Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2018. március 26., hétfő
Isten szemével
2018. március 25., vasárnap
Égi Édesanyánk üzenete 2018. március 25-én Medjugorjéból
Újabb tudományos felfedezés erősíti az özönvíz bibliai elbeszélését
„Sok éve próbálják betömni az elméletükben tátongó lyukakat azzal kapcsolatban, hogy miként vált élhetővé a Föld, annak feltételezett sok milliárd éves története során. A világi tudósok úgy gondolják, hogy a Föld a hozzávetőleg 4,56 milliárd évvel ezelőtt szétszóródott anyagból tömörült össze, vagyis eredetileg forró és képlékeny volt és csak fokozatosan hűlt le. Az egyik elmélet szerint a víz a fokozatosan hűlő Föld belsejéből eredt, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megtöltse a mai óceánokat, így egykor népszerű volt az elmélet, ami szerint a víz nagy része a Földbe becsapódó üstökösökből, amik tulajdonképpen hatalmas hógolyók, származott.”
„Természetesen ugyanezek a szkeptikus tudósok, a 2. Péter 3:3-6-ban leírtakkal összhangban azt állítják, hogy soha nem volt globális özönvíz a Földön, pedig bolygónk felszínének 70%-át ma is víz borítja, átlag 3 kilométeres mélységgel.Ironikus módon ugyanezek a tudósok azt is mondják, hogy a Mars bolygó felszínén megfigyelhető, komoly vízerózióra utaló jelek azt mutatják, hogy a Marson bibliai léptékű özönvíz lehetett, pedig a bolygó felszíne ma teljesen száraz.”
„A világi tudósok legújabb felfedezése megerősíti az eseménynek a Bibliából ismert leírását,” írja. „Tehát a Föld mélyéből felfakadó vizek, a felszínen található, teremtett vizekkel együtt, a Teremtés könyvében leírt özönvizet eredményezték.”
„Sokan intellektuális büszkeségből nem hisznek semmilyen eseményben, amit a Biblia ír le. Talán azért, mert Isten az Ő bölcsességében bolondságok által szégyeníti meg a bölcseket. A Bibliában számos történetet olvashatunk, ami sértésnek számít egy büszke ember számára, Isten pedig ellenáll a büszkéknek, de az alázatosoknak kegyelmet ad. A megváltás ajtaja nem véletlenül alacsony.”„Fontos persze hozzátenni, hogy rengeteg bizonyítékot találunk a globális özönvízre, csak sokan nem hajlandók észrevenni a fától az erdőt.” (Ray Comfort filmje az özönvízről, magyar felirattal megtekinthető )
http://idokjelei.hu/2018/03/ujabb-tudomanyos-felfedezes-erositi-az-ozonviz-bibliai-elbeszeleset/„Nemcsak megerősíti, hogy a Bibliába vetett hitem helyes, de azt is megmutatja, hogy Isten a létezésében kétkedőket is arra használja, hogy bebizonyítsa létezését. Ezt a Példabeszédek 25:2-ben olvasható elv írja le a legjobban: „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti, a királyok tisztessége pedig, hogy a dolgokat kikutatják.”Más szóval Isten időnként bújócskázik és a teremtését kutatók a hunyók. Ha nem adják fel a kutatást, egyik ámulatból a másikba esnek majd a felfedezéseik által.”
„A szellemi, az erkölcsi, a vallási anarchia természetszerűleg a közrendet is aláássa”
Chesterton ebben a könyvében megint egy valójában halálosan komoly dolgot akar érthetővé tenni: A modern szellem magában hordja az őrületet, mert a tisztán tudat-filozófia talaján (ahogy ezt az egyeduralkodói mai filozófiát hívják) a racionális megkülönböztetés lehetetlenné vált. E filozófia szerint ugyanis a dolgok már nem a valós, a józan ésszel belátható lényegükkel válnak felismerhetővé, hanem már csak a megismerő tudatában megjelenő létük alapján. A tudat azonban mindenkinél másmilyen, és e filozófia szerint másmilyennek is kell lennie. Ezáltal mindenkinek megvan a saját, individuális módszere a dolgok felismerésére, azaz a látásmódjára, azaz a megérzésére és megélésére. Ezért nem lehet már semmilyen valóságos ellentmondást sem megállapítani, a másik embernek bármivel kapcsolatban csak ennyit lehet mondani: „Én ezt így látom.”
Chesterton arra hívja fel a figyelmet, hogyha egyre többen lesznek őrültek, akkor egyre nehezebb lesz az őrülteket a még normálisaktól megkülönböztetni. Hiszen, végül ki határozza meg, hogy ki az őrült és ki nem? És mivel a modern gondolkodás alapja irracionális, amivel mindenfajta tárgyilagos megkülönböztetés lehetetlenné válik, annak meghatározása, hogy mi vagy ki őrült és ki nem, mindenkinek a saját tetszésére van bízva.
Chesterton könyvében ennek a helyzetnek az a következménye, hogy az angol parlament – szigorúan demokratikus úton – olyan törvényt hoz, ami azt mondja ki, hogy már gyakorlatilag nem az a fontos, hogy ki őrült, hanem az, hogy ki normális, ezért ez utóbbiaknak kell orvosilag bizonyítaniuk beszámíthatóságukat. Mikor a regény főhőse erről a törvényről tudomást szerez, nem akarja elhinni, hogy ezt valóban a parlament és a lordok háza hozta meg. És azt sem érti, hogyha már csaknem mindenki őrült, akkor miért éppen őt zárják magánzárkába. Válaszként azt a felvilágosítást kapja, hogy a legfelső sámán, aki nem más, mint maga az ördög, a könyvben Lucifer professzor, nem a miniszterelnöktől vagy a lordoktól fél, hanem tőle.
Gamber ezzel a fogalmazással eltereli a figyelmet a vita valódi tárgyát képező igen fontos dologról, mikor a kritikusoknak azt veti a szemére, hogy állításukkal „nyugtalanítják” a híveket, ráadásul olyasmit is sugall, hogy az új mise még a kritikusok szerint is lehet olykor érvényes.
Holott egy olyan életbevágóan fontos dolognál, mint egy miserítus érvényessége, egyáltalán nem az számít, hogy a hívek nyugtalanok vagy nyugodtak-e, hanem egyedül az, hogy egy mise objektíve érvényes-e vagy sem!
Gamber a továbbiakban így „érvel”: „Komolyan fel kell azonban tenni a kérdést, hogy vajon az Úr, aki az idők végezetéig megígérte segítségét, valóban megengedi, hogy az egész egyház nagy része, tehát több százmillió hívő, elessen a szentmiseáldozat kegyelmétől?”
Ezzel újfent eljutottunk az igazságról vitázgatók egyik kedvenc érvelési módjához: az emberi szempontokkal és a számokkal való érveléshez! Mindazonáltal ezzel a módszerrel az ellentétes eredményhez is eljuthatunk, mint például: A kézbeáldoztatás és a többi NOM-os praktika [elsősorban az érvénytelen papszentelések] mellett, bizonyára jobb, hogy a kenyér valójában nem változik át, mert ezzel hívek százmilliói menekülnek meg a szentségtörés halálos bűnétől! Ez valóban Isten jóságának és irgalmasságának kifejeződése!
[és melyekről a honlapnak már több cikkében is szó volt:
Nincs áldozat, mert nincs papság; és nincs kegyelem, mert nincs áldozat;
Az út készen áll az Antikrisztus számára – Vajon mi tartoztathatja még fel…;
„Mivel elvetetted az érteni tudást magadtól, én is elvetlek …” (Ozeás 4,6)]:
Nem kell ezen csodálkoznunk, hiszen Isten előtt a szentmise pont olyan esemény, mint számunkra. Ez az esemény közvetlenül az Ő dicsőítésére irányul. Ezért nem csukhatja be fülét előtte, mint ahogy ez olykor előfordulhat, amikor magánimában fordulunk Hozzá. A szentmisének különös figyelmet kell szentelnie, hiszen az Ő dicsőségéről van szó; saját Fia, az örök Ige, Jézus Krisztus ajánlja fel magát áldozatként Neki, és könyörög érettünk Atyjánál. Ezért a szent Eucharisztiában három dologra kell figyelmünket fordítani: először az áldozatra, ami Isten megdicsőítését szolgálja, aztán a szentségre, ami lelkünk tápláléka, és végül harmadszor Urunk birtoklására, Akit imádhatunk benne, melynek tudata a vigaszt jelenti számunkra száműzetésünkben.”
Hogyan veszik el tőlünk az utolsó kis lelki menedékeket
Akármeddig is tart Európa és az úgynevezett nyugati világ – és ezzel együtt az egész mostani világrendszer – haláltusája, az a tény, hogy már maga az összeomlás zajlik, nem képezheti kétség tárgyát. Ez különösen annak szembetűnő, aki nyugaton jár, és nyitva tartja a szemét, no meg használja az értelmét.
Albert Maria Weiß O. P. ezt a jelenséget nagyon logikusan írta meg Isten birodalma
című írásában: „A keresztény, vagy helyesen, a katolikus közösségi
érzés se a munkáról, se a családról, se a hazaszeretetről, se bármilyen
más kötelességről és teherről, mely az egyházi és világi körökhöz –
melyekbe Isten akarata a katolikus hívőt helyezi – való tartozásból
ered, nem felejtkezik el. És nem korlátozódik pusztán a katolikus hívő
szorosan vett környezetére, hanem addig terjed, ameddig csak lehetősége
van Isten birodalmának építésében munkálkodni vagy attól károkat
elhárítani. Ezen érzésből és tevékenységből a katolikusokban a jónak és a gonosznak a világ eseményei során keletkező belső, szellemi összefüggései, kapcsolatai iránt olyan mély megértés fejlődik ki, mely szinte természetfeletti ösztönnek tűnik, ami azért is feltűnő, mert az emberek többsége ezzel kapcsolatban annyira eltompult, mintha hiányozna belőlük a logikának és a következtető képességnek minden csirája. Szinte érthetetlen, hogy még a képzett, tanult, magasan kvalifikált emberek is milyen képtelenek felfogni, hogy a szerencsétlenség elkerülhetetlen, amíg bizonyos okokat nem szüntetnek meg; hogy ennek vagy annak az állapotnak összeomláshoz kell vezetnie; hogy különösen a szellemi, az erkölcsi, a vallási anarchia természetszerűleg a közrendet is aláássa.
Amit velük se a bizonyítékok, se a történelem, se a tapasztalat nem
képes megértetni, azt az egyszerű katolikus hívő az előbbieket
megszégyenítő világossággal lát. A világ minden tőle telhetőt megtesz,
hogy [a katolikus] életét e világon megkeserítse, ő azonban ezt is el
tudja viselni, le tudja győzni a túlvilági életre vetett pillantásával.”Tudjuk, hogy a szomorúságot társsal együtt könnyebb elviselni, és az öröm társakkal közösen kétszer annyit ér. Egy mai [igazi] katolikus szomorúsága csak nagyobbodik, és ha akad, akkor öröme csökken a kénytelenségből vállalt szellemi és lelki magányában.
Ezért aztán a gyakorlatban a helyzet az, hogy a hitüket töretlenül
megtartani igyekvő katolikusok ereje fogy, mert egyfelől a világ napról
napra, pillanatról pillanatra jobban és sikeresebben „keseríti meg
életét”, másfelől nem kap sehonnan külső segítséget, hogy „pillantását a
túlvilági életre”, azaz Isten birodalmára emelhesse. Isten nem
magányos farkasnak teremtette az embert, hanem társaival „nyájat”
alkotó, pásztor által vezetett juhnak. A katolikus hit, a katolikus lelkület, a vallás nem csak az ész, az akarat, de a szív és az érzelem dolga is. A szentmisében a prefáció előtt a pap ezt mondja: „Sursum corda – Emeljük fel szívünket”, amire a hívek ezt felelik „Habemus ad Dominum – Felemeltük az Úrhoz.” Vagyis felkészültek a legnagyobb titok befogadására! Nem azzal, hogy értelmükkel gyorsan átgondolják újra, mit is jelentenek a most következő szövegek, se nem úgy, hogy olvassák ezeket, hanem kitárják szívüket, érzékeiket, a csoda befogadására. Ez nem az intellektus, hanem az ember lélek feladata.
A romlás azzal kezdődött, hogy egy szép napon elvitték a keresztet, és több mint egy évig nem is hozták vissza. Reklamálásomra a városi tisztviselőnő azt kérdezte, hogy minek fontos az nekem, hogy a kereszt ott van-e vagy sem. A kereszt eltávolítása után nem sokkal elkezdték a temetőt átalakítani. Először kivágták a fák nagy részét, köztük azt is, ami Alois Irlmaier, Freilassing leghíresebb szülöttének, „a legmegbízhatóbb bajor látnoknak” sírja mögött állt. Aztán a kivágott nagy fák helyére urnahelyeket és szóróparcellákat építettek. Eközben belekezdtek a templom belső restaurálásába is. Ezek a munkák még folytak, amikor visszahozták a keresztet, de nem a régi helyére tették, ahol bár mintegy az egész temetőn „uralkodott”, mégis a közlekedő utakon kívül állt, hanem oldalra, egy forgalmas út mellé, hogy az újonnan kialakított temetői részt „ne zavarhassa”. De ami ennél sokkal rosszabb, a „restauráló” kifestette Jézus alakját, aprólékos munkával minden vércseppet egyesével… egyszóval olyan borzalmas giccset produkált, hogy egyszerűen képtelenség a keresztre nézni. Hogy ezzel megint nem csak én vagyok így, azt az bizonyítja, hogy a kifestett kereszt mellett alig van mécses és virág, ezeket azóta a jámbor hívek inkább a közeli erdőszél melletti kicsiny keresztecske mellé rakják le.
Ezt követte a ravatalozó falának kifestése: a két szabad falra egy-egy
keresztalakú, szivárványszínűre festett borzalmat helyeztek, melyek
annyira rettenetesek, hogy nemhogy rossz időben oda behúzódni, de még a
ravatalozó mellett elmenni sem lehet (ha mégis erre kényszerülök,
kezemet szemellenzőnek használom, nehogy bármit is meglássak ebből a
gúnyműből). Ha valaki azt hiszi, hogy ennél jobban már nem lehet minden katolikust, minden szépet kiirtani egy temető-templom együttesből, az nagyon téved: a templom újra megnyitása csak ezután következett.
Minden más változtatás eltörpül a fő rémség mellett: A templom műemléképület, ezért főoltárához nem tudtak nyúlni, ott meg kellett hagyják a szentek szobrait, sőt a szószéket sem bonthatták el (de azért a tabernákulum tetejére feltettek valami alakfélét, amiről nem lehet tudni, hogy mit is akar ábrázolni – lásd a képen). Egyedül egy helyen rombolhattak, de ott aztán eleddig még soha nem látott tökéllyel: a korábbi Luther-asztal helyére, amit még a főoltár anyagából és stílusában készítettek, egy „nem tudni mit” helyeztek el most oltár gyanánt. Amikor az ezt ábrázoló fotómat egy ismerősömnek megmutattam, ő azonnal rávágta: hiszen ez a Kaaba! Ekkor értettem meg, miért fogott el e szörnyűség láttán az átlagosnál is erősebb undor: pontosan úgy néz ki, mint az iszlám szent köve, a szentmise
celebrálására nemcsak rondasága, de méretei miatt is teljesen
alkalmatlan! És ez a hasonlóság egyáltalán nem véletlen, nyilván
összefügg a temető átalakításával, a migránsok ottlétével, az egész
német közélet átalakulásával. Ami hab a tortán, hogy amikor az
interneten utánanéztem a templom történetének, megtaláltam az építész
hivatalos oldalát, aki annyira büszke erre a művére, hogy munkája
leírása mellett csak ennek a kaaba-kőnek a képét közli. Hogy az építész követi a korszellemet, azt még valahogyan meg lehet érteni, de az a „pap”, aki őt ezzel a feladattal megbízta, aki ezt a bálvány-művet elfogadta, felállíttatta – nos, az ilyen embernek milyen a lelkülete? És milyen a hite? Következésképpen mit ad át az ott összegyűlő embereknek („katolikusok” temetésénél a szertartások is itt folynak).
Ezt az egész történetet azért meséltem el ilyen részletesen, mert nem egyedi eset: Magyarországon így tették tönkre a Mátraverebélyi zarándoktemplomot, a győri bazilikát, és nyilván még sok más helyet. Mennyire örültem a budaörsi kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás kápolnának! Aztán azt a sátánisták vették birtokukba, aminek még ma is ott van a jele.
És azért is, mert illusztrálni akartam, hogyan zárják el előlünk az ördögtől megszállt, de tőle legalábbis erősen befolyásolt emberek a legkisebb zugot is, ahol lelkünk békében,
> Istennel való meghittségben „felemelkedhet az Úrhoz”. Ahol nem csak imádkozhatunk Hozzá, gondolhatunk Rá, olvashatunk Róla, de szívünkkel is közeledhetünk Felé. Mivel
az ismert okok miatt a közösségi nagy vallásos élményektől el vagyunk
zárva, ezek a kis szigetek adtak – nekem legalábbis – belső, lelki
élményt. Pár évvel ezelőttig mindenütt találni lehetett ilyen
szigeteket – amennyire én ismerem a helyzetet, mára ezeket már mind
tönkretették. És még akkor is, ha a kivitelezők erre nem – mindig –
gondoltak, rombolásukat az ördög megbízására követték el.
[Utószó: Jézus szenvedése hetében sokszor mondja ezt tanítványainak „Ez
mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” (Mt
26,56) Ha megállunk egy pillanatra e többször elhangzó mondatnál, akkor
felvetődik bennünk a gondolat: Nem írtak az ószövetségi próféták a ma
kialakult helyzetről is valamit? Ha most jönne el Jézus újra, és mi
megkérdeznénk, hogy mindennek, ami ma van, miért kellett megtörténnie,
nem fogja azt válaszolni, hogy hiszen megírták a próféták? Olyan jó
lenne, ha akadna olyan hiteles katolikus gondolkodó, aki ezen manapság
elmeditálna. De hát nincs…]„Kérlelhetetlen logika” című írásból
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/osszeomlas.htm
2018. március 23., péntek
Svédországban egyre kevesebb gyermeket keresztelnek meg

http://www.hidfo.ru/2018/03/svedorszagban-egyre-kevesebb-gyermeket-keresztelnek-meg/
Jordan Peterson keresztény szemmel
Nem hiszem, hogy az államnak elő kéne írnia konkrét fogalmakkal, hogy az emberek hogyan beszéljenek.
Félek, hogy hibázom. Mindenki hibázik előbb-utóbb. Nem tudom hová vezet az utam. Félek, hogy valami elfogadhatatlant mondok, és megsemmisülök a nyilvánosság előtt. Őrület, mi folyik körülöttem az elmúlt másfél évben. De azt hiszem eddig még nem hibáztam.
http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/03/23/jordan_peterson_kereszteny_szemmel
2018. március 22., csütörtök
Amapola nővér általi Visszahívás 2018. március
2018-03-21 - Igazi engedelmesség: San Antonio püspökei számára
Az én virágom,
Írj - az engedelmességről akarok beszélni nektek [mindenkinek], amit oly kevesen értenek meg ezekben az időkben.
Az engedelmesség az Üdvösség munkájának egyik alappillére.
Ez az a jóvátétel, amelyet az Atyának ajánlunk fel, hogy megvigasztaljon, hogy helyrehozza Lucifer és Ádám és Éva szörnyű engedetlenségét.
Az engedelmesség a Szeretet felajánlása, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a Hittel és az Alázattal, amelyek a Szeretetben Atyátokkal való igazi egyesülés alapjai.
Egyesek az engedelmességet szolgalelkűségnek, a szabadság megsértésének tekintik. Mások úgy tekintenek rá, mint egy végcélra, amely megsemmisíti az ember saját felelősségét és személyes válaszát az Atya Akaratára, azáltal, hogy engedelmeskedik egy korlátozott és tökéletlen teremtmény tökéletlen akaratának.
Az igazi engedelmesség szabadság, mert az Atya Akaratának beteljesedéséhez vezet, amely csakis Szeretet és jóság az Ő teremtménye, gyermekei számára.
Az engedelmesség a rendhez vezet, ahhoz a rendhez, amelyet én hoztam létre.
De gyerekek, rendkívüli különbség van az embereknek adott engedelmesség és az Nekem adott engedelmesség között.
Az emberi engedelmesség azért jött létre, hogy megvédjen és elvezessen [elvezessen] az Istennek való engedelmességhez. Mindig.
Az egyiknek elő kell prediszponálnia a másikat. Az alacsonyabb rendű a magasabb rendűnek. Nem pedig fordítva, ahogyan az gyakran megtörténik.
Kitől származik minden tekintély? Kitől ered? Tőlem, a ti Istenetekből és Uratokból, aki MINDEN felett uralkodom.
Nincs nagyobb hatalom az enyémnél.
Hacsak nem rendelek el valami mást, az emberi rendet követjük, a törvényes feletteseknek való engedelmesség útján.
De kérhetek és kérek is más engedelmességi cselekedeteket, közvetlenül Nekem, amikor bizonyos küldetéseket adok, vagy amikor megkérek valakit, hogy közölje Szavaimat gyermekeimmel.
Én vagyok az Isten, és bármit megtehetek, amit akarok.
Minden, amit Egyházamban létrehoztam, az Én Akaratom, a gyermekeim javát szolgáló terveim beteljesülésére irányul, és ezt rendszerint ki is használom.
De pontosan ezen Terveim követése során az engedelmesség más cselekedeteit is kérem, amelyek látszólag „kívül esnek” a kialakított renden, de valójában ugyanannak a Tervnek, ugyanannak az Akaratomnak a részei.
Ha gyermekeim csak figyelmesebben hallgatnának Rám, képesek lennének világosan felismerni ezeket az eseteket, ahogyan a Templom néhány papja képes volt erre, akik felismerték Bennem - az ismeretlen názáreti ácsban - egy egészen más, Isten által küldött Küldetést, még akkor is, ha látszólag annyira ellentétes volt azzal, amit addig ismertek az Ábrahámnak és Mózesnek adott hitről.
Gyermekeim, Én, a ti Jézusotok, mindig engedelmeskedtem az Atyának, a mi Abbánknak. És mindenben, ami nem állt ellentétben ezzel a nagyobb és alapvető engedelmességgel, engedelmeskedtem a kialakult emberi rendnek.
Mindegyikőtöknek van egy küldetése, amelyet a teremtésetek pillanatától kezdve Én adtam, és mindannyiótoknak teljesítenie kell azt, és számot kell adnotok róla Nekem. Ez megköveteli az engedelmességeteket Nekem, annak, amit nemcsak általánosságban, mint gyermekeim és szolgáim, hanem konkrét „küldetésként” is kérek tőletek.
A sajátos küldetéseteknek való engedelmesség alapvető fontosságú az Én Terveimben, és ez az engedelmesség megköveteli, hogy ismerjetek Engem, hogy felismerjetek Engem és hallgassatok Hangomra.
Az engedelmesség emberi cselekedetei - megtanulni engedelmeskedni megértés nélkül, mindenféle indok nélkül, ami kielégít benneteket - felkészítenek benneteket arra a nagyobb engedelmességre, amit Nekem nyújtotok, vakon, megértés nélkül hiszve és engedelmeskedve Nekem, teljes mértékben bízva abban, hogy minden, amit kérek tőletek, a saját és MINDENKI javát szolgálja.
Kicsinyeim, meg kell tudnotok különböztetni az engedelmesség szellemét, amit kérek tőletek, ami alázat és Hit; attól az emberi engedelmességtől, ami a „törvény betűje” szerint való, ami nem lát túl az adott esetnél, és nem látja, és nem különbözteti meg a Nekem járó engedelmességet az emberi engedelmességtől.
[Később folytatjuk, Szívem virágja...].
[Néhány órával később]
Kicsikém, folytassuk.
Mennyi mindent el lehet mondani az igazi engedelmességről - de elég, ha megnézzük és elgondolkodunk azon, hogyan éltem azt, az élő példát, amelyet tanításul adtam nektek.
Gondolkodjatok el azon, hogyan cselekedtem tizenkét éves koromban, amikor a Templomban maradtam - engedelmeskedtem az Atya Hangjának, aki elhívott, hogy tanúskodjak a Törvénytudósok előtt, nem engedelmeskedve földi Szüleimnek - és gondolkodjatok el azon, hogy Kik voltak ők, az Ő szentségük, és ennek ellenére ebben az esetben nagyobb engedelmesség volt.
Engedelmeskedtem a magánélet hosszú évei alatt, a rejtett életben, mint minden más hívő, teljesítve a Törvény előírásait, teljesítve állampolgári kötelességeimet.
De aztán eljött a pillanat, hogy megkezdjem a Megváltás Küldetését, amelyet Isteni parancsra bíztak rám, és ekkor már csak az Atya Hangjának engedelmeskedtem, mert az első engedelmesség elmúlt, és most már a Tökéletes Engedelmességet vezettem be, amely a Hiten és a Szeretetben alapul, és nem a szabályok egyszerű teljesítésében.
Engedelmességet akarok. Igazi, Szent engedelmességet, amely a szív alázatossága, amely az Én Hangomra, az Én Akaratomra figyel, és amely lehetővé teszi számomra, hogy bennetek és rajtatok keresztül cselekedjek.
Jézus +
A te Urad és Istened,
Aki szeret benneteket és példamutatással tanít benneteket.
[Az engedelmességről szóló előző írás befejezése után diktálva.]
Gyermekeim, most mindkettőtökhöz[1] szólok, püspökeimhez, akikre rábíztam e város[2] gondozását, és akiket elhívtam, hogy egyesüljenek ezzel a Munkával, amelyet itt és most végzek.
Nagy elhívás, nagy felelősség, nagy áldozat és felajánlás, és nagy öröm a ti Istenetek számára.
Fiaim, nézzétek meg az élet tanúbizonyságát ennek a kis csoportomnak, ezeknek a kicsinyeimnek, akiket itt összegyűjtöttem, akik annyi megpróbáltatáson keresztül hűségesek maradtak hozzám.
Engedelmeskedtek Nekem. Amit kértem mindegyiküktől és csoportként. Ez az engedelmesség sokba került nekik. Megaláztatások, értetlenség, megpróbáltatások, sivatagok, és az Én formálásom egy rendíthetetlen Hitben, ami miatt meghaltak, miközben még éltek.
Fiaim, ezek a kis gyermekeim engedelmesek hozzám. Ne állítsatok akadályokat az útjukba. Megadják nektek a kellő tiszteletet, imájukkal körülvesznek benneteket, lélekben elkísérnek benneteket, és ők a ti munkatársaitok és leghasznosabb munkásaitok, mert teljes szívvel szolgálnak Engem.
Az igazi egység, gyermekeim, az Én Akaratom, az Én Vágyam iránti engedelmességből fakad. A köztetek lévő egység a Velem való egyéni egyesülésetek gyümölcse.
Ezek az Én gyermekeim egyek Szívemben, és azért dolgoznak, hogy minden gyermekemnek legyen ilyen egyesülése Velem, és hogy beteljesüljön az a vágyam[3], hogy mindannyian egyek legyetek, egyesüljetek Velem, osztozzatok mindabban, ami az enyém.
Fiaim, ezt az egységet nyájamban, Egyházamban, amelyre annyira vágytok, Én valósítom meg, amikor teljesítitek Akaratomat.
Egyházam annyira széttöredezett, megsebesült, mert oly sokan elfelejtettek Engem, figyelmen kívül hagyva Akaratomat, figyelmen kívül hagyva Engem; és mivel figyelmen kívül hagynak Engem, nem ismerik Akaratomat, és mivel nem ismerik Akaratomat, hogyan tudják azt teljesíteni? Elfelejtik cselekedeteimet, és csak saját szempontjaiktól, saját elképzeléseiktől és vágyaiktól válnak függővé, és így keletkeznek a megosztottságok, Misztikus Testem széttöredezése.
Mennyi, de mennyi fájdalom, fiaim, ezt a megosztottságot látva.
Értsetek meg Engem, Szívem fiai, emlékezzetek arra, hogy mi a célja mindennek - összegyűjteni minden gyermekemet az Igazságban, hogy mindannyian együtt lehessünk a Szeretet Uniójában, ami a Mennyország, ami a mi Szentháromságunk Örökkévaló Ölelése.
Segítsetek Nekem, fiaim!
Nagyszerű Terveim vannak az Irgalomról, és megosztom veletek, de szükségem van arra, hogy meghallgassatok Engem.
Szánjatok időt az imádságra Velem, és Én beszélni fogok a szívetekhez, beszélni fogok hozzátok Terveimről.
Én vagyok a ti Jézusotok, a ti Mindenségetek, Aki mindent megad nektek, és Aki mindent viszonzásul kér.
Ne féljetek ettől a kis nyájtól, ők az Én Tervem részei, hűségesek Hozzám, és Én azt akarom, hogy egyesüljetek az Én Akaratomban, egyesüljetek az Én Szeretetemben.
A ti Jézusotok szeret titeket, és ezeket a Szavakat adja nektek, amelyek Tőlem származnak; egyszerű Szavakat, amelyeket hibás tollal írtak [mosoly], de Tőlem származnak.
Bízzatok Jézusotokban.
Áldásom szálljon le rátok, kicsinyeim.
Ne legyetek süketek az Én Hangomra, ez az a Hang, amely a szívetekben szól hozzátok, az a Hang, amely az Én Evangéliumaimban szól.
Ez az Én Hangom.
Jézus,
Mindenek Ura és Ura +
[1] Gustavo García-Siller érsek és Michael Boulette püspök
[2] San Antonio, Texas
[3] Utalás az Atyához intézett imájára az utolsó vacsora éjszakáján.
Reverendásból farmeres papot csinált három francia egyházmegye a reklámfotóján
Az átszerkesztett fotót az adománygyűjtő kampányukhoz használják.

