Mivel egyedül nem nagyon tudtam kimozdulni, ha igen akkor is mindig rosszul lettem, tegnap munka után elmentünk egy nagyobb bevásárlásra pár villamosmegállónyira tőlünk.
Én örültem, hogy járni tudok így ő cipekedett egy bevásárlókocsival.
Amikor indultunk haza, felszálltunk a villamosra amin hatalmas tömeg volt, engem szó szerint löktek az utasok beljebb, így rálöktek egy mögöttem álló 20 évi körüli lányra, aki rettenetesen fel volt háborodva, hogy ráléptem a cipőjére. Én nem éreztem, hogy ráléptem volna csak azt, hogy nekidőlök mert lökdöstek a felszálló emberek, de ennek ellenére elnézést kértem és hozzátettem, hogy nem én tehetek róla, láthatta, hogy engem is majd fellöktek.
Ekkor derült ki, hogy a lány mellett állt az anyja, aki nagyon csúnyán kikelt magából, szidalmazott, átkozott. Ekkor a párom beleszólt, hogy hagyja abba, ne csináljon úgy mint aki nem látta, hogy engem beljebb löktek! Ekkor az "anya" a páromba kötött bele, őt szidalmazta papírt nem tűrő módon. Ő nem hagyta magát, visszaszólt. Én mondtam neki, hogy hagyja ne is vegye figyelembe, de a cirkusz tovább folytatódott, mikor az anya azt mondta a páromnak, hogy "pofa be, tűrsz"!!!!! Erre a párom megkérdezte, hogy hol tanult ilyen szépen beszélni, és fejezze be, miután a nő közölte, hogy "majd befejezem, de abba neked nem lesz köszönet" !!
Lassan közeledett a megálló ahol le kellett szállnunk.
Ő ment le először a bevásárlókocsival (mivel épp az ajtóban állt), és ekkor a nő két kézzel hatalmasat lökött rajta, meg is botlott a lépcsőn.
Én ezt látva megfogtam a nőt kabátjánál fogva, mert ha még egyet lök a páromon, fejre esett volna a járdán! Ez alatt a pillanat alatt sikerült neki leszállnia, de a sem anyának sem nőnek nem nevezhető személy ekkor viszont nekem esett és tiszta erőből ököllel ütötte a fejem jobb oldalt!
Abban a pillanatban meg is szédültem és megtántorodtam annyira, hogy azt sem tudtam hol vagyok.
Ekkor engem próbált lelökni két kézzel, ez a se embernek, de magyarnak semmiféleképpen nem nevezhető élőlény. Megjegyzem eszméletlen nagy ereje volt. Előtte többször a kapaszkodó korlátjához vágott, a fejem ököllel többször is ütötte.
Már zuhantam volna le a lépcsőn amikor a párom elkapott, közben végre egy 30 év körüli férfi elállta a "nő" útját, hogy ne tudjon újból meglökni, csak ezt már elég későn tette.
Az ijedtségen kívül rettenetes fájdalmam volt. Leültünk a megállóba a padra. A fejem jobb oldala amit ököllel ütött nagyon erősen fájt, és a fülem is. A jobb szemem nehezen tudtam nyitni-csukni. Fájt még nagyon a hátam, a jobb karom.
Ültünk és sírtam de inkább azért, hogy régóta le vagyok gyengülve, nem tudom milyen a pillanatnyi egészségi állapotom, mi van ha vérzékenyebb vagyok, mert ha bevérzik a fülem vagy orrom, azonnal kórházba kellett volna menni. Alapbetegségem első tünete a vérzékenység.
Szerencsére nem vérzett semmim, de ahogy fújtam az orrom a sírástól, olyat tapasztaltam amit még soha! A színtelen váladék annyira csípte az orrom, mint egy erős paprika.
Ettől megijedtem, mert sokáig ilyen csípőset fújtam. Mindjárt az jutott eszembe, hogy (liquor?) Úr Isten, csak nem az agyvíz jön az orromon. A fülemen nem jött semmi.
Nem tudtunk még hazaindulni, egy nyugtatót is be kellett venni, mivel remegtem mint a kocsonya.
Becsuktam a szemem, és amit tanultam Domján Lászlótól meditációt (a 3-2-1) módszert, azt többször megismételtem pozitív állításokkal. Ez esetben ugye azzal, hogy "teljesen egészséges vagyok", minden sejtem, minden atomom és belőlük szerveződött szövet, azokból szerveződött szervek, szervrendszerek mind a legnagyobb harmóniában, tökéletességben működnek, és ez így van! " Azt mindig hozzá kell mondani hogy és ez így van.
Ezt és hasonlókat ismételgettem többször. A szöveget persze mindenki magának változtatja a szituációhoz, vagy stresszhez mérten.
Lassan hazaballagtunk, szerencsére gyalogolni nem kellett sokat. Megnéztem a tükörbe, az ütésnek nem látszott nyoma (a haj alá nem látok) de a fejem belül nagyon furcsán fájt, plusz a karom, hátam.
Lefeküdtem és tovább relaxáltam, majd elaludtam.
Estefelé óvatosan keltem fel, csökkent a panasz, de korántsem volt minden rendben. Egyetlen egyszer lehajoltam valamiért, és a fejembe belül ismét erősebb fájdalmat éreztem. Számítógéphez nem is tudtam volna jönni, még az ikonokat is elmosódva láttam.
Hányingerem nem volt, de az sincs mindenkinek ha egy enyhébb agyi történés éri, vagy nem mindjárt.
Tehát vissza az ágyba és bíztam benne, hogy semmi komoly bajom nem lehet! Elvégre MAGyar vagyok, és nem ártottam senkinek!
Ma ébredéstől kezdve még mindig fáj a fejem jobb oldalt belül, csak a szédülés múlt el. A hátam sincs rendben a jobb tüdő környékén, talán kicsit fölötte.
Pihenek, hiszen ez az egyetlen gyógymód, ha már orvos nem látott.
Az meg inkább ne is lásson, mert lehet csak nagyobb bajt csináltak volna. (Tisztelet a kivételnek.)
Nem kérek nátrium szegény, de káliumban igencsak gazdag infúziót!!
Amit még hozzátennék, hogy a villamoson senki nem segített volna (több férfi is volt), amikor elkezdte a fejem ütni a "lény". A 30 évi körüli férfi is már csak akkor lépett közbe, amikor már zuhantam lefelé, hogy a párom el tudjon kapni, hiszen előtte ez a vadállat a páromat is visszalökdöste, hogy ne tudjon nekem segíteni.
Az említett férfi magyarul elzárta az utat a támadóm elől, csak már későn.
Ahogy elnéztem ezt a neveletlen személyt hiába volt fehér bőrű, szerintem "kisebbségi" származású lehetett. Ezt a beszédjéből, alkatából és arcvonásaiból nem volt nehéz felismerni.
Én magam is több olyat ismerek aki teljesen fehér bőrű, a család többi (vagy valamennyi tagja) pedig korom fekete!
Ja, a párom még mondta, hogy mit csinál azzal a beteg nővel? Erre az volt a válasz, hogy "dögöljön meg".
A villamosvezető pedig nemhogy közbelépett volna, egyfolytában csöngetett, hogy zárná az ajtót.
Hát ennyit a társadalom neveléséről, a cigány-magyar párosításokról, és a kisebbség agyondédelgetéséről.
Épp előző nap egy kutyakozmetikus mesélte aki kerekes bőrönddel húzza a felszerelését, hogy lelökte szintén egy nő a mozgólépcsőről 7 hónapos terhesen! Szerencsére neki nem lett semmi baja, az utolsó percben meg tudott kapaszkodni. Persze neki sem segítettek az utasok.
Ez ma Magyarország, de ezt Te is tudod. Mi lesz később? - sajnos azt is tudjuk.
Törvény-tervezet: "ha éjjel rád támadnak fegyveresen jogos bármilyen önvédelem.."
És nappal, fegyver nélkül agyon lehet verni egy embert!!
Csak hangosan gondolkozom: vajon kit büntetnének meg a támadót, vagy megtámadottat. Szerintem nem kérdés!
Még pihenésre van szükségem, de álljon tanulságul mindenkinek az esetem.
Én örültem, hogy járni tudok így ő cipekedett egy bevásárlókocsival.
Amikor indultunk haza, felszálltunk a villamosra amin hatalmas tömeg volt, engem szó szerint löktek az utasok beljebb, így rálöktek egy mögöttem álló 20 évi körüli lányra, aki rettenetesen fel volt háborodva, hogy ráléptem a cipőjére. Én nem éreztem, hogy ráléptem volna csak azt, hogy nekidőlök mert lökdöstek a felszálló emberek, de ennek ellenére elnézést kértem és hozzátettem, hogy nem én tehetek róla, láthatta, hogy engem is majd fellöktek.
Ekkor derült ki, hogy a lány mellett állt az anyja, aki nagyon csúnyán kikelt magából, szidalmazott, átkozott. Ekkor a párom beleszólt, hogy hagyja abba, ne csináljon úgy mint aki nem látta, hogy engem beljebb löktek! Ekkor az "anya" a páromba kötött bele, őt szidalmazta papírt nem tűrő módon. Ő nem hagyta magát, visszaszólt. Én mondtam neki, hogy hagyja ne is vegye figyelembe, de a cirkusz tovább folytatódott, mikor az anya azt mondta a páromnak, hogy "pofa be, tűrsz"!!!!! Erre a párom megkérdezte, hogy hol tanult ilyen szépen beszélni, és fejezze be, miután a nő közölte, hogy "majd befejezem, de abba neked nem lesz köszönet" !!
Lassan közeledett a megálló ahol le kellett szállnunk.
Ő ment le először a bevásárlókocsival (mivel épp az ajtóban állt), és ekkor a nő két kézzel hatalmasat lökött rajta, meg is botlott a lépcsőn.
Én ezt látva megfogtam a nőt kabátjánál fogva, mert ha még egyet lök a páromon, fejre esett volna a járdán! Ez alatt a pillanat alatt sikerült neki leszállnia, de a sem anyának sem nőnek nem nevezhető személy ekkor viszont nekem esett és tiszta erőből ököllel ütötte a fejem jobb oldalt!
Abban a pillanatban meg is szédültem és megtántorodtam annyira, hogy azt sem tudtam hol vagyok.
Ekkor engem próbált lelökni két kézzel, ez a se embernek, de magyarnak semmiféleképpen nem nevezhető élőlény. Megjegyzem eszméletlen nagy ereje volt. Előtte többször a kapaszkodó korlátjához vágott, a fejem ököllel többször is ütötte.
Már zuhantam volna le a lépcsőn amikor a párom elkapott, közben végre egy 30 év körüli férfi elállta a "nő" útját, hogy ne tudjon újból meglökni, csak ezt már elég későn tette.
Az ijedtségen kívül rettenetes fájdalmam volt. Leültünk a megállóba a padra. A fejem jobb oldala amit ököllel ütött nagyon erősen fájt, és a fülem is. A jobb szemem nehezen tudtam nyitni-csukni. Fájt még nagyon a hátam, a jobb karom.
Ültünk és sírtam de inkább azért, hogy régóta le vagyok gyengülve, nem tudom milyen a pillanatnyi egészségi állapotom, mi van ha vérzékenyebb vagyok, mert ha bevérzik a fülem vagy orrom, azonnal kórházba kellett volna menni. Alapbetegségem első tünete a vérzékenység.
Szerencsére nem vérzett semmim, de ahogy fújtam az orrom a sírástól, olyat tapasztaltam amit még soha! A színtelen váladék annyira csípte az orrom, mint egy erős paprika.
Ettől megijedtem, mert sokáig ilyen csípőset fújtam. Mindjárt az jutott eszembe, hogy (liquor?) Úr Isten, csak nem az agyvíz jön az orromon. A fülemen nem jött semmi.
Nem tudtunk még hazaindulni, egy nyugtatót is be kellett venni, mivel remegtem mint a kocsonya.
Becsuktam a szemem, és amit tanultam Domján Lászlótól meditációt (a 3-2-1) módszert, azt többször megismételtem pozitív állításokkal. Ez esetben ugye azzal, hogy "teljesen egészséges vagyok", minden sejtem, minden atomom és belőlük szerveződött szövet, azokból szerveződött szervek, szervrendszerek mind a legnagyobb harmóniában, tökéletességben működnek, és ez így van! " Azt mindig hozzá kell mondani hogy és ez így van.
Ezt és hasonlókat ismételgettem többször. A szöveget persze mindenki magának változtatja a szituációhoz, vagy stresszhez mérten.
Lassan hazaballagtunk, szerencsére gyalogolni nem kellett sokat. Megnéztem a tükörbe, az ütésnek nem látszott nyoma (a haj alá nem látok) de a fejem belül nagyon furcsán fájt, plusz a karom, hátam.
Lefeküdtem és tovább relaxáltam, majd elaludtam.
Estefelé óvatosan keltem fel, csökkent a panasz, de korántsem volt minden rendben. Egyetlen egyszer lehajoltam valamiért, és a fejembe belül ismét erősebb fájdalmat éreztem. Számítógéphez nem is tudtam volna jönni, még az ikonokat is elmosódva láttam.
Hányingerem nem volt, de az sincs mindenkinek ha egy enyhébb agyi történés éri, vagy nem mindjárt.
Tehát vissza az ágyba és bíztam benne, hogy semmi komoly bajom nem lehet! Elvégre MAGyar vagyok, és nem ártottam senkinek!
Ma ébredéstől kezdve még mindig fáj a fejem jobb oldalt belül, csak a szédülés múlt el. A hátam sincs rendben a jobb tüdő környékén, talán kicsit fölötte.
Pihenek, hiszen ez az egyetlen gyógymód, ha már orvos nem látott.
Az meg inkább ne is lásson, mert lehet csak nagyobb bajt csináltak volna. (Tisztelet a kivételnek.)
Nem kérek nátrium szegény, de káliumban igencsak gazdag infúziót!!
Amit még hozzátennék, hogy a villamoson senki nem segített volna (több férfi is volt), amikor elkezdte a fejem ütni a "lény". A 30 évi körüli férfi is már csak akkor lépett közbe, amikor már zuhantam lefelé, hogy a párom el tudjon kapni, hiszen előtte ez a vadállat a páromat is visszalökdöste, hogy ne tudjon nekem segíteni.
Az említett férfi magyarul elzárta az utat a támadóm elől, csak már későn.
Ahogy elnéztem ezt a neveletlen személyt hiába volt fehér bőrű, szerintem "kisebbségi" származású lehetett. Ezt a beszédjéből, alkatából és arcvonásaiból nem volt nehéz felismerni.
Én magam is több olyat ismerek aki teljesen fehér bőrű, a család többi (vagy valamennyi tagja) pedig korom fekete!
Ja, a párom még mondta, hogy mit csinál azzal a beteg nővel? Erre az volt a válasz, hogy "dögöljön meg".
A villamosvezető pedig nemhogy közbelépett volna, egyfolytában csöngetett, hogy zárná az ajtót.
Hát ennyit a társadalom neveléséről, a cigány-magyar párosításokról, és a kisebbség agyondédelgetéséről.
Épp előző nap egy kutyakozmetikus mesélte aki kerekes bőrönddel húzza a felszerelését, hogy lelökte szintén egy nő a mozgólépcsőről 7 hónapos terhesen! Szerencsére neki nem lett semmi baja, az utolsó percben meg tudott kapaszkodni. Persze neki sem segítettek az utasok.
Ez ma Magyarország, de ezt Te is tudod. Mi lesz később? - sajnos azt is tudjuk.
Törvény-tervezet: "ha éjjel rád támadnak fegyveresen jogos bármilyen önvédelem.."
És nappal, fegyver nélkül agyon lehet verni egy embert!!
Csak hangosan gondolkozom: vajon kit büntetnének meg a támadót, vagy megtámadottat. Szerintem nem kérdés!
Még pihenésre van szükségem, de álljon tanulságul mindenkinek az esetem.
/Az utca EMBERE/
