De az alapvető elvárások minden keresztényre érvényesek. És segítenünk kell egymásnak ezek betartásában. Eközben nemhogy az egész világot, de sokszor még a saját családtagjainkat sem tudjuk a minket körülvevő és elnyelő őrülettől megóvni. De figyelmeztetni még tudunk, és aki nem hagyja, hogy segítsenek rajta, az saját maga hibás ebben – ez akkor is igaz, ha keménynek hangzik.
Mindazonáltal ez a figyelmeztetés nem a legfontosabb feladatunk. Amíg erre megvan a fizikai lehetőségünk, addig a legfontosabb feladatunk az, hogy azt tegyük, amit Jézus ránk bízott: nevezetesen, hogy az embereket Hozzá vezessük. Mindenekelőtt azért kell imádkoznunk, hogy Jézus e megbízatását hűen teljesíthessük. És azért, hogy a mi menetirányunk ne változzon soha meg, egyenesen az Atya felé tartsunk, mert akkor Jézus mennybemenetelének ígérete érvényes lesz és marad ránk nézve.

Ezzel elérkeztünk Krisztus mennybemenetelének második ígéretéhez, ami már a hely kiválasztásával megkezdődött. Jézus Bethániaba, e Jeruzsálemtől mintegy 3 kilométerre fekvő kis helységbe vezette tanítványait, és onnan ment fel a mennybe. Bethánia azonban egy nyomorúságos falu volt, amit már a neve mutat: Bethánia ugyanis héberül ezt jelenti: „a szűkölködés háza”. A zsidók szerint ezen a helyen a termés soha nem ért meg, ezért lakói mindig szegények voltak. De ez még nem minden. A helységben volt egy kút, amelyben a jeruzsálemi templomba igyekvő beteg zsidóknak meg kellett fürdeniük. Ezért e siralmas fészekben az őslakókon kívül mindig jelen voltak a beteg, szegény zsidók gyülekezetei is. És pont a nyomor e helyszínéből lépett Urunk Jézus Krisztus az égi hazába való visszatérés útjára!
Mennyire illik a mai világra, benne az egykor oly gazdag európai országokra ez az elnevezés: „a szűkölködés háza”! Az önkényesen uralkodók mára a mi országainkat is a nyomorultak házává tették! És ez a helyzet minden nappal egyre drámaiabbá és aktuálisabbá válik. De pont ezért olyan aktuális a Biblia. Minden kor minden keresztényéhez szól, mindenki és minden kor magára ismerhet benne.
[Ugyanakkor legalább ugyanilyen fontos Bethánia másik jelentősége is: Itt lakott Mártával és Máriával, a két nővérrel bátyjuk, Lázár, akit Jézus nem sokkal kereszthalála előtt feltámasztott: Jézusnak ez volt talán a legfeltűnőbb csodája. Azok a jeruzsálemi zsidók, akik jelen voltak Lázár elsiratásánál és eltemetésénél, Jézus csodatette után tömegesen jöttek megnézni Lázárt, hogy valóban feltámadt-e. Jézus tehát pont ott ment fel a mennybe, ahol nem sokkal korábban mindenki szeme láttára bebizonyította, hogy Ő az úr élet és halál felett. És hogy valóban feltámasztja és magával viszi azokat, akik hisznek Benne.]

Jézus trónra-lépése pont itt, a nyomorultak között veszi kezdetét. Ebből is kitűnik, hogy Isten áldása ott kezdődik, illetve ott vesszük mi, értetlen emberek ezt a leginkább észre, ahol a szükség és nyomorúság kézzelfoghatóvá válik. Ez legyen a vigasz mindazok számára, akik a koronaterror alatt nyögnek.

A Biblia leírása egyértelműen mutatja, hogy Jézus mennybemenetelét képileg nem úgy kell elképzelnünk, nem úgy kell ábrázolni, ahogy sokan teszik: nevezetesen, hogy Jézus megáldotta tanítványait, MAJD tekintetét az égre emeli, és felmegy oda. Nem, Jézus széttárja két karját, hogy megáldja őket, és MIKÖZBEN nézi és áldja őket, széttárt karokkal megy a magasba. Úgy, hogy tekintetét, amíg csak el nem tűnik, tanítványaira szegezi! Őket nézi, és ők Őt, az Ő arcát látják! „Szárnyai alatt biztos vagy”, ennek a képnek a bizonyossága illik ide! Jézus tanítványait mintegy kitárt karjai alá veszi, ahogy a tyúk a csibéit, ha veszedelem közeleg. [v. ö. Mt 23,37: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.”]

Jézus „fölemelvén kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy áldás közben eltávozék tőlük, és mennybe viteték”, Lukács evangélista világosan megírta, hogy mi és hogyan történt. Jézus áldóként ment a mennybe. Az áldáshoz pedig hozzá tartozik, hogy a minket megáldó tekintetét felénk fordítja. – Mi is Jézus áldása alatt állunk minden szükségünkben. Jézus irgalmasan, oltalmazóan, könyörülettel telve áldja meg azokat, akik Hozzá tartoznak, akik megvallják és követik Őt. Isten mindig lát bennünket. Ezért szükségeinket is látja, nyomorúságunkat is látja. Azt is látja, hogy mikor van szükségünk Rá, mikor van szükségünk az Ő segítségére. Mi Urunk Jézus Krisztus minket áldó karjai alatt állunk. A mostani napokban is Ő erősít minket, az Ő karjai tartanak fent bennünket.
[lásd a honlap következő cikkét: „A nép üdve én vagyok, mondja az Úr”]

Mindazonáltal ez nem feltétlenül óv meg bennünket minden testi bajtól. Az üldözések, a veszélyek, akár még az életveszély is kezdetektől hozzátartozik az Úr követéséhez. Jézus mondta, hogy úgy küldelek benneteket, mint juhokat a farkasok közé. [Mt 10,16: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!”] Krisztus követése nem olyan, mint egy kellemes vasárnap délutáni séta. Aki kényelmesen akar élni, az ne lépjen Jézus követői közé! Jézust követni egyet jelent a folytonos harcban állással. És ez nem csak enyhe szélzúgást jelent, hanem olykor golyók süvítését. És ezekben a harcokban sokan vesztették már el életüket. De az Úr velük volt, és erőt adott nekik a veszélyek elviselésére, és lelküket magához vette. [Jn 15,20: „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.”]

Jézus felettünk van, bennünk van, és célunkhoz, azaz Magához vezet bennünket. Figyel arra, hogy életünk egyetlen pillanata se legyen az Ő védelme nélkül. Ameddig az Úrnak szüksége van ránk, amíg azt akarja, hogy itt a földön legyünk, addig vigyáz testi életünkre. Ha már nincs ránk szüksége itt a földön, akkor magához vesz bennünket. Egészen nyugodtak és bátrak lehetünk, mert amíg Istennek tervei vannak itt velünk a földön, addig meg is őriz bennünket itt a földön.
Milyen jól illenek ide Dávid király szavai. Zsolt 138,1-10: „Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha felkelek. Messziről érted gondolataimat, s szemmel tartod járásomat és nyugvásomat. Előre meglátod minden utamat. Még nincs is a szó nyelvemen, és te, Uram, máris érted egészen. Elül-hátul körülveszel engem, s felettem tartod kezedet. Tudásod csodálatos előttem, s oly nagy, hogy fel sem érhetem. Hová mehetnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállok az égbe, te ott vagy. Ha leszállok az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, s a tenger túlsó szélén telepedném meg, ott is a te kezed lenne vezérem, s a te jobbod tartana engem.”
A zsoltáros világosan megfogalmazza, hogy aki Isten kegyelmében van, az nem is tud kitérni az Ő áldása alól. Az nem tud Isten elől elfutni. Jézus mondja: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,31-33) – Isten szeretete követ bennünket, nem is kell keressük, mert áldása – amíg mi hűek maradunk Hozzá – mindenütt elér bennünket. Csak Benne kell maradjunk, és akkor Ő védelmező hatalmával körülvesz minket. Maga Isten teríti ránk védő és áldó karjait. Ezek nem puszta képek, vagy jelek, hanem maga a valóság: Isten hatalma az, ami minket körülvesz.

Hitler uralma alatt történt, hogy a titkosrendőrség elfogott egy sváb parasztot, és vallatásakor azt kérdezték tőle, hogy mi a politikai meggyőződése, miben hisz? A monarchiában, válaszolta a paraszt. Az Úr Jézus egyeduralmában, mert Ő az egyetlen király minden felett. Keresztényként nekünk is meggyőződéses monarchistának kell lennünk. Csak EGY uralkodik, és ez az EGY mellettünk áll, mindig velünk van.
Krisztus mennybemenetele óta a földön nincs egyetlen hely sem, ahol Jézus ne lenne mellettünk. Ennek tudata adjon nekünk vigaszt és reményt, amikor egyedül érezzük magunkat. Amikor nincs senkink, akivel beszélgethetnénk, akivel megoszthatnánk félelmeinket, akire rábízhatnánk bajainkat.
A mostani időkben nagyon sokan lettek kimondhatatlanul magányosak, rengeteg embert tettek erőszakkal magányossá. Akik elfogadják Őt, azoknak tudniuk kell, hogy Jézus velük van.

Most még tart a kegyelem ideje. Jézus meghallgat minket. Jézus karjaival védelmez bennünket. És micsoda erős karok az Övéi! A világon semmi más nem olyan erős, mint az Ő felettünk kitárt karjai. Jézus maga mondja, hogy az Ő kezeiből senki nem tud kiragadni bennünket, az Ő karjai szilárdan fognak minket, amiből akármilyen erősen húz az ellenség, nem tud kiszakítani minket, ha mi nem akarjuk.

Krisztus mennybemenetele bátorságot akar belénk önteni, és azt üzeni nekünk, hogy nem szabad kiegyeznünk ezzel a világgal. Semmilyen módon nem szabad részt vennünk a sötétség gonosz tetteiben. Bátornak, bizakodónak és tetterősnek kell lennünk. És rábíznunk magunkat Isten áldására. Krisztus mennybemenetele Jézus áldása alatti életet ígér a számunkra. Amen.

http://katolikus-honlap.hu/2101/predik5.htm

A megkülönböztetés gyakorlásának szempontjai a COVID-oltásokra vonatkozóan

 

Egyházi berkeken belül is beindult a COVID vakcinálás körüli harc. Pap pap ellen, hívő hívő ellen harcol, egy sor érvet felhozva, hogy miért jó vagy éppen miért nem jó a vakcina. A média vezető híre a „szószékeket” is elérte: „Olttassuk magunkat, mert a vakcina életeket ment”. „Beolttattam magam érted is” – hirdeti néhány egyházi személy profilképe a közösségi médiában. Két dolgot lehet ebben felfedezni, mely nem a valódi megmentésünkre irányul.
(...)

A valódi megmentés és megváltás az életből nő ki és az életet hozza magával. A vakcinák a halál kultúrájából nőnek ki és a halált hozzák magukkal (lásd a világszerte bejelentett nem kevés oltás károsultat és az oltás következtében elhunytakat).
Ezek mellett a mostani oltási kampányban egy olyan tendencia is fellehető, hogy az Isen által megteremtett, a kórokozók többségét legyőzni képes immunrendszerünk értéke teljesen a sárba lett tiporva. Amit Isten adott az gyenge, nem működik, amit az ember mesterségesen létrehoz (a vakcinálás) – miközben beleavatkozik egy olyan bonyolultan szabályozott és fenntartott rendszer működésébe, mint az immunrendszer – az erős, és csak az menthet meg bennünket. Talán nem eretnekség azt állítani, hogy a vakcinálás minden áron való erőltetése és dicsőítése valójában az Isten tökéletes művének lebecsmérelése is egyben.
(...)
Milyen ajándék az, melyet fenyegetéssel és kényszerrel kell az embereknek átadni? Isten ajándéka-e? Az emberiség megmentésének az eszköze-e?

Én vallom, hogy a szabadságomat éppen az által őriztem meg, hogy szabad akaratomból nem vetettem alá magam a halál kultúrájának, mert az élet Urához és az élethez ragaszkodom.
A vakcinák hatását és hosszú távú mellékhatásait még nem ismerjük, mégis az egész Egyházat magával ragadta a világban folyó vakcina őrület. Csak reménykedni merünk benne, hogy a templomokban soha nem fog megtörténni az a kirekesztés, mely a társadalom egyes területein a vakcináltsággal (“védettséggel”) kapcsolatosan jelenleg történik.
Ha ez mégis megtörténne, akkor az biztos jele lesz annak, hogy az Egyházat teljes egészében uralma alá vetette a Gonosz. Innentől kezdve pedig már nincs más dolgunk, mint várni, hogy melyik napon jön el az Ég és Föld Ura, hogy végérvényesen lerántsa a leplet minden Gonoszságról.

petersziklaja.hu/mit-erdemes-meglatni-a-covid-oltasok-mogott/

Mit érdemes meglátni a COVID oltások mögött?

 

Egyházi berkeken belül is beindult a COVID vakcinálás körüli harc. Pap pap ellen, hívő hívő ellen harcol, egy sor érvet felhozva, hogy miért jó vagy éppen miért nem jó a vakcina. A média vezető híre a „szószékeket” is elérte: „Olttassuk magunkat, mert a vakcina életeket ment”. „Beolttattam magam érted is” – hirdeti néhány egyházi személy profilképe a közösségi médiában. Két dolgot lehet ebben felfedezni, mely nem a valódi megmentésünkre irányul.  Az egyik a múlandó testi életünk minden áron való védelme, miközben oly kevéssé hangsúlyozza az Egyház az örök életbe való belépés legfőbb feltételét, a tisztaságot, a bűntől való megtisztulást.  A másik, hogy az egyik ember a másikat mentené meg: „oltakozom, hogy téged is védjelek, illetve megmentselek.” Ember embert nem menthet meg még a földi haláltól sem, még kevésbé az örök haláltól, mert egyedül a Megváltó képes az egész emberiség megmentésére.

De nézzük, hogy honnan is jön ez a vakcina? Csak néhány egyházi személy emeli fel a hangját az ellen, hogy a most forgalomban lévő vakcinák legtöbbje abortált magzati sejtvonalak felhasználásával lett kifejlesztve. Egy olyan valamiről van tehát szó, ami a halál kultúrájából nőtt ki. Ezt a kérdést a Vatikán egy olyan csavarral kerüli ki, hogy a magzatokat amúgy is abortálták volna, és nem a vakcinafejlesztés kedvéért lettek feláldozva, illetve azzal, hogy nem több millió abortált magzatról van szó, hanem csak 1-2 magzat több évtizede fenntartott sejtvonaláról. A kérdés viszont akkor is fennmarad, egy vagy két magzat életének elvétele nem számít-e gyilkosságnak, illetve etikus-e erőszakkal kioltott életek sejtjeit orvosi vakcinafejlesztésekben felhasználni? De a legfőbb kérdés az, hogy keresztényként jó lelkiismerettel beadathatom-e magamnak azt, és biztathatok-e (vagy egyenesen kényszeríthetek-e másokat annak beadatásásra), ami az erőszakos halálból nőtt ki, ami az erőszakos halált hordozza magában? Egy sor orvos etikai kérdés mellett – amelyet itt nem szeretnék megemlíteni – vallás etikailag is megkérdőjelezhetők tehát a vakcinák. Ez a kérdés szinte elsikkad, miközben nagyon sok pap próbálja követni a Vatikánból kijövő egészségügyi iránymutatásokat.

A félelem, melyet a média több mint egy éve protezsál, úgy érzem az Egyházat is megfertőzte. Papjaink jobban félnek attól, hogy a vírust elkapják, vagy esetleg továbbadják, mint attól, hogy a hívek lelki támasz és szentségek nélkül maradnak (lásd a templomok több hónapra való bezárása, vagy csökkentett módon való üzemeltetése).  A félelem még arra is képes, hogy gond nélkül átugorja azt a lelkiismereti problémát, hogy vakcinák, abortált magzati sejtvonalakon készültek, holott az abortusz korábban az egyik legsúlyosabb bűnnek számított az Egyházban. Egyesek pedig – szintén az Egyház berkein belül – ezt éppen az ellenkezőjére fordítják, egyenesen hősnek és az emberiség megmentőjének tartják azokat az abortált magaztokat, akiknek a sejtjein a vakcinákat kifejlesztették. Úgy érzem ez a fajta hozzáállás már elrugaszkodott a keresztény alapoktól, hiszen az emberiségnek nem a test megmentésére, megváltására, hanem a lélek megváltására van szüksége, és ezt egyedül az teheti meg, aki maga az élet, Jézus Krisztus. A valódi megmentés és megváltás az életből nő ki és az életet hozza magával. A vakcinák a halál kultúrájából nőnek ki és a halált hozzák magukkal (lásd a világszerte bejelentett nem kevés oltás károsultat és az oltás következtében elhunytakat).

Ezek mellett a mostani oltási kampányban egy olyan terndencia is fellehető, hogy az Isen által megteremtett, a kórokozók többségét legyőzni képes immunrendszerünk értéke teljesen a sárba lett tiporva. Amit Isten adott az gyenge, nem működik, amit az ember mesterségesen létrehoz (a vakcinálás) – miközben beleavatkozik egy olyan bonyolultan szabályozott és fenntartott rendszer működésébe, mint az immunrendszer – az erős, és csak az menthet meg bennünket. Talán nem eretnekség azt állítani, hogy a vakcinálás minden áron való erőltetése és dicsőitése valójában az Isten tökéletes művének lebecsmérelése is egyben.

De a szabadság kérdése felől is érdemes körbejárni a kérdést. Kormányunk nemrég bejelentette, hogy a vakcina szabadságot ad: az oltottak mindenhová bemehetnek, a nem oltottak sok helyre nem. Néhányan, hogy a szabadságukat megtarthassák, beoltatták magukat, de nem vették észre, hogy azt éppen akkor vesztették el, hiszen nem a szabad akaratukból döntöttek úgy, hogy oltakoznak, hanem a felülről rájuk nehezedő kényszer hatására. Ha ismerjük Istent, akkor tudhatjuk, hogy a kényszer sohasem tartozik a módszerei közé. Milyen ajándék az, melyet fenyegetéssel és kényszerrel kell az embereknek átadni? Isten ajándéka-e? Az emberiség megmentésének az eszköze-e?

Én vallom, hogy a szabadságomat éppen az által őriztem meg, hogy szabad akaratomból nem vetettem alá magam a halál kultúrájának, mert az élet Urához és az élethez ragaszkodom.
A vakcinák hatását és hosszú távú mellékhatásait még nem ismerjük, mégis az egész Egyházat magával ragadta a világban folyó vakcina őrület. Csak reménykedni merünk benne, hogy a templomokban soha nem fog megtörténni az a kirekesztés, mely a társadalom egyes területein a vakcináltsággal (“védettséggel”) kapcsolatosan jelenleg történik.

Ha ez mégis megtörténne, akkor az biztos jele lesz annak, hogy az Egyházat teljes egészében uralma alá vetette a Gonosz. Innentől kezdve pedig már nincs más dolgunk, mint várni, hogy melyik napon jön el az Ég és Föld Ura, hogy végérvényesen lerántsa a leplet minden Gonoszságról.

https://petersziklaja.hu/mit-erdemes-meglatni-a-covid-oltasok-mogott/

Aki élőnek tűnik, de halott

 

Pünkösdkor lesz fél éve annak, hogy a Püspöki Kar megkapta az alábbi levelet, és ugyanekkor telik le fél év azóta, hogy nem válaszolt rá. Krisztus Király ünnepe óta vártam, hogy hátha mégis válaszolnak, de nem tették…

“Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Tisztelt Püspök Atyák!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a COVID-19 járvány miatt hozott 2020. március 5-i, a 2020. szeptember 4-i rendelkezéseiben, illetve a 2020. november 9-i rendelkezéséhez tartozó liturgikus mellékletben kéri a nyelvre áldoztatás elhagyását, illetve előírja a kézbe áldoztatást.

A rendelkezések nyomán sok katolikus keresztény került lelkiismeretileg nehéz helyzetbe, sokunkat sokszor megfosztottak a szentáldozástól, kigúnyoltak, szidalmaztak, sőt elüldöztek egyházközségeinkből. Megélhettük azt, hogy „ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt kizárják a gyülekezetből” (Jn 9,22).

Biztos vagyok abban, hogy nem ez volt a rendelkezések célja, ezért mint a rendelkezések meghozóit tisztelettel kérem a Püspök atyákat az alábbi, teher alatti megfontolások nyomán született kérdések megválaszolására:

A járványügyi rendelkezések a nyelvre áldoztatás tiltásával megfosztják a híveket attól a jogtól, amelyről a Redemptionis Sacramentum instrukció 92. pontja azt mondja, hogy mindenkor fennáll (RS 92.: „…a hívőnek mindig megvan a joga ahhoz, hogy saját választása szerint a nyelvére kérje a szent ostyát…”).

1. Kérdés: Van-e a híveknek mindig joguk arra, hogy nyelvre kérjék az Eucharisztiát, azaz helyes-e a Redemptionis Sacramentum 92. pontját úgy értelmezni, hogy járvány idején is joga van a hívőnek nyelvre áldozni?

Ugyanez az instrukció kimondja, hogy a fentiekben említett, nyelvre áldozás jogát is kimondó 92. pont is olyan rendelkezés, amelynek megsértését objektíven mindig súlyos cselekményeknek kell tekinteni (RS. 173.). A MKPK rendelkezései a nyelvre áldozás tiltásával súlyos kérdésben hoztak az általános szabálynak ellentmondó liturgikus rendelkezést. A Redemptionis Sacramentum 28. pontja úgy rendelkezik, hogy minden liturgiát érintő szabályt, amit egy Püspöki Konferencia a maga joghatósági területén a jog szabályai szerint megalkot, alá kell vetni az Istentisztelet és a Szentségi Fegyelem Kongregációja felülvizsgálatának, ami nélkül semmiféle kötelező erővel nem rendelkezik.

2. Kérdés: A MKPK megítélése szerint a járványügyi rendelkezéseinek liturgiát érintő részei a RS 28. pontjának hatálya alá esnek-e? Rendelkezik-e kötelező erővel a nyelvre áldoztatás püspökkari tilalma?

3. Kérdés: Lehet-e helyesen formált lelkiismerete annak a hívőnek, aki a maga számára lelkiismeretben kötelezőnek ítéli meg a nyelvre áldozást, az Eucharisztiában jelen lévő Úr iránti teljes önátadás, imádás és tisztelet kifejezésére a járvány idején is, vagy az ilyen lelkiismeret ebben a kérdésben objektíven tévesnek nevezhető?

4. Kérdés: Van-e Istennek joga az emberi imádás és tisztelet adott módon kinyilvánított formájához (pl. az Eucharisztia térdre borulva nyelvre fogadására)? Feltételezhetjük-e, hogy az ezirányú évezredes gyakorlat annak bizonysága, hogy a Szentlélek vezette el erre az egyházat, amihez ezért ragaszkodnunk kell, vagy az ember (remélt) egészséghez való joga megelőzi Isten jogát a tiszteletre?

2020. november 22-én, Krisztus a Mindenség Királya ünnepén, az Úrban bízva, imádsággal:

(aláírás, név, lakcím, email-cím és telefonszám az MKPK-nál)“

Hogy miért nem válaszolt a Püspöki Kar, arról nincs információm, csak találgatni tudok. Néhány lehetőség:

1. Válaszra sem méltatott, mert hogy jövök én ahhoz, hogy őket kérdezzem;
2. Nem válaszolt, mert nem látja szükségét erről beszélni, nem jelentős a probléma, csak én lihegem túl az ügyet;
3. Nem válaszolt, mert azt azért mégsem mondhatja, hogy szíve szerint már a járványtól függetlenül rég eltörölte volna a nyelvre áldoztatást;
4. Nem válaszolt, mert bár teljesen rossz a megközelítésem és nem látom a dolgok lényegét, nem tart érdemesnek arra, hogy elmondja miért;
5. Nem válaszolt, mert a hívek kötelessége a püspökök rendelkezéseinek való vak engedelmesség minden körülmények között, nincs joguk kérdezni;
6. Nem válaszolt, mert sokatmondó néma cáfolatát akarta adni a régi bölcsességnek, miszerint „aki sokat kérdez, annak sokat válaszolnak”;
7. Nem válaszolt, mert ugyan a rendelkezés szerinte nem mond ellent az egyházjognak, de mi közöm hozzá, hogy miért;
8. Nem válaszolt, mert tudja, hogy a rendelkezés ellentmond az egyházjognak, de úgy véli, hogy a súlyos helyzet miatt szükséges meghozni azt;
9. Nem válaszolt, mert érvényes rendelkezés látszatát akarta kelteni, bár tudja, hogy nem az, és ezt nem akarja kimondani;
10. Nem válaszolt, mert nem tartotta sem jogi, sem szeretetből fakadó kötelességének válaszolni;

Akármely okból nem tette, a nem válaszolásnak önmagán túlmutató jelentősége van.

A levélben idézett RS rendelkezik arról, hogy liturgiát érintő panasz, liturgikus visszaélés esetén a megyéspüspökhöz, vagy a római Pápa primátusa alapján az Apostoli Szentszékhez közvetlenül lehet fordulni, és kéri, hogy a szeretet jegyében először az illetékes püspöknek jelezzék a problémát, akinek meghatározott számú napja van a kivizsgálásra. Nyilván az egyházjogász tudja, hogy fordulhatnék közvetlenül az illetékes kongregációhoz panasszal. És bár gyorsan változnak az idők, a hitletétemény sem tűnik mindig biztosnak, mégis lehet, hogy pozitív választ is kapnék valamikor, és nyilván ezt is tudja, de úgy tűnik, hogy nem érdekli. És ez a fájdalmas ebben.

A kérdésre, hogy megáldoztatható-e nyelvre az, aki lelkiismereti okból kéri ezt, a saját püspökömtől azt az üzenetet kaptam, hogy „hivatalosan nem, a gyakorlatban igen”.

A Püspöki Karnak címzett levelet személyes bizalmam okán külön is elküldtem egy másik püspök atyának. Ő postafordultával egy személyes, igazán atyai levélben külön írt nekem. Bár a feltett kérdésekre nem válaszolt, az volt a gyakorlati tanácsa, hogy az ilyen hívő keressen olyan bölcs papot, aki megáldoztatja nyelvre, ahogy ő és ismeretségi körében minden normális pap a járvány alatt is megáldoztatta azokat, akik nyelvre kérték. Úgy vélte, hogy azzal vétenék Isten akarata ellen, ha ebből túlságosan nagy ügyet csinálnék, elítélve esetleg azokat, akik kézbe áldoznak, vagy akik a rendeletet hozták.

De én nem arra kértem a püspököket, hogy tiltsák be a kézre áldoztatást, és nem ítéltem el azokat, akik így áldoznak, a rendeletet meghozóktól pedig tisztelettel kérdeztem, nem ítéletet mondtam felettük. Már tavaly márciusban azért könyörögtem nekik, hogy irgalmazzanak nekünk, ne tagadják meg tőlünk a szentségeket, ne tiltsák be a nyelvre áldoztatást, majd miután betiltották, novemberben kérdéseket tettem fel a tilalommal kapcsolatban. És talán joggal, mert ahogy a püspök atyának is írtam: ha érvényes és jó rendelkezésről lenne szó, amely a törvényalkotó megfontolt szándéka szerint szolgálja a lelkek üdvösségét, miképpen jelenthetne megoldást kibújni alóla, azaz engedetlen lenni és engedetlen papot keresni, aki nem tartja be, bár be kellene? Ha pedig mégis bölcsnek nevezhető az a pap, aki nem tartja be a rendelkezést, akkor viszont nem bölcs dolog betartani a rendelkezést. De akkor meg miért hoztak ilyen rendelkezést és hogyan állhat fenn?

Az egyházjog az egyház tanításából fakadó, azon alapuló szabályrendszer, amelynek végső célja a lelkek üdvösségének elősegítése. Ha az egyházjogot figyelmen kívül hagyják, vagy úgy alkalmazzák, hogy elszakad a tanítástól, attól független vagy annak ellentmondó hatalomtechnikai, bürokratikus vagy egészségügyi szabályozó eszközzé válik, akkor már nem a lelkek üdvösségét szolgálja, és elveszti létjogosultságát. Nem az ilyen rendelkezés megkérdőjelezése a botrány, hanem az, hogy a rendelkezéssel ellentmondanak az egyházjognak és az egyház tanításának, és ezzel, bármennyire patetikusnak vélik a megfogalmazást, veszélyeztetik lelkek üdvösségét.

Mostanában sokan, egyre többen keresnek jeleket égen, földön, csillagokban, küszöbön álló nagy figyelmeztetésekről beszélnek. Én nem tudok nagyobb figyelmeztetést és jelet elképzelni annál, hogy a pásztorok nem akarják szívükön viselni Krisztus titokzatos teste zarándokló tagjainak üdvösségét, nem akarják megerősíteni azokat, akik halálukon vannak, nem akarják megőrizni és továbbadni a tanítást. Mert innentől kezdve bármi megtörténhet.

„Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljeseknek. Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és térj meg!” (Jel 3,1-3)

https://invocabo.wordpress.com/2021/05/12/aki-elonek-tunik-de-halott/