Bach-virágterápia – keresztény szemmel

A Bach-virágterápia közismert és közkedvelt. Noha tudományos szempontból „hatástalan gyógyszernek" minősül, egyre több orvos is ajánlja, sőt olykor kórházban is  alkalmazzák a „virágokat". Sokan azért használják ezeket a „cseppeket", mert állítólag lelki úton is hatnak. Milyen is pontosan ez a gyógymód, és miért szemléli kritikusan a keresztény ember?

Honnan ered a Bach-virágterápia?

A Bach-virágterápia atyja a walesi dr. Edward Bach (ejtsd: 'becs'; 1886–1936). Pályafutását homeopataként kezdte, de hamarosan kifejlesztette saját gyógymódját. Úgy gondolta, hogy minden betegség lelki konfliktusból, a 'felsőbb én' és a 'személyiség' összeütközéséből fakad. E konfliktust jellemhibák okozzák, és olyan beteges állapotokhoz vezet, mint a gőg, a kegyetlenség, az önzés, a gyűlölet, a bizonytalanság, a tudatlanság, a kapzsiság. Dr. Bach összesen 38 negatív lelkiállapotot nevezett meg, amelyeket 38 különleges virágeszenciával kívánt gyógyítani. A „gyógyszernek" nem magát a betegséget, hanem a mögötte rejlő lelki gyengeséget kellett orvosolnia – vagyis a virágkivonatok a jellem fejlesztését szolgálták. A Bach-virágterapeuták ma is azt mondják, hogy lelki válságban, nehéz élethelyzetben, sőt egy-egy komolyabb döntésnél is segít, ha az ember beveszi a megfelelő virágkivonatot. Dr. Bach korai halála után a Bach-virágterápia feledésbe merült. A nyolcvanas években, az ezoterikus áramlat kibontakozása idején kezdték jobban reklámozni. Az üzleti siker miatt  ma sok utánzó épít a bachi alapgondolatra.

Hogyan jutott el Bach a 38 virágeszenciához, és hogyan működnek?

Bach mind a 38 virágkivonatot „gyógyhatású szernek" nevezte, de kizárólag az „érzései" alapján határozta meg, melyik milyen lelkiállapotra alkalmazandó. (A módszer hívei szerint például a mezei katáng segítségével az ember könnyebben megérti a szeretet egyetemes erejét, ezért önzetlenebbül  tud szeretni; a fenyő spirituális eszenciája pedig megszabadítja a „túlzott kötelességtudattól".) Végül egy 39. szerrel egészítette ki a kínálatot: az öt eszencia összekeverésével készülő elsősegély-csepp bármilyen vészhelyzetben alkalmazható. Bach nem a fitoterápiában is használatos, hagyományos növényi kivonatokat akart előállítani, hanem a virágok spirituális energiáit igyekezett vivőanyagba juttatni, „hogy spiritualizált gyógyszerek segítségével kezelje az emberek lelkét". Mindmáig semmilyen tényszerű ok nem indokolja, miért éppen egy adott virágot javallt valamely lelkiállapotra – mint ahogy a specifikus hatékonyságot sem sikerült egyértelműen bizonyítani. A Bach-virágeszenciák olyan erősen hígított készítmények, hogy a gyógyszerészeti hatóanyagokat már nem lehet kimutatni bennük. Amennyiben tényleges hatás mutatkozik, annak mértéke bőven a többi placebo-készítmény hatékonysági körén belül marad. A fogyasztóvédelmi szervezet szerint a Bach-virágkivonatok nem alkalmasak betegségek kezelésére. 

Milyen eszmék állnak a Bach-virágterápia hátterében?

Maga Bach doktor is úgy gondolta, hogy gyógyszerei nem hagyományos módon hatnak; a terápiás cél nem mérhető össze a hagyományos gyógyszerekével. A szabadkőműves Bach saját ezoterikus világnézete alapján alkotta meg terápiás elméletét. Úgy gondolta, hogy a betegség mindig valamely téves gondolkodásmód vagy lelki fejlődési hiányosság kifejeződése, ezért mindenki maga felelős a gyógyulásáért. Bach hitt a reinkarnációban, és úgy vélte, gyógyszerei segítségével a betegek könnyebben tudják végrehajtani jelen életük spirituális „feladatait". Az emberen belül megkülönböztette a felsőbb (isteni) ént és a személyiség földi megjelenését. Az ember feladatának tartotta, hogy felismerje saját isteni mivoltát, s végül kizárólag ezt a szívében rejlő „igazságot" kövesse. A „spirituális" virágeszenciákat elsősorban nem gyógyító, hanem üdvözítő szereknek tekintette, és ezért „szentségeknek" nevezte, melyek az ember lelki tökéletesedését szolgálják. Az ezoterikus felfogásnak megfelelően az embernek meg kell tanulnia, hogy egyedül önmagában bízzon, és semmilyen külső tanítást ne fogadjon el. 

Alkalmazzon-e Bach-virágterápiát a keresztény ember?

A Bach-virágterápia mögött rejlő ideológia összeegyeztethetetlen a bibliai-keresztény gondolkodással. Az ilyen szerek hosszú távú alkalmazása akkor is befolyásolhatja a gondolkodást és gyengítheti a keresztény felfogást, ha valaki természetes gyógymódnak tartja, és nem foglalkozik az ezoterikus háttérrel. A keresztény ember hiszi, hogy a betegség oka nem feltétlenül a rossz gondolkodásmód, és hogy az ártatlanok szenvedése igenis létező dolog. A keresztény szerint a jellem tökéletesedése kitartó önnevelés, megtérés, ima és kegyelem hatására, nem pedig gyógyszerfogyasztás által megy végbe. Háttere és szemléletmódja miatt a Bach-virágterápia nem annyira alternatív gyógymód, mint inkább az üdvösségről szóló ezoterikus tanítás része. Ezért a keresztény ember tartózkodjék a Bach-virágterápia alkalmazásától.

Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik. 

További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele.

A New Age jelenségeivel kapcsolatban részletesebb tájékozódásra nyújt lehetőséget Gál Péter: A New Age keresztény szemmel című (internetről letölthető) könyve, illetve Kovács Gábor: Mágia és hit című (internetről letölthető) könyve.

Magyar Kurír

Ezotéria – keresztény szemmel

Ezotéria – Mit is jelent pontosan?

• A kifejezés görög eredetű, jelentése: belső, befelé.
• Eredetileg titkos tanokra, spirituális, érzékelésen túli, pusztán logikával meg nem érthető jelenségekre utalt
• Az ezoterikus tanokat a XIX. század óta hirdetik nyíltan, a New Age mozgalom nyomán váltak széles körben ismertté a nyugati világban.
• Napjainkban sokak hétköznapi életében jelen van az ezoterikus gondolkodás és gyakorlat, sokszor anélkül, hogy tudomásuk lenne erről.

Vallás az ezotéria?

• Nem, az ezotéria nem vallás, hanem számos olyan irányzat összefoglaló elnevezése, amelyek valamiképpen a spiritualitáshoz, a valláshoz vagy a világnézethez kapcsolódnak.
• Az ezoterikus környezet jellegzetessége a különféle történelmi korokból és (akár mai) kultúrákból származó vallási fogalmak keveredése.

Melyek az ezoterikus világszemlélet alaptételei?
• Azt mondják, hogy maga a világegyetem örök és isteni. Személytelen isteni energiának vagy erőnek tartják, amelyet sokszor távol-keleti kifejezésekkel, fogalmakkal jelölnek (csi, qi, prána stb).
• Minden létezőt a koncentrált isteni energia kiáradásának tekintenek. Még az istenekben, az angyalokban, a szellemi lényekben is ez az energia fejeződik ki.
• Úgy vélik, ez az energia – hasonlóságok és analógiák rendszerén keresztül – a világegyetem valamennyi létezőjét összeköti. Maga az ember ennek az energiának részese. Végső elemzésben minden ember a maga istene.
• Az ember és a kozmosz boldogsága ezen energiák összhangján múlik.
• Az öntökéletesítés lelki útja során az embernek olyan szintre kell emelnie energiáit, ahol átéli, hogy saját belső energiái beleolvadnak a magasabb rezgésekbe, az isteni energiába.
• Az embert szellemi lények, angyalok, tündérek, manók, az elemek szellemei veszik körül és segíthetik.
• Minden ember egyedül maga felelős saját magáért, jó sorsáért vagy szenvedéséért, betegségéért vagy egészségéért. A rossz gondolatok betegséghez és szerencsétlenséghez vezetnek, míg a pozitív, helyes gondolkodás sikeres életet eredményez.
• Az ember nem csak egyszer él ezen a világon, hanem számos reinkarnáció során újra meg újra visszatér, miközben szüntelenül fejleszti és tökéletesíti magát.
• Minden vallás ugyanaz, nincsen abszolút igazság. Minden embernek azt kell kiválasztania, ami számára a legmegfelelőbb. Ha szükséges, a vallási felfogásokat meg is változtathatja és tetszés szerint ötvözheti.  
Hol találkozhatunk az ezotériával a hétköznapi életben?
Az ezoterikus szemlélet ma gyakorlatilag a társadalmi élet minden területén megjelenik. Az ezoterikus gondolkodás alapvető állításai – különféle eljárásokon, fogalmakon, jelképeken, illetve a különböző vallások összemosása révén – gyorsan terjednek. Jelen vannak a gyógyászatban, a nevelésben, az életformák, a párkapcsolatok, a cégvezetés stb. terén. E felfogásba illeszkedik a fengsui, a Bach-virágterápia, a reiki, a csikung, a taicsi, az asztrológia, a homeopátia, az alternatív gyógyászat, a reiki, az ingázás, a kineziológia, a drágakő-terápia, a jóga, a prána gyógyítás stb. 

Összeegyeztethető az ezotéria a kereszténységgel?
A keresztény hit alapvetően eltér az ezoterikus világszemlélet fogalmaitól és nézeteitől.
• A keresztény ember a személyes Istenben hisz. Isten „Te", olyan személy, akihez szólni lehet.
• Isten teremtette az egész világegyetemet, ám ő maga fölötte áll.
• Minden ember Isten egyedi képmása. Minden egyes embernek maga Isten adja az életet.
• Az „életerő" nem a természetből fakadó erő, hanem ajándék, amelyet maga a Teremtő ad minden  embernek élete minden pillanatában.
• Az ember végső célja az örök szeretetkapcsolat Istennel és a többi emberrel.
• A szenvedés eredeti oka az Isten és ember, illetve ember és ember közötti kapcsolat megromlása  (a bűn).
• Isten az, aki üdvözít; ez kizárólag kegyelem. Lényege, hogy helyreáll az Isten és ember közötti szeretetkapcsolat.
• Egyszer élünk ezen a világon, nincs következő élet. A keresztény ember a test feltámadásában és a szentek közösségében megvalósuló örök életben hisz.
• A megkeresztelt ember gyakorlatilag célba ért. Nem kell megváltást keresnie, hiszen övé az üdvösség. Emellett földi élete során igyekszik jobban megismerni és szeretni a megváltó Krisztust.
• Van abszolút igazság, és ez az igazság felismerhető. Nincs más út az Atyához, mint Krisztus.

A keresztény hit alapvető kérdésekben összeegyeztethetetlen az ezoterikus felfogással.

Miért terjednek keresztények között is ezoterikus nézetek?
Az ezoterikus világnézetet ritkán tanítják nyíltan. Elsősorban közvetve, különféle hétköznapi tevékenységeken és elgondolásokon keresztül hintik szét, s csak később derül ki, milyen felfogáson alapszik egy-egy eljárás. Akkora az ilyen jellegű kínálat manapság, hogy a társadalomban kialakult egy általános légkör, amely sokakat magával ragad anélkül, hogy tudnák. Az ezoterikus eszmék tehát észrevétlenül terjednek, és ma már sokakra erőteljesen hatnak. Sokan úgy tesznek magukévá ezoterikus nézeteket, hogy nem is sejtik, honnan erednek.

Mit lehet tenni?

Minthogy a keresztények körében igen nagy a zűrzavar, a hívő embernek a következőket érdemes tennie:
• Ne tegye magáévá a különféle világnézetekkel kapcsolatos divatos eszméket, hanem kritikusan szemléljen minden új jelenséget;
• Észérvekkel leplezze le az irracionális gondolkodást;
• Fedezze fel újra és ismerje meg még jobban keresztény hitét;
• Erősítse keresztény önazonosságát;
• Bátran viselkedjék keresztényként, és nyíltan tegyen tanúságot a hitéről;
• Legyen megértő a keresőkkel szemben, és kínáljon fel nekik keresztény hitéből fakadó válaszokat; 
• Hite megélése, a szentségek vétele és a Szentírás olvasása által találkozzék mindennap az élő Istennel!

Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik. 

További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele.

A New Age jelenségeivel kapcsolatban részletesebb tájékozódásra nyújt lehetőséget Gál Péter: A New Age keresztény szemmel című (internetről letölthető) könyve, illetve Kovács Gábor: Mágia és hit című (internetről letölthető) könyve.

Magyar Kurír

A New Age – keresztény szemmel

Társadalmunkban a XX. század hatvanas évei óta egyre erőteljesebben érvényesül a New Age-ként ismert kulturális áramlat hatása. Egy modern asztrológiai felfogás szerint a következő korszakot a Vízöntő korának is nevezhetjük. Eszerint az elmúlt kétezer éves időszak, a Halak kora után, amelyben a kereszténység alakította a történelmet és a kultúrát, ma egy új korszak küszöbén állunk. Vajon mit hoz ez az új kor, és keresztényként hogyan vélekedjünk a New Age tanairól?

Milyen lesz a New Age? 

• Az elképzelés szerint a New Age, vagyis az új korszak békét és harmóniát hoz az egész világon. Minden megosztottság megszűnik.

• Az új korszakban a népek egyetlen globális kultúrához csatlakoznak; globális birodalom jön létre, világkormánnyal az élen.

• Egyetlen világvallás jön létre, amely magában foglalja és egységes egésszé ötvözi a különféle vallási és spirituális hagyományokat.

• A korábbi patriarchális kort lágyabb, nőiesebb lelkülettől áthatott korszak követi.

• Az ember újfajta harmóniában él majd a természettel, amelynek újra felismeri isteni természetét. Az új ökológiában fontossá válik a természet „szentsége". A New Age felfogásában minden él és mindennek van tudata; még a víz is képes megérteni az emberi beszédet (ezt a jégkristályok alakjából vélik látni).

• Nem lesznek dogmák, nem lesz abszolút igazság, mindenki „a maga igazságát" követi.

• Az új korszak keretei között az ősi ezoterikus eszmék és eljárások mindenki számára elérhetővé válnak.   

• A felvilágosodás racionális, intellektuális gondolkodásmódját olyan szemléletmód váltja fel, amelyben az intuíció és az érzelmek játsszák a főszerepet.

• A New Age jelképe a szivárvány, amelyben a spektrum valamennyi színe egyesül.

Isten- és emberkép  

• A New Age gondolkodóinak istenképe panteisztikus. Magát a világegyetemet isteni természetűnek tartják. Az isteni világegyetemen belül minden létező egy.

• A Földet élőlénynek tekintik; a rajta élő emberek olyanok, mint „Gaia" testének sejtjei.

• A New Age az „új ember", a felvilágosult, saját istenségét felismerő ember eszményét hirdeti.

• Minél több ember eszmél rá isteni természetére és lép szellemi kapcsolatra a többiekkel, annál hamarabb beköszönt az új korszak.

• A New Age szellemi környezetében sokan hisznek a reinkarnációban. Az ember számos újjászületése során isteni szuperemberré fejlődik.

• A New Age nem vallás, hanem szinkretista mozgalom, amelyben a legkülönfélébb vallási elemek keverednek és ötvöződnek. A keleti hitvilág, a buddhizmus, a taoizmus, a hinduizmus mellett meghatározói az indiai vallások, a sámánizmus, a gnózis, a kabbala és számos más eszmerendszer. A New Age-ben a kereszténység előtti Európa valamennyi pogány hagyománya újjáéled.

Ki áll a New Age-es áramlatok mögött?  

• Az eljövendő aranykor gondolata nem új, már az ókorban ismert volt. 

• A modern New Age mozgalom indulásában meghatározó szerepet játszott  a Helena Petrovna Blavatsky által 1875-ben alapított teozófiai társaság, melynek akkori irányelvei máig hatnak.

• A teozófiai társaság és más, hasonló csoportok célja a társadalom New Age-es eszmék szerinti átalakítása volt.  E több évtizedesnek szánt folyamat során észrevétlenül kívánták New Age-es eszmeiséggel átitatni a társadalmat, hogy végül ez legyen az általánosan elfogadott világnézet.

• A New Age-es környezetre jellemző, hogy az említett eszmeiségen alapuló és azt közvetítő tevékenységeket alkalmazzák és terjesztik. (Ez a mindennapi élet valamennyi területén, a gyógyászat, a munka, a nevelés, a szabadidő vonatkozásában egyaránt megfigyelhető, ld. tajcsi, csikung, mandalák, homeopátia, Bach-virágterápia, drágakő-terápia, kineziológia, transzcendentális meditáció, jóga, zen, reiki stb.)

• A New Age fontos képviselői: Marilyn Ferguson, Fritjof Capra, Ken Wilbur, David Spangler.

A New Age és a kereszténység

• A kereszténység intézményesült formája nem kap helyet a New Age-es gondolkodásban, mivel az elutasítja, hogy bármely vallás dogmatikusan az igazság igényével lépjen fel.

• Keresztény ember nem hihet egy eljövendő új korszakban, hiszen hite szerint Jézus Krisztusban beteljesült az idő. A keresztény ember tudja, hogy a „végső időben" él, és egyedül a történelem beteljesedését várja, amely Krisztus második eljövetelével valósul meg.

• A New Age egyrészt visszatér a régi, önmegváltást hirdető gnosztikus eszmékhez, másrészt  igyekszik kiüresíteni a kereszténységet, mivel a különféle vallások és kultuszok keveredését szorgalmazza. Ma a keresztények közül nem kevesen esnek e szellemi irányzat áldozatául.  

• A keresztény ember nem próbál lelkileg felemelkedni az istenihez, mivel Istenben hisz, aki Jézus Krisztusban leszállt közénk.

• A keresztény ember nem a különféle spirituális technikák általi önmegváltásban, hanem a Krisztus keresztje által történt és ajándékként kapott megváltásban hisz.

• A keresztény ember hite szerint a teremtő Isten és teremtményei között áthidalhatatlan különbség van. Az ember legfőbb célja nem az, hogy isteni képességeket fejlesszen ki magában, hanem hogy megélje a tökéletes szeretet teljességét. A keresztény ember tudja, hogy örök szeretetközösségre hivatott.

• A keresztény ember nem érthet egyet a vallás relativista felfogásával, hiszen az Egyetlen mellett kötelezte el magát, aki azt mondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam." (Jn 14,6)

Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik. 


További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele.
A New Age jelenségeivel kapcsolatban részletesebb tájékozódásra nyújt lehetőséget Gál Péter: A New Age keresztény szemmel című (internetről letölthető) könyve, illetve Kovács Gábor: Mágia és hit című (internetről letölthető) könyve.
Magyar Kurír

Alternatív gyógymódok – keresztény szemmel

Napjainkban egyre népszerűbbek az alternatív, pontosabban nem hagyományos gyógymódok. E tendenciát erősíti, hogy az emberek egyre kevésbé bíznak a vegyi hatású gyógyszerekben, a tudományos technológiákban, a többnyire modern berendezésekkel történő, „lélektelen” orvoslásban. Csakhogy nem minden megbízható, amit az alternatív gyógyászat kínál, és az alkalmazott módszereket gyakran megkérdőjelezhető világszemlélet hatja át. A lényeg sokszor nem is a gyógyítás, hanem az ezoterikus boldogságfelfogás – többnyire burkolt formában történő – továbbadása. Az alternatív gyógyászati eljárások általában kellemesek, megnyugtatóak, reményt adóak, a módszerek által közvetített ideológiák azonban sokszor problémásak. E kettősség feszültséget okoz a hitéhez ragaszkodó keresztény emberben. Mit kell megvizsgálnunk, amikor nem hagyományos gyógymódokhoz folyamodunk, hogyan tehetünk különbséget a megbízható és a kétes ajánlatok között, és hogyan ismerhetjük fel a felkínált terápiákban vagy az azok mögött rejlő vallási üzeneteket? 

Búza és ocsú – hogyan válasszuk szét?

Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy az alternatív gyógyászat területén rengeteg sarlatán működik. Akad néhány valóban értelmes terápia, de mellettük számos eljárás épül az ezoterikus világszemléletre; ezeket sokan szinte vallásos buzgalommal hiszik és terjesztik. Mit kell megvizsgálnunk, hogy ne dőljünk be kétes vagy megkérdőjelezhető ideológiáknak? 

A fogyasztóvédelem óvatosságra int,

• ha valamely terápiát nem lehet átfogó hatékonyság-vizsgálatnak alávetni; ha csupán kiragadott eseteket közölnek, amelyeknél a gyógymód állítólag sikeresnek bizonyult; 

• ha homályos fogalmakkal inkább elfedik, mintsem megvilágítják a valóságot. Az olyan kifejezések, mint rezgések, életenergia, energia-egyensúly, a test megtisztítása, méregtelenítés, energiaáramlás, energiablokk, éteri stb. nagy valószínűséggel megbízhatatlan, ezoterikus gyógymódra  utalnak;

• ha egy termék vagy eljárás több különböző problémára is gyógyulást ígér, amelyeknek alig van vagy egyáltalán nincs közük egymáshoz;

• ha olyan általános gyógymódot vagy csodaszert kínálnak, amelyről azt állítják, hogy minden betegséget gyógyít;

• ha olyan kétes diagnosztikus módszereket használnak, amelyek okkult erőkön, mágikus eszméken vagy fogalmakon alapulnak.  Betegségek megállapítására alkalmatlan többek közt az íriszdiagnosztika, a kineziológiai izomtesztelés, az inga, a varázsvessző, a Kirlian-fényképezés, az auradiagnosztika, a biotenzor stb. Alkalmazásukkor fennáll a veszély, hogy nem jól vagy nem időben ismerik fel a tényleges betegséget, vagy fordítva: nemlétező kórt állapítanak meg.

Aki gyógyít, igazat beszél. Igaz ez?

• Minden gyógymódnak vannak hívei, akik állítják: „rajtam segített”. Az efféle tapasztalatok azonban nem elégségesek ahhoz, hogy megfelelően igazolják magának a gyógyászati eljárásnak az eredményességét.

• Az ember társas lény, s mint ilyen, reagál a biztató, reményt adó szavakra és tettekre. Bármi, ami a betegnek reményt ad, pozitív hatást fejthet ki. Az orvostudomány placebo-hatásnak nevezi ezt. A latin placebo szó jelentése: tetszeni fogok. A placebo-hatás minden terápiának része, és különösen hatékony gyógymódok esetében is szerepet játszik. A placebo-hatás mindenkinél működik, azoknál is, akik nem hisznek benne.

• Azok a gyógymódok, amelyek a placebo-hatáson felül nem mutatnak terápiás sikert, nem célzott látszatterápiának tekinthetők. Az ilyen gyógymódok esetében felmutatott eredmény nem bizonyítja a terápiás elv hatékonyságát.

• A nem célzott látszatterápiák egyik jellemzője, hogy olyan terápiás mesék kísérik őket, amelyek szerint  az egészséget és a betegséget bizonyos erők vagy események okozzák és befolyásolják. Ezek a mesék különféle ideológiákat közvetíthetnek.   

• Az utóbbi években sok olyan gyógymód honosodott meg, amelyek (nyíltan vagy közvetve) vallási eszméken, illetve különböző, többnyire ezoterikus világszemléletben gyökerező nézeteken alapulnak.

Ezoterikus világszemléletre jellemző felfogás, hogy:

• mindent valamiféle kozmikus energia hat át (csi, qi, reiki, prána, vis vitalis stb.)

• az egészség vagy a betegség a harmonikus vagy blokkolt energiaáramlásoktól függ (meridiánok, csakrák, energiaközpontok stb.)

• az ember szellemét, lelkét és testét különféle „energizáló" tevékenységek, pl. meditáció, rituális mozdulatok, légzés stb. segítségével lehet harmóniába hozni;

• a gyógyszerek hatásosabbak, ha az éteri régióban speciális módon előkészítik: energizálják, potenciálják, dinamizálják őket, hogy ily módon hatni tudjanak az emberben működő „életerőre";

• a betegségeket a téves gondolkodás okozza;

• a „helyes rezgés” gyógyít.

Néhány ezoterikus háttérrel rendelkező terápia:

Bach-virágterápia, drágakő-terápia, reiki, auraszóma, prána gyógyítás, biorezonancia-kezelés, craniosacralis terápia, auraterápia, bioenergetikai gyógyítás, spagyrika, reflexzóna terápia, homeopátia, Schüssler-sók, antropozófus orvoslás, rebirthing (újjászületés) légzés, csikung, tajcsi, vizeletterápia, lélekgyógyászat, kineziológia stb. 

A keresztény ember és az alternatív gyógyászat

• Minden gyógymód valamilyen kulturális környezetbe ágyazódik. Minden gyógyhatású szer mögött valamilyen világnézeti felfogás áll. A gyógyító eljárás során ezt a felfogást közvetve vagy közvetlenül elmagyarázzák és átadják a betegnek.

• Az alternatív gyógyászatban a gyógyulással kapcsolatos tanítás együtt jár a boldogságról szóló  tanok átadásával. Különösen igaz ez olyankor, amikor holisztikus gyógyulást ígérnek, vagy amikor külön megemlítik az ember szellemi és lelki dimenzióját. Akit hosszasan kezelnek ezoterikus hátterű gyógyító eljárásokkal, annak gondolkodása megváltozhat: összeférhetetlenné, sőt ellentétessé is válhat a keresztény hit alaptételeivel.

• Az ezoterikus terápiák alkalmazása vagy elfogadása – megkérdőjelezhető gyógyászati hatékonyságuktól függetlenül – felgyorsítja az ezoterikus eszmék terjedését a társadalomban.

Van értelmes alternatíva?

• Azok számára, akik súlyos betegségben megbízható gyógymódot keresnek, nincs alternatívája a tudományos irányultságú orvoslásnak. Léteznek azonban alkalmas kiegészítő gyógymódok.

• Eredményesen egészítheti ki a terápiát az igazán természetes anyagok gyógyhatása (víz, levegő, mozgás, diéta).

• Keresztény szempontból nemcsak értelmes, hanem kívánatos terápia is az Ige és a találkozás.

• A keresztény szemléletű orvoslás tartózkodik a gyógyulás és a boldogság túlzó ígéreteitől. Inkább  abban segít, hogy az ember el tudja fogadni határait, és helyesen álljon a szenvedéshez, sőt a halálhoz is.

Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik. 


További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele. A New Age jelenségeivel kapcsolatban részletesebb tájékozódásra nyújt lehetőséget Gál Péter: A New Age keresztény szemmel című (internetről letölthető) könyve, illetve Kovács Gábor: Mágia és hit című (internetről letölthető) könyve.
Magyar Kurír

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning”

Az Ima jelentősége és ereje

2011. március 24. csütörtök; 23:00

Én szeretett, drága leányom, nagy öröm, hogy újra egyesülhetek veled ma este. Számodra, most, hogy eltölt a megkülönböztetés kegyelme, egyértelmű  a helyes út, melyet követned kell.

A Velem való egységre adtad végre át magad, és most szabad vagy. Nincsenek kétségeid, tiszta a lelkiismereted, erősebb vagy, mint valaha, és kész vagy arra, hogy felfedd a világnak az Én ígéretemet. Szavam közvetíteni fogja sürgető szükségét annak, hogy nyitott szívvel készüljetek a pillanatra, amikor mindenkinek meg lesznek mutatva bűnei.

Sok-sok lelket menthet még meg a felkészítés és a figyelmeztetés. Minél nagyobb mértékű lesz a megtérés, annál enyhébb lesz majd az elkövetkező büntetés. Leányom, soha ne légy öntelt. De megrettenve se légy a jövőbeli események miatt. Minden elmúlik, átadva helyét egy boldogabb, szeretetteljesebb világnak.

Az üzenetek egyszerűen Isten létezésére akarnak figyelmeztetni

Mondd meg mindenhol népemnek, hogy ezek az üzenetek Isten minden gyermekét egyszerűen az Ő létezésére akarják emlékeztetni. Arra is rá kell döbbenniük, hogy a lelkük a legfontosabb része az emberi felépítésüknek. A lelkükre vigyázni létfontosságú, ha részesülni akarnak abban a csodálatos jövőben, amely mindenkire vár. Az embereknek egyszerűen emlékeztetniük kell saját magukat a Tíz parancsolatra, és azok betartására. Ezek után már csak az Én tanításimat kell követniük, és életüket úgy élni, ahogyan azt megmondtam nekik.

Próféciáim által bizonyságot akarok adni az Én szeretett követőimnek arról, hogy isteni beavatkozás zajlik. Remélem, hogy ettől megnyitják szívüket az igazság előtt.

Az Isteni Szeretet Békét hoz

Sokan álhűséget mutatnak tanításaim iránt. Mások számára ugyanez unalmas és fárasztó. Félnek, hogy Engem követve nélkülözniük kell majd a jólétet, melyet hitük szerint az anyagi dolgok jelentenek az életükben. Nem értik, hogy az egyedüli igazi öröm, melyet megtapasztalhatnak, nem más, mint az Isteni Szeretet. Ez a szeretet csak akkor jöhet be életetekbe, ha közelebb kerültök – egyszerű ima által – Hozzám és az Én Örök Atyámhoz. Megtapasztalva ezt a békét, felszabadultok az aggodalmaktól és a feszültségektől. Nincs az a hamis élénkítő (stimuláns), melynek hatása hasonlítható lenne ahhoz az örömérzéshez, melyet az Én szívemhez közeledve éreztek. Ez a szeretet azon túl, hogy átjárja az egész testeteket, elméteket és lelketeket, lehetővé teszi számotokra, hogy egy szabadabb életet éljetek. Megtapasztaltok egy mély megelégedettséget, mely számotokra ismeretlen volt addig. Akkor majd meghökkentek azon, hogy mily kevéssé vonzó már az anyagi jólét világa. Elveszítitek az irántuk való érdeklődéseteket, és ez meg fog lepni benneteket.

Oh, gyermekeim, ha csak megpróbáltok közelebb kerülni Hozzám, attól végre szabadok lesztek.

Többé már nem éreztek üres kétségbeesést a lelketekben. Ehelyett nyugodtabbak lesztek, nem siettek már, több időtök lesz arra, hogy másokkal törődjetek, és hogy elérjétek belső békéteket. Ezt sugározni fogjátok, és mások vonzódni fognak hozzátok. Csodálkoztok majd, hogy miért. Ne féljetek, mert ez Isten kegyelmének a munkája. A ti kegyelemteljes állapototok ragadós és a szeretet által átterjed másokra. Ezután a folyamat folytatódik.

Kérlek, gyermekeim, emlékezzetek ezért hát az ima jelentőségére. Az erőre és a sebességre, amellyel terjed, hogy beborítsa mindazokat a szerencsés lelkeket, melyeket ez a szeretetfelhő magához vonz.

A sátán megtévesztésből font hálója félelmet kelt

Ahogyan az egymásért szóló ima és szeretet erővel bír, ugyanúgy hat a sátán által kiokádott gyűlölet is. A csaló, hitetlen és sötét szellemi játékokkal foglalkozó embereken keresztül működve terjeszti megtévesztéseit. Gyűlölet-hálója még azokat is csapdába ejti, akik úgy érzik, hogy egy viszonylag jó életet élnek. Ez a körmönfont háló bárkit megfog, aki nem eléggé óvatos. A közös jellemzője azoknak, akik zsákmányává válnak, a nyugtalanság, a szorongás, a kétségbeesés és a félelem érzete. És ez a félelem nagyon hamar gyűlöletté alakul át.

Fussatok hozzám mindannyian. Ne várjátok meg, amíg az életetek összeomlik a felesleges fájdalomtól. Én mindig ott vagyok és figyellek benneteket. Várakozom. Abban a reményben, hogy hagyjátok lehullani gőgötöket, és Én beléphetek és megölelhetlek benneteket. Menjetek be a templomaitokba és imádkozzatok Hozzám. Beszéljetek otthon is velem, vagy az úton a munkahelyeitek felé. Bárhol vagytok is, csak kiáltsatok Hozzám. Nagyon gyorsan megtapasztaljátok válaszomat.

Ébredjetek – nyissátok meg bezárt szíveteket

Ébredjetek gyermekeim. Értitek most már, hogy szükségetek van Rám? Mikor nyitjátok meg végre bezárt szíveteket és engedtek be? Ne vesztegessétek magatok és családjaitok értékes idejét. Én vagyok a Szeretet. Szükségetek van a Szeretetemre, hogy megöntözze kiszáradt és alultáplált lelketeket. Megtapasztalva Szeretetemet, felemelkedik lelketek, és szeretetem lehetővé teszi, hogy újra igazi szeretetet érezzetek. Ez a szeretet akkor majd megnyitja elméteket az igazság előtt- az ígéretek előtt melyet nektek tettem, amikor bűneitekért meghaltam a kereszten. Szeretlek benneteket gyermekeim. Kérlek, hogy mutassátok irántam azt a szeretetet, amelyért könyörgök hozzátok. Ne maradjatok elveszettek számomra. Kevés az időtök már a visszatérésre. Ne késlekedjetek.

Szerető Megváltótok

Jézus Krisztus

Szűzanya üzenete Medjugorje-ból, 2011. március 25.

„Drága gyermekek! Ma különös módon szeretnélek a megtérésre hívni benneteket. Kezdődjön mától új élet a szívetekben. Gyermekek, szeretném látni az “igeneteket”, és életetek legyen Isten akaratának örömteli megélése életetek minden pillanatában. Ma különös módon megáldalak benneteket édesanyai áldásommal, a béke, a szeretet és az egység áldásával szívemből és Fiam, Jézus szívéből. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

  2011. március 25-én

Az Úr Jézus legfrissebb üzenete

Mária Julianna által

2011. március 22. Szentségimádáson Jézus: Most egy új korszak köszönt erre a világra, amit csak nagyon kevesen fognak megérni. Eléri ezt a földet igazságosságom haragja. A nagy figyelmeztetés már útban van. A nagy természeti katasztrófák, és szerte a forrongások ennek a jelei. Gyermekeim, készüljetek! Hamarosan meglátjátok cselekedeteiteket, és bűneiteket, amelyekkel keresztre szegeztetek Engem a szívetekben. Én mégis irgalmasan tűrtem és vártam mindeddig. De ti süketek és vakok maradtatok. Kegyelmeimet elutasítottátok. Nélkülem akartatok élni. De Nélkülem csak a vesztetekbe tudtok rohanni. Ezért lépek közbe, hogy ezt megakadályozzam. Az ember élete nem a földi élet csupán. Nem ennek a világnak az élvezete. Az ember lelke, személye, tudata és énje örök, mert Én, az Isten az örök életre teremtettelek benneteket. Ez azt jelenti, hogy csak a földi test oszlik fel, de a lelketek, a személyetek örökké él. Minden ember életében két végállomás lehetséges: mennyország vagy pokol. Én mindenkinek megadom a szükséges kegyelmet, hogy a mennybe jusson. De ha mindvégig ellenáll, akkor saját magát taszítja a pokolba. Örökre viselnie kell a következményeit. Én ettől akarok megóvni mindenkit. Ezért minden embert akkor szólítok ki a világból, amikor a legalkalmasabb arra, hogy üdvözítsem. X is ezért halt hirtelen halált. Most a tisztítótűzbe került, de később elkárhozott volna. Éljetek szüntelen készenlétben! Nem tudhatjátok sem a napot, sem az órát. Adjátok át az életeteket Nekem, irgalmas Megváltótoknak! Én a rejtekben cselekszem. Nagyon hamar lezárul ez a korszak. Egy új következik. Megújul Egyházam. Egységes, szép, és fiatal lesz, mint a Vőlegényének felékesített menyasszony. Ez a korszak elmúlik, és vele együtt a sok katasztrófa. Egy új következik, amely már megújulni kész Egyházam korszaka lesz. Rengeteg lesz a halott. De a maradék, a megmaradt gyökér kihajt, kisarjad. Gyermekeim frissek lesznek és vidámak. Sok gyermek fog születni, és mindannyian békében és szeretetben, egymást segítve fognak élni. Magyarország különleges védelmem alatt áll. Gyermekeim, készüljetek, amíg a pillanat tart! Hamarosan meg kell állnotok Színem előtt. Erre áldalak meg mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Vassula magyarázata a jövendölésekről

Ebben a cikkben azokra a jövendölésekre szeretnék rámutatni, melyekben Isten bűnbánatra és szeretetre szólít fel minket, azokra a jövendölésekre, melyek az Amerikai Egyesült Államokban katasztrófát szenvedett két toronyra és a mostani ázsiai cunamira vonatkoznak, mely utóbbi százezrek életét követelte, főleg ártatlan gyermekekét.

Biztos vagyok abban, hogy mindnyájan imádkoztok a túlélőkért és mindnyájan részt vettetek az adományozásban templomaitokban. Borzalmas látni a különböző országokban élő emberek fájdalmát és szenvedését, akik egyik percről a másikra elvesztették szeretteiket, különösen, ha azok gyermekek voltak! Ugyanakkor megrendülve kísérhetünk figyelemmel több csodát is, mint például a vízen sodródó matracot egy húsznapos csecsemővel vagy a megtalált svéd kisfiú esetét, és más hasonló csodás eseményt.

Talán ez a nem mindennapi esemény megértette egyesekkel, hogy milyen kicsik vagyunk Isten előtt, hogy életünk mennyire Istentől függ és nem mitőlünk. Isten segítsége nélkül semmit sem tehetünk. Sajnos, amikor ilyen nagyságrendű katasztrófa történik, amely ártatlan életeket is követel, mindig vannak olyanok, akik rögtön az Istent hibáztatják, és nem a bűnös emberiséget. Sokaknak csak ilyen alkalommal jut eszükbe Isten, dühösen emlegetik, amivel még jobban megbántják Őt. Az is előfordul, hogy a fájdalom és a szomorúság olyan dolgokat mondat az emberrel, amit nem is akart mondani. Imádkozzunk ezekért a megtört szívűekért, hogy vigasztalja meg őket az Úr!

Amikor egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért kell a jó embereknek és a gyerekeknek szenvedniük, sőt meg is halniuk, megkérdeztem Urunkat, és Ő így válaszolt: “Ha meghaltok, az a ti hitehagyásotok miatt van”, ami azt jelenti, hogy mi hozzuk magunkra a szenvedéseket. Gonoszságunknál fogva önrombolók vagyunk, még a természetet is magunk ellen fordítjuk. Teréz anya – amikor ugyanezt kérdezték tőle -, azt válaszolta, hogy a jó emberek és az ártatlan gyerekek azért halnak meg, mert ők már készek arra, hogy belépjenek Isten Országába. A Szentírásban Krisztus ezt a magyarázatot adja: (Lk 13, 1-5):

“Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. Erre ezt mondta: “Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Amikor Isten szól, mint az Igaz Élet Istenben üzenetekben is, azt azért teszi, hogy tanácsokat adjon a híveinek és közel vonja őket a Szívéhez. Amikor Isten szól, nekünk meg kell Őt hallgatnunk, és tisztelnünk kell, amit mond. Amikor Isten szól, azért szól, hogy jobbá tegyen és megvigasztaljon minket. Isten szól, nekünk pedig meg kell hajtanunk konok fejünket és meg kell Őt hallgatnunk, akár tetszik, akár nem. A hitetlenség gyökere a gőg, amely nem akar meghallgatni. Isten, mint atya, aki a mi Atyánk, megfedd lázadásunkért és az iránta tanúsított közömbösségünkért, de azt sem mulasztja el sohasem, hogy bátorítson, felemeljen minket, és reményt adjon ahhoz, hogy meg tudjuk újítani a hitünket. Ugyanakkor végtelen irgalmában Isten azért is eljön hozzánk, hogy figyelmeztessen minket arra, hogy ha nem térünk meg és nem élünk megszentelt életet, nehézségekkel kell szembenéznünk. Isten nem szereti, ha szenvedünk, ezért végtelen irgalmában minden eszközt megragad, hogy figyelmeztessen minket, mert mi vonunk minden bajt magunkra, és nem Ő.

“Kegyelmem megnyilvánult előtted életed minden napján, nemzedék, és miként én beragyogom az egész emberiséget, hogy rávegyem, kössön békét velem és felebarátjával, úgy fognak ők is ragyogni egymás előtt, ha rám hallgatnak.”

(2003. január 6-i üzenet.)

Amikor időnként azt hallom, hogy egyesek mennyire lekicsinylik Isten Igazságosságát, szinte fel kell kiáltanom, hogy ez “eretnekség!” Isten a Szeretet Istene, de egyúttal az Igazságosságé is. Meg van írva a Szentírásban, hogy Isten szigora éppen olyan nagy, mint az irgalma. Amikor Isten figyelmeztet és egyértelműen kinyilatkoztatja, mi történhet, ha nem javulunk meg, egyesek azt mondják: “Nem hiszem el, hogy ezek a sugallatok az Istentől valók, mert túl “apokaliptikusak, túl végítéletszerűek”. Tőlük megkérdezném: “Vajon félelem nélkül várjátok az ítélet napját?” Mit gondoltok Ninivéről? Nem adott-e Isten Jónás által figyelmeztetést? Isten nem akarta lerombolni az egész nagyvárost, ezért elküldte prófétáját, hogy figyelmeztesse a várost. És ők meghallgatták őt és böjtöltek. Ezért nem lett lerombolva a város.

A Jeremiás 4, 23-28 szakasza a Szentírásban található számos példa egyike, hogyan válaszol Isten a lázadás és a hitehagyás idején:

“Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek. Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek.”

Isten szüntelenül figyelmeztet minket, hogy térjünk vissza Hozzá és engesztelődjünk ki Vele és egymással. Krisztus igyekszik rávenni egyházát, hogy egyesüljenek. Már húsz éve kéri a pásztorokat, hogy tartsanak bűnbánatot és engesztelődjenek ki egymással, mozdítsák előre az egységet Húsvét dátumainak egyesítésével. Az egész világ hanyatlik gonoszsága és hitehagyása miatt. Nem csak Isten törvénye ellen vétkezik, hanem minden ellen, ami Szent, szüntelenül megbántva Istent. Ezért miért lepődik meg bárki, hogy a Szentlélek kegyelme növekszik, hogy segítségünkre siessen e sötét időben? De a sötétség ezúttal is üldözőbe vette a Világosságot. Az elmúlt évek során, amikor igyekeztem tanúságot tenni és továbbadni a világnak Isten Szavát, akadályokba ütköztem, sokan üldözőbe vettek, vádoltak, kigúnyoltak, rágalmaztak, tiltásokat és hamis vádakat zúdítottak rám. Mindez rendkívül megnehezítette a küldetésemet. Sokan közülük azt gondolták, hogy ezzel Istennek tettek szent szolgálatot!

Meg van írva a Szentírásban: “Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) “Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,9-11)

Az elmúlt évek során Urunk megpróbált értelmünkre hatni újra meg újra arra emlékeztetve minket, amit egykor szent prófétái, és amit Ő maga a parancsolataiban mondott. Urunk és Áldott Édesanyánk bűnbánatra, békére, szeretetre, egységre és imádságos életre hívott meg minket. Urunk eljött közénk és ma is eljön ily módon, hogy megvilágosítsa mindazokat, akik külön úton tévelyegnek, de mind a mai napig csak nagyon kevesen ismerték fel kegyelemteljes jelenlétét és még kevesebben fogadják el a hívását. Nem feledkezett meg arról, hogy először saját birtokába menjen, az Övéi közé, de az emberek keményszívűségükkel és hitetlenségükkel újra elutasították a Szeretetet. Mind a mai napig csak igen kevesen vannak, akik irgalmas felszólítására teljesen befogadták Őt és megbánták bűneiket, megengedve ezáltal Neki, hogy uralkodjon a szívükben.

A világ ma úgy viselkedik, mint egykor a fáraó: makacsságában és hitetlenségében megtagadja mindazt, ami Szent. Egyesekről azt mondja az Úr, a viselkedésük rosszabb, mint Szodomáé és Gomoráé volt. Ezekben az években Krisztus békéért könyörög Egyházához, a pásztorok közötti megbékélést és egységet kéri. Folyamatosan szól hozzájuk, Övéihez. Mégsem fogadják el az egységet mind a mai napig! Ehelyett sok pásztora kigúnyolja az ezekben a sugallatokban adott szavait, nevetségessé téve bensőséges Szeretetét és ellenségként kezelve az “egység” szót megkeményedett szívükben. Ezek a személyek közel állnak a pusztuláshoz, és mégis saját útjukat járják, és saját dolgukkal vannak elfoglalva.

Amikor az Ige testté lett, nem ismerte fel Őt a világ. Még akkor sem fogadták el, amikor saját népéhez ment el… A mi időnkben minden ember számára elérhetővé tette magát, de sokan megvetették útjait és azt, amit mondott. Nincs különbség az akkori és a mai világ útjai között: visszautasítást és hitetlenséget hordoznak szívükben az emberek.

Az Úr megkérdezi pásztorait:

“Ünnepélyesen megkérdezem mindenkitől: mit tettetek a Szentírással? A Szentírás tükör, amiben engem lehet látni. Hogy van az, hogy nem ismeritek fel Szavaimat, ugyanakkor azt állítjátok, hogy ismeritek a Szentírást? Hogy van az, hogy ilyen könnyen ellentmondotok az igazságnak? Mondom nektek, ha nem ismertek fel engem most Szavaimban, akkor az egyszerűen azért van, mert nem ismeritek, és nem értitek a Szentírást, amihez a Szentlélek ad megvilágosítást. Ha valaki közületek azt mondja: “Nincs szükségünk erre a prófétai kinyilatkoztatásra, nem vagyunk kötelesek meghallgatni vagy elolvasni, elég nekünk a Szentírás, és abból megszerezhetünk minden tudást” – akkor megkérdezem tőletek hitetlenségetekben:››Tudjátok-e, miért nem hisztek, és tudjátok-e, miért vagytok ily közömbösek és készek arra, hogy bezárjátok a szíveteket? Tudjátok-e, hogy miért nem keresitek a Szentírás szavainak mélyebb értelmét?‹‹ Ez azért van így, mert nem birtokoljátok a Szentlelket, aki kiemelhetne benneteket a sötétségből az Ő világosságába, megvilágosítva lelketeket, hogy lássátok a Fiút az Atyával együtt, amint kinyilvánítják magukat előttetek. A Szentlélek belétek lehelhette volna a feltámadás leheletét és életre kelthetett volna titeket énbennem.
Megértheti-e a holt lélek a Szentírást, és meg tudja-e valósítani gyakorlatban, ha nem él? Ha megértettétek volna a Szentírást, ami az én képmásomat tükrözi, akkor nem mondtátok volna: “Elég nekünk a Szentírás!” Nem, barátom, a Szentírás nem elég, ha a Szentlelket nem birtokoljátok. A Szentlélek világosságában lehet megérteni a Kinyilatkoztatást, és általa válik érthetővé és világossá, ami áthatolhatatlan és lepecsételt misztériumnak látszik a Szentírásban, mert a Lélek megadja nektek a tudás kulcsát.”

(2001. november 13-i üzenet)

Később egy másik üzenetben Krisztus így beszél pásztorairól:

“Amikor napjaitokban beszélek, és a pásztorok nem figyelnek rám, és nem hiszik, hogy én szólok, akkor olyanok ők, mint akikről a Szentírás mondja: “Őreink vakok, semmit sem vesznek észre, saját útjukat járják, saját érdekük szerint…”

(2002. augusztus 7-i üzenet)

Azután vannak olyanok, akik így beszélnek Isten szócsöveivel:

“Ha Isten küldött téged, és ha szavaid Istentől valók, tanúsíts alázatot azáltal, hogy elrejtőzöl a tanítással együtt a világ elől. Többé ne mutasd sem magad, sem a tanítást bejárva a világot!”

De Urunk mondja:

“Így válaszolj ezeknek az embereknek: “Nem leszek olyan, mint a gonosz szolga, aki elrejtette talentumát és büntetést kapott, mivel semmit sem tett talentumával. Én inkább meg akarom sokszorozni talentumaimat és dicsőítem Istent, aki azokat rám bízta. Nem csak e nemzedéknek adom át e csodálatos csodát, mert maguk az angyalok fogják továbbadni Isten Szavát és folytatni terjesztését, mint a magasságokból hulló magok esőjét az eljövendő nemzedékek számára, hogy megújítsa Isten teremtését és széppé tegye az Egyházat. Hogy megédesítse és kinyissa gyermekei száját, és azok dicsőítsék Őt. Hogy felnyissa szemüket és alkalmassá tegye arra, hogy megvizsgálják szívüket.Meg vagyok jelölve körös-körül Urunk isteni Nevével, és nem félek. Én az Ő hangos könyve vagyok és ugyanazokat az igazságokat hirdetem, amelyeket az Úr adott nekünk. Így semmi sem új, semmim sincs, testvérek, ami tőlem való és új, de mindaz, ami tudomásomra jutott, az az isteni tudásból és a Háromságos Isten szájából való.” Ezt kell mondanod nekik az én Nevemben!”

(2002. augusztus 7-i üzenet)

E szavak ellenére tovább folytatják azonban az üldözést megtiltva, hogy teremtményei előtt ismertté váljon Isten Szava, az a Szó, amely sok embert vezethetne bűnbánatra, megtérésre és hitre, arra indítva Istent, hogy megengesztelődjön, ahogy Ninive idejében is tette.

Íme egy másik figyelmeztetés:

“(…) Akik pedig még nem részesültek látogatásomban, azokra sok gyötrelem vár, az Úr napja hozzájuk is eljön. És micsoda nap lesz az! Sietni fogok, hogy kimutassam irgalmamat, ha megbánjátok bűneiteket.. Ki fogom nyilvánítani irgalmamat és összegyűjtelek benneteket mindenhonnan az ég alól. Én, e szeretet-himnusz Szerzője, mindenekelőtt azt mondom nektek, hogy amíg a gonosz világ nem fordul hozzám bűnbánattal és nem viszonozza szeretettel a bűnt, olyasmi történhet veletek, ami felülmúlja a tisztulások minden eddigi mértékét! Nincs buzgó bűnbánat, nincs igazi bűntudat… A nemzetek zajonganak és cselekedeteik igazolják istentelenségüket… Szenvedni fog az egész föld, ameddig meg nem hallom az igaz bűnbánat kiáltását. Ó, és ha azok, akik emelvényekre állnak, hogy békét hirdessenek és megmondják, miképpen és milyen módon kell békét teremteni, maguk is áthágják parancsolataimat és háborút viselnek ellenem, hogyan remélhetik józan ésszel, hogy békét hoznak?”

(2002. szeptember 30-i üzenet)

1991. szeptember 11-én, pontosan 10 évvel a két amerikai torony nagy katasztrófája előtt az Úr nehezteléssel tekintett le a földre és e szavakkal figyelmeztetett minket:

“Szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és egy kis szeretetért. De igen kevesen örvendeznek az Én jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás előtt” (Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon szólt, amitől megrettentem. „A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek (mint Bábel tornyát) kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendül a menny, és a Föld alapjai meginognak! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok üzeneteinket, és ne legyetek többé gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! [...] Hamarosan, igen hamar, megnyílik a menny és megmutatom nektek a Bírót.”

(1991. szeptember 11-i üzenet)

2001. szeptember 11-én megrendült a világ a két torony lerombolása miatt, amely oly sok, többségükben ártatlan ember életét követelte. Szörnyű apokaliptikus jeleneteket látott a világ, és bár ilyen borzalmak történtek, ahelyett, hogy őszintén Istenhez fordult volna és bűnbánatot tartott volna, még rosszabb lett, mint azelőtt és háborúra rendezkedett be. Ahelyett, hogy felfogtuk volna, hogy mindez a saját hibáink, bűneink és hitehagyásunk miatt történt, mert a világ visszautasította Istent, továbbra is a Sátánra hallgattunk és a magunk útját jártuk és nem azt, amit Isten mutatott nekünk.

1991. december 24-én, Krisztus születésének éjjelén a mélyen megbántott Jézus újabb üzenetet adott:

“Eljövök ma és az egész emberiségnek felkínálom az Én Békémet, de igen kevesen figyelnek. Ma békefeltételekkel és a Szeretet üzenetével jövök, de a Föld meggyalázza a békét, amelyet felkínálok, és még Születésem Előestéjén is gúnyolják és csúfolják a Szeretetet, amelyet nekik adok. Az emberiség Szent Nevem nélkül ünnepli e napokat. Eltörölték Szent Nevemet, és Születésem Napját a kényelem szabadnapjának tekintik, amikor bálványokat imádnak. A Sátán behatolt gyermekeim szívébe, mivel gyengék voltak és alva találta őket. Figyelmeztettem a világot…”

(1991. december 24-i üzenet)

Krisztus elénk tárja, mennyire bántja Őt, ha a karácsonyt családi összejövetelnek tekintjük, anélkül, hogy annak valódi tartalmára: Krisztus Születésére emlékeznénk.

Karácsonykor minden keresztény arra kap meghívást, hogy örvendezve ünnepelje Krisztus születését, menjen el templomba és ünnepelje az Ő Szent Nevét. Hitehagyásukban azonban sokan inkább a karácsonyfát ünneplik és imádják, megajándékozzák egymást, betegre eszik magukat, és haszontalanságokkal szórakoztatják magukat.

Ezután számos további figyelmeztetés következett. De volt három figyelmeztetés, melyek a 2004. december 26-án Ázsiában pusztító cunamival foglalkoznak. Az első figyelmeztetés már 1987. szeptember 10-én elhangzott:

Ezt írtam: “Hirtelen arra emlékeztetett Jézus, amit múlt éjjel álmodtam, és el is felejtettem. Ugyanaz a látomás volt, amelyet nemrég láttam, de álmomban rosszabbnak látszott “. Az Úr így szólt:

“Figyelj! Álmodban mutattam meg neked a látomást, hogy megéreztessem veled, nincs menekülés!”

Ezt írtam: “Emlékszem, ahogy közeledni láttam, mint egy óriási hullámot. Megpróbáltam elfutni és elrejtőzni, bár tudtam, hogy lehetetlen.” Megkérdeztem az Urat: “De miért teszed ezt, ha szeretsz bennünket? Miért?“Ezt a választ adta:

“Engem nemcsak úgy ismernek, mint a Szeretet Istene, hanem úgy is, mint az Igazságosság Istene.”

Ekkor megkérdeztem: “Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt?“Isten így válaszolt:

“Erőteljes engesztelést kérek most mindnyájatoktól! Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást! Higgyetek Mennyei Műveimben, mert Én mindig köztetek vagyok!”

(1987. szeptember 10-i üzenet)

A cunami híre sokkolt és elkeserített mindnyájunkat, de senki sem állíthatja, hogy Isten nem küldött előtte figyelmeztetést. Amikor választott szószólóin keresztül figyelmeztetett, sokan azt mondták: “Nincs szükségünk ezekre a figyelmeztetésekre. Birtokunkban vannak az Atyák szent könyvei és a Szent Biblia, melyekben vigasztalást találunk. Sohasem mulasztottuk el, hogy áldozatokat és imádságainkat ajánljunk fel. Mi mást mondhatna még nekünk Krisztus azon kívül, amit elmondott?” És becsukták a fülüket.
1993. február 18-án újabb figyelmeztetést kaptunk:

“Értsétek meg, hogy eljönnek azok a napok, amikor mennydörgéssel és tűzzel jövök el, de szomorúságomra sokakat fogok közületek úgy találni, hogy mit sem tudtok róla, mert mély álomban lesztek! Egyik hírvivőt küldöm a másik után, teremtés, hogy áttörjem süketségedet, de már belefáradtam ellenállásodba és fásultságodba. Belefáradtam hidegségedbe. Belefáradtam gőgödbe és merevségedbe, amit akkor látok, amikor az egység érdekében kellene összegyűlnötök – megtöltötted és túlcsordítottad az Érzéketlenség Kelyhét. Saját hangotoktól megmámorosodva szembeszegültek az Én Hangommal, de ez nem lesz örökre így – hamarosan elbuktok, mivel saját hangotok félrevezető ostobasága miatt szegültetek szembe az Én Hangommal. Nyilvánvaló, hogy Egyházam a ti megosztottságotok miatt hever romokban. [...] A Föld megrázkódik és mint hullócsillag kilendül helyéből, hegyeket és szigeteket mozdítva ki helyükből. Egész nemzetek fognak megsemmisülni. A mennybolt eltűnik, mint felgöngyölt könyvtekercs, ahogyan látomásodban láttad leányom. Nagy szenvedést fog átélni minden ember, és jaj a hitetleneknek! Hallgass Engem: és ha így szólnak ma hozzád az emberek: “Ó, az Élő Isten irgalmas lesz hozzánk, a te jövendölésed nem Istentől való, hanem saját lelkedből!” Mondd meg nekik: Bár azt mondják rólatok, hogy éltek, ti holtak vagytok. A ti hitetlenségetek ítél el benneteket, mert nem akartatok hinni Irgalmasságom Idejében, és megakadályoztátok a Hangomat, hogy szócsöveimen keresztül figyelmeztesse és megmentse teremtményeimet…”

A tudósok szerint, amikor a földrengés végbement a tenger alatt, az egész föld megrázkódott, egy másodperc töredékére megállt és kimozdult a tengelyéből. Szumátra szigete és más szigetek is több méterrel elmozdultak eredeti helyükről. Az egyikről azt gondolták, hogy teljesen eltűnt, de később máshol megtalálták. Az egyikről azt gondolták, hogy teljesen eltűnt, de később máshol megtalálták.
2002. február 7-én egy utolsó figyelmeztetés érkezett Istentől. Íme egy részlet:

“Ajtótok előtt áll királyi uralmam, de vajon készen vagytok-e fogadásomra?Nagylelkűen és királyi bőkezűséggel készítettem számotokra lelki táplálékokból lakomát, hogy életre keltsem lelketeket. Amikor ott voltam és vártam rátok, hogy saját kezemmel tápláljalak és megmentselek a haláltól benneteket, ti nem akartatok találkozni velem. Ezért, tekintettel az igazi bűnbánattal szemben tanúsított ellenállásotokra és figyelmeztetésemmel kapcsolatban mutatott ellenséges magatartásotokra, mindaz, ami a sírás korábbi színhelyén történt, semmi sem lesz azokhoz a szomorú reggelekhez képest, amelyek még előttetek vannak. A szomorú reggelek, amelyeket saját kezetekkel vontok magatokra. Nemzetetek kormányzása ellentétben áll szeretetem valamennyi törvényével, amelyek nagyon különböznek a ti visszás törvényrendszeretektől. Törvényeitek lehetővé teszik a legszörnyűbb bűntetteket: nemcsak a Földet, hanem az egész világmindenség létét is veszélyeztetik.
Jogaromat oly sokszor kinyújtottam a nem létező lények 1 felé is. Fájdalommal látom a magasságokból, miként fordulnak terveitek saját magatok ellen. A világ most megízleli saját életmódja gyümölcseit, kihívja maga ellen a természetet, amely rengésekkel és természeti katasztrófákkal válaszol. Saját ármánykodásotokkal fojtjátok meg a természetet. Évekkel ezelőtt figyelmeztettelek benneteket, de kevesen vettétek komolyan. Ez a tisztulás, mely ostorként ér téged, nemzedék, sokakat hozzám fog hozni, és akik elutasították figyelmeztetéseimet, vissza fognak térni hozzám nagy bajukban.”

(2002. február 7.)

Amint a jövendölés mondja, ez az esemény, a reggeli órákban történt. Urunk azért figyelmeztet, mert hitehagyásunkkal nemcsak a földet, hanem az egész világmindenséget veszélyeztetjük, mivel kihívjuk a természet lázadását magunk ellen.
Ez azonban még nem minden. Urunk arra figyelmeztet, ha nem változtatjuk meg szívünket, és nem térünk vissza Istenhez, még rosszabb események várnak ránk.
Ezt mondja az Úr:

“Látod leányom, Igazságosságomat is hamarosan kinyilvánítom. Tervemnek meghatározott ideje van. Irgalmas felszólításaimnak is meghatározott ideje van. Amikor ez az idő letelik, mindenkinek meg fogom mutatni, jóknak és rosszaknak, hogy szigorúságom is éppen olyan nagy, mint irgalmasságom, hogy haragom is olyan hatalmas, mint megbocsátásom. Most gyorsan be fog következni mindaz, amit megjövendöltem. Semmi sem maradhat ki belőle…”

(1993. február 19-i üzenet)

1993. február 18-án így figyelmeztetett az Úr:

“Fel fogják törni a hatodik pecsétet és ti mindannyian sötétségbe merültök. Nem lesz világosság, mert az Alvilág füstje olyan lesz, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétül tőle a nap és a levegő. Igazságosságom Kelyhe által kígyókhoz és viperákhoz teszlek hasonlóvá benneteket. Hasatokon fogtok csúszni és a föld porát fogjátok enni a sötétség ama napjaiban. Földre terítelek, és emlékeztetlek benneteket, hogy nem vagytok jobbak, mint a viperák… Fulladozni fogtok, meg fogtok fulladni bűneitekben. Haragomban leterítelek benneteket, és rátok taposok. [...] Amikor elérkezik a Sötétség órája, megmutatom nektek bensőtöket. Ki fogom fordítani lelketeket, és amikor meglátjátok, hogy lelketek szénfekete, nemcsak olyan lelki kínt fogtok érezni, mint azelőtt még soha, hanem fájdalmatokban melleteket fogjátok verni, mondván, hogy a ti sötétségetek sokkal rosszabb, mint a titeket körülvevő sötétség. Jobban megritkítom az emberi életet, mint bármikor azelőtt. Majd pedig, amikor haragom megenyhül, mindegyikőtökben elhelyezem Trónomat, és együtt, egy hangon, egy szívvel, egy nyelven fogtok dicsérni Engem, a Bárányt.”

Újabb időt kaptunk, hogy megtérjünk, mielőtt ez a jövendölés beteljesedik. Bár Isten azt mondja “semmi sem maradhat ki belőle”, mégis csökkenthetjük ennek a csapásnak az erejét imádsággal, bűnbánattal és életünk megváltoztatásával, a szentségre való törekvéssel. Arra kaptunk meghívást, hogy Igaz életet éljünk Istenben. Isten meg tud enyhülni, amint Ninive esetében is tette. Az Igaz Élet Istenben üzenetek nem a sötétség és reménytelenség próféciái, hanem Isten magasztos szeretetének felszólításai: azért kapjuk őket az irgalmasság idejében, hogy szedjük össze magunkat. Isten nem engedi, hogy folyton megsértsük Szent Nevét, és istentelenül éljünk. Irgalmában azért jön el hozzánk, hogy emlékeztessen minket.

Isten áldjon mindnyájatokat!
Krisztusban
Vassula

Forrás: http://www.defending-vassula.org/prophecy_comment

Az Egyház válsága tekintettel a szinódusra

Az Egyház válsága tekintettel a szinódusra
S.E.Marcel Lefebvre érsek

előadása 1985 szeptemberében Londonban, a Chelsea Town Hall-ban

(Megjelent a Szent Margit Lap 10. számában)

A szerkesztő előszava:

Tekintettel a 2005 őszén megrendezett püspökszinódus napokban megjelent záródokumentumára, illetve az abban elhangzottakra, jelentetjük éppen most meg Lefebvre érsek londoni beszédét, mely szintén egy püspökszinódus kapcsán hangzott el – de amely, ha végigolvassuk, beláthatjuk, hogy akár ma is, az újabb szinódus után is változatlan tartalommal hangozhatott volna el.

A 2005-ös szinódus témája az Eucharisztia volt, a záródokumentum ezzel kapcsolatban mindenről beszél csak a leglényegesebbről nem ejt egyetlen szót sem: hogy tudniillik a szentmise áldozat, a mi Urunk Jézus Krisztus keresztáldozatának vértelen megismétlése. A katolikus vallás pedig éppen ezen áldozatból, illetve az ebből táplálkozó áldozati lelkületből keletkezik, táplálkozik, él, remél, működik. Lásd: P. Gaudron „A kegyelem hét forrása” című művének az Eucharisztiáról szóló fejezetét: „Ezért a protestáns irányzat jele a hivatalos egyházi körökben, ha az istentiszteleti rendben egyre ritkábban bukkan fel a szentmiseáldozat kifejezés, és helyette majdnem mindig ‘eucharisztikus ünnepről’ beszélnek. ‘Eucharisztikus-ünnep’ a protestánsoknál is lehetséges, de ‘szentmiseáldozat’ soha!”

Hölgyeim és Uraim!

Előadásom témájának címe: „Az Egyház válsága tekintettel a szinódusra”, arra a szinódusra, amelyet ez év (1985) novemberének végén Rómában fognak megrendezni. Elsőként a következő kérdést szeretném feltenni: ez a szinódus, amely két hónap múlva Rómában ül össze, a reménység tárgya lesz-e az Egyház számára, vagy csak újabb szomorúságot és döbbenetet fog az igaz katolikusok számára jelenteni?

Erre a kérdésre ezt válaszolom: Ha a szinódus a II. Vatikáni Zsinatot és annak szellemét folytatja, akkor fájdalom és döbbenet fogja követni. Ha azonban ellentétben ezzel, a katolikus tradícióhoz térne vissza és megváltoztatná a beállítottságát, hogy az Egyház a tradícióhoz visszatérhessen, akkor ez a szinódus nagy reményekre adna számunkra okot.
Sajnos azonban be kell vallanunk, hogy a hírek, amelyeket azokról a személyekről kaptunk, akik a szinódust előkészítik, a beszámolók, amelyeket nyilvánosságra hoztak, valamint maguk az előkészületek, mind arra engednek következtetni, hogy ennek a szinódusnak is az a feladata, hogy a II. Vatikáni Zsinat szellemét folytassa és erősítse. Bizonyítékaink vannak erre: Tomko érsek, a szinódus titkára, az Osservatore Romano-ban megjelentetett egy tájékoztatót, amelyet a Vatikán sajtóirodájában tartott, és amelyben ez áll: „Ennek a szinódusnak az a célkitűzése, hogy újra életerőt adjon a II. Vatikáni Zsinatnak, hogy annak irányvonalát és azt a jótéteményt, amelyet a II. Vatikáni Zsinat az Egyház számára jelentett, megerősítse.”
Még egy másik bizonyítékunk is van; egy kérdőív, amelyet itt tartok magam előtt, egy kérdőív, amelyet a szinódus alkalmából a világ összes püspökének elküldtek. Ez a kérdőív több ízben beszél a II. Vatikáni Zsinat szelleméről, és azt firtatja, hogy vajon valóban helyesen értették-e meg a II. Vatikáni Zsinat szellemét, vajon mindaz, ami jelenleg történik, megfelel-e ennek a szellemnek, és végül felszólítja a püspököket, hogy gondolkodjanak el e II. Vatikáni Zsinat szellemiségéről és annak jelenlegi alkalmazásáról.

És most menjünk Ratzinger bíboros könyveihez és interjúihoz: Ezek, mégha az Egyház tragikus helyzetét írják is le, az ő II. Vatikáni Zsinathoz való feltétel nélküli – feltétel nélküli! – hűségéről tanúskodnak. Szóba sem jöhet, hogy hátra forduljanak, hogy a tradícióhoz visszatérjenek. Ezek Ratzinger bíboros határozott kijelentései.

Következésképpen én egyáltalán nem látom, semmilyen módon, hogyan juthat valaki arra a következtetésre, hogy ez a szinódus jelenleg a tradícióhoz való visszatérést, és nem, ezzel éppen ellentétben, a II. Vatikáni Zsinat szellemének továbbterjedését és kiteljesedését jelenthetné. Legfeljebb azt lehet mondani, hogy pár megjegyzést, néhány frázist a rossz irányítottságnak, a túlzásoknak, mint például a megváltás-teológia néhány túlkapásának –, s utána a tradicionális katolikusoknak vagyis nekünk fognak szentelni.

Ha tehát a szinódus az Egyház jelenlegi irányát fogja megerősíteni és a püspököket arra fogja felszólitani, hogy ezt az irányt folytassák, vagyis mindazt a reformot, amit a zsinat után rendeltek el, végrehajtsák, akkor mi törvényszerűen az Egyház múltjával, az Egyház tradíciójával szembeni egyre mélyebb, egyre végzetesebb szakadás felé fogunk haladni. Úgy gondolom, e helyzetnek a komolyságát Önök is fel tudják mérni. Hogyan lehetséges, hogy az Egyház húszévi önpusztítás után, ahogy ezt VI. Pál pápa maga nevezte, még mindig ennek a vonalnak, s vele az Egyház önpusztításának a folytatását követeli? Hogyan lehetséges továbbra is az Egyház egész eddigi múltjával való szakításra felszólítani? A helyzet kétségtelenül azért végzetes, mert tudatosan készítik elő. Húszévnyi tapasztalat alapján is ugyanabban a szellemben folytatnak mindent! Ez bizonyíték arra, hogy azok, akik jelenleg Rómát a kezükben tartják, egyre jobban el akarnak távolodni a katolikus Egyháztól – ez a törekvés teljesen nyilvánvaló.

Fel lehet tenni a kérdést, és most erről szeretnék pár szót ejteni: ez a szellemiség, amely mindenáron szakítani akar az Egyház múltjával, valóban olyan tendencia, amely a II. Vatikáni Zsinattal kezdődött, vagy sokkal inkább valami olyan, ami már a II. Vatikáni Zsinat előtt is létezett?
Úgy gondolom e kérdés megválaszolásához hasznas egy kicsit a II. Vatikáni Zsinat előtti időkkel foglalkozni, mert így megérthetjük, mi volt az, ami a szakításnak eme szellemét előkészítette.

Egy angol író – bocsánatot kell kérnem, hogy nem jut eszembe a neve – egy protestáns, egy protestáns szerző, egy könyvet írt arról a kérdésről: mi volt vajon a 19. század társadalmának legjellemzőbb vonása. És erre a kérdésre a következő választ adta: Ami ezt a társadalmat jellemezte, az a szekularizáció volt. Eszerint tehát a 19. század a szekularizálás korszaka volt.

Mit jelent az, hogy szekularizáció? Egyszerűen azt, hogy a társadalom, amelyik vallásos volt, a 18. században még vallásos volt, világi, profán lett. Hátat fordított Istennek, hogy ezentúl már csak a szekuláris, az evilági szempontokat vegye figyelembe, az evilági, az erről a földről való dolgokat. Nem voltak már meg azok a dimenziói, amelyek az előtte levő társadalmakat jellemezték, a társadalmak vezetőit ugyanúgy, mint azok többi tagját.
Azelőtt a társadalom egésze általánosan vallásos volt. A 19. században azonban, a francia forradalom, s e forradalom szellemiségének az egész világban való elterjedése után a társadalom világi, laikus (laicizált) lett. A társadalmakat világivá tették, Ez a laicizálás a társadalmakat gyakorlatilag istentelenné tette, még akkor is, ha az emberek megőriztek valamit a vallásosságból, mint például itt Angliában, ahol még mindig gyakran esett szó Istenről, még a parlamentben is. A gyakorlatban azonban, a mindennapi életben az ateizmus, csakúgy, mint az erkölcstelenség jelentős előrelépéseket tett.

Ez az elvilágosiasodás az Egyház belsejébe is betört. Pontosan ezt jelentette ki a 20. század elején Szent X. Pius pápa. X. Pius, a szent pápa éppen azt állapította meg, hogy az Egyház ellenségei már nem csak az Egyházon kívül léteznek, hanem már az Egyház belsejében is tevékenykednek. Tehát mindazok, akik az Egyházat laicizálni akarták, vagyis a modernisták, az Egyház belsejében működnek. Ők egyfajta természetes vallást akartak létrehozni, egy vallást, amelynek nincs többé természetfölötti karaktere, amely többé nem a mi Urunk Jézus Krisztusra irányított, az Ő miséjére, az Ő szentségeire, az Ő áldozatára. Tehát itt egy forradalomról van szó, amely a 19. század folyamán játszódott le, s amelyet Szent X. Szent Pius pápa e század elején leplezett le.

Mik voltak a következményei ennek az elvilágosiasodásnak? A hit csökkenése, a hit gyakorlásának csökkenése. Láthattuk a hivatások, a hit gyakorlásának csökkenését, a templomok elnéptelenedését a két világháború közötti időkben, azután a II. világháborút követő időszakban, az 1945-ös, 1950-es, 1955-ös években. Ezekben az időkben szűnt meg sokaknál a hit gyakorlásához való ragaszkodás.
Nos, ez volt az a jelenség, amely a püspököket és a papokat izgalomba hozta, és mind azt kérdezték: „Dehát mi történik itt, mi a baj, miért van olyan kevés új hivat ás, miért hagyják el a hivők a templomokat, miért tűnik el a hit a világból?” Véleményem szerint ez volt az a probléma, ami az egész II. Vatikáni Zsinat irányát meg kellett volna határoznia.

A püspökök és a papok „az Egyház mellét verték”, ahelyett, hogy végiggondolták volna, hogy ez a helyzet az Egyház ellenségeitől származott, azoktól, akik az Egyházat evilágivá akarták tenni. Ahelyett, hogy a valódi okokat kutatták volna, az Egyházon belül kutattak okok után. Azzal vádolták az Egyházat, hogy mindig ugyanaz, hogy gettóvá válik, hogy nem akar a világhoz alkalmazkodni, hogy nem akarja ezt a világot megérteni. Az Egyház magába zárkózik, nem akar a világ felé nyitott lenni, nem akarja e világ elveit elismerni, ezért nincs a világgal kapcsolata. Ezek azok az okok, amelyeket a püspökök ennek a krízisnek a megmagyarázására kitaláltak, amely pedig nem volt más, mint a szabadkőművesektől, a szabadkőműves páholyoktól és az Egyház összes ellenségétől akart laicizálódásnak és szekularizálódásnak egyenes következménye. Még ma is egyetértenek abban, hogy mindennek az Egyház maga az okozója, ő az oka annak, ha elveszíti a híveit és kívülről nézve egyre inkább a háttérbe szorul. És ezért beszélnek mindenütt arról, hogy az Egyháznak „változnia” kell.

Pedig ezt a jelszót a szabadkőműves páholyok adták ki: „Változni kell! Változtatni kell.” Hogy mit kell megváltoztatni? Erre a kérdésre a változás, a mutáció, bűvös elvével adtak választ: Változtatni kell, együtt kell haladni a világgal. A papoknak nem szabad többé különleges fajtájú, azaz a világtól elkülönült embereknek lenniük, hanem ezentúl a világban kell élniük, úgy, ahogy a világ él, úgy ahogy ezt a protestáns forradalom csinálta, amelyik nem volt se kevesebb, se több, mint az Egyház laicizálása: ezután tehát az Egyházon belül a klérust is laicizálni akarták.

Önök biztosan emlékeznek még a munkáspapokkal való kísérletekre, amelyet különböző európai országokban végeztek. Miután úgy látták, hogy a klérus a sekrestyéjébe zárja magát, s így nem érintkezik többé elegendő mértékben a világgal, de legfőképpen a munkásokkal, a papok levetették reverendájukat, ott hagyták papi munkájukat és a gyárakba mentek, hogy együtt dolgozhassanak a munkásokkal; és ezt az együttdolgozást az emberbaráti szeretet kötelességének tartották. Az eredmény szánalmas volt. Ezek közül a papok közül sokan szakszervezeti vezetők, a kommunista vagy a szocialista szakszervezetek főnökei lettek, nem többek és nem kevesebbek, mint a valódi forradalmárok! Mikor egy napon az Egyház, Róma észrevette, hogy ez a kísérlet komolyan veszélyessé válik, és ezeket a papokat vissza akarta hívni, nagyobb részük természetesen már nem fogadott szót. Megházasodtak, feladták papi hivatásukat. Ez volt az eredménye egy olyan kísérletnek, amely eleve hamis elvekre, hamis eszmékre épült fel.

Az Egyházban már több krízis lejátszódott, az Egyház sok krízist átélt már, ez a mostani nem az első. De ez, én úgy gondolom, egyike a legsúlyosabbaknak, jól lehet az Egyháznak már korábban is igen súlyos megpróbáltatásokat kellett kiállania. Ha nehézségek adódtak, Isten lelkeket, szenteket, szent pápákat, szent püspököket, szent papokat, szent világiakat teremtett, akik az Egyházat a katolikus alapigazságokhoz hűen megújították. Ilyen volt Szent Ferenc, Szent Domonkos, Szent Ignác, akik mind megrázkódtatták és a mi Urunk Jézus Krisztushoz vezették újra vissza a világot. Ők mind egy-egy hadsereget állítottak fel, egy szerzetesekből, papokból álló hadsereget, akikkel bejárták a világot a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjét prédikálva: az áldozatot, a lemondást, a bűnbánatot hirdetve. Arról prédikáltak, hogy nem azért vagyunk itt a földön, hogy mindig itt maradjunk, hogy a mennyre kell gondolnunk, hogy a szemeinket a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjére kell emelnünk.
Ahelyett, hogy a püspökeink ma is ezt a beállítottságot közvetítenék nekünk, és az Egyházba vagyis annak az eszköznek a jelentőségébe vetett hitet, amelyet a mi Urunk az Ő Egyházának adott, őriznék, hogy ezzel megújíthassák az Egyházat, inkább azt hangoztatják, hogy a világ alapelveit kell irányelvnek tekinteni, hogy a világ alapelveihez kell igazodni. Isten törvényeit felcserélték az emberi jogok törvényeivel, az emberi jogokat Isten törvényei fölé helyezték, az ökumenizmust pedig a mi Urunk Jézus Krisztus fölé. Gyakorlatilag tökéletesen megváltoztatták azt a szellemiséget, ami az áldozat szellemisége, a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjének a szellemisége volt, és belőle a szétosztás, a közösség egyesítésének a szellemiségét csinálták.
Mindig ugyanezeket a szavakat, ezeket a progresszista kifejezéseket lehet hallani. És ezt nem lehet másképp kifejezni: ezt a hamis és új álláspontot, amely szerint bizonyos fokig a világhoz kell alkalmazkodni, a II. Vatikáni Zsinat szilárdította meg. A II. Vatikáni Zsinat végzetszerűsége abból áll, hogy megerősítette a világhoz való nyitás elvét, az evilág felé való nyitás, a pluralizmus, a liberalizmus elveinek az átvételét, vagyis ezeket az elveket a magáévá tette. Olyan helyzetben vagyunk, amely az Egyházban gyakorlatilag még sose létezett: Róma vezetői maguk írnak elő egy olyan irányvonalat, amely a katolicizmus szellemének kétezer év óta a legteljesebb mértékben ellentmond!

A zsinaton megpróbáltunk – 250 püspök, akik velem együtt összefogtak egy közösségben, amely magát „Coetus internationalis patrum”-nak nevezte – ez ellen az új orientáció, azaz azon változtatások ellen, amelyeket a legsúlyosabbaknak és az Egyház számára a legveszélyesebbeknek ítéltünk meg, ellenállást kifejteni. De sajnos, ezt kell mondanom, a pápa nem minket támogatott.
Így készültek el a zsinat végére olyan szövegek, amelyeknek természetszerűleg nagyon komoly következményei lettek, vagyis amelyek valóban az Egyház összes új reformját előidézték: a liturgia reformját, az Egyházon belüli reformot, a szemináriumok reformját, a szerzetes kongregációk reformját stb, vagyis a reformok minden fajtáját, amelyek azonban semmilyen módon nem feleltek meg többé a katolikus szellemnek. Hanem egy új szellemiséget képviseltek, egy gyakorlatilag liberális szellemet, egy szellemiséget, amelyet a pápák eddig mindig elitéltek.

Mindezt alkalmam volt egy kihallgatás során, amelyet VI. Pál pápa biztosított számomra, elmondani. Azt mondtam neki: „Szentatya, lehetetlen szituációban vagyunk! Az egyik oldalon itt van a zsinat, amelyik a vallásszabadságot bevezette, ami a gyakorlatban az összes vallás egyenrangúságát jelenti, és a másik oldalon IX. Pius pápa enciklikája: a Quanta cura, amelvet XII. Pius pápáig bezárólag minden pápa megerősített, ami ennek pontosan az ellenkezőjét állítja, s amelyik ezt a valláspártatlanságot elítéli. Mit lehet itt tenni? Én, a magam részéről a tradícióhoz, IX. Piushoz és a többi pápához ragaszkodom, akik ezt az irányvonalat támogatták, azokhoz, akik a lelkek üdvözülésére a katolikus Egyház szükségszerűségét és azt a tényt erősítették meg, hogy nincs más út csak a katolikus Egyház útja.” A pápa ezt válaszolta erre: „Oh, itt most nincs idő arra, hogy teológiáról társalogjunk!”
Ez végzetes! Mi valóban lehetetlen szituációban vagyunk! És sajnos továbbra is ebben a helyzetben maradunk. Rómának azt mondjuk: „Önök nem maradhatnak ebben az irányban, amerre most elindultak. Vissza kell térniük a tradícióhoz, ha a lelkeket meg akarják menteni, ha azt akarják, hogy az Egyház visszanyerje vitalitását. Vissza kell térniük minden idők útjára!”

Jelenleg azonban nagyon messze vagyunk ettől az úttól. A különböző püspökségek, az angolok, a németek, a franciák, a hollandok, a svájciak vagy az amerikaiak is mind, abba az irányba haladnak, hogy hitehagyottak legyenek! Aposztaták! Ezek mind el fogják veszíteni hitüket. Ezek az emberek nem katolikusok többé, hiszen nem hisznek többé igazán a katolikus vallásban.

Önök bizonyára ismerik Hamish Fraser „Approaches” cimű újságát. Ennek utolsó számához – azt tanácsolom Önöknek, hogy olvassák el – Hamish Fraser egy kis füzetet csatolt, amelynek ez a címe: „Schisma-nyilatkozat” – szkizma nyilatkozat Hume bíborostól és a többi angol püspöktől, vagyis egy szkizma kinyilatkoztatása: „El Rómától!” Hamish Fraser ebben ezt írja: „Angliában most ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint azok az angol katolikusok, akik az angol reform idején VIII. Henrik alatt éltek.” Ez borzasztó! Ez rendkivül súlyos! Pedig az olyan szerzők, mint Hamish Fraser nem tartoznak azok közé az emberek közé, akik túlozni szoktak, akik képtelenek lennének a józan ítéletre. Ez nagyon, nagyon súlyos helyzet. És Michael Davies ebben a vonatkozásban teljesen ugyanazon a véleményen van, mint Hamish Fraser.

A német püspöki kar nemrégiben adott ki egy dokumentumot a vegyesházasságokról, amelyikben az áll, hogy a katolikusok és protestánsok közötti vegyesházasságot egy lelkész vagy egy katolikus pap előtt is meg lehet kötni. Ezek a szülők a gyerekeiket vagy a protestánsoknál vagy a katolikusoknál neveltethetik fel. A vallásukat mindkét felekezetnél, tehát vagy a protestánsoknál vagy a katolikusoknál is gyakorolhatják. Állítom, hogy ezek a püspökök nem katolikusok többé, ők már nem katolikusok! Egy rangra emelik a protestantizmust és a katolicizmust. Szerintük mindkettő ugyanaz a vallás, ugyanaz a dolog, ugyanaz a hit.
Nem, ezek nem egyformák; ezek nem ugyanazok! Ezt mi nem fogadhatjuk el. Ezek a püspökök nem katolikusok többé. Vétenek az eddig érvényes egyházjog kánonjai ellen. Természetes, hogy az új egyházjog eltörölte az erre vonatkozó kiközösítést. De a régi jog mindazokat kiközösíti, akik a házasságukat egy protestáns lelkész előtt kötik meg. Ezeket az embereket ki kell közösíteni!

A másik példa egy svájci. Múlt vasárnap, szeptember 22-én, tehát a legújabb időben, szavazást rendeztek Svájcban a házasságról. A svájci kormány azt ajánlotta a svájciaknak, hogy új törvényt szavazzanak meg a házasságról, egy undorító törvényt, amely még a házasság természetes struktúráját is tönkreteszi. Nem csak a házasság szentségét, hanem a természetes struktúráját is. Néhány példa ehhez. Először: a nőnek nem kell már a férje nevét viselnie, szabadon választhatja meg a nevét. Másodszor: a feleség másik lakásban is lakhat, mint a férje. Harmadszor: ha a feleség a férj háztartásában dolgozik, akkor joga van ezért fizetséget követelni. Végezetül a gyerekeknek joguk van egy különleges bírósághoz fordulniuk, hogy a szüleik ellen eljárjanak, ha panaszuk van ellenük! Mi lesz ilyen körülmények között a keresztény házasságból?

Ha legalább a püspökök felléptek volna ezen új helyzet ellen! De nem: a püspökök maguk is a házasság szétzúzása mellett voltak! Egyébként ezt már nem is nevezik többé házasságnak. Dokumentumaikban a püspökök „partenaria”-ról beszélnek, ami annyit jelent, hagy egyenrangú partnerek, akik szerződést kötnek egymással elkövetkezendő közös életükről. És a püspökök egyetértettek ezzel!
Pedig nem sok hiányzott hozzá, hogy ezt a törvényt ne szavazzák meg. Néhány tízezer szavazattal kevesebbel ez a törvényjavaslat megbukott volna. Különösen, ha a püspökök nem fogták volna pártját, ezt a törvénytervezetet biztosan nem tudták volna keresztül vinni. Most azonban már megszavazták. Én magam, hogy riadót fújak, prédikációkat és előadásokat tartottam Svájcban ez ellen: „Jöjjenek tisztába vele, hogy a szabadkőműves kormány arra törekszik, hogy tönkretegye a házasságot – itt Svájcban, amely, úgy tűnik pedig, még olyan ország, amely tiszteli a hagyományokat!”

Rómában, Gagnon bíborosnál panasszal éltünk emiatt. De Gagnon bíboros azt válaszolta erre: „Igen, tudom. Nemrég zajlott le Bukarestben egy találkozás a különböző államok e kérdésben felelős emberei, az államok által delegált belügyminiszterek között, ahol azt a kérdést tárgyalták meg, hogy a világ összes államában meg kell változtatni a házassági törvényeket. Kanadával kezdték és most következett Svájc.” A figyelmüket, az Önök egész figyelmét arra a tényre szeretném irányítani, hogy mindezt a püspökök is támogatták. Ezek a püspökök szintén nem katolikusok többé. Ha valaki egy olyan egyezményt elfogad, amely szétzúzza a házasságot, az már nem katolikus többé!

Önök biztosan ismerik a helyzetet Franciaországban, ahol a katekizmus nem katolikus többé, úgy hogy még maga Róma, maga Ratzinger bíboros is kifogást emelt ellene. De még ez sem hozott semmi eredményt, ezek a katekizmusok még mindig a gyerekek kezében vannak. Ezek a katekizmusok nyíltan szembeszállnak a katolikus hittel, ezért kellett Rómának beavatkoznia. De ettől nem változott semmi. Állítom, hogy ezek a püspökök sem katolikusok többé. Nem lehet olyan katekizmust a gyerekek kezébe adni, amelyik semmit nem mond az eredendő bűnről, amelyik nem mond semmit az angyalokról, amelyik meg sem említi a tisztítótüzet és nem mond semmit a legszentebb Szűz Mária szüzességéről és még sok egyéb más dologról sem. Ez valóban elképzelhetetlen!
A holland püspöki karról jobb nem is beszélni. Ezeknek a hithez már nyilvánvalóan semmi közük. Hollandiában már nincs gyónás. A gyóntatószékeket megszűntették. És az emberek ennek ellenére áldoznak. Tehát létezik egy olyan európai állam vagyis Hollandia, ahol az emberek áldoznak, de soha nem gyónnak.
Az Amerikai Egyesült Államok püspöki karáról Gagnon bíboros, egy kanadai bíboros, akit nemrég neveztek ki bíborossá, azt mondta – nem én mondom ezt, ő maga mondta a „Wanderer” egyik riportjában –, hogy az Egyesült Államok püspöki kara szakadár. Nyíltan szakadár. Ez világosan mutatja, hogy ott is milyen tragikus a helyzet. Erre Önök azt fogják kérdezni tőlem: „És Róma, mit csinál Róma?” Gagnon bíborostól Rómában szintén ugyanezt kérdezte a riporter, a „Wanderer” egvik szerkesztője: „Mit mond Ön Rómáról?” És Gagnon bíboros ezt válaszolta: „Róma úton van a szkizma felé.” Róma itt nem az örök Rómát jelenti, nem az örök idők Egyházát, hanem azokat, akik Rómát többé kevésbé megszállva tartják, ők vannak a legjobb úton egy szkizma felé.

Létezik egy kis füzet Hamish Fraser-től, amit ő maga írt ezzel a címmel: „Is catholic-jewish dialogue possible? – Lehetséges dialógus a katolikusok és a zsidók között?” És amelyet Fraser az Osservatore Romano egy, a katolikusok és a zsidók viszonyáról szóló cikkével kapcsolatban jelentetett meg. Egy minden elképzelést felülmúló cikkel kapcsolatban! Az ember nem hisz a szemének! Ez a cikk az Osservatore Romano-ban jelent meg, a szerzője Willebrands bíboros, a „Keresztények Egységének Titkársága” és a „Zsidó Vallással Való Kapcsolat Bizottsága” prefektusa. E hivatal alapján Önök beláthatják, milyen nagy horderejű egy Willebrands bíboros által írt cikk. Abban a teremben, ahol a pápa Willebrands bíborosnak e cikkért, amely nyilvánvalóan egy kétéves munka eredménye volt, gratulált jelen volt a New York-i küldöttség, amelyik nem több és nem kevesebb, mint a zsidó szabadkőművesek küldöttsége. Ez a szabadkőműves páholy kizárólag zsidóknak van fenntartva, senki nem léphet be a B’nai Brith-be, han nem zsidó. A páholynak 120 ezer tagja van. Mindenesetre nagyon különös, hogy ennek a B’nai Brith-nak a delegációját Rómában a pápa körülbelül hat hónaponként rendszeresen fogadta.
Ezt a küldöttséget tehát ennek a cikknek kapcsán fogadták, mivel ez a cikk a zsidókról szólt. Ezért mentek Rómába, ahol a pápa bókolt és gratulált nekik ehhez a cikkhez! Ebben a cikkben határozottan ez áll: „A katolikusok ugyanarra a Messiásra várnak, mint a zsidók.” Ahogy a zsidók ma a Messiásra várnak! Mi a mi Urunkra, mint bíróra várunk. El fog jönni, hogy ítélkezzen felettünk, de mi már nem úgy várunk Rá, mint a Messiásra! A mi Urunk már eljött! Mi nem várjuk a Messiást, mint a zsidók! Hogy hogyan lehet ilyet állítani, azt nem tudom. Én ezt nem értem. Pedig ez tény, ami bemutatja, hogy mi történik Rómában. Mit tervez Róma? Miért van ennyire tekintettel a zsidókra, hogy még a katolikus hitet is hajlandó ezért feladni? Ezek valóban nagy titkok. Ezért vagyunk mi ma egy nagyon, nagyon veszélyes és nagyon elszomorító periódusban, és én nem hiszem, hogy ez az elkövetkezendő szinódus ezen bármit is változtatna.

De mit tehet egy katolikus, mint amilyenek mi vagyunk, tekintettel erre a helyzetre?

Nem én találom ki ezeket a dolgokat. Nem én írtam azt a cikket, amit Willebrands bíboros nyilvánosságra hozott. Ez a cikk megjelent minden újságban, minden lapban. Nem én fogalmaztam meg az angol püspökök nyilatkozatát, a német püspökök és a svájci püspökök nyilatkozatát. Ezek tények, amik előtt most állunk. De mit tehetünk mi ezek után?
Nekünk most azt kell tennünk, amit Szent Athanasius az ő idejében azoknak a katolikusoknak mondott, akik abban a veszélyben forogtak, hogy ariánusok lesznek. Azt mondta: „Őrizzétek meg a tradíciót, őrizzétek meg a tradíciót, őrizzétek meg a tradíciót!” Ha meg akarjuk menteni az Egyházat, akkor meg kell őriznünk a tradíciót.
Nekünk tehát ezt kell tennünk, jöjjön, aminek jönnie kell. Akkor is, ha kiközösítenek bennünket, akkor is,ha kudarcok érnek, ha nevetségessé tesznek bennünket, ha visszamaradottakként kezelnek, tegnapról visszamaradt emberekként, őslényekként vagy bármi másként, mindez nem tántoríthat el bennünket ettől. Mi a tradíciót, a katolikus hitet akarjuk megőrizni.
És ezért döntöttünk így. Mi ellene vagyunk a szekularizációnak, a zsinat úi irányvonalának, ami tönkre teszi az Egyházat. Mi mindaz ellen fellépünk, amit a pápáknak évszázadokon keresztül mindig el kellett ítélniük. Mi az Egyház múltjához valóknak valljuk magunkat. Mi nem akarunk szakítani az Egyház múltjával. Mi nem akarunk azok közé tartozni, akik tönkreteszik az Egyházat.

Ezen előadás végén arra hívom fel Önöket, hogy vegyünk példát mindannyian V. Pius pápáról és X. Pius pápáról, a két utolsó szent pápáról. Mindketten olyan emberek voltak, akik a szentmiséhez, Szent V. Pius miséjéhez és Szent X. Pius miséjéhez és az igaz liturgiához, minden idők liturgiájához szilárdan ragaszkodtak. Mindketten kiadtak egy katekizmust: Szent V. Pius a Trienti Zsinat katekizmusát és Szent X. Pius az ő katekizmusát. Mindketten halálukig harcoltak a téveszmék ellen. Szent V. Pius, Lepanto győztese a muzulmánok ellen és Szent X. Pius, szintén győztesként a modernisták ellen. Két szent pápa példája áll előttünk, a két utolsó szent pápáé, őutánuk nincs több kanonizált pápánk (1985-ös adat!). Ők az egyetlenek, akiket a Trienti Zsinat óta szentté avattak. Tehát tekintsük őket példaképünknek, kövessük az ő tanácsukat, kövessük a katekizmusukat, kövessük a liturgiájukat, kövessük a dinamizmusukat, különleges kegyelmüket a téveszmék, az Egyház ellenségei ellen vívott harcunkban.
Tartsák meg a családjukat ebben a szellemiségben, őrizzék meg őket mindazoktól a téveszméktől, amelyek körülveszik Önöket!

És nekünk, papoknak a papi hivatást kell folytatnunk, a szemináriumokon keresztül az Egyház papságának utódairól kell gondoskodnunk; ez a mi feladatunk, amelyet teljesíteni akarunk. Már ma délelőtt elmondtam: Sok hivatásunk van, hálát adunk érte a Jóistennek. A Pius Közösség részére eddig 162 papot (1985-ös adat) szenteltünk. Az utolsó 15 évben 250 papot szenteltem: 162-t Papi Közösségünk, a többieket más kongregációk, más közösségek számára. Így még van reménységünk, így még nincs minden elveszve.

Éppen Önöknek itt, Angliában csodálatos példáik vannak a reformáció mártírjai között, szentek, akik a hitüket – nyugodtan mondhatjuk – egész környezetükkel dacolva tartották meg. Inkább vérüket ontották, mint hogy katolikus hitüket feladják. Kövessük ezeknek a szenteknek a példáját. Akármi is következik, azoknak a mártíroknak a példáját kövessük, akik hűek maradtak az Egyházhoz és a mi Urunk Jézus Krisztus istenségéhez mindazokkal szemben, akik kritizálnak és üldöznek minket. A mi Urunk azt mondta: „Szentek, akik az igazság végett üldözést szenvednek.”

Örüljünk annak, hogy üldözésben van részünk, ha mindez Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvösségére történik.

---

Forrás: http://katolikus-honlap.hu/index.htm

A japán földrengés gazdasági hatásai

A 9-es erejű földrengés és az azt követő cunami óriási károkat okozott Japánban. Rengeteg ember veszítette életét és még többen otthonukat. Az újjáépítés évekig is eltarthat. Sokan nem tudják mi tévők legyenek. A helyzet, a fukusimai erőművek állapotától függetlenül is súlyos. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a katasztrófa gazdasági következményei az egész világra kihatnak majd, nemcsak Japánt érintik. A világgazdaság eleve gyenge lábakon áll, ez az új csapás egy újabb lépéssel közelebb viszi bolygónkat a teljes pénzügyi összeomláshoz. Ezen a héten a katasztrófa gazdasági aspektusait beszéljük meg és feltesszük a kérdést, vajon miért nem áll megbízható információ rendelkezésre az atomreaktorok állapotáról és a sugárzás mértékéről.

Podcast Powered By Podbean

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning”

Imádkozzatok azokért, akik fájdalmat okoznak nektek..

2011. március 21. hétfő, 23:00

Szeretett leányom, ma este békét érzel, amelyet hosszú ideje nem éreztél. Leányom, téged a csaló kínzott meg, és most, a Tőlem kapott kegyelmek által, már nem érzed a hatását az ilyen támadásoknak.

Küldtem neked egy szeretettel teljes, tiszta lelket, hogy segítsen vezetni téged. Ő kézen fogva vezet majd Felém és az Igazság felé. Szeretett leányom, te most már érted milyen érzés az Én nevemben szenvedni.  Te tudod milyen érzés, amikor kigúnyolnak a nyilvánosság előtt, kinevetnek a hátad mögött, igazságtalanságokkal vádolnak, melyeket nem követtél el. És mindezt az Én nevemben. Örülj mindezekért, mert ez azt jelenti, hogy közelebb jutottál a Velem való egységben. Az imádság fog – ahogyan ezt most már megértetted -, a kegyelem és béke állapotában tartani.

Leányom, ne ítéld el azokat, akik fájdalmat okoznak neked. Imádkozz értük. Bocsáss meg nekik. De te már megtetted, nem? Most már érted a Tanításaim igazságát. Egyre erősebbé és erősebbé teszlek téged, leányom. Sohase félj. Ahogyan már mondtam, a csaló soha nem lophatja el lelkedet. Szorosan karjaimba ölellek,  és megígérem, hogy ha eltévednél, Én mindig újra magamhoz vonlak.

Most erőt és bátorságot kell, hogy nyerj, az Én Isteni üzeneteim közléséhez az emberiséggel. Ezek az üzenetek sürgősek. Tudod, hogy mit kell tenned. A nap minden percében hívj be Engem a szívedbe. Szeretlek, Én bátor drága leányom. Büszke vagyok rád, a nyugalmadra, mellyel véded az igazságot, és nem tagadod ezeket a szent üzeneteket.

Mert most már tudod az igazságot.

A Ti szeretett Megmentőtök, Jézus Krisztus