Egy cápavadász hajóskapitány kötött ki egy vasárnap a tengerparton, és elment az ottani kis kápolnába. Miután vége lett az istentiszteletnek, a lelkipásztor beszélt a kapitánnyal, és azt tapasztalta, hogy az igehirdetés semmilyen benyomást nem tett az ember értelmére. Végre a kapitány őszintén beismerte: “A tény az, hogy mialatt ön prédikált, én azon gondolkoztam, hogy hol volna a legjobb cápákra vadászni. Az én szívemben már semmi másnak nincs helye, csak a cápáknak.” Ha mindenki ugyanilyen őszinte volna, akkor be kellene vallaniuk, hogy azért nincs rájuk hatással az istentisztelet, mert a szívük túlságosan tele van a világ ügyeivel.