Isten súlyos provokációja

Az imént közölt linkeken kívül az interneten található egy olyan videó is, amely rámutat arra a kísérteties hasonlóságra, ami a Molochnak áldozatot bemutató pap és Bergoglio között áll fenn:
– https://www.bitchute.com/video/W2rOro7PmreY/
Ebben a videóban olvashatóak ezek a kérdések is: Vajon miért szorgalmazza a Vatikán az ilyesfajta bálványok bemutatását a szent helyeken; És egyáltalán, miért engedte meg a Vatikán ezen a helyen a bálvány-szobor felállítását?

Az interneten számos angol nyelvű – és felháborodott – beszámoló található a szobor felállításáról. Éppen ezért több mint feltűnő, hogy más nyelven és katolikus oldalról szinte semmi sem olvasható Isten eme rendkívül súlyos provokálásáról.

A Kolosszeum előtti téren a képeslap- és frissítő-árusok, idegenvezetők csoportjához évtizedek óta a gladiátoroknak öltözött férfiak is hozzátartoznak, akik azzal jutnak bevételhez, hogy a turisták fotózzák őket (és akik jelmezüket és engedélyüket feltehetően a Kolosszeum irodájától kapják).
Most utólag visszagondolva 2019. november eleji római zarándokutamra, végre rájöttem, hogy mi volt az, ami miatt a Kolosszeum előtti teret leszegett fejjel, rohamléptekben szeltem át (a Tre Fontana apátságból (Szent Pál apostol kivégzésének helyéről) és a Szent János és Pál vértanúk bazilikájából a Szent Kozma és Damján bazilikába menet). Akkor csak annyit láttam, hogy a bejárat előtt tanácstalan tömeg ácsorog, és attól döbbentem meg, hogy a gladiátorok helyett ördögnek öltözött alakok kínálják szolgálataikat a bámészkodóknak. Akkor nem sejtettem, hogy mi történhetett; fogalmam sem volt, hogy Moloch szobra ekkor már másfél hónapja ott áll a bejáratnál – szinte szembe nézve Titus diadalívével – egy Karthágóról készített "művészeti" kiállítás egyik darabjaként, de gondosan úgy elhelyezve, hogy magába a Kolosszeumba se mehessen be senki anélkül, hogy nem megy el előtte.

 

---

Részlet egy 2019. november 15-én megjelent német nyelvű cikkből:
Rómában a Kolosszeum előtt egy hatalmas Moloch-szobrot állították fel

»A Biblia számos helyen számol be azokról a népekről, akik Molochot istenként imádták, és arról, hogy ezek a népek mi módon áldoztak istenüknek. És arról is, hogy Isten mit parancsolt a zsidóknak, hogy hogyan viselkedjenek ezekkel a népekkel, majd arról is, hogy Isten hogyan büntette meg mind a pogányokat, mind választott népéből azokat, akik e bálványnak áldoztak.
– Lev 20,1-5: „Az Úr így szólt Mózeshez: Mondd meg Izrael fiainak: Aki Izrael fiai közül, vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül fiait Molochnak áldozza, az haljon meg. Az ország népe kövezze meg, s én is ellene fordulok, és kiirtom népéből, mivel azzal, hogy fiát feláldozta Molochnak, beszennyezte szentélyemet és megszentségtelenítette nevemet. Ha az ország népe olyan ember fölött, aki egyik fiát Molochnak áldozza, szemet huny, és nem adja halálra, akkor magam fordulok az illető ellen és nemzetsége ellen. Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak.”
– Zsolt 106(105),34-38: „Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul.”
– Ez 16,20-21: „Vetted fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket nekik eledelül. Nem volt elég a paráznaságból? Még a fiaimat is megölted és tűzbe küldted a tiszteletükre.”
És ezek csak töredékei azon bibliai verseknek, melyek Molochról és a neki feláldozott gyermekekről szólnak.

A régészek is egyetértenek abban, hogy a Moloch (Baal) kultusz során az emberek saját gyermekeiket ölték meg e démoni isteneknek bemutatott áldozatul. A karthágóiaknak Molochon kívül még olyan istenük is volt, akinek jóakaratát úgy akarták elnyerni, hogy megölték gyermekeiket (vagy élve temették el őket?), akiket aztán áldozati állatokkal és rituális feliratokkal együtt speciális temetőkben földeltek el. „Ez olyan valami, amit korunk fekete propagandaként letagad, mert a mai jóemberek egyszerűen nem hajlandók semmi rosszat elhinni a pogány népekről”, mondta Josephine Quinn, az ókori történelem oxfordi tanára, aki kollégáival azon a véleményen van, hogy e téma ma jelenleg a klasszikus régészet egyik legtöbbet vitatott kérdése.

A római szervezők szerint a Kolosszeum bejáratánál felállított szobor a karthágói kultúra és művészet ünneplésére szolgál. Csak azért, hogy mindenki tudja, hogy mit is ünnepelnek, megjegyezzük, hogy a régi pogány népeknél a Moloch-nál tett látogatás egyet jelentett egy saját gyermek megölésével. A régészek egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a régi kultúrák többségében gyakorlat volt a gyermekek feláldozása a bálványoknak. [Kérdés: És most mit áldoznak a "modern" népek "modern" bálványaiknak? Nem kisgyermekeket? Csak most nem várják meg mindig, hogy ezek megszülessenek, hanem már az anya méhében ölik meg őket].

A kereszténység elleni állandó támadás egyre nyilvánvalóbbá válik, sőt, ez a támadás már magából az egyházból indul ki.«

 

---

A LifeSiteNews oldalon 2019. november 6-án megjelent cikk Rómába érkezett amerikai turistákat idéz:

»Izgatottan vártuk azt a napot, amelyen a Kolosszeumot, mint a keresztény vértanúk szent emlékhelyét akartuk meglátogatni. De ami érkezésünkkor ott fogadott, az iszonyatos volt! A bejáratnál a pogány bálvány, Moloch hatalmas szobra állt, amit úgy helyeztek el, hogy a Kolosszeumba látogatóknak mind el kelljen haladniuk előtte. Úgy tűnt, hogy Molochot azért tették ide, hogy gúnyt űzzenek abból a szent helyből, ahol a keresztény vértanúk életüket adták az igaz hitért. Sokak véleménye szerint összefüggés áll fenn a Moloch és a Pachamama bálványok Rómában szinte egyidőben történő felállítása között. Mindkét pogány istenségnek gyermekeket áldoztak fel, és mindkettőt a Vatikánban zajló Amazonas szinódus ideje alatt állították fel Rómában.«

További részletek a LifeSiteNews cikkéből:

»Az 1914-ben bemutatott olasz Cabiria című némafilmben a Moloch-szobor egy pun templomban áll. A bálványszobornak hatalmas bronzkemence van a gyomrában, aminek ajtaja újra és újra kinyílik, hogy a rá helyezett kisgyermekeket egyenként elnyelje. A filmben több száz gyermeket dobnak be a bálvány gyomrába.
A film bálványábrázolásának történelmi alapja van. Az ókori görög történelmet kutató három történész kutatása szerint a karthágóiak gyermekáldozatokat mutattak be: vagy élve eltemették, vagy elégették a gyermekeket. A karthágóiak bálványai Baal (= Moloch) és Kronos (akit a rómaiak Szaturnusznak hívtak) voltak: ez utóbbi a mítosz szerint megszületésük után lenyelte gyermekeit, nehogy azok megdöntsék hatalmát.

Karthágót a Római Köztársaság Kr.e. 146-ban, a harmadik pun háború alatt elpusztította, miután id. Cato szenátor ismételten követelte a római szenátustól Karthágó végleges megsemmisítését. Állítólag Cato minden beszédét azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy „Carthago delenda est”, vagyis Karthágót meg kell semmisíteni. Karthágó később római kolóniaként született újjá, és Róma-Afrika egyik fontos városa lett. Hippói Szent Ágoston itt tanított retorikát a negyedik században.«

 

---

A kiállításról megjelent szak-cikkek, köztük a szervezők hivatalos oldaláról, egészen sajátságos bölcsességeket osztanak meg a történelem iránt érdeklődő olvasókkal és kiállítás-látogatókkal

 

Karthágó-kiállítás a római Kolosszeumban
(forrás: https://www.wantedinrome.com/whatson/carthage-exhibition-at-the-colosseum-in-rome.html – valamint a Parco del Colosseo, a kiállítás szervezőjének hivatalos honlapja)

»A Parco archeologico del Colosseo új nagyszabású rendezvénye, az „Il mito immortale – Carthago. A halhatatlan mítosz” címet viselő kiállítás, ami az ókori Földközi-tenger egyik legerősebb és legizgalmasabb városának történetét és kultúráját mutatja be, és ami 2019. szeptember 27. és 2020. március 29. [= Szenvedés vasárnapja] között lesz látható a Kolosszeumban és a római Fórumon.

A Colosseum, a Romulus-templom és a Római Fórum intézményei rendkívüli anyagokat fognak kikölcsönözni az olasz és külföldi nemzeti régészeti múzeumoktól, beleértve a Karthágói Nemzeti Múzeumot és a tunéziai Bardót is. A nagyszabású kiállítást Alfonsina Russo, a Parco archeologico del Colosseo igazgatója rendezi, aki a nemzetközi koordinációért is felelős.

A Parco archeologico del Colosseo által az Electa szervezésében népszerűsített kiállítás értékes rekonstrukciókat és multimédiás installációkat mutat be egymás mellett, a nyilvánosság előtt eddig még soha nem látott műtárgyakkal. Célunk, hogy megismertessük a nyilvánosságot a történelmi események sorozatával, melyek az ókori világ két nagyhatalmát, Karthágót és Rómát egyesítik. [!]

A kiállítás látogatói útnak indulnak a föníciai Kelet megalapításától az új Colonia Iulia Concordia Carthago felépítéséig, érintve a kereszténység felemelkedésének fontos eseményeit. A kiállítás az ősi város újrafelfedezéséről szóló epilógussal zárul a modern és a mai képzelet tükrében.

A kiállítás időtartama alatt a Colosseum bejáratánál a föníciai és a karthágói vallásokhoz kötődő, és az 1914-es Cabiria című filmben (Giovanni Pastore rendezésében és Gabriele D’Annunzio írásában) szereplő Moloch-szobor rekonstrukciója áll, hogy üdvözölje a kiállítás látogatóit.«

 

---

Hogy ez az intézmény mennyire tudományos és hiteles anyagokat mutat be a gyanútlan érdeklődőknek, az leginkább annak a feliratnak a szövegéből derül ki, amit a kiállítás készítői a Moloch szobor elé helyeztek, azzal a szándékkal, hogy – miként ők fogalmazták – „a nyilvánosságot megismertessék a történelmi eseményekkel”.

A Moloch-szobor előtti rácson található tájékoztató (eredetileg olasz és angol) szövege ugyanis így hangzik:
»Moloch isten nem ősi istenség, és a karthágóiak soha nem imádták. Ez egy modern koholmány, amit a Biblia több szakaszának helytelen értelmezéséből raktak össze.
A népi kultúrába mindenekelőtt a regényírók és filmkészítők (később a rajzfilmesek) fantáziáján keresztül jutott el, mint egy titokzatos és kegyetlen isten, aki gyermekek tűzhalálban történő feláldozását követelte.«

 

---

Magáról a szoborról a következőket lehetett az internetről megtudni:

A Colosseum bejáratánál felállított bálványszobor a másolata annak a szobornak, mely az 1913-ben készült és 1914. április 18-án Torinóban bemutatott Cabiria című némafilmben szerepelt. A történelmi film rendezője Giovanni Pastrone volt. Az olaszok az 1911 és 1912-ben lezajlott líbiai háború megnyerése után több történelmi témájú filmet is forgattak. Ezek közül a Cabiria volt a legismertebb és a legsikeresebb, aminek hatása több későbbi filmen is megfigyelhető. A maga idejében ez a film sok tekintetben, például a kamera-mozgatásban forradalmi újdonságnak számított.
A filmet 2006-ban felújították, és bemutatták a Cannes-i filmfesztiválon.

A film egésze itt látható:
– https://youtu.be/iJcb-bMgoCg – a Moloch-jelenet a 26. perc körül található
A film Moloch-jeleneteiről készült részlet itt külön is megnézhető:
– https://www.bitchute.com/video/W2rOro7PmreY/

 

---

1. Hogy könnyebb legyen eme borzalom, Isten e brutális megsértésének jelentőségét felfogni, elsőnek következzen a legfontosabb adatok tisztázása:

»A Kolosszeum, eredeti nevén Amphitheatrum Flavium, a római Néró-palota mellett Vespanianus és Titus császárok uralkodása idején fogoly (Jeruzsálem lerombolásakor foglyul ejtett) zsidókkal emelt hatalmas körépület. Kr. u. 80-ban már készen állott a 87 ezer embert befogadó óriási épülettömb, melyet az előtte álló kolosszális Néró-szobor miatt neveztek el utólag Kolosszeumnak. … Az V. századi kettős földrengés sem tudta megrongálni az épületet, ami a VIII. században még ép volt. … A reneszánsz alatt a rómaiak kőbányának használták, s ily módon a legnagyobb pusztítást ők maguk okozták a hatalmas épülettömbön. … A Kolosszeum közepén ősi kápolna állott a Fájdalmas Szűz tiszteletére, azonfelül Krisztus szenvedésének drámáját is itt adták elő évente. XIV. Benedek pápa 1740-ben keresztutat állított fel benne, és 1749-ben az itt kivégzett keresztény mártírok iránti tisztelet jeléül a Kolosszeumot hivatalosan szent helynek nyilvánította. 1874-ben a szabadkőműves olasz kormány eltávolíttatta a keresztutat, de 1925-ben az új kormány megbízására felállítottak benne egy keresztet.« (Katolikus Lexikon 1932.)

»Baal (a. m. úr) sémi istenség. A zsidókat kivéve minden sémi nép ezen a néven nevezte a maga isteneit. Baal tulajdonképpen "az úr", akinek minden országban más volt a mellékneve (pl. Melkart, Bél, Moloch, Kamós). Tisztelete a legkülönbözőbb módon nyilvánult meg. Emberáldozatokat is mutattak be neki, egyes helyeken pedig ünnepi lakomáinak elmaradhatatlan vallási kiegészítése volt az áldozók, a papok és papnők egymás közötti, szintúgy az ott tisztelt istent vagy istennőt szimbolizáló oszloppal való fajtalankodása. Kultuszhelye különféle magaslatokon állt, míg Astartének különféle ligetekben és a házak tetején ültetett kertekben hódoltak. A Baal-kultusz Izraelben [a zsidók országának kettészakadása után ez az északi területet jelenti] is nagyon elterjedt különösen a bírák és királyok korában. Kr. e. IX. századtól kezdve Illés és Elizeus próféták erős küzdelme folytán már gyérebben mutatkozik, de még mindig túl gyakran. A próféták izzó szenvedéllyel lépnek fel ellene, de később Judában [a déli rész neve, az egyetlen törzs, ami megmaradt] is elterjed, és csak a zsidóknak Babilóniából való visszatérése után szűnik meg (Kr. e. VI. században). A Bibliában említett Baalok közül a legnevezetesebbek Baal Peor, Baal Zebub = Beelzebul (vagy Belzebub) és Moloch.« (Révai Lexikon)

»Moloch (a. m. király), kanáanita istenség, amelynek tiszteletére emberáldozatokat hoztak. A régi zsidók, különösen az első templom utolsó századában, szintén isteni tiszteletben részesítették, ami ellen a próféták, különösen Jeremiás, heves küzdelmet folytattak. A rabbinikus források szerint belül üres vasszobrának ökörfeje volt, egyéb részei pedig az emberéhez hasonlítottak. Némely régi írók a görög Kronos-szal (a római Saturnus-szal) azonosították.« (Révai Lexikon)

»Moloch egy ős-szemita bálványistenség. … Tulajdonképpen azonos az őskanaáni népek Baal nevű istenségével. A választott nép körében tiszteletét Salamon honosította meg pogány származású asszonyai kedvéért (v. ö. 1 Kir 11,7). Kultuszában ördögi vonás volt: a szülők tűzhalállal apró gyermekeiket áldozták fel a tiszteletére (v. ö. 2 Kir 23,10). Jeruzsálemben a Ben-Hinnom völgyében állott Moloch bálványszobra. A későbbi jámbor zsidók éppen ezért nevezték el ezt a helyet a „gyalázat helyének”, és a zsidó népképzelet ide tette a pokol bejáratát (innen a gehenna (vagy gyehenna) = Gé-Hinnom = Hinnom völgye elnevezés).« (Katolikus Lexikon 1932.)

2. Annak bemutatására, hogy Baal (Moloch) bálványok tisztelete mennyire súlyos bűnnek számított Isten szemében, és hogy a Biblia milyen kiemelt szerepet szentelt e bűn ostorozásának, a megszámlálhatatlanul sok bibliai vers közül álljon itt néhány:

– 1 Kir 1-13: „Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: "Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok." Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek. Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: "Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam."”

– 2 Kir 23,10: „Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe.”

– 2 Krón 28,1-3: „Acház húszéves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami az Úr szemében helyes, miként atyja, Dávid. Inkább Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat is öntetett a Baaloknak. Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.”

 

---

Összefoglalás

A római Kolosszeumban bemutatnak egy kiállítást Karthágóról, az ókori Róma egyik legnagyobb ellenségéről, egy olyan népről, melynek országát Róma a földdel tette egyenlővé. Ez alkalomból a Kolosszeum, a világ egyik legjelentősebb és leglátogatottabb műemlékének bejáratában felállítanak egy undorító bálvány szobrot, aminek a kiállítás rendezői szerint semmilyen köze nem volt a karthágói néphez. A Kolosszeumnak 2019-ben olyan igazgatója van, aki nem ismeri se a Bibliát, se az ókori történelmet, benne a zsidóság és a kereszténység történetét. Ilyen elképesztő tudatlanság még a mai modern világban is feltűnik.
Kérdések: Ha a kiállítás rendezőinek az a véleményük, hogy ennek a bálványnak semmi köze a karthágóiakhoz, akkor miért készíttették el, és miért tették oda ezt a ocsmányságot? Kit akartak a rendezők e szobor felállításával provokálni? Mi volt az elképzelésük, tervük ezzel a provokációval?

Van egy régi szólás, miszerint a világ addig áll fenn, amíg Róma fennáll, Róma pedig addig áll fenn, amíg a Kolosszeum fennáll. (PONTOSÍTÁS: Szent Beda Venerabilis (674-735) egyháztanító, kora legkiválóbb tudósa mmondása: „Ameddig a Colosseum fennáll, fennáll Róma is; ha a Colosseum összeomlik, vége Rómának; ha pedig Róma elpusztul, vége a világnak." V. ö. ezt a mondást Jel 18.fej.)
A Kolosszeum olyan épület, ami mind a zsidók, mind a keresztények életében különös jelentőséggel bír. Bejárata a Fórum felé néz, egyenesen Titusz diadalíve felé. Ezen a diadalíven keresztül vezet a Via Sacra a Capitoliumra, és ezen vezették át „zsákmányként” a Jeruzsálem elpusztításakor élve maradt zsidókat. A diadalív reliefjei ezt a jelenetet ábrázolják, az egyiken a menóra, a nyolcágú gyertyatartó is látható, ami bizonyítja, hogy a később nyomtalanul eltűnt zsidó szakrális tárgy ekkor még megvolt. A leírás szerint hívő zsidó soha nem ment át ezen az átjárón, hanem megkerülte. (Idővel elzárták a diadalíven keresztül vezető utat, úgy hogy ma már senki nem mehet át rajta.) A Kolosszeumot többek között az a tízezer zsidó építette fel, akiket Titus hozott fogolyként Rómába, és az építkezés során közülük nyilván sokan vesztették itt életüket.
Bár a régészek állítják, hogy a legtöbb keresztényt nem a Kolosszeumban, hanem más amfiteátrumokban végezték ki, azért éppen elegen voltak olyan keresztények, akiket itt dobtak az oroszlánok közé – köztük Antiochiai Szent Ignácot –, vagy más módon haltak itt meg keresztény hitükhöz való hűségükért. Tény, hogy az itt vértanúságot szenvedő keresztények miatt ez a hely hivatalosan is a kereszténység egyik szentnek nyilvánított kegyhelye. (XIV. Benedek pápa 1749-ben nyilvánította azzá). Ezen kívül a Kolosszeumban korábban is és a közelmúltban is rendszeresen tartottak nagypénteki keresztutat, ami önmagában is elegendő arra, hogy kellő tisztelettel bánjanak vele.

Ha röviden össze akarjuk foglalni az Ószövetséget, akkor azt mondhatjuk, hogy a világ megteremtéséről, a Messiásra való előkészületről és a választott nép sorsáról szól. Ez utóbbi nagy vonalakban lefestve több évszázadon keresztül legfőképpen abból állt, hogyan igyekeztek a zsidó próféták népüket a bálványimádástól megvédeni, és ezzel az egy igaz Isten melletti hűségben megtartani. Az Ószövetségnek jóformán nincs olyan könyve, amelyikben ne lenne szó arról, hogy a zsidóknak el kell különülniük a környező népektől, mert mindenfajta érintkezés, pláne keveredés velük azt a veszélyt rejti magában, hogy elfogadják azok életmódját és bálványait. Isten ma szörnyűnek tűnő parancsai egy-egy környező nép teljes kiirtására (amit ha megszegtek a zsidók, súlyosan megbüntette őket, lásd pl. Saul: 1 Sám 15,2-3/22-33 vagy Salamon történetét: 1 Kir 1-13) mind azt a célt szolgálták, hogy a zsidók ne váljanak bálványimádókká, hanem tartsanak ki Mellette, azaz az egy igaz Isten mellett.
Mint fentebb a lexikális adatokból látható, a sémi népeknek, azaz a zsidókkal szoros közelségben élő népeknek Baal, azaz Moloch volt a fő istene. Ezért volt Moloch a hívő zsidók szemében az „utálat, a gyalázat tárgya”. És ezért volt a Molochnak való áldozás a legsúlyosabb bűn, amit Isten ellen elkövethettek. A bálványimádás egyet jelent az Isten elleni hűtlenséggel, szentségtöréssel, hitehagyással, azaz főbenjáró bűn.

És akkor, 2019. szeptemberében a római Kolosszeumban felállítanak egy Moloch szobrot, melynek eredetije egy olyan filmben szerepelt, amiben percekig gyermekeket dobnak Moloch gyomrába!

És senki, de abszolút senki nem tiltakozik ez ellen, sőt, a világ szinte egésze, egy egészen pirinyó százaléktól eltekintve, tudomást sem vesz róla!!!! Ez az igazán megdöbbentő és sátáni ebben az egész történetben. És ez idézi fel a legjobban a végidőkről szóló jövendöléseket, melyeket nem csak számos látnok, például a bajor Alois Irlmaier, hanem maga Urunk, Jézus Krisztus is megmondott: nevezetesen, hogy a vég úgy jön el, hogy az emberek észre sem veszik: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39)
Az internet világában, amikor perceken belül tele lesznek az oldalak mindazzal, ami a világ másik végén történik, és számtalan katolikus oldal számol be percenként mindarról, ami Rómában és a Vatikánban zajlik, erről a világrengető, mocskos eseményről egy szó sem hangzik el! Kérdés: Vajon mivel lehet ezt megmagyarázni?

Különösen, ha meggondoljuk, hogy mi zajlott ugyanebben az időben a Temze másik oldalán a vatikáni kertekben, majd a Szent Péter bazilikában, és jó egy évvel később a Szent Péter téren, amikor a betlehemi jászlat a Moloch-hoz hasonló figurákkal rakták körbe.

A Cabiria című filmet, benne a percekig tartó Moloch-bálványnak bemutatott véres áldozattal 1914. április 18-án mutatták be Olaszországban. Három és fél hónappal később kitört az I. világháború, amivel elvileg „véget ért az emberiség történelme” (idézet S. Maessen atyától: „A társadalmak összeomlása – ha nem akarunk még messzebbre, a reneszánszig, az ú. n. reformációig visszamenni – kultúrtörténeti szempontból a monarchiák szétverésével, azaz az I. világháborúval történt meg, mégha két világháborúra volt is szükség, hogy az isteni rendet végérvényesen szétverjék.”).
A Moloch-bálvány felállítása 2019. szeptember 27-én volt Rómában, annak az országnak a fővárosában, melyben alig három hónappal később – Kínán kívül – a koronaőrület kezdetét vette. Olyan őrület, ami azóta is tart, és az egész világot mindenestül a karmában tartja, és amit a harmadik világháborúnak is szokás nevezni. És ami nem más, mint az új világrend, a teljesen Isten-nélküli világ megvalósulásának, az ember robottá tevésének kezdete.

Mindez nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy az újkori Moloch évtizedek óta szedi áldozatait, és alig pár napja, Keresztelő Szent János ünnepén, 2021. június 24-én érte el eddigi tetőpontját: Az EU-parlament ezen a napon emberi jognak jelentette ki a magzatgyilkosságot, és az orvosoknak azon jogát, hogy ebben a kérdésben lelkiismeretük szerint döntsenek, büntetendő cselekménynek minősítette. Ezzel a véres gyermekáldozást emberi joggá tették, amivel egy fikarcnyit sem követnek el kisebb bűnt, mint az ókori pogány bálványimádók. Amivel ugyanakkora gyalázatosságot követnek el a legkiszolgáltatottabbakon, leggyengébbeken, mint Moloch ókori pogány tisztelői.
Bezárult a kör: Moloch a római Kolosszeumban, Pachamama a Vatikánban, koronaőrület, a napi mise, a latin nyelv használatának megtiltása a katolikusság fő templomában, és az EU-határozat.

Ami még e világból hátra van, az már csak a szellemek szétválásának, a legutolsó vizsgának az ideje. Azután jön az az idő, amit Isten Zakariás prófétának előre megmondott: „Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: "Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: "Az Úr az én Istenem!"” (Zak 13,8-9)

Kérdés: Vajon mikor, melyik eseménnyel kezdődött el az a három és fél év, amiről Dániel próféta beszél, és amit Urunk Jézus Krisztus is idézett:
„Meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot” ... „Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 11,31/12,11-12)

Utóirat: Dániel szavai: „Meggyalázzák a szentséges várat … és felállítják a vészt hozó undokságot”, kiválóan illik a Kolosszeumra (amit a középkorban egy ideig valóságosan is várnak használtak), és a közelmúltban benne történtekre.

http://katolikus-honlap.hu/2101/kolos.htm

Égi Édesanyánk üzenete 2021. június 25-én Medjugorjéból

 

Üzenet, 25. június 2021

''Drága gyermekek! Örömmel teli a szívem, mert látom ezekben az években szereteteteket és hívásomra való nyitottságotokat. Ma mindnyájatokat hívlak: imádkozzatok velem a békéért és a szabadságért, mert a sátán erős és csalásaival szeretne minél több szívet eltéríteni édesanyai szívemtől. Ezért döntsetek Isten mellett, hogy jó legyen számotokra a földön, amelyet Isten adott nektek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.''

Átverés? A Vatikán túl későn "szólal fel" a meleg gestapo törvény ellen

 

A Vatikán "példátlan" hivatalos diplomáciai kifogást emelt egy olasz törvénytervezet ellen, amely a homoszexuális ideológiát szorgalmazza.

Az úgynevezett Zan-törvény, amelyet jelenleg az olasz szenátusban vitatnak meg, a homoszexuális propagandát a szólásszabadságtól kívánja megóvni, és a rezsim által támogatott államvallássá kívánja tenni. A törvényt Alessandro Zanról, egy neokommunista parlamenti képviselőről és homoszexuális aktivistáról nevezték el.

Paul Gallagher prelátus, a Vatikán államokkal való kapcsolatokért felelős titkára jegyzéket küldött az olasz nagykövetségnek.

Ebben kifejtik, hogy a törvény csökkenti az egyháznak a konkordátum által garantált szabadságot, mert például arra kényszerítené a katolikus iskolákat, hogy a tanulókat homoszexuális propagandával indoktrinálják.

Hamispróféta de facto támogatta a törvényt, mielőtt az olasz alsóház novemberben elfogadta volna. Most az olasz szenátusban azok a pártok, amelyek ellenzik az újkommunizmust, bírálják azt.

Ez egy régi trükk Bergoglio részéről, hogy az utolsó pillanatban ellenállást színlel a katolikusellenes törvényekkel szemben, hogy becsapja a "konzervatívokat".

https://gloria.tv/post/JTB8GkCWnM4J4nLdjCByLYuhH

"Csinálhattok gyerekeket": Az oligarchák dühösek

 

 

Ismeretlen eredetű családpárti plakátok jelennek meg újra és újra a hét eleje óta az írországi Waterfordban.

A plakátok A4-es méretűek, jó minőségben nyomtatottak, és egy házaspárt ábrázolnak, valamint a "Straight Pride" feliratot. A felirat a következő: "Ez természetes, évezredek óta működik, és csinálhatnak gyerekeket".

Az oligarchák újságjai, a homoszexuális aktivistákkal meghitt szövetségben, fittyet hánynak a józan ész kampányára, és arra panaszkodnak, hogy a plakátok "mindenütt ott vannak a városban".

A waterfordi városházára felhúzott homoszexuális zászlót a múlt hétvégén elégették. Amikor új zászlót tettek a helyére, azt is elégették.

https://gloria.tv/post/jNjDSdpa2sMf4uCx4Ath8N6mq

De Mattei támad: Viganó megváltoztatja a helyzetet

 

Más is ír Viganó érsek nevében?

Roberto De Mattei római történész ellentmondásokat vél felfedezni Viganó érsek 2020 előtti és utáni nyilatkozatai között (CorrispondenzaRomana.it, június 21).

Szerinte Viganó "első" nyilatkozatai ritkák voltak, tartalmilag körülírtak, határozottak, egyszerű és nemes nyelvezetűek, és csak olyan ügyekre vonatkoztak, amelyekről Viganónak közvetlen tudomása volt.

A Covid-hullámtól kezdve De Mattei számára "valami váratlanul megváltozott", és "egy új Viganó érsek" jelent meg a színpadon, aki "nagyképű" és "szarkasztikus" nyilatkozatok "sortüzével" fejezte ki magát az "Új Világrend" ellen.

Viganó terjeszkedett a teológia, a liturgia, a geopolitika és a történelemfilozófia területeire, "amelyekről Viganó mindig is azt mondta, hogy nem ért hozzá" - írja De Mattei, hozzátéve, hogy a liturgia és a második vatikáni zsinat Viganó "hobbilovává" vált. Ezért kérdezi: "Vajon valóban Viganó érsek a szerzője az elmúlt év írásainak?".

De Mattei úgy tudja, hogy Viganót több mint egy éve, négyszemközt, több személy is tájékoztatta a probléma létezéséről.

https://gloria.tv/post/wGosyciTYn9u1rCSkHe271GnE

Carlo Maria Viganó érsek "megdöbbentőnek" tartja, hogy a híres katolikus történész, Roberto de Mattei szükségesnek tartotta, hogy támadja őt azzal az állítással, hogy egy "szellemíró" áll Viganó 2020-2021-es publikációi mögött.

"Nincs semmilyen szellemíró" - bizonygatja Viganó - "Isten kegyelméből még mindig teljes mértékben birtokában vagyok képességeimnek, nem manipulál senki, és teljesen eltökélt vagyok, hogy folytatom apostoli küldetésemet a lelkek üdvösségéért".

Viganó megerősíti, hogy "minden írásom, nyilatkozatom és interjúm a meggyőződések érlelődésének eredménye, amelyek teljes szerzőségét büszkén vállalom", és De Mattei állításait "teljesen alaptalannak", "merésznek" és "fantáziadúsnak" nevezi.

Megváltoztatja a helyzetet, mondván, hogy De Mattei elmélete "valamilyen tanácsadó eredménye" kell, hogy legyen, és "egy szürke, a mainstream narratívának engedelmeskedő hivatalos rezsim állította össze, és nem az általam ismert de Mattei éles elméje és őszinte hite".

https://gloria.tv/post/pBcaqPBjay122kaqSRSm3v36i

Ausztria: Lemond az SSPX helynök

 

 

Stefan Frey atya, az SSPX osztrák helynöke visszavonta "sürgős" áprilisi figyelmeztetését a Covid-19 oltások ellen. Most az ellenkezőjét állítja.

Az SSPX júniusi hírlevelében Frey átvette testvére, Arnaud Sélégny oltáspárti álláspontját, és még a Vatikán "szilárd hivatalos dokumentumait" is ajánlja az oltásokról, "gazdag információforrásnak" nevezve azokat. Frey elmagyarázza, hogy egy etikailag megkérdőjelezhető vakcina négy kritérium alapján alkalmazható:

- egyértelmű vészhelyzetnek kell fennállnia,
- nem állhat rendelkezésre jóváhagyott alternatíva,
- az oltás haszna nagyobb, mint az ártalom abban az esetben, ha valaki nem kapja meg az oltást,
- az abortusszal szennyezett oltóanyag kutatással szemben ellenállásnak kell lennie.

Frey legalábbis elismeri, hogy ebben a kérdésben különböző következtetésekre lehet jutni, és hogy senki sem kényszerítheti rá a véleményét senki másra. Úgy tűnik azonban, hogy Frey-t magát is a felettesei arra kényszerítették, hogy az oltásokkal kapcsolatban az SSPX pártvonalára lendüljön át.

A probléma Frey véleményének megváltozásával az, hogy az oltás elleni négy érve a visszavonása ellenére is megmarad, hacsak az SSPX nem kívánja a Vatikán álláspontját is átvenni, miszerint - politikai opportunizmustól függően - ami tegnap még igaz volt, ma már hirtelen "téves" lehet.

https://gloria.tv/post/rjiMnhcdDPHa12bfFKzaTjfFJ

Peter Kwasniewski: Sacrosanctum Concilium: Az igazi trójai faló

Régebben úgy gondoltam, hogy a II. Vatikáni Zsinat szent liturgiáról szóló konstitúciója, a Sacrosanctum Concilium rendben van, ha annak értékeit nézzük, és a probléma az, hogy az emberek figyelmen kívül hagyják vagy egyoldalúan és torzítottan alkalmazzák. Úgy gondoltam, hogy a „reform reformja” a szigorúan alkalmazott Sacrosanctum Conciliumból fakadhat. Ebből a kellemes álmodozásból két dolog ébresztett fel.

Az első annak felfedezése volt, hogy milyen okosan irányította a zsinat előtt a reform ügynöke, Annibale Bugnini a Sacrosanctum Concilium előkészítő bizottságát. A „Bugnini-módszert” alkalmazva (a Bugniniról legjobb életrajzot író Yves Chiron híres francia történész szavaival élve) a Monsignor gondoskodott arról, hogy a szöveg soha ne követeljen túl sokat, túl gyorsan, de eléggé homályosan hagyja a dolgokat ahhoz, hogy lehetővé tegye a rombolás és újjáépítés kiterjedt munkáját, amire ő és szövetségesei már előre készültek. Ahogy ő maga mondta ennek a bizottságnak tagjaihoz intézett beszédében 1961. november 11-én (tehát még a zsinat megnyitása előtt):

‎”Nagyon kellemetlen lenne, ha konstitúciónk cikkelyeit a központi bizottság vagy maga a zsinat visszadobná. Ezért kell nagyon óvatosan és diszkréten eljárnunk. Óvatosan, hogy a javaslatok elfogadható módon legyenek megfogalmazva (modo acceptabile), vagyis, véleményem szerint úgy kell megfogalmazni, hogy sokat mondjunk, anélkül, hogy bármit is mondani látszanánk: sok minden legyen benne mag formában (in nuce) és ily módon maradjon nyitva az ajtó a legitim és lehetséges zsinat utáni következtetésekre és alkalmazásokra: semmit ne mondjunk, ami túlzott mértékű újítást jelentene és ezáltal ellehetetlenítene minden mást, még azt is, ami naivan egyenes és ártalmatlan (ingenua et innocentia). Diszkréten kell eljárnunk. Nem kell mindent kérni vagy követelni a zsinattól – csak a lényegeseket, az alapvető elveket.” (Chiron, 82)

A zsinat első ülésszakának megnyitásakor, amikor egy prelátusokból és peritusokból álló összeesküvés során drámai módon félredobták a három évnyi előkészítő munkát és tervezeteket, egyedül a Sacrosanctum Concilium „maradt állva”, amikor végre leült a por. A progresszívok látták, hogy ez megfelel a várakozásaiknak és jövőre vonatkozó terveiknek. Megengedhető volt tehát, hogy asztalon maradjon, ezért aztán ez lett az első megtárgyalt és elfogadott dokumentum.

A Sacrosanctum Concilium újraértékelésének második lépése annak figyelmesebb újraolvasása volt, ezúttal a Bugnini-módszert szem előtt tartva. Ebben a legfontosabb eszköz Christpher Ferrara Sacrosanctum Concilium: A Lawyer Examines the Loopholes című műve volt. Ezt már évekkel ezelőtt olvastam, de csak mostanában – Chiron után – vágott mellbe teljes erővel. A liturgiában komolyabb érdeklődéssel bíró olvasó tartozik magának azzal, hogy elolvassa Ferrara elemzését, amely megmagyarázza, hogy a zsinat utáni liturgikus reform, amely látszólag kirívóan eltért a Sacrosanctum Conciliumban megtalálható bizonyos megállapításoktól, valójában következetes alkalmazása volt annak.

A következtetés: a Sacrosanctum Concilium nem pusztán nem megbízható dokumentum, hanem az egyházban valaha alkalmazott legnagyobb trójai faló. Tudom, hogy fájdalmas nagyon sok jó katolikusnak elismerni, hogy ez egy rossz és ártalmas dokumentum, de a fát a gyümölcseiről kell megítélnünk. 1993. december 19-én, egy Radio-Courtoisie által közvetített vitában Jean Guitton (1901-1999) filozófus és teológus, VI. Pál személyes jó barátja a következőket mondta:

„VI. Pálnak a liturgiára, általában a misére vonatkozó szándéka az volt, hogy úgy reformálja meg a katolikus liturgiát, hogy az szinte egybeessen a protestáns liturgiával… Ami érdekes, az az, hogy VI. Pál a lehető legközelebb akart jutni a protestáns úrvacsorához… De megismétlem, VI. Pál mindent megtett, ami hatalmában állt, hogy a katolikus misét a Tridenti zsinatot meghaladva a protestáns úrvacsorához vigye közelebb.
Nem gondolom, hogy tévednék, ha azt mondom, hogy VI. Pál szándéka, és az ő nevét viselő liturgia célja az volt, hogy a hívektől nagyobb részvételt követeljen a misén, hogy nagyobb helye legyen a szentírásnak és kisebb helye bizonyos dolgoknak, amit egyesek „mágikus”-nak, mások lényegi vagy átlényegítő konszekrációnak neveznek,  ami a katolikus hit; más szavakkal: VI. Pállal egy ökumenikus szándék jelentkezett arra, hogy eltávolítsa vagy legalább kijavítsa, esetleg csillapítsa azt, ami hagyományosan túl katolikus volt a misében, és megismétlem: hogy közelebb vigye a katolikus misét a kálvinistához.”

Van egy fénykép, amelyen Guitton és VI. Pál látható, amint együtt dolgoznak a The Pope Speaks: Dialogues of Paul VI with Jean Guitton című könyvön (Peter Seewald XVI. Benedekkel készített interjúinak előfutára). Guitton tehát az az ember, aki tudja, hogy miről beszél. Bugnini egész biztosan egyetértett volna a VI. Pálnak tulajdonított célokkal, mivel a hagyományos nagypénteki könyörgéseket érintő durva szerkesztések miatti aggályokkal kapcsolatban Bugnini ezt írta: „A lelkek iránti szeretet vezette az egyházat arra, hogy még ezeket a fájdalmas áldozatokat is meghozza (a liturgiában) és a vágy, hogy bármilyen módon segítse az egység útját a különvált testvérekkel (azaz a protestánsokkal), azáltal hogy eltávolít minden követ, ami akár távoli módon is akadályt és nehézséget jelenthet.”

A konzervatív katolikusok, bár azok rövid ideig tartó hatásúak, továbbra is ismételgetik a nyugtató szólamokat, amelyekre tanították őket, valószínűleg azért, mert nem tudnak szembesülni azzal, amiről való lemondást katasztrofális következményűnek gondolják. Conor Dugan, egy ironikus hangvételű recenzió-esszében (A Deeper Context: Overlooked book provides insight into Vatican II debates) mondja a következőket Robert Royal művéről (A Deeper Vision: The Catholic Intellectual Tradition in the Twentieth Century): „Royal olvasatában „a zsinati atyák által jóváhagyott bármelyik dokumentumban nincs semmi olyan, ami bátorítaná a radikális eltávolodást”, ami a zsinatot követte. Royal a kulcsdokumentumok vizsgálatával próbálja igazolni állításait. És, amint Nichols atya is legutóbbi tanulmányában (Conciliar Octet), arra a következtetésre jut, hogy a zsinat nem egy kopernikuszi fordulata volt az egyháznak, hanem annak kontinuitásban lévő reformja.

Szeretném, ha elhihetném ezt (valójában egykor tényleg elhittem). De látva, hogy a zsinat által elsőnek jóváhagyott dokumentum, az egyetlen, amelyben azért maradt meg a zsinat előtti tervezet, mert a legkevésbé ellentmondásosnak vélték, valójában már tele van problémás kijelentésekkel és akkora kiskapukkal, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy Mack teherautók flottája hajthasson át rajtuk, lehetetlen tovább élni a katolikus konzervativizmus fantáziavilágában. D.Q. McInerny jól fogalmazta meg a Latin Mass Magazine 2019. karácsonyi számában ezt:

„A Sacrosanctum Concilium jellemzője, amint a többi zsinati dokumentumé is az irodalmi kifejezésmódjukra jellemző sajátos „igen…de”, „biztosan…talán” módszer alkalmazása. ‎Egy konkrét előírást adnak, vagy egy adott irányelvet határoznak meg, majd ezt követően szinte azonnal a legtöbb esetben számos minősítő kiigazítás következik az éppen elmondottakhoz kapcsolódóan, amelyek azt eredményezik, hogy az előírást végül is nem teszik kötelezővé, és ezáltal az irányelv úgy hangzik, mint ami csak picivel több egy javaslatnál, mint ami igazából csak egy lehetőség a sok közül. Ez az, ami történik a Sacrosanctum Conciliumban. Az ilyen megközelítés hatása az, hogy egy adott kérdésben a kétértelműség érzetét hozza létre, amely lehetővé teszi, sőt előidézi a különböző széttartó értelmezéseket, amelyek némelyike annyira eltérő, hogy kölcsönösen ellentétben állnak egymással. Ezt az elmúlt évtizedekben bőségesen bemutatták már. Nem sokkal később azután, hogy a Sacrosanctum Concilium‎‎ előírja a latint megőrzését a latin rítusban,  engedélyt ad a népnyelvnek a szentmisében és a szentségek kiszolgáltatásában való felhasználására, és sokatmondó, hogy “alkalmazásának határai kiterjeszthetőek”. … Tekintettel arra, hogy hogyan kezelik a ‎‎Sacrosanctum Conciliumban‎‎ a latin nyelv témáját, úgy gondolom, hogy igazságos ítélet azt mondani, hogy a latinellenes párt jogosan talál nagyobb támogatást a dokumentumban az álláspontjához, mint azok, akik fenn akarják tartani a hagyományt. Ami a latinnal történt, az gondosan számító tervezés eredménye volt.‎”

Az ok, amiért megkaptuk a Novus Ordo-t a teljes reformációs dicsőségében, az, hogy annak leendő tervezői manipulálták a zsinati dokumentumot, hogy megnyissák az utat hozzá, és amint láttuk el is ismerték, hogy ezt tették. Ha ‎‎a Sacrosanctum Concilium ‎‎a zsinat zöldellő ága, milyen lehet a száraz ág?‎

Royal II. Vatikáni Zsinatra vonatkozó olvasata még szentelt gyertyát sem tarthat Roberto Mattei The Second Vatican Council—An Unwritten Story című művének, amely egy alaposan dokumentált olvasata annak, ami a zsinaton történt. A katolikus szellemi élet gyönyörű virágzása a II. Vatikán előtt nem vehette elejét a progresszívok és a mérsékelt modernisták machinációinak, akik többé-kevésbé saját akaratuk szerint irányították a belső vitákat és tervezeteket. Meglátták a lehetőséget, és bátran megragadták azt.‎

‎Akkor miért szavazott a zsinat szinte minden prelátusa‎‎– köztük Marcel Lefebvre érsek is – ‎‎a Sacrosanctum Conciliumra‎‎ elsöprő 2147 szavazattal 4 ellenében? Hunwicke atya ‎‎úgy véli,‎‎ hogy naivak voltak a radikális Liturgikus Mozgalom végső céljaival kapcsolatban, és úgy vélték, hogy azok a hagyományos istentisztelet finom modernizálását célozzák; ‎‎hazudtak nekik arról, hogy valójában mi is a terv, mivel a zsinaton folytatott viták során mérsékelt reformot javasoltak; és nem utolsósorban a csordaszellem szerint működtek. Ez a nem hatékony és fáradságos tanácskozás közepette, ami a zsinatot  jellemezte (sok magán feljegyzés van, amiben szörnyű unalomra panaszkodnak a résztvevők), lehetővé tette a kulcsszereplők számára, hogy a dokumentumok véglegesítését a türelmetlenség üzemanyagával táplálják.‎

‎És akkor miért hajtották végre engedelmesen az összes változtatást később? Nos, ez már egy másik történet. Még azok a püspökök is, akiknek komoly kétségei voltak a reformokkal kapcsolatban (és a néhánynál többen voltak ilyenek), úgy érezték, hogy nincs más választásuk, mint “engedelmeskedni” bárminek, amit elrendelt a pápa. A pápa szava Isten szava, nem? A régóta meggyökeresedett birkaszellemű, ‎‎jámborságnak álcázott ultramontanizmus‎ megakadályozta még a pásztorokat is, hogy megvédjék nyájaikat a forradalmi ártalmaktól. Ötven év deformált egyházközségi istentisztelete, a papi erkölcstelenség globális hálózata, és a pápa, aki úgy kezeli az egyház hitét, mint képlékeny agyagot az a három csapás, amellyel hiperpapalizmus végül áthágta a vonalat, bár néhányan még mindig futnak a hírek után.‎

‎A ‎‎Sacrosanctum Concilium ‎‎fenti kritikája “a Tanítóhivataltól való eltávolodásnak” számít? Nem. Ennek a dokumentumnak két összetevője van: a liturgia spekulatív megközelítése, amely eltűri az ortodox értelmezést, és a gyakorlati döntések hosszú listája, arról, hogy miként kell megreformálni a liturgiát. A tradicionalista kritika az utóbbi összetevőre irányul, amely természeténél fogva a részletekről hozott prudenciális ítéletekre vonatkozik. Az ilyen ítéletek arról, hogy mi a legjobb itt és most, soha nem tévedhetetlenek, és önmagukban újraértékelésre szorulnak az idő múlásával, módosítás, sőt elutasítás lehet a sorsuk ennek során, ha ez tűnik megfelelőnek.

Ugyanez a folyamat zajlott le a számos korábbi ökumenikus zsinat fegyelmi intézkedéseivel is, amelyek közül néhányat soha nem hajtottak végre, vagy meglehetősen gyorsan vitatottá váltak. Egyszerűen fogalmazva: azt a cselekvési tervet, amelyben a zsinati atyák egyetértettek, annak gyümölcsei alapján lehet és kell megítélni a változó körülmények fényében, és ez nem lehet egyházi hozzájárulás tárgya. Egy téves cselekvési terv bőven lehetséges egy egyetemes zsinat esetén, még az egyetemes zsinatra vonatkozó legszigorúbb értelmezések szerint is.

Amint Aquinói Szent Tamás Szent Ágostont és más egyházatyákat követve mondja, Isten nem engedi meg a rosszat, hacsak ebből egy nagyobb jót nem hoz elő. ‎ Bár egyikünk sem látja teljes mértékben azt a jót, amit a zsinat és az azt követő liturgikus reform rossz dolgaiból hoz majd elő, azt gondolom, hogy immár egyértelmű, hogy megtanultuk a kemény leckét, amely segített nekünk az elmúlt évtizedek során, és a jövőben is segíteni fog.‎

‎Elérhettünk egy jobb megértésére annak – és ez egyre növekvő számban mondható el sokunkról-, hogy miért igaz a hagyományos római rítus, abban a formában, ahogy van, és miért működik jól, ahogy van, és hogy miért nem kell változtatni rajta semmilyen jelentős módon. Tökéletessége a szövegekben, énekekben és szertartásokban soha nem volt olyan nyilvánvaló, mint most, amikor éles ellentétként áll a liturgikus csonkítással, a középszerűséggel és betegességgel szemben. Azok, akik törődnek a liturgiával, ‎‎többet‎‎ törődnek vele; azok, akik szeretik a hagyományt, ahogy minden katolikusnak kellene, jobban szeretik azt. Ezek a szükséges előfeltételei az Egyházban az istentisztelet virágzásának — ami a keresztény élet forrása és csúcspontja, valamint a keresztény kultúra szíve és lelke.‎

Irodalomjegyzék
Yves Chiron, Annibale Bugnini: Reformer of the Liturgy, ford. John Pepino (Brooklyn, NY: Angelico Press, 2018).
A Guittontól vett idézet nyomtatásban jelent meg az Abbey Newsletter-ben Dom Gerard, O.S.B., Sainte-Madeleine, Le Barroux apátja tollából, valószínűleg Paul Crane, S.J. fordításában in Christian Order 35.10 (1994), 454.
D.Q. McInerny, “Reflections on the Loss of Latin, Part I” in Latin Mass Magazine, 28.4 (Christmas 2019), 33–34.

(A cikk forrása: Sacrosanctum Concilium: The Ultimate Trojan Horse (crisismagazine.com))

https://invocabo.wordpress.com/2021/06/22/sacrosanctum-concilium-az-igazi-trojai-falo/

 

Kanada börtönbe zárja a prédikátort, amiért másokkal imádkozott

 

Tim Stephens-t, a kanadai Calgaryban található Fairview baptista egyház prédikátorát, aki mérnökinformatikai diplomával rendelkezik, június 14-én hét gyermeke szeme láttára tartóztatták le a Corona-rezsim elleni bűncselekményekkel kapcsolatos új vádak alapján.

Június 28-ig börtönben tartják, mivel nem volt hajlandó aláírni az óvadékra vonatkozó feltételeket, amelyek korlátoznák, hogy összegyűlhessen az embereivel.

Csoportja már a második egymást követő héten gyűlt össze titkos istentiszteletre, mióta az Alberta Health Services lefoglalta a templomuk épületét. A múlt hónapban az albertai hatóságoknak más vádakat is el kellett ejteniük Stephens ellen, mivel nem kézbesítették neki a bírósági végzést, amelynek megszegésével vádolták.

Egy másik kanadai prédikátor, aki ellenáll az albertai egészségügyi rendszernek, az Artur Pawlowski.

https://gloria.tv/post/PFihmg8s1wFy2vJbiBudUdDen

SZOLGÁLT ÉDESANYÁNK ÜZENETE A FÉNYES CSILLAGNAK ÉS TŰZRÓZSÁNAK A BETLEHEMI KÁPOLNABAN, KANADA, 2021. JÚNIUS

 

SZOLGÁLT ÉDESANYÁNK ÜZENETE A FÉNYES CSILLAGNAK ÉS TŰZRÓZSÁNAK A BETLEHEMI KÁPOLNABAN, KANADA, 2021. JÚNIUS 5-ÉN

FÉNYES CSILLAG:A harmadik rózsafüzérünk elején a feszület elöl, fehér kereszt lett, és az égbe nőtt. És kinyílt az ajtó [a fehér kereszt] közepén, és sok angyal elkezd bejárni. A kilenc arkangyal volt az első, és úgy alakultak, mint egy díszőrség, a kápolna legelején vannak. Sok-sok angyal veszi körül a kápolnát, és ott vannak a kápolnában és az itteni területen. Ma nagyon boldognak vagy békésnek tűnnek. Most látom, hogy sok szent jön, Szent József vezeti őket, Pio atya pedig Szent József mögött. Sok más szent is átjön a nyíláson, köztük a régi apostolok. Mindannyian csak elfoglalják a helyüket az ingatlan körül és a környéken, nagyon szép. És most látom a Szűzanyát, Anya ma nagyon szép. Gyönyörű arany korona van a fején, gyönyörű kövek vannak rajta és a tetején is. Az őrangyalom azt mondta a Mennyek Királynője. Ahogy Anya lejön, végignéz az egész világon. Tekintete valahogy az egész világra jár. Ahogy az anya belép a kápolnába, minden itt jelen lévő lélekre tekint. Anyának ma gyönyörű mosolya van, úgy tűnik, nagyon boldog. Anya felemeli a kezét, és megáld minket. Úgy tűnik, nagyon boldog. Anya felemeli a kezét, és megáld minket. Úgy tűnik, nagyon boldog. Anya felemeli a kezét, és megáld minket.

BOLDOG ANYÁNK: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Köszöntelek Isten Szeretetének Fényes Csillaga, és még egyszer köszönöm, hogy válaszoltál Isten hívására. Azért jöttem ma, gyermekeim, hogy vigasztalást hozzak nektek, mert jól ismerem a nehéz kereszteket, amelyeket választottaim cipelnek.

Ó gyermekeim, a világ olyan messzire sötétedett, Fiam egyházát most minden szinten támadják. Ó, gyermekeim imádkoznak, imádkozzatok ebben az utolsó órában. Arra kérlek benneteket, gyermekeim, hogy továbbra is imádkozzatok Fiam egyházáért, és kérjék Istent, hogy áldja meg és védje meg mindazokat, akik felelősek, hogy kiálljanak az igazság mellett, amikor eljön az ideje. Arra kérlek benneteket, gyermekeim, hogy folytassák imáitokat, naponta ajánlva azokat a lelkek üdvösségéért, mert sok minden fog kibontakozni a világon, és nagyon sokan nincsenek felkészülve arra, ami az emberiségre fog esni.

Arra kérlek benneteket, gyermekeim, hogy imádkozzanak Ausztráliáért. Kérjétek gyermekeimet, hogy térjenek vissza bűnös útjaikról, kérjetek bűnbánatot mindazért a rosszért, amit Fiammal, választottammal tettek, aki sokat szenved tőlük. Ó, gyermekeim, sok minden fog Ausztráliára esni, és sokaknak nem lesz idejük kérni Isten bocsánatát. Most itt az idő, gyermekeim, hogy visszaforduljatok Istenetekhez, mert Isten hamarosan lerázza a fiamat tartó láncokat. Mert közeleg az idő, előre kell mennie, hogy visszahozza gyermekeinket.

Ó, gyermekeim, tudom, hogy a dolgok csendesnek tűnnek ebben az időben, de most már minden a helyén van Gyermekeim, akik az Atya szavára várnak, hogy a dolgok még nehezebben kezdődjenek. Ó, gyermekeim, kérlek benneteket, hogy imádkozzatok, imádkozzatok, ne veszítsétek el szívüket Gyermekeim, legyetek erősek, mert elérkezett az idő.

Arra kérlek benneteket, Gyermekeim, hogy találkozzanak újra Medjugorje-i jelenéshelyemen. Gyermekeim számára ebben a hónapban lesz 40 éve, hogy az Atya elküldött Engem ebbe az otthonomba. Kérlek benneteket Gyermekeim, hogy imádkozzanak ezekkel a gyermekekkel, mert Isten sok csodát engedett meg ott. És ezek továbbra is megtörténnek Gyermekeim, mert Istennek van egy terve, hogy feltárja a Mennyország jelenlétét ott nagy módon. Imádkozzatok gyermekeim, és kérjétek Istent, hogy segítsen mindenkinek.

Ó, gyermekeim, Isten sok ajándékot ajánlott fel ezeknek a gyerekeknek, mert elfogadták elhívásukat. Amikor eljöttem és megkértem őket, hogy imádkozzanak, mindannyian félretették a földi dolgokat, és a lelkek üdvösségéért imádkoztak.

Gyermekeim ezt kéri a Mennyország az összes választotttól szerte a világon. Imádkozzatok Gyermekeim, imádkozzatok sokat, és látni fogjátok, hogy Isten csodái a szemetek elé kerülnek. Szeretlek titeket Gyermekeim, és köszönöm, hogy eljöttetek ma. Sok vigasztalást hoztál Édesanyád Szívének és Istened Szívének, amely annyira megsebzett ebben az időben. Szeretlek titeket Gyermekeim és megáldalak benneteket. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

És ti, Szeplőtelen Szívem hét rózsája, ma különleges áldást adok rátok az elkövetkező napok bölcsességéért. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Hálát adok nektek Gyermekeim, és az imák végéig maradok. Szeretlek titeket Gyermekeim, kérlek, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok.

TŰZRÓZSA: Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Láttam az angyalokat, amint rózsaszirmokat szórnak a kápolnába itt, az egész területen és minden szent helyen. A mi családunk otthonában is. A Szűzanya idehozta családjainkat, egybegyűltek és velük vannak az őrangyalok. Egy csoportba gyűlnek, és Ő megáldja őket a megtérésért.

SZŰZANYA: Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

TŰZRÓZSA: Vannak, akiknek megindult a szíve, nem tudják, mi történt, nincsenek tudatában, de minden családunk, tágabb családunk részesült némi kegyelemben ezen a földön. De azoknak is, akik már átlépték a fátylat. Megáldja őket.

SZŰZANYA: Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

TŰZRÓZSA: Azok a lelkek is csatlakoztak hozzánk a mennyből, és néhányan a purgatóriumból is. Most ez a lélekcsoport eltávozott innen, vissza oda, ahonnan jött. És most a csoport mindazokból érkezett, akik a világban egyesültek a Kis Kaviccsal. Itt is összegyűlnek őrangyalaikkal. Áldottak is a kitartásukért, és a Szentlélek ajándékait kapják, hogy segítse őket ezen az úton. A Szűzanya megáldja őket és mindannyiunkat itt.

SZŰZANYA: Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

FIRELILY: A Szűzanya most beszél.

SZŰZASSZONY: Édes gyermekeim, akik ma itt gyűltek össze. Köszönöm, hogy eljöttetek, folytassátok imáitokat, áldozatotokat. Maradj békében, ne hagyd, hogy a gonosz elvigyen téged olyan gondolatokkal, amelyek a világba visznek. Haladjatok tovább ezen az úton, mert a jutalom a végén nagyszerű, és annyi lelket mentetek meg, oly sok-sok lelket, gyermekeim. Amikor eléred a mennyországot, látni fogod, hogy a legkisebb dolgok, még egy gondolat is mennyire segített megmenteni egy lelket. Imádkozz különösen azokért, akik akár gondolatban, akár tettben öngyilkosok. Sok ilyen szegény lélek van szerte a világon. A fiatalokban is a világ állapota miatt, és levette őket a sok világi természetű zavaró tényező. Áldom ezeket a szegény lelkeket. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

TŰZRÓZSA: Most folytatjuk imáinkat.

ÜZENET A SZŰZÜNK A FÉNYES CSILLAGNAK A BETLEMI KÁPOLNÁBAN, KANADA – 2021. JÚNIUS 15.

FÉNYES CSILLAG: Az imádat után az előtte lévő feszület kifehéredett, és egészen az égig nőtt, hatalmasra. A keresztajtó közepén lévő kapu kinyílt, és sok angyal és szent lép be rajta. A kilenc arkangyal először jött, és a kápolna körül álltak; védenek itt minket, sok angyalt is az egész területen. Valóban gyönyörű; Úgy tűnik, az angyalok boldogok ma este, vidámak és mosolygósak, és nem olyan szomorúak, mint legutóbb, amikor láttam őket. És látom, hogy Szent József átjön Pio atyával, és sok szent is átjön, és mindannyian csak elfoglalják a helyüket a kápolna körül, és mindannyian a kereszt felé fordulnak.

Ahogy a Szűzanya lejön, az angyalok díszőrséget készítenek, a Szűzanya pedig leszáll, csak suhan az angyalok két sora között. A szentek pedig megfordultak, szembefordultak a kereszttel, és fél térdre borulnak, míg a Szűzanya bemegy a kápolnába. Anya nagyon szép ma este, ma este is nagyon boldognak tűnik. Szeplőtelen Szíve látható, Szeplőtelen Szívű Szűzanya ma este, hogy eljött az Anya. És látom a Szívét fehér rózsákkal a Szíve körül, nagyon szép, a rózsák olyanok, csak nem tudom megmagyarázni, hogy nem olyanok, mint itt a fehérrózsák, egyszerűen gyönyörűek. Anya mosolyog, felemeli a kezét.

SZŰZANYA: Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Köszöntelek Isten Szeretetének Fényes Csillaga, és még egyszer köszönöm, hogy válaszoltál Isten hívására. Ti, gyermekeim, megérintettétek Anyátok Szívét azzal, hogy eljöttetek ma este, és jóvátételt ajánlotok Isteneteknek, aki annyira megsértődött ebben az időben.

A ti világotok Gyermekeim most ilyen állapotban vannak, gyermekeim körül néztek, és hamis békét láttok. Ó, a világ azt hiszi, hogy minden újra normális lesz, ó, gyermekeim, a dolgok nem jöhetnek normálissá a tudomány által. Csak azáltal, hogy Isteni Fiamhoz fordulok, minden dolog visszatér az igazsághoz.

Nagyon szeretlek titeket Gyermekeim, hogy egyesültek a világ minden gyermekével, akik ezen a napon imádkoznak. Ez a gyermekeim annyira fontos, hogy egyesüljenek minden gyermekemmel. Ez Prófétánk egyik küldetése, hogy csatlakozzon mindenkihez, és Önnel együtt csatlakozzon mindazokhoz, akik szerte a világon segítik ezt a feladatát. Ó, gyermekeim, szerte a világon oly kevesen válaszoltak hívásomra, mégis oly sok minden megenyhült Istenetek iránti szeretetetek miatt. Ó, gyermekeim, a kevesek még mindig olyan sokat megmenthetnek, és köszönöm, hogy felajánlottad idejét, imáitokat. Ó, gyermekeim, nagyon szeretlek titeket, és egy napon, amikor átlépitek a fátylat, beszélni fogunk ezekről a dolgokról és mindarról, amit Istenetekért elértetek. Legyetek erősek, gyermekeim, és ne kételkedjetek Isten szavában.

Sok gyermekem a lelkiismeret megvilágításáról kérdez, ó, gyermekeim, legyenek békében, mert amikor jön a háború, és amikor látjátok a forradalmat Rómában, amikor meglátjátok Fiam keresztjét az égen, akkor tudni fogjátok, hogy itt az idő . Legyetek békében Gyermekeim, mert azon az úton jártok, amelyre Isten kijelölt titeket, hogy visszahozzátok testvéreiteket. Példa lenni először a családotokban, majd példa lenni mindazoknak, akikkel találkoztok. Ez nagyon fontos ebben az időben, gyermekeim, mert Isten szeretete lassan haldoklik a világban, és csak kevesen viszik tovább Isten szeretetét a végsőkig. Nagyon szeretlek titeket Gyermekeim, mindig mellettetek vagyok, kérjetek és ott leszek. Szeretlek titeket Gyermekeim és megáldalak benneteket. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

FÉNYES CSILLAG: Miközben Anya megáldott minket, a rózsák Szívében elkezdtek hullatni szirmokat, sok szirmot. Ahogy a szirmok hullottak, egyre több szirm nőtt, és az angyalok összeszedték ezeket a szirmokat, gyönyörű fehér szirmok. Az angyalok elmentek, és minden egyes emberbe szirmot helyeztek itt, majd angyalok ezrei vettek szirmokat, és mentek el szerte a világon, és helyezték el őket különböző lelkekbe; néhány lelket ismerek, és néhányat nem. Tudom, hogy Ausztráliában elég sok angyal él, és ott adnak rózsaszirmot az embereknek, nagyon szép. Anya csak néz körülöttünk, ahogy az angyalok osztogatták a rózsaszirmokat, és most Anya felemeli a kezét.

SZŰZANYA: Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Ezt az ajándékot mindazoknak adom, akik részt vettek ebben a világimában. Ó, gyermekeim, sokat enyhítettél, sokakat megmentettél ezekkel az imákkal, gyermekeim. Kérlek benneteket, hogy továbbra is imádkozzatok, mert ezek a rózsaszirmok a ti tisztaságotokért szolgálnak. Neked adom az elme tisztaságának, a szív tisztaságának, a lélek tisztaságának és a test tisztaságának kegyelmét. Ó, gyermekeim, nagyon fontos, hogy engedjétek, hogy Isten szeretete ragyogjon belőlük most mindazokra, akikkel találkoztok; mert ti vagytok a fények, amelyek a sötétségben világítanak. Szeretlek és áldalak az erődért. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

FÉNYES CSILLAG: Anya most minden jelenlévőre néz, és gyorsan odament minden lélekhez, és homlokon csókolt, és most az anya visszatért, gyönyörű mosoly van az arcán.

SZŰZASSZONY: Gyermekeim, megvigasztaltátok Anyátok Szívét.

FÉNYES CSILLAG: És most a Szűzanya visszamegy a keresztre, és minden angyal és szent követi Anyát.

Kemény érvek: Viganó megcáfolja Ratzingert és Saraht a "reform reformjával" kapcsolatban

 

Ugyanaz a rosszindulat hozta létre a második vatikáni zsinat kétértelmű szövegeit és a kétértelmű új rítust is - mondta Carlo Maria Viganò érsek a ResNovae.fr-nek (június 15).

Szerzőik tudták, hogy a "konzervatív" püspökök mindkettőt katolikus módon fogják értelmezni, miközben a valódi szándék és eredmény minden volt, csak nem az. Viganó felteszi a leleplező kérdést,

"Láttak már olyan papot, aki a Novus Ordo-t az oltárral Isten felé fordulva, teljesen latinul, a tradicionalista (római) miseruhát viselve és a szentáldozást celebrálja, anélkül, hogy ez kiváltotta volna püspöke és a konfráterek haragját, még akkor is, ha szigorúan véve ez a celebrálási mód tökéletesen legitim lenne?".

Néhány pap valóban megpróbálta ezt megtenni, de "rosszabb bánásmódban részesültek, mint azok, akik szokás szerint a tridenti misét celebrálják" - hangsúlyozza Viganó .

Nem ért egyet Ratzingerrel, Sarah-val és másokkal, akik az új mise fokozatos "liturgikus megújulása" mellett érveltek. Viganó számára az ilyen próbálkozások kirakatrendet használnak arra, hogy a szalonképtelen Új Rítust szalonképessé tegyék. Felteszi a nyilvánvaló kérdést: "Mi értelme van a Novus Ordo Isten felé való celebrálásának, az áldozati imák megváltoztatásának és a nyelvre osztott áldozásnak, amikor a római mise ezt mindig is biztosította?".

A "reform reformja" Viganó számára ugyanazokból a téves előfeltevésekből indul ki, amelyek a második vatikáni zsinat utáni változásokat is éltették, amikor a liturgiát "tetszés szerint" módosították, és a tiszteletreméltó római rítust "modernizálták" és eltorzították. A közelmúltban a "reform reformja" fel akarta öltöztetni az új rítust, "hogy annak látszódjon, ami nem az, és nem is akar lenni" - állítja Viganó.

Az első esetben ez arra kényszerített egy királynőt (= a római rítus), hogy papucsot viseljen és rongyokba öltözzön, a második esetben egy közembert (= az új rítus) arra kényszerítettek volna, hogy királyi tiarát viseljen a fodros haj fölött, vagy szalmakalapban üljön a trónon. E kísérletek mögött Viganó számára valami olyasmi áll, amit ezek a prelátusok nem mernek bevallani: "a zsinat és még inkább a liturgia kudarca".

https://gloria.tv/post/9BWG3q3i4pNY4kh9ssGV4etxT

II. János Pál korszaka lezárult? Hamispróféta szigorít a laikus mozgalmakkal kapcsolatban

 

Több ellenőrzés és több centralizmus: Bergoglio laikusokért felelős dikasztériuma június 11-én rendeletet adott ki, amelyben korlátozza a hívek nemzetközi szövetségeinek vezetői megbízatását.

A központi vezető testületben a hivatali idő öt évre korlátozódik. Senki - beleértve az alapítót is - nem lehet tíz egymást követő évnél tovább hivatalban. A LaNuovaBq.it "bombaként" értékeli a rendeletet, mivel az "átszervezi az egyházi mozgalmak befolyását" - noha már mindegyikük hanyatlóban van.

A LaNuovaBq.it számára ez a laikus egyesületek "leépítését" jelenti, és az 1985-ös loretói egyházi konventen II. János Pál által megnyitott korszak lezárását, aki hiába összpontosított a mozgalmakra az egyház megújítása érdekében. Ez a próbálkozása miatt összeütközésbe került Ballestrero torinói bíborossal és Martini milánói bíborossal.

Jelenleg 122 laikus közösség van az egyházban, köztük a Sant'Egidio, a Comunione e Liberazione és a Neokatechumenális Út. Legtöbbjük Ferenc pápa szekerére vetette magát, aláírva ezzel a halálos ítéletét.

Az ürügy, hogy átvegyék az irányítást felettük, a mindig népszerű hivatkozás a "szexuális visszaélésekre". Ritka példa lehet azonban a Sodalitium Christianae Vitae perui laikus Luis Fernando Figari, akit homoszexuális zaklatással vádolnak.

https://gloria.tv/post/Grr4BjSM4CiY3kVKJca1c9ZKK

A bi-rituális szerzetesek felélesztik a gyönyörű francia apátságot

 

A burgundiai Flavigny-sur-Ozerainben található Saint-Joseph de Clairval bencés rendház augusztusban kezdi meg a közép-franciaországi Solignac apátság újjáélesztését.

A hírt június 11-én jelentette be Pierre-Antoine Bozo limoges-i püspök és Jean-Bernard Marie Bories apát, akit mindössze egy éve választottak meg. Közösségét 1972-ben alapították Svájcban Marcel Lefebvre (+1991) érsek körül, akit az 1988-as püspökszentelés után hagytak el.

A szerzeteseket a dijoni püspök, Michel Louis Coloni (+2016) fogadta be, aki arra kényszerítette őket, hogy a közösségi misét - amely Isten felé fordulva, latinul van - az új rítusú Eucharisztiára cseréljék, hogy megkapják a kívánt kánoni elismerést. A szerzetesek magánmiséit többnyire római rítusban celebrálják. Jelenleg a csoportnak körülbelül ötven szerzetese van. Az alapító apát, Augustin Marie Joly 89 évesen, 2006 januárjában halt meg.

Solignacot Szent Eligius (+660) alapította, és 1790-ben a francia forradalom záratta be, amely börtönként használta a forradalom terroruralmával szemben álló papok és apácák számára. Később a kolostor többször gazdát cserélt, mígnem 2011-ben a Limoges-i egyházmegye megvásárolta.

A 18. századi apátsági templom a román stílusú templomok rendkívüli példája.

https://gloria.tv/post/yYMKb6QvC1R64Pjs687UQHuHX

A hamis próféta és a káromlás

 

„Ekkor láttam, hogy egy másik fenevad száll fel a szárazföldből, amelynek két szarva volt, hasonlók a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány.” (Jel 13,11)

A szentírásban sokszor figyelmeztetnek az evangélisták és apostolok a hamis prófétákra, amelyekről tudhatjuk, hogy sokan vannak (Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek – Mt 24,11; sok hamis próféta ment szerteszét a világba – 1 Jn 4,1), bárányoknak tűnnek (bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok – Mt 7,15). Azért tűnnek báránynak, mert látszólag istenes emberek, valójában mások vesztére törő farkasok, akik veszedelmes tévtanokat hirdetnek és megtagadják az Urat (Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta őket, az Urat, megtagadják – 2 Pt 2,1). Hamis tanaikkal új Krisztusként hamis evangéliumot hirdetnek meg, hamis tanításaikkal a választottak megtévesztését célozzák meg (Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Mt 24,24 ill. Mk 13,22).

A sok hamis próféta közül kiemelkedik „a” hamis próféta, akiről Szent János beszél a Jelenések könyvében. Ez a hamis próféta a hamis próféták fentebb felsorolt jellemzőivel mind rendelkezik, de messze meg is haladja őket, annyira, hogy ő az üdvtörténet egyik legfontosabb nevesített negatív szereplője.

Sokan foglalkoztak a Jelenések könyvének magyarázatával és benne a hamis próféta személyével, például a többször idézett Tiszteletreméltó Fulton J. Sheen érsek egy negyvenes években mondott beszédében. A rendszeres magyarázatot megkísérlők közül viszont kiemelkedik Herman Bernard Kramer atya, aki 1955-ben megjelent kötetében (The Book of Destiny) megfontolandó szempontokat adott a hamis próféta személyéhez.

A kezdő idézetben szereplő két szarvról mondja, hogy a szarvak bárányéhoz való hasonlósága arra utal, hogy egy aposztata püspök vagy bíboros lesz a hamis próféta, aki az Antikrisztus parancsára bitorolja a pápai hatalmat. Ez a bitorolt lelki hatalma Róma püspökéhez teszi őt hasonlóvá, mondja Kramer atya elemzése 1955-ből. Ez megdöbbentőnek tűnhet, hiszen hol volt még akkor bármiféle jele annak, aminek manapság tanúi lehetünk. De Kramer atya a szöveg belső logikája alapján értelmezte a Jelenések könyvét, és mai szemmel prófétainak mondható megállapításokat tesz. Logikailag vizsgálva belátható igazsága: hiszen ki tudná nagyobb eséllyel tévútra vezetni a választottakat, mint egy legitimnek látszó pápa. Ha tehát a hamis próféta fő tevékenysége az, hogy „lehetőség szerint” a választottakat, tehát az egyház hívő tagjait is megtévessze és tévútra vezesse, nem képzelhető el az, hogy egy egyházon kívüli személy igazi átütő sikerrel járjon. Egy ilyen hamis próféta csak azokat tudná elsodorni, akik nagyon lazán, távoli módon kapcsolódnak az egyházhoz, akik „a maguk módján vallásosak”, a karácsonyi vagy húsvéti keresztényeket, akik igazából nem nevezhetők választottaknak. Mert a katolikusok nagy tömegét hidegen hagyná fellépése. Tovább vizsgálva belátható, hogy nem akármilyen püspök alkalmas erre a szerepre: egy egyházmegyés püspök vagy akár egy kúriai bíboros sem képes akkora pusztítást végezni, annyira megtéveszteni a hívő katolikusokat, ami az üdvtörténetben nem pusztán említésre méltó, hanem kiemelkedő jelentőségű. Képzeljük el mondjuk a veszprémi érseket, mint hamis prófétát. Vajon mekkora hatást érne el Udvardy érsek úr, mint hamis próféta az egyházmegyéjében vagy annak határain kívül? Mert igaz, kiközösíthet egy-két, tíz-húsz papot, netán sok egyszerű hívőt is olyan égbekiáltó bűnökért, mint például a nyelvre áldozás, de vajon el is tudná hitetni, hogy ez illő, üdvös és igazságos cselekedet? Vagy képzeljük el a nagy tudású Paglia érseket, akinek még a püspöki címerében is szivárvány van, és aki székesegyházának szentélyét egy szodomita argentin „művésszel” festtette ki. És bár nem nyílt meg a föld alatta, nem csapott belé az istennyila, helyette viszont Franciscus a Pápai Életvédő Akadémia elnökének nevezte ki, nos, ez az ember tudná vajon ebben a funkciójában eljárva a katolikusok nagy tömegével elhitetni, hogy templom szentélyébe illő művészet ez, és nem ordenáré szodomita, illetve helyenként pedofil perverzió?

És bár a hozott példákban kétségkívül nem a legnagyobb lumeneket szerepeltettem napjaink egyházából, de talán belátható, hogy itt nem pusztán az egyéni kvalitások hiánya az, ami alapján nehezen képzelhető el, hogy egy sima püspök vagy akár bíboros lenne a par excellence hamis próféta. Maga a katolikus egyház felépítése az, ami lehetetlenné teszi ezt. Ha létezik egy feladatát ellátó, hivatalban lévő pápa, lehetetlen, hogy akármelyik püspök vagy bíboros az egyház nagy részét tévútra tudná vezetni. Más a helyzet viszont, ha maga a pápa, vagy a pápának látszó személy a hamis próféta. A szervezeti hatalom és a lelki hatalom látszata az, ami lehetőséget ad arra, hogy megtévesszen tömegeket. Ezért valószínű, hogy Kramer atyának igaza van abban, hogy a hamis próféta, akiről a Jelenések könyve beszél, egy pápa lesz.

A hamis prófétának az írás elején említett jellemzőkön felül van egy olyan tulajdonsága, amiről csak a Jelenések könyvéből tudhatunk: a kezdő idézet második felében lévő kijelentésről van szó, miszerint a hamis próféta úgy beszél, mint a sárkány.

A sárkány maga a sátán, és azt, hogy ő hogyan beszél abból láthatjuk, amit a szentírás a tengeri fenevadról mond, akinek a sárkány adta hatalmát és erejét: nagy dolgokat és káromlást beszélő száj adatott neki, aki káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit. (Jel13,5-6). A fenevadnak adott sátáni hatalom lényegileg káromló, így a hamis próféta egyik fő jellemzője is a káromlás lesz. A káromlás szoros értelemben Isten nevének szidalmazását jelenti. Ez az a bűn, amit az ószövetségben halállal büntettek: amikor Selomit fia egy veszekedés hevében a Nevet káromolta, maga Isten parancsolta Mózesnek, hogy „Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép” (Lev24,14). Tágabb értelemben ugyanakkor káromlás minden, ami az Istenhez tartozó szenteket, szent dolgokat, szent helyeket szidja – ez pont a fenti idézetből nyilvánvaló.

De hogyan képzelhető el egy olyan pápa, aki nyíltan káromolja Isten nevét, a szenteket és szent dolgokat? Vajon egy ilyen nyíltan káromló pápának látszó személy meg tudná nyerni a katolikusok nagy tömegeinek bizalmát, el tudná hitetni, hogy tanításai Istentől vannak? Itt nyer értelmező szerepet az, amit a báránybőrbe bújt farkasokról mond Máté evangélista: a hamis próféták általában így, igazi valójukat rejtve működnek, és ebben a hamis próféta sem kivétel. Rejti igazi valóját, de közben káromolni akar, ártani a hitnek, egyháznak, így működése egy folytonos egyensúlyozás a túlságosan egyértelmű és nyílt lebukástól való félelme és a káromlás vágya között. Ugyanakkor, mivel emberről van szó, akinek napjai már születésekor meg vannak számlálva, és mivel pápáról van szó, aki meglehetősen idős korban válik pápává, szükségszerűnek tűnik, hogy élete és működése vége felé, amikor már közeli a vég, kevés az idő, ez az egyensúlyozás elveszítse számára elsődlegességét. Ekkor egyre nyíltabbá válik a káromlás. De addig, olyan módozatait választja a káromlásnak, ami, ha nem lenne méltatlan a magyar népmesére nézve, leginkább a népmese „hozott is meg nem is” megoldásához hasonlítana: szavakba, képekbe, tárgyakba rejtett, de mégis szem előtt lévő káromlások, amelyek a szemberöhögő blaszfémia jegyeit viselik.

Hogy milyen is lehet ez a megoldás konkrétan?

Korábbi írásomban szóltam Franciscus mellkeresztjéről és a dolgozószobájában lévő Szent József-szoborról, amelyek kiválóan alkalmasak ilyen funkció betöltésére. De azóta a lakosztályában lévő újabb és újabb művészeti alkotásokról szerezhettünk tudomást, amelyek szintén ebbe a kategóriába tartoznak.

A következő két tárgy szintén Franciscus lakosztályában található meg. Mindkettő Júdáshoz kapcsolódik, akiről Franciscus, az evangéliummal és egyházatyákkal ellentétben nem tudja, hogy hová, milyen sorsra jutott. Az első a felakasztott Júdást ábrázoló oszlopfő faragványát megörökítő fotó, a második egy Franciscus „elmélkedése” nyomán megfestett kép, amely a bíborba öltöztetett (azaz vértanú) halott Júdást ábrázolja, aki fölé meztelenül hajol a Jézusnak mondott alak, miután a magyarázat szerint feltámadása után rögtön halott barátjához siet. A kép felirata az L’Osservatore Romano által adott cím: az irgalmasság botránya.

Nos, ez nem az irgalmasság botránya, hanem a blaszfémiájé. Gondolkozzunk el egy pillanatra, hogy milyen lelkület kell ahhoz, hogy valaki ilyen képekkel díszítse szobája falát? El tudjuk képzelni, hogy egy szent, például Vianney Szent János vagy Szent X. Piusz pápa a felakasztott, lógó nyelvű Júdás képét, vagy a vértanúnak hazudott Júdást ábrázoló festményt tette volna ki falára, hogy mindig  szeme előtt legyen? Vajon ez bárkit imára sarkallhat, segít neki felemelni lelkét az Úrhoz? Isten dicsőítésére indíthatja? Fakadhat-e egyáltalán egy ilyen képhez való vonzódás természetfölötti hitből? A Júdáshoz való vonzódás és az üdvösségtörténet pozitív hőseként való bemutatási mód olyan, mintha az ókeresztény kor gnosztikus káinita eretneksége támadt volna föl, amely a szentírás antihőseit tette “tisztelete” középpontjába.

Amikor a káromló pápáról szólunk, az ő esetében nyilvánvalóan az tűnik valószínűnek, amit Kramer atya is valószínűsített: a Róma püspökéhez hasonlító püspök vagy bíboros aposztata lesz, aki nem rendelkezik majd természetfölötti hittel. De, ahogy Tiszteletreméltó Fulton J. Sheen mondta, ez lesz az ő legnagyobb titka, a féltve titkolt igazság, amit mindenáron leplezni akar. A hamis prófétának nem hite lesz, hanem ideológiája, és ez az ideológia lényegét tekintve blaszfémikus, istenkáromló ideológia. A Júdásról szóló képek erről tanúskodnak: aki ilyen képet tesz a falára, az valószínűleg nem élő hittel, hanem ideológiával rendelkezik. Ezek a tárgyak ugyanis nem a vallási áhítat szent tárgyai, hanem egy beteg ideológia képi megnyilvánulásai.

De Franciscus lakosztályában a blaszfémia egy még ennél is konkrétabb képi jelenléttel bír: ott lóg a falon ugyanis Marc Chagall: Fehér keresztre feszítés című festménye. Franciscus több interjúban beszélt arról, hogy ez a kedvenc festménye. És sokan vették is a lapot, ezért aztán, mivel az eredeti nem volt megszerezhető, egy művészcsapat pontos másolatot készített Franciscusnak. Így aztán ez azóta fogadószobája falán lóg, legutóbb akkor láthattuk, amikor a sajtó beszámolt a sátán személyes létét tagadó jezsuita generális Franciscusnál tett látogatásáról.

Azt, hogy ez miért válhatott ünnepelt és híres festménnyé, nem ennek az írásnak kell megmagyaráznia, de talán annyit megkockáztathatok, hogy nem a naiv népi festészet szintjét alulról nyaldosó ábrázolástechnika miatt lett azzá. A kép magyarázói általában belehelyezik a harmincas évek avantgárd műveinek vonulatába, hiszen jól láthatóan van a képnek a keresztény szimbólumok nem megszokott módon ábrázolása révén egy botrányt kereső jellege. Jézust úgy ábrázolja, mint aki zsidó imakötényben van keresztre feszítve, szentföldi zsidókra jellemző fejkendőben töviskorona helyett. Körülötte pedig a pogromokban megölt zsidók, a felgyújtott zsinagóga és felgyújtott házak előtt menekülő zsidókkal. A kép mondanivalóját általában úgy magyarázzák, hogy Chagall a hagyományos keresztény szimbolika kicsavarásával azt állítja, hogy a pogromokban megnyilvánuló újkori zsidóüldözésben Jézust ismét keresztre feszítik, és ezzel az állítással kérdőjelezi meg kora keresztényeinek igaz kereszténységét a zsidóüldözések kapcsán tanúsított magatartásuk miatt. De nem emiatt blaszfémia a kép. Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal) hithű haszid zsidó család sarjaként komoly alapokat kapott a haszid kultúrából, és zsidósága egész életét meghatározó központi elem volt. A keresztény szimbolika használatáról, illetve a keresztények számára készült művekről igazhitű haszidhoz méltóan konzultált a lubavicsi rebbével, de még Chaim Weitzmann izraeli elnökkel is, ezek az alkotások tehát nem a Krisztushoz és kereszténységhez való vonzódásból fakadtak nála. „Ez egy „hódítási” és „átalakítási” aktus volt (a haszid tanításnak megfelelően), amely során megközelíti az idegen entitást a szentség érdekében – egy jól ismert téma a rebbék tanításában” mondta erről Adin Even-Israel Steinsaltz rabbi egy helyen. Maga Chagall ezt írta erről Weitzmann elnöknek: „egy zsidó festmény jelenléte a keresztény templomban jó propaganda lehet népünk számára”, ezért készített keresztények számára vallási témájú műveket, amelyek „a mártírrá vált zsidó nép szenvedéseit szimbolizálják”. Bár önmagában még ez sem blaszfémia, de talán eloszlathatja azt a képzetet, hogy Chagall a kereszténységgel szimpatizálva festett volna ilyen képet. A Fehér keresztre feszítésre visszatérve viszont érdemes egy részletre felfigyelni, emlékezetünkbe idézve ismét, hogy Chagall alaposan ismerte a zsidó kultúrát, így a héberben is teljesen otthonosan mozgott, ezért jelentősége van minden furcsaságnak ilyen téren. A festményen Jézus feje fölött nem a szokásos feliratot láthatjuk, mert az I.N.R.I. alatt egy hosszabb héber felirat látható. A héber feliratrészben jobbról az első szónál Jeshua ( ישוע) helyett Jeshu (ישו) szerepel Jézus neveként. Ez azért jelentős furcsaság, mert ez egy talmudi átok rövidítése: immach schemo vezikro, azaz „neve és emléke vesszen el örökre!”. És ha ez igaz, akkor ez a festmény egész más jelentéssel bír, mint azt a szokásos magyarázat tartja, mert így a kép közepén megfestett Krisztus nem vértanú, hanem a körülötte ábrázolt zsidó pogromok miatt is megátkozott keresztrefeszített. Így ez a kép kiváló példája a rejtett, de mégis nyilvános blaszfémiának.

Hogy miért kedveli Franciscus ezt a képet, arról közvetlen információ nincs. De talán elmondható erről a képről is, ami a másik kettőről elmondható volt: ez a kép nem a vallásos ember természetfölötti hitét tápláló és megjelenítő festmény, hanem első megközelítésben egy ideologikus üzenet hordozója, rejtettebben pedig egy blaszfémia megjelenítője, ami ugyanakkor rejtettségében is szem előtt van.

Ez a három tárgy példaként csak egy oldalára világít rá a káromlásnak, ami a hamis próféta sajátos jellemzője. Ezért, ha az Úr is úgy akarja, talán folytatni érdemes az elmélkedést erről és a hamis prófétáról szóló szentírási részekről.

https://invocabo.wordpress.com/2021/06/12/a-hamis-profeta-es-a-karomlas/

Luz de Maria üzenete Szent Mihály Arkangyaltól.

 

2021 június 5.Szent Mihály Arkangyal üzenete"

A Szentháromság egy Isten gyermekei! Én egységre hívlak benneteket! Az egység és a felebaráti, testvér iránti szeretetet az emberi faj akadályozza, az engedetlenség miatt,mert az emberiség tovább folytatja azt, hogy önmagát az engedelmesség felé helyezi ami azt jelenti hogy az életük tele van elégedetlenséggel.Ezekben az időkben az emberi faj önmaga örömének nyomorúságához kötötte oda magát! Isten embereinek nagy és folyamatos hibája az, hogy emberi érveléseknek való engedelmesség,ezáltal magát tökéletesnek tekintve,és nem engedi meg azt,hogy a Szentlélek kegyelme megvilágosítsa,elérve a leghalálosabb és legnyomorúbb tökéletlenség mélységét, amellyel az emberek szembesülhetnek.

Isten Gyermekei! Ti most az emberi vadság, barbárság, és az emberi egó korszakában sétáltok,és amely olyan bajok között küzd, amelyeket képtelen felszámolni. Az alázatra való felhívásra csak nagyon kevesen engedelmeskednek.A büszkeség nem egy jó tanácsadó,a gonosz légiói lelkesítik az emberiséget azáltal hogy az egység ellen beoltják, és ebben bármikor követik őket! Most erre itt az idő! Ez folyamatossá fog válni anélkül hogy észrevennék! Az emberiségnek szüksége van arra hogy fenntartsa a lelki békéjét! A Szentséges Szív oly sok lélekért vérzik, akik a szokásos és téves mindennapi viselkedésük miatt engedelmeskednek a gonosznak, anélkül,hogy észrevennék. Isten Gyermekei! Ez nem az az idő amelyek előzőleg voltak! Ez a döntés ideje! Itt az idő hogy összegyűjtsétek hiteteket az egek felé, és magatok fölé helyezzétek! Az ördög jelenléte tarja fogva a Földet,folyamatosan fájdalmat terjesztve! Az emberiség szenvedésből szenvedésbe fog menni és ez addig fog folytatódni, ameddig, nem fog letérdelni és megfelelően engedelmeskedni a Mi Urunk, Királyunk, Jézus Krisztus tanításainak! A Föld, amely szennyezett a bűntől meg lesz tisztítva! Az egész Föld meg lesz tisztítva!

ISTEN GYERMEKEI, IMÁDKOZZATOK MAGYARORSZÁGÉRT,MERT KEMÉNYEN ÉS NAGYON FOG SZENVEDNI! Imádkozzatok Indonéziáért: el fogja hozni a megtisztulást az emberiségre! Isten gyermekei, imádkozzatok, imádkozzatok,mert a zűrzavar szembeálláshoz fog vezetni! Ez nem a szórakozás hanem az elmélkedés ideje! Nem minden lesz fájdalom vagy szomorúság! Ezek után a béke fog elérkezni,és ti meg fogjátok tapasztalni a Mennyet! Folytassátok a hitben való növekedést,és a folyamatos megtérést! Legyetek a Béke hírnökei.Szent Mihály Arkangyal"

Huszonhárom év után: A francia érsek elűzi a Szent Péter Testvériséget

 

Hónapokkal kötelező nyugdíjazása előtt a 74 éves francia Dijon érseke, Roland Minnerath kizárja a Szent Péter Testvériséget (FSSP) az érsekségéből.

A két papnak szeptemberig kell távoznia. A Riposte-catholique.fr megszerezte Roch Perrel atya, a dijoni helynök június 3-i levelét, amelyet a mintegy 300 hívőnek írt, valószínűleg a város leglátogatottabb plébániáján.

Az FSSP az elmúlt 23 évben minden nap misét celebrált Dijonban, beleértve a katekézis órákat és minden más plébániai tevékenységet. "Mindez egy tollvonással eltűnhet? Mindenféle egyeztetés nélkül?" - kérdezi a levél. A testvériség a Fontaine-lès-Dijonban lévő csodálatos Szent Bernát kolostorban és bazilikában celebrál misét, amely Clairvaux-i Szent Bernát (+1153) szülőhelyén épült, és Dijonra néz.

Benoît Paul-Joseph francia helynök atya találkozót kért Minnerath érsektől, azt írva, hogy döntése "mélységesen igazságtalannak tűnik". Kérésének eddig nem tettek eleget. Dijonban van egy SSPX perjelség is, amely iskolát működtet, de nem rendelkezik megfelelő templommal. Továbbá két egyházmegyei pap (még mindig) alkalmanként római misét celebrál.

Minnerath érsek Franciaország német nyelvterületéről származik. Vatikáni diplomataként és államtitkárként szolgált 1980 és 1988 között. Ezt követően egyháztörténeti professzor volt Strasbourgban. A II. János Pál és Ratzinger bíboroshoz tartozó neokonzervatív körökhöz tartozott.

https://gloria.tv/post/P79A26ZiDYft4QfX3fZtfrW3V

Íme a gyerekhinta, ami a "Szentlélek"

 

Markus Krauth atya, a németországi Aschaffenburgban található katolikusellenes Mariae Geburt plébánia atyja pünkösdre egy piros hintát helyezett el templomában.

A dolog a mennyezetről lógott a hajó fölé. Egy fehér maszkot viselő, piros miseruhaszerűségbe öltözött nő az orgona előtt a kórus padsorán helyezkedett el, kezével a hintát tartva.

A hintajáték résztvevői a hajóban álltak. Egy bizonyos ponton a nő az üres hintát belökte az üres térbe, a hívek feje fölé, akik csodálkozva néztek fel, mintha még soha életükben nem láttak volna gyermekhintát.

Krauth elmondta nekik, hogy - számára - az üres hinta egy "repülő galambot" jelképez, amely a Szentlélek, és ezt "a LÉLEK nagyon dinamikus ÜNNEPÉNEK" mutatta be! A hinta műsort látszólag nemparódiának szánták.

https://gloria.tv/post/HVFytZQhiiuy4Qvt2gbzMyhVi