Medjugorje, 2012. április 25.
„Drága gyermekek! Ma is imára hívlak benneteket, és arra gyermekeim, hogy szívetek úgy nyíljon meg Istennek, mint virág a nap melegének. Veletek vagyok és közbenjárok mindnyájatokért. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Nyíljon meg szívetek Isten felé!
„Drága gyermekek!
Ma is imára hívlak benneteket, és arra gyermekeim,
hogy szívetek úgy nyíljon meg Istennek, mint virág a nap melegének.
Veletek vagyok és közbenjárok mindnyájatokért.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
A Boldogságos Szűz Mária múlt havi üzenetében a szentségben való növekedésre hívott. Az imádság jó eszközünk ezen az úton, de itt nem az alkalomszerű imáról van szó, hanem olyan imádságról, mely életünk szükségletévé vált. Ahogyan testünknek táplálékra és levegőre, ugyanúgy lelki életünknek imára van szüksége.
Ebben az üzenetében is imára hív Szűz Mária, mely lelki növekedésünk megkerülhetetlen eszköze. A természetből vett egyszerű képet használ, a virág példáját, amelynek melegre van szüksége ahhoz, hogy növekedni tudjon és teljes pompájában és szépségében tündökölhessen. Így van a mi szívünkkel is, amelynek Isten melegségére, kegyelmére és szeretetére van szüksége, ahhoz, hogy teljes szépségében ragyoghasson, mert szívünk Isten képére teremtetett.
A természet a téli nyugalom után, tavasszal ébredezik és nyiladozni kezd a nap melegének hatására. Minden növekedésnek indul és felragyog teljes szépségében. Így valahogy történik ez lelki életünkben is. Vannak az életünkben hideg, téli, fájdalmas és csalódással teli pillanatok is, de ekkor szívünk mélyén azt is érezzük, hogy ez az állapot nem tarthat örökké. Sejtjük, hogy majd felragyog a napfény és elérkezik a világosság, mely szétoszlatja a sötétséget. Így történt ez Jézus tanítványaival is. Ők is megélték a Jézussal való élet szépségét. Látták és megtapasztalták mindenhatóságát és számos csodáját. Kiváltságos helyzetben érezték magukat amiatt, hogy ilyen közel lehetnek Jézushoz. Aztán sokk és hűtlenség. Ez a Jézus, aki ilyen hatalmas volt, felmegy a keresztre. Kigúnyolták és elvetették. Tanítványai félelmükben szertefutnak. Jézus halála után bennük is halál és sötétség uralkodott. Nem ők keresik Jézust, hanem a Feltámadott keresi őket. Félelemmel telve, zárt ajtók mögött talál rájuk. De nemcsak az ajtók voltak zárva, hanem szívük is. A Feltámadt Jézus találkozik velük fájdalmukban és bezárkózottságukban. Megnyitja szemüket, emlékeztetve őket arra, ami az Írásokban róla szól. De nemcsak a szemüket, hanem szívüket megnyitja is és betölti őket a fény. „Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" (Lk 24, 32)
Sajnos megtörténik, hogy az ember a negatív tapasztalatok és sebek miatt, melyeket hordoz, bezárja szívét. Az ember lelki értelemben is foroghat önmaga illetve a sebei körül. Ez történt Jézus tanítványaival is. A félelem beférkőzött a szívükbe, megakadályozva őket abban, hogy találkozzanak másokkal és az élettel. Azt gondolták, hogy Jézus már nincs többé, és úgy érezték, hogy elveszítették a talajt lábuk alól. A feltámadt Jézus nem engedte meg, hogy tanítványai bezárkózzanak félelmeikbe és sebeikbe. Ő beteljesíti ígéretét. Megígérte, hogy nem hagy árván bennünket. Megkereste őket, és találkoztak az emmauszi úton, de ugyanígy megtalálta őket a zárt ajtók mögött is. Belépett a sebeikbe. A Feltámadott Jézusnak is voltak sebei, melyeket megmutatott tanítványainak. A Feltámadott „sebzett” marad. Ezek a sebek azonban új értelmet és jelentést kapnak, megdicsőült sebek, melyek üdvösséget és gyógyulást hoznak.
„A gyöngy sebzett kagylóban születik. A mardosó fájdalom alakítja drágagyöngyé.” Krisztus sebeiből az üdvösség forrása fakadt számunkra. A Feltámadott sebei azt tanítják nekünk, hogy a mi sebeink is igazgyöngyé válhatnak. A Feltámadott velünk is úgy szeretne találkozni, mint tanítványaival. Ő nem szeretné, hogy sebeink, negatív tapasztalataink és csalódásaink miatt bezárjuk szívünket. Csak az, az orvos tud igazán gyógyítani, aki maga is sebzett – mondták a régi görögök. Ahol erős vagyok, ott mások nem tudnak elérni engem, de ahol az igazi énemben megtört vagyok, ott tud megérinteni Isten és az emberek is. Itt találkozom az igazi énemmel, azzal a képpel, melyet Isten rólam alkotott.
Szűz Mária szeretné megnyitni szemünket, hogy felismerjük, szívünk olyan, mint a virág, melynek melegségre van szüksége, nekünk pedig Isten kegyelemére és szeretetére, mert egyedül ez képes átformálni, és új életet ajándékozni szívünknek.
Ahhoz, hogy a növény fejlődni tudjon, szükséges előkészíteni a talajt, beleültetni, meglocsolni, és ez így van a mi szívünkkel is. Nem létezik varázspálca a szív megnyitására. Csak feltételei vannak, melyeket az ember teljesíthet, és azután türelemmel kell várakoznia. Ezek a feltételek: fegyelmezettnek kell lenni az imában, vagyis minden nap időt szakítani, megfelelő helyet találni az imára, elmélkedni a Szentírás szavain, csendben maradni, kötött imát is mondani és megosztani tapasztalatainkat másokkal.
A szív Isten felé való nyitottságának jelei: a béke és az öröm. Amikor a tanítványok találkoztak a Feltámadottal és hallották szavait: „Békesség nektek”, békét és örömet éltek meg. Ez volt a jele annak, hogy valóban találkoztak a Feltámadottal. Mi is találkozhatunk és találkoznunk is kell az imában Jézussal.
Könyörögjünk:
Hozzád fordulunk, Szűz Mária, aki kegyelemmel teljes vagy és hálát adunk neked, mert te a türelem és a hűség édesanyja vagy és jelenéseid által jelen vagy az életünkben. Köszönjük, hogy nem szűnsz meg közbenjárni értünk. Köszönjük, hogy mélyen vágysz arra, hogy a mi szívünk is megnyíljon Isten szeretetére, amelyre te teljesen nyitott vagy. Járj közbe értünk, hogy mi is eggyek és állhatatosak legyünk az imádságban, és így Jézus ígérete beteljesedhessen életünkben, hogy a Szentlélek által elnyerjük az isteni élet ajándékát, amely megvilágosít és lelkesíti bennünket. Ámen.
„Kárhozatos bálványimádás”?