A
dublini Monkstownban található Szent János-templomot húsvéthétfő
reggeli miséje alatt razziázta meg a rendőrség - számolt be John Stone
atya a Twitter.com-on.
A
templomot a Szent X. Piusz Papi Testvériség működteti. A rendőrség
megpróbálta leállítani a misét, de a gyülekezet nem tűrte ezt, a
szentmise folytatódott és rendben be is fejeződhetett.
https://gloria.tv/post/Z48sGudGBpY66Uvy1p2Xj1qmV
A vatikáni L'Osservatore Romano nagycsütörtöki száma első három oldalán Iskarióti Júdást, Krisztus árulóját ünnepelte.Andrea
Monda, a L'Osservatore főszerkesztője az első oldalon "Júdásról és az
irgalmasság botrányáról" ír, kifejtve, hogy az evangélium
"legtragikusabb és legfelkavaróbb" alakját akarta "tisztelni".A
képen egy meztelen Krisztus látható, amint a halott Júdás fölé hajolva
szolgál neki. A képet egy francia művész festette, akire nagy hatással
volt Ferenc pápa, ahogy Júdást dicsérte.A L'Osservatore közölt a modernista Primo Mazzolari (+1959) atyától egy prédikációt, aki ellentmond az evangéliumnak, azt állítva, hogy Júdásnak "megbocsátottak".A
katolikus hitre tért és fasiszta Giovanni Papini (+1956) egyik szövege
azt állítja, hogy Júdásnak "jobb indítéka" kellett, hogy legyen
Krisztus elárulására, mint csupán 30 ezüstpénz.Végül
van egy szöveg Giuseppe Berto (+1978) olasz írótól, egy fasisztától,
aki később anarchistának tartotta magát, aki azt találta ki, hogy
Krisztus "köszönheti" dicsőségét Júdásnak.Az
egyház számára fontos forrásokban Krisztus azt mondja Júdásról: "Az
Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki
elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!” (Máté 26,24). A
János 13,27 kifejti, hogy "belé költözött a Sátán", a János 17,12
pedig "a pusztulás fiának" nevezi őt.
https://gloria.tv/post/LysvgzFCxP4n4Xpg2MLv33UGC
Egy
második Júdás-festmény is megjelent hamispróféta magán irodájában -
számolt be a L'Osservatore Romano (április 1) egy olyan cikkben, amelyet
jobb időkben áprilisi tréfának tartottak volna.
A bibliaellenes festmény)
egy meztelen Krisztust ábrázol, aki a halott Júdás fölé hajol, hogy
szolgáljon neki. A képet készítője, egy francia férfi adta Ferenc
pápának, akit Ferenc pápa 2018-ban megjelent "Qando pregate dite Padre
Nostro" (Amikor imádkozol, mondd a Miatyánkot) című, már feledésbe
merült könyve ihletett.
Ebben Ferenc pápa félreértelmezi
a franciaországi Vézelay apátsági templom képét, amelyen egy férfi -
aki a bazilika honlapja szerint nem Krisztus - látható, amint elviszi
Júdás testét. Ferenc pápa összetéveszti a férfit "Jézussal, a Jó
Pásztorral, aki a vállán hordozza a halott Júdást, mint az utolsó
elveszett bárányt".
A
L'Osservatore Romano szerint Ferenc pápának már korábban is volt egy
képe már az íróasztala mögött, így az új ábrázolás a második Júdás-kép
az irodájában.
Mivel
Ferenc pápa személy szerint kegyetlen és bosszúálló, ez árulkodó
vonzalmat mutat nem a Jó Pásztor, hanem egy másik Krisztus árulója
iránt.
https://gloria.tv/post/i6gdj8WNzE1D6FvG68FP1JmhJ
Kérdező: Köszönöm a beszélgetést.
Az ír
Gerard Quirke atya húsvét vasárnap misét celebrált a festői
Achill-szigeten található misesziklán - írja a CatholicArena.com.
Írországban a pogány kormány már második éve tiltott meg minden istentiszteletet a nagyhéten és húsvétkor.
A
misesziklák olyan helyszínek, ahol a katolikusok összegyűltek, hogy
részt vegyenek a tiltott miséken a büntetés ideje alatt, amelyet a brit
rezsim 1695-től legalább 1829-ig alkalmazott a katolikusok és a
katolikus egyház kiirtása érdekében.
https://gloria.tv/post/3VQuXAf3jeMYAuNesFRLr1gVD
A
németországi "katolikus egyházban" nemcsak skizma, hanem eretnekség is
van, ami doktrínális eltérést jelent - mondta Walter Brandmüller bíboros
az IlMessaggero.it lapnak (április 4),
Megjegyezte,
hogy a német "katolikus egyház" már régóta követeli a női papokat, a
házasságtörők szentáldozását, a homoszexualitás elfogadását és a
homoszexuális kapcsolatok megáldását.
"Ez
egy elcsúszás a protestáns álláspontok felé, talán a protestánsokkal
egyesült egyházat akarnak" - mondta a protestantizmusból áttért
Brandmüller.
Tudja, hogy
nagyon kevesen fognak csatlakozni a német skizmához, mert a német
"katolikusok" többsége mélyen közömbös, szekularizált, és a vallás
teljes elhagyásának határán áll.
Brandmüller
szerint "a protestánsok" pökhendi elítélése némileg igazságtalan,
mivel számos protestáns csoport van, amelyek sokkal jobban
teljesítenek, mint a dekadens Novus Ordo egyház.
https://gloria.tv/post/CaAUnV1DWCZA1NRX1fGdaxjnF
Magyarország a Szűzanya engesztelő országa. A magyar engeszteléssel szoros kapcsolatban áll az égiek által Magyarország engesztelő szentélyének szánt kápolna felépítése Budapesten a Normafa közelében található Szent Anna Réten. Az első kérés erre vonatkozóan 77 évvel ezelőtt hangzott el, de a kápolna mindmáig nem épült fel. E kérés Kovacsics Mária Natália nővéren keresztül hangzott el. Nála az is szerepelt – ahogyan egyre halasztódott a kápolna felépülése – hogy a kápolna és az Égiek által kért engesztelő szerzetesrendeknek ügye együtt fog előre mozdulni. Pillanatnyial a kápolna még mindig nem épült meg, és bizony ezek a szerzetesrendek sem virágoznak, sem Natália nővér rendje, sem a férfi rendek.
Az Újszövetségben mind egy templom, mind egy kápolna, nem elsősorban kőből, fából, vagy bármilyen anyagból emelt épület, hanem Krisztus misztikus testének a része. Egy földi anyagokból készült templomnak is előbb lelkileg kell épülnie. Ugyanígy van ez egy szerzetesrenddel is. Mielőtt annak a szervezeti, egyházjogi keretei létrejönnének, azelőtt egy lelki építkezésre van szükség.
Egy ilyen lelki építkezésre hívja mindazokat a Szentháromság Gyermekeinek Engesztelő Családja, akik számára fontos az engesztelés, és aki Magyarország engesztelő hivatását élni szeretnék, és szeretnék azt is, hogy felépüljön végre valahára az engesztelő kápolna, és működjenek az engesztelő rendek.
Erre hív ez a 2021 Húsvétján alakult engesztelő család, amelynek részletesebb leírása, működési szabályai itt találhatók .
Húsvétvasárnap különleges látványban- és legfőképpen kegyelemben – részesültek azok, akik az Országúti Ferences Plébánia környékén jártak, hiszen az ünnepi körmenet a járvány ellenére sem maradt el.
Az Oltáriszentséggel a pap és az asszisztencia a Margit körúton és a Mechwart ligetnél haladt, közben szentségi áldásban részesülhettek az emberek. A felvételeken jól látszik, hogy sokan letérdeltek az Eucharisztia előtt, amelyben a katolikus hit szerint Jézus valóságosan is jelen van.
A közösségi médiában több pap is beszámolt arról az elmúlt napokban, hogy milyen megrendítő számukra is kilépni az utcára az Oltáriszentséggel, megtapasztalni azt ahogyan az emberek reagálnak. Sokan értetlenül nézik a történéseket, de elmondásaik alapján meglepően sokan reagálnak, akár egy meghajlással, egy keresztvetéssel – vagy térde ereszkedéssel.
Jakob Tscharntke pásztor (akinek előadásaira már többször felhívtam a figyelmet) prédikációja 2021. április 4-én, Húsvétvasárnap
A felvétel itt nézhető meg: „Gott zeigt seine Allmacht” – „Isten megmutatja mindenhatóságát”
A
prédikáció Hanna (Anna) hálaénekére épül (Anna sokévi meddőség és
Istenhez szóló áhítatos könyörgése után szülte meg első fiát, Sámuelt,
akit hálából az Úrnak ajánlott fel): (1 Sám 2,1-10), Káldi-féle 1930-as
Biblia: 1 Kir 2,1-10:
„Ujjongóvá vált a szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a
szarvam. Tágra nyílott a szám ellenségeimmel szemben. Mert örvendezem
segítségeden. Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad
kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek annyit
kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól. Mert mindentudó
Isten az Úr, s eléje kerülnek szándékaitok. Vereséget szenved az erősek
íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék. Elszegődnek a kenyérért,
kik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek. S míg sokat szül,
ki meddő volt, kinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá, és élővé,
visz le az alvilágba s hoz vissza onnét. Az Úr tesz szegénnyé s
gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá, porból felemel szűkölködőt,
sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön, s elfoglalja a
dicsőség székét. Mert az Úréi a föld sarkai, s ő helyezte rájuk a föld
kerekségét. Szentjeinek lábát megóvja, s sötétségben némulnak el az
istentelenek, mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert. Félni fognak
az Úrtól ellenségei, mennydörögni fog felettük az egekben, meg fogja
ítélni az Úr a föld határait, s hatalmat ad királyának, s felemeli
felkentjének szarvát.”
Anna
hálaéneke nem más, mint Isten végtelen hatalmát dicsőítő himnusz –
ezért lett Húsvét szentleckéje: „Az Úr tesz halottá, és élővé, visz le
az alvilágba s hoz vissza onnét.” (1 Kir 2,6) Ez az ének az
Ószövetségben hirdeti már a feltámadás bizonyosságát.
Mégis, sok keresztény van, aki kételkedik Isten mindenhatóságában.
Holott egyfelől a Biblia több helyen is egyértelműen beszél erről.
Például Mózes első könyvének 18. és 21. fejezetében, amikor az Úr közli
Ábrahámmal, hogy 90 éves felesége, Sára fiút fog neki szülni. („Miért
nevetett Sára, mondván: Szülhetnék-e én vén asszony létemre? Van, ami az
Úrnak lehetetlen? [Vajon nehéz-e valami Istennek?] Amint megmondottam,
esztendő fordultán, ilyen időtájban, visszatérek hozzád s fia leszen
Sárának.” (1 Móz 18,13-14)) – Istennek semmi sem lehetetlen, az sem,
hogy egy meddő 90 éves asszonyt anyává tegyen.
Másfelől a logika is ezt mondja, hiszen milyen isten lenne az olyan, aki nem mindenható? Mi lenne akkor a mi hitünkből? Az igaz keresztény hithez elválaszthatatlanul hozzátartozik az Isten mindenhatóságában való hit.
Például Jeremiás, Dániel próféták az Ószövetségben, Máté evangéliuma az
Újszövetségben beszél Istenről, mint a Mindenhatóról; az utóbbiban
maga Urunk Jézus Krisztus mondja, hogy „Istennél minden lehetséges” (Mt
19,26).
Húsvét hite az Isten mindenhatóságában való hit!
Minden
hitbeli kérdésnél alapjában véve csak két témáról van szó: Isten
mindenhatóságáról és Isten szeretetéről. E két kérdés helyes
felfogásában van az egész keresztény hit elmélete és gyakorlata
összefoglalva. Az Isten mindenhatóságáról feltett kérdésben:
Feltételezem-e, tudom-e, hogy Isten mindenre képes; Az én életemben is
minden bajt el tud hárítani, ha Ő úgy akarja, vagy nem? És az Isten
szeretetéről szóló kérdésben: Feltételezem-e, tudom-e, hogy Isten szeret
engem, hogy minden dologban a legjobbat akarja számomra? Teljesen
függetlenül attól, hogy én felfogom-e, hogy az adott pillanatban ez a
legjobb az én számomra. Nem értem, de bízom Istenben, tudom, ebbe
kapaszkodom, hiszem, mert Isten ezt ígérte meg.
E két kérdésen áll vagy bukik a keresztény hit.
Isten mindenhatósága a Benne való feltétlen bizalomnak megkerülhetetlen logikus előfeltétele.
Ha Isten nem maga a mindenhatóság, akkor azzal kellene számolnunk, hogy
olykor kicsúszik a kezéből a gyeplő, hogy történhet olyasmi, amikor
nem Ő a helyzet ura. Sőt, előfordulhat az is, hogy a mi életünkben is
elkövet valamilyen hibát. Ha Isten nem mindenható, akkor Vele is
előfordulhat ilyesmi. Például előfordulhat, hogy ígéretét nem tudja
teljesíteni. Mint ahogy ez az embereknél, a szülőknél előfordul olykor,
akik jó szándékkal megígérnek valamit a gyermekeiknek, be is akarják
tartani, de aztán a körülmények ezt lehetetlenné teszik a számukra:
hiszen ők nem mindenhatók.
Istennél
ilyesmi SOHA nem fordulhat elő. Ebben sziklaszilárdan bíznom kell,
tudnom kell, hogy Istenben mindig abszolút megbízhatok.
Különösen fontos ez akkor, ha valami számunkra teljesen érthetetlen baj
ér bennünket. Amikor kiszolgáltatva, minden evilági segítségtől
megfosztva állunk, és azt kérdezzük: Hogyan engedheti ezt meg Isten?
Pont ilyenkor elengedhetetlen az Isten mindenhatóságába vetett
bizalmunk.
Nem ez van: Isten nem tudta megakadályozni ezt a bajt; Hanem: Isten pontosan így akarta, hogy megtörténjen, bármennyire is felfoghatatlannak tűnik ez most a számunkra.
Az a gondolat, hogy valami azért történt, mert Isten nem tudta
megakadályozni, SOHA nem merülhet fel bennünk. Keresztény hitemnek
tudnia kell, hogy az adott dolog azért történt, mert Isten számomra
legjobbként pont így akarta, hogy történjen.
A
Bibliában több tucatszor van szó Isten mindenhatóságáról, a legtöbbször
Jób könyvében, a látszólag értelmetlen szenvedés könyvében. Jób a
Gonosz rettenetes erejével került szembe, át kellett élnie, miként
teszi ez a Gonosz majdnem teljesen tönkre az életét. De miért hagyja
Isten, hogy Jób ennyire szenvedjen? Miért engedi meg Isten a Gonosznak,
hogy egy istenfélő embernek ennyi mérhetetlen szenvedést okozzon?
Valóban Isten áll mindezen bajok mögött, illetve fölött, tehetjük fel a
kérdést? Pont egy istenfélő, Isten parancsait híven követő ember
számára érthetetlenek az ilyen történések. Pedig e káosz felett is
Isten uralkodik. Vagy mégsem? Ha ez utóbbi igaz lenne, akkor az ilyen
helyzetekben nem lenne többé remény az ember számára.
A „miért”-re nem kapunk választ Jób könyvében. E könyv válasza az, hogy
Isten felfoghatatlan mindenhatóságára utal, mikor ezt mondja: Ember,
ki vagy te, hogy Isten utjait meg akarod érteni a magad csekély
korlátozott értelmével? (lásd Jób 40,6-42,6)
Mindazonáltal a szenvedéssel kapcsolatban egy dolgot tisztáz ez a
könyv: Sátán is alá van rendelve Isten mindenhatóságának. Nem teheti
azt a földön, különösképpen az emberrel, Isten képmásával nem, amit
akar. Meg kell jelennie Isten előtt az engedélyért, mielőtt valamit
megtehet. Sátán semmit nem tud tenni anélkül, hogy Isten ne adjon neki
erre engedélyt. Sátán minden tombolása, dühöngése felett Isten keze
lebeg. A világon nincsen semmi, rossz sem, amit nem Isten keze
kísér, és aminek nem az Ő keze szab határt – és ez a tudat pont ebben a
mostani időben nagyon nagy vigaszt kell nyújtson a számunkra.
Jób számára is az a bizonyosság adott reményt és nyújtott vigaszt,
hogy semmi nem történhet vele Isten tudta és engedélye nélkül.
Az
Újszövetség is sokszor (ha jól számolom, tízszer) beszél Istenről, mint
a Mindenhatóról, akit az Újszövetségben görög kifejezéssel élve
Pantokrátornak, a világ mindenek felett álló uralkodójának nevez.
Szent Pál korintusiaknak írt második levelében ezt írja: „Távozzatok
körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr, s tisztátalant ne
illessetek. Akkor fölkarollak benneteket, és atyátok leszek, ti meg a
fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.”
(2 Kor 6,17-18) – De vajon Isten mindenhatósága miért pont a világtól
való elkülönüléskor nyer különösen nagy fontosságot? Miért van pont
ebben az elkülönülési parancsban szó az Úrról, mint a Mindenhatóról?
Azért, mert amikor kimegyünk e világból, amikor szembekerülünk a
korszellemmel, akkor elég gyorsan megtapasztaljuk, hogy igencsak hamar
egyedül maradunk. És akkor ebben a helyzetben különösen fontos az Úr
ígérete: Ne féljetek, nem maradtok egyedül. „Akkor fölkarollak
benneteket, és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek –
mondja az Úr, a Mindenható.” (2 Kor 6,17-18)
Mire kell nektek a világ? Miért van szükségetek a világra? Hiszen, én, a
Mindenható vagyok veletek! – Micsoda ígéret! Pont a mostani időben! A Mindenhatóban való támasz és biztonság nélkül aligha lesz képes bárki is ezt az előttünk álló időt túlélni.
Azok, akik látják, hogy mi folyik most a világban, teljesen egyedül
fognak maradni, mert az állítólagos keresztények is süketen és vakon
együttműködnek ezzel a totális, sátánista, embert-megvető korszellemmel.
Akik nem engedik magukat beoltatni, azok egyre inkább a társadalom
kivetettjeivé fognak válni. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban,
években extrém magányosakká válnak e világban. A társadalom számára
veszélyforrásnak lesznek kikiáltva. Mindenütt bevezetik az
oltásigazolványt, holott az oltás – a gyártóik szerint is – se a
betegségtől, se a fertőzéstől, se ennek továbbadásától nem véd meg.
Korunk
történéseiben világosan felismerhető a sátánista, embert megvető
gonoszság – de aki ezt felismeri és erről beszél, az nagyon-nagyon
magányos lesz. Szent Pál szavai: „Távozzatok körükből, és különüljetek
el tőlük”, ezért most egészen sajátos jelentést kapnak.
Emberi szintről nézve ezért nagyon fontos, hogy azok a kevesek, akik
ezt megértik, egyre szorosabban összefogjanak, segítsenek egymásnak,
úgy próbáljanak meg élni, mint ahogy az ú. n. klánok tagjai teszik.
Senkit ne hagyjanak magára, mindenkit húzzanak magukkal, tartsanak
össze, ne engedjék, hogy bárki is elessen közülük. A mai ember az ilyen
nagyfokú összetartozást, összefogást már nem ismeri, az ilyesmi
szokatlan a számára. A mai ember csak saját magában és a
bankszámlájában bízik. De ez már nem elég. Megint szükségünk lett
egymásra, újra és intenzíven.
Lelki szinten mindenekelőtt azt kell tudunk, hogy Isten mindenhatóságában biztonságban vagyunk.
Mit nekem a világ? Mit számít, ha megpróbáltatások várnak rám, ha
elveszítem munkahelyemet, vagy nem vesznek fel az egyetemre, a
továbbtanulásom kerül veszélybe, ha a Mindenható az én oldalamon áll? Mi
szükségem van akkor a világra?
Attól tartok, hogy az elkövetkezendő időkben sokan fognak ilyen és
ehhez hasonló kérdések előtt állni. És akkor minden azon a kérdésen áll
vagy bukik, hogy vajon egész életemet a Mindenható szeretetében bízva
és az Ő kezeitől vezetve élem-e, és ezért minden következménnyel együtt
az egyenes, helyes úton tudok tovább járni, vagy nem tudok helyesen
választani, és mindkét oldal felé sántítok. Ez utóbbit eleddig senkinek
nem sikerült tartósan megvalósítani, nekem sem fog sikerülni, és nektek
sem.
Mit nekem a világ,
ha a Mindenható áll az oldalamon? Aki ezt nem tudja, az előbb vagy
utóbb meghajlik a társadalom elvárásai előtt. Aligha lesz meg az ereje,
hogy a nyomásnak ellent álljon. A nyomás már ma is gigantikus, holott
amit ma átélünk az csak egy kis része annak, ami a jövőben vár ránk.
Aki ma
hagyja magát beoltatni, az nagy valószínűséggel majd a fenevad
bélyegével is hagyja magát megjelöltetni. Hogy miért? A történések belső
logikája mindkét esetben ugyanaz. A népesség egy része totálisan süket
és vak, és egyáltalán nem fogja fel, hogy mi történik körülötte;
fogalma sincs, hogy valójában mi is zajlik ma a világban. Egy másik
rész nem is akarja ezt tudni. Nem akar ezzel foglalkozni. Kényelmes
életet akar élni, egy ideig talán elmanőverezget egy kicsit, de végül,
ha a nyomás növekedik, beadja a derekát. Valójában soha nem akart
komolyan foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Mindig kitért a kényelmetlen
kérdések elől. Fejét a homokba dugta, annak ellenére, hogy látta a
viharfelhőket és hallotta a mennydörgéseket.
Egy harmadik rész pontosan tudja, hogy ez helytelen, de nincs ereje, hogy a nyomásnak tartósan ellenálljon.
Amit legkevesebb egy év óta a világ átél, az egy professzionista és
ultimatív felőrlési taktika ennek összes formájában és az élet minden
területét behálózva. A társadalom egy része mély kómában alszik, vagy
hagyja magát az orránál fogva vezetni, e csoporthoz különösen sokan
tartoznak a "keresztény" közösségek tagjai közül. A másik részt, amelyik
legalább töredékében felfogja, hogy mi zajlik itt, a korona-őrület
naponta változó intézkedései lelkileg felőrlik, hogy végül minden
ellenálló képességüket elveszítsék, és ily módon a kimondhatatlan
sátánista gonoszság lehetőleg akadálytalanul elterjedhessen, és a világ
népeit megtizedelhesse és rabigába hajthassa.
Jób könyve után a második könyv, amelyben a legtöbb szó esik az Úr mindenhatóságáról, Szent János apostol Jelenések könyve. E könyv pont ezzel az alapkérdéssel foglalkozik: Kié lesz a hatalom minden felett az idők végén? Vajon az Antikrisztus és általa a Sátán győzedelmeskedik-e a világ felett, az emberiség felett, Isten teremtése felett? Vajon sikerül Sátánnak a végén mégis mindent elpusztítani, amit Isten teremtett?
Az idők végén csak egy győztes lehet – de ez nem Sátán lesz, hanem Jézus, a Pantokrátor.
Ebben a
tomboló antikrisztusi gonosz időben, amikor pont Nagycsütörtök és
Húsvét között, 2020 után idén is, az év legfontosabb keresztény ünnepei
alatt a jogtalanság és önkény eszközeivel uralkodók egy öt napos
szigorú kijárási tilalmat rendeltek el azzal a szégyentelen, másképp
nem lehet nevezni, mint istenkáromló kéréssel, hogy mindenki maradjon
otthon. 2020 után újra megtiltják az istentiszteleteket Húsvét előtt és
Húsvétkor! Ez az istenkáromlásnak olyan foka, aminek abszurditását már
nem lehet felülmúlni. Egyedül ebből az intézkedésből is világosan
meglátszik az abszolút sátánista gonoszság és embermegvetés, amivel ma
kormányozzák az emberiséget. Ha az előző 13 hónapban semmit sem fogtunk
volna fel ebből a szellemiségből, akkor ez az egyetlen intézkedés elég
arra, hogy mindent megértsünk. Többre nincs is szükség ahhoz, hogy
valaki megértse, hogy micsoda embermegvető, sátánista, antikrisztusi
szellem garázdálkodik körülöttünk. És ha ehhez még a kereteket is
megfigyeljük!
Akinek csak
egy csipetnyi józan esze van, az rájön, hogy micsoda aljasság
szükségeltetik ahhoz, hogy az iskolabezárások után, de még Húsvét előtt
pár napra kinyissák az iskolákat, ami egyértelműen csak arra
szolgálhat, hogy a gyermekeket végigtesztelhessék. Gondoljuk csak meg,
micsoda lelki pusztítást végeznek ezek a tömeges gyorstesztek a fiatal,
kiszolgáltatott gyermekekben? Képzeljük el azt a jelenetet, ahogy a
gyermekek a padban ülve mereven nézik a tesztjeiket, hogy azok vajon
pozitív vagy negatív jelet mutatnak-e. – „Mi lesz velem, ha pozitív a
tesztem, milyen következményekkel jár ez rám nézve és szüleim,
testvéreim számára? Hogyan fognak a többiek rám nézni? Hogyan fognak
kikergetni az osztályból, az épületből?” – Micsoda pszicho-terror ez!
Micsoda visszaélés ez a védelemre szorulókkal, a tanárok gondjára bízott
gyermekekkel szemben? Súlyosan, súlyosan kriminális! Minden tanár, aki
ebben részt vesz, a rendelkezés kiagyalóival együtt börtönbe való. És
ez csak egy ezredrésze az egész korona-terrornak, ennek a sátánista,
embert megvető, antikrisztusi őrületnek. [Németországban Merkel
Nagycsütörtöktől kezdve 5 napra abszolút kijárási tilalmat rendelt el,
és betiltott minden istentiszteletet, és felszólította a lakosságot,
hogy ez idő alatt mindenki maradjon otthon. A felzúdulás azonban akkora
volt, hogy vissza kellett vonnia, illetve enyhítenie kellett
rendelkezésén – ami nem teszi meg nem történtté eredeti tettét.]
Merkel ezzel a bejelentésével végérvényesen leleplezte magát, és
teljesen nyíltan megmutatta mélységesen anti-keresztény fizimiskáját. Amit
tett, az a legnagyobb gaztett a Mindenhatóval szemben: az embereket
Nagypénteken és Húsvétkor távol akarta tartani Isten dicsőítésétől!
Ezzel a Mindenhatótól rabolja el a tiszteletet, direkt Istennel szegül
szembe! Háborút üzent a Mindenhatónak. [De nem csak ő, hanem mindazok a világi és egyházi "kollégái", akik ugyanilyen rendelkezéseket hoztak/hoznak.]
Merkelnek
és a többieknek tudniuk kell, hogy mit csinálnak. Nekünk pedig fel
kell készülnünk arra, hogy ellenálljunk a Gonosz erőinek.
Ha én
az elmúlt hónapokban, mint e közösség pásztora valamiben hibát
vétettem, az nem az volt, hogy túl keveset, hanem hogy túl sokat
engedtem, és túl sok mindenbe beleegyeztem.
Amin
nekünk, Jézus követőinek mennünk kell, az egy nagyon, nagyon keskeny
út, ami ráadásul napról napra keskenyebbé válik. És azon helyzetek
száma, amelyekben már kötelező ellenállnunk, amiben már egészen
biztosan nem vehetünk részt, az elkövetkezendő hónapokban egyre csak
növekedni fog. Ehhez nagyon sok bölcsességre, sok bátorságra és a
Mindenható iránti abszolút bizalomra van szükségünk.
Ezzel pontosan abba a helyzetbe kerülünk, mint amiben a tanítványok
voltak csaknem 2000 évvel ezelőtt, az első keresztény Húsvét előtt.
Röviddel
Húsvét előtt így nézett ki számukra a világ: a Gonosz hatalma
hihetetlen győzelmet ünnepelt, hiszen Jézus, a szabadító, a megváltó
meghalt. Vajon képesek vagyunk-e teljes súlyával elképzelni a távolban
megbúvó tanítványok határtalan megrendülését. Inukba szállt bátorsággal,
remegő térdekkel csak messziről mernek a keresztre nézni, amelyen az ő
Mesterük függ. Merő zavarodottság, ijedtség, a félelemtől,
csalódottságtól szinte megbénult, nyomorúságos alakok. Júdás, a zsidó
főtanács és Pilátus közreműködésével a Sátánnak sikerült Isten
Felkentjét eltenni láb alól. A Gonosz szembeszállt a Mindenhatóval és
látszólag győzött.
A Biblia
arról tudósít, hogy az Antikrisztus idejében ugyanez fog történni: Az
Antikrisztus istennek fogja beállítani magát, és az egész világ előtt
meg fogja mutatni, hogy erősebb, hatalmasabb a Mindenhatónál. Ez a
szörnyű nap el fog jönni.
De nem ez lesz az utolsó nap!
De
előtte, Nagypénteken, látszólag legyőzetett az Isten Fia. Jézus nem
szállt le a keresztről. Akiben annyi ember bízott, az most tanítványai,
követői szeme előtt nyomorúságosan távozott az élők sorából.
Jézus halála előtt sötétség borult a világra (lásd Mt 27.45: „A hatodik
órától a kilencedik óráig [ekkor halt meg Jézus] sötétség borult az
egész földre”). A Gonosz erői győzelmüket ünnepelték e három órában,
mialatt Isten elrejtette arcát a föld színe elől. Isten visszavonult, és
a földet kiszolgáltatta a Gonosznak. A „föld megrendült” (Mt 27,51), a
legalul lévő került felülre. Az Isten elleni lázadás – úgy tűnik –
sikeres volt. Egy pillanatig úgy néz ki, mintha a Gonosz győzelmével
átvette volna a hatalmat a világ fölött. – De akkor jön Húsvét! A halott visszatér, mert legyőzte a halált! A halált, ami a Gonosz utolsó nagy harcosa.
Érdemes
a halálról kissé bővebben elgondolkodni. A halál nem egyszerűen egy
esemény. A halál egy személy. A halál a Gonosz utolsó nagy harcosa. A
Gonosznak is megvannak a maga harcosai, a maga fejedelmei, a maga
istenei. És a halál az utolsó és a legerősebb ezek között.
Ez egészen világosan megmutatkozik a Jelenések könyvében. Jel 19,20-ből
megtudjuk, hogy Jézus látható visszatértekor először „a vadállatot és
vele együtt a hamis prófétát vetették elevenen a kénköves, tüzes tóba” [no meg velük együtt azokat, „akik felvették a vadállat bélyegét, és akik imádták annak képét”].
Tehát „a Lovas és serege”, azaz a dicsőségben visszatérő Jézus elsőként
az Antikrisztus megszemélyesítőivel végez. Ezzel kezdődik Isten nagy
feltakarítása a Gonosz bajnokai között. Aztán az ezeréves birodalom
végén a Sátánt, mint a Gonosz következő harcosát „vetették kénköves,
tüzes tóba” (lásd Jel 20,9-10). Egy azonban, a halál még mindig hátra
van. Őt csak a nagy végelszámoláskor, a második halálkor fogják a tüzes
tóba vetni az összes kárhozottal együtt. (Jel 20,13-15: „A halál és az
alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak
a tettei alapján. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A
tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a
tüzes tóba vetették.”)
Ma
reggel eszembe jutottak az ú. n. Georgiai iránymutató kövek (The
Georgia Guidestones), amiket 1980-ban állítottak fel Amerikában. [Szinte
napra pontosan 40 évvel a világméretű koronaőrület kitörése előtt!] A
korona nem a mennyből vagy a pokolból bukkant csak úgy hirtelen fel. A
mennyből nyilván nem, inkább a pokolból, de onnan sem tegnap óta.
Ezeket a dolgokat hosszú ideje tervezik és nagyon, nagyon gondosan,
aprólékosan dolgozták ki. Akik ma a világot kormányozzák és az
embereket leigázzák, nyilván ugyanazok, akik ezeket a köveket 41 évvel
ezelőtt megtervezték és felállíttatták, és 1980. március 22-én
felavatták.
Ezek a kövek
több mint 5 méter magasak és két méter szélesek, és több nyelven a
jövőre szóló üzenetek vannak rajtuk, amit sokan az „Antikrisztus
tízparancsolatának” neveznek. Az első követelés így hangzik: „Tartsátok
500 millió alatt a népességszámot összhangban a természettel.”
[Lásd e kövekről a következő videót: Az Antikrisztus tízparancsolata – A Georgiai Iránymutató kövek rejtélye
– De ne felejtkezzünk el a Lisszaboni EU szerződésről sem, amit 2007.
december 13-án írtak alá: Abban például Magyarország csupán 6 millió
lakossal szerepel!]
„Tartsátok
500 millió alatt a népességszámot” – Mi áll ezen utasítás mögött? Az
embert, akit Isten saját képmásaként a teremtés koronájának teremtette,
ezek a gonosz és mélységesen sátáni lények bajnak, problémának,
egyfajta leküzdendő nyavalyának, globális betegségnek tekintik.
És ezek után nézzünk szét, hogy mi történik jelenleg az egész világon.
Olyan dolgok zajlanak évek óta körülöttünk, amiket korábban el sem
tudott volna senki képzelni. Klíma-terror, korona-terror. Az
emberiségnek koronavírusa van, ezért ki kell irtani – így szól a
zöld-ideológia, amit ma reggel olvastam az interneten. Az ember, mint
veszély a bolygó számára! Az emberiséget tehát alaposan meg kell
ritkítani, vagy még inkább, egészen kiirtani, hogy aztán a bolygó megint
megpihenhessen, és Isten képmása nélkül nyugodt, zöld életet élhessen.
Washingtonban a napokban
egy őrült a nyilvánosság előtt, valamilyen gyűlésen azt üvöltözte, hogy
az embereknek meg kell enniük saját bébijüket, hogy a földet
megóvhassuk a túlnépesedéstől. És ezt az őrültet nem hallgattatták el,
nem vezették el, sőt még csak le sem intették. A jelenlevő politikusok
közül senki sem tiltakozott, senki nem háborodott fel. A német zöldek
szerint sem szabad gyermekeket világra hozni, mert túl sok CO2-t
produkálnak.
Mi más
ez, mint az embermegvetés kultúrája. A Gonosz utolsó harcosának, a
halálnak kendőzetlen pofája. Már ez a kicsi fazetta megmutatja, hogy
milyen háború közepette élünk. Nem csak évek múlva, hanem már most… a
harc már régen elkezdődött…
De
Isten a Gonosz látszólagos győzelme idején is Mindenhatónak bizonyul.
Csak az élhet nyugodt hitbizonyosságban, aki tudja, hogy Istené minden
hatalom, Ő a Mindenható. Ennek pont Húsvét az egyik világos bizonyítéka.
És most éppen a második bizonyíték felé haladunk, Urunk Jézus Krisztus
újraeljövetele felé, amikor már nem csak a hívők, hanem az egész világ
látni fogja az Úr mindenhatóságát. Akkor majd Urunk korunk minden
jogot tipró és embert megvető zsarnokát letaszítja a trónjáról.
Micsoda vigasz tudni, hogy a Bíró biztosan el fog jönni. Erről beszél a
prédikáció elején felolvasott bibliai részben Anna is. „Nincsen más
terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk.” (1 Kir 2,2) Anna
még életében megtapasztalta Isten mindenhatóságát. Hálaénekében Isten
magasztalása után e világ hatalmasai felé fordul: „Vereséget
szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék.” (1 Kir
2,4) – Most sem azoké lesz az utolsó szó, akik ma leigázzák az
emberiséget, hiszen „az Úr tesz halottá, és élővé” (1 Kir 2,6).
Az Úr ellen lázadók el lesznek tiporva, de nem általunk: Merkelnek és a többieknek tőlünk nem kell félnie. A
Mindenhatótól kell félniük, nekik is, és mindazoknak, akik e
gaztettekben részt vesznek.De pont a sötétség ezen ijesztő óráiban,
amikor látszólag a Gonosz korlátlanul éli ki magát, kell Húsvét
örvendező bizonyosságát magunkban felébreszteni és ébren tartani.
Micsoda
hatalmas Istenünk van – ezt soha nem szabad elfelejtenünk. És Isten ma
is tehet és tesz is csodát. A Gonosz a jövőben is biztosan támadni fog
bennünket, ezért minden nap, szakadatlanul rá vagyunk utalva Isten
védelmére. Ha ki tudunk tartani, az nem a mi érdemünk, hanem az Övé.
Sok imára van szükség, hogy Isten védőfallal vegyen körül bennünket.
De soha
ne feledjük: Isten ma sem kevésbé mindenható, mint Ábrahám, Mózes,
Anna idejében volt. Ne engedjük elvenni tőlünk örvendező
hitbizonyságunkat. Függetlenül attól, hogy mi jön, mi vár ránk a
jövőben. És Istentől az utolsó leheletünkig valami nagyot várjunk. És
azt is lássuk meg, amit ma tesz teremtményeiért: sokan vannak, akik csak
most, a gonoszság ekkora térhódítása idején fedezik fel Jézust. Az Úr
fénye ebbe a mostani sötétségbe is besugárzik, ebben a sötétségben is
utat tör magának, hogy megvédje azokat, akik Őt hívják segítségül.
Isten mindenhatóságában cselekszik. Ezért soha ne legyünk kishitűek. Istenbe, a Mindenhatóba vetett bizalmunk a mi életünk és reményünk alapja most és a jövőben is. Amen.
Az
írországi Waterford és Lismore püspöke, a 61 éves Alphonsus Cullinan
nagypénteken egy fakeresztet vitt végig Waterford utcáin, miközben a
keresztutat imádkozta (a képet a CatholicArena.com tette közzé).
A pogány ír rezsim immár második éve tiltott be minden nyilvános istentiszteletet a nagyhéten és húsvétkor.
Egyes
helyeken, például a dublini Phoenix Parkban a hívek összegyűltek, hogy
a szabadban imádkozzák a keresztutat, mert a katolikus liturgiát
betiltották
https://gloria.tv/post/kQx1kT17YLLV4x8X2Z3qJuCGD
A rendőri erők este 6 óra körül avatkoztak be a londoni lengyel Krisztus Király plébánián tartott nagypénteki liturgia közben.
Amikor a pap észrevette a problémát, láthatóan megrendülten jelentette be, hogy "baj van".
Ezután
két rendőr lépett be a szentélybe anélkül, hogy bármilyen tiszteletet
tanúsított volna a vallási szertartás iránt. Az oltárhoz mentek, és
pénzbírsággal, sőt letartóztatással fenyegették a híveket, ha a
templomban maradnak.
Az
egyik rendőr a mikrofonba mondta: "Ez a gyűlés sajnos legális... eeeh
illegális a jelenleg érvényben lévő koronavírus szabályokra való
tekintettel".
A pap, aki
ekkorra már minden bátorságát elvesztette, arra kérte a híveket, hogy
engedelmeskedjenek, és a gyülekezet elhagyta a templomot. A ministránsok
a sekrestyében levették reverendájukat, de visszatértek, hogy a
kereszt előtt térdre boruljanak, mielőtt elhagyták volna a templomot.
Amikor
már késő volt, az egyházközség közleményt adott ki, amelyben
tiltakozott a "meggyalázás" ellen, és bejelentette, hogy minden húsvéti
misét meg fognak tartani: "A rendőrség brutálisan túllépte hatáskörét,
mivel minden kormányzati előírásnak eleget tettünk".
https://gloria.tv/post/xm1qhaQtMSjw2Wz1LLXLYrHE7
Megkezdték
az Új Világrend létrehozását a Covid ürügyén, azonban ezt "évtizedek
óta tervezték" mind az államban, mind az egyházban - mondta Viganó érsek
az AldoMariaValli.it lapnak (április 1).
Mostanra
a katolikusokat "alig tűrik meg, mint retrográdokat és fanatikusokat".
Ezzel párhuzamosan, ami évezredeken át a civilizált világ alapja volt
(és még mindig az), az "bűnökké" válik, és minden Isten és a természet
elleni magatartás "nemcsak törvényes, hanem kötelező".
Viganó
számára jó, hogy a megosztottság most világossá vált, mert a múltban
propagált "pacifizmus" "csak arra szolgál, hogy lefegyverezze a jókat,
és a gonoszokat szabadon engedje gonosz tetteik véghezvitelére".
Viganó
kifejti, hogy a katolikusoknak "tábornokokra és parancsnokokra" kell
számítaniuk, akik vezetik őket a harc sikeres megvívásához. Tekintettel
arra, hogy szinte mindegyikük a dezertálást és az árulást választotta,
még mindig számíthatunk a Szűzanyára.
A
régi rítus Viganó számára a mennyország bepillantását kínálja a világ
megpróbáltatásai közepette, míg a Novus Ordo "akadálya a
megszentelődésnek", és szüksége van a "világ lármájára", mint
nélkülözhetetlen elemre, hogy száműzze "a csendet, az imádságos
imádságot, a szentség érzését és Isten jelenlétét".
Viganó számára a jelenlegi vita arról, hogy ki az uralkodó pápa, csak arra szolgál, hogy a jók között megosztottságot vessen.
https://gloria.tv/post/2N3J49Qu4UvEB3z3cok7WUvQK
A francia Editions Contretemps kiadott egy könyvet az kézbe áldozás ellen.
Közreműködői a katolikus publicisták Jean-Pierre Maugendre és Jeanne Smits, valamint a régi rítust követő atyák Grégoire de Guillebon, Claude Barthe és Réginald-Marie Rivoire.
Az
előszót Burke bíboros írja, aki "gondos tanulmányozást" ajánl, hogy
megértsük, hogyan fogadták el a kézbe áldozást a második vatikáni zsinat
után.
Burke szerint egy
ilyen tanulmánynak rá kell világítania azokra az okokra is, amelyek
miatt az egyház "egyértelműen és következetesen" a (nyelvre áldozást)
áldozás vételét részesíti előnyben.
Az igazság az, hogy az szentáldozás fogadása soha nem volt "preferencia" kérdése, hiszen egyetlen módja van.
https://gloria.tv/post/V4vPz9uaGEoC1X8fT1i9mxa7d
Az
abortuszpártiak a Vatikánnak az abortusszal szennyezett oltóanyagokra
adott pozitív válaszából arra következtetnek, hogy az egyház
beleegyezett a gyermekek születésük előtti megölésébe.
Ezt írja Athanasius Schneider püspök egy március 29-i nyilatkozatában(.
Kifejti, hogy a Szentszék 2005-ös, 2008-as és 2020-as dokumentumai,
amelyek jóváhagyják az abortusszal szennyezett oltóanyagokat, "nem
tévedhetetlen döntések", és megrekedtek az "elvont elméletek
formalizmusában", amelyek igazolják a gonosszal való együttműködést.
Schneider
szerint az abortusz súlyossága miatt az anyagi együttműködés elve nem
alkalmazható, mint egy törvénytelen államnak való adófizetés esetében.
Kifogásolja,
hogy még az életvédő szervezetek is úsznak az árral az abortusztól
szennyezett oltóanyagokkal kapcsolatban, csakúgy, mint sok teológus, a
Szentszék és a püspökök túlnyomó többsége. Így a mai egyházban csak egy
kisebbség van, amely azt mondja: "Állj! Ez nem jó. Ez veszélyt jelent!"
Schneider szerint a "történelem" el fogja ítélni azokat a prelátusokat, akik most a Szentszék irányításáért felelősek.
Számára
"érthetetlen", hogy a püspökök - "az erkölcsteológia elvont
elméleteinek segítségével" - hogyan nyugtatják meg a lelkiismereteket
azzal, hogy "megengedik" az abortusszal szennyezett oltóanyagokat.
https://gloria.tv/post/wZr9MHzyrcrf3q2cxFyQ238Um
A "rendőrök"-nek nevezett lények kiálltak a templom pulpitusára 85 000 Ft-os büntetéssel, illetve letartóztatással fenyegették azokat akik templomba merészeltek menni.
A kamera felvétele szerint, az első bejátszás, 2021.04.02, a helyszín valószínűleg Anglia London, a második fele Kanada, Alberta, Calgary.
Claude Barthe atya:
Excellenciád néha „forradalmi cselekedetekről” beszélt a Vatikáni II.
Zsinat utáni új liturgia létrehozása kapcsán. Tisztázná az erre
vonatkozó gondolatait?
Carlo Maria Viganò érsek:
Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a II. Vatikáni Zsinatot
forradalmi eseménynek találták ki. Nyilvánvalóan nem azoknak a
jószándékára utalok, akik az előkészítő sémák kidolgozásában
közreműködtek. Inkább azokról az újítókról beszélek, akik elutasították
ezeket a sémákat, mint ahogyan elutasították a kommunizmus elítélését
is, amelyet a Zsinatnak ki kellett volna mondania, amint azt a világ
püspökségeinek nagy része megkívánta. Nos, ha a II. Vatikáni Zsinat
forradalmi tett volt, mind a lebonyolításának módjában, mind a
kihirdetett dokumentumokban, logikus és jogos azt gondolni, hogy a
liturgiáját is érintette ez az ideológiai megközelítés, különösen, ha
szem előtt tartjuk, hogy ez a legfőbb eszköz, amellyel a híveket és
papokat katekizálják. Nem véletlen, hogy Luther, valamint a többi
protestáns és anglikán eretnek is a liturgiát használta fel fő
módszerként tévedéseiknek a terjesztésére a hívek között.
Az
ezek után felmerülő jogos gyanúnk megerősítést nyer, ha megvizsgáljuk,
kik is voltak ennek a liturgiának a kidolgozói: feltehetően a
szabadkőművességhez tartozó, köztudottan notóriusan progresszív
elöljárók, és akik az 1920-as és 30-as évek Liturgikus Mozgalmával már
elkezdték javasolni a több, mint megkérdőjelezhető, és XII. Piusz által a
Mediátor Dei enciklikában elítélt archaeologism-mal áthatott ötletek
és gyakorlatok terjesztését. A versus populum oltár nem a II. Vatikáni
Zsinat találmánya volt, hanem azoknak a liturgistáknak a találmánya,
akik gyakorlatilag kötelezővé tették azt a Zsinaton, miután évtizedekkel
korábban már kivételként bevezették azt az ókori szokásokhoz való
állítólagos visszatérés ürügyén. Ugyanez mondható el a Zsinatot
megelőzően létező úgynevezett „gótikus miseruháról” , különösen
Franciaországban. Ebből egyfajta poncsó lett, amelyet a zsinat után az
eredeti formához való visszatérésként állítottak be, de valójában
történelmi és liturgikus hamisítás volt. Ezekkel a példákkal szeretném
kiemelni, hogy már jóval a II. Vatikáni Zsinat előtt olyan forradalmi
erők hatoltak be az Egyházba, amelyek készek voltak végbevinni azokat az
újításokat, amelyeket ad experimentum vezettek be, és amelyek aztán
gyakorlattá váltak, különösen azokban az országokban, amelyek
történelmileg kevésbé hajlottak arra, hogy magukévá tegyék a
romanitas-t.
Miután
megértettük, hogy a liturgia egy sajátos doktrinális megközelítés
kifejezője - amely a Novus Ordóval együtt ideológiává is vált - és hogy
az azt kiötlő liturgistákat áthatotta ez a megközelítés, elemeznünk
kell a zsinati corpus liturgicum-ot, hogy megerősítést nyerjünk
forradalmi természetéről . A szövegeken és az ünnepi
szertartáskönyveken túl a megreformált rítust egyértelműen forradalmivá
teszi az, hogy a celebráns és a hívek számára is rugalmassá tették, a
római mens liturgica-tól teljesen idegen módon. Az újítások
önkényessége szerves része a megreformált liturgiának, amelynek
liturgikus könyveire- kezdve VI. Pál Missale Romanum-jával -
kidolgozatlan vázlatként tekintenek a több-kevesebb tehetséggel
megáldott, a közönség elismerésére ácsingózó színészek. A hívek tapsai,
amit a Novus Ordo-ban visszaélésszerűen bevezettek, ennek a
konszenzusnak a kifejeződése, a látványossá vált rítus elengedhetetlen
része. Másrészt az ókori társadalmakban
a színháznak mindig volt másodlagos liturgikus jelentése, és
figyelemre méltó, hogy a zsinati egyház ezt a pogány szemléletmódot
akarta feltámasztani azzal, hogy megfordította, vagyis a liturgikus
rítusnak adott másodlagos színházi jelentést.
Ha
valaki úgy gondolná, hogy az Editio typica latinul megfelel annak a
rítusnak, amelyet a Zsinat után kellett volna celebrálni, naivitásról
és tudatlanságról tenne tanubizonyságot: abban a liturgikus könyvben
semmi sem volt igazán a papok napi használatára szánva, kezdve a
szánalmasan vázlatos kidolgozással, amelyet egyértelműen elnagyoltak
éppen annak tudatában, hogy gyakorlatilag senki sem fogja soha
celebrálni a Novus Ordót latinul. Azok a pápai szertartások, amelyek
során VI. Pál Missale Romanum-ját használták , eltértek az egyházi
szertartáskönyvtől azáltal, hogy bevezették a népnyelvi olvasmányokat,
az előre nem látható szertartásokat és klerikusok számára fenntartott
szerepeket adtak át laikusok, sőt nők számára. Véleményem szerint
mindez megerősíti a Zsinat és az általa ihletett rítus forradalmi
lelkületét.
Claude Barthe atya:
Az 1964-ben kezdődött és 1969-ben új misét eredményező liturgikus
reform radikálisabbnak tűnhet, mint annak programdokumentuma, a II.
Vatikáni Zsinat Szent Liturgiáról szóló alkotmánya, a Sacrosanctum
Concilium. Gondolja, hogy Bugnini érsek Consiliumja elárulta a II.
Vatikáni Zsinatot, ahogy egyesek mondják, vagy egyenesen abból fejlődött
ki, ahogy mások sugallják?
Carlo Maria Viganò érsek:
Annibale Bugnini érsek volt az egyik munkatársa a XII. Piusz
pontifikátusa alatt kihirdetett Ordo Hebdomadae Sanctae instauratus
elkészítésének. Az új misekönyv súlyos torzulásait [lényegében] a
nagyheti rítusban lehet fellelni, ami megmutatja, hogy a rombolás már
akkor megkezdődött. Ezért nincs szó a Zsinat elárulásáról, olyannyira,
hogy egyik tervezője sem tartotta soha a liturgikus reformot a
Sacrosanctum Concilium értelmezésével ellentétesnek. Az Ordo Hebdomadae
Sanctae instauratus eredetének alapos tanulmányozása lehetővé teszi
számunkra, hogy megértsük, hogy akkor az újítók igényeit még csak
részben fogadták el, de aztán Montini Novus Ordo-jával újból javasolták.
Egyértelműen
el kell mondani, hogy az összes többi ökumenikus zsinattal ellentétben
ez a zsinat szándékosan kihasználta a tekintélyét a hit és erkölcs
szisztematikus elárulásának lelkipásztori, fegyelmi és liturgikus
eszközökkel történő szankcionálására. Az 1962-es egyházi
szertartáskönyvek és az 1970-es Editio typica közötti átmeneti
misekönyvek és az azt követő - az 1975-es Editio typica altera -
megmutatják, hogy a folyamat apró lépésekben zajlott, a klérust és a
híveket hozzászoktatva a rítus ideiglenes jellegéhez, a folyamatos
újításokhoz és számos olyan elem fokozatos elvetéséhez, amelyek
eredetileg a Novus Ordót közelítették volna XXIII. János utolsó Missale
Romanumjához. Gondolok például a római kánon latin nyelvű válaszainak
submissa voce-jára, annak áldozati Felajánlására és a Veni
Sanctificator-ra, amely az átdolgozás során a Római Kánon hangos
válaszaihoz vezetett, talmudikus Felajánlással és a Szentlélek hívásának
az elnyomásával.
Azok,
akik elkészítették az egyeztetõ dokumentumokat, hogy azokat a Zsinat
atyáival jóváhagyassák, ugyanolyan rosszhiszeműen cselekedtek, mint a
liturgikus reform készítõi, tudván, hogy a kétértelmű szövegeket az
atyák katolikus módon fogják értelmezni, míg azok, akik majd
terjeszteni és hasznosítani akarják, mindenféle értelemben fogják
tolmácsolni, kivéve a katolikust.
Valójában
ezt a koncepciót a mindennapi gyakorlat is megerősíti. Látott már
valaha olyan papot, aki a Novus Ordót kelet felé néző oltárnál teljes
egészében latinul ünnepli, hagyományos római miseruhát visel, és az
áldoztatórácsnál áldoztat, anélkül, hogy ez felkeltené feljebbvalójának
és paptársainak haragját, habár szigorúan véve ez a szertartási mód
teljesen legitim? Azok, akik ezt megpróbálták - minden bizonnyal
jóhiszeműen - rosszabb bánásmódban részesültek, mint azok, akik a
hagyományos tridenti misét ünneplik. Ez azt mutatja, hogy a zsinat
hermeneutikájában remélt folytonosság nem létezik, és hogy a zsinat
előtti Egyházzal való szakítás a norma, amelynek meg kell felelnie a
konzervatívok megelégedésének.
Végül
szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ősi rítus és a II.
Vatikáni Zsinat ideológiája doktrinális összeegyeztethetetlenségének ezt
a fontosságát olyan önjelölt teológusok és haladó értelmiségiek
állítják, akik számára a rítus „rendkívüli formája” addig tolerálható,
amíg annak teljes teológiai keretét nem fogadják el. Ezért tolerálják a
Summorum Pontificum közösségek liturgiáját, feltéve, hogy az
igehirdetés és a katekézis során ügyelnek arra, hogy ne kritizálják a
II. Vatikáni zsinatot vagy az új misét.
Claude Barthe atya: Az új Ordo Missæ kapcsán gyakran felhozott kritikák közül melyiket tartja a legfontosabbnak?
Carlo Maria Viganò érsek:
A legmegalapozottabb kritika azt illeti, hogy liturgiát akartak
kitalálni saját felhasználásra és fogyasztásra, elhagyva az apostolokkal
kezdődött és az évszázadok során harmonikusan kialakult kétezer éves
rítust. A megreformált liturgia - amint
azt bármely hozzáértő teológus tudja - a katolikus lex orandi és a
protestáns és evangélikus eretnek követelések közötti ideológiai
kompromisszum eredménye. Mivel az Egyház hitét a nyilvános
istentiszteleteken fejezi ki, elengedhetetlen volt, hogy a liturgia
alkalmazkodjon az ökumenikus párbeszéd folytatása során
„kényelmetlennek” ítélt igazságokban való hit gyengítésének vagy
tagadásának új módjához.
Az
a reform, amely pusztán csak egyszerűsíteni akart volna bizonyos
rítusokat, amelyeket a modern érzék már nem ért meg, könnyen
elkerülhette volna szolgai megismétlését annak, amit a Luther tett az
álreformáció során és amit Cranmer tett az anglikán szakadás után:
pusztán az a tény, hogy elfogadta azokat az újításokat, amelyekkel az
eretnekek elutasították a katolikus dogma bizonyos pontjait,
megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát adta, hogy a Pásztorok alá vannak
rendelve az egyházon kívüliek konszenzusának, az Úr rájuk bízott nyáj
kárára. Képzelje el, mit gondolna a kálvinizmus vagy Jakab király dühét
elszenvedő vértanú, amikor látja, hogy a pápák, bíborosok és püspökök
az oltár helyett asztalt használnak, ami az ő életébe került; és milyen
tiszteletet tanúsítana az eretnek a gyűlölt Római Babilon iránt, amely
kínosan utánozza mindazt, amit a reformátorok négy évszázaddal
korábban tettek, bár talán méltóságteljesebben. Ne
felejtsük el, hogy míg Luther liturgikus eretnekségeit Bach-korálok
közvetítették, míg a zsinati egyház ünnepségeit példátlan csúfságú
kompozíciók kísérik. A liturgikus törés egy tanbeli törést tárt fel,
amely puszta lelkesedésből megalázza a Szent Egyházat, hogy kedvébe
járjon a világ mentalitásának.
Claude Barthe atya: Hogyan
magyarázhatjuk XVI. Benedek, Sarah bíboros és mások kudarcát, akik a
fokozatos „liturgikus megújulást” szorgalmazták, azáltal, hogy (pl.) a
misét az Úr felé fordulva mutatták be, újra bevezették a felajánlási
imákat, és nyelvre áldoztattak?
Carlo Maria Viganò érsek:
Ha egy vatikáni tisztviselőnek parancsot kellene adnia a VI. Pál
Közönségtermében található Sala Nervi stukkóval és freskókkal való
díszítésére, hogy a Feltámadás jelenlegi szörnyűséges szobrát barokk
perspektívával helyettesítse, akkor különcnek tekintenék, különösen ,
mivel a Szent Péter-bazilika éppen csak egy kőhajításnyira van. Ugyanez
vonatkozik véleményem szerint azokra a próbálkozásokra is, amelyek a
megreformált liturgiát objektíven haszontalan szemfényvesztéssel
próbálják elfogadhatóvá tenni: mi értelme a Novus Ordo keleti irányú
megünneplésének, a Felajánlás megváltoztatásának és a nyelvre
áldoztatásnak, amikor a tridenti szentmise mindig is biztosította ezt?
Ez
a „liturgikus újjászületés” ugyanazokból a hibás előfeltevésekből
indul ki, amelyek a zsinati reformot is táplálták: a liturgia tetszés
szerinti módosításából, a tiszteletre méltó ősi rítus eltorzításából
annak korszerűsítése érdekében, most pedig a megreformált rítus
felöltöztetése , hogy annak nézzen ki, ami nem, és ami nem is akar
lenni. Az első esetben arra kényszerítenénk egy királynőt, hogy
fapapucsban járjon és rongyokat öltsön magára, a másodikban pedig azt,
hogy egy közember királyi tiarát viseljen a kócos fején, vagy trónon
üljön szalmakalapban.
Úgy
gondolom, hogy ezek mögött a próbálkozások mögött, amelyeket látszólag
jámbor szándékok motiválnak, egy olyan tény rejlik, amelyet ezen
elöljárók egyike sem mer beismerni: a Zsinatnak, de még inkább a
liturgiájának a kudarca. Ahhoz, hogy
visszatérjünk az ősi rítushoz és végleg sutba dobjuk a Novus Ordo
szennyét, nagy alázatra lenne szükség, mert azok, akik ma meg akarják
menteni a zátonyra futástól, tegnap a liturgikus reform és vele együtt a
II. Vatikáni Zsinat leglelkesebb támogatói közé tartoztak.
Kérdezem
magamtól: ha VI. Pálnak nem okozott gondot a tridenti liturgia egyik
napról a másikra történő vakmerő eltörlése, és annak helyettesítése az
anglikán Közös Imádság Könyvéből vett összecsapott kivonatokkal, és
ennek az új rítusnak a bevezetése a klérus és a laikusok tiltakozása
ellenére, akkor miért kellene ma fontolgatnunk az ősi római rítust
megillető méltó helyre való visszaállítását, a Novus Ordo celebrálásának
a megtiltásával? Miért ilyen óvatos ma, és miért volt tegnap az ész
ilyen kíméletlenül tekintélyromboló ? És miért ez a kozmetikai műtét, ha
nem azért, hogy összetartsa az utolsó zsinati sallangot azzal, hogy
olyan látszatát kelti, amilyennek nem állt szándékában lenni?
A
következő pápának vissza kell állítania az összes zsinat előtti
liturgikus könyvet, és száműznie kell a katolikus templomokból azt a
paródiát, amelynek megvalósításában közismert modernisták és eretnekek
működtek közre.
Claude Barthe atya: Ferenc pápa a jezsuita
magazinoknak 2013-ban adott interjújában a liturgikus reformot a
zsinat példamutató gyümölcsének nevezte („A II. Vatikáni Zsinat az
evangélium átértelmezése volt a kortárs kultúra tükrében”), Bergoglio
mégis kedvez a Szent X. Piusz Társaságnak. Érdeklik őt a liturgikus
kérdések?
Carlo Maria Viganò érsek: Nem
hiszem, hogy Bergogliót bármennyire is érdekelné a liturgiai tout
court és az a fortiori a tridenti liturgiában, amely ugyanolyan idegen
tőle és nem tetszik neki, mint bármi, ami távolról is emlékeztet a
katolicizmusra. Szemlélete politikai: tolerálja az Ecclesia Dei
közösségeket, mert azok távol tartják a konzervatívokat az
egyházközségektől, ugyanakkor fenntartja felettük az irányítás jogát,
arra kényszerítve őket, hogy a véleménykülönbségeket kizárólag a
liturgikus szintre korlátozzák, miközben biztosítják hűségüket a zsinati
ideológia iránt.
Ami a
Szent X. Piusz Társaságot illeti, velük szemben finomabb manővernek
lehetünk tanúi: Bergoglio „jószomszédi” kapcsolatokat ápol velük, és
miközben elismeri Elöljáróinak bizonyos előjogait - ezzel is
bizonyítva, hogy az Egyház élő tagjainak tartja őket - másrészt a
teljes kánoni rendezésükért a „zsinati magisterium” elfogadását akarja
cserébe. Nyilvánvaló, hogy ez alattomos csapda: ha megállapodást írnak
alá a Szentszékkel, elveszik az a függetlenség, amelyet a Társaság
élvez annak az álláspontnak köszönhetően, hogy nem teljesen szabályos,
és ezzel együtt gazdasági függetlenségét is elveszíti. Ne felejtsük el,
hogy a Társaságnak vannak olyan eszközei és forrásai, amelyek
garantálják a tagok fenntartását és biztonságát. Abban az időben,
amikor a Vatikán súlyos pénzügyi válságot él át, ez a tőke bizonyára
sokakat csábít, amint azt más esetekben is láthattuk, kezdve a
Szeplőtelen Szűzről nevezett Ferencesekkel és Mannelli atya
üldözésével.
Claude Barthe atya:
Azt gondolja, hogy a Joseph Ratzinger által a pápai hivatal
elfoglalása előtt és után az apostoli társaságok számára a hagyományos
mise bemutatására biztosított védelmi státusz (a Hittani Kongregációtól
és nem a Vallási Kongregációtól függ) ma veszélyben van?
Carlo Maria Viganò érsek:
Az Ecclesia Dei közösségek kanonikus helyzete mindig is veszélyben
volt. Túlélésük összekapcsolódik az zsinati tan és a liturgikus reform
legalább implicit elfogadásával. Azok, akik nem felelnek meg ennek, a
II. Vatikáni Zsinat kritikájával vagy a reformált szertartás
bemutatásának vagy az abban való részvételnek a megtagadásával ipso
facto kiközösítésbe kerülnek. Az apostoli élet ezen társadalmainak
Elöljárói végül is a klerikusaik felügyelői, akiknek erősen ajánlott
tartózkodni a kritikától és időről időre kézzelfogható jeleit adniuk az
irányvonalhoz való hűségnek, például azáltal, hogy részt vesznek a
„rendes formában" bemutatott misén. Paradox módon egy egyházmegyei
plébánosnak nagyobb szólásszabadsága van doktrínai kérdésekben, mint
ezen intézetek tagjainak.
Azt
kell mondani, hogy a Vatikánban ma hatalmon lévők gondolkodásmódjának
megfelelően az egyes közösségek liturgikus különcségei messze nem
bátorítanak a hagyományos rítus újrafelfedezésére, hanem elitista
jelleget adnak nekik, és bezárják őket egy „kis régi világba", amelytől
a bergogliói egyház híveinek érdekükben áll elhatárolódni. „Liturgikus
területek” és dedikált terek nélkül bemutatva - a motu proprio
Summorum Pontificum által előírtak szerint - a "normál" katolikus
szentmisét azt a benyomást keltené, hogy valóban lehetséges minden hívő
számára misét látogatni, anélkül, hogy más lenne, mint katolikus. De
éppen ellenkezőleg, ez a kafkai bürokratikus kastély minden
konzervatívot bezárkózásra kényszerít, arra kényszerítve őket, hogy
tartsák be az elszigetelődés szabályait, és ne követeljenek mást, mint
azt, amit a szuverén kegyelem megad nekik, szinte mindig az
egyházmegyei püspök rosszul leplezett szembenállásától kísérve.
Bergoglio
cselekedetei mára már egyértelműek: legújabb enciklikája a heterodox
doktrínákról és a mélyen katolikus és emberellenes uralkodó
ideológiának való botrányos alávetettségről szól. Ebből a szempontból
ennek vagy annak az intézetnek a liturgikus érzékenységével kapcsolatos
kérdések őszintén szólva elhanyagolhatónak tűnnek számomra: nem azért,
mert a liturgia nem fontos, hanem azért, mert ha valaki tanbeli
kérdésekben hajlandó hallgatni , akkor a pápai szertartások összessége
végül is esztétikai megnyilvánulássá zsugorodik, amely nem jelent valós
veszélyt a Szent Márta ház varázskörére.
Claude Barthe atya:
A magánmisék betiltása a Szent Péter Bazilikában, az Istentiszteleti
Kongregáció Maniago érsek által történt háromnapos ellenőrzése, és az a
tény, hogy a Kúria reformjáról szóló Alkotmány, a Prædicate Evangelium
állítólag megerősíti a felügyelet jogkörét az Istentisztelet
Kongregáció felett, felkeltheti-e a félelmet a reform újraéledése
miatt? Vagy Ferencet alig érdekli ez a liturgikus probléma?
Carlo Maria Viganò érsek: A
magánmisék Szent Péter Bazilikában történő celebrálásának tilalma -
annak ellenére, hogy sok hívő és néhány elöljáró kórusban tiltakozik az
Államtitkárságnak ezen gyalázatos tette ellen - továbbra is érvényben
van, és példátlan botrány. Próba a föld tesztelésére valamint az
elöljárók, a papság és a laikusok reakcióinak tanulmányozására, amelyek
pillanatnyilag csupán nagyon higgadt és esetenként kínos verbális
siránkozásra korlátozódnak. Mivel már alkalmam volt kijelenteni*,
úgy gondolom, hogy ez a tilalom nem más, mint egy olyan kísérlet,
amely jogi látszatot kölcsönöz egy mára már konszolidált és egyetemes
gyakorlatnak, amely megerősíti a mögötte álló doktrinális tévedést is;
mégpedig az „Eucharisztia” közösségi dimenziójának elsődlegességét,
amelyet cimborákkal való bankettként értelmeznek, a magánmiséken
bemutatott szentáldozat rovására. De itt már a II. Vatikáni Zsinatot
érintjük, amelyet a Szent Péter Bazilikában bemutatott magánmisék
tilalma ellen felszólaló bíborosok egyike sem mer még megkérdőjelezni
sem, holott egyértelműen az az Államtitkárság törvénytelen tiltásának
eredete.
Ami az Isteni
Istentiszteleti Kongregáció felügyeleti hatáskörét illeti, önmagában
pozitívan is lehet értelmezni, mivel a liturgikus kérdések szigorúan a
Szentszék hatáskörébe tartoznak. Azonban a naivitásnak és az előrelátás
hiányának a bűnébe esnénk, ha nem vennénk figyelembe azt a tényt, hogy
az Újítók által kihirdetett bármely normát be nem vallott szándékok
megvalósítására fogják felhasználni, amelyek gyakran pontosan
ellentétesek azzal, mint amit állítanak.
https://www.aldomariavalli.it/2021/03/31/carlo-maria-vigano-lo-scandalo-delle-sante-messe-vietate-nella-basilica-di-san-pietro-e-il-silenzio-pavido-e-complice-dei-prelati/
angol nyelvű forrás: https://remnantnewspaper.com/web/index.php/articles/item/5431-vigano-interviewed-on-the-vatican-ii-great-reset .
Magyar nyelvű forrás:
eucharisztikuskongresszus.hu/hit_440.html
Boldog Aviánói Márk (Marco d’Aviano) (1631-1699) kapucinus barát imája a törökök ellen vívott 1683-as kahlenbergi csata előtt
(forrás: https://www.nbc-jakob-tscharntke.de/kurz-bemerkt/144-kategorie-uebersicht-kurz-bemerkt/gebetsinitiative/677-21-3-2021-280-abend-der-gebetsinitiative#comment-1615,0)
Ez az ima, a helyzetből fakadó kis változtatásokkal, kiválóan alkalmas arra, hogy naponta elmondjuk.
Ó, Seregek hatalmas Ura, tekints le ránk, akik Felséged lábai elé vetjük magunkat, hogy bűneink miatt bocsánatodért esedezzünk. Megérdemeltük haragodat, és az ellenség joggal emeli fel ellenünk fegyvereit, hogy megsemmisítsen bennünket. Nagy Isten, szívünk mélyéből könyörgünk Hozzád bocsánatért, és bűneink miatt undor fog el bennünket…
Irgalmazz nekünk, szánd meg a Te kereszténységedet, amit a hitetlenek dühvel és erőszakkal ki akarnak irtani. Bár a mi vétkünk, hogy ezt a szép keresztény országot megtámadták, és a bajt, ami minket fenyeget, a mi gonoszságaink idézték elő. Mégis, kegyelmezz nekünk, jó Istenünk, és ne feledd el saját kezed művét. Emlékezzél meg arról, hogy drágalátos Véredet ontottad, hogy bennünket a Sátán szolgaságából kiragadjál. Ne engedd, hogy a hitetlenek ezzel dicsekedjenek, és ezt mondják: Hol van Istenük, aki nem tudta őket kezeinkből kiszabadítani? Jöjj segítségünkre, Seregek Ura! Ha Te velünk vagy, akkor ők nem tudnak nekünk ártani. Űzd el azokat a népeket, akik háborút akarnak.
Ami minket illet, Te tudod: Mi nem szeretünk mást, mint a békét, a békét Veled, a békét saját magunkkal és felebarátunkkal!...
Szabadítsd fel tehát keresztény seregünket azon bajoktól, melyek szorongatják! Add meg, hogy ellenségeid felismerjék, hogy nincs más Isten rajtad kívül! Neked egyedül van meg a hatalmad, hogy megad, vagy megtagad tőlünk a győzelmet és a diadalt, ahogy Neked tetszik!
Úgy terjesztem ki karomat, ahogy Mózes, hogy megáldjam katonáidat: Te légy a támaszuk, a Te erődet add meg nekik a Te és a mi ellenségünk megsemmisítéséhez!
A Te nevednek legyen dicsőség! Amen.
(Az áldásnak ez a szövege a Rituale Romanum „áldás egerek, sáskák, férgek és ártó állatok ellen” áldása alapján készült. A Wienerwaldban található St. Corona am Schöpflből származik, amelynek oltárképén a megkoronázott Szűzanya és a Kis Jézus képe látható)
Áldás közben mi papok gyakran átéljük, hogy különféle bajok, betegségek, csapások – ahol már semmi más eszköz nem használt – közvetlenül az áldás után megszűnnek. Ezért meggyőződésünk, hogy Isten a coronavirus csapásától is megszabadít, ha áldó imában ezt bizalommal kérjük.
Kelj fel Uram, és siess segítségünkre! Szabadíts meg minket a Te Nevedért! Urunk, saját fülünkkel hallottunk, amint atyáink elbeszélték, azokról a nagy tettekről, amelyeket az ő napjaikban véghez vittél (Zsolt 44,2).
Segítségünk az Úr Nevében. Aki az eget és a földet alkotta. Uram, hallgasd meg imádságomat! És kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk! Urunk, hallgasd meg kegyesen kéréseinket! Ha méltán szenvedünk is fenyítést bűneink miatt, és gyötrődünk a coronavírustól, szabadíts meg minket mégis irgalmasan szent nevedért, hogy ezek a vírusok a Te hatalmaddal eltávozzanak, és senkinek se ártsanak, és országainkat békén hagyják! Ami életünkben történik, szolgálja a Te dicsőségedet! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Mindenható, örök Isten! Te megjutalmazol minden jót, és nagy a te irgalmad irántunk, bűnösök iránt; előtted hajol meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Add meg nekünk, bűnösöknek hatalmad által, hogy amit irgalmadból elkezdünk, azt hatékony kegyelmed által végbe vigyük, és távolítsd el a koronavírusokat, hogy ettől a csapástól szelíd könyörületeddel megszabadulva Felségednek hálánkat kifejezhessük! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Jézus legszentebb nevében, a Katolikus Anyaszentegyház hitének erejében parancsolok nektek ti ártalmas coronavírusok + a mindenható Atyaisten + az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus, és + a Szentlélek nevében, aki mindkettőjüktől származik: távozzatok azonnal országainkból, és ne ártsatok tovább!
A
mindenható Isten nevében, az egész mennyei udvar, Isten szent egyháza
nevében parancsolomk nektek oszoljatok szét, napról napra
kisebbedjetek, csökkenjen a hatalmatok, és tűnjetek el, hogy semmi se
maradjon belőletek! Ezt adja meg nekünk kegyesen Ő, aki jön, hogy
megítélje az élőket és holtakat, és tűz által az egész világot. (Meghintés szentelt vízzel)
https://engesztelok.hu/imak/egyedi-imak/1585-aldo-ima-a-coronavirus-ferge-ellen
