A
jelenkori „pseudospirituális” eltévelyedések és eltévelyítések
legszélsőségesebb formáit – úgy tűnik – a „New Age” irányzata és
mozgalma képviseli.
A
„New Age” ('Új Korszak') a Vízöntő-korszakra és az ezzel kapcsolatos
megújulásra utalva választotta meg nevét – azt tételezve, hogy a Vízöntő
korszak (helyesen: Vízöntő–Bika–Oroszlán–Skorpió kiemeltségű
„praecessionalis” korszak) alapvetően már elkezdődött. A kezdet
időpontjának meghatározása körül igen nagy a bizonytalanság: vagy már a
18. század végén, vagy a 19. században, vagy a 20. században
elkezdődött, vagy a 20. század hátralevő éveiben, vagy a 21. században,
de a 22. században feltétlenül el fog kezdődni – a „New Age”
irányzatának hívei szerint.[...]
A
„New Age” szabadkőműves befolyások révén kezdett kibontakozni és
meghatározódni, mégpedig a destruktív Szabadkőművesség legfőbb és
legdestruktívabb „oriens”-ei részéről injektált befolyások által.
A
„New Age” – mint irányzat és mint lazán szervezett, de hatékonyan
működő mozgalom a „devians” és „deviator”-i más irányzatok szériáit
építi, szívja magába – függetlenül attól, hogy ezek az irányzatok erről
nem vesznek tudomást, vagy akár elutasítják a „New Age” vonalvezetését.
Kiragadott
példaként: a Theosophical Society által képviselt
„pseudo-theosophicismus” ezek közé tartozik, s ez még a legjobbak
egyikének számít.
Egyrészt
a 19. és 20. század legtöbb okkultisztikus–álokkultisztikus irányzata
helyet kap a „New Age” keretein belül, de a spiritizmus különböző
változatai sem maradnak ki. Erős nyomatékkal kapott helyet a sámánizmus
(értsd: álsámánizmus), de – nem is túlságosan titkolva – a sátánimádás
fő vonulatai is be tudnak férkőzni a „New Age” által „bevett és
elismert” irányzatok közé, a boszorkányság pedig egyenesen favorizált e
szemléletmód híveinek körében.
A
modern „psychologia és psychologismus” csaknem minden irányvonala
élvezheti a „New Age” teljes rokonszenvét, különösen pedig azok, amelyek
„hatékonyan alkalmazhatók”.
A
hallucinogén drogok és ehhez hasonló kemikáliák felhasználása (emberi
szervezetbe juttatása) vonatkozásában még fenntartásról sem esik szó.
A
„New Age” hívei nagy kedvelői az export–import yógá-nak, valamint a
„gyakorlati” Zen, a „gyakorlati” taoizmus és a buddhizmus export–import
formáinak.
A
„régi” és „új” meditációs technikák terjesztése mellett pártfogolják a
mesterséges „meditáció” előidézését is (cf. „hemi-sinc”-módszer).
Kétségtelen,
hogy a „New Age” vonalhoz csatlakoznak olyan fizikusok is, például
Capra, akik képesek és hajlandók a pozitíve megítélhető diszciplináris
„nyitásra” a saját területükön. Ehhez azonban nincs szükség a „New Age”
irányzatára. Másrészt viszont a szellemi „fizikalizációja” egyáltalán
nem idegen a „New Age” reprezentánsaitól.
A
„New Age” politikai állásfoglalása: demokratikusan
„anarchistico-liberalis”, de hívei a politikára csak közvetetten
kívánnak hatást gyakorolni, főként politika-megszüntető módon.
Kifejezetten nem nevezik magukat annak, ám lényegileg – baloldaliak. A
hívek internacionalista–kozmopolita színezetű liberál-anarchizmusa –
mint jeleztük – a direkt apolitizmus és az indirekt politizmus formáiban
kíván érvényesülni, de irányultságát tekintve likvidatív és destruktív
módon.
A
„New Age” nyíltan hírdeti a „lunarismus” fontosságát, sőt,
elengedhetetlenségét. Valóban Hold-szerű irányzat ez, szinte
fennhéjázóan hirdetett módon éppúgy, mint sejtetetten. Ehhez kacsolódik a
leghatározottabb „feminismus” és „femininismus” - nem annyira a
„matriarchatus”, mint a „gynćcocratia”. Amit elérni kívánnak, az ember
és az ember világának a „femininificatio”-ja: mindent, mindenkit –
köztük a férfiakat –, a kultúrát, a társadalmi, családi és az egyéni
életet el kell nőiesíteni – a „New Age” hívei szerint.
A
„New Age” – mint szemléleti irányzat – bizonyos tekintetben
kétségtelenül univerzális. Univerzális, mert szinte minden szemléletei
módot, a kor minden szellemi állásfoglalási lehetőségét önnön
ideológiájának és gyakorlatának a hatókörébe képes vonni. Mindent
befogad, a spirituális és metafizikai tradicionalitás kivételével. A
tradicionalitás teljességét is hajlandó magába fogadni, részleteiben és
összességében is, de úgy, hogy a tradíciót első ütemben
„detraditionalificatio”-nak, második ütemben
„contratraditionalificatio”-nak veti alá.
A
„New Age” irányzata nem üdvözli a tradicionalitást, nem fordul szembe
azzal, hanem megfosztja lényegi vonásainak jórészétől, és lényegi
irányultságával ellentétes irányba fordítja. Az igazi spirituális és
metafizikai tradicionalitáson alapuló létszemlélet és benső-külső
magatartás mindig a lehető legerőteljesebben hangsúlyozta és
hangsúlyozza ma is a jelenkortudat minél messzebbmenő felfokozásának az
elengedhetetlen szükségszerűségét. Tökéletes élességű és felfokozott
jelenlét-tudat, de ugyanakkor eredet-tudat. E nélkül tradicionalitásról
nem is beszélhetünk. A tradicionalitás álláspontjából közvetlenül
következik a jelekor pluridimenzionális megismerése, racionális és
racionalitásfeletti megértése, a korban rejlő pozitívumok–negatívumok és
ambivalenciák sokrétű és sokoldalú figyelembevétele, értékelése és a
megvalósításban való alkalmazása.
A
tradicionális szemlélet a Sötét Korszak előrehaladott fázisában is
pontosan és élesen látja meg az itt is megjelenő pozitívumokat, és
azokat a lehetőségeket, amelyek révén az ambivalenciákból – sőt a
negatívumokból is – pozitívumok is extrahálhatók. Továbbá: egyértelműen
tisztában van azzal, hogy a Sötét Korszakból egy – az időbeliségre
vertikális – tengely mentén és tudati transzmutáció révén át lehet törni
az Érckorba, az Ezüstkorba, az Aranykorba, és mindenen túlemelkedve az
időtlen Abszolút Örökkévalóságba.
A
földi emberi létforma általános kereteire vonatkoztatva azonban a
spirituális és metafizikai tradicionalitás irányvonala hangsúlyozza a
jelenlegi Kali-Yuga határozott meglétét. Hangsúlyozza azt is, hogy a
Kali-Yugá-val (mint Kali-Yugá-val) alapjába véve szembe kell fordulni.
Hangsúlyozza azonban azt is, hogy a Kali-Yugá-val (mint az Örökkévalóság
időbeli reprezentációjával) együtt lehet, sőt együtt kell működni, a
korszak mozgató tendenciáinak a kiszolgálását messze elkerülve.
Vannak
a világon irányzatok – és ezen irányzatok hívei, követői – amelyek és
akik szervezetten vagy szervezetlenül különböző belső és külső
indítékoknak megfelelően azokkal az erőkkel kooperálnak, kollaborálnak,
amelyek a Kali-Yugá-nak (mint Kali-Yugá-nak) a generáló erői; s tudjuk
azt, hogy ezek a generáló erők az ember testi-lelki-szellemi világának a
degenerálásához és destruálásához vezetnek. A Szabadkőművesség jóformán
minden irányvonala – és azok, akik a Szabadkőművesség körül (mellett,
alatt, fölött) felsorakoznak - kiemelkedően szolidárisak a Sötét
Korszakban működő erőkkel, az azokkal való együttműködésre tudatosan,
féltudatosan vagy öntudatlanul, de mindig készek. A „New Age” irányzata –
számos más irányzat mellett – ezeknek a köröknek, e körök híveinek és
az általuk közvetített erőknek a produktuma.
Ezt
az irányzatot a spirituális és metafizikai tradicionalitással
egyeztetni, azzal szintetizálni egyfelől lehetetlen, másfelől merőben
felesleges, ismét másfelől ennek megkísérlése sajnos csak a Sötét
Korszak legsátánibb tendenciáinak szolgálatát jelentené.
A
„New Age” irányzat és mozgalom megítélésbeli részletkérdéseivel
kapcsolatos problémák taglalása és felülvizsgálata egy következő
tanulmány esetleges témája lehet.
Dr. László András(tradicio.org)
