BKP: Tilos az LGBT propaganda Oroszországban

 

Az utóbbi néhány évtizedben globális szinten igyekeznek legalizálni és privilegizálni a szexuális deviációkat a társadalomban. Evégett módosítják a törvényeket, és az ezt elutasítókat akár három évig terjedő börtönbüntetéssel is büntethetik, ha az egészséges családot propagálják és elutasítják – a Bibliával és a természetes erkölccsel összhangban – ezeket a ferdeségeket. A diákok agyát az LGBT személyek megbélyegzéséről szóló hazugságokkal mossák, miközben valójában éppen az ellenkezője történik. Az LGBT képviselői rendkívül agresszívek, és az NWO globalista ideológiája a társadalom diszkriminálására használja fel őket, mégpedig főleg az igaz keresztények ellen. Bevezették az évenkénti gay prideok harmonogrammját, amelyeket egyenesen az egyes országok fővárosaira erőszakoltak rá. Ezeknek a gay prideoknak a célja a közfelfogás megváltoztatása, majd a törvényhozás olyan irányú módosítása, hogy a deviánsok privilegizálva legyenek, a normális emberek pedig mint homofóbok büntethetővé váljanak. Lelki szempontból a gay pride népszerűsítésének célja az egyes nemzetek kitervelt átok alá vonása, majd satanizálása, erkölcsi és fizikai önpusztítása. Az LGBT propagandát szisztematikusan vezetik be az egész iskolarendszerbe, az óvodáktól kezdve. A gyermekekre ferde gondolkodást erőltetnek, mégpedig hogy tetszésük szerint megválaszthatják a saját nemüket, majd ún. hormonterápiára s a későbbiekben nemváltó műtétre ösztönzik őket. Ilyen szörnyű állatságokat követnek el a fiatal generáció ellen! A szülőket már nem lehet anyának és apának hívni, új kifejezéseket vezetnek be, mint 1-es, 2-es, vagy 3-as számú szülő, azzal a céllal, hogy ún. homoszexuális álcsaládoknak adhassák át őket, hogy erkölcsileg és pszichikailag tönkremenjenek.

 

Az angliai iskolákban kísérletet végeztek a transzszexualizmusra vonatkozóan. Ennek eredményeképpen a diákok 98 %-ának voltak öngyilkossági gondolatai, némelyek meg is kísérelték azt. Ismeretes, hogy sokan azok közül, akik nemváltó műtéten estek át, öngyilkosok lettek. Ezeknek a romboló deviációknak a propagálása egyenesen az iskolai tantervek része, mégpedig nemzetközi méretekben az ENSZ programja szerint. Olyan nemzetek fölötti szervezetek mint az EÚ, Európa Tanács, WHO és mások olyan törvényeket szorgalmaznak, amelyek az LGBT csoportokat nemcsak legalizálják, hanem egyenesen privilegizálják. Lengyelországot és Magyarországot, a globalizációs diktatúrával való szembenállásuk miatt, az EÚ vezetése szankcionálja. A közéletben, a kultúrában, de az oktatásban is olyan erőteljesen propagálják az LGBT deviációkat, hogy a fiatalok már teljesen manipulálva vannak. Az LGBT-t normaként fogadják el és nem tudatosítják a következményeket, amelyek az ő lelki, erkölcsi és fizikai öngyilkosságukhoz vezetnek. Tragédia, hogy még a katolikus egyház jelenlegi feje is, az aposztata Ferenc pápa ezeket a deviációkat, főleg a szodómiát és a transzszexualitást céltudatosan propagálja. Szodomitákat helyez az egyház kulcshelyeire, s így von átkot az egész katolikus egyházra. Megváltoztatja a közvélekedést nemcsak a katolikus egyházon belül, hanem azon kívül is. Ez nyílt lázadás Isten ellen, amelyet a szeretetről, az együttérzésről, a meghallgatásról és az elkísérésről szóló magasztos frázisokkal takargat.

A muszlimok mindmáig halállal büntetik a szodómiát. A középkorban ugyanúgy büntették a homoszexuális cselekményt mint a gyilkosságot. Miért? Mert szükség volt ennek az erkölcsi fertőzésnek a megfékezésére, amely rombolja az egyént, a társadalmat és a nemzeteket is és önpusztításhoz vezet. A deviáns elveszti a lelkiismeretét, az elme elsötétül, kialakul a bűnözés, a cinizmus és az élethosszig tartó rabszolgaság, ugyanúgy, mint a kábítószerfüggőknél. Az ezen tisztátalan lélek által rabszolga sorba döntött ifjúság már saját maga terjeszti ezt a fertőzést és csak nehezen tud kikerülni ez alól a függőség alól. A szodómia a családok, a társadalom sejtjeinek a széthullásához vezet, az egészséges emberi kapcsolatokat kialakító erkölcsi elvek sérülését és a bűnözés tömegszintű terjedését eredményezi. Egyúttal sérül a pszichika is, és lelki szempontból a démoni megkötözöttség előtti megnyíláshoz vezet. Ezektől a tisztátalan démonoktól szabadított meg Jézus és kiűzte a démonokat. Az LGBTQ+ propagátorainak célja nem a társadalmak és a nemzetek földi paradicsommá változtatása, hanem földi pokollá, majd pedig halál utáni pokollá tétele.

Azonban azokat, akik ennek a demagógiának az áldozataivá váltak, meg kell különböztetni azoktól, akik aktívan és tudatosan erőltetik ezeket a deviációkat az egész társadalomra kötelező normaként, amelynek célja az önpusztítás.

Szégyen, hogy a katolikus Vatikán nem fordult szembe ezzel a lelki és erkölcsi fertővel, ami pedig elsődleges kötelessége lett volna. Azonban dicső dolog, hogy az orosz Duma képviselőinek többsége szembefordult ezzel. Október 27-én első olvasatban elfogadták az LGBT fiatalkorúak és felnöttek közötti terjesztésének tilalmáról szóló törvénytervezetet. A tilalom vonatkozik a tömegmédiára, a könyvekre, a mozira és az internetre és a reklámokra is. A pedofília propagálásáért 800 ezer rubel büntetés jár, szervezet esetén a büntetés 10 millió. Az LGBT propaganda terjesztése a kiskorúak között, akár leírással, akár képeken bemutatva az LGBT kapcsolatot, 200 ezer rubelig terjedő büntetést von maga után, szervezet esetén a büntetés 4 millió rubelig terjed. A tilalom bármilyen LGBT szexuális propagandával történő megszegése esetén a büntetés 400 ezer rubel, szervezet esetén már 5 millió. A törvénytervezeten a Duma közel 400 képviselője dolgozott, azaz az abszolút többség, méghozzá minden pártból való képviselők. A Duma szóvivője úgy nyilatkozott, hogy az LGBT propaganda tilalma nem a jogok korlátozása, hanem az oroszok jogos védelme.

A Bizánci Katolikus Patriarchátus köszönetet mond mindazoknak, akik a Fatimai Szűz Mária felhívására imádkoznak és bűnbánatot tartanak Oroszország megtéréséért. A Boldogságos Szűzanya a világkatasztrófa elhárulását ígéri.

 

+ Illés

a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

+ Metód                     + Timóteus

püspök-titkárok

 

2022. 10. 28.

 

Letöltés: BKP: Tilos az LGBT propaganda Oroszországban (2022. 10. 28.)

Miasszonyunk a Béke Királynéja a következőket mondta Pedro Regis (brazil) látnoknak

Mária üzenete: Ha az emberiség meghallana hívásaimat | Pedro Regis 2022. október 3

Drága gyermekeim, az Úr küldött hozzátok, hogy igazi megtérésre hívjak benneteket. Hallj meg. Ha az emberiség hallgatott volna hívásaimra, akkor lelkileg meggyógyultak volna, de az emberek elutasították Jézus Irgalmasságát, és a nagy szakadék felé tartanak. Fájdalmas jövő felé tartasz, és csak kevesen maradnak szilárdan a hitben. A démon füstje mindenhol elterjed. Az igazságot egyre jobban megvetik, és a lelki halál jelen lesz Isten Házában. Szenvedek amiatt, ami veled történik. Légy óvatos. Hajlítsd meg térdeidet imában. Győzelmed az Úrban van. Ezt az üzenetet adom ma nektek a Legszentebb Háromság nevében. Köszönöm, hogy itt találkozhatok még egyszer. Áldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradj békében.
Mária üzenete: Nehéz idők jönnek | Pedro Regis (Anguera, Brazília) 2022.10.04

Drága gyermekeim, Uram hív benneteket. Ne élj az Ő kegyelmétől elszakítva. Ti az Úr népe vagytok, és Ő szeret benneteket. Tedd meg a legjobbat a rád bízott küldetésben, és gazdag jutalomban lesz részed. Nehéz idők jönnek számodra. Imádkozik. Keress erőt az evangéliumban és az Eucharisztiában. Ne hagyd kialudni benned a hit lángját. Add ide a kezeidet, és elvezetlek Fiamhoz, Jézushoz. Ne félj. Azok, akik felkelnek Isten választottai ellen, vereséget szenvednek. Légy hű Jézus Egyházam igaz Tanítóhivatalához. Előre az igazságért! Ezt az üzenetet adom ma nektek a Legszentebb Háromság nevében. Köszönöm, hogy itt találkozhatok még egyszer. Áldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradj békében.
Mária üzenete: NAGY SZENVEDÉS | Pedro Regis (Anguera, Brazília) 2022.10.08

Drága gyermekeim, egyenként szeretnek titeket az Atya, a Fiú, a Szentlélek által. Fontosak vagytok terveim megvalósításához. Hallj meg. Uram sokat vár tőled. Ne hátrálj meg. Tedd elköteleződésedet az Úr mellett. Arra kérlek benneteket, hogy tartsátok égve hitetek lángját. Az emberiség egy önpusztító szakadék felé tart, amelyet az emberek saját kezükkel készítettek elő. Egy nagy szenvedéssel teli jövő felé tartasz. Akik szeretik az igazságot és annak fegyvereit, azokat kivetik, és sokan úgy járnak, mint a vakok, hogy más vakokat vezessenek. Hajlítsd meg térdeidet imára, mert csak így leszel képes elviselni a még eljövendő megpróbáltatások terhét. Bánd meg a bűneidet. Az én Jézusom szeret téged és vár rád. Ne halaszd holnapra, amit meg kell tenned. Felbátorodik! Jézusomhoz fogok imádkozni érted. Ezt az üzenetet adom ma nektek a Legszentebb Háromság nevében. Köszönöm, hogy itt találkozhatok még egyszer. Áldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradj békében.
Mária üzenete: Az emberi szemek még nem látták | Pedro Regis 2022.10.11.

Drága gyermekek, keressétek az Urat. Szeret téged, és tárt karokkal vár téged. Szomorúságos időket élsz, és csak az ima erejével leszel képes elviselni az elkövetkező megpróbáltatások súlyát. Ne éljetek Isten kegyelmétől távol. Ebben az életben minden elmúlik, de Isten Kegyelme bennetek Örökkévaló lesz. Térjetek meg, és tegyetek bátran tanúságot az én Jézusom evangéliumáról. A szentséghez vezető út tele van akadályokkal, de akik mindvégig hűségesek maradnak, azokat az Atya áldottnak fogja hirdetni. Legyen önbizalma, hite és reménye. Amit az én Uram az igazaknak készített, azt emberi szem még soha nem látta. A nagy és fájdalmas nyomorúság után az emberiség békére lel, és boldogok lesztek. Ne hátráljon meg. Isten győzelme eljön az Ő kiválasztottjai számára. Ne forduljatok el tőle. Ezt az üzenetet adom ma át nektek a Szentháromság nevében. Köszönöm, hogy megengedtétek, hogy ismét összegyűjtselek benneteket. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Legyetek békében.



A Béke Királynőjének üzenete, Aparecida-i Szűzanya ünnepén, közvetítve: 2022.10.12.

Drága gyermekeim, én vagyok a ti Fájdalmas Édesanyátok, és szenvedek azért, ami rátok vár. Hajlítsd térdeidet imádságban, mert csak az imádság erejével tudod elviselni a kereszt súlyát. Én vagyok Brazília anyja és királynője. Az ördög fog cselekedni, és sok szívben nem lesz az igazság fénye. Legyen figyelmes. Hallgassatok a felhívásomra, és éljetek a Paradicsom felé fordulva, amelyre egyedül titeket teremtettek. Vigyázzatok. Ne veszítsétek el a Mennyországot, amelyet az én Jézusom nyert nektek. Eljön a nap, amikor azok, akik szeretik az igazságot, ki fogják inni a szenvedés keserű poharát. Bármi történjék is, maradjatok szilárdan azon az úton, amelyet mutattam nektek. Ezt az üzenetet adom ma át nektek a Szentháromság nevében. Köszönöm, hogy megengedtétek, hogy ismét összegyűjtselek benneteket. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Legyetek békében.


Mária üzenete: Amikor minden elveszettnek tűnik | Pedro Regis 2022.10.15.

Drága gyermekeim, én vagyok a ti Édesanyátok, és a mennyből jöttem, hogy Fiamhoz, Jézushoz vezesselek benneteket. Ne hátrálj meg. Amikor minden elveszettnek tűnik, Isten győzelme eljön érted. Üldözni fognak, amiért szereted az igazságot és megvéded azt. Előre! Ne félj. Az igazak hallgatása megerősíti Isten ellenségeit. Az igazság a te védekező fegyvered. Hallj meg. Arra kérlek benneteket, legyetek imádkozó férfiak és nők. Keress erőt a gyónás és az Eucharisztia szentségeiben. Ne hagyd, hogy a lelki sötétség eluralkodjon a lelkeden. Az Úré vagy, és egyedül Őt kell követned, és csakis szolgálnod kell. Ezt az üzenetet adom ma nektek a Legszentebb Háromság nevében. Köszönöm, hogy itt találkozhatok még egyszer. Áldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradj békében.

A Béke Királynőjének üzenete, amelyet 2022.10.18-án adott ki a Szűzanya

Drága gyermekek, ne forduljatok el az igazságtól. A szeretet és az igazság védelme fogja szegény gyermekeimet az üdvösség útjára vezetni. Az ellenségek cselekedni fognak, és zavart fognak okozni Isten házában. Legyen figyelmes. Istenben nincs féligazság. Eljönnek majd azok a napok, amikor az emberek keresni fogják az igazságot, és kevés helyen fogják megtalálni. Nagy lelki vakság lesz, és sok lélek fog elveszni. Forduljatok Isten világosságához. Széles ajtókat kínálnak majd, de mindig azt az utat válasszátok, amelyet Fiam, Jézus mutat. Ha a Mennyországot akarod, mindig a keskeny ajtót válaszd. Ezt az üzenetet adom ma át nektek a Szentháromság nevében. Köszönöm, hogy megengedtétek, hogy ismét összegyűjtselek benneteket. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Legyetek békében.

"A NAGY CSATA IDŐBEN ÉLSZ" | Mária üzenete. Pedro Regis 2022.10.20

Drága gyermekeim, én vagyok az anyátok és szeretlek titeket. Legyen óvatos, nehogy becsapjon. Keresd az Úr Fényét, mert csak így oszlathatsz el minden lelki vakságot. Nagy lelki harcban élsz, és csak azok viselik az elkövetkező megpróbáltatások terhét, akik erősek a hitben. Az emberiség fájdalmas jövő felé tart. Ami hamis, azt igazságnak fogadják el, és akik szeretik az igazságot és megvédik azt, azokat elutasítják. Szenvedek amiatt, ami veled történik. Imádság, gyónás, Eucharisztia és Szentírás. Itt vannak a fegyverek a nagy spirituális harcotokhoz. Felbátorodik! Ne hátrálj meg. Ezt az üzenetet adom ma nektek a Legszentebb Háromság nevében. Köszönöm, hogy itt találkozhatok még egyszer. Áldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradj békében.
Mária üzenete: Szörnyű dolgokat fogsz látni a FÖLDÖN | Pedro Regis 2022.10.22.

Drága gyermekeim, szeressétek az Urat, mert Ő szeret titeket. Legyetek kedvesek egymáshoz. Mindig szeret. A szeretet jót tesz a lelkednek. Nagy lelki zűrzavar idején élsz. Bármi is történik, ne térjen el az igazságtól. Még mindig szörnyű dolgokat fogsz látni a Földön, de azok, akik mindvégig hűek maradnak, jutalmat kapnak az Úrtól. Uram olyat készített számodra, amit emberi szem még soha nem látott. Az örök boldogság lesz az igazak jutalma. Ne élj külön Jézustól. Ne veszítsd el a mennyországot. Sok év kemény megpróbáltatások várnak rád. Ne hátrálj meg. Amikor minden elveszettnek tűnik, Isten győzelme Szeplőtelen Szívem végső diadalával jön el. Félelem nélkül előre! Ezt az üzenetet adom ma nektek a Legszentebb Háromság nevében. Köszönöm, hogy itt találkozhatok még egyszer. Áldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradj békében.
Üzenet a Szűzanyától, a Béke Királynőjétől, közvetítve 2022. október 25-én

Drága gyermekek, nyissátok meg szíveteket Isten szeretetének, és tegyetek mindenütt tanúságot hitetekről. Az özönvíz idejénél is rosszabb időt éltek, és eljött a pillanat, hogy visszatérjetek. Meneküljetek a bűntől, és béküljetek ki az Úrral a gyónás szentsége által. Isten siet. Vigyázzatok lelki életetekre. Fogadjátok be az Evangéliumot, és legyetek hűségesek az Én Jézusom Egyházának igaz Tanítóhivatalához. Ne csüggedjetek. A hűséges szolga cselekedni fog és hozzájárul az Egyház üdvösségéhez. Legyetek figyelmesek. Szeressétek és védjétek az igazságot. Nincs győzelem kereszt nélkül. Félelem nélkül előre! Ezt az üzenetet közvetítem ma nektek a Szentháromság nevében. Köszönöm, hogy megengedtétek nekem, hogy itt újra egyesítselek benneteket. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradjatok békében.


Mária ÚJ ÜZENETE: A szomorú jövő felé haladsz | Pedro Regis 2022. október 27.

Drága gyermekeim, ne engedjétek kialudni bennetek a hit lángját. Az Úré vagy, és egyedül Őt kell követned, és csakis szolgálnod kell. Fájdalmas jövő felé tartasz. Az emberiség elszakadt a Teremtőtől, és megiszik egy keserű csészét a szenvedésből. Mondd el mindenkinek, hogy ez a kegyelem ideje. Ne élj egy helyben állva (bűnben). Isten siet. Légy óvatos. Csak az ima erejével tudod elviselni az eljövendő megpróbáltatások terhét. Keress erőt az evangéliumban és az Eucharisztiában. Jézusom szeret téged, és tárt karokkal vár rád. Szeresd az igazságot és védd meg. Bármi is történik, ne veszítse el a reményt! Isten nagyon közel van hozzád. Ne hátrálj meg. Ezt az üzenetet adom ma nektek a Legszentebb Háromság nevében. Köszönöm, hogy itt találkozhatok még egyszer. Áldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Maradj békében.

A TÖRTÉNELMET AZOK A CSALÓK HAMISÍTJÁK AKIK JÉZUS NEVÉBEN LOPNAK !

Angela Fabiani (Zaro)

Mária üzenete: A HÁBORÚ LÁTÁSA. Konfliktus a Földközi-tengeren? Angela Fabiani 2022.10.26

Angela: Ma délután Anya minden nemzet királynőjeként és anyjaként jelent meg. Rózsaszín ruhája volt, nagy zöld és kék köpeny borította, ami széles volt, és ugyanez a köpeny fedte a fejét is. Fején királynői korona volt. Szűz Mária imára fonta a kezét, kezében egy hosszú, fénytől fehér rózsafüzért tartott, amely majdnem a lábáig ért. A lába csupasz volt, és a földgömbön pihent. A földet hatalmas szürke felhő borította. A föld szédítő sebességgel forgott, és háborús és erőszakos jelenetek futottak át rajta. Anyának nagyon szép mosolya volt, de az arca szomorú és aggódó volt. Szűz Mária lassan betakarta a világot palástja szoknyájával.

Dicsértessék Jézus Krisztus! Kedves gyerekek! Köszönjük, hogy itt vagytok. Köszönöm, hogy még egyszer válaszolt hívásomra. Gyermekeim, ha itt vagyok, az Isten hatalmas Irgalmassága miatt van, amely lehetővé teszi, hogy itt legyek, köztetek. Szeretett gyermekeim, ma is itt vagyok, hogy imát kérjek titeket, imádkozzatok ezért a világért, amelyet egyre jobban beborít a sötétség és elnyom a gonosz. Gyermekeim, imádkozzatok a békéért, akiket egyre jobban fenyegetnek e világ hatalmasai. Gyermekeim, imádkozzatok minden nap a Szent Rózsafüzért, ami nagyon erős fegyver a gonosz ellen. Azért vagyok itt, hogy elfogadjam minden imakérését, azért vagyok itt, mert szeretlek benneteket, és a legnagyobb vágyam, hogy meg tudjalak menteni mindannyiótokat. Aztán anyám azt mondta nekem: Lányom, nézd. Anyám mutatott egy konkrét pontot, amit bámulnom kell; Egymás után gyorsan mozgó képeket láttam, olyan volt, mintha egy nagyon gyorsan mozgó filmet néztem volna. Megengedte, hogy lássam a háborús jeleneteket, aztán a Földközi-tengert. Hajók sorakoztak harci alakzatban. Lányom, imádkozz velem! Imádkoztam anyámmal, majd így folytatta: Leányom, tanulj meg a rosszat jóval harcolni, légy világosság azoknak, akik még sötétben élnek. Legyen életed példa azok számára, akik még nem ismerik Isten szeretetét. Isten szeretet, nem háború. Aztán Anya kitárta karját, és mindenkit megáldott: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Alázatos szolgálólány

 

Ha én mondom magamról, hogy alázatos vagyok, akkor kijelentésemben a performatív ellentmondás klasszikus megvalósítása történik meg. Mert magával a kijelentés tényével cáfolom a kijelentés tartalmát. Az alázat ugyanis a bűnbeesés óta olyan erény, amelynek megléte csak kívülről állapítható meg, és erre a megállapításra a bűnre hajló ember nem jogosult a maga esetében.

De amikor Urunk alázatos szívűnek nevezte önmagát, nyilvánvaló módon igazat mondott, és rá nem igaz a fenti, bűnbeesés utáni emberekre vonatkozó megállapítás. De vajon ez lenne igaz akkor is, ha a Szűzanya mondta volna ezt magáról?

Az alázat a végső igazsággal függ össze, annak elismerését jelenti, hogy minden jó, amim van, minden jó, amit megvalósítok, minden jó forrásából, Istenből fakad. Ezért egyedül Őt illeti minden bennem megvalósuló, és „általam” megvalósított jóért a dicsőség, hiszen Ő minden jó oka és célja. Az alázat ennek a dicsőségnek mindenkori megadását jelenti, amely dicsőség Istent megilleti. Ha egy minden bűn nélküli ember önmagára vonatkoztatva megtenné az alázatosság jézusi kijelentését, igazat mondana, hiszen mindenben elismeri Istent, mint a jó szerzőjét, minden javát Isten ajándékának tekinti, amelyért egyedül Istené a dicsőség. Így a Szűzanya is igazat beszélt volna, ha a Magnificatban önmagát alázatosnak nevezi. De talán mégsem ezt tette.

Mindannyiunk számára ismerős a Magnificat katolikus fordításaiból származó, címben szereplő megnevezés (Lk 1, 48). Ezeket a fordításokat nem a szószerintiség, hanem a katolikus érzék értelmező megértése jellemezte, amely a fenti bekezdés megállapításának igazságát vallotta a Szűzanyáról, és értette bele az ő Szentlélektől sugallt szavaiba. Ezek a fordítások hol az alázatosság, mint erény, hol pedig az alázatosság, mint helyzet (megalázottság) értelmében, a Szűzanyára vonatkoztatva magyarázták ezt a sort. Amint a protestáns magyarázatok is, amelyek a katolikus érzék híján, azzal szembenállva szószerint helyesen, „megalázottság”, „alacsony rendűség” értelmében fordították ezt a kifejezést, de ugyanúgy a Szűzanyára vonatkoztatták, mint a katolikusok, csak velük ellentétben a Szűzanya „kisebbítése” érdekében tették ezt. Pedig ez talán nem a Szűzanyára vonatkozó kifejezés.

Amikor a Szűzanya arról beszél, hogy az Úr rátekintett szolgálója megalázott voltára (ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ) ugyanazokat a szavakat használja, mint Sámuel első könyve Anna esetében, aki Erzsébethez hasonlóan a gyermektelenség bélyegétől megalázva könyörgött ezekkel a szavakkal gyermekáldásért az Úrhoz (ἐπιβλέπων ἐπιβλέψῃς ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης σου – 1 Sám 1,11). A gyermektelenség megalázó bélyeg volt a zsidók között, mert ebben Isten büntetését látták. Annak egyértelmű kifejezését, hogy Isten előtt bűnösnek minősülnek, hiszen gyermektelenségükkel maga Isten nyilvánította ki, hogy nem alkalmasak arra, hogy tőlük szülessék meg a várva várt Messiás, vagy akár az ő előfutára. És mi más lehetne ennek oka, mint az ő bűnük? Ezek a szavak tehát Erzsébet helyzetére utalnak, arra a megalázottságra, amelyet igaz volta ellenére elszenvedett a gyermektelenségben, nem pedig a Szűzanyára, akit fiatal lányként nem érintett ez a bélyeg.

Ezért kezdte Isten magasztalását ezekkel a szavakkal a Szűzanya, és erre utal az is, hogy az ujjongás indicativus aoristosban szerepel, ami “ujjongott”-nak fordítható. Ujjongás, ami a múltban, az angyali üdvözletkor már megvalósult. A Szűzanya most, Erzsébetet látva magasztalja az Urat, de már akkor ujjongott, amikor meghallotta, hogy az Úr elvette Erzsébet szégyenét. Ezzel a gondolattal a szívében érkezett, és belépésekor szemtől szembe tapasztalja a Szentlélek munkáját. Erzsébet „nagy kiáltása” (ἀνεφώνησεν κραυγῇ μεγάλῃ) ugyanis olyan tudásról tanúskodik, amely nem származhat embertől: senki emberfia nem tudhatja ugyanis, hogy Mária szíve alatt Isten Fiát hordozza. És ki, melyik lélek lehetne az, aki elismételteti Erzsébettel az angyali üdvözlet kezdő állítását, áldottnak mondva Máriát és magzatát, ha nem a Szentlélek? Mária úgy tette meg az utat a hegyekbe, hogy a sértetlen emlékezetében megőrzött angyali szavakon, és az Isteni irgalmas lehajlásán elmélkedett. És megérkezésekor Erzsébettől hallja viszont az angyal szavait! Ezért válaszol Erzsébet szavára és utal vissza az angyali üdvözletre: „és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék”

És mert a fényt nem lehet elrejteni, bizonyságát adja tökéletes alázatának, amely minden jót Istennek tulajdonít:

„mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.”

Tehát a katolikus hitérzék igenis helyesen ismeri a Szűzanyát alázatos szolgálólányként. Mert, ahogy Szent Ágoston mondta: Mária alázata volt a mennyei létra, amelyen Isten leereszkedett a világba.

https://invocabo.wordpress.com/2022/10/27/alazatos-szolgalolany/

ÜZENET ISTEN SZERETETÉNEK FÉNYES CSILLAGÁNAK (Kanada) 2022. október 26.

 

FÉNYES CSILLAG: Minden nap szentmisét és szentségimádást ajánlunk fel William szabadulásáért. Megkértem Urunkat, hogy küldjön néhány választ Vilmosnak, amit kért. Urunk eljött az Isteni Irgalmasság formájában.

URUNK: "Megáldalak téged fiam: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen."

"Azért jöttem ma, fiam, hogy vigasztalást hozzak neked, mert a gonoszság oly erős a világban. Sokan harcolnak azért, hogy láncra verjenek téged, fiam. Isten terve, hogy szabaddá tegyen téged, hamarosan kibontakozik. Sokan imádkoznak most, fiam, a te szabadulásodért, mert nem véletlen, hogy az Isteni Irgalmasság Máriája arra kérte a világot, hogy imádkozzanak a maradék Egyház győzelméért. Sok minden rejtőzik ebben a kérésben, fiam, mert te vagy az Én Megmaradt Egyházam feje."

"A Vörös Hold eljövetelével, amely az előfutár, sok katasztrófa fog gyermekeimre zuhanni - katasztrófák, amelyek még pusztítóbbak lesznek - mint a legutóbbi, amely most esett a Földetekre. A katasztrófák, fiam, egyre gyakoribbak és pusztítóbbak lesznek, mert gyermekeink megtagadták, hogy visszaforduljanak Istenükhöz."

"Gyermekeimnek sokat kell majd szenvedniük, mivel mindezek a dolgok beteljesednek, amelyeket megjövendöltél. Sokan fognak hozzád fordulni tanácsodért, mert a sok pusztítással együtt is sok Jelet és Csodát fogok küldeni, hogy gyermekeinket visszahozzam Istenükhöz."

"Légy erős, fiam, mert ebben az időszakban sok minden meg fog változni. Légy nyugodt, mert Én, a te Istened, kezemben tartalak téged, és Édesanyám vigyáz rád, minden nap. Légy békében, fiam, mert mindaz, amit megígértem neked, most bontakozik ki."

"Szeretlek, fiam, és megáldalak téged: Az Atya, a Fiú és más Szentlélek nevében. Ámen."

Földi idők a végéhez közelednek

Jézus üzenete – Földi idők a végéhez közelednek | Valeria Copponi 2022. október 5.

Drága, szeretett kisgyermekeim, folytassátok imáitokat, ne hagyjatok el. Életemet adtam a kereszten érted, és ezekben az időkben még mindig annyi szenvedést élek át, és arra kell biztatnom, hogy maradj közel hozzám áldozataiddal, imáiddal és imádataiddal. Én, a te Jézusod, különösen Egyházam miatt szenvedek, amely már nem engedelmeskedik Parancsaimnak. Kedves gyermekeim, szeretném, ha imádkoznátok Egyházamért, amely sajnos már nem katolikus vagy apostoli. Imádkozzatok és böjtöljetek Egyházamért, hogy visszatérjen olyanná, amilyenné szeretném. Mindig használd Testemet Egyházam szolgálatára. Gyermekeim, földi időtek a végéhez közeledik; Ezért mondom nektek és ismétlem: tápláljátok testeteket, és imádkozzatok Atyámhoz, hogy még mindig könyörüljön rajtatok. Édesanyád sír érted, de sokan közületek képtelenek megvigasztalni. Atyámnak még sok helye van számotokra a királyságában, de próbáljátok meg kiérdemelni; különben az ördög összeszedi a lelketeket. Én, Jézus, kérlek: vigasztald Édesanyámat, aki újra átéli szenvedésem idejének fájdalmait. Ti, gyermekeim, akik hallgattok rám, imádkozzatok, legyetek jó példa minden gyermekemnek, aki már nem hisz Istenben. Áldásom legyen Önökön és családjain. Ámen.
Mária üzenete – Jelen világodnak vége szakad | Valeria Copponi 2022. október 19

Drága, szeretett gyermekeim, ma arra kérlek benneteket, hogy beszéljenek a pokolról, különösen a fiatalokról. Nem hiszik, hogy a pokolban fájdalmak vannak; beszélnek róla egymás között, és nevetnek azokon, akik tájékoztatják őket erről a fájdalmas örökkévalóságról. Drága gyermekeim, segítsetek megértetni ezekkel a fiatalokkal, hogy az örökkévaló szenvedés valóságos. Ahogy igazak az örök örömök, amelyeknek köszönhetően gyermekeim, akik engedelmeskednek Isten Igéjének, örökké élvezni fogják Teremtőjük szeretetét. Szomorú vagyok, nagyon szenvedek ezekért a kis gyermekeimért, ezért kérlek, ne hagyj békén ezekben az utolsó időkben. Imádkozz, és imádkozz másokat is, különösen a papokért, hogy megszívleljék ezt a nehéz feladatot. Különösen rajtuk múlik, hogy Fiam elé vigyenek minden olyan fiatalt, aki távol van az Egyháztól és ezért Istentől. Az idők véget érnek számodra; a jelenlegi világotok véget ér, hogy helyet adjon a spirituálisnak a földön. Gyermekeim, tudom, hogy számíthatok rátok, akik követik tanításaimat; Mindig legyen következetes viselkedésedben és az Istentől távol álló lelkiismeretek felébresztésében. A szentmise legyen mindig az első helyen az életedben, mert Jézus rajtad keresztül fog cselekedni. Szeretlek kedvesem. Mindig közel vagyok hozzád, és imádkozom Jézushoz, hogy adja át neked minden szeretetét. Neked adom nagy szerelmemet. Az igazi anyád. Ámen.
Jézus üzenete – ELÉG! Elég világosan beszéltem önnel – Valeria Copponi 2022.10.26

Ha azt mondanám neked: "Készülj fel, hogy közeleg az én időm", mit tennél? Azt tanácsolom, imádkozz, böjtölj és szeress! Igen, legkedvesebb gyermekeim, visszatérek hozzátok: akik szeretnek, engem követnek. Akik nem hisznek eljövetelemben, azokat elfogadják a Sátán helyére. Mindig is világosan beszéltem, de nagyon sokan nem akarjátok megérteni. Sokan mondják: "Ha nem látom, nem hiszem el!" - és mégis annyi jelet adtam neked. Most egy új menny és új föld kezdetéhez érkeztünk. Én, Jézus, beszéltem! Mindig jó voltam mindegyikőtökkel; Megengedtem, hogy elfogadj Engem a szívedbe. Mit adjak még neked, hogy visszatérj hozzám? Anyád sírt, és még mindig sír érted; most elég! Akik velem vannak, megmenekülnek; akik nem velem, hanem ellenem vannak, elvesztik esélyüket az örök örömre. Kedves gyermekeim, elég világosan beszéltem veletek; nem fogja tudni azt mondani: "De én nem tudtam." mindnyájatokhoz jó voltam; Arra hívlak benneteket, hogy gondolkodjatok el, és kérjetek Tőlem bocsánatot: ne feledjétek, hogy azért vagyok itt, hogy megbocsássak. Szeretteim, akik szerettek engem, imádkozzatok a hitetlenekért. elfogadom imáitokat. Vissza akarok jönni hozzád és egyenként megölelni. Megáldalak keresztem magasából. Szeretlek és hamarosan magammal viszlek. A te Jézusod.

Égi Édesanyánk üzenete 2022. október 25-én Medjugorjéból

A Szűzanya üzenete, Medjugorje, 2022. október 25.

Drága gyermekek! A Magasságbeli megengedi nekem, hogy veletek legyek, az öröm és remény útja legyek számotokra, mert az emberiség a halál mellett döntött. Azért küld engem, hogy megtanítsalak benneteket arra, hogy Isten nélkül nincs jövőtök. Kicsi gyermekeim, legyetek a szeretet eszközei mindazok számára, akik még nem ismerték meg a szeretet Istenét. Örömmel tegyetek tanúságot hitetekről és ne veszítsétek el az emberi szívek megváltozásába vetett reményeteket. Veletek vagyok és megáldalak benneteket édesanyai áldásommal. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

Antikrisztuskövető Gonosz hamispróféta: a kereszténység kifordult az Új Világrend szolgálatában

Trónbitorló Hazug hamispróféta kereszténységének kifordított változata zavarba hozza követőit. Egy globális kormányt és egy világvallást követel, amelynek semmi köze az emberiség megváltásához, már 2017 óta. A világ most az emberiség lelkéért vívott ádáz harcban áll.

Előkerültek a nagyfalui üzenetek

Lara Logan a szex- és gyermekkereskedelemről

Ha hosszabb időt szánnátok a témára, itt egy (magyar vonatkozású) cikk:
https://nepszava.us/az-amerikai-nepszava-leleplezo-riportja-bojte-arvahazaiban-dickensi-allapotok-uralkodtak-az-elitelt-pedofil-a-jeghegy-csucsa/
Ez pedig egy remek David Icke-előadás, különösen 28:40-nél és 31:05-nél beszél a videóhoz kapcsolódó dolgokról:
https://www.youtube.com/watch?v=R_e6iuAvmkY

https://indavideo.hu/video/David_Icke_Ebred_mar_az_oroszlan_3_resz_-_A_Globalis_Terv
A teljes előadás-sorozat (vigyázat, nagyon hosszú!):
https://www.fenyorveny.hu/2013/05/david-icke-ebred-mar-az-oroszlan-teljes-eloadas.html
Forrás:
https://rumble.com/v1pltn3-lara-logan-responds-to-newsmax-after-they-ban-her-from-the-network.html

Még egy kapcsolódó videó (Ugandáról):
https://www.bitchute.com/video/2Th0J62zANNT/
És még egy (ADRENOCHROME THE REAL TRUTH):
https://www.bitchute.com/video/hJD8RopHB9Qt/

Athanasius Schneider: A pápának való engedelmesség helyes jelentése

 

Schneider püspök gondolatai az igazi engedelmességről.

A szent Egyház elsősorban és legmélyebben isteni intézmény, és természetfeletti értelemben misztérium. Másodsorban van emberi és látható valósága is, a látható tagok és a hierarchia (pápa, püspök, pap).

Amikor az Anyaszentegyház történelmének egyik legmélyebb válságát éli át, mint napjainkban, amikor a válság az Egyház életének minden szintjét ijesztő mértékben érinti, az isteni Gondviselés arra hív bennünket, hogy szeressük Anyaszentegyházunkat, akit nem elsősorban ellenségei, hanem pásztorai aláznak meg és gúnyolnak, belülről. Arra vagyunk hivatottak, hogy segítsük Anyaszentegyházunkat, mindenki a maga helyén, hogy segítsük őt az igazi megújuláshoz a katolikus hit megváltoztathatatlan integritásához való saját hűségünkkel, a liturgiája, minden korok liturgiája állandó szépségéhez és szentségéhez való hűségünkkel, a Krisztussal való egyesülésben való intenzív lelki életünkkel, valamint a szeretet cselekedeteivel.

Az Egyház misztériuma több, mint a pápa vagy a püspök. Néha a pápák és püspökök ártottak az Egyháznak, és akkor Isten más eszközöket használt, gyakran az egyszerű híveket, egyszerű papokat vagy néhány püspököt, hogy helyreállítsa a hit és az élet szentségét az Egyházban.

Hűségesnek lenni az Egyházhoz nem jelenti azt, hogy belsőleg engedelmeskedni kell egy pápa vagy egy püspök minden szavának és cselekedetének, hiszen a pápa vagy egy püspök nem azonos az egész Egyházzal. És ha egy pápa vagy egy püspök olyan utat támogat, amely sérti a hit és a liturgia integritását, akkor az ember semmiképpen sem köteles őt belsőleg követni, mert nekünk a hitet és az Egyház minden korának, az apostolok és a szentek szabályait kell követnünk.

A katolikus Egyház az egyetlen és igazi Egyház, amelyet Krisztus alapított, és Isten kifejezett akarata, hogy minden ember az Ő egyetlen Egyházának, Krisztus misztikus testének tagja legyen. Az Egyház nem a pápa magántulajdona, aki csak Krisztus helytartója, szolgája. Ezért nem lehet a katolikussá válást egy adott pápa magatartásától függővé tenni. Az embernek biztosan engedelmeskednie kell a pápának, amikor tévedhetetlenül Krisztus igazságát állítja elénk, amikor ex cathedra beszél, ami nagyon ritka. Engedelmeskedni kell a pápának, amikor Isten törvényeinek és parancsainak betartására utasít minket, [és] amikor közigazgatási és joghatósági döntéseket hoz (kinevezések, engedélyek stb.). Ha azonban egy pápa zavart és kétértelműséget okoz a katolikus hit és a szent liturgia integritását illetően, akkor nem szabad neki engedelmeskedni, hanem minden korok Egyházának és azoknak a pápáknak kell engedelmeskedni, akik két évezreden át folyamatosan és világosan tanították az összes katolikus igazságot ugyanabban az értelemben. És ezeket a katolikus igazságokat kifejezetten találjuk meg a Katekizmusban. Engedelmeskedni kell a Katekizmusnak és minden korok liturgiájának, amelyet a szentek és elődeink követtek.

Más megfontolások mellett a következő sorokban Roberto de Mattei professzor mesteri előadásának rövid összefoglalása olvasható: “Engedelmesség és ellenállás az Egyház történetében“, amelyet a Rome Life Forumon tartott 2018. május 18-án.

Hamis engedelmesség az, amikor valaki isteníti az Egyházban a tekintélyt képviselő embereket (pápa vagy püspök), amikor ez a személy elfogadja felettesei utasításait és egyetért azokkal a kijelentésekkel, amelyek nyilvánvalóan ártanak és gyengítik a katolikus hit tisztaságát és integritását.

Az engedelmességnek van alapja, célja, vannak feltételei és korlátai. Csak Istennek nincsenek korlátai: Ő hatalmas, végtelen, örökkévaló. Minden teremtménynek van határa, és ez a határ határozza meg a lényegét. Ezért sem korlátlan hatalom, sem korlátlan engedelmesség nem létezik a földön. A hatalmat a határai határozzák meg, és az engedelmességet is a határai határozzák meg. E korlátok tudatosítása vezet a hatalom gyakorlásának tökéletességéhez és az engedelmesség gyakorlásának tökéletességéhez. A tekintély áthághatatlan határa a katolikus hit sérthetetlenségének és tisztaságának isteni törvénye iránti tisztelet, és a katolikus hit sérthetetlenségének és tisztaságának ezen isteni törvénye iránti tisztelet az engedelmesség áthághatatlan határa is.

Szent Tamás felteszi a kérdést: “Kötelesek-e az alattvalók mindenben engedelmeskedni elöljáróiknak?“. (Summa theologica, II-IIae, q. 104, a. 5); válasza nemleges. Mint kifejti, két oka van annak, hogy egy alattvaló nem lehet köteles mindenben engedelmeskedni elöljárójának. Először is: egy felsőbb tekintély parancsa miatt, tekintettel arra, hogy a tekintélyek hierarchiáját tiszteletben kell tartani. Másodszor: ha egy feljebbvaló törvénytelen, nem helyénvaló dolgokra utasítja az alattvalót, például a gyermekek nem kötelesek engedelmeskedni szüleiknek a házasságkötésben, a szerzetessé válásban vagy hasonló ügyekben. Szent Tamás következtetése: “Az ember abszolút módon Istennek van alárendelve, és mindenben, külső és belső dolgokban: ezért mindenben köteles engedelmeskedni Istennek. Az alattvalók azonban nem mindenben kötelesek engedelmeskedni feljebbvalóiknak, hanem csak bizonyos dolgokban. (…) Ezért az engedelmességnek három fajtáját különböztethetjük meg: az első, mivel elégséges az üdvösséghez, csak a kötelező dolgokban engedelmeskedik; a második, mivel tökéletes, minden törvényes dologban engedelmeskedik; a harmadik, mivel rendezetlen, a törvénytelen dolgokban is engedelmeskedik” (Summa theologica, II-IIae, q. 104, a. 3).

Az engedelmesség nem vak vagy feltétel nélküli, hanem határokkal rendelkezik. Ahol bűn van, halálos vagy más bűn, ott nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is nem engedelmeskedni. Ez olyan körülmények között is igaz, amikor valakinek olyasmit parancsolnak, ami a katolikus hit integritását vagy a liturgia szentségét sérti. A történelem megmutatta, hogy püspök, püspöki konferencia, zsinat [és] még pápa is mondott ki tévedéseket a nem tévedhetetlen magisztériumában. Mit tegyenek ilyen körülmények között a hívek? Aquinói Szent Tamás különböző műveiben azt tanítja, hogy ahol a hit veszélyben van, ott jogszerű, sőt helyes, ha nyilvánosan ellenállunk egy pápai döntésnek, ahogyan Szent Pál tette Szent Péterrel, az első pápával szemben. Valóban, “Szent Pál, aki Szent Péternek volt alárendelve, nyilvánosan megdorgálta őt, mert egy hitbeli kérdésben botrány fenyegetett. Szent Ágoston pedig megjegyezte: “Szent Péter is példát adott, hogy azok, akik kormányoznak, de alkalomadtán letérnek a helyes útról, ne utasítsanak vissza nem helyénvalónak mondva egy helyreigazítást, még ha az alattvalóiktól származik is” (ad Galata 2, 14)” (Summa theologica, II-II, q. 33, a. 4, ad 2)” (Summa theologica, II-II, q. 33, a. 4, ad 2).

Szent Pál ellenállása Szent Péterrel, az első pápával szemben nyilvános helyreigazításában nyilvánult meg. Szent Tamás a Summa-ban egy egész kérdést szentel a testvéri korrekciónak. A testvéri helyreigazítás az alattvalók részéről is irányulhat elöljáróik ellen, a laikusok részéről pedig a prelátusok ellen. “Mivel azonban egy erényes cselekedetnek is szüksége van arra, hogy a megfelelő körülmények mérsékeljék, ebből következik, hogy amikor egy alattvaló helyreigazítja elöljáróját, akkor ezt illő módon kell tennie, nem szemtelenséggel és durvasággal, hanem szelídséggel és tisztelettel” (Summa theologica, II-II, q. 33, a. 4, ad 3). Ha a hitet veszély fenyegeti, az alattvalók kötelesek megdorgálni prelátusaikat, beleértve a pápát is, akár nyilvánosan is: “Ezért a hit botrányának veszélye miatt Pál, aki valójában Péter alattvalója volt, nyilvánosan megdorgálta őt” (ibidem).

A pápa személyének és hivatalának megvan a maga értelme abban, hogy csak Krisztus helytartója, eszköz és nem cél, és mint ilyet, ezt az értelmezést kell használni, ha nem akarjuk felforgatni az eszköz és a cél közötti kapcsolatot. Fontos ezt hangsúlyozni egy olyan időszakban, amikor, különösen a leghűségesebb katolikusok körében, sok a zavar e tekintetben. És az is, hogy a pápának vagy a püspöknek való engedelmesség eszköz, nem pedig cél.

A római pápának teljes és közvetlen hatalma van minden hívő felett, és nincs nála magasabb hatalom a földön, de sem téves, sem kétértelmű kijelentésekkel nem változtathatja meg és nem gyengítheti a katolikus hit integritását, az Egyház isteni alkotmányát, sem a szentmise liturgiájának szentségét és áldozati jellegének állandó hagyományát. Ha ez megtörténik, a püspököknek, sőt a laikus híveknek is megvan a jogos lehetősége és kötelessége, hogy ne csak magán- és nyilvános fellebbezéseket és tanbeli korrekciós javaslatokat nyújtsanak be, hanem “engedetlenséggel” is fellépjenek egy olyan pápai utasítással szemben, amely megváltoztatja vagy gyengíti a hit integritását, az Egyház isteni alkotmányát és a liturgiát. Ez egy nagyon ritka, de lehetséges körülmény, amely nem sérti, hanem megerősíti a tisztelet és az engedelmesség rendjét a pápával szemben, aki arra hivatott, hogy megerősítse testvérei hitét. Az ilyen imák, folyamodványok, tanbeli korrekciós javaslatok és az úgynevezett “engedetlenség” inkább a pápa iránti szeretet kifejezése, hogy segítsen neki megtérni veszélyes magatartásából, amely révén elhanyagolja elsődleges kötelességét, hogy az egész Egyházat egyértelműen és határozottan megerősítse a hitben.

Emlékeztetni kell arra is, amit az I. Vatikáni Zsinat tanított: “A Szentlélek nem azért lett megígérve Péter utódainak, hogy kinyilatkoztatása által valami új tanítást tegyenek ismertté, hanem hogy az ő segítségével vallásos gondossággal őrizzék és hűségesen magyarázzák az apostolok által átadott kinyilatkoztatást vagy a hit letéteményét” (Első Vatikáni Zsinat, Pastor aeternus dogmatikai konstitúció, 4. kápt.).

Az elmúlt évszázadok során az Egyház életében jogi pozitivizmus uralkodik, amely egyfajta papolatriával párosul. Ez a felfogás arra törekszik, hogy a felsőbbség külső rendjét és a jogot puszta eszközzé degradálja a hatalom birtokosainak kezében, megfeledkezve magának a jognak a metafizikai és erkölcsi alapjáról. Ebből a legalista nézőpontból nézve, amely ma áthatja az Egyházat, az, amit a hatalom kihirdet, az mindig igazságos.

A hagyományos lelki értekezések megtanítanak minket arra, hogyan engedelmeskedjünk az Egyháznak és a pápának, illetve a püspöknek. Ezek azonban a normalitás idejére vonatkoznak, amikor a pápa és a püspökök hősiesen és egyértelműen védték és őrizték a hit és a liturgia integritását. Most nyilvánvalóan a hit globális válságának kivételes időszakát éljük, az Egyház minden szintjén. A katolikus hívőnek el kell ismernie a pápa legfőbb tekintélyét és egyetemes kormányzását. Tudjuk azonban, hogy a pápa, tekintélyének gyakorlása során a katolikus hit és a szentmise liturgiájának szentsége nyilvánvaló kárára hatalmi visszaéléseket követhet el, amint az a történelemben sajnos már előfordult. Engedelmeskedni kívánunk a pápának: minden pápának, beleértve a jelenlegi pápát is, de ha bármelyik pápa tanításában nyilvánvaló ellentmondást találunk, az ítéletalkotásunk szabálya az Egyház két évezredes hagyományát követi, azaz a pápák évezredeken és évszázadokon át adott állandó tanítását.

Enrico Zoffoli atya szerint az Egyház legsúlyosabb gonoszságai nem a világ rosszindulatából, a laikusok más vallások általi befolyásolásából vagy üldöztetéséből származnak, hanem mindenekelőtt azokból az emberi elemekből, amelyek a misztikus testet alkotják: a laikusokból és a papságból. “Ez a diszharmónia, amelyet a laikusoknak a papság munkájával szembeni engedetlensége és a papságnak Krisztus akaratával szembeni engedetlensége idéz elő” (Potere e obbedienza nella Chiesa, Milano 1996, 67. o.):

Egy pápa vagy püspök tekintélyével szemben, amely túllépi a katolikus hit sérthetetlenségének és tisztaságának Isten által adott törvényének határait, határozott ellenállást kell tanúsítani, amely történhet nyilvánosan. Ez korunk hősiessége, a szentséghez vezető legnehezebb út. Szentté válni azt jelenti, hogy Isten akaratát teljesítjük; Isten akaratát teljesíteni azt jelenti, hogy mindig engedelmeskedünk az Ő törvényének, különösen akkor, amikor ez nehéz, vagy amikor ez konfliktusba hoz minket olyan emberekkel, akik, bár az Ő földi hatalmának törvényes képviselői (pápa, püspök), sajnos tévedéseket terjesztenek vagy gyengítik a katolikus hit integritását és tisztaságát.

Az ilyen pillanatok nagyon ritkák az Egyház történetében, mégis megtörténtek, amint az mindenki számára nyilvánvaló, a mi időnkben is.

A történelem folyamán sokan hősies magatartást tanúsítottak, ellenállva a politikai hatalom igazságtalan törvényeinek. Még nagyobb azoknak a hősiessége, akik ellenálltak az egyházi hatóság által a hit állandó hagyományától és az Egyház liturgiájától eltérő tanok erőltetésének. A gyermeki, áhítatos, tiszteletteljes ellenállás nem az Egyháztól való eltávolodáshoz vezet, hanem megnöveli az Egyház, Isten és az Ő Igazsága iránti szeretetet, mert Isten az alapja minden tekintélynek és minden engedelmességnek.

A pápai hivatal, az Apostoli Szék és a római pápa személye iránti szeretet egyes szenteket, például Svéd Szent Brigittát és Sziénai Szent Katalint nem riasztotta vissza attól, hogy a pápákat megdorgálják, néha kissé kemény szavakkal is, amint Szent Brigitta példájából láthatjuk, aki az Úrnak XI. Gergely pápához intézett szavait közli: “Kezdjétek el megreformálni az egyházat, amelyet saját véremmel vásároltam meg, hogy megújuljon és lelkileg visszavezettessék a szentség ősi állapotába. Ha nem engedelmeskedsz az én akaratomnak, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy egész mennyei bíróságom előtt ugyanolyan ítélettel és lelki igazságossággal foglak elítélni, mint amilyen ítélettel és lelki igazságossággal elítélnek és megbüntetnek egy világi prelátust, akit meg kell fosztani rangjától. Nyilvánosan megfosztják szent, pápai ruhájától, legyőzik és elátkozzák. Ezt fogom tenni veled. Eltávolítalak a mennyei dicsőségtől. Gergely, fiam, azonban ismét arra intelek, hogy alázattal térj meg hozzám. Hallgass tanácsomra” (Szent Brigitta jelenéseinek könyve, 4, 142).

Sziénai Szent Katalin, az Egyház doktora a következő kíméletlen figyelmeztetést intézte XI. Gergely pápához, követelve, hogy erőteljesen reformálja meg az Egyházat, vagy ha ezt nem teszi meg, mondjon le a pápaságról: “Legszentebb és legédesebb atyám, szegény, méltatlan leányod, Katalin az édes Jézus Krisztusban, az Ő drága vérében ajánlja magát neked. Az isteni Igazság követeli, hogy igazságot szolgáltass a sok gonoszság bősége miatt, amelyet azok követtek el, akik a Szent Egyház kertjében táplálkoznak és legelnek. Mivel Ő adott neked hatalmat, és te vállaltad azt, használd erődet és hatalmadat; ha pedig nem akarod használni, jobb lenne, ha lemondanál arról, amit vállaltál; nagyobb becsületet szereznél Istennek és egészséget lelkednek”.

Amikor az Egyházban hatalmon lévők (pápa, püspökök), mint ahogy ez napjainkban is történik, nem teljesítik hűségesen kötelességüket, hogy megőrizzék és megvédjék a katolikus hit és a liturgia integritását és tisztaságát, Isten az alárendelteket, gyakran az Egyház kis és egyszerű tagjait hívja, hogy kérésekkel, javaslatokkal és – ami a leghatásosabb – helyettesítő áldozatvállalással és imákkal pótolják az elöljárók hibáit.

A XV. századi egyház mély válsága idején, amikor a magas rangú papság gyakran rossz példát mutatott és súlyosan elhanyagolta lelkipásztori feladatait, Nicolaus Cusanus bíborost (1401-1464) mélyen megindította egy álom, amelyben megmutatkozott neki az önfelajánlás, az imádság és az engesztelés erejének e lelki valósága. Álmában a következő jelenetet látta: Több mint ezer apáca imádkozott a kis templomban. Nem térdelve, hanem állva imádkoztak. Tárt karokkal álltak, tenyérrel felfelé, a felajánlás gesztusával. Egy vékony, fiatal, szinte gyermeki apáca kezében Nicolaus bíboros a pápát látta. Látszott rajta, milyen nehéz teher ez számára, de az arca örömteli ragyogást sugárzott. Ezt a magatartást kellene utánoznunk.

Forrás: LifeSiteNews

https://invocabo.wordpress.com/2022/10/25/athanasius-schneider-a-papanak-valo-engedelmesseg-helyes-jelentese/

A sértetlen emlékezet

A bűnbeeséssel az ember képességei is sérültek, rendezetlenné váltak. Így akaratunk rosszra hajlik, emlékezetünk és képzeletünk elszórakoztat, szétszórttá tesz minket ima közben, sőt, megzavar a következetes gondolkodásban is. Gondolkodásunkat rendezetlenné vált érzékeink, meder nélkül áradó érzelmeink is összekuszálják.  De emlékezetünk nem csak a zavarodott működésében, az alkalmatlan időben és módon mutatott aktivitásában, hanem gyengeségében is következménye természetünk bűnbeesés miatti leromlásának.

Hogy miről jutott mindez eszembe? Folytatva az örvendetes rózsafüzér titkaiban való elmélyedést Lukács evangéliumának olvasásával, most először gondolkodtam azon, hogy Mária hálaéneke, a Magnificat (Lk 1,46-55) is a Szűzanya áteredő bűntől való mentességét támasztja alá. Kissé meredek állítás, nem? De kifejtem jobban.

Lukács, a kedves orvos (Kol 4,14), evangéliuma megírásakor támaszkodott a Szűzanya elbeszélésére, emlékeire is. Ezt onnan tudhatjuk, hogy bizonyos történetek, köztük az örvendetes rózsafüzér titkai alapjául szolgáló események, így éppen az angyali üdvözlet is, csakis a Szűzanya révén válhattak ismertté, hiszen ő volt a történet egyetlen emberi résztvevője, aki később továbbadhatta mindezt. És a Szűzanya jól emlékezett ezekre a történésekre. Mondhatnánk, hogy ez természetes is, hiszen általános emberi tapasztalat, hogy életünk komolyabb eseményei gyakran mélyen belevésődnek emlékezetünkbe. Na, de ennyire?

Mert a Szűzanya nem pusztán az eseményre, a benyomásokra emlékezett, hanem több mint négy évtizeddel az esemény után pontosan felidézte a hálaéneket, amellyel felujjongott a Szentlélek működését látva. Mondhatná valaki, hogy talán azért, mert ez egy bevett imája lehetett a Szűzanyának. De ez utóbbinak ellentmond a tartalma, amely nagyon eseményspecifikus: látszik rajta, hogy a szeme előtt lezajló kegyelmi pillanat hatása alatt született, és arra reagál.

Mondhatnánk azt is, hogy a Szentlélek mondatta vele, és a Szentlélek emlékeztette is őt rá évtizedekkel később, és ez biztosan igaz is. De a „kegyelem feltételezi a természetet”: a Szentlélek nem üzenetrögzítőt használ, hanem épít a természetesre, amely ebben az esetben a Szűzanya romlatlan természetéből fakadó tökéletes emlékezete. Még mindig meredek?

A Magnificat szövege a 89., 98., 103., 107., 109., 111., 147. zsoltárból vett részeket tartalmaz, de ezen kívül van benne idézet vagy utalás Habakuk könyvére, Izajás könyvére, Sámuel első könyvére, a Teremtés könyvére, vagy éppen a Második törvénykönyvre: az egész Magnificat a Szentlélek által ihletett szentírási szövegekből áll. Nekem, mint aranyhal-memóriával megáldottnak persze ez akkor is imponáló, ha csak elmélyült ismeretanyagról és átlagon felüli memóriáról lenne szó, de meggyőződésem szerint ez annál minőségileg több. Ez a Szűzanya romlatlan természetéről szóló bizonyság is: ő ugyanis kívülről (szívből) ismerte az egész Szentírást. Mert Isten bármely szavát, amelyet kiskorától felolvasni hallott, amely elhangzott Istenről és Istentől, szivacsként itta be, és többé sosem feledte: „megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében” (Lk 2, 19). És ezek a szavak, mondatok éltek benne.

Erre a tökéletes emlékezetre, erre a tudásra és erre az istenszeretetre alapozott a Szentlélek, és emiatt zenghetett fel ez a hálaének Mária ajkáról. És ezért tudta Mária több mint négy évtized után is gond nélkül felidézni a Szentlélek által ihletett dicsőítést.

Benne azt láthatjuk, hogy milyen lehetett az ember a bűnbeesés előtt: hogyan növekedhetett volna bölcsességben az ember az időben és korban előrehaladva, elmélyülve Isten megismerésében, amelyet nem zavart volna a képességek rendezetlensége, a lefele húzó megromlott természet. Mert ez történt a bűn nélkül fogantatott és romlatlan természetű Szűzanyával már földi életében is.

És őt, az ő Istenkeresését látva azt is elképzelhetjük, hogy milyen lesz az üdvösség, amikor lehullanak a bilincsek az emberi értelemről, emlékezetről és a boldogító színelátásban részünk lesz, amikor Isten tökéletességének megismerésében örökké növekedhetünk, vég nélkül fokozódó boldogsággal. Örökké.

https://invocabo.wordpress.com/2022/10/24/a-sertetlen-emlekezet/

 

Abszurditás

A tevékeny részvétel és a szentmise vágyott gyümölcsei

 konferenciája az Egyház válságáról. Veszprém, 2022. október 19.

Mivel az evangéliumot mindig jó hallani, egy örömhírrel kezdeném: amikor búcsúbeszédében a mi Urunk, Jézus Krisztus azt mondta, hogy nem hagylak árván titeket, igazat beszélt, mint mindig. Gondoskodott arról, hogy minden üdvözítői tevékenység, amelyet végzett földi életében, folytatódjék halála, feltámadása és mennybemenetele után: az ő rendelése nyomán ez történik a szentségekben.

A szentségek valamilyen isteni szándékoltságú jóban részesítenek bennünket az üdvösségünk érdekében. Gondoljunk például a szentgyónásban kapott bűnbocsánatra, amely ugyanaz, mint amiben a mi Urunk részesítette a bűnbánókat; a betegek kenetére, amely hatásaiban ugyanaz a gyógyító isteni lehajlás, amelyben általa részesültek a betegek, vagy megerősítés a halál előtt, amelyben őáltala részesült Szent József. De még a házasság szentségéről is elmondható ez, hiszen a kánai menyegzőn ő jelenlétével tanúskodott annak a házasságnak létrejötte és a házasságnak, mint intézménynek isteni rendeltsége mellett, ahogy a katolikus papok is teszik.

De van egy olyan szentség is, minden szentség forrása, amely magában a Legfőbb Jóban, az Úrban részesít minket: istenemberi mivoltában őt magát teszi jelenvalóvá számunkra. És mivel a mi Urunk úgy látta jónak, hogy ez a jelenléte az ő üdvözítő tevékenységének fő eseményéhez kapcsolódjék, ezért a golgotai keresztáldozat mindennapi jelenvalóvá tétele, a szentmise az, ahol valósággá válik ez.

Az Úr testének, mint valóságos eledelnek gondolata már kortársait is megbotránkoztatta, gondoljunk csak János evangéliumának 6. fejezetére, amikor a kenyérszaporítás és testi jóllakás után, az Élet Kenyeréről szóló jézusi szavak azonnal követőinek hűségpróbájává váltak, mert döntést kellett hozniuk: Istennek vallják meg, és őt magát akarják, vagy csak valamit akarnak tőle a jólétükhöz. Ugyanez a mi időnkben is megtörténik, és ugyanúgy döntést igényel tőlünk, mint akkori követőitől.

Amikor püspökeink 2020. márciusában a covidra hivatkozva kötelezővé tették a kézbe áldozást és bezárták a templomokat, sokan éltük meg váratlan és felfoghatatlanul súlyos csapásként. Több mint két év távlatából ez mégis kegyelmi pillanatnak tűnik, pontosan azért, mert a rendelkezések nyomán olyan döntési helyzet jött létre, amilyenről az előbb idézett evangéliumi szakasz számol be. A püspöki rendelkezés felszólítás volt arra, hogy a nekünk szegezett »Talán ti is el akartok menni?« (Jn 6,67) kérdésre nemmel feleljünk. Akkor sokan a méltó áldozás lehetőségét keresve jutottunk el életünk első régi rítusú szentmiséjére. És ez mindent megváltoztatott.

A hatalmas megkönnyebbülést, a hálát követte a szomorúsággal vegyes csodálkozás: hogyan lehetséges az, hogy eddig nem tudtunk erről? Miért nem ismerhettük meg eddig ezt a kincset?

Aztán az elmerülés következett az ősrégi, de számunkra új világban, amely napról-napra mélyebben beszippantott, hitünket táplálta, kegyelmekkel halmozott el.

És első pillanattól fogva úgy éreztük, hogy végre hazataláltunk, mert ebben a szentmisében alapértelmezett az, ami az újban sosem valósult meg teljesen: ennek a középpontjában Isten áll, és minden egyes eleme Isten dicsőségét szolgálja.

Először szembesültünk azzal, hogy az, amit mi misének ismertünk meg gyerekkorunk óta, valójában torz képe az igazinak, amelyre most Isten kegyelméből rátalálhattunk. Óhatatlanul tolultak elő az újabb kérdések, amelyek a mai napig sem szűntek meg.

A következőkben ezen kérdések közül egyről szeretnék szólni leginkább, mert ez központi jelentőségűek látszik ebben az eszmélődésben. Ez az aktív részvétel kérdése.

De előtte, mintegy bevezetőként, a kérdés súlyát bemutatandó, egy másik kérdéssel kezdeném, amelyet szintén ritkán vagy sosem tettünk fel a novus ordóban: hogy végül is mi a szentmise célja? Miért alapította Krisztus Urunk a szentmisét?

A katolikus tanításból tudjuk, és hittel valljuk, hogy a szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus Urunk golgotai keresztáldozata. Ebben a keresztáldozatban tökéletesen megvalósul az emberek megváltása és az Atya megdicsőítése, és ezt a dicsőséget az Atya minden egyes – akarata szerinti – szentmisében tökéletesen megkapja Krisztustól. Minden Isten akarata szerinti szentmise ugyanaz a golgotai tökéletes áldozat, amelyben Krisztus, a Misztikus Test feje bemutatja a tökéletes és végtelen értékű áldozatát, amellyel megtörtént a megváltásunk.

De ha a golgotai áldozatban egyszer már tökéletes engesztelő áldozatot mutatott be az Isteni Bárány, miért van szükség a szentmisére? Miért kell jelenvalóvá tenni minden korokban ezt a tökéletes áldozatot?

Mondhatjuk – és joggal tesszük-, hogy a szentmisében Isten végtelen szeretete nyilvánul meg, mert így minden korok embere nem pusztán a történelemkönyvek lapjairól értesül Krisztus megváltó áldozatáról, hanem személyes résztvevője lehet az eseményeknek. Mindannyian lehetőséget kapunk arra, hogy személyesen ott legyünk a Golgotán Krisztus tökéletes áldozatán. És ebben nem különbözünk a legtöbb apostoltól, hiszen egy kivételével ők sem voltak ott a Golgotán, ők ugyanúgy a szentmisében élhették meg a megváltás központi eseményét, mint mi. De azt is tudjuk, hogy a Golgotán jelenlévő tömegből nem vált javára mindenkinek a keresztáldozaton való részvétel, és ezt megerősítheti saját tapasztalatunk is, mert látjuk, hogy a szentmisén való részvétel sem válik javára mindenkinek.

A Jelenések könyvének 8. fejezetében olvashatunk az angyalról, aki mindegyik szent imádságából tett az arany oltárra, amely Isten trónja előtt áll (Jel 8,3). Minden szent imádsága nyilvánvalóan a szentek egész életének minden imádságát magába foglalja, de ezeket a sorokat az Egyház mégis mindig különösen is a szentmisére vonatkoztatta: az átváltoztatás után ugyanis erre a mennyei jelenetre utaló könyörgéssel fordul a pap Istenhez, kérve, hogy szent angyalával vitesse ezeket szent oltárára, hogy „elteljünk minden mennyei áldással és kegyelemmel”.

Ez utóbbi szavak jelentik a rövid választ a kérdésre, hogy miért van szükségünk a szentmisére, ha a golgotai keresztáldozatban megvalósult a tökéletes áldozat: hogy általa mi is eltelhessünk minden áldással és kegyelemmel.

Krisztus, a Misztikus Test feje bemutatja a tökéletes és végtelen értékű áldozatát, amellyel megtörtént a megváltásunk. Ezzel minket, a Misztikus Test tagjait is bevon az áldozatba, amely viszont a mi részünkről nem magától értetődően tökéletes részvétel, és nem tökéletes áldozat. Ezért amikor Szent Pál arról beszélt, hogy kiegészíti testében azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, nem blaszfémiát követett el, hanem a keresztény hivatás lényegéről szólt, ami a mi szentmisében való részvételünkre is vonatkozik. Arra vagyunk ugyanis hivatva, hogy a részvételünkben kiegészítsük azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, mert az, ami hiányzik belőle nem más, mint a mi imánk és együttszenvedésünk. Az, hogy mi is beletegyük a mi részünket az áldozatba. Hogy ezáltal mi is megdicsőítsük az Atyát, amely dicsőségre Isten a mi részünkről is jogosult az igazság alapján. És hogy ezáltal, az igazságnak való megfelelésünk révén magunk is részesüljünk azokból a gyümölcsökből, amelyeket Isten kegyelme juttat nekünk. És erre igencsak rászorulunk, mert ahogy Aquinói Szent Tamás írta, „a mindennapi hibáink miatt rászorulunk Urunk szenvedésének mindennapi gyümölcsére”, mert ez a mindennapi kenyerünk, amiért a Miatyánkban imádkozunk.

De miként részesülhetünk a gyümölcsökből?

Ahogy nem mindenki részesült a golgotai keresztáldozaton való fizikai jelenléte miatt a megváltás gyümölcseiből, talán belátható, hogy a szentmisén való pusztán fizikai jelenlét sem részeltet személyesen minket annak gyümölcséből.

Hogy mi lehet a gyümölcstelenség oka, azt talán mindannyian sejtjük: a szándékunkkal és a részvételünk módjával lehet a probléma, ezért mindennél fontosabb érdekünk megérteni a helyes szándék és helyes részvétel mibenlétét.

A helyes szándék összefügg azzal, hogy mit gondolunk – mit tanítottak nekünk – a szentmise lényegéről. Ha azt gondoljuk, hogy a szentmise közösségi vacsora, az utolsó vacsorára való emlékezés, netán annak megismétlése, és nem megváltó és engesztelő áldozat, akkor egy ideológia rabjai vagyunk, és gyümölcsök, kegyelem nélkül fogunk kiszáradni, mint borostömlő a füstön – ahogy a zsoltáros mondja. És ugyanez mondható el, ha azonos súlyúnak véljük az áldozásban megnyilvánuló vendégséget az engesztelő áldozattal, mert ezáltal vendégként mi kerülünk a középpontba. Ez a szemlélet az embert helyezte a középpontba Isten helyett, és a szentmise központi vezérlő elvének háttérbe szorulását, sőt, eltűnését eredményezte. Ez az elv ugyanis az, hogy a szentmisén Isten dicsősége áll a középpontban, nem az ember.

Felidézhetjük magunkban azokat a momentumokat a katolikus szentmiséből, amelyekben tömjénezés történik, és láthatjuk, hogy ezek a szentmise azon részei közben történnek, amelyeknél az „eredeti” történésben, a szenvedése közben Jézust gyalázták, gúnyolták, nem adták meg azt, ami neki jár. Ilyen értelemben a szentmise az, “ahogyan az áldozatnak történnie kellett volna”, megadva közben Istennek azt, ami neki jár, különlegesen is a minket megváltó szenvedéséért és haláláért: a dicsőséget, a tiszteletet és az áldást.

És ehhez a dicsőséghez, tisztelethez és áldáshoz mindig társul a mi bűnbánatunk, amely következik a valós helyzetünk felismeréséből.

Képzeljük csak el Szent Péter első miséjét! Milyen gyümölcsöző lehetett a frissen megtért töredelmes szív igazságnak való megfelelése, és milyen bőséges kegyelemmel járhatott számára az a szentmise! Ezért mondja a zsoltár, hogy „a töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg” (Zsolt 51,19)

A régi rítusú szentmisében minden Istennek a dicsőségét és ezzel párhuzamosan a résztvevő emberek alázatos, megtört lélekkel végzett bűnbánatát és Istendicsőítését szolgálja.

Ezzel szemben az új viszont úgy lett megkonstruálva, hogy ezeket „kevésbé segítse” -mondhatnánk, ha nem ismernénk létrehozóit és létrejöttének történetét. De mivel ismerjük, ezért kimondhatjuk: úgy lett megkonstruálva, hogy ezeket akadályozza.

Mert ha érvényesen mutatják be a misét a novus ordo szerint, akkor ugyan Krisztustól az Atya megkapja az új rítusban is a dicsőséget, és tökéletesen kapja meg, de az embertől neki járó dicsőség megadása „gyárilag” nehezítetté vált. És ez nemcsak és nem is elsősorban az emberrel, hanem Istennel szemben igazságtalanság. És mivel a részvétel gyümölcseit tekintve lényeges szempont, és mivel sarkos állításnak tűnhet, a következőkben igyekszem néhány példával megvilágítani.

Fontoljuk csak meg: bár a régi szentmisét vádolják klerikalizmussal, valójában az új rítusban vált a pap központi szereplővé, és nem alter Christusként, hanem a pap a maga természetes személyében, mondjuk például a híres-nevezetes Gipsz Jakab atyaként. Amikor az ő arcát, az ő vicceit, kiszólásait, kacsintását, jó vagy rosszkedvét kell követnünk Krisztus helyett azáltal, hogy fizikailag szembefordították velünk, vajon nem nehezítették meg, hogy második Krisztusként tekintsünk rá és nem Gipsz Jakabként? Akitől ugyanakkor nem lehet elvonatkoztatni, mert pozíciójánál fogva központi szereplő, elnök, ahogyan az új rítus nevezi őt.

A régi misekönyv rubrikái részletesen leírták, hogy mit és hogyan kell tennie a papnak, szigorúan szabályozott mozdulatok, szavak, sőt, szabályozott tekintet jellemezte őket (dimissis oculis – a szentély határán túl nem emelhették tekintetüket az áldozat bemutatása közben). Az újban az ilyen előírások vagy teljesen hiányoznak, vagy ellentmondásosságukkal zárójelbe teszik magukat.

De egy elszabadult hajóágyúként viselkedő, hívekkel szembefordított, az ő szórakoztatásukra törekvő, szemkontaktust tartó, netán színészkedő, a templomhajó eseményeit figyelemmel követő pap milyen módon tud maga figyelni arra, ami az oltáron történik, és milyen módon tudnak a hívek elvonatkoztatni az ő személyétől, és arra figyelni, ami egyedül lényeges a szentmisén?

A pap szembefordítása a hívekkel figyelmen kívül hagyta az emberbe kódolt alapvető „programot”.

Talán önök is ismerik azt a kísérletet, amelynek során csecsemőknek mutatnak stilizált „mosolygó” és „haragos”, táblákra rajzolt fejeket, amelyekre ők az ábrázoltnak megfelelő érzelemmel reagálnak, mosolyognak a mosolygó fejre, sírnak a szomorúra rajzolt fejre. Mert az emberbe genetikailag programozva van, hogy a vele szemben álló ember arcára figyeljen. Ezért, ha szembefordítanak velünk egy hangosan beszélő papot, akkor a misén önkéntelenül is a pap arcát nézzük.

Vajon mit árul nekünk el az az új rítusról, hogy megalkotásánál figyelmen kívül hagyták a teremtői szándék által belénkplántált „programot”? Hogy a Szentlélek sugallta azt? Tényleg a Teremtő ne ismerné a teremtményt?

Itt engedjenek meg egy rövid kitérőt. Látszólag nem függ össze az előadás témájával, de valójában igen, mert ugyanannak az ideológiának gyümölcsét látjuk megvalósulni benne, amely a papot fordította szembe a hívekkel.

Ez a konferencia Veszprémben zajlik, ahol az Érsek Úr saját meggyőződése szerint alakítja át modernné és sivárrá a székesegyházat, a hívek megbotránkozására és tiltakozásuk ellenére.

Nyilván gondolkodtak már azon, hogy vajon miért teszi ezt, és több tényezőt azonosíthattak: oka lehet például az, hogy nagylelkű kormányzati pénz érkezett, és az is, hogy az Érsek Úr igen erőteljes vezető, aki nem tart sem Istentől, sem embertől. Mondhatnánk, hogy olyan, mint a vak ökör: erősen húz, csak nem a jó irányba.

De van egy ennél mélyebb, strukturálisabb oka a történéseknek: az ő meggyőződése arról, hogy joga van megtenni ezt, és az, hogy amit megtesz, egyezik azzal, amit az Egyház mond.

Nos, a rossz hír az, hogy a meggyőződésének van alapja.

Miért mondom ezt? Mert az ő felfogása valóban egyezik a zsinat utáni uralkodó téves felfogással, és logikus következménye a szentmise lerombolásának. Mert amit a szentmise közösségi vacsorává minősítése és a gyülekezetet „elnöklő” pap középpontba helyezése jelent a szentmisén, azt jelenti a püspök esetében ez a középpontba helyezés az egész egyházmegye fölött, és minden fölött, amivel az egyházmegye rendelkezik. Az érsek trónja kerül a székesegyház liturgikus középpontjába a főoltár helyére a hívek gyülekezetével szemben, mert az új felfogásban „elnökként” erre jogosult. És mivel ő meggyőződéssel vallja, hogy erre hivatott és jogosult saját személyében, azt is gondolja, még ha tiltakozna is egy ilyen megállapítás ellen, hogy ez a helyzet az ő személyének jár (aki kételkedik szavaimban, olvassa el az érsek Szent Mihály napi beszédét, ahol a saját személyét nevezi az egyházmegye középpontjának).

És hogy ebből hogyan következik a templom lecsupaszítása?

Azt szokták mondani a modernisták, hogy a szent egyszerűséget, a letisztult formákat, egyszerű vonalvezetést, szerénységet kedvelik. És ez utóbbit, mármint, hogy ezt kedvelik ki tudná cáfolni? Láthatóan ez a csupasz sivárság tényleg rokon a lelki világukkal.

Szeretik tehát a fehér falakat, a dísztelenséget, a filigrán fa asztalokat vagy a brutális sziklákat oltárok helyett. Ahogy a pannonhalmiak is vagy akár a jezsuiták a pesti templomukban, ahol egy fekete kőtömböt helyeztek el oltárként. Zárójelben mondom, hogy – bár a világért sem terjesztenék álhíreket – az a sanda gyanúm, hogy mindez az ökumené jegyében történhetett, és a muzulmánoktól kapták a követ. Csak azt nem tudom, hogy mi körül keringenek most Mekkában Mohamed követői, ha a Kába-kő Pestre került? Zárójel bezárva.

És hát be kell látnunk azt is, hogy az előbb mondottak fényében tényleg szerénynek mondhatók: mivel valóban azt gondolják, hogy a templom pompája igazából őrájuk irányul, ezért ők – tényleg szerényen – lemondanak róla, mert túlzásnak érzik. És milyen igazuk van: valóban túlzás lenne, ha nekik szólna! Csakhogy nem nekik szól, hanem Istennek. Ezért van az, hogy Krisztus sosem beszélt elítélően a Templom díszeiről, fényességéről és nagyszerűségéről! Inkább megsiratta Jeruzsálemmel együtt. Mert annak fénye Istennek szólt, aki jogosult az ezekben megvalósuló dicsőítésre, nem pedig a főpapoknak, akik személyükben nem jogosultak erre.

Kívánom, hogy sikerrel járjon az Önök akciója! De ha ez így is lesz, tudniuk kell, hogy mindig ott lebeg annak veszélye, hogy amikor a két említett feltétel előáll, ismét veszély fenyegeti majd a székesegyházat, ahogy minden templomot is. Mert a mindent megalapozó „szellemi előfeltétel” továbbra is fennáll: az új mise és a mögötte álló hamis ideológia.

A szentmisére visszatérve: a rubrikák az új misében nem úgy szabályozzák a papok tevékenységét, viselkedését, szavait, mint a régiben. De ennél nagyobb különbség a misén résztvevő hívek tekintetében van: míg a régi szentmisében gyakorlatilag nem volt hívekre vonatkozó rubrika, részvételüket szabályozó előírás, az újban ezek megjelentek, túltengenek és teljeskörűen szabályozzák a híveket. De csak külsőleg.

Mi történhetett, ami ezt a változást indokolta?

A változás a hívek misén való aktív részvételéről (participatio actuosa) vallott felfogásban gyökerezik. Az új felfogás ugyanis azt tartja, hogy a hívek szentmisén való részvételének „aktív” módon kell zajlania, ami az ő értelmezésükben nem azt jelenti, hogy a hívek „heves” imáikkal kísérik az áldozatot, hanem azt, hogy mindent látnak, mindent hallanak, egyszerre válaszolják az előírt válaszokat, egyszerre állnak fel, ülnek le. Ez a pap személyének követésével tetézve igencsak nehézzé teszi azt, amit a régi rítus magában és rubrikáiban is elősegített: az imádkozó részvételt. Az aktívnak mondott részvételünk során ugyanis nem tanultuk meg, hogy hogyan kell imádságosan résztvenni a misén. Ez a megváltozott felfogás az, ami a konstruált új mise egyéb rombolásai mellett nagy kártétele a reformnak.

De honnan és kitől tanulhatjuk meg, hogy miként kell helyesen, azaz gyümölcsözően résztvennünk a szentmisén?

Ha a szentmisén való helyes részvétel példáit keressük, rá kell találnunk a Szűzanya és Szent János példájára, akik az egész golgotai kínszenvedés alatt némán álltak. Az övéké a követendő példája az aktív részvételnek, mert az nem más, mint az imádságos, együttérző és értő együttszenvedés.

De a Golgotán velük szemben láthatjuk az ellenséges, gúnyos vagy közömbösen áthaladó tömeg példáját, akik kiabálnak, mozognak. Mintha az új mise rubrikái ilyen aktív részvételre akarnának rászorítani a Szűzanya példája helyett – természetesen itt nem a gúnyolódásra gondolok, hanem a közömbös, kompasszió nélküli mozgásra és beszédre.

Pedig a Szűzanya golgotai jelenléte minden keresztény gyakori elmélkedésének témája kellene, hogy legyen. Chad Ripperger atya számolt be arról, hogy egy exorcizmus során a gonosz lélek gúnyosan kiröhögte és ostobának nevezte őt, amiért a Szűzanya földi pályafutásának legdicsőségesebb pillanataként az atya annak végét, a mennybevételt nevezte meg. Mert valójában a Szűzanya legtökéletesebb és legdicsőségesebb pillanata az volt, amikor a kereszt alatt is Istenbe, imába merülve, bűn nélkül volt jelen!

Hogyan lehet hát a Szűzanya módjára részt venni a szentmisén?

Ha megfontoljuk a korábban mondottakat, beláthatjuk, hogy ez aligha lehetséges, ha az új misén próbálunk meg árral szemben menni, mert az új mise rubrikái a hívőket igyekeznek végigűzni a meghatározott ideologikus, egysíkú pályán, anélkül, hogy a külső aktivitásból, beszédből kilépést engednének.

Ahogy manapság az Egyház egysége alatt már csak a külső, pusztán emberi egységet értik a hitbeli egység helyett, úgy a szentmisén való részvétel egysége sem az áldozatnak a hitben, kompasszióban megvalósuló követését, hanem a külső aktivitásban, és csak abban, megnyilvánuló egyformaságot jelenti immár.

Ebből gyakorlatilag lehetetlen kitörni, az új rítus mögötti ideológia nem engedi meg az uniform aktivizmusból való kilépést: a mise az új ideológiában az utolsó vacsora megismétlése. Pedig, ha az utolsó vacsoránál ért volna véget Krisztus Urunk földi pályafutása, nem lennénk megváltva!

De ha rátaláltunk minden korok szentmiséjére, lehet, hogy évek telnek el míg a kincsek egy kis részét egyáltalán számba tudjuk venni, és hálatelt szívvel körbe tudjuk örvendezni, de közben vagy utána szükségszerűen szembesülnünk kell magunkban a novus ordo legnagyobb kártételével: azzal, hogy nem tudjuk, hogy kell imádkozni a szentmisén. Visszatérek ezért az előbbi kérdéshez: hogyan vehetünk tehát részt a Szűzanyához hasonlóan a szentmisén?

Három szempontot ajánlok figyelmükbe, amelyek közül az elsőről, a szándékról már szóltam Isten dicsősége vonatkozásában, de most egy kiegészítő gondolatot fűznék hozzá gyakorlati szempontból.

A szándék kérdését az új egyházi felfogásban elhanyagolták és ugyanúgy ellehetetlenítették, mint a hívek lényegre irányuló figyelmét. A régiben a papot kötelező és megszabott imák segítették a helyes szándék felindításában már a szentmise előtt, amely szándék a tudatos, értelmes, valódi részvétel záloga. Mert az öntudatlan sodródás nem emberhez méltó, és nem gyümölcsöző jelenlét, részvétel, és ez a hívek részvételére ugyanúgy igaz.

A második szempontban megismételném a korábban említett tényt: azt, hogy a kereszt alatt a Szűzanya nem mondott és nem cselekedett, nem „aktívkodott”. Mindaz, ami történt részéről és benne: az Úr szenvedésének, mozdulatainak, szavainak figyelemmel és imával követése. A szemlélődő részvétel, amely az együttszenvedés értelmében is részesedés volt.

Az ő példájára lehetőségünk van minden korok szentmiséjén úgy venni részt, hogy érzékeinket és értelmünket az Úr szemlélésére fordítjuk. Amikor értelmünk Urunk szenvedésének figyelemmel követésével foglalkozik, a szenvedéstörténet végtelen lehetőséget nyújt erre a szemlélésre és megfontolásra.

Például figyelhetjük a pap, az alter Christus részletekig meghatározott, jelentéssel bíró mozgását, szavait, elmélkedhetünk az oltárnál zajló cselekvések golgotai történésekkel való megfelelésén, de akár a ruhák jelentésén, az imák sorrendjén, a könyörgéseken is. És az sem baj, ha egy-egy elemnél hónapokig leragadunk.

Nemrég jelent meg egy videómontázs, amelyben a szentmise cselekményei, imái és a Golgota történései között vont képi párhuzamot úgy, hogy megosztott képernyőn párhuzamosan mutatta egy szentmise menetét a Krisztus passióját ábrázoló filmből vett vonatkozó jelenetekkel együtt, olyan gazdag megfeleléseket bemutatva, amelyek átelmélkedésére talán egy élet is kevés. Az ilyen montázsok és a régi hittankönyvek és imakönyvek hasonló párhuzamai alkalmasak arra, hogy ötletet és ihletet merítsünk belőlük.

És a jó hír az, hogy a katolikus szentmisében a hívő teljes szabadságot élvez az ilyen szemlélődő részvételre! A szentmise és Golgota közötti párhuzam és azonosság a szentmise részeinek, cselekményeinek, de még a szent ruhák szimbolikus értelmezésére is lehetőséget adnak, amelynek – mint nemrég megtudtam egy liturgikus kutatótól – hatalmas középkori irodalma van. Erre egyetlen példaként a manipulust hoznám.

Amikor a sekrestyében a pap beöltözik a szentmiséhez, felindítja a szándékot, Krisztust ölti magára, és ennek megfelelő imákkal kíséri cselekedeteit. A manipulus felvételekor például a pap azért könyörög, hogy méltó legyen a könnyhullatás és fájdalom manipulusát viselni és így örömmel fogadja munkája gyümölcsét. A latin szöveg itt a „labor” szót használja, ami a Finály-féle szótár szerint megerőltető, megfeszítő munkát, megerőltetést, megfeszítést, fáradságos dolgot jelent. A manipulus felvétele kapcsán tehát egyértelmű utalás van arra a részvételi módra, amely a Golgota eseményein való elmélkedést, az Úrral való kompassziót jelenti, és a következő, harmadik szempontban még kifejtett dologra: hogy ez bizony kemény munka, erőfeszítés. Olyan erőfeszítés, amely a pap egész szentmisén való jelenlétét át kell, hogy járja. Ahogy a hívekét is. Ez tehát a katolikus felfogás! Csodálkoznunk kellene tehát azon, hogy a liturgikus reform törölte a manipulust a papi öltözetből?

De folytatva a manipulus többrétegű szimbolikáját: a pap foglya ennek golgotai jelenlétnek. És például itt rácsodálkozhatunk az isteni eredetű szentmise szimbólumrendszerének összetettségére, gazdagságára, mert a manipulus jogosan magyarázzák a kemény munka miatti veríték letörlésére rendszeresített kendőként, de egyben az a szimbolikus kötél is, amellyel Jézust megkötözték az Olajfák hegyén, amellyel megkötözve a főpapok és Pilátus elé hurcolták.  Úgy, ahogy a karjára manipulust felöltő, összetett kezű papot „vezetik” a ministránsok, mintegy megkötözve, az oltárhoz. És miért ne gondolhatnánk erre, hiszen miért a ministránsok mennek elől, és nem a pap halad elől pásztorként, ahogy a közel-keleti pásztorok tették? Hogy aztán fogolyként az oltár elé érve, vádlói előtt állva kérje az Atyát, hogy az istentelen néppel szemben védje ügyét.

Nem csodálatos gazdagság ez az isteni szentmisében az embergyártotta szertartás ideologikus egysíkúságával ellentétben? Hogyne tudnánk elidőzni például ennél az egy elemnél hónapokig, lassan tovább fűzve azzal, ami következik a szentmisében, vagy azzal, amit az Úr értésünkre ad tetszése szerint!

Mint már említettem, a harmadik szempont arra vonatkozik, amit az új rítusban szintén nem szokhattunk meg: hogy a szentmisén való részvételünk nem jelenti a kényelem nyugalmát, netán a pihenését. Az új rítusban az ideologikus újdonság, a közösségi vacsora központi elemmé tételével eltűnt a szentmise erőfeszítést igénylő voltának tudata is. Mert hát ki látott olyan vacsorát, amely nem arra irányul, hogy jól érezzük magunkat, hogy kényelmesen eleresszük magunkat és felüdüljünk? Ebbe teljesen belefér a társadalmi kapcsolatokra való figyelés, a „Szervusz, Gizikém!”, a „Mi van veletek, Géza?”

Ha viszont a szentmisében a Golgota eseményei válnak jelenvalóvá, értelemszerűen nem a mi jó hangulatunk, kényelmünk, és egyáltalán nem rajtunk van a hangsúly. És ez érthető is, hiszen vajon a kereszt alatt állva szó lehet-e pihenésről, fecsegésről, társasági jópofizásról?

Az erőfeszítés nem csak a pap feladata a szentmisében, mert értelme misztériumokra irányítása, azok szemlélése és az azokon való elmélkedés erőfeszítést igényel minden részvevőtől. Hogy a munkánk gyümölcsében örömmel részesülhessünk. Mert ez az aktív részvétel, amelynek kegyelmét kérnünk kell az Úrtól, és erőnket megfeszítve törekednünk kell rá.

Azt mondta egy szent, hogy ha egyszer igazán megértenénk, hogy mit jelent a szentmise, elképzelhetetlen lenne túlélnünk azt. És valóban, számtalan példát láthatunk arra, hogy olyan szentek, akik közel kerültek ehhez a megértéshez, önmagukról megfeledkezve, már-már félholtan merültek el ennek misztériumában, hogy aztán emiatt életükben felragyogjon a kegyelem fénye, amely a szentmisén való igazi imádságos, szemlélődő aktív részvételük gyümölcseként áradt rájuk.

De mi van akkor, ha erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk a szentmisén megvalósítani a részvételnek ezt a tudatos, imádságos, szemlélődő, együttszenvedő formáját?

Hiszen akkor úgy veszünk részt a szentmisén, ahogy a bámészkodó zsidók tették, akik korábban talán ott voltak a Pilátustól halált követelő tömegben, vagy azok között, akik gúnyolták szenvedésében, vagy csak perverz kíváncsisággal, közömbösen figyelték haláltusáját. Nem hozzájuk hasonlítunk, ha érzéketlenül, sodródva, tudatosság nélkül vagyunk jelen a szentmisén?

Mondhatnám, hogy a szentek misén való részvétele után elérkeztem magamhoz, és a hozzám hasonló gyarló emberekhez. Mi van tehát velünk?

Egy örömhírrel kezdtem és egy másikkal szeretném befejezni: Isten irgalma miatt még a mi helyes részvételre való képtelenségünk sem ok a reménytelenségre!

Lukács evangéliumában olvassuk ezekről a Golgotán bámészkodó zsidókról, hogy Jézus halála után „Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.” (Lk 23,48)

Az ő példájuk azt mutatja, hogy képtelenségünk ellenére még mindig nyitva van előttünk is a királyi út: az alázaté, a bűnbánaté. Mert ha képtelenek vagyunk a tudatosság együttszenvedésére, még mindig részesedhetünk az áldozatban, „mert Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos lelket!” – mondja a zsoltáros. Ha mellünket verve távozunk a Golgotáról, belátva, hogy nem vagyunk méltók, hogy hajlékunkba jöjjön, de vágyunk arra, hogy csak egyetlen gyógyító szót szóljon!

Bárcsak legalább egyetlen egyszer mi is így tudnánk részt venni a szentmisén!

https://invocabo.wordpress.com/2022/10/20/a-tevekeny-reszvetel-es-a-szentmise-vagyott-gyumolcsei/

HITNYILATKOZAT - Gerhard Müller biboros