Két Lucia-nővér, Marian T. Horvat tanulmánya alapján

Az igazi Lucia

Az ál - Lucia

„Oroszország meg fog térni, Európa a pokol felé tart”
Utalva a „Róma el fogja veszíteni a hitet és az Antikrisztus székhelye lesz” cikkben leírtakra, miszerint: »Mindez csak azt a sejtést erősíti meg, hogy a „vatikáni titkok” lassan elvesztik a „misztériumok auráját”, és ezzel egy borzalmas valóságot tárnak fel«, most egy olyan titokról közlök képeket, mely már régóta kering a katolikus világban, de amelyet csak nemrég, Marion T. Horvat tanulmánya leplezett le igazán.

Lucia-ról a fatimai látnokról van szó, aki a Boldogságos Szűz fatimai jelenései idejében a három látnok közül a legidősebb, 10 éves volt, és aki egyedüliként élte meg a felnőttkort. És akire a Szűzanya egy titkot bízott, a híres „fatimai harmadik titkot”, melyről úgy intézkedett, hogy ha Lucia hamarabb hal meg, mint 1960, akkor Lucia halálakor, ha később, akkor 1960-ban kell nyilvánosságra hozni.

1943-ban Lucia nővér súlyosan megbetegedett, ezért ahogy felépült, 1944 januárjában José de Silva, Leiria-Fatima püspöke felszólította, hogy írja le a titok harmadik részét, mert attól féltek, hogy meghal. Eközben Valladolid érseke, aki akkor a tuyi egyházmegyét vezette, azt mondta, hogy ne tegye. Ebben a bizonytalan helyzetben ismét megjelent a Szent Szűz Lucia nővérnek és megengedte neki, hogy leírja a harmadik titkot.
1944. január 3-án Lucia nővér eleget tett a kérésnek, a levelet március 1-jével keltezte. Ez lett az egyetlen kézirat, amit két borítékba helyeztek. A külső borítékra Lucia nővér ráírta, hogy csak 1960 után bonthatja föl a lisszaboni pátriárka vagy a leiria-fatimai püspök. Ezután lepecsételt borítékban átadta Leiria-Fatima püspökének megőrzésre, aki elküldte a lisszaboni pátriárkának.

Lucia 1921-től a dorottyás nővérek zárdájában élt, ezért láthatók a fényképeken a dorottyás nővérek rendi ruhájában, majd 1948. március 25-én, mely nap ebben az évben éppen Nagycsütörtökre esett, belépett a szigorúbb szabályzatú sarutlan karmelita rendbe, és a coimbrai Szent Teréz kolostorba vonult, ahol egy évvel később, „Mária, minden kegyelem közvetítője” ünnepén, 1949. május 31-én letette örök fogadalmát.

1957. április 4-én Lucia nővér kérésére a leiria-fatimai püspök átadta az írást a Vatikánban található Szent Officiumnak megőrzésre, amit Alfredo Ottaviani bíboros elhelyezett a Titkos Levéltárban.
1959. augusztus 17-én Alfredo Ottaviani bíboros beleegyezésével Pierre Paul Philippe OP atya elvitte az 1958-ban megválasztott XXIII. János pápához a borítékot. XXIII. János pápa a levelet elolvasva, „kis habozás után” ezt mondta: „Várunk. Imádkozni fogok. Majd megmondom, mit döntöttem.” Később úgy határozott, hogy a borítékot visszaküldi a Szent Offíciumnak, s nem fedi föl annak tartalmát. (lásd erről a honlap cikkét)
1965. március 27-én az 1963-ban megválasztott VI. Pál pápa Angelo Dell'Acqua helyettes államtitkárral együtt elolvasta és visszaküldte a borítékot a Szent Offícium levéltárába, azzal az utasítással, hogy a szöveget nem szabad nyilvánosságra hozni.
1967. május 13-án VI. Pál pápa egy napra elzarándokolt Fatimába, ahol megáldoztatta a a Coimbra-ból odahívott Lucia nővért.

2000. április 27-én, a coimbrai Szent Teréz karmelita kolostorban találkozott Lucia nővér Tarcisio Bertone bíborossal, a Szentatya megbízottjával, aki közvetlenül a pápának tartozott beszámolni az elhangzottakról, és Silva leiria-fatimai püspökkel. A bíboros megmutatta az őrzött levelet (aminek borítékára Lucia nővér ráírta, hogy csak 1960 után bonthatják föl) és megkérdezte: „Miért éppen 1960? A Madonna határozta meg ezt a dátumot?” Lucia nővér válasza: „Nem az Úrnő, hanem én határoztam meg 1960-at, mert meglátásom szerint 1960 előtt nem értették volna meg, csak később érthették meg. Most már jobban meg lehet érteni. Én leírtam, amit láttam, a magyarázat nem rám tartozik, hanem a pápára.”

Itt nagyon komoly ellentmondások vannak: Egyfelől Lucia abban az időben, amikor még biztosan ő volt ő, soha nem mondott vagy tett volna olyat, amit „én határoztam így” szavakkal kezdett volna, Sőt, pont az ellenkezőjéről, a teljes engedelmességről, akaratának az Ég akarata alá helyezéséről tett tanúságot. Másfelől, 1957 előtt ugyanerre a kérdésre: „Miért éppen 1960?” – mindig egyszerűen, de nagyon határozottan így válaszolt: „Mert a Szűzanya ezt kérte.” Harmadszor, ha a magyarázat nem rá tartozik, akkor hogyan beszélhet arról, hogy az ő meglátása szerint, mi a helyes? Egy 1957 előtti Lucia így

soha nem fogalmazott volna!

2000. június 26-án a Lucia nővér által leírt látomás szövegét, a század pápáinak ezzel kapcsolatos megnyilatkozásait, továbbá a Hittani Kongregációnak a látomáshoz fűzött magyarázatát tartalmazó tizenhat oldalas dokumentumot Joseph Ratzinger bíboros és Tarcisio Bertone érsek, a kongregáció elöljárói mutatták be az újságíróknak. A harmadik titkot Joseph Ratzinger bíboros magyarázta: Szerinte „prófétai látomásról” van szó, és nem egy jövendő esemény pontos – „lefényképezhető” – víziójáról. A titok szövege szimbolikus jelentésű: a 20. században az ateista kommunizmus által üldözött keresztényekről, a pápák által vezetett vég nélküli keresztútról, a pápa szenvedéséről szól. A „fehér ruhás püspök”, akit a katonák megölnek, maga II. János Pál, aki megmenekült a gyilkos merénylet után, mert Mária megoltalmazta. Ezzel Fatimát mintegy a múlt („lejátszott”) eseményei, a már beteljesült látomások körébe sorolta.

A nyilvánosságra hozott szöveg:

» Az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik része:

Az én Istenem iránti engedelmességből – aki Őexcellenciája, a Főtisztelendő leiriai Püspök úr, valamint Ön és az én szentséges Anyám által adott erre parancsot nekem – írok Önnek.
A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: 'Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!'

Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk 'valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.
A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.

Kelt Tuyban, 1944. március 1.«

Emlékszem, hogy a titok nyilvánosságra hozatala után még a tradicionalisták, például a korábban erről a témáról előadásokat tartó Schmidberger atya is, első reakcióként elfogadta a szöveg hitelességét. Később azonban egyre több kétely merült fel, mert a megismert szöveg alapján sokan nem értették, miért volt ez a titok annyira fontos, hogy ilyen komolyan kellett őrizni, és miért volt annyira veszélyes, hogy 40 évig nem lehetett nyilvánosságra hozni? Ezzel egyidőben Lucia nővér szerepe és viselkedése is egyre több gyanúnak adott táptalajt, hiszen se kinézete, se szavai, se viselkedése nem volt a régivel összeegyeztethető.
Akit a világ Luciaként 1967-től kezdve ismert, nem az az egyszerű, alázatos, befelé forduló, inkább komoly, mint vidám teremtés volt, mint amilyet 1957-ig látott.

Casimir Barthas: „Die Kinder von Fatima” (A fatimai gyermekek) című könyvében a püspöki engedéllyel 1946. október 17-én és 18-án Luciával történt beszélgetését dolgozta fel. Könyve 253. oldalán ezt írja Lucia érzéseiről, melyek 1927. körül akkor törtek rá, amikor megtudta, hogy a világban egyre többen beszélnek a fatimai látomásokról. Ebben az időben őt még kötötte fogadalma, mely szerint nem szabadott Fatimáról beszélnie, és nevét sem mondhatta meg környezetében senkinek: „Az én mennyei titkaim földi könnyelműség zsákmányai lettek!”
A szerző ezen 1946-os beszélgetés során jegyezte fel Lucia e szavait is: „Azt kívánom, hogy Fatima egyre inkább ismertebb legyen, én magam pedig egyre ismeretlenebb.

Lucia nővér 1957 és 1967 között teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, sőt még engedéllyel sem látogathatta meg senki. 1967-ben lépett újra ki a világ elé, amikor VI: Pál Fatimába látogatott. Csakhogy ez az 1967-es Lucia szemmel láthatóan nem csak viselkedésben, de külsőleg sem hasonlított a régi Luciára, és nem csak azért, mert idősebb lett. Ez a megváltozott viselkedés különösen 2000 júniusa, azaz a hivatalos harmadik titok nyilvánosságra hozatala után vált egyre feltűnőbbé, amikor ez az új Lucia megerősítette, hogy a felolvasott szöveg valóban az ő általa leírt szöveg.
Ekkor fogalmazódott meg egy teória, miszerint az igazi Lucia 1957-ben vagy e körül meghalt, és helyére egy ál-Luciát tettek. A kiválasztás kritériumát kevésbé a külső hasonlóság, mint sokkal inkább az az erkölcsi tulajdonság adhatta meg, hogy valaki hajlandó egy ilyen aljas szerepet elvállalni. Ez főleg akkor lesz szembetűnő, ha megvizsgáljuk és összehasonlítjuk az 1957 előtti és az 1967 utáni Lucia fényképeit.

Úgy tudom, Marian T. Horvat, Ph.D. volt az első, aki ezt a feladatot először magára vállalta, majd vizsgálatának eredményeit a traditioninaction.org oldalon található két tanulmányában közzétette.
Az első tanulmány címe: Two Sister Lucys of Fatima?
http://www.traditioninaction.org/HotTopics/g00FatimaIndex.html
A másodiké: Photos and facts on the Two Sister Lucys of Fatima
http://www.traditioninaction.org/HotTopics/g00Fatima/Photos and facts on the Two Sister Lucys of Fatima.mht

Horvat alaposan kielemzi a képeket, a két Lucia eltérő arccsontjait, profilját, szemöldökeit, szemeit, fogait, állkapcsát, utána mosolyát és szigorú tekintetét. A különbség ordít. Többek között ott, hogy amíg az 1957 előtti Luciát alig-alig lehetett rávenni, hogy mosolyogjon a kamera előtt, az 1967 utáni Luciát komolynak lehet alig látni.
Azon is elgondolkozik a szerző, hogy vajon egy fogorvos képes lehet-e egy arcnak ekkora megváltoztatására. A válasz – mint fogorvos is mondhatom – az, hogy ugyan a fogpótlások, sőt állkapocs operációk sok mindenre képesek, de ekkora átalakításra nem. Másfelől, igen valószínűtlen, hogy Lucia, aki 40 éves koráig láthatólag igen keveset törődött külsejével, később nagyon nagy szájsebészeti beavatkozásokba beleegyezett volna, ráadásul minek?

Marian T. Horvat az archívumban talált rá az 1957 előtti Lucia képeire. Az aláírás szerint az első 1946-ból származik, vagyis az itt látható képen Lucia 39 éves. A második kép alatt nincs dátum, de itt idősebbnek látszik, mint az elsőn, de mivel még mindig a dorottyás nővérek ruháját viseli, nem lehet több mint 41 éves.
Kiskorú képével összehasonlítva (lásd fent a harmadik képet) az is látható, hogy vonásai nem változtak annyit, hogy ne legyen felismerhető a későbbi képeken.

2006 márciusában az Inside the Vatikan bemutatott egy képet, melyen ez áll: „Ritka kép a fiatal nővérről, Luciáról.” Ezen már a karmeliták rendi ruháját viseli, tehát legalább 41 éves vagy ennél több. Nos, a nő ezen a fotón és a dorottyás ruhájú nő a fenti fotón hogyan ábrázolhatná ugyanazt a személyt?

Az eltérő külső mellett azonban legalább annyira feltűnő az eltérő viselkedés: az 1957 előtti Lucia gesztusai szolidak, egyszerűek, diszkrétek, visszafogottak, azt a benyomást teszik, hogy nem örült a fotózásnak. Az 1967 utáni Lucia mindig mosolyog, előrehajol, érdeklődő a környezete számára.

Marian T. Horvat Lucia-tanulmányát a következő kérdésekkel zárja:
»Sokan nem értik, hogyan lehet az, hogy súlyos vallási és egyházi kérdésekről mást mondott 1957 előtt, és egészen mást 1967 után. Ekkora változás hogyan lehetséges, illetve mi az oka, pláne olyan valakinél, akinek Jézus és Édesanyja többször is megjelent?”

Ha Urunk és Édesanyja 1917 után is többször megjelent Luciának, akkor miért nem mondtak neki semmit a II. Vatikáni Zsinatról, ennek következményeiről, az ú. n. liturgikus reformokról, a NOM-ról, és a vallási élet rohamos eltűnéséről? Ellenkezőleg az 1967 utáni Lucia láthatóan semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy állva áldozzon, mint például 1991. május 13-án, és 2000. május 13-án, mely alkalomból az itt látható fotók készültek.

Ha korábban annyira kihangsúlyozta, hogy a titkokat legkésőbb 1960-ban nyilvánosságra kell hozni, akkor 1960 és 2000 között, azaz 40 évig miért nem tette soha szóvá ennek elmulasztását? És hogyan fogadhatta el, hogy Ratzinger bíboros és Bertone úgy kezelje ezt a titkot, mint a „múlt lezárt részét”?

Ezekre és még egy csomó más kérdésre végre választ kapunk, ha elfogadjuk, hogy 1960 óta egy ál-Luciát tettek az igazi helyére.«

(Forrás: katolikus - honlap. hu )

Nyolc kilométer magas hamufelhőt lövellt egy indonéz vulkán

Mintegy tizenötezer ember kitelepítését rendelték el az indonéz hatóságok vasárnap, miután ismét kitört a Sinabung vulkán.

A Szumátra szigetének északi részén található, 2460 méteres tűzhányónál szombat este óta kilenc kitörést észleltek az indonéz vulkanológiai és geológiai katasztrófa-elhárítási központ közlése szerint. A hegy vasárnap reggel 8000 méter magas hamufelhőt lövellt ki, és a kráter két kilométeres körzetében mérges gáz ömlött a vulkánból.

A kitöréseket követően a legmagasabb fokú riadókészültséget léptették életbe a hatóságok. A lávaömléstől tartva a kráter öt kilométeres körzetében elrendelték az emberek kitelepítését, és a katasztrófavédelem 500 dolgozóját vezényelték a helyszínre.

Újra kitört a Szumátra szigetének északi részén található Sinabung vulkán
Forrás: AFP/Sutanta Aditya

A Sinabung vulkán már harmadszor tört ki novemberben. A vulkán négyszáz év szunnyadás után 2010 augusztusában lépett újra működésbe, az akkori váratlan katasztrófában két ember életét vesztette. Idén szeptemberben ismét aktivitást mutatott a tűzhányó, emiatt a körzetében akkor szintén tizenötezer embert evakuáltak.

Tizenötezer embert telepítenek ki
Forrás: AFP/Ivan Danamik

Indonézia a Csendes-óceánnak abban a - tűzgyűrűnek nevezett - térségében helyezkedik el, ahol különösen gyakoriak a földrengések, illetve a vulkáni kitörések. Az ország több mint tizenhét ezer szigetén 500 vulkán található, közülük 128 aktív, és ebből 68 veszélyesnek számít. Az egyik legveszélyesebb indonéziai vulkán, a Jáva szigetén található Merapi 2010-es kitörései több mint 350 ember halálát okozták.

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Szövetségkötés a szentekkel

Őrangyalom lélekben elvezetett engem Illéshez és Mózeshez. Nagy élményt jelentett a velük való találkozás. Amikor szemtől szembe láttuk egymást, ők így szóltak hozzám: „Gyermekem, mi földi életünkben mélyen elköteleztük magunkat az egyetlen Istennek, aki mindnyájunk Teremtője és a világ alkotója. Az emberiségnek követnie kellene a pátriárkák példáját. Az Úr most általuk akar szövetséget kötni veled és minden választottal beleértve az engesztelőket is. Jöjj velünk és figyelj szavainkra!” Egy hatalmas hegy lábához mentünk, és láttam, hogy a hegy csúcsa összeér az éggel. A hegyre fölfelé vezető úton 10 aranyszínű lépcsőn kellett végig haladni. Mindegyik lépcsőn egy mondat állt, a Tízparancsolatból. Az első lépcsőn ez állt: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Mózes: „Leányom, Jahve úgy kíván szövetséget kötni veled, hogy véred által elkötelezed magad Neki és törekedni fogsz az Ő törvényeinek a betartására. Vállalod-e ennek a felelősségnek a súlyát?” Azt feleltem: „Igen, de csak Isten erejével és kegyelmével.” Ekkor a jobb kezemet kellett nyújtanom felé és véremet kellett hintenem az első parancsra. Illés: „A Krisztussal való gyakori egyesülésed a szentáldozásban erőssé tesz téged arra, hogy hűen szolgálni tud Istenedet és hitedben sose légy bátortalan.” A többi lépcsőn felfelé haladva ugyanúgy véremet kellett hintenem és vállalnom kellett szavaim felelősségét. Amikor felértünk a hegy tetejére egy gyönyörű templomot láttam. Ezt a templomot angyalok őrizték úgy, hogy körbevették. Láttam, hogy a Szűzanya kilép a templomból, elém jött és szeretettel bekísért engem ebbe a templomba. Ahogy beléptünk, figyelmem egyből a középen elhelyezett szent frigyládára szegeződött. A frigyláda körül az Ószövetségnek azok a nagy alakjai álltak, akik komoly szerepet töltöttek be nemcsak az Ószövetségben, hanem fontos szerepük van a jelenlegi világban is. Közülük kiemelkedtek Noé, Mózes Ábrahám, Izsák, Jákob és Illés. Ábrahám azt mondta: „Gyermekem, örömöt jelent számomra, hogy sikerült végig haladnod az úton. Úgy tekints a hegyre és a tíz lépcsőre, hogy az a te küldetésedet jelképezi. Igen nagy feladatot kaptál az Úrtól, amelyet egyedül nem lennél képes megvalósítani. Ő azért küldött hozzánk, hogy segítsünk neked és mindazon testvéreidnek is, akik hajlandóak e szövetséget megkötni velünk. A hit a legnagyobb kincs a világban. Ha a hit elvész, akkor nem juthattok be az Isten országába. A Szentlélek, aki az idők során egyre jobban felfedte magát előttetek, azért fog kiáradni az emberiségre, mert nagy a hitetlenség e világban, és emiatt számtalan lélek sorsa megpecsételődik a túlvilágon. Ne féljetek, mert közel van az Úr eljövetele! Akkor mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy ki is Ő az égben és a földön. Megáldalak téged és testvéreidet az állandó felkészülés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Jézus Krisztus eljövetelekor hasonlót fogunk tapasztalni, mint azok az emberek, akik ott voltak a pokol tornácán, amikor Ő kereszthalála után leszállt hozzájuk.

2013. 11. 23, Szombat a szentmise alatt

A Szűzanya lélekben a Golgota hegyére vitt minket, ahol láthattuk Üdvözítőnket függni a kereszten. A szentek és angyalok sokasága is jelen volt, hiszen egy különleges eseménynek lehettek a tanúi. Egy fényes lépcső vezetett fel Jézushoz minket. Egyenként mentünk fel a Szűzanya kíséretében az ő Szent Fiához, aki jobb kezét a keresztről felénk nyújtotta és miután szorosan megfogtuk az Ő kezét, Édesanyánk egy stólával átkötötte kezeinket, és ezt mondta: „Szent Fiammal való egységeteket megújítjátok, amelyre én örömmel áldásomat adom. Ezáltal részt vállaltok az Ő szenvedéseiből úgy, mint az ő apostolai. Nem is tudjátok, hogy ezekre a kegyelmekre milyen nagy szükségetek van! Bízom bennetek, ahogyan Mennyei Atyánk is bízik énbennem. Ha a szövetségkötésnek ezzel a gondolatával vesztek részt ezután minden szentmisén, az sokak üdvösségére fog válni. A szeretet erényének a lényege a másokért való élés, az önzetlen mások üdvösségén való munkálkodás. Ha erre nem érzitek magatokat képesnek, akkor még mindig nem értettétek meg a Szentháromság titkát.”

Láttam Urunk fölött szeretett Atyánk kedves tekintetét, és érezni lehetett benne, hogy áldását adta ránk. A szentek közben végig imádkoztak értünk. Belemártották ujjukat a Szűzanya kezében lévő kehelybe, amelyben Szent Fia vére volt, és ezzel megjelölve minket, keresztet rajzoltak mindnyájunk homlokára. Végül bal kezüket a szívükre helyezték, a jobb kezüket pedig a magasba emelték és hüvelyk, mutató és középső ujjukat egymáshoz érintették a Szentháromság jelképét mutatva. Ezzel azt jelezték felénk, hogy mindig legyünk egyek a Szentháromsággal. Jézus: „Gyermekeim, minden szentmisében szövetséget köttök velem, és ezáltal enyhítitek e világ feletti fájdalmaimat és mély vigasztalást nyújtotok nekem. Köszönöm, hogy kifejezitek felém szereteteteket, amelyből oly kevés részem van. Én pedig veletek vagyok minden nap és soha nem engedem, hogy Oltáriszentség nélkül maradjatok.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/2013-11-25-08-47-01

Krisztus Király ünnepe

Krisztus Király ünnepe

"Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írta az ünnepről Somfai Elemér. Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte. Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották. Krisztus Király ünnepe a II. Vatikáni Zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. A mai ünnepen a megelőző évközi vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok. Az egyházi évet Krisztus Király ünnepe zárja. Az utolsó ítéletre jövő királyt ünnepeljük, aki által részesülünk a szeretet végső győzelmében. „Hiszek Jézus szentséges szívében/ És mindent átölelő nagy szeretetében./ Hiszek a lelkeknek szent közösségében,/ Hiszek a szeretet végső győzelmében.” vallotta Prohászka Ottokár püspök. Krisztus egyetemes uralma szeretetben áll fenn – hirdeti Szent Pál apostol is. Szeretetből teremtette a világot. Szeretetből testesült meg. Szeretetből halt meg és támadt fel. Uralmáról gyönyörűen hirdeti az ünnepi prefáció: „Regnum veritatis et vitae” az igazság és az élet uralma, „Regnum sanctitatis et gratiae” a szentség és a kegyelem uralma, ”Regnum amoris, iustitiae et pacis” a szeretet, az igazságosság és a béke uralma! A szentmisében ma arra emlékezünk, hogy miután Jézus önmagát teljesen kiüresítve jött el közénk, az idők végén dicsőségben és fényben, Királyként érkezik az ítéletre. Krisztus királysága más mint a földi hatalomé, mert országa nem e-világból való. Éppen ezért Ő nem hatalommal igáz le, hanem szeretetével vonz magához sokakat. Krisztus a szolgálat királya: szolgákat nem akart, szolgálni Ő akart. Krisztus az egyszerűség királya: hintója sosem volt, mindig csak gyalogolt. Krisztus a szeretet, a szívek királya: Mindenkit szeretett, senkit meg nem vetett. „Hallgasd a csend szavát./ Meghallod hívását./ Ő soha nem hagy el,/ Szólj csak, és átölel./ Tán észre sem veszed,/ Úgy fogja két kezed.” Higgyünk Isten szavában és ígéretében, higgyünk a szeretet végső győzelmében hiszen: Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol. Krisztus minden rossztól megoltalmazza övéit, mert Ő ilyen király!

Krisztus Király vasárnapján véget ér a hit éve

Gyűlöletbűnbe esett Európa

Vilniusi konferencia
Felhördült a több száz fős hallgatóság, amikor a kivetítőn meglátta Samantha archív fotóját. A fiatal szőke nő arca vérzett: férfi támadók csúfították el.

Először sértegették a London környéki nőt egy szórakozóhelynél, mert partnerét látva leesett nekik a tantusz: leszbikus. A pódiumon Gergely Andrea, az Európai Zsidó Diákok Szövetségének elnöke ült mellette, és mondta el a vele történteket. Ő akkor vált ismertté, amikor társaival az időközben elhunyt Csatáry László volt kassai gettóparancsnok budapesti háza előtt tüntetett, majd a Kuruc.info portál révén magyarországi szélsőségesek zaklatták.

Ma ez (is) Európa. Az EU bécsi székhelyű Alapjogi Ügynöksége és a huszonnyolcak soros elnökségét betöltő Litvánia közös, vezető uniós illetékeseket is felvonultató vilniusi konferenciáján azzal szembesülhettünk: a gyűlölet-bűncselekmények felerősödtek az unióban. Napokkal a Kristályéjszaka 75. évfordulójára készült, lapunkban is ismertetett európai antiszemitizmus-jelentés megjelenése után Cecilia Malmström, az Európai Bizottság illetékes biztosa is arról beszélt: a helyzet romlott, megerősödtek az EU szélsőséges pártjai, a fősodorban lévő erők pedig nem reagáltak erre megfelelően.

A politikusok felelősségéről megoszlottak a vélemények. Saira Khan tévés műsorvezető, a rendezvény egyik házigazdája kérdésére, miszerint „ elbukják-e” ezt a tesztet, Surján László, az Európai Parlament alelnöke nemmel felelt. Míg Janez Lenarcic, az EBESZ égisze alatt működő Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának vezetője szerint nem is ez a kérdés, csak az, milyen mértékben...

A 28-ak gyűlöletbűn-statisztikái eltérőek; és más a jogalkotás, a jogalkalmazás is. Az országok egy részében például a fogyatékkal élőkkel szemben elkövetett bűncselekményeket nem is tudják gyűlöltetbűnként értelmezni. A felmérések szerint a zsidók harmada, a melegek és leszbikusok negyede, a romák ötöde, az Európában élő fekete-afrikai származásúak hatoda számolt be a sérelmére elkövetett gyűlölet-bűncselekményről. Ahol megfelelő a jogi környezet, ott is vitatható a tényállás. Példa egy, az utcán sétáló kipás zsidót minden előzmény és szóváltás nélkül megtámadnak, majd az elkövetők továbbállnak.

Nem fosztják ki. Mi volt tettük indítéka? Antiszemitizmus? Vélelmezhető. Nehezebben bizonyítható. Magyarország vastagon terítékre került a konferencián. Sajnos, csak részben a 2001-es budapesti egyezmény okán, amely a számítógépes bűnözés elleni harc nemzetközi jogi keretét biztosítja. Legalább kétszer, igaz, általánosságban, utaltak külföldi politikusok a zsidók magyarországi összeírásának parlamenti felvetésére. Mint emlékezetes, egy éve Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő szorgalmazta ezt, sárga csillagos tüntetést is kiváltva ezzel az Országgyűlésben.

Később a Jobbik úgy pontosított: nem a zsidó származásúak, hanem az izraeli-magyar kettős állampolgárok felmérését tartanák fontosnak. Magyarországot számos politikus, minisztériumi, bűnüldözési és igazságszolgáltatási illetékes képviselte, és jelen voltak hazai civil szervezetek képviselő is. Megjelent Gyüre Csaba, a Jobbik és az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának alelnöke is. A mintegy 330 résztvevő a munkacsoportokban is megismerhette a Kuruc.infót. A portálnak a világhálóról való lekapcsolására tett kormányzati erőfeszítések eredménytelenek voltak eddig. A Facebookról viszont leszedették.

A Tett és Védelem Alapítvány, amely kezdeményezte ezt, szintén képviseltette magát Vilniusban. Most abban bíznak, sikerül a teljes netről lekapcsolni a portált. Cseh Gabriella, a Facebook közép- és keleteurópai szabályozási igazgatója elmondta, minden, esetleges gyűlöletbeszédre vonatkozó panaszt kivizsgálnak, és anonimitást biztosítanak a panaszosnak. A Kuruc.infónak a Facebook-normák „sorozatos megsértéséért” kellett távoznia a legnépszerűbb közösségi portálról, mondta.

NOL

Alapvető vallástörténet

Mi a Biblia?

A biblos görög szó jelentése: könyvek. Arra utal ez az elnevezés, hogy a Biblia tulajdonképpen egy iratgyűjtemény, 66 írásművet tartalmaz, amelyeket bibliai könyveknek nevezünk. A Biblia két fő részből áll: Ószövetség és az Újszövetség.

A 66 irat közül 39 eredetileg héber (egy egészen kis része arám) nyelvű, és Izráel népe körében keletkezett a Kr. e. XV. századtól, a Kr. e. IV. századig. A Bibliának ezt az első részét Ószövetségnek (vagy Ótestamentumnak) nevezzük.

A többi 27 irat az őskeresztény egyház körében keletkezett az Kr. u. I. század folyamán, eredetileg görög nyelven. Ebben az időben a görög volt az első számú világnyelv a Római Birodalom területén. A Biblia második részét Újszövetségnek (vagy Újtestamentumnak) nevezzük. 21 levélformátumú irat található benne, és 6 könyv.

Az Ószövetség a Biblia körülbelül 77%-át teszi ki mennyiségileg.

Történelmi okokból érthető, hogy az Ószövetség van elöl a Bibliában. De a Bibliát ne úgy olvassuk, mint egy hétköznapi könyvet. Az ajánlott olvasási mód, hogy a négy evangéliumot olvassa el először a Biblia iránt érdeklődő. Majd az Újszövetség egyéb részeit. Majd újra és újra és újra… Minél jobban megérteni Jézus tanítását. Ezt a tanítást vesse össze az olvasó a nemzeti oldal alapvető tételeivel, a világ helyzetével, saját élettapasztalatával. Így fénylik fel előttünk a Krisztusi szeretet, és észrevesszük Isten kezét a mindennapokban is. Ezután ajánlott a Biblia egyéb részeinek olvasása.

Kánon

A kánon azt jelenti zsinórmérték. A kanonizáció az a hosszú folyamat volt, amely során a Biblia elnyerte mai formáját. Itt elsősorban az Újszövetségről beszélünk, hiszen az Ószövetség már Kr.e. IV. század körül elnyerte végleges formáját. 367-re tehető a mai Újszövetség kialakulása. Az egyház vezetői elsősorban azt vették figyelembe a kanonizáció során, hogy egy irat mennyire van közel a forráshoz, tehát az olyan iratokat részesítették előnyben, amiket Apostoli (Apostolok: Júdást levonva Jézus 11 legfőbb tanítványa.) eredetűnek gondoltak. Egyszerűbben mondva a minél régebbi iratokat. Ezenkívül fontos szempont volt még, hogy az olyan iratok sem kerülhettek be, amelyek tartalmaztak az egyház által megbélyegzett, vagy nem támogatott szellemiségű tanításokat. Például gnosztikus, marcionista vagy montanista jegyeket mutattak. Itt most néhányan felkiálthatnak, hogy „de hát ez cenzúra!”. De nem feltétlenül rossz dolog ez. Gondolhatjuk, milyen mennyiségű írás keletkezett egy olyan jelentőségű eseményről, mint Jézus működése. Valahogy rendet kellett tenni közöttük. Hogy milyen más rejtett szempontok játszhattak még közre a kanonizáció során, arról most nem találgatunk. Azok az iratok, amik ilyen-olyan okból nem kerültek be a Bibliába, neveztetnek Apokrif iratoknak. Például ilyenek Péter Evangéliuma, Nikodémus Evangéliuma. Minden kanonizált irat az I. században keletkezett.

Érdekes egyháztörténeti adalék ebből az időből Serapion püspök esete a Péter Evangéliuma című apokrif irattal. Ezt megmutatták neki egy látogatáskor az egyik gyülekezetben és első olvasásra nem talált benne semmi kivetnivalót. Később felhívták a figyelmét rá saját gyülekezetében, hogy ebben az iratban gnosztikus elemek is találhatók, mire figyelmesebben átolvasta, maga is rájött ezekre és azután egy levélben írt azoknak, akiktől eredetileg az iratot kapta, hogy felhívja figyelmüket erre a veszélyre.

Fennmaradt kéziratok

A materialista beállítottságú ember számára a Biblia csak egy szép mese, amit azonban (többek között) cáfolni látszik a ránk maradt kéziratok nagy száma.

Az ÚSZ.-i kéziratokból gazdag mennyiség áll rendelkezésünkre. De egyetlen egynek sem maradt fenn eredeti példánya. Nem mintha nem becsülték volna, hanem mert erős használatnak voltak kitéve, anyaguk nem volt tartós. A császárkorban a főbb íróanyagok viasszal bevont fatáblák, melyekre íróvesszővel írtak, valamint agyag-cseréptáblák voltak. Ezek hétköznapi szükségletek kielégítését szolgálták.

Irodalmi célokra szinte kizárólagosan a papiruszt használták, mely a Nilusdelta mocsaras kiöntéseiben termő papyrus-sásból készült. Ez terjedt el a görögök, majd a mediterrán népek között, a hellenizmus korában szinte kizárólagos íróanyaggá lett. Csak ritkán írtak mindkét oldalára, maga az anyag nem volt tartós. Nedvességre, napfényre igen érzékeny volt. Hosszabb iratokhoz több lapot ragasztottak egymás mellé, így keletkezett a tekercs. Ennek végét egy fapálcához erősítették és mindig csak annyit hengerítettek le belőle, amennyi az olvasásához kellett. Az írás lúdtollal, koromtintával történt.

Csak a IV. században jelent meg a pergamen. De már a császárkorban megjelent a könyvforma is, idegen szóval Codex, ahol a lapokat nem egymás mellé, hanem egymás fölé helyezték és összefűzték. A pergamen már jóval tartósabb anyag. Ezen maradt ránk a kéziratok nagy többsége. Fiatal állatok, kecske, juh, borjú, antilop gyengébb bőréből készült. Pergámumban tökéletesítették a készítését, innen kapta nevét is. A pergamen igen drága anyag, olykor nem lehetett hozzájutni és ezért régi, szükségtelennek vélt kéziratok pergamenlapjait újra lecsiszolták, s új szöveget írtak rá. Az archeológia számára legtöbbször a régi szöveg az igazi érték s ezt különböző vegyészeti, fényképészeti eljárásokkal sikerült ismét előhívni. Az ÚSZ. kéziratai között is akadnak ilyenek.

Az ÚSZ. ránkmaradt pergamen kéziratainak száma kb. 2700. Van még 63 papiruszkézirat. Legnagyobb részük IV. századbeli. Hagyományozásuk aránytalanul kedvezőbb minden más ókori mű hagyományozásánál (pl. Homérosz művei és az első ránkmaradt kézirat között több mint két évezred a távolság). Az ÚSZ. esetében alig harmadfél évszázad a távolság a kéziratok és az eredeti autografon, vagyis őspéldány között, néhány papirusz esetében pedig csak néhány évtized. A 2700 kéziratból csak alig több mint 50 tartalmazza a teljes ÚSZ.-et. További 120-ból csak a Jelenések Könyve hiányzik. A leghitelesebb kéziratokat egymástól névvel és jellel különböztetik meg. Eredetileg felfedezőjükről, tulajdonosukról, lelőhelyükről vagy megőrzőhelyükről nevezték el őket.

Említsük meg a három legtekintélyesebbnek mondható fennmaradt kéziratot.

Codex Sinaiticus. A Sínai hegyen levő Katalin kolostorban fedezte fel Tischendorf. Jelenleg a British Múzeumban őrzik. 346 lap, ebből 147 az ÚSZ.-et tartalmazza, majd Barnabás Levele következik és Hermas Pásztorának egy része.

A Codex Sinaiticus

A Codex Alexandrinus négy kötetből áll, 773 lapot tartalmaz, ebből 143 ÚSZ.-i szöveget ad, kisebb kihagyásokkal. A kézirat az V.században keletkezett, valószínűleg Egyiptomban.

A Codex Vaticanus, jele V03, a Vatikáni Könyvtárban őrzött kézirat. 759 lapjából 142-ben van ÚSZ.-i szöveg. Kb. 50 évvel lehet idősebb a Sinaiticus-nál, így ez a legrégebbi fennmaradt kézirata nem csak a Bibliának, de az antik irodalomnak is.

János evangéliumának 7-ik és 8-ik fejezetének egy része a Codex Vaticanus lapjain

Katona Mátyás
Felhasznált irodalom: Újszövetségi Bevezetés (Farkas Péter)

A szélhámos sztármédium utolsó tévedése

Szerdán meghalt az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb médiuma, ezzel pont került sok pontatlansággal tarkított karrierje végére. A saját életéről szóló jóslataira is rácáfolt. Sylvia Browne 2003-ban a Larry King-showban jelentette ki, hogy 88 évesen fog meghalni. Idén 77 éves volt. Ez az apró, 11 éves csúszás viszont nem az első tévedése...

A médium 2004-ben azt jósolta Amanda Berry anyjának, hogy a lánya soha sem fog előkerülni, mert halott. Amanda Berry és két másik eltűnt lány idén májusban szabadult ki Ariel Castro rabságából. Browne a média kérdéseire akkor úgy reagált: „csak az istennek van mindig igaza”.

2002-ben Brown az eltűnt Shawn Hornbeck szüleinek mondta: 11 éves lányukat egy rasztahajú afroamerikai rabolta el és ölte meg. A lány 2007-ben került elő, élve. Elrablója egy fehér, rövid hajú férfi volt. (Szerencsére a kétségbeesett Hornbeck szülők 2002-ben nem kértek bővebb jóslatot 700 dollárért, ki tudja, miben hittek volna 2007-ig.) Amikor 2007-ben a jósnőt megint szembesítették tévedésével, megint csak annyit mondott: „csak az istennek van mindig igaza”.

A híres médium mindig is állította, 87-90 százalékos biztonsággal beválnak jóslatai, de kritikusai ezt kitartóan cáfolták. Például a Szkeptikus magazin 2010-es tanulmánya szerint 115 tippjéből egy sem jött be. Ennek ellenére munkájáért akár négyszáz dollárt is elkért a rendőrségtől. A hatóságoknak egyébként az esetei harmadánál segített érdemlegesen. A maradék kétharmadban hiába fizettek neki, más alkalmakkal pedig éppen Brown állt a felgöngyölítésre váró bűntények mögött: 1992-ben a jós és férje ellen többrendbeli csalás és lopás miatt emeltek vádat.

Kritikusai persze nem örülnek Brown halálának, de továbbra is kritizálják életművét. Sokuk azt gondolja, felelőtlenség volt bizonyítékok nélkül kijelenteni, hogy valaki meghalt, ezzel fájdalmat okozni családtagjainak, esetleg hátráltatni a nyomozást.

(index)

A rombolás eszközei

1. Diszkók és klubok

Az emberiség ellenségeinek propagandája óriási hatást gyakorolt a fiatal generációkra. A bűn mesterei tudatosan hajszolják nihilbe, majd a pokolba a jövő magyarságát. Cikksorozatunkban sorra vesszük a sátáni eszközöket, figyelmeztető szándékkal tesszük közzé, ezért megkérjük olvasóinkat, hogy a legtöbb helyre juttassák írásainkat, mert van még lehetőségünk a rendkívül káros folyamatok visszafordítására.

A gyűlölet zsoldjába szegődöttek, zenei téren fejtik ki az egyik legsúlyosabb csapást gyermekeinkre. Olyan zenei produkciókat tálalnak a fogyasztó célközönségnek, ezen belül is az ifjúságnak, melynek romboló hatása rendkívüli. Diszkóknak nevezik azokat az orgiákat, ahol szórakozni kívánnak a fiatalok. A boszorkányszombatok tökéletes és szándékos felelevenítése, amit láthatunk. Alig-ruhában, kábító jellegű szerek okozta önkívületben főlnek bele a boszorkányok kondérjába. Természetellenes viselkedés, perverz szexualitás, fajkeveredés, ugyanis a drogok segítenek levetkőzni a maradék erkölcsiséget is. A nagy mértékben jelen lévő, homoszexuális propaganda is komoly tényezője ezen ördög- imádó szeánszoknak, ahol eltűnnek a nemek, életkorok, minden, egy beteges, pokoli kábítószeres ünnephez mérten. Kihangsúlyozandó a tudatmódosító szerek használata. Ezzel teljes az ördög-imádat. A többségében gyermek korúra ezek elképesztő hatással vannak, sok esetben visszafordíthatatlan a következmény. Súlyos nemi fertőzések, öngyilkosság, depresszió, kábítószer függőség az eredmény. Ez az ára a szórakozni vágyásnak, amit a cion-liberális rendszer kínál.

“Én nagyon rosszul döntöttem”

Miskolc – Az éjszakai diszkók és a drog világáról vallott nemrég Ferenc, aki maga is megjárta poklok poklát.

Megdöbbentő vallomás az éjszakai diszkók életéből, arról, hogy lesz drogfüggő egy fiatalember, akinek pedig esze ágában sem volt szereken élni, és megdöbbentő vallomás arról, mennyi lelki erő kellett ahhoz, hogy ismét normális életet éljen.
November elején tartott előadást Miskolc középiskolásainak Zsebeházi Ferenc a Fazekas Általános Iskola tornatermében a „Legyetek jók, ha tudtok!” komplex bűnmegelőzési modellprojekt keretében. Előadásának címe: Amit nem mondanak el neked a dílerek! Előadását már számos középiskolás hallotta az elmúlt években, Ferenc ugyanis, amikor végre tiszta lett, elhatározta, elmondja élményeit a diákoknak, ha lehet, minél többnek. Mert azt feleslegesen tanácsolná nekik, hogy „ne drogozzatok”, de ha őszintén beszél a drogozás árnyoldalairól is, talán jól döntenek.
A diszkóban
– Minden a diszkóban kezdődött. Egy lelki válság után, ahelyett, hogy leültem volna tisztázni a dolgokat, a barátaimmal elmentem szórakozni. Rosszul döntöttem – vallotta be.
Mert az éjszakai élet rengeteg veszélyt hordoz. Ferenc nagyon vidám társasággal találkozott a diszkóban. Szórakoztak, nevettek, ölelgették egymást, úgy tűnt, mintha nagyon szeretnék egymást, felhőtlennek látszott a boldogságuk.
– Hamar megtudtam, hogy miért olyan „boldogok” ezek a fiatalok. Partidrogokat szedtek. Kínáltam engem is, de nem fogadtam el. Azt mondtam, és csak szórakozni akarok, mást nem. De aztán láttam, hogy amikor vége lett a diszkónak, senkinek nem lett semmi baja. És ott bujkált bennem a kíváncsiság is. Vajon milyen az az érzés? – mesélte Ferenc.
Egyszer aztán ő is bevett egy bogyót.
– Nagyon jó érzés volt! Szabadnak éreztem magam, öröm szállta meg a lelkemet, és arra gondoltam, vajon miért tiltják ezt, amikor olyan fantasztikusan jó. A következő héten bevettem még egy bogyót. Akkor már függő voltam.
Az újabb és újabb adaghoz azonban pénz kellett. Ferenc először „átadó” lett, majd maga is dílerré vált.
A parkolóban
A lányokat használta csalinak. Úgy hívta őket, hogy marketingbabák. A diszkóban vidáman, feltűnően és felszabadultan kellett táncolniuk, hogy mások is lássák, milyen boldog az, aki beveszi a bogyót. Hiszen teríteni kellett a szert.
Ferenc elárult még egy rettenetes dolgot az éjszakai életről: a fiúk és lányok is teljesen elveszítették az önbecsülésüket. A drogok hatására szinte semmit nem jelentett számukra a szex, volt olyan lány, aki egy éjszaka 10 fiúval is elment a diszkó melletti parkolóba. És erre másnap nem is emlékezett.
– Szörnyű, de így volt: számomra akkor többet jelentett, hogy kimegyek pisilni, minthogy szexelek egy lánnyal – fogalmazott Ferenc. – És közben azt is gondoltam, hogy sikeres vagyok, hiszen van pénzem, van csillogás, boldog vagyok, és a barátaimmal is szeretjük egymást. De közben lefogytam 45 kilósra, és jöttek a para érzések. Az egyik barátomat letartóztatták, kapott 15 évet, a másik meghalt, a harmadik felakasztotta magát, a negyediknek leállt a veséje és a szíve, az ötödik pedig mély depresszióba süllyedt. Akkor már azt gondoltam: milyen jó azoknak, akik soha nem nyúltak a szerhez. Én pedig tudtam, hogy egyféleképpen lehet kijönni ebből: ha hátat fordítok a drognak. Én ezt tettem. Ha nem ezt teszem, most nem állhatnék itt előttetek – fejezte be hátborzongató történetét Ferenc.
(K.k)
Bal-Rad komm : A magyar fiatalok (is) sajnos egyre inkább elmerülnek a deviancia mocsarába! A szórakozás cimszó alatt zajlik a kábitószerezés, a bűnözés, az önsorsrombolás. “Élj a pillanatnak-ne gondolj a jövőre!”
Érzik hogy nincs jövőjük! Érzik, hogy kilástálanságra vannak itélve! Élnek hát a pillanatnak!
Az ő bűnük ez csak?
Természetesen nem!
A rendszer bűne ez főként! Annak a kegyetlen, önző, kizsákmányoló kapitalista rendszernek a bűne ez, amelynek létérdeke az önálló gondolkodás hiánya, a valóság objektiv értékelőképességének a hiánya, az erkölcs és morál teljes hiánya!

2. Könyvek

Bár az elmúlt időben erősen visszaesett az olvasottság, a sötét erők ezen a téren is kivetik hálójukat az olvasó közönségre. Megfigyelhető, hogy különféle emblematikus, sátánista jelzésekkel vannak ellátva a könyvkiadók zöme. Kimagasló példa erre az Ulpius Ház nevű, szélsőségesen romboló hatású, felforgató tevékenységet folytató könyvkiadó és terjesztő cég. A könyvesboltok polcain teljes keresztmetszetét megtaláljuk a szabados és erkölcstelen életvitelt propagáló, keresztényellenes, emberellenes förmedvényeknek. Keresztény szellemiségű, pozitív aspektusú, ifjúsági kiadványokkal nyomokban sem találkozunk.Itt érdemes egy pillanatra megállni és kijelenteni, hogy az összes valamirevaló, nevelő célzatú, ifjúsági regényünk a 60-as, 70-es években jelent meg.

Napjainkban, elértünk egy olyan szintre, hogy teljesen felesleges bemenni egy könyvesboltnak nevezett szatócsboltba, mert embernek nevezett olvasnivalót nem fogunk találni. Pornográf szeméttel árasztanak el bennünket, elfride jelinekek írnak sorstalannak szánt magyaroknak, kábítószerfüggő pszichológusok jelölnek számunkra életutat.

A torzulás odáig fajult, hogy Krisztusi tanításokkal, egyetemes bölcsességekkel, szép mesékkel, kalandos, regényes útmutatásokkal nem lehet feltölteni a könyvesboltok polcait, mert nem lehet eladni!

Van ezek helyett sátánizmus, vér, fajtalankodás, természetellenes perverzió, mert ez a cion-liberális demokrácia lényege!

3. Divat

Féktelen világunkban láthatjuk azokat a cseppet sem örvendetes jeleket merre tart megbetegített ifjúságunk. Az önmegvalósítás intézményesített hazugságán felnőtt egy olyan generáció, aki képtelen védekezni az alantasságot nyíltan felmagasztaló erőkkel szemben. A divat is nagy hatással bíró fegyverük. A ruházkodás igényességét és praktikusságát mára szinte teljesen felszámolta az a folyondár, ami az erre hajlamos embereket hatalmába keríti. Felcserélődnek a nemek és eltűnnek az életkorok, mindenki az lesz, ami akar!Illetve, amit neki szánnak a divat-diktátorok!

Érdemes azt is megfigyelni, hogy mindenki vásárol, ki a méregdrága plázákba, ki a pazarló kapitalista országokból behozott árukat kínáló turkálókban. Ettől egy pillanatra boldogok, hosszú távon pedig erkölcsi hulladékok. A szemfényvesztő materializmus humanoidjai.

A divatot szemlélve tapasztalhatjuk az állatias ösztönök megjelenítését, szexista felfogását, kóros elváltozásait. A ruházatok mindegyike kiközvetít egy vélt vagy valós társadalmi rangot. Ezt esetenként ékszerekkel kihangsúlyozzák.

A divat diktál és világot változtat. Mindegy hogy a viselet egészségtelen, kihívó, drága, nemtelen, maszkulin vagy feminin. A lényeg a sorok között van elrejtve. A lényeg itt is az erkölcs sárba tiprása, a bűn kiteljesítése és persze az óriási profit megkaparintása, a cion-liberális demokrácia divatban való megnyilvánulása.
4. Televízió

Úgy látszik mára beérett a vetés. A sötétség erőinek hatalma szinte megkérdőjelezhetetlen. Ezt a minden borzalmat túlszárnyaló agymosást (agyszennyezést) nagyrészt a televíziós befolyással érték el. Mert ez a legolcsóbb szórakozás a profán ember számára. A televízióban, teljes tárháza tetten érhető az egyenesen a pokol bugyraiból jövő manipulációs tevékenységeknek. Bármelyik csatornát vesszük górcső alá, kivétel nélkül az alantas igényeket hivatottak kielégíteni, a meglévő igényeket pedig lezülleszteni. A zenés műsorok, háborús dokumentumok, pornográfia, természetfilmek, vetélkedők és társaik egytől-egyik a tömeg-pszichózis mázai. Már gyermekkorban elkezdődik a fertőzés, majd tovább főzik és puhítják, egészen kozmopolitává, vágóhídi barommá. A demokrácia televíziós férgei mindig új és mindig extrémebb műsorokkal destruálják a nézőt. Még a legalantasabb műsor is kiemelkedő nézettséget produkál. Úgy tűnik, soha nincs lejjebb. A cionizmus demokrácia álarca mögé rejtőzött képviselői terjesztik a trágyadombra sem való vizuális epidémiát, miközben lealjasítják és kiírtják az ember szépre, jóra, igazra való igényét. Enélkül az igény nélkül pedig a morális fenntartásaink is megbomlanak, ember embernek a farkasa lesz.

5. Videójátékok

Gyermekeinkre óriási hatást gyakorló videójátékokat sem hagyhatjuk ki sorozatunkból. Mivel széles réteget érintenek, befolyásuk igen jelentős. Kétségtelen, hogy vannak kimagasló grafikájú, jó történettel ellátott darabok, de többségük vulgáris, közönséges,pusztán az erőszak naturalista megjelenítésével operál. Célul pusztán a erőszak terjesztését tűzték ki, de fellelhetőek bennük komoly véleményformáló utalások is, sajnos ezek negatív hatása is megmutatkozik gyermekeinkben. Sajnálatos módon, ad libitum, minden korosztály talál magának megfelelő játékot és közben nem veszi észre, hogy éppen vele játszanak a ciondemokrata helytartók. Egy manapság népszerű sorozatban például autót rabolhatunk, prostituáltakhoz szaladgálhatunk, rendőrt verhetünk vagy akár ölhetünk, gyakorlatilag bármit szabad. Egy megint másikban egy ősi civilizációt radírozhatunk le a térképről, azzal az indokkal, hogy útjában áll, "el akarja pusztítani" az új világ értékeit. Természetesen egymást érik a kimutatások, hogy a videójátékok ma épp nem hatnak a személyiségfejlődésre, holnap már az ellenkezőjét olvashatjuk. Ez bizony nem más, mint a jelenleg regnáló életellenes uradalom tudatos megtévesztési stratégiája. Ma ezt hallod, holnap azt, ma ez a helyes, holnap az a helyes. Az ember összekeveredik, eltéved, és akkor csapnak le rá az árnyékban rejtőző liberális mázzal magukat bekent ördögi teremtmények, amikor az embert a legnagyobb kételkedés súlytja. Nem szabad engednünk a kísértésnek, bármilyen gyengének is érezzük magunkat.


6. Gyermekjátékok

Gyermekeinknek szánt játékokra is nagy gondot fordít a szélsőséges, szabadkőműves befolyás alatt álló, erre szakosodott iparág. A mellékelt fotográfiákon jól látható a beteges és torz ábrázolási forma, a természetellenes színek, a perverz jelleg. Szinte minden játék abban a kegyben részesül, hogy rábiggyesztik a gyártók a sárga csillagot. Hatágú, nyolcágú, teljesen mindegy.

Kedvenc helytartóink gondoskodnak róla, hogy egy kisgyerek se maradjon sárga csillag adag nélkül, hogy aztán 16 évesen már teljes lelkesedéssel menjenek zsidónak öltözve tüntetni a cionista érdekekért.

A játékok melyek még felnőtt ember számára is ijesztőek lehetnek, túlzás nélkül nevezhetjük ezeket torz termékeknek, ami a tűzre valók. A gyermekek vizuális érzékeit teszik tönkre és megtámadják a központi idegrendszert. Már gyermekkorban megkezdődik a tönkretétel, az értékek elértéktelenítése. Érdemes egy pillantást vetni a példa kedvéért a képen látható gyermek zongorára, ahol a "rap" (értékelhetetlen makogás) és "diszkó" opciókat is be tud kapcsolni gyermekünk.

Eltorzult arcú pónik (???) kisminkelt szemmel és színes hajjal, már csak a szivárvány hiányzik...

Az elmaradhatatlan "rap" opció, hogy gyermekeinket már korán az afro amerikai "értékeket" közvetítő "kúltúra" imádatára neveljük. Ki tudja, hátha örülünk majd egy néger-magyar unokának.

A gyomorforgató és kétséget kizáróan nagyon fertőző termékek mind a cion-liberalizmus kifakadt fekélyei. Ezek bizony forró szikéért kiáltanak.

7. Szekták

Sorozatunk újabb epizódjában a minden túlzás nélkül inkvizíció elé való szektákat elemezzük. A demokrácia álságos leple alatt olyan kuruzslók és eszementek terjesztik az igét, hogy a purgatórium összes lángja is nehezen fogja jobb belátásra bírni az eltévelyedetteket. Kijelenthetjük, hogy az összes szekta kivétel nélkül káros hatással van tagjaira anyagi és lelki értelemben is. Ezek negatív hatása többnyire visszafordíthatatlan. Számos nyilvánosság elé került esetről tudunk és minden ezzel kapcsolatos anyagot fellapoztunk. A szekta tagok kilépés után depresszív hajlamokat, dührohamokat, pánik rohamot produkáltak. Sok esetben ez öngyilkosságba torkollott. A lélekgyilkos szekták olyan tömeg-pszichózist és tömeg-szuggesztiót alkalmaznak, ami komoly reakciókat vált ki. A sarlatánság pedig nem képes arra, hogy ezt kezelje, de tulajdonképpen nem is éreznek felelősséget tagjaik iránt. Így a gyönge lélek nem menekül, áldozatul esik tévelygésének.

E kiadvány szerint tehát Magyarországon Jehova Királyságára a legjobb példa egy néger család. Nyilván, hiszen őslakosok. Vagy azok lesznek?

A Jehova Tanúi például 99 nyelven, 250 millió példányban terjesztik romboló üzenetekkel ellátott brosúráikat. Mivel egy igen veszélyes antiszociális szektáról beszélünk, nem árt az óvatosság. Ugyanilyen hatalma van a politikai erőt is képviselő Hit Gyülekezetének is. Követőik népes táborát minduntalan mozgósítják, ha Izrael érdekeiről van szó. Egyértelmű cionista befolyás alatt állnak, tagjaik indulati alapokon beszervezett lények, vezetőik pedig az üzleti szférából érkezett prédikátorok. A Hit Gyülekezet minden szeánszán a fajok keveredésére, a rasszizmus elítélésére buzdítja híveit. Persze az ő rasszizmusukkal semmi probléma.

Jellemzően klasszikus keresztényi elemeket felhasználva próbálnak meg becsalogatni, Bibliára, Istenre hivatkozva, hogy később aztán elővegyék a torz szellemiséget.

A szekták legnagyobb fegyvere, mellyel minden esetben operálnak, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott tételeket erőltetnek rá a követőkre (nem fizikai hanem erőszakkal, hanem érzelmi erőszakkal). Az igazságokkal vegyesen adagolt abszurd tartalmak a követőket a valóságtól elszakítják. Mivel ezek után a társadalmon kívülinek érzik magukat, megkezdődik a bezárkózásuk, és a szekta kérlelhetetlenül bekebelezte őket. Barátságokat és családokat szakítva szét sok esetben.

A szekták legjava mögött azonban az esetek nagy többségében megélhetés, vagyonszerzés áll. Elég ha egy szekta alapító 50 vagy 100 követőt talál, belőlük már szépen meg lehet élni. A szekták java teljesen elmebeteg ötletekkel áll elő. Keresztény kultúrkör révén túlnyomóan valamilyen keresztény alapokon nyugvó hókuszpókuszt ötölnek ki, vegyítve a világkultúra elemeivel, szcientológiával, UFO dolgokkal, szabadkőműves elemekkel. Legtöbb esetben pedig mindez kiegészül valamilyen kereskedelmi tevékenységgel, piramis szervezettel, kozmetikumokkal, vagy természetes táplálék kereskedéssel. Nagyobb szervezetek esetében saját termékek forgalmazásával.

A megfelelő cionista háttérrel rendelkező szekták sok ezer tagra tudják feltornászni magukat, de a szekták döntő többsége kicsi, valamelyik utcavégén rejtőzködő házikó senkinek sem feltűnő szobájában élősködik a "beavatottakon".

A szekták jellege elmehet morbid, szélsőségesen abnormális irányba is, úgynevezett sátánista gyülekezetek is léteznek. Itt főleg a szexorgiáké a főszerep, de a kannibalizmus sem ritka ezen a területen. A szekták öntörvényűek, többnyire kívülállóknak tartják magukat. Ahogy látjuk, igen veszélyes tevékenységet folytatnak, sokszor tragédiába végződőt. Ezért az elkövetkező népiszocialista vezetés feladatának érzi hogy végérvényes megoldást találjon a szekta-kérdésre. Addig is figyelmeztéssék szeretteiket, ha egy ilyen szekta ki akara vetni rájuk a hálóját, hogy miféle alantas hajlamokkal rendelkező csoportulások ezek.



8. Magazinok, napilapok

Demokrata disznóólunkban mindenféle olvasnivalóval látnak el bennünket Cion bölcsei. Elég egy pillantást vetni az újságos standra, máris meggyőző érveket kapunk azt illetően kik tartják kezükben a nyomtatott sajtót. Vegytiszta sátánizmus ez, árnyalatok nélkül. Minden lap az emberi minőség lealjasítását tűzte ki céljául,természetesen a fent említett körökből érkező utasítást maradéktalanul végrehajtva. A bulvárlapokon nem lehet csodálkozni, de éppenséggel a magukat polgári lapoknak aposztrofáló, szellemi (vég)termékek sem maradnak le tőlük, talán csak egy orrhosszal.

Komolyabbnál komolyabb témákról olvashatunk, ma pl. Kohn határolódott el Grüntől, holnap lehet hogy Grün határolódik el Kohntól, az izgalmak a tetőfokára hágnak!

Ha vetünk egy pillantást a mellékelt stand-képre, elkönyvelhetjük a tényt, hogy a lapokat szemlélve, a fotó akár Izraelben is készülhetett volna, hiszen az összes lapban zsidók szerepelnek. De a kép Magyarországon készült, az újságok magyar nyelven íródtak, magyaroknak szánva. Tudatmódosítás céljából. Meglepő, de érthető, hogy a bulvárszemetet aprópénzért árulják, sok esetben DVD-melléklettel, hogy minél többekhez eljusson. A hirdetésekből és reklámokból bezsebelt pénzeken túl, a sok elbutított ember az igazi profit.

A polgári (zsidó) Magyar Nemzet nevű napilap példánya. Egyik oldalon a pápa képe látható, mellette a züllést és kábítószereket dicsőítő rock zenekar reklámja. Gratulálunk!

Napjainkra, elértük azt a szintet, hogy nem érdemes semmiféle újságot vásárolnunk, mert nincsen olyan, amely normális és ép emberhez szólna. A pornográfia, fajtalanság, erkölcstelenség, züllés és munkakerülés propagálásán kívül másról nem esik bennük szó. Ez a sátáni felbujtás egyértelműen azokhoz az erőkhöz köthető, akik Magyarország megszállásán munkálkodnak. A népiszocialista életminőség nem fogja igényelni az ilyen rákkeltő kiadványokat.


9. Színház

A rombolás és pusztítás erői a színházat is uralják, nem meglepő módon. Szórakoztatás és népművelés címen emberellenes, családellenes, istenkáromló produkciókat zúdítanak a célközönségre. Élen jár ebben a most is hegemóniát élvező kultúrzsidó, homoszexuális színházigazgató (korábban a Nemzeti Színház prominense) Alföldi Róbert. Rendezői "minőségét" a homoszexualitás felmagasztalásai, színpadra vitt szexorgiák jellemezték. Megemlíthetjük a sötét erők egyik fellegvárának számító Mikroszkóp Színpadot is. A korábban adócsalásért elmarasztalt, Sas József nevével fémjelzett színház nyílt szócsöve a cionista érdekek megjelenítésének. A gyűlöletkeltés non plus ultrája. Szuggesztív előadásmód közben rejtett üzenetek megjelenítése, nosztalgia ébresztése, közvetlen és személyes kapcsolat kialakítása a publikummal. Emögött ott állnak hadrendben a gyűlölet prófétái.

Egy "modern" családszemlélet zenés irodalmi est keretein belül. Hiszen miért is ne lehetne szerintük egy gyereknek két apja?

A XX. század elején-közepén erősebb volt befolyásuk, mivel a televízióé lett mára a főszerep, azért alábecsülni sem lehet tevékenységüket. Az irodalmi estek néven futtatott gyűlöletkeltés is nagy károkat okoz, mivel cionista hírverésre használják fel a magyar irodalom kincsesházát. Az összes színház bűzlik az álságos, humanista ragálytól, attól a siserehadtól, ami teljes egészében lefedi a kultúra ezen szeletét. Magyar darabok egyáltalán nincsenek, ezeket gyakorlatilag száműzték. A műsorra tűzött darabok gerincét a holokausztozás, istenkáromlás és pornográfia alkotja. Liberalizmustól fertőzött jelenünkre ismerünk a színpadról. Úgy tűnik a szabadkőműves forradalom a függöny mögött sikeresen lezajlott.


10. Videóklippek

A fiatalokat megcélzó cionliberális gépezet egyik legfontosabb romboló fegyverét videoklipeknek nevezzük. Már évtizedekkel ezelőtt megkezdték ezek propagálását a televízión keresztül. Később a Viva és Music TV élen járt a jelentős befolyással bíró üzenetek terjesztésében. Napjainkban pedig megszámlálhatatlan televíziós adó sugározza az úgynevezett zenei kisfilmeket. Nem túlzás a bűn melegágyainak nevezni ezeket a förmedvényeket, hiszen a szexorgiák megjelenítése, szodómiára való buzdítás, kábítószerezés népszerűsítése, homoszexualitás sulykolása a fő irányvonaluk. Pszichózis, ami egyenesen az önkívületi őrjöngésig fokozódik - gátlástalan perverzió. Az erőszakos villódzó képsorok között rejtett üzeneteket közvetítenek a fiatalkorúaknak, ők pedig elfogadják a divat diktálta módit.

A videoklipek legtöbbje a tengeren túlról érkezik, ezért a színes bőrűek is gyakori szereplői ezeknek, rendszerint "pozitív" hősei. Menő gengszter rapper, talpig aranyban, egy sikeres élet mintaképe.

Egy szeretet közvetítő fiatalember egyenesen az USA-ból. Jól látható, hogy az értékrendje tökéletesen illeszkedik a kelet-európaiak vallásos, családcentrikus megközelítéséhez, talán azért is folyott egy jó darabig még a csapból is. Méltán népszerű hőskölteménye, a "P.I.M.P" (=Strici).

Ám a bűnözési statisztikák nem csak szeretetreméltó négereket ismernek. Ezen ún. zenei kisfilmek erőszakos jellegét alábecsülni nem szabad, ártalmas üzenetüket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Általában a békét és a szeretetet mutatják kifelé a nézőknek, de valójában a külső máz mögött rejtőzik a sátáni lényeg. Az a pusztító erő, amivel kiteljesítik a bűn uralmát. Félelmetes hatalmuk van az ifjúság felett, ami nyugodtan kimondható: már-már megrontásnak minősül. Ugyanis hulladék embereket nevelnek a jövőnek, elkorcsosítják a testet és elmét, ronccsá teszik az egészségesnek induló életet. Morbiddá vált világunk megváltásért könyörög. Az élni akarás és a józan ész pedig törvényen kívül fogja helyezni a boszorkányságnak minősülő, rendkívül kártékony hatással operáló, zenei felforgatókat.

A TV-t kapcsoljuk el ezekről a szennyadókról, ne engedjük, hogy a lassan csöpögő méreg megrontsa szellemünket.


11. Pornográfia

Sorozatunkat talán ezzel kellett volna kezdeni, hiszen a legnagyobb befolyással bíró, a nőket és férfiakat egyaránt szajhákká alacsonyító sötét eszköz ami a legártalmasabb romboló erővé vált. Pornogáfia mindig is létezett, elég csak Babilonra, Egyiptomra, Rómára gondolni. Érdemes utánaolvasni kik indították el az előbb említett birodalmakat a bukás felé, hogy tiszta képet kapjunk. Mert ugyanaz a mindent elpusztítani akaró, világuralomra törő, szélsőséges oligarcha az, aki jelenünket is destruálják a pornográfia ocsmányságával. A céljuk előállítani az ember alatti embert. Mikor egy birodalom szétesik, megsemmisül, megfigyelhető a szabadjára engedett nemiség, a valós rendeltetés mesterséges lealacsonyítása. Nézzünk most a közelmúltra, ám figyelembe véve az antik kultúrák pokolra szállását. A woodstocki zenés-kábítószeres fesztivál volt a szexuális forradalom tetőpontja. Magukat filozófusoknak nevező zsidók henteregtek gátlásaiktól megszabadított lányokkal. Közben félmeztelenül járták a sátán táncát, a mindent eltorzító LSD-mámorban. Eltorzult a valóság is, azóta pedig még torzabb lett.

Fontos tény az is,hogy Magyarország első bordélyházát egy korábban nyúlbőrrel kereskedő zsidó nyitotta. Ide aztán eljárt a magyar arisztokrácia szajhákkal henteregni és elkártyázni a családi vagyont. A kártyaasztalon végül az erkölcs is ottmaradt. Vehetnénk sorra az eseményeket, de ez vég nélküli felsorolás lenne. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az úgynevezett szexszimbólumok, mint Rachel Wells, Merilyn Monroe, Liz Taylor és társaik egytől-egyig zsidók voltak. Kijelenthetjük, hogy a nemiség pornográf és parázna, állatias megjelenítése is zsidó találmány. Ebben a nők már csak szexuális tárgyakként szerepelnek, férfiak pedig mint fallosszal rendelkező lény. Az európai népek a maguk szintjén használtak bizonyos fokig olyan ruhákat, amik finoman megjelenítették a szexualitást, de ez az erkölcs szabályait nem szegte meg. Népeink táncai is kiközvetítettek egy ilyen irányt, de ez távol esik az erkölcsöt nélkülöző, lealacsonyító megjelenítésen. Betegesen túlfűtött és perverziótól átitatott világunkban arra kell törekednünk, hogy megőrizzük a pozitivitást. A pornográfia züllesztő hazugsága, testi élvezetek felmagasztalása a lelkiek ellenében pedig tévút. Csak a bűn mélységének egy állomását említsük: vannak olyan bordélyházak, ahol állat szobák is vannak. Ettől talán nincs is lejjebb. Szodoma bibliai példája erre vonatkozóan figyelmeztető erejű. Az ilyeneknek pusztulniuk kell, van amire nincsen bocsánat.


12. Jövevényszavak

Sajnos van mivel folytatni sorozatunkat. Ebben az epizódban a nyelvünket megbecstelenítő szándékkal terjesztett jövevényszavakról esik szó. A köznyelv ezeket szlengeknek nevezi, hatásuk pedig egyértelműen romboló. Elég csak a cigány és zsidó szavak magyar nyelvbe való beépülését említeni, már láthatjuk tragikus erejüket. A fiatalok a magyar nyelvet megerőszakoló, elcsúfító szófordulatokat alkalmaznak, észre sem véve a vétséget, hiszen már beépült a köztudatba. Természetessé válik a természetellenes. A helyreigazítás pedig anakronisztikus ábrándnak van bélyegezve. Angolszász elemekkel és az előbb említett két etnikum koránt sem helyeselhető betolakodásával, magyar nyelvünk lassan érthetetlenné válik az ifjú generációk számára. A jelenkori, irodalmi értékeket nélkülöző, oktató jelleggel útjukra bocsájtott kiadványok is beálltak a züllesztők sorába. Fenekestől forgatják fel a rend fontos alkotóelemét, a magyar nyelvet. Valószínűleg tudatosan előkészített művelet része, mert a negatív erejű, folyamatosan destruáló, nyelvi leépítésnek gátat nem szab senki. Az új nyelvújítók a szabadkőműves páholyok megbecsült tagjai, hatáskörük pedig a felforgatás, a magyar nyelv ősi erejének tönkretétele. Ahogy korábban az eszperantós elmebetegséget is a világra szabadították. Így ügetnek szamárháton az Olümposzra, az új Jeruzsálembe, szabadkőműves háromszöggel a kezükben. Nekünk mindenáron óvnunk és védenünk kell örökségünket, a magyar nyelvünket. Törekedjünk a szép magyar nyelv használatára és ápolására. Ha elhajlásokat tapasztalunk, ne legyünk restek kijavítani azt aki jövevényszót használ, és figyelmeztetni.

13. Oktatás
Utazásunkat a felforgatás legmélyebb bugyraiban folytatjuk, ez pedig az oktatásügy. A XX. századra rátapadó, álságos humanista járvány célul tűzte ki a géniusz megsemmisítését. Az ezzel kapcsolatos, kézzel fogható és tapasztalható bizonyítékok minden kétséget kizárnak, ezért vitát indítani teljesen felesleges. Írásunkkal nem vizsgáljuk az idevezető utat, de érintenünk természetesen kell. Jelenkorunk oktatáspolitikája elérte azt a bizonyos szintet, ahonnét csak radikális változtatással van visszaút. Ha belelapozunk jelenkorunk oktatási célból útjukra bocsájtott anyagaiba, láthatjuk a keserű valóságot. Iskolarendszerünk helytelen struktúráján túl, a szegregációs elrendezés hiányában, anarchia és káosz tapasztalható. Mára az oktatás nagy részét a holokauszt-vallás teszi ki. Ez képezi a fő gerincét a Nemzeti Alap Tantervnek. Egyértelműsíthető bizonyíték arra nézve, hogy készakarva szorítják háttérbe az értékeket, a magyar géniuszt. Főleg a felsőoktatásban lehet látni ennek az eredményeit, elzüllött holokauszthívőket és bölcsészeket, akik kábítószerezése valószínűleg oktatási anyag. Magyar családok nem tudják finanszírozni gyermekük taníttatását, ezért itt a zsidó etnikum lép be a felsőoktatás szférájába és uralja a posztokat. Nevezhetjük ezt is diszkriminációnak a magyarság ellen? A kérdés sajnos költői marad. Az oktatás témájánál maradva, elárasztják a tanulókat beteges, emberellenes hazugságokkal, mint a homoszexualitás elfogadása. Itt példaként hozzák a világirodalom szégyeneit, pl.Faludi (Lemdörfler) Györgyöt, hogy csak egyet említsünk. A kötelező olvasmányok nagyrésze nemzetidegen zsidó, példának okáért: Heltai Jenő, Herzl Tivadar cionista politikus unokatestvére, vagy az Auschwitzban sosem járt Imre Kertész. Sajnos a sor végtelen.
Elfajzott extrémitások is láthatóak, a felforgató erők okozta zűrzavarban, mint a Valdorf-program. Ebben is az embergyalázó devianciáké a főszerep, ahol a gyermekek kapnak egy antiszociális képzést. Meg kell említeni, hogy a nemzetbiztonságilag különösen veszélyes kockázatként kezelendő, Hit Gyülekezete is működtet iskolákat. A nyíltan cionista szerveződés már néhány éve felvételt nyert a történelmi egyházak sorába, így titulusa lévén vastag állami támogatást zsebel be. A népiszocialistákra sok feladat hárul, így az oktatásügy rendbe tétele is. Mivel az oktatás a jövő szempontjából a legfontosabb szerepet tölti be, ezért semmiféle elhajlás nem tolerálható. Nem lehet a liberalizmus szellemét még egyszer kiengedni a palackból, hiszen láthatjuk, milyen borzalmas károk okozására képes. Ezért ezt a bűnös szellemet bezárjuk a palackba és a történelem szemétdombjára hajítjuk.



14. Internet
Kényelmesnek hazudott világunk elengedhetetlen kellékeinek egyike az internet. A cionisták által megszállt kormányok (Z.O.G.) nagy gondot fordítanak erre, hiszen ezen keresztül a legkönnyebb megfigyelni az állampolgárokat. A nemrégen kirobbant Snowden-es botrány is ezt támasztja alá. Az internet megfigyelésére a nyomozóhatóságoknál különleges egységeket tartanak fenn. Ennek ellenére a világháló tele van pornográf és pedofil mocsokkal, fajgyalázó szeméttel, de működik kábítószer terjesztő hálózat is ilyen módon.
Sajnos a fiatalok valós közösségi élet helyett a személytelen, lélek nélküli, virtuális közösségi oldalak rabjai. Itt a cél az emberi kapcsolatok szétverése, erre vonatkozó igények megszüntetése. Gyermekeink leülnek a számítógép elé és eléjük tárul a világ, sajnálatosan inkább árnyoldalaival. Ellenőrizhetetlenül barangolnak a világháló kétes, hányingert keltő bugyraiban, a pokol legsötétebb zugaiban. Kétséget kizáróan vannak pozitívumai is az internet használatnak, de ez csak szigorú kontroll alatt működhet. Ha úgy tetszik cenzúra mellett. Mert így az emberiség hasznára válhat. Az internet negatívumainak felsorolása és magyarázata több oldalt venne igénybe, de így is kellő óvatosságra intenek az említettek. A virtuális világ helyett töltsük szabadidőnket a családunk, barátaink körében. Ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a virtuális pestist!



15. Gyógyszeripar
A gyógyszeripar teljes egésze csak néhány család kezében összpontosul, hogy milyen nép gyermekei ők azt az olvasó képzeletére bízom. Gyógyszer azaz gyógyító szer, legalábbis a szó jelentése ez volna. Ellenben a gyógyszerek nagy többsége nem a gyógyulást szolgálja, éppen ellenkezőleg. Úgy van kitalálva, hogy mellékhatások, ezáltal szövődmények, egyéb betegségek lépjenek fel. Erre majd lehet szedni újabb pirulákat. A medicina teljes spektruma egyetlen, oligarchikus, ultrakapitalista ellenőrzés alatt fut össze, és ők nem tűrik a konkurenciát. Sajnos igazi alternatíva híján az emberek többsége gyógyszerfüggővé vált. Pénzzel fizet a legális mérgekért. A gyógyszeripar felkentjei pedig óriási vagyonra tesznek szert. Így ha tovább gondoljuk, az ő érdekük nem a beteg meggyógyulása, hanem inkább hosszú betegségben tartása. Mert ez az üzlet. A vezető gyógyszercégek törvény felett állnak, tulajdonképpen ellenőrizhetetlen a tevékenységük. Romboló hatásuk pedig vitathatatlan. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden gyógyszeripari termék méreg, de a nagy többség egyértelműen az. A napvilágra került eseteket itt felsorolni lehetetlen volna, de a világhálón mindenki utánanézhet csaló, izraeli érdekeltségű, "gyógyászati" piacot lefedő cégeknek. Mielőtt még valakik antiszemitizmust kiáltanának, leszögezzük, hogy a tényekkel hasztalan vitába bocsátkozni.

A csillag ebben az esetben NEM a minőség jele.

Próbáljunk meg arra törekedni, hogy a természetben megtalálható, gyógyhatású növényeket nem helyettesítjük pirulákkal és megpróbáljuk kerülni a kemikáliák fogyasztását. Saját érdekünkben. Az egészségünk megőrzésének érdekében. Hiszen a faj egyik legfontosabb tartópillére az egészsége.


16. Művészet
A művészet mindig az emberiség fokmérőjének jelzője volt. A művészet egyidős az emberiséggel, a művészet történet pedig maga az emberiség evolúciójának krónikája. A művészi vénával megáldott emberek alkotásaiban gyönyörködhetett a világ. Sajnos napjainkra a művészetek is hozzá nem értő kuruzslók, hipokriták, torz lelkületű beteg fantaszták karmai közé kerültek. A realizmustól való eltérés oka az ember önismeretében bekövetkezett torzulás lehet. Nem vesszük kronológiai sorrendben a művészetek hanyatlásának stációit, csak néhány fontos epizódot ragadunk ki. Például a fauvizmus (jelentése: vad-izmus), ami az 1905-ös, párizsi kiállításon jelent meg először. De fontos, destruációs mérföldkő a Picassonak tulajdonított kubizmus is, ami a XX. század elejétől őrült ámokfutásba kezdett, maga mögé utasítva a tehetséges művészeket. Minden bűn melegágya az úgynevezett párizsi iskola volt. A városban két városrész fogadta be az ifjú "művészeket". Egyik a Montparnasse, a másik a Montmartre volt. Itt vertek tanyát azok az anarchista elemek, főként zsidók, kik mint a hippiközösségek előfutárai, narkotikumok gőzében, fajtalan szexuális orgiák közepette festettek és szobrászkodtak a tiszta művészet rovására. Nevezhetjük ezt nyugodtan extrém zsidó avantgárdnak is. Szintén a század elején indult az expresszionizmus tébolya is. Itt érdemes Franz Mark szavait idéznünk a teljesebb megértés okán: "Mi nem próbáljuk a természetet visszaadni, hanem szétromboljuk, hogy felszínre hozhassuk a szép látszat mögött uralkodó törvényeket."

A futurizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus és társaik csupán a beteg és torzszülött gondolat pusztításai. A művészet minden ágában jelen lévő sátáni elhajlások, sarlatánságok és diabólikus energiák feltüzelése. Az értékek nevetségessé tétele, ódivatúnak bélyegzése, ezáltal elértéktelenítése. Marcel Duchamp, zsidó származású provokátor mellett bizonyos Louis Aragon volt, aki élenjárt az epidémia terjesztésében. Utóbbitól választottunk egy meghatározó idézetet, ami a La Révolution Surreéaliste 4. számában jelent meg, íme: "Mindent legyűrünk. És mindenekelőtt tönkretesszük a civilizációt, amely oly kedves nektek. Nyugati világ, halálra vagy ítélve! Mi Európa defetistái vagyunk! Mindenütt életre hívjuk a zűrzavart és a baj csíráit. Nekünk jó minden barikád, minden béklyó, mely átkozott boldogságotokat gátolja. Zsidók ki a gettóból! Éheztessétek csak ki a népet, hadd ízlelje meg végre a harag kenyerét! És hadd szakadjon rettegő országaikra a kábítószerkalmárok siserehada! Mi vagyunk azok, akik midig az ellenségnek nyújtjuk kezünket!" . Az idézethez semmiféle kommentár nem szükséges.

Marcel Duchamp: Forrás c. "magasztos" alkotása. Csodáljuk, hogy például Munkácsynak vajon miért nem jutott eszébe a fekáliával foglalkozni.

Mára pedig elértük a poklot a művészet értelmében is. A szobrászat gyakorlatilag nem létezik, egyéb művészetek pedig totálisan liberalizálódtak. A festészetnél maradva, olyan "művészekről" szólnak a szaklapok, a teljesség igénye nélkül, akik a nemiszerveikkel festenek, vérrel-spermával, széklettel "alkotnak" a vászonra. Ezen képek némelyike dollármilliókért talál gazdára az aukciós házakban. A megerőszakolt művészet segítségért kiált. Hiányoznak az Arno Brekerek, Wágner Sándorok és társaik. Biztosak vagyunk abban, hogy előre kidolgozott, szelekcióra épülő beavatkozások szükségeltetnek ezen a téren is. Fel kell emelni a tehetségeket és el kell zavarni a sarlatánokat. Tovább kell írni az emberiség fejlődésének művészeti krónikáját. Ezt pedig csak a minőség örökítheti utódainkra.

Balassa Viktor

Andreas Laun: Milyen terápia gyógyíthatja meg Egyházunk sebeit?

Aki a szakadék szélén áll, annak nincs tovább előrefelé, csak hátra. Milyen szakadék előtt állunk? Mikortól vettünk rossz irányt és hová kell visszatérnünk?  Andreas Laun püspök iránymutató gondolatai nem receptet adnak, hanem arra ösztönöznek, hogy vállaljuk azt a gyökeres fordulatot, amit az Isten útján járó embernek mindig meg kell tennie. A Magyar Kurír Andreas Laun Milyen terápia gyógyíthatja meg az egyház sebeit? című írását foglalta össze.

Diagnózis

Andreas Laun a Milyen terápia gyógyíthatja meg az Egyház sebeit? kérdésére keresi a választ a jelen helyzet felvázolásával és az ezt előidéző okok elemzésével. Diagnózisa nyomán fájó sebek tárulnak fel: mind az ezer éves múltú rendeknek, mind a nagy lendülettel alapított fiatal kongregációknak azzal kell szembenézniük, hogy történelmi falaikat nem tudják élettel megtölteni, és azok az emberek, akik fiatal korukban magas eszmények mellett köteleződtek el, azután pedig életükben számtalan áldozatot hoztak érte, ma már csak azon tűnődhetnek: ki lesz az utolsó, aki majd „lekapcsolja a villanyt.” Az Isten hívását meghalló fiatalok nem vallásos „öregotthonba” szeretnének belépni, ahol kortársak nélkül kell élniük, és ahol az „első szerelem”, az Isten utáni vágy és a személyes kiteljesedés helyett a kiüresedés veszélyének vannak kitéve.

A rendi élet alapszabályai ma is képesek lennének azt nyújtani, amire az elköteleződő fiatalok vágynának, de látva az adott körülményeket, sokuk szándéka elbizonytalanodik - mutat rá a püspök, majd hangsúlyozza, hogy a szerzetesi közösségek lényegét nemcsak eredeti karizmájuk, spiritualitásuk, szabályzatuk jelenti, hanem a megélt karizma, a megélt spiritualitás, a megélt szabályzat. A lényeg abban állna, hogy egy közösség törekvése a rendi eszmények megélésére minél láthatóbbá váljék: ez lehetne vonzó a hivatást keresők számára, de ma a rendek többnyire éppen ezt a közösséget nem tudják nyújtani - írja Andreas Laun. 

Okok

Az oknyomozásban Laun püspök az „európai 1968” és a II. Vatikáni Zsinat nyomán elindult hatások elemzéséből indul ki. Értékelésében a két folyamatot összekapcsolva rámutat: mindkét tényező hatása máig meghatározóan alakítja társadalmunk és Egyházunk életét.

A hatalmas érzelmeket, végletekig polarizált véleményeket kiváltó '68 értékelésekor a püspök azt vallja: a 68-as nemzedék számos tagja – anélkül, hogy tudatosította volna –, olyan spirituális mérgezést szenvedett el, ami ma is fertőzi a gondolkodását.

Az 1968 elindította változás összekapcsolódik az akkor megtartott zsinattal, mely egyfelől számos pozitívumot adott és ad ma is az Egyháznak, másfelől azonban nagy félreértések forrásai - állapítja meg Andreas Laun.

Értékelésében a püspök ezt írja: A II. Vatikánum által hozott lelkesedésben sokan saját gondolataikat vélték felismerni abban, amit a Zsinat mondani akart, noha azok a dokumentumokban egyáltalán nem úgy szerepeltek.  Reformokat kezdeményeztek, megnyíltak  bizonyos „modern elképezések” előtt, melyek minőségét, jogosságát kritikus voltuk látszott hitelesíteni. Mindenki „kritikus és modern” kívánt lenni, különösen a fiatalok. Nem csoda, ha a szerzetesi élet bizonyos szabályai, de az Egyház néhány tanítása is értetlenségbe ütközött abban a közszellemben, amelynek fő üzenete a „továbblépés” volt. Ma már látjuk az eredményt: hívek és klerikusok sokasága is elbizonytalanodott: mit is kell hinniük, és van-e valaki, akinek mind a cselekedetekben, mind a hittartalom terén engedelmeskedniük kell. Az engedelmességet ilyenformán összekeverik az éretlenséggel, erénynek tekintik a toleranciát, melyre hivatkozva bárki véleményt formálhat a hitoktatás, a teológia, a prédikáció vagy az egyházi média területein. Még befolyásos körökben is ódivatúnak és „extrém konzervatívnak” számít, ha valaki hitének, meggyőződésének szenteli életét, vagy ettől indíttatva választ szerzetesi, papi hivatást. A tanítás igazsága, sőt maga a dogma szitokszónak számít, míg mai eretnekségeket „dogmatikusan” védelmeznek, ezek kritikusait pedig egyenesen kiközösítik. Ennek a gondolkodásnak, sajátos vakságnak áldozatul esnek az Egyház olyan tanításai, amiket még röviddel ezelőtt is abszolútnak tekintettünk.

Laun püspök azonban óva int attól, hogy mindent rossznak tekintsünk, amit az 1968-as európai mozgalom vetett fel. Néhány dolog azonban korrekcióra szorul – hangsúlyozza a püspök a megoldás szándékával.

Terápia

„Nem a hamut, hanem a parazsat kell őriznünk, és gondoskodnuk kell arról, hogy újra fellángoljon a tűz. Isten kegyelmével és megélt új evangelizációval tudunk valódi megújulást teremteni” – fogalmaz Andreas Laun. Szükségszerű, hogy az Egyház „együtt haladjon” az idővel, és a mában hirdesse az evangéliumot. Ha diagnózist állítunk fel és sebekről beszélünk, akkor annak célja a gyógyító terápia megtalálása. A püspök ugyanakkor nem receptet ad, hanem elgondolkodásra ösztönöz. Arra biztat: nézzünk körül a világban, hasonlítsunk össze sikeres és eredménytelen próbálkozásokat, azután pedig tegyük meg ugyanezt az Egyházban. Számos nagyon jó példát látunk: virágzó kolostorokat találunk akár csak néhány kilométerre olyanoktól, ahol már a kihalás veszélye fenyeget. Az összehasonlításból levonható következtetések elindíthatnak a megoldás felé. Andreas Laun egy konkrét példa bemutatásával keresi a cikk alapkérdésére adandó választ.

Az osztrák Heiligenkreuz, a gazdag élettel, nagy szerzetesközösséggel, számos hivatással rendelkező ciszterci közösség apátját kérdezték néhány évvel ezelőtt: hogyan csinálják? Ő ezt a rövid választ adta: „Együtt mondjuk a zsolozsmát, engedelmeskedünk a pápának és viseljük a habitust.” Erre a kihalás rémével küzdő fiatalabb alapítású kongregáció elöljárója gyorsan adta a választ: „Ennyire nem egyszerű.” „Talán mégis, legalább meg lehetne próbálni.” – kérte az elöljárót Laun püspök, és ajánlotta, nézze meg közelebbről Heiligenkreuz életét.

A ciszterci apátság nagyon gazdag és „fiatalos” kínálata a lelkigyakorlatoktól a művészeti programokon át az intenzív sportéletig terjed. Mindezt azonban közösségként, Istent a középpontba helyezve teszik. Heiligenkreuz nem egyházkritikai szeminárium, nem a mindent jobban tudók fóruma, nem wellness vagy kalandjáték jámbor cukormázzal bevonva - hívja fel a figyelmet a püspök.

Laun püspök azonban elismeri: mindez nem egyszerű, nem is könnyű. Elengedhetetlenül igényli ugyanis, hogy az érintettek gyökeres fordulatot vegyenek életükben, ahogy ezt minden ember tudja, aki Istennel akarja járni útját. A kolostorok élettel való megtöltése gondolkodásunk megváltoztatását követeli - hangsúlyozza a szerző. Majd kifejti: az út nem túlságosan „modern”, gyakran a korszellem diktálta ideológiai egyvelegből álló egyéni meggyőzősédeseket kell alárendelni a hit és engedelmesség követelményének, „jól megérdemelt jogokat” kell feladni, amennyiben azok nem egyeztethetők össze Isten akaratával. Fiatal, igényes, Isten követésére vágyó emberek nem akarnak olyan közösséghez csatlakozni, amely „egy rakás vallásos individualistából” áll, akik a saját véleményüket hirdetik, akik önmegvalósítóan kizárólag a saját kibontakozásukon dolgoznak, és minden alkalommal hangoztatják, hogy a „pápa is csak egy ember”.

A visszalépés vádjára válaszolva Andreas Laun rámutat: az a rend és az a struktúra, mely évszázadokon át hordozni tudott, szenteket adott, átvészelte a náci és a kommunista terrort, bizonyosan ma sem mondható elavultnak. Aki szakadékhoz ér, annak néhány lépést vissza kell lépnie ahhoz, hogy azután újra el tudjon indulni, mégpedig abba az irányba, amely az „első szerelem fellángolását” keresi, és így a megújulás esélyét teremti meg. Ez az út „szűk ösvény”, nem „könnyű, nem laza, nem korszerű és politikailag nem korrekt”, ahogy az evangélium éltre váltása sem az.

Magyar Kurír