A püspökök teljes csődje

Az Egyháznak egy ellen-egyházzá való „transzformációja”, vagy jobban mondva kiszorítása vagy az ú. n. II. Vatikáni Zsinat ember-csinálta-egyházával való kvázi-behelyettesítése számára rendkívüli fontossággal bírt, hogy egyetlen érdemleges tiltakozó sem akadt, aki e terv ellen bármit tett volna!

Wendland professzor az Einsicht újság 2001. december és 2003. április között megjelenő számaiban „A római püspökök pápaságáról, az Apostoli Szék sajátosságáról és egy pápa nélküli Egyházról („Über das Papsttum der Römischen Bischöfe, die Eigenart des Apostolischen Stuhles und eine Kirche ohne Papst“) címmel megjelent tanulmányában ezt a helyzetet így foglalta össze:
„Az Apostoli Szék egyik szokásos megüresedésére (1958. október) szinte közvetlenül egy szokatlan és rendkívüli (ennek is meg van az értelme) vakancia következett, sőt, alig négy évvel később egy 'ökumenikus zsinat' eretnekségbe és aposztáziába taszította [az egész klérust]”. [Lásd: a tanulmány 6. folytatásának 7. fejezetét (2002. szeptember): „Az Apostoli Szék sajátossága és ugyanennek megüresedése az 'una Ecclesia-ban'”] „Egy ilyen helyzet a katolikus Egyház történelmében még soha nem fordult elő, és sok katolikus számára ezért is volt ez nehezen vagy egyáltalán nem felismerhető, legalábbis nem azonnal.”

Ugyanakkor azt semmiképpen nem szabad elfelejteni, hogy a katolikusok már évszázadok óta erre lettek kondicionálva, ilyen hosszú időn keresztül öntötték beléjük a „modern” szellemiséget, úgy hogy a 20. század közepére a talaj már tökéletesen elő volt készítve az ellenség számára az Egyház elleni végső harcra.
Mindazonáltal az Egyház ősellenségeinek terve még ekkor sem valósult volna meg ennyire tökéletesen, ha [Roncalli megválasztásával] csak az sikerült volna nekik, hogy egy ellenpápát ültessenek észrevétlenül a katolikus Egyház élére. De azzal, hogy ez a látszat-pápa azonnal nekilátott egy „ökumenikus zsinat” összehívásának, ami valójában csak egy látszat-zsinat volt, de amin a katolikus Egyház egész hierarchiája részt vett, a világ összes püspökét is sikerült aposztáziába taszítani és az új ember-csinálta-egyház soraiba áthelyezni.

[Roncalli zsinati terveiről lásd a honlap következő cikkeit:
– Az Egyház szétszóródásban
– „Vom Lehramt zum Leeramt” (A Tanítóhivataltól az üres hivatalig) című cikksorozat első része: Roncalli, a próféta
– És egy, a szerző kérésére időközben sajnos törlésre került cikk 7. fejezetében: Óvakodjatok a hamis prófétáktól!
Ez utóbbi cikkben olvashatóak a következők: „A Les echos du Surnaturel (A természetfeletti visszhangja) nevű szabadkőműves újság 1961 december/1962 januári számában közzétette egy számos könyvéről ismert szerző tanúskodását, mely így szól: »Ami a zsinatot illeti, 1954. augusztus 14-én levelet írtam Roncalli bíborosnak (az akkori párizsi nunciusnak, akinek tanácsadója voltam), hogy közöljem vele leendő megválasztását, és meghívjam egy találkozóra szabadsága idején a hazájában, amikor megbeszélhetjük első feladatát, a zsinatot. Nyomatékosan figyelmeztettem: 'Kérem, gondolja át jól mindezt, mert később nem lesz idő kibúvókra. Amint a pápai trónra lép, a tervet azonnal el kell indítania és az összes politikust meg kell lepnie vele.'«”]

A hitehagyáshoz ugyanis tökéletesen elegendő volt, hogy a püspökök engedelmesen részt vegyenek ezen az ál-zsinaton, lehetőleg minden dokumentumot aláírjanak, és semmilyen alapvető kifogást ne emeljenek az egész rendezvény ellen. Ha csak egyetlen egy olyan püspök lett volna, aki feláll, és tiltakozva elhagyja a „zsinatot”, és kijelenti, hogy ez nem a katolikus Egyház igazi zsinata, az ellenség már elvesztette volna a játszmát.

És szinte hihetetlen, de egyetlen ilyen püspök sem akadt! Bár a „zsinati atyák” között létezett egy ú. n. konzervatív csoport, mely bizonyos részek ellen kifogásokat fogalmazott meg, beadványokat és intervenciókat készített, és olykor heves vitákat váltott ki, de a végén ők is megadták beleegyezésüket, és minden dokumentumot aláírtak, ha előbb azokat a „pápa” jóváhagyta. Egyetlen egy püspök sem lépett általánosságban ellenzékbe. A „zsinat” befejezte után békésen elhagyták a rendezvényt, és többnyire ugyanarra a posztra tértek vissza, ahonnan érkeztek, anélkül, hogy számot vetettek volna azzal, hogy katolikus püspökökből „zsinati” püspökök lettek, hogy innentől kezdve egy új ember-csinálta-egyház „püspökeivé” váltak, és objektívan megszűntek katolikusok lenni. Ismétlem, ehhez elég volt puszta részvételük, és legalábbis hallgatólagos beleegyezésük abba, hogy ez az ál-zsinat a katolikus Egyház ökumenikus zsinata volt, mégha talán egy s más kérdésben bírálták is, vagy később odáig jutottak, hogy néhány tanításának elfogadását megtagadták.
[Erről van egy személyes élményem: egy dokumentumfilmben láttam egy régi híradórészletet, melyben a várakozó riporterek a „zsinat” valamelyik üléséről lejövő püspököt interjúvoltak meg. A püspök csak ennyit mondott: Olyasmiket fogadtunk el, melyeknek eddig pont az ellenkezőjét tanította a katolikus Egyház. – Ez a püspök sem állt fel, nem ismételte meg ezt a kijelentését hivatalos formában. – Magyarázatként, sőt mentségként nem lehet felhozni, hogy a püspökök annyira meg voltak döbbenve, hogy ez megbénította őket, vagy hogy egy katolikusnak hit és erkölcs dolgában ugyanazt kell jónak tartania, amit a pápa! Ugyanis ekkor már legalább 100 éve minden józan katolikus előtt 1) ismert volt a szabadkőművesek terve; 2) nyilvánvaló volt a hitehagyás egyre rombolóbb hatása; 3) a modernizmus teljes győzelme szinte minden területen. Sőt, a figyelmesebbek, azaz a hitüket, Istentől kapott feladatukat komolyan vevőkben legkésőbb Roncalli és Montini ténykedése már gyanút kellett volna keltenie. Az Egyházban eddigre már számos olyan dolog történt, ami összeegyeztethetetlen volt a katolikus tanítással! Hogy csak egyet említsünk: az ez időben, tehát még a „zsinat” előtti években kiadott katekizmusokból már törölték a homoszexualitást az égbe kiáltó bűnük listájáról! – Ezzel kapcsolatban lásd a ma feltett másik cikkben M. Scheeben írását.]

Azok, akik egyáltalán elgondolkodtak/elgondolkodnak a történtekről, általában három püspök nevét szokták felhozni, mint olyanokét, akik távol tartották magukat az ú. n. „II. Vatikáni Zsinat” „vívmányaitól”: Marcel Lefebvre érsekét, de Castro Mayer püspökét és Pierre Martin Nho-dinh-Thuc érsekét. E három közül egészen biztosan Thuc érsek (1897. október 6.-1984. december 13.) volt a legalázatosabb, finom, okos és visszafogott jellemű, olykor talán túl engedékeny és túl jóhiszemű pap, mindenesetre inkább egy tűrő, mint harcos alkat. Kétségtelen, hogy hármójuk között őt üldözték a legjobban és ő szenvedett a legtöbbet, aki mégis a legvilágosabban látott és ítélt, mégha kicsit megkésve is.
Mialatt ő Rómában volt a „zsinaton”, két bátyját és családja másik hat tagját az amerikaiak hallgatólagos beleegyezésével és Montini tudtával 1963-ban a lázadók lemészárolták. A „zsinat” után a modernista és kommunista Montini lemondatta érseki méltóságáról, a kommunisták pedig hazájába sem engedték vissza. Szegénységben, sőt, szinte nyomorban eltöltött és nyugtalan élet következett számára, olasz- és francia-, majd németországi ideiglenes stációkkal. Az utóbbiból Amerikába hívták, ahol elég rejtélyes körülmények között hunyt el.

Önéletrajzában Thuc érsek ezt írta a „zsinat” éveiről: „Egy Atanáz szinte egyedül harcolt az igaz hitért, és hatalmas energiát és türelmet kellett felmutatnia, hogy végül többséget szerezzen. Csakhogy az ő idejében csak néhány száz zsinati atya ellen kellett harcolni, míg a II. Vatikánum több mint 2000 résztvevőt számlált. És a püspököket sokkal inkább az ügyességükért, valamint a nunciusokhoz és apostoli küldöttekhez (akik a római dikasztériumok számára az üressé vált püspökszékekre alkalmas utódokat kijelölik) való jó kapcsolatuk miatt választják ki, mint a nagy teológiai tudásukért.”
Mind ezen észrevételek bizonyára találóak (bár az tévedés, hogy Atanáz egyedül volt az ariánusok ellen vívott csatájában, hiszen – az „elismerni és ellenállni” ideológia követőinek népszerű állításával szemben – a pápa vele volt), de nem adnak kielégítő magyarázatot arra a katasztrófára, amit a „zsinat” okozott.

Thuc érsek önéletrajzában így folytatja a „zsinat” utáni élete elmesélését: Montini „arra használta ki a helyzetet, hogy nem tudtam visszatérni érseki székhelyemre, hogy lemondásra kényszerítsen, és helyemre saját favoritját, Msgr. Dien-t nevezze ki. Ez volt a kezdete életem utolsó fejezetének, ami már csak kudarcokat tartogatott a számomra.” – Hogy egyáltalán életben tartsa magát, Thuc érsek plébániákon és kolostorokban működött helyettesként és gyóntatóként, de egyre gyakrabban utasították el szolgálatait, végül így került egy szegényes franciaországi otthonba. Itt kereste meg néhány szedesvakantista pap és laikus, akik azt akarták tőle, hogy adja tovább a püspökszentelés szentségét [vagyis tartsa fenn az érvényes apostoli jogutódlást: successio apostolica, „az igazi Krisztus-egyház ismertetőjelét”].
Thuc érsek neve a médiában sajnos akkor vált ismertté, amikor a Palmar de Troya csoport főnökét püspökké szentelte, akit egyébként e célból Lefebvre érsek küldött hozzá. Később már hiába határolódott el tőlük, és bánta meg jóhiszeműségből elkövetett tévedését, Thuc érsek a mai napig e szerencsétlen szentelése miatt lett az ú. n. tradicionalisták, például volt FSSPX-es papok között megbélyegzett, hiteltelen püspök, sőt az egész szedesvakantizmus téves elméletté.
Thuc érsek később másokat is püspökké szentelt, így 1981-ben a mexikói A. Zamora-Hernandez-t és M. Carmona-Rivera-t (aki mexikóiakat és az amerikai M. Pivarunas-t szentelte püspökké) és Guérard des Lauriers domonkost, a Cassiciacum-tézis kitalálóját, aki aztán a német G. Storck-t és az amerikai R. McKenna-t szentelte püspökké. Az utóbbi, aki több amerikait és egy magyart is, Vida Elmert, szentelt püspökké, a püspökszenteléssel nem csak az apostoli jogutódlást, de Guérard des Lauriers téves elméletét is tovább adta, például D. Sanborn-nak.]
Miután 1981-es püspökszenteléseinek híre Rómába is elért, Thuc érsek 1982-ben Münchenbe „menekült”. Egy ideig az Einsicht című újság szerkesztőjénél lakott. Itt írta meg és adta ki 1982. február 25-én Declaratio-ját, melyben többek között Montini miséjét ünnepélyesen „Istennek nem tetsző” és „érvénytelen”-nek jelentette ki. A Declaratio e szavakkal végződik: „Ezért mint a római katolikus Egyház püspöke a Római Széket üresnek nyilvánítom, és nekem, mint püspöknek kötelességem mindent megtenni, hogy a római katolikus Egyház a lelkek örök üdvösségére fennmaradjon.” [A Declaratio, és az ehhez kapcsolódó anyagok latin, francia és német nyelven ITT olvashatók.]

Thuc érsek sok mindent felismert, de egész súlyával még ő sem látta át a katasztrófát. Bár az Apostoli Széket egyértelműen megüresedettnek nyilvánította, de declaratiójából az nem derül ki, hogy a római szék megüresedését mikortól számította, és bár számos tévedését elítéli benne, de egészében nem utasította vissza az ú. n. II. Vatikáni Zsinatot. Akárhogyan is, Thuc érsek a maga Declaratiojával lényegesen többet tett, mint püspöktársai, holott közülük ő volt a legalázatosabb és legszerényebb és a legkevésbé harcos alkat.

Lefebvre érsekről már annyi szó esett, hogy nem érdemes vele többet foglalkozni, már csak azért sem, mert „elismerni és ellenállni” elméletével és gyakorlatával szinte még a NOM-os püspököknél is többet ártott a katolicizmusnak. Castro de Mayer-ről, aki az 1988-as FSSPX-es püspökszenteléseknél Lefebvre „segédkező püspöke” volt, azonban nem sok adat ismert. Mendemondák szerint bátor „oroszlánként” harcolt a modern Rómával, és hajlott a szedesvakantizmus felé.

Castro de Mayer püspöknek az ú. n. katolikus tradícióban játszott szerepével kapcsolatban elsőnek meg kell ismerkednünk Plinio Correa de Oliveira (1908-1995) professzor életével és munkásságával. Plinio Correa de Oliveira a jezsuitáknál végezte iskoláit, majd jogászként szerzett diplomát. Korán elkötelezte magát Brazília katolikus mozgalmaiban, már egészen fiatalon ő lett a brazil Máriás Kongregáció vezetője. Mindössze 24 éves volt, amikor a brazil nemzeti kongresszusnak is tagja lett, ahol az Egyház jogait védelmezte, és részt vett azon törvények kidolgozásában, melyek Brazíliában még hosszú évekig biztosították a közéletben a katolikus elvek érvényesülését.
Sau Pauloban mind az ottani egyetem jogász fakultásán, mind a Katolikus Pápai Egyetemen tanszékvezető tanár lett, majd 28 évesen a Sau Paulo-i bíboros-érsek rá bízta az érseki hetilap szerkesztését. Az 1930-as és 40-es években ez az újság lett az ország legbefolyásosabb katolikus szerve. Kitűnő szerzők segítségével felvették a harcot a kommunizmus, a nemzetiszocializmus és a szabadkőművesség ellen. A keresztény civilizációért és az Egyház tanításával összhangban álló kultúráért küzdöttek. Többek között két pap is soraikba lépett: Geraldo Sigaud és Antonio de Castro Mayer. Vallási szempontból magukat a 19. századi európai ultramontán mozgalom utódainak tekintették, és az egyre jobban terjedő progresszizmus ellen harcoltak, mely a modernizmusból vette át ideáit, de melyet ekkora már új taktikák, magasabb ambíciók és ravaszabb viselkedés jellemzett.

1940-ben Oliveira professzort választották meg Sau Pauloban a Katolikus Akció elnökének, ettől kezdve e pozícióból figyelte aggodva a progresszisták alattomos benyomulási kísérleteit a katolikus hitélet területeire. 1943-ban kiadott egy könyvet „A katolikus akció védelmére” címmel, melyben leleplezte a progresszisták stratégiáját. Ez a könyv ugyan segített tompítani a progresszisták befolyását Brazíliában, de egyúttal örökre tönkre tette Oliveira szakmai jövőjét. Amikor Sao Paulo bíboros-érseke, aki mindig támogatta őt, 1944-ben elhunyt, helyére XII. Pius (!) egy progresszistát nevezett ki helyére, aki Oliveirát rögtön leváltotta a Katolikus Akció elnöki tisztéből és az érseki újság főszerkesztői posztjából. Ettől kezdve a professzor élete üldözés és kiközösítés lett. Mindez majdnem 20 évvel az ú. n. II. Vatikáni Zsinat és 14 évvel Roncalli megválasztása előtt történt!

Plinio de Oliveira mindezen személyét ért támadás ellenére változatlan erővel folytatta forradalom-ellenes munkáját, melyben a két fent említett pap is támogatta. Nem sokkal ezután Sigaud pátert püspökké szentelték, majd utána de Castro Mayert is. Kapcsolatuk annyira szoros volt, hogy püspöki címerükül mindketten a vad oroszlánt választották, amit korábban Oliveira tett meg harcuk szimbólumává.
1951-ben Oliveira professzor egy új újság, a „Catolocismo” főszerkesztője lett, amit Campos új püspöke, Castro Mayer hívott életre. Ebből alakult ki az a mozgalom, mely 1960-ban alakult és a „Brazil közösség a tradíció, a család és a tulajdon védelmére” (Society for the Defense of Tradition, Family and Property: röviden TFP) címet viselte.

Professzor de Oliveira 1959-ben jelentette meg fő művét, a „Forradalom és ellenforradalom” című könyvet, mely a TFP kézikönyve lett, és amiben a forradalom történelmi alakulását analizálta a középkortól a reneszánszon és humanizmuson, a protestantizmuson és a francia forradalmon át egészen a kommunizmusig. Legutolsó fázisát, a „negyedik forradalmat” is leírta benne, vagyis az 1960-as évek kulturális forradalmát, ami oda vezetett, amit ő „tribalizmusnak” keresztelt el, és egy új-pünkösdféle valláshoz. Előre látta a kommunizmus metamorfózisát a Szovjetunió bukása után, és az Egyház átitatását a progresszizmussal. Szintén pontosan előre látta a „zöld mozgalom”, mint a kommunizmus folytatásának kialakulását és térnyerését is.

Amikor ugyanebben az évben, azaz 1959-ben Roncalli bejelentette egy zsinat összehívását, Oliveira professzor figyelmezette a két püspököt, és felszólította őket, hogy komoly tanulással készüljenek fel a zsinatra, különben a progresszisták lerohanják őket. Sajnos, a két pap nem hallgatott rá!
Oliveira mintegy húsz laikussal elkísérte a két püspököt Rómába a zsinat első ülésszakára abban a reményben, hogy hatással lehetnek a történésekre. Két petíciót szerveztek meg, melyet püspökök százai írtak alá: az egyikben azt követelték, hogy a zsinat ítélje el a kommunizmust, a másodikban arra kérték Roncallit, hogy Oroszországot ajánlja fel Mária Szeplőtelen Szívének, miként ezt a Szűzanya Fatimában kérte.
Mikor az ülésszak a vége felé közeledett, a professzor belátta, hogy a zsinat fölött teljes egészében a progresszisták vették át a hatalmat, ezért azt ajánlotta a brazil püspököknek, hogy leplezzék le ezek mesterkedését. A következő tervet javasolta: az összes ott összegyűlt püspök szeme láttára ünnepélyesen vonuljanak végig a Szent Péter bazilika bejáratától egészen az aula főpultjáig. Odaérve az egész gyülekezet előtt leplezzék le a progresszisták tervét, és jelentsék be, hogy tiltakozásul elhagyják az ülést. A kapuk előtt újságírók fognak várakozni, hogy meginterjúvolják őket, és ezáltal az egész világra elvigyék a tiltakozás hírét. Ez a drámai aktus azt a célt szolgálta volna, hogy a „II. Vatikáni Zsinat” egész színjátéka lelepleződjék. – Geraldo Sigaud és Antonio de Castro Mayer püspökök azonban ezúttal sem hallgatták meg Oliveira professzor tanácsát és nem tettek semmit.
[Aki élt már az 1960-as években – sőt, még az 1970-es években is – azt tudja, hogy ebben az időben a sajtó még nem állt százszázalékig a liberálisok hatalma alatt. Illetve, ha állt is, de még nem követte azt a taktikát, hogy ELHALLGATÁSSAL tegye tönkre minden ellenfelét. Például Lefebvre érsek is egy ilyen nyilvános, látványos akciónak, az 1976-os Lille-i misének köszönhette ismertségét, közösségének gyors elterjedését a világon. Hetekig minden tévé- és rádióállomás csak az ő betiltott miséjéről beszélt. Ma már ez nem menne: Mára a liberálisok már sokkal ravaszabbak lettek; Aki nem azt hirdeti, képviseli, amit ők, az egyszerűen nincs is, az sehol, semmilyen fórumon nem juthat többé szóhoz. Pont ez – is – egyik oka annak, hogy sok, többre hívatott ú. n. konzervatív nem lépi át saját korlátait, hiszen tudja, hogyha megtenné, akkor gyakorlatilag a közélet számára megszűnne létezni. – Lásd még a fent elmesélt „személyes élményemet”.]

Ezt követően Oliveira professzor elhagyta Rómát, ahol a zsinat a progresszisták által előre kidolgozott módon fejezte be munkáját. A Brazíliába visszatért két püspök megérkezésük után felkeresték őt, és elmondták, hogy minden „zsinati” dokumentumot aláírtak: „Most saját csoportunkban kell tovább dolgoznunk, hogy ők is fogadják el a zsinatot”, mondták Oliveirának, aki visszautasította méltatlan ajánlásukat, és ezt válaszolta nekik: „Excellenciás uraim úgy süthetik és főzhetik a zsinatjukat, ahogy akarják, de én soha nem fogom azt megenni.”

Később mindkét püspök megszegte megállapodásukat, hogy együtt fognak harcolni az igaz hitért. Elsőként Sigaud határolta el magát a múlttól, és nyilvánosan támogatta a szocialista rezsimet azzal a megokolással, hogy ez „elkezdte Mária birodalmát megvalósítani, ahogy ez Fatimában előre ki lett jelentve”. Castro Mayer püspök pedig 1983-ban nyilvánosan foglalt állást Oliveira professzor ellen, miután egyik kedvenc papja, Fernando Rifan [közösségének mostani, Róma által elismert „püspöke”] hamis információkat közölt vele a TFP-ről. Rifan a professzor elleni rágalmakat szorgalmasan terjesztette az egész ú. n. „tradíció” köreiben, elsőnek az FSSPX-ben, ahol ez a rágalom a professzorról a mai napig körbejár.] ….

Plinio de Oliveira professzornak 1975-ben súlyos autóbalesete volt, aminek következtében 20 évvel későbbi haláláig mankókra vagy tolószékre volt utalva. Meg kellett élnie közössége, a TFP hanyatlását. Még mialatt haldokolva feküdt a kórházban, a TFP vezetősége már levelet küldött Brazília „bíboros-prímásának”, melyben megígérték, hogy a TFP soha nem fog nyilvánosan semmit nyilatkoznia a „II. Vatikáni Zsinat”, a NOM vagy a „pápa” ellen.
Néhány évvel Oliveira halála után a TFP kettészakadt, de mindkét frakció így vagy úgy kiegyezett azzal az ellenséggel, a zsinati ember-csinálta-egyházzal, mely ellen Oliveira professzor egy életen át küzdött.

Ebben a történetben az a tény figyelemreméltó, hogy egy laikus nagyobb küzdőszellemet mutatott és jobban átlátta a valós helyzetet, mint a híres ú. n. „konzervatív” egyháziak. Ha legalább a két brazil püspök hallgatott volna rá, és követték volna tanácsát – miközben nem tettek volna mást, mint ami katolikus püspökként úgyis a kötelességük lett volna –, talán az egész történelem másképp alakult volna. Mégha ezzel a „II. Vatikáni Zsinat” nem is oszlott volna fel, és az ember-csinálta-egyház megalakulása is végbement volna, de legalább maradt volna két katolikus püspök, akik nem kompromittálták magukat, és nem vesztették volna el tekintélyüket és püspöki hivatalukat! Már egyedül ez kimondhatatlan nyereség lett volna az Egyház számára. Így azonban… Mindenesetre a „bátor oroszlán” nem Castro Mayer volt, hanem Plinio de Oliveria, nem egy püspök, hanem egy laikus.
Castro Mayer fél évvel 1981-ben történt „nyugdíjazása” után levelet írt Wojtylának, melyben az ellene felhozott rágalmakkal szemben védte magát. Levelében kifejezetten hangsúlyozta, hogy közösségében kifejtett tevékenysége semmilyen módon nem irányul a pápai tekintély ellen, sőt. Levelét e mondattal zárta: „Biztos vagyok benne, hogy Szentséged atyai jóságában kérésünket jóindulattal fogadja, és apostoli áldását adja rám. Szentséged alázatos és engedelmes alattvalója, Antonio de Castro Mayer püspök.”

Azt mondják, hogy a Jóisten nehéz időkben mindig segítségére siet Egyházának, azáltal, hogy segítőket és szenteket támaszt. A múltban ez mindig így is volt. De az ú. n. II. Vatikáni Zsinat óta hiába várunk ilyen segítőkre. Isten netán elhagyta Egyházát? Biztosan nem! Őt hagyta el 1965-ben a pápa és a püspökök, mégpedig valamennyien. Isten szívesen hatott volna rájuk olyan eszközökkel, mint Oliveira professzor [vagy például Dr. Hugo Maria Kellner, Diether Wendland professzor, Myra Davidoglou stb.], csakhogy ők ezt nem akarták.
Ez az oka annak, hogy miért süllyedt az Egyház ilyen mély sötétségbe, olyan mélybe, melyből most már valóban csak egyedül Isten mentheti ki. Egyedül Isten fogja, mégpedig emberi segítség nélkül, Egyházát újra felemelni. De hogy ez mikor lesz, azt nem tudjuk.
Ugyanakkor ez rajtunk is múlik: méltóvá kell tennünk magunkat Isten közbelépésére. Csakhogy az embernek nem az a benyomása, mintha ez ma bárkit is érdekelne. A megmaradt katolikusok többé-kevésbé beletörődtek a mostani helyzetbe, kényelmesen berendezkedtek a maguk kis zugában, és egy változás jobban zavarná, mint örömmel töltené el őket.
[Ez tökéletesen így van: A megmaradt „katolikusok” nem is akarják jobban megismerni az igazságot, mélyebben átlátni a mostani helyzetet, mert tudják, hogy ez újabb „akcióra” kellene késztesse őket, amire már nem hajlandók. Ezért az igazság felé vezető úton ki-ki ott rekedt meg, ami kényelemszeretetének még elviselhető volt.]

De akkor miért kellene Istennek beavatkoznia? Először még egy mélyebb zuhanásnak kell jönnie, amiben a katolikusok végre arra kényszerülnek, hogy megint Istenükhöz kiáltsanak: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,25) Ekkor, és csak ekkor, amikor megint könyörögve fordulnak Istenhez segítségért, lép Ő közbe.

(forrás: http://zelozelavi.wordpress.com/ – 2018. június 14.)http://www.katolikus-honlap.hu/1801/thuc.htm

Elsőszombatokon továbbra is lesznek szentmisék a Szent Anna-réten

Kedves Engesztelő Testvérek!

Mindig is így volt, de most különösen is olyan időket élünk, amikor mindenkinek a személyes döntéseiért kell vállalnia a felelősséget.

Bennem az érlelődött meg a ti hozzászólásaikat olvasva, és sokakkal tanácskozva a kérdésről, hogy én elsőszombatonként továbbra is szentmiséket fogok bemutatni a Szent Anna-réten. Jónéhány évvel ezelőtt többünkben az érlelődött meg, hogy szükség van az ott bemutatott szentmisékre, és évek alatt csak megszilárdult bennünk ennek a fontossága. Én akkor a saját templomomban Cönákulumokat hagytam abba ennek kedvéért, amelyeknek a hiányát mindmáig érzem. Aki nem ismerné, a Cönákulumokon a szentmise és a rózsafüzér elimádkozása mellett a Szűzanyának való odaszentelődésünket újítjuk meg. Az ilyen Cönákulumoknak a Máriás Papi Mozgalom kék könyve alapján éppen az a legnagyobb hatása, hogy a gonosz hatalmát megtörik. A Szűzanya az, akinek már az ősevangéliumban megígértetett, hogy széttiporja az ősi kígyó fejét. A következő elsőszombatokon ilyen Cönákulum keretében szeretném a szentmiséket bemutatni a Szent Anna-réten. Mindenkit szeretettel várok ezekre, hiszen egyre jobba látjuk, hogy a Szűzanya tudja csak széttiporni annak a kígyónak a fejét, amely az engesztelők közé is beférkőzött megosztottságot okozva – eddig csak lappangó, az utóbbi időkben immár az engesztelők szélesebb körének is látható formában, köztük nem kis zavarodottságot okozva.

Tiszteletben tartom azok döntését, akik a Kútvölgyi Kápolnában akarják tovább folytatni a szombati engeszteléseket. Örülni is tudok annak, hogy ott is komolyabban beindulnak az engesztelések, és a szentségimádások. Hál’ Istennek az engesztelő szentségimádások az Eucharisztikus Kongresszusra készülve országosan is egyre nagyobb lendületet vesznek. Nemrég vettem részt az Eucharisztikus Kongresszus egyik előkészítő összejövetelén az Országos Lelkipásztori Intézetben, ahová hivatalosak voltak azoknak a helységeknek a felelősei, ahol egésznapos, vagy 24 órás szentségimádások vannak. Megosztottuk egymással ezeknek a tapasztalatait.  Én magam is szorgalmaztam – már évekkel ezelőtt, miután beindult Vácon az örökimádás –, hogy a Kútvölgyi Kápolna is méltó helye lehetne az örökimádásnak. Úgy látszik, ennek mostanra jött el az ideje. Imádkozom azért, hogy a Szent Anna-réti engesztelők egy csoportjának a segítségével az örökimádás ott is beindulhasson, vagy legalábbis az eddiginél nagyobb lendületet nyerjen.

Azt tartom csak fontosnak, hogy azok, akik a jövőben szombatonként illetve elsőszombatonként akármelyik helyen is imádkoznak, ezt ne pártoskodásnak éljék meg, hanem a közös cél – a Világ Győzelmes Királynője engesztelő kápolnájának a felépülése – különböző helyszíneken való megélési formájának.

Hogy pontosan hány órakor lesznek a Szent Anna-réten a továbbiakban az elsőszombati misék, az még egyeztetésre vár. A magam részéről még azt is el tudom képzelni, hogy a két helyszín időpontját is egymáshoz igazítjuk, hogy aki mindkettőn részt szeretne venni – volt, aki ezt már kifejezte – legyen rá lehetősége. Más atyák is jelezték, hogy ők is szándékoznak ott továbbra is szentmiséket bemutatni, de ezek rendje majd kialakul, és az Engesztelők Lapján hírt adunk róla. Várjuk a szervezéshez az ajánlkozókat.

Kérem mindnyájatoktól, hogy végezzetek kilencedeket, imádkozzatok kitartóan a Világ Győzelmes Királynője engesztelő kápolna mielőbbi felépüléséért és az engesztelők egységéért, mert a szeretetegységben való engesztelés kedves Isten előtt.

Imádságos szeretettel: József atya

http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1334-anna-reti-misek-19-elsoszombatokon-tovabbra-is-lesznek-szentmisek-a-szent-anna-reten

Brazília: megtiltották a futballistáknak az imádságot és keresztvetést!

Az „O Globo” brazil napilap szerint a brazil labdarúgó-szövetség megtiltotta a közös imát mind a pályán a meccsek előtt, mind a szállodában. A vezetőség a csapaton belüli felesleges feszültségek elkerülésével indokolta döntését.

A döntés nyomán a brazil válogatott tagjainak a néhány nap múlva kezdődő oroszországi labdarúgó-világbajnokságon le kell mondaniuk korábban megszokott vallásos gesztusaikról.

A brazil futballisták többsége a szabadegyházak (pünkösdi gyülekezetek) tagja, a katolikusok kisebbségben vannak.

A futball legnagyobb sztárjai nem félnek nyíltan megvallani Istenbe vetett hitüket. A korábbi világbajnokságokon a játékosok gyakran használtak vallásos szimbólumokat. A brazil futball sztárja, a huszonhat éves Neymar „100% Jesus” feliratú fejpántjával hívta fel a figyelmet, ami már a 2016-os Rio de Janeiró-i Olimpiai Játékokon sem tetszett a NOB tagjainak. A FIFA-nak már évekkel ezelőtt be kellett tiltania az ilyen típusú „manifesztációkat” a világbajnokságokon.

A brazil csapatot ugyanakkor korábbi világbajnokságokra az evangéliumi egyházak lelkészei is elkísérték. A védő Lúcio például, aki a Bayern München és az Internazionale Milano csapatában is játszott, a 2002-es, 2004-es és 2010-es versenyekre saját lelkészét is magával vitte. Az is megszokott volt, hogy a pünkösdi felekezethez tartozó játékosok közösen imádkoztak az edzéseken, valamint a meccsek előtt és után is. A csapat többi tagját ez nem zavarta.

A brazil labdarúgó-szövetség szigorú belső előírásai már érvénybe léptek. A szövetséget, mint hangsúlyozzák, nem érdekli a játékosok magánélete, azonban ettől kezdve a világbajnokságokon és a csapatmunka terén „világi” szellemnek kell érvényesülnie. Ennek ellenére a játékosok a pályára való bevonulásuk előtt közösen fogják kérni Isten oltalmát. Ez a vallási hovatartozástól független szokás a csapatban.

Fordítás: Koncz Éva

Forrás: Ekai.pl   -   Fotó: O Globo   -   Magyar Kurír

Amapola nővér általi Visszahívás 2018. június

 2018-06-09 - Segítség a megkülönböztetésben - Az Úr imája

Írj, Florecita,
Az én kis gyermekeimnek -
Én vagyok az, a ti Mennyei Édesanyátok, a Legszentebb Mária, aki ezen a médiumon keresztül adom nektek ezeket a Szavakat, hogy elmondjam nektek, mennyire szeretlek benneteket, mennyire figyelek a szívetekre, és mindig készen állok arra, hogy segítsek nektek a felelősségetekben.
Ti Jézusom Papjai és a lelkek Pásztorai vagytok, és nagyon nehéz felelősséget hordoztok: a lényeges - lelki, és a másodlagos - emberi - felelősségeket, amelyek azonban oly sok álmatlanságot és gyötrelmet okoznak nektek.
Gyermekeim, látom fáradtságotokat, fáradozásotokat.  Jöjjetek és pihenjetek Bennem, mint kisgyermekek, jöjjetek és pihenjetek Anyai Szívemen, a menedékhelyen, amelyet Jézusom ad nektek, hogy erőt gyűjtsetek és folytassátok utatokat.
Szeretetem táplál benneteket, ahogyan Jézust táplálta; Békém Isten nyugalmába burkol benneteket, hogy elfogadjátok az Ő Akaratát és beteljesítsétek azt.
Kicsinyeim, mennyire szeretlek benneteket, és mint jó Anya, gondoskodom rólatok, és elkísérlek benneteket fáradozásotokban.  Adjátok őket nekem, hadd segítselek benneteket.  [mosoly]
Püspöki feladatotokban sok mindent kell megkülönböztetnetek, döntenetek, „szitálnotok”, megóvnotok azt, amit Jézusom rátok bízott, vezetnetek és védelmeznetek kell a rátok bízott lelkeket; fel kell ragyogtatnotok az Igazságot gyermekeink szívében.
És néha olyan kicsinek, kimerültnek érzed magad, és nem tudod, mit tegyél.
Kicsinyeim, szeretnék nektek segítséget adni a megkülönböztetésben, valami egyszerűt, ami eligazít benneteket, hogy megtudjátok, hogy valami Istentől van-e vagy sem; mi hoz jó gyümölcsöt, és mi nem; mi az, ami nagyobb segítség lesz gyermekeinknek.
Olyan nagy a zűrzavar, és számtalan ötlet, információ, teljesítendő követelmény bombáz benneteket; hogy időnként nehéz egyszerűen és bölcsen megkülönböztetni, ami lehetővé teszi az Isteni Cselekvést az emberi együttműködéssel.
Ezért mondom nektek a következőket.
Gondoljatok, gyerekek, a „Miatyánk” egyszerű imájára - rövid, de szent szavak, tele útmutatással és lelki táplálékkal.  Minden egyes mondat Fényt ad nektek a megkülönböztetésben.
[Most Jézus folytatja.]
Miatyánk -
Minden isteni cselekvés, minden, amit teszek és megengedek, a Szeretetből ered, és abból a célból, hogy minden gyermekemet egyesítsem Szívemben.
Műveimnek mindig ez a jele: mélyebb és egyszerűbb egyesüléshez vezetnek benneteket Velem, gyermeki egyesüléshez.  A Szentlélek tanúsága és jelenléte az, ami arra készteti a szívet, hogy felkiáltsa: „Abba, Atyám!”.
Ha bármi vagy bárki a Velem való gyermeki egyesülésnek ezeket a gyümölcseit teremti, az csakis Tőlem származhat.
Az ellenség csak arra törekszik, hogy szétválasszon, elválasszon.
Ki vagy a mennyekben -
Minden, amit teszek és megengedek, segít gyermekeimnek, hogy tekintetüket a Mennyországra emeljék, oda, ahol Én lakom.  Tevékenységem, Jelenlétem mindig a Mennyországra emlékeztet, arra a sorsra, amelyet előkészítettem nektek - hogy Velem lakjatok a Szeretetben az örökkévalóságig.
Az ellenség eltereli a figyelmet erről a valóságról.
Szenteltessék meg a Te Neved -
Minden, ami Tőlem származik, tanúságot tesz az Igazságról, és Szentháromságunk minden egyes Személyét felmagasztalja, a lelket nagyobb szeretetre és tiszteletre készteti mindaz iránt, ami a Miénk.
Minden, ami az Én Igazságomat, Életemet, Szenvedésemet és Halálomat, Feltámadásomat, Dicsőségemet hirdeti, és arra késztet, hogy jobban szeressetek Engem, csak Isten Trónusától származhat.
A démonok is térdet hajtanak Előttem, de nem szeretetből vagy valódi tiszteletből, hanem gyűlöletből és félelemből[1].
Jöjjön el a Te országod -
Minden, ami növeli reményedet az eljövendő Dicsőségben, a megnyilvánuló Győzelmemben, Tőlem származik.
Az ellenség mindig keresi a módját annak, hogy ezt elfeledtesse veled; hogy megölje az igazi reményt.
Gyermekeim szívei eme Óra után kiáltanak, amikor a sötétség el lesz nyomva, a Fény szabadon fog ragyogni, és minden megújul.  Szívük vágyik erre az Órára, még anélkül is, hogy tudomásul vennék, anélkül, hogy tudatában lennének.
Az, ami felismeri ezt az éhséget, ezt a vágyakozást, és összekapcsolja a „MARANATHA” [2] nagy imájával, az Tőlem származik.
Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Minden cselekedetem, minden cselekedetem az Én szent Akaratom beteljesedéséhez vezet, amely minden lélek számára csak jó lehet.  Egyesülésünk, gyermekeim, az Én eme Akaratom, a ti sajátos küldetésetek teljesítésében nyilvánul meg.  Az, ami az enyém, mindig segítségetekre van ebben a beteljesülésben.  Mindig.
Az ellenség mindig megpróbálja elhomályosítani Akaratomat, hogy úgy tűnjön, hogy lehetetlen teljesíteni, hogy lényegtelenné tegye, hogy „halálnak” tűnjön, ahelyett, ami valójában, „életnek”.
Akaratom jelen van az emberi (földi) és a szellemi (mennyei) világban, és minden, ami segít nektek, ami fényt ad nektek, hogy teljesítsétek Akaratomat - emberi és szellemi felelősségeteket - tőlem származik.
Akaratomban az emberi felelősségek teljesítése mindig a szellemi felelősségek teljesítéséhez vezet, arra irányul.
Vannak olyan emberi dolgok (sőt, néhány démoni dolog is), amelyek látszólag segítenek nektek az emberiben, de csak az emberiben maradnak, mint végső cél, és ezért nem hoznak gyümölcsöt a szellemben.  Ez nem Tőlem származik.
Ti test és lélek vagytok, és az Én tevékenységem mindkét szférában megnyilvánul és segít.  Mindig.
Add meg nekünk ma mindennapi kenyerünket -
Tevékenységem egy lélekben, vagy egy bizonyos helyzetben mindig az isteni Gondviselésbe vetett nagyobb bizalom és odaadás gyümölcseit hozza - bízva abban, hogy látom minden testi és lelki szükségletedet, és megvan a vágy és az erő, hogy kielégítsem azokat.
Ami Tőlem származik, az mindig egyre nagyobb és nagyobb függőséghez, odaadáshoz, az Én cselekedeteimhez és az Én Szeretetemhez vezet.
Ez azt jelenti, hogy hagyod, hogy Abbád gondoskodjon rólad.  [mosoly]
Az ellenség ezzel szemben csak arra törekszik, hogy úgy gondolkodj és úgy cselekedj, mintha minden tőled függne.  Saját egótok felmagasztalása, az önzés, amely elpusztítja a szeretetet és az egyesülést, amelyet gyermekeim között akarok.
Ami Tőlem jön, az arra késztet benneteket, hogy Rám nézzetek; ami az ellenségtől jön, az arra késztet benneteket, hogy csak magatokra nézzetek.
Folytassuk, kis Virág[3] [mosoly].
Bocsásd meg nekünk a bűneinket -
Gyermekeim, műveim, cselekedeteim, minden, ami Tőlem származik, szintén az alázatosság bélyegét viseli, ezt a gyümölcsöt teremi a lelkekben.
Az alázat, hogy felismerjük hibáinkat, nyomorúságainkat, hogy „semmi” vagyunk Felségem előtt, hogy mindenben segítségemre szorulunk.  Műveimben mindig jelen van az alázatosságnak ez a szelleme, amely megadja Nekem Isteni helyemet [mosoly], és amely arra késztet benneteket, hogy az Én Igazságomban nézzetek magatokra, és amely arra késztet benneteket, hogy bizalommal és az Én Kegyelmembe vetett Hittel forduljatok Hozzám, amely túlárad a bízó lélekben.
Ahogy mi is megbocsátunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk -
Az alázatosság gyümölcse, amelyet cselekedetem a lélekben létrehoz, a szeretet és a testvéri megértés gyümölcsét [eredményezi], termeli.
Az Én cselekedetem mindig a szeretet cselekedeteire vezeti a lelket, mert amikor felismeri magát bűnösnek és segítségemre szorulónak, elkezdi ugyanígy látni a többi lelket is - mint segítségre szoruló, Isten Szeretetére szoruló, önmagához hasonlóan gyenge lelkeket -, és így belép a lélek megértésébe.
Tevékenységem mindig a szeretet cselekedeteire vezeti a lelket, mert felismerve önmagát bűnösnek és segítségemre szorulónak, más lelkeket is ugyanígy kezd látni - mint segítségre szoruló, Isten Szeretetére szoruló, önmagához hasonlóan gyenge lelkeket -, és így kölcsönös megértés alakul ki.
Csak az igazi alázat és az Igazság felismerése révén tud a lélekbe belépni a mindennapi életben oly szükséges testvéri szeretet és kölcsönös megértés.
Az ellenség gyűlöli az alázatot, mert az az ellentéte, és művei büszkeséghez vezetnek.  Mindig.  A hamis alázathoz, amely annyi kárt okoz.
Ne vezess minket kísértésbe -
Tevékenységem, Jelenlétem abszolút bizalomra készteti a lelket, nemcsak arra, hogy mértéktelenül szeretem, hanem arra is, hogy megvan a Hatalmam, hogy megvédjem, segítsem, felemeljem.
És szabadíts meg minket a gonosztól -
Gyermekeim, az ellenség mindig el akar rejtőzni, észrevétlenül akar maradni, hogy minél több pusztítást okozzon.
Amikor jelen vagyok, akkor van Fény, akkor van világosság, és cselekedeteim leleplezik az ellenség mesterkedéseit, hogy megmutassam gyermekeimnek, hogy milyen is ő valójában - a lélek ellensége, aki gyűlöl titeket és mérhetetlenül gyűlöl Engem; a legundorítóbb lény, mert teljesen eltorzítja a büszkeség.
Tevékenységem, amit teszek, ami Tőlem származik, mindig leleplezi az ellenséget, előhozza őt a sötétségből, a zavarodottságból, a hazugságokból, amelyek mögött rejtőzködik, hogy gyermekeim felismerjék műveit, és el tudják utasítani és el tudják kerülni őt.
Én vagyok a jó és gondoskodó Atya, aki „felkapcsolja” a fényt, hogy a gyermekekre leselkedő férgek láthatóvá váljanak, hogy a gyermekek láthassák, elkerülhessék és kiiktathassák őket.
Ámen.
Még ez a rövid szó is tanítást tartalmaz.  [Ez a szó arra emlékeztet benneteket, hogy mennyire szükséges akaratotokat az enyémhez igazítani: „Legyen úgy”, „Legyen úgy”.
Ne akadályozzátok Tevékenységemet vagy Terveimet - ne gördítsetek akadályokat Akaratom beteljesülésének útjába, sem az egyes lelkekkel kapcsolatos terveimbe, sem az összes gyermekemmel kapcsolatos terveimbe.
Figyelni kell Hangomra, hogy kövessétek azt, együttműködve Velem, hogy terveim, amelyek mindig Szeretet és Irgalom, beteljesedhessenek.
Terveim végül mindig beteljesülnek, de én együttműködéseteket akarom és kérem.  Mert amikor megtagadjátok tőlem, szenvedés és szükségtelen késedelem következik[4].
Szeretett gyermekeim, pásztori munkátok fáradságos.  Mindig figyelnetek kell Rám, Hangomra, útmutatásaimra, mert Én állandóan munkálkodom Egyházamban, és hogy ne akadályozzatok Engem, figyelmesnek kell lennetek, tekinteteket csakis Rám szegezve.
Folyamatosan szitálnotok kell, hogy elválasszátok szent búzámat, amely igaz táplálék gyermekeim számára, a gyomoktól és más, Tőlem idegen ételektől, amelyek károsak gyermekeim lelkére.
Ezért, hogy segítselek benneteket nagyon fárasztó munkátokban, ezeket a Szavakat, útmutatásokat adom nektek, hogy segítségetek, útmutatásotok legyen.
SOK mindent tudok adni, de olyan kevesen hajlandóak fogadni.
Ti legalább ezt a megkönnyebbülést, ezt az örömöt adjátok Nekem, hogy ilyen egyszerű módon fogadhatom az Igévé tett Szeretetemet.
Gyermekeim, Szívemhez közel tartalak benneteket, elkísérlek benneteket minden munkátokban, és ha megengeditek Nekem, a bőséges Kegyelem eszközeként akarlak használni benneteket kicsinyeim számára.
Maradjatok Bennem.  Mindig Bennem.
A ti Jézusotok, +
Aki végtelenül szeret benneteket.
[1] Miközben ezt írtam, a Máté 7:21-ből vett idézet jutott eszembe: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, megy be a mennyek országába, hanem az, aki cselekszi mennyei Atyám akaratát.
[2] Ez a Jelenések könyvének befejezésére utal: Jel 22:17 és 21: „A Lélek és a Menyasszony azt mondja: »Jöjjetek!«.  És aki hallja, az mondja: 'Jöjjetek...'...”; ”Aki tanúságot tesz ezekről a dolgokról, azt mondja: Igen, hamar eljövök.  Ámen.  Jöjj, Uram Jézus!”
[3] Több órára abba kellett hagynom az írást, hogy a hétvégi lelkigyakorlat kötelezettségeivel lépést tudjak tartani.
[4] Eszembe jutott Izrael népének esete, miután elhagyták Egyiptomot, akiknek engedetlenségük miatt negyven évet kellett a pusztában tölteniük, amit az Úr nem akart.

A püspök újra kimondta: Ferenc pápa egy ellenpápa

Az egyházban lévő jelenlegi válságot csak azzal lehet orvosolni, ha egy csoportnyi bíboros érvénytelennek nyilvánítja "Kegyelmes Ferenc pápa" 2013-ai kinevezését - írja június 2-én személyes “abyssum.org” blogján a 94 éves René Gracida, aki a texasi Corpus Christi nyugdíjba vonult püspöke.

Már áprilisban is kimondta, hogy számára Ferenc pápa egy ellenpápa.
Gracida szerint bizonyos bíborosok, beleértve Jorge Bergogliót is, megszegték a kánoni törvényeket azzal, hogy megkezdték azt a cselszövést, amit később csak "sankt galleni maffiának" hívtak, ezért pedig exkommunikálni kell őket.

https://gloria.tv/article/jDQuYeEZf7Yv4nzzS9riNN3FH

Szent Anna-rét (és) (vagy) Kútvölgy?

Tisztelt Engesztelők!

Bocsa atyával beszélgetve, az ő  biztatására írom a következő sorokat. Azt szeretném leírni, számomra mit jelent a Szent Anna-rét.

Néhány éve abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy csatlakozhattam a Szent Anna-réti engesztelő közösség szombatonkénti miséihez, majd az azt követő szentségimádásokhoz. Az odajárókkal együtt hiszem én is, hogy a Szűzanya meghívására tettük ezt.

Most úgy alakult, hogy előre nem látható ideig nem lesznek misék és szentségimádások a Szent Anna-réten. Akik eddig oda szervezték ezeket a miséket és szentségimádásokat, úgy határoztak, hogy átmennek a kútvölgyi kápolnába. Egy nagyszerű és csodálatos munka és küzdelem, imaharc látszik vesztésre állni.  Isten azonban pontosan tudhatja a kápolna felépülésének időpontját, ahogy a magyar engesztelés kibontakozásának menetét is ismerheti. Mivel pedig az idő kereke megváltoztathatatlanul előre forog, felfogható úgy, hogy mindezek kiteljesedéséhez talán épp a mai napon állhatunk a legközelebb.

„Szeretném minden ház kapujára arany betűkkel felírni, Magyarország nem pusztul, hanem tisztul.” – olvasható Natália nővér üzeneteiben. Igyekszem hinni ebben akkor is, ha „a másik oldal” mostanság agyafúrtabbnál agyafúrtabb támadásokat vetett be Magyarország és az engesztelők ellen is. A „másik oldal” alatt természetesen nem emberi személyeket értek, hanem evilág fejedelmét, ahogy Krisztus nevezte a sátánt és bukott angyalait.  A hadat ugyanis ők viselik ellenünk, engesztelők, magyarok és az emberek ellen, nem pedig más, hús-vér emberek – amit a „gonosz oldal” egyébként szüntelenül próbál elhitetni velünk. Hogy folyton okoljunk és hibáztassunk valakit – ez aztán a gonoszság hatalmai malmára hajthatná a vizet, újra és újra.

Ha pedig ebben „a játékban” valaki nem akarna részt venni, a „gonosz oldal” minden eszközt megragadhat, hogy bevonja mégis valamilyen módon.  Ez az állapot talán a választások körüli viták során, az elmúlt évben éleződött ki ennyire Magyarországon. A láthatatlan, gonosz hatalom határozott célja lehet, hogy szembefordítson minket egymással. Hogy kritikusan, rosszallóan és támadóan, vagy éppen közönyösen és elzárkózóan nézzünk egymásra. Ebben pedig sajnos komoly sikereket érhetett el az elmúlt évben.   Oka lehet ennek a támadásnak Magyarország ébredése. A sötétség hatalmai – úgy tűnik – a korábban bevált kísértések helyett a harcot választhatták ellenünk – melynek jól látható nyoma lehet az is, hogy mi is harcolni kezdtünk egymás ellen.

Mintha az elmúlt évben kiéleződött volna a látásunk a másik szemében való szálka-keresésre. Így történt ez a politikában, majd lecsapódott a mindennapok szintjére és sajnos az engesztelők körébe is beszivároghatott. Egy pillanatig sem gondolom, hogy erről közülünk bárki is tehet! Egyszerűen a magyar és azon belül  is talán a Szent Anna-réti engesztelés is megerősödhetett, melyre a gonoszság hatalmai olyan körmönfont támadást indíthattak, amire nem voltunk, és nem is lehettünk felkészülve. Ám ennek a küzdelemnek koránt sincs még vége!

Mindezen túl a Szent Korona Lovagrendre óriási feladat, munka és felelősség hárult. Ugyanez mondható el a szentségimádások szervezőiről. Mi pedig jó néhányan talán nem tudtunk eleget segíteni nekik ebben.

Ami pedig az országosan elmérgesedett közélet légkörét illeti: a másik szemében való szálkakeresés ellen az egyik legbeváltabb orvosság számomra, a saját szememben való gerenda meglátása.  „Minden rossznak te vagy az oka” – mondogatta játékosan, gyerekkoromban nagyapám.  – Nagyokat nevettünk rajta, hiszen akkora képtelenség, hogy nagyapám pontosan kifejezhette vele, hogy semmilyen kisebb rosszban nem tart vétkesnek egyáltalán. „A minden rossznak én vagyok az oka” vállalása komoly kegyelmi ajándékokat hordozhat.  Ha ugyanis „minden rossznak én vagyok az oka”, akkor a másikat onnantól csak szeretni tudom. Akkor ő nem lehet hibás, s ahogy őt így felmentem, azon nyomban felmenthet engem is az Isten. „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” – Ez a megbocsátás pedig kiengesztelődést, engesztelést is jelenthet.

Ha „minden rossznak én vagyok az oka”, akkor nincs bennem büszkeség - amiért a másik ember kritikája rosszul eshet, s amiért válaszul kritikusan, támadóan állhatok vele szemben.   Ha „minden rossznak én vagyok az oka” – megtanulhatok szeretni, megbocsátani, kicsivel is beérni, és minden jót, magát az életemet is  ajándéknak tekinteni. Mert, ha „minden rossznak én vagyok az oka”, akkor nem támadok, nem kisebbítek, nem kritizálok, nem okolok másokat, s ha engem támadnak, okolnak, bántanak, akkor örülök, hiszen végtére is igazuk lehet – ezért aztán hálával és szeretettel, „kenyér visszadobásával”viszonozhatom a támadást.  „Minden rossznak én vagyok az oka.” – Ezt tudni és tudatosítani felszabadultságot okoz. Köze sincs az önmarcangoláshoz. Egy megnyugtató állapot inkább, ahonnan jól látható, hogy van mit jóvátennem imádságos, alkotó csendben egy életen át. – A szememben a gerenda, a bűn s talán az eredendő bűn meglátásának és eltávolításának is kísérlete lehet ez, melyre egyenesen Istentől jöhet a bocsánat és a kegyelem.  Sajnos ritkán sikerül igazán.

„Aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, az adjon, aki gyűlölt, az szeressen, aki a testének élt, éljen a léleknek.. stb!” – Kapta az engesztelés gyakorlatáról látomásos üzenetben Natália nővér – S tehát azt is, hogy az engesztelés nemcsak ima, de gyakorlat is.

A Bencések jelmondata: Ora et labora – sokat segített nekem ebben. Vagyis, hogy az imát munka közben is végezhetem, vagy gyalogolva, buszon, villamoson, vonaton és bárhol, hangosan és hangtalanul egyaránt. Ima és gyakorlat, mely a hétköznapok minden órájára vonatkozhat és a szentmisében és a szentségimádásban csúcsosodhat ki.

Az benne a különleges, hogy nem nehezebb, hanem könnyebb így a nap. Ahogy három rózsafüzért is könnyebb elmondanom egy nap alatt, mint egyet – ahogy Maksó Péter atyától hallottam nem is olyan régen, és gyakorolni kezdtem, azóta. Így az engesztelés az egész napomat kitöltheti és bearanyozhatja. A másokkal való jó viszony kialakítása és a munka is könnyebben megy így. A munka közbeni, szinte állandó imádságban, valamint rossz tulajdonságaim jóra váltásában óriási lehetőségek rejlenek. Hiszen Natália nővér üzenete az engesztelésről így valóban mindennapi gyakorlattá válhat.

Fontosnak tartom az imákon és mindezeken túl, hogy mi magyarok és engesztelők, ahogy Krisztus kérte tanítványait: Szeressük egymást. Ez is engesztelés, a gyűlölet, a harag és a közömbösség, az ítélkezés, a másik ember szemébe, vagy háta mögött mondott nem dicsérő szavak, a szeretetlenség ellentétének gyakorlata.

Ennek pedig meg lehetne találni a módját és az alkalmait. A Szent Anna kápolna melletti tűzrakó helyek kiváló helyszínül szolgálhatnának nekünk ehhez. Az imákat pedig nemcsak mondani, de énekelni is lehetne. Ahogy Molnár V. Jóska bácsi szokta mondani, aki nem énekel, annak bepókhálósodik a lelke. Sok szép, régi magyar imádságos éneket tanulhatnánk és gyakorolhatnánk ott! Összeköthetnénk ezeket aztán akár különböző alkotó mesterségek gyakorlásával, s közben énekelt, régi magyar imákkal is.

Egymás szívből jövő, feltétel nélküli szeretetéhez, a barátsághoz, a kölcsönös tisztelet a megbocsátás és a bocsánatkérés is hozzátartozhat. Bocsánatot kérek tehát ezúton is a jóságos Istentől és minden engesztelő társamtól, akit szóval, hangsúllyal, rosszalló arckifejezéssel, közömbösséggel, elutasítással, indulatossággal, rossz gondolattal, a szemébe, vagy háta mögött mondott nem dicsérő szavakkal, szeretetlenséggel vagy éppen az idei, Szent Anna-réti május elseje szervezési hiányosságaival, és egyéb mulasztásokkal, esetleg figyelmetlenségemmel megbántottam, vagy indulatossá tettem!

Néhány barátommal az idei, Szent Anna-réti május elseje szervezésébe minden erőnket és tudásunkat igyekeztünk beleadni. Ennyire tellett – egyelőre. A hibáinkból jövőre tanulni szeretnénk!

A május elsejéről még:

Natália nővér idevonatkozó üzenetein túl május a Szűzanya hónapja, ahogy minden hónap első napja is az övé. Ő Május Királynője, és Natália nővér üzenetei szerint a Világ Győzelmes Királynője is. A nem olyan távoli múltban május elseje az egyházban, hivatalosan a Szűzanya evilági férje, Szent József napja lett.

Natália nővér üzenetei szerint azért fontos ezen a napon a Szűzanyának, mint Világ Győzelmes Királynőjének megadni a nyilvános tiszteletet és elismerést, mert ez az a nap, amikor a gonoszok Isten ellen törnek. S bizony a munka ünnepéről és egy rosszhírű titkos társaság, az illuminátusok megalakulásáról is ismert ez a nap. Korábban azonban Fülöp és Jakab apostolok napjaként tartották számon, de a tél utáni, egyik első nagy természetbe - szabadba vonulás napja is volt, és persze maradt is a mai napig. A néphagyományban, nem is olyan régen – szerelmi ajándékként - a magyar fiúk májusfát állítottak a lányok udvarán.  A falu főterére állított májusfákat pedig pünkösdkor körültáncolták. A május elsejéhez kapcsolódó hagyományok a vallás köré összpontosultak a magyar múltban, évszázadok óta.  Aztán jött a kommunizmus és kisajátította az ünnepet, régi tartalmától megfosztva, új, minden szentségektől mentes, hagyományoktól és vallástól megfosztott jelentéseket erőltetve rá. És sajnos így maradt ez a mai napig. Május elseje továbbra is piros betűs ünnep és munkaszüneti nap, csakhogy minden szent és hazafias tartalom nélkül. Ha pedig már a munka ünnepévé tették, az egyház, nyilván, hogy javítson a helyzeten, munkás Szent József napjaként kezdte el ünnepelni. Ám ez a kezdeményezés sem tudta elnyomni és felváltani az istentelen tartalommal felruházott „jelentéseket”.

Szent József és a Szűzanya, a szent család tagjaiként sokkal közelebb állhatnak egymáshoz és Krisztushoz odafent a Mennyben, mint ahogy azt mi ebből a világból el tudnánk képzelni. Ha pedig valaki csak ötletként veti is fel, hogy ünnepeljük meg a Szűzanyát (és természetesen Szent Józsefet, vagy akár Fülöp és Jakab apostolokat is újra) ezen a napon, és változtassuk újra szentté e piros betűs, ám csúnyán elistentelenedett régi ünnepet, akkor az egy csodálatos ötlet lehet. Azonban Isten kegyelméből kapott látomásos üzenetek vonatkoznak erre!  A Natália nővér látomásainak egy részét ismerő XII. Pius pápa, a Világ Királynőjének napját május 31.-re tette.  Május elsejéhez hozzányúlni talán már akkoriban is kockázatos vállalkozás lehetett volna.

Mindemellett a május 31.-i Világ Királynője napja előtt egy hónappal miért is ne ünnepelhetnénk a Világ Győzelmes Királynőjének napját? A katolikus naptár – hála Istennek – tele van Szűzanya ünnepekkel.

A Szent Anna-réti közösség egy része (majd elválik, hogy milyen hányada) a múlt hét óta, szombatonként 1 órától a Kútvölgyi kápolnában vesz részt a miséken. Mások a Szent Anna-réti kis kápolnánál imádkoznak ugyanekkor. Magam részéről mindkét helyszínhez szívesen csatlakoznék, ha időben megoldható lenne valahogy.

A madárcsicsergéstől vagy éppen szánkózó gyerekek örömétől átitatatott, derűs hangulatú Szent Anna-réti misék máris hiányozni kezdtek.  Az éjszakai szentségimádásokon pedig, különleges élményekben lehetett részem. Volt, hogy az elsőre veszedelmesnek látszó éjszakai hangoskodók közül néhányan megálltak a kápolna előtt és imádkozni kezdtek.  Voltak, akiknek ajtót nyitottunk, és voltak köztük, akik letérdeltek az Oltáriszentség előtt és énekeltek. A tűzrakó helyeknél is gyakran akadtak, akik csendesítették társaikat, hivatkozva arra, hogy odabent imádkoznak és szentségimádás folyik.

A kápolnaépítés korai történetében, a 40-es években még olyan terv is szerepelt, hogy a kirándulók és a síelők miatt is fontos lenne, hogy a kápolna felépüljön, többek közt a vasárnapi misemulasztások elkerülése végett.

A mostanáig tartó Szent Anna-réti misék és szentségimádások az odajáró fiataloknak is adhattak valamit. Mindezen túl sok ezer honfitársunknak adhattak hitet és erőt, a minden bizonnyal valóban a világ békéjére kiható, ezen a helyen kieszközölhető és kiengesztelhető láthatatlan kegyelmek mellett.

Látnok ugyan nem vagyok, de vannak misztikus álmaim. Mielőtt a Szent Anna-réti misékre járó közösséghez csatlakoztam, egy ilyen, nagyböjt utáni, rám erősen ható misztikus álomban láttam, hogy a Szent Anna-réti imádságos jelenlét akadályozza a 3.-világháború kitörésén dolgozó démonok munkáját. Az álom utáni napon a Szent Anna-réti május elsejére indultam lóháton. Útközben a Szűzanya mentett meg egy kis híján halálos balesetből, és szintén misztikus élmény, hogy utána a gyógyulásban is segített.

Lehetnek ugyan a démonok mégoly erősek is, ám Krisztus és Égi Édesanyánk, a Mennyország és az Angyalok Királynéja valamint Magyarország Királynője bizonyosan erősebbek náluk. Csak kérnünk kellene Őket, ahogy eleink tették: Komolyan és gyakran, megfelelő helyeken és sokan! Régi magyar himnuszunk is Égi Édesanyánkhoz szól.

A feltétel nélküli szeretet legjobb példája az édesanyai szeretet lehet ezen a világon. Rá mindig számíthatunk, akkor is, ha nagy bajban vagyunk és mindenki cserbenhagyott minket már, s akkor is, ha nagy rosszat csináltunk – Ő ott áll és nem engedi el a kezünk. Az édesanyák lehetnek képesek arra talán egyedül a világon, hogy mindig azt a kicsi, tiszta, bűntelen gyermeket lássák bennünk, akit ők a világra szültek.

Égi Édesanyánk, aki minden édesanya édesanyja is, Natália nővér üzenetei szerint minket, magyarokat egyenesen a tulajdonának tekint.

Nem is olyan régen, mikor Magyarország az Apostoli Királyság volt és hivatalosan és mindenütt kimondva is a Szűzanya országa voltunk, elődeink gyakrabban kérték az Ő közbenjárását és segítségét: Magyarország pedig nagy és erős volt.

Talán sok helyen és sokan kérjük Őt ma is, hogy segítsen, de talán mégsem annyian és annyira gyakran, amint elődeink tették, és mégsem elegen azokon a helyeken, ahol talán a legfontosabb lehetne.

A székelyeknek ott a Csíksomlyói búcsú, ahol rengeteg magyar összegyűlik, aztán ugyanúgy haza is megy, ám a következő évben újra eljön. Nekünk is lehetne ilyen helyünk, talán a Szent Anna-réten és talán éppen május elsején. A Szent Anna-réti közösség jó gazdája volt, lehetne is ennek a helynek. Innen aztán az idelátogató zarándokok még a csíksomlyói búcsúra is elérhetnek. Barátaimmal mi is megtettük többször ezt az utat, éppen a Szent Anna-rétről indulva május elsején – félig gyalog, félig lóháton teljesítve a távot.

Az idei május elsejére a határokon túlról is sokan érkeztek. A Világjáró Fatimai Szűzanya szobrot elhozó Fülöp-szigeteki csoport 800 skapulárét osztott ki ajándékba. Talán soha nem lehettünk ennyire sokan a Szent Anna-réten.    S, hogy az ideérkezők némelyikének szellemisége, finoman szólva bizonyos kívánnivalókat hagyott maga után? A csíksomlyói búcsúba érkezőkkel is hasonló lehet a helyzet. Ám a Csíksomlyói Szűzanyából áradó szeretet erősebb, minden háttérben settenkedő démoni hatalomnál. S nyilván az Ő meghívása vonatkozik minden odaérkezőre, és nem a démonok csábítása.  Ez pedig érvényes lehet a Szent Anna-rétre látogatókra is! Miért is ne tudna az égi királynő megtéríteni olyan bűnösöket is, akiket mi reménytelennek látunk.

Ezen túl Natália nővér üzenetei az egész magyarság, sőt a világ megtéréséről is beszélnek. A Sátán letaszításáról. Mert meg van írva, hogy az Égi Édesanya lesz, aki eltiporja a démonok fejedelmének a fejét, akivel szemben mi egyelőre vesztésre állunk.

Az idei május elsejét követő hétvégén a XII. kerületi Szent László templom közössége Kocsis atya vezetésével először ajánlotta fel és vállalta a teljes, hétvégi szentségimádás megszervezését és lebonyolítását. Csodálatos előrelépésnek látszott ez. Aztán a Szent Anna-réti misékre járó közösség a következő héten váratlanul „levonult” a Kútvölgyi kápolnába. A Kútvölgyi kápolnában azonban András atya személyében végre állandó pásztora lehet a közösségnek. Ráadásul Natália nővér annak idején üzenetben kapta azt is, hogy míg a kápolna nem áll, a Regőczi István atya által épített kútvölgyi kápolna alkalmas lehet az engesztelésre. Mindent meggondolva tehát előrelépés lehet ez is. A Szent Anna-rét, a XII. kerületi Szent László templom és a Kútvölgyi Kápolna, mintha szoros egységbe tartoznának.

A Kútvölgyi kápolnában tartott miséken való részvétel mellett, a Szent Anna-réti kápolnánál, az első szombati misékről sem kellene talán megfeledkeznünk teljesen! Ezen túl a Szent Anna kápolna előtti imák és esetleg a szentségimádás is, ha rövidebb időtartamokkal is, esetleg folytatható lehetne még!

Tisztelettel és Szeretettel!

Chemez Farkas lovas zarándok, engesztelő

http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1330-anna-reti-misek-16-a-kutvolgyi-kapolnaban-tartott-miseken-valo-reszvetel-mellett-a-szent-anna-reti-kapolnanal-az-elso-szombati-misekrol-sem-kellene-talan-megfeledkeznunk-teljesen

Engesztelő testvéreim!

Kérlek benneteket nézzetek a szívetekbe, ahogy Jézusunk kéri,  „Tedd a lelkiismereted mérlegére" és tudni fogod a választ.
Amit a mi Urunk kimond az mindig Igaz, nem az emberek érzéseit, szándékait kell elfogadnunk, hanem az Égiek akaratát. A mi Drága Édesanyánk kérése úgy hangzott el a-30-as években, hogy támogatta Őt ebben Szent Fia és a Szentháromság. Az Ő kérésük nem változott meg, csak a kérést teljesítő emberek. Több generáció nőtt föl azóta, átformáltak bennünk hitünket, gondolatainkat, keveredett bennünk hitbeli és világi életünk. Nem az egység felé haladtunk, fontosabbak lettek az egyéni vágyaink.
Engesztelő Tesvéreim!  Mi tudjuk, hogy most harcolunk az imádság erejével, és mégis elhagyjuk azt a területet amit védenünk kellene? Átadjuk olyan erőknek, akiknek a mi Urunk megengedi, hogy megrostáljanak bennünket? Eddig terjed a kitartásunk?

Mi lenne velünk, ha Jézus hitt volna a kísértőnek ott a pusztában? Mi lenne velünk, ha letette volna a keresztet, amit értünk cipelt fel a Golgotára? Ő a CÉLT nézte, amikor az Atya kérésére vállalta a megváltásunkat! Feladatot kaptunk, engesztelők vagyunk, az utolsó idők Veronikái, akik vállaltuk, hogy segítünk a mi Jézusunknak lelkeket menteni. Azt kéri tőlünk „Tedd meg, amit emberileg lehet, a többit Én hozzá teszem." Aki elfáradt, álljon félre, de álljon a helyére három másik, aki még érez erőt magában, de ne ADJUK FEL! Azok az IGÉRETEK lebegjenek a szemünk előtt, amit az ÉGIEK ígértek: „Aki bemegy a Kápolnába piszkos, foltos lelki ruhába, tiszta, fehér ruhába jön ki onnan!” Mennyi lélek menekülhet meg így a kárhozattól! Hát nem ez lenne a mi dolgunk, engesztelőknek? A Gonosz tudja, hogy kevés az ideje! Próbálkozik! Mi Jézusra és a Szűzanyára figyeljünk! Imádság! Imádság! Imádság!  A mi Drága Édesanyánk hányszor mondta ezt el nekünk? Még mindíg nem tanultuk meg? Egység a kis csoportokban, egység az Ország engesztelői között, egység az egyházi és állami vezetőink között, hogy egységben menetelhessünk a mi Istenünk felé, hogy követni és szolgálni  tudjuk Őt, be tudjuk tölteni Isten által nekünk rendelt engesztelő hivatásunkat! Az Égiek meghívtak bennünket erre a feladatra. Vállaltuk!  Tegyük! De ne zúgolódva, hanem Szívvel, Lélekkel, hogy a mi Urunknak és a Szűzanyánknak öröme teljék bennünk, kövessük Őket ott ahol szükség van ránk. Akinek fontos a Szent Anna réti Kápolna, az ott, egészen addig amig a zöldelő fa  megérleli a jó gyümölcsöt.  Kérlek benneteket ne adjátok fel, a kereszténység utolsó bástyája vagyunk Európában! Azt tudom, hogy nekem fontos a KERESZTÉNY  MAGYARORSZÁG, ha tudok menni én a Szent Anna rétre megyek, minden első szombaton imádkozni, még akkor is ha Szentmise nem lesz.

HISZEM  hogy a SZŰZANYÁNK biztosan ott lesz!

Imádságos Szeretettel:  Ica a kadarkúti engesztelők közül.
http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1331-anna-reti-misek-17-aki-elfaradt-alljon-felre-de-alljon-a-helyere-harom-masik-aki-meg-erez-erot-magaban-de-ne-adjuk-fel

Kedves Testvérek!

A Szent Anna-réten kialakult helyzet jelenleg  látszólag váltságosnak tűnik. Vannak engesztelő testvérek, akik a Kútvölgyi kápolnában látják a további engesztelések helyszínét.

Ha azt vesszük alapul, hogy mások viszont  ragaszkodnak a Szent Anna-réthez, mert szív-ügyüknek tekintik, akkor ez tényleg  széthúzást, megosztottságot jelenthet. De ez nem így van, mert mindannyiunk célja egy és ugyanaz.

Az elmúlt júniusi elsőszombati szentmisén a Kútvölgyi kápolnában olyan embereket is láttam, akik egészségi és fizikai állapotuk miatt nem tudnak jönni a Szent  Anna-rétre. Adott esetben a Szent Anna-réti ottlét egészséges, fiatal embernek is   komoly  fizikai megpróbáltatást  jelent  néha az időjárás viszontagságai miatt. Emiatt  az engesztelések lehetősége a Kútvölgyi kápolnában rendkívül előnyös.

Mind emellett a Szent Anna-réten az engesztelés  NEM MARADHAT EL ismert tények miatt.

Ezeket figyelembe véve az engesztelést folytatni kell továbbra is a megszokott időben  minden szombaton 13 órától 15.30-ig imával, énekkel bízva  abban, hogy a szentmisék bemutatása  újra  visszatér az engesztelők, és az Égiek legnagyobb örömére.

A párhuzamosan  történő engesztelés   (Kútvölgyi kápolna  illetve  Szent Anna-rét ) nem a megosztottságot jelentheti csak, hanem  az egységet is, mert a célunk ugyanaz.

Áldja meg  az ÉG az elménket  és a szívünket, hogy  jó döntést hozzunk és adja meg a tisztánlátás  kegyelmét!

http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1332-anna-reti-misek-18-a-parhuzamosan-torteno-engeszteles-kutvolgyi-kapolna-illetve-szent-anna-ret-nem-a-megosztottsagot-jelentheti-csak-hanem-az-egyseget-is-mert-a-celunk-ugyanaz

Minden Engesztelő Testvérem!

Úgy látom az engesztelés Nagy Műve van most veszélyben. Nem látom jelenleg és nem értem, mi folyik itt, illetve nagyon is értem, és nagyon is tudom, hogy az ellenség az, aki ezt teszi. A Szentháromság és a Szűzanya ellensége , aki ezt csinálja. Nekem jelenleg egy a fontos, hogy egységben, békében, szeretetben imádkozzunk az engesztelőkért és a Szent Anna réti Kápolna felépüléséért.

Addig is imádkozom  minden engesztelőért is, akár a Kútvölgyi kápolnában, akár a Szent Anna réten gyűlnek össze.

2018. 06.06. Imák után.

Uram! Mi lesz az engesztelők sorsa, az engesztelés műve, a Szent Anna réti kápolna ügye?

Jézus: Drága Évikém!

Minden, az engesztelésben részt vevő papnak és engesztelőnek kérni kell a Bölcsesség Lelkét, az Alázat és a Tisztánlátás Lelkét, hogy egységben tovább mehessen az engesztelés.

Az engedetlenség csírája már régen felütötte a fejét a közösségben. A pénz, a politikai ambíciók, az uralkodási vágy, a hatalmi törekvések, az ítélkezések, egymás bírálgatásai repedéseket tettek az egység közé. Édesanyám és Én boldogan szemléltük a Szent Anna réti miséket, rózsafűzér imákat.Valóban, télen, nyáron, hóban, hőségben eljöttetek és imádkoztatok. Azonban felütötte a fejét, egyéb, az ellenség oldaláról jövő pogány virtus, okkult megnyilvánulások. Önmagában a zaj, az emberek beszélgetései, a sportolók száguldozásai a kerékpárokkal nem zavaróak, hiszen a kápolna Szent Tér, ahol spirituálisan és valóságosan is ott van a Szentháromság, hiszen ott van az Oltáriszentség. Ezért aki ott imádkozik, szent misén vesz részt, az szinte "körülmetéltetik" a környezetétől, tehát a világi zaj semmit nem jelent, ha valaki szívvel-lélekkel csak a szertartásra, a liturgiára figyel.

Tisztítsátok meg szíveteket és elméteket, ragaszkodjatok a hagyományokhoz, az Egyház és előljáróitok kéréseihez. Kérjétek a tisztánlátás és a megkülönböztetés ajándékát, és Én megáldalak a kitartó imádság lelkével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Jézus bátor harcosa.

Újabb egyházi szabadkőműves, Pietro Parolin bíboros is résztvesz a Bilderberg-csoport idei találkozóján

Először vesz részt a szentszék képviselője a globalista világelit titkos egyeztetésén.

Pietro Parolin bíboros, a Vatikán államtitkára is résztvesz a június 7-10-e között Torinóban tartott idei Bilderberg-konferencián. A konferencia a (jellemzően baloldali-liberális) politikai, üzleti, és médiavilág ("Bilderberg-csoportnak" is nevezett) befolyásos vezetőinek évente megrendezett találkozója.

A konferencia résztvevőinek listája nyilvános, az idén felsorolt 131 személy között Parolin bíboros is szerepel.

A Vatikán semmi nem adott ki hírt az államtitkár részvételéről a Bilderberg-konferencián. A szentszéki államtitkárságon dolgozó források azonban megerősítették, hogy Parolin bíboros valóban ott lesz a találkozón.

A Bilderberg-találkozók megbeszélései zárt ajtók mögött, teljes titoktartás mellett folynak. A találkozókon csak meghívottak vehetnek részt. Parolin bíboros részvételével az idei lesz az első alkalom, hogy az 1954 óta (egy kivétellel) minden évben megrendezett találkozón a szentszék is képviselteti magát.

A konferencia az 1954-es, első helyszínéről, a holland Oosterbeek "Hotel de Bilderberg" szállodájáról kapta a nevét. A találkozót minden évben megrendezik, 120-150 Európából és Észak-Amerikából meghívott résztvevővel. A konferenciára jellemzően politikai vezetők, iparmágnások, pénzügyi mogulok, tudósok, és médiaszemélyiségek kapnak meghívást.

A Bilderberg-csoport honlapja szerint a meghívottaknak kb. 2/3-a érkezik Európából, és 1/3-a Észak-Amerikából. A résztvevők 1/3-a általában politikai vezető vagy valamely ország kormányának képviselője. A találkozók eredetileg kinyilvánított célja az amerikai-európai kapcsolatok megerősítése volt. Mostanra a Bilderberg-konferenciák a globális folyamatok és a világgazdaság irányításáról szóló megbeszélések fórumává vált.

Az idei találkozó fő témái ezek lesznek: az európai populizmus (köztük minden bizonnyal kiemelten is hazánk helyzete), a társadalmi egyenlőtlenségek, a munka jövője, a mesterséges intelligencia, az Egyesül Államok időközi választásai, a szabadkereskedelem, az USA vezető szerepe, Oroszország, a kvantum-számítástechnika, Szaúd-Arábia és Irán, az álhírek, és egyéb más aktuális témák.

A Bilderberg-találkozókon a résztvevőktől szigorú titoktartást követelnek meg. A megbeszéléseken elhangzottakról sem jegyzetek, sem felvételek, sem beszámolók nem készülnek.

Miután a Bilderberg-találkozókat a kritikusai egyfajta "globális világkormányzat" összejöveteleinek mondják, a találkozókat pedig gyakran tüntetések kísérik, a csoport 2011 óta honlapot működtet, és azon - az összejövetel előtt egy nappal - mindig közli is a résztvevők listáját.

A találkozók eddigi résztvevői között olyan személyek fordultak elő, mint David Rockefeller, Henry Kissinger, Bill Gates, Bill és Hillary Clinton, Angela Merkel, Tony Blair, Emma Bonino, vagy a jelenlegi kanadai miniszterelnök (egykor szintén miniszterelnök) édesapja, Pierre Trudeau.

Magyarországról ezidáig Bokros Lajos (volt pénzügyminiszter), Surányi György (a Magyar Nemzeti Bank elnöke), Martonyi János (volt külügyminiszter), és Bajnai Gordon (volt miniszterelnök) szerepelt a Bilderberg-meghívottak között. Az idei Bilderberg-találkozónak nem lesz magyar résztvevője.

Ferenc pápasága alatt és a jelenlegi Szentatyának köszönhetően az államtitkár Parolin bíboros kezébe óriási egyházi hatalom összpontosult. Sokan ezért is őt a legesélyesebb jelöltnek tartják a pápaságra, Ferenc pápa szintén reformer utódjaként.

(Források: Catholic News Agency, LifeSiteNews)
http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/06/07/pietro_parolin_biboros_is_resztvesz_a_bilderberg-csoport_idei_talalkozojan

Abortusztörvény: nyertek is az észak-ír jogvédők, meg nem is

Sérti az emberi jogokat az észak-írországi abortusztörvény, de nem nyilvánítható illegálisnak - így döntött a brit legfelsőbb bíróság csütörtökön.

A testület igazat adott a keresetet benyújtó jogvédő csoportnak, de hozzátették, hogy csak akkor tudtak volna jogilag kötelező erejű ítéletet hozni, ha a keresetet egy olyan nő nyújtotta volna be, aki személyesen érintett.

Az Észak-Írországban jelenleg hatályos törvény még nemi erőszak vagy vérfertőző kapcsolat által létrejött terhesség esetén sem engedi az abortuszt, és akkor sem, ha a magzatról kiderül, hogy súlyos fejlődési rendellenességgel jön világra. Az illegális abortuszért életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható az Egyesült Királysághoz tartozó országban.

Az ír siker után

Brit politikusok és jogvédők akkor kezdtek nagy erővel kampányolni, hogy Észak-Írországban is enyhítsenek a szabályokon, amikor az Ír Köztársaságban múlt hónapban tartott népszavazáson az emberek döntő többsége a terhességmegszakítást gyakorlatilag minden esetben tiltó törvény ellen szavazott.

A keresetet végül az Észak-Írországi Emberi Jogi Bizottság nevű, több szervezetből álló jogvédő csoport nyújtotta be, azzal érvelve, hogy a jelenlegi észak-írországi abortusztörvény fizikai és mentális kínzással felérő embertelen és megalázó bánásmódnak teszi ki a nőket, és ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

Becslések szerint évente átlagosan ezer nő utazik Észak-Írországból Nagy-Britanniába, hogy ott vetesse el a magzatot, ott ugyanis a terhesség 24. hetéig ez engedélyezett. Az írországi népszavazás után az ír miniszterelnök egyenes utalást tett arra, hogy amint a törvénymódosítás hatályba lép, az észak-írországi nők Írországban is végezhetnek majd terhességmegszakítást.

Politikai kelepce

Miután a brit legfelsőbb bíróság döntése nem jelenti a törvény kötelező módosítását, a változtatás lehetősége továbbra is a belfasti vagy a londoni parlament hatáskörébe tartozik. A legnagyobb észak-írországi politikai erő, a protestáns Demokratikus Unionista Párt azonban mereven elveti az abortusztörvény enyhítésének gondolatát.

Hírügynökségek • Reuters, MTI

Ezúttal a keresztény cukrász javára döntött a bíróság – Vagy mégse?

Mostanra a magyar médiát is elérte a hírfolyam, amelynek középpontjában bizonyos keresztény kisvállalkozók, többnyire cukrászok és bizonyos vendégeik, többnyire azonos nemű párok állnak. A legtöbb hasonló ügyben az azonos nemű párok a keresztény vállalkozó hitbeli meggyőződésével ellentétes termékek megrendelését kérték, amit a keresztény vállalkozók udvariasan megtagadtak. Ezt általában azonnali feljelentés, büntetés, sok esetben bírósági per és a vállalkozás ellehetetlenítése, bezárása követte.

A legutóbbi ügyben, ami öt éve tart az Egyesült Államokban, a per már a legfelsőbb bíróságon jár, ahol a testület tagjai éppen most hétfőn hozták meg döntésüket és 7-2 arányban a cukrásznak adtak igazat.

A bíróság szerint senki sem diszkriminálhat faji, vallásos vagy nemi alapon abban, hogy elad-e egy már elkészült terméket (ami mellesleg nem is volt vita tárgya egyetlen ügyben sem), de senki sem követelheti egy másik embertől, hogy olyasmit készítsen, amit nem akar.

A szóban forgó cukrász egyébként más esetben is döntött már úgy, hogy nem készíti el a vevő által kért terméket. Például nem sütött “válási torát” (merthogy van, aki a válását is tortával ünnepli), mert ezt sem tartotta összeegyezethetőnek a vallásos nézeteivel.

Ez eddig igen örvendetes, de sajnos mélyebben szemügyre véve, az ügy kicsit másképp fest.

Az ítélet igazából azt mondta ki, hogy a korábbi döntést a bíró kifejezett rosszindulata miatt fordították meg, nem azért, mert a vallásszabadságot akarták megvédeni.

Ebben és a többi ügyben is igazából három kérdést kell tisztázni. Elsőként nézzük a szólásszabadságot. Egy torta feldíszítése vajon idetartozik? A legfelsőbb bíróság szerint igen, hiszen a művészi kifejezés egyik formájáról van szó, amit a szólás szabadságához való jog véd.

Másodszor ott van az egyesülési szabadság kérdése. Az amerikai alkotmány kimondja, hogy az állampolgároknak jogában áll eldönteni, hogy kivel üzletelnek. Az utóbbi években ezt a jogot a diszkriminációra hivatkozva többször megszüntették. Bizonyos esetekben ezt jóindulattal tették, de mindenképpen feleslegesen, hiszen a kapitalizmus az ilyen ügyeket minden külső beavatkozás nélkül magától elrendezi. Ha az egyik vállalkozás csak barna zárt cipőt viselő ügyfeleket szolgál ki, akkor hamarosan csődbe megy, a potenciális ügyfelek pedig választanak maguknak száz vagy ezer másik cég közül, ahol nem nézik, hogy mi van a lábukon. Mellesleg pedig nevetséges, hogy az állam beleszóljon abba, hogy törvényes keretek között ki kivel köt üzletet.

Végül pedig ott van a vallásszabadság. Az amerikai alkotmány ezt kétféleképpen védi. Egyrészt az állam nem hozhat létre saját vallást, másrészt pedig nem korlátozhatja a vallás szabad gyakorlását.

A fenti esetben a bíróság az utóbbiról döntött, de itt sem azt mondta ki, hogy a cukrász kötelezhető-e tortasütésre egy azonos nemű pár esküvőjére, csupán azt, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalakor a bíró nem mutatott kellő semlegességet. Anthony Kennedy bíró így fogalmazott:

„A bíróság rosszindulata ellentétben áll az alkotmány biztosította garanciával, miszerint a törvényeket a vallás iránti semlegességgel kell betartatni. Jack Phillips [cukrásznak] joga van ahhoz, hogy olyan döntéshozó bírálja ügyét, aki vallási alapon történő tiltakozását kellőképpen figyelembe veszi…”

Vagyis, feltételezhetően, ha a Colorado-i bíró kedvesen fogalmaz, a legfelsőbb bíróságnak nem lett volna baja az elsőfokú ítélettel. Más szóval nincs szólásszabadság, ha az állam úgy ítéli meg, hogy ennek gyakorlásához közterületet használok, azonkívül nem választhatom meg szabadon, hogy kivel kötök üzletet és vallásszabadságom sincs, ha az állam kedves szavakkal veszi el tőlem.

Mindettől függetlenül a helyzetet nem látom sötéten, hiszen nézzük csak milyen gyümölcsöket teremtek az igazi keresztényüldözések, amikhez képest a fenti ügy egy sétagalopp. A kereszténység üldöztetésben született, üldöztetésben terjedt és erősödött meg és csak az üldöztetések átmeneti megszűnésével veszítette el igazi erejét, azzal, hogy elkényelmesedett és Isten földi képviselete helyett maga is üldözővé vált.

Ez nem jelenti azt, hogy az üldöztetés jó dolog. Nem véletlenül mondta Pál, hogy imádkozzunk „a császárokért és mindazokért, akik hatalmat kaptak, hogy nyugodt és békés életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.”^{1. Timótheus 2:2} De azt igenis jelenti, hogy Isten az üldöztetést, mint minden egyebet egy keresztény életében, a javunkra fordít^{Róma 8:28}. Márpedig az üldöztetés esetében szemmel láthatóan ezt teszi, hiszen az élőhitű keresztények száma éppen azokban az országokban növekszik a leggyorsabban, ahol a kereszténység gyakorlása vagy akár Jézus megvallása is tilos.

Ennél egyszerűbb példát is mondhatok. Mond azt egy gyereknek, hogy nem tehet meg valamit. Például nem nyúlhat hozzá egy bizonyos tárgyhoz játék közben. Lehet, hogy addig egy cseppet sem érdekelte a dolog, vagy tudomása sem volt a tárgy létezéséről, de amint megtiltottad neki, a helyzet teljesen megváltozik.

Talán a kereszténységnek is pont ilyen tiltásokra van szüksége ezekben a napokban, hogy némelyek felébredjenek és csakazértis utánajárjanak, hogy miért pattognak annyira egyesek egy 2000 évvel ezelőtt élt ács és követői miatt.


http://idokjelei.hu/2018/06/ezuttal-a-kereszteny-cukrasz-javara-dontott-a-birosag-vagy-megse/