A Pireneusok észak-spanyolországi hegyei között található egy piciny falu, amelynek a neve Garabandal. A santanderi egyházmegyéhez tartozó település 70 házból áll. Régi temploma a cosio-i plébánia filiája.
A lakosok életének az egyhangúságát csupán a vasárnapi szentmise és a mindennapi közös rózsafűzér imádság teszi változatossá.
Garabandal történetében 1961 június 18.-a fordulópontot jelent. Ezen a napon, este fél kilenc körül, négy helybéli leánygyermeknek: Conchita Gonzalesnek, Mari Loli Mazonnak, Jacinta Gonzalesnek és Mari Cruznak (egyik sem több 12 évesnél) megjelent Szent Mihály angyal és kilenc alkalommal felkészitette őket a Szent Szűzzel való találkozásra.
Új jelenség, hogy a garabandali gyerekek a jelenés előtt a lelkükben háromszor kaptak ún. „hívó jelzést”. Az is új dolog a jelenésekben, hogy a látnok gyerekek az elragadtatás alatt álltak vagy mozogtak. A látnokok szerint a Szent Szűz megáldotta, sőt meg is csókolta a feléje nyujtott kegytárgyakat. A lejegyzések szerint Conchitának kb. 60 misztikus áldozása volt.
A Szent Szűz jelenései 1961 július 2. és 1965 november 13. között történtek, nem rendszeres időközönként. A jelenés Asszonya üzeneteket adott az emberiségnek.
Az első üzenetben: a bűnbánatra, a hitre, az erkölcsi megújulásra, az isteni és a felebaráti szeretetre való felhívás hangzott el. A garabandali jelenéssorozat mindenek előtt Oltáriszentség központú. Szűz Mária elpanaszolja, hogy mindennapi életünkben alig veszünk tudomást Szent Fiáról, aki jelen van az Oltáriszentségben.
A második üzenetben: a világra szóló büntetésről van szó, amely feltételes. Ha a világ visszaél Isten türelmével, és nem teljesíti Isten elvárásait, a rendkívüli büntetés be fog következni. Ha az emberiség megtér, úgy mint Ninive, nem kell félnie senkitől és semmitől. A sürgető üzenetekből egyértelmüen következtethetünk a még rendelkezésünkre álló idő rövídségére. Az Egyház Anyja 1965 június 18-án újabb, és szavai szerint utolsó figyelmeztetésben részesítette az emberiséget és sok imára, engesztelésre, áldozatra buzdít.
A látnokok az üzeneteken kívül három, a közeljövőben bekövetkező eseményről tudósítanak bennünket. Ezek az események páratlanul nagy jelentőségüek az emberiség történelmében és a hitéletben. A Szűzanya elmondta, hogy a világ először figyelmeztető jelet, mintegy felszólítást kap az Istentől a megtérésre. Ezt követően egy éven belül, Nagy Csoda történik Garabandalban. Ha ezek után is elmarad az emberiség megtérése, be fog következni a büntető ítélet.
A figyelmeztető jelet a világon minden ember ugyanabban az időpontban éli majd át. A „Nagy Csoda” helyén látható jel marad, amely önmagában is csodálatos tünemény lesz.
A feltételesen bekövetkező büntető itélet idejét Conchita sem tudja, bár látta a borzalmas eseményeket. A Szűzanya a következőket mondta: „ha az emberek nem tartanak bűnbánatot, az Atya az egész emberiségre egy nagy büntetést küld. Nem kétséges, hogy ez a büntetés borzalmasabb lesz, mint a vízözön, eddig még sohasem tapasztalt méretű lesz!!!”
VI. Pál pápa személyesen is fogadta Conchitát és neki is tudomására jutott a jelenés.
Annyi évtized után azt látjuk, hogy Garabandal gyümölcsei gyönyörüek. Garabandal megmaradt régi formájában. Nem épült ki, nem emelkedtek kegyszerárusító pavilonok és szállodák. Bár folyamatosan felkeresik a zarándokok, nincs nyüzsgés. A látnokok is elköltöztek, mind a négyen férjhez mentek. Az események szinhelyét mindössze egy-egy márvány tábla jelzi. A kis falu várja az előre jelzett események elérkezését és a Nagy Csodát, amelynek színhelye lesz. Azért járnak vasárnaponként a templomba és imádkozzák ma is minden nap a rózsafűzért, hogy a büntető itélet elmaradjon. A kérdés: vajon mi hozzájuk kapcsolódunk-e?
(Összeállitotta Ft. Csilik János-2008 december)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése